Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-13 / 36. szám
¥ hírek Megyénk több községében az MSZMP alapszervezetek pártnapokat rendeznek, melyek megtartására megyei előadókat kértek fel. Február 23-án Katymá- ron, 24-én Bácsalmáson és Mély- kúton lesz nyilvános pártnap. A kalocsai járási MSZMP ideiglenes intéző bizottsága vitákat rendez a pedagógusok körében. Ezeken a gyűléseken tisztázzák a pedagógusok között az októberi eseményeket és a jelenlegi politikai helyzetet. Hajós községben hétfőn került sor erre a vitára, Szakmáron pedig kedden. * A bajai járás minden községében megalakult és tevékenykedik az MSZMP helyi szervezete. Az elmúlt napokban járási előadókkal minden községben pártnapot tartottak. A pártnapok iránti érdeklődést mutatja, hogy átlagosan 100—150 volt a részvevők száma. Az MSZMP Kecskemét IV. kerületi intéző bizottsága folyó hó 15-én délután 4 órakor a Budai utca 11. szám alatti párthelyiségében a város magán- kiskereskedői és kisiparosai részére tájékoztatót tart. Szó lesz a kormány rendeletéiről, az adózási rendszerről. SZTK-díjtételekről, és az anyag- ellátás kérdéseiről. Kérik, hogy az érdekeltek minél nagyobb számban jelenjenek meg a tájékoztatón. 33&&SSHE m lAYASZ ziaidiii$ a fagyos rögök alatt... ^ Városföld, február hó. Leolvadt a hó a kecskémét— kiskunfélegyházi műút betonlapjairól. A nesztelenül tovasuhanó személyautók nyomában berregő motorkerékpárok és hatalmas tehergépkocsik következnek, de itt-ott lassan poroszkáló lovasszekér is tarkítja az amúgy is színes képet. »R-< jelzésű rendőrjármű robog Kecskemét felé azon az úton, ahol egy évszázad előtt Ráday Geíclroinhaut kezében a kézigránát gyutacsa. Egy kézigránát-gyutacsot talált Jakab- szállás községben Tóth Ferenc helybeli lakos kisgyereke. A gyerek a gránát gyutacsát átadta József nevű bátyjának. Az idősebb gyerek a gyutacsot vizsgálgatni és piszkálgatni kezdte, minek következtében az felrobbant a gyerek kezében. Tóth Józsefet súlyos sérülésekkel a kecskeméti kórházba szállították. Részlet az új fehérkönyvből A legfőbb ügyész tájékoztatója az ózdi terror- cselekményemről 1936. október 29-én Török István, az ózdi nemzetőrség parancsnoka a felfegyverzett nemzetőrökkel a helybeli rendőrség tagjait letartóztatta, lefegyverezte és a falhoz állította. Török Istvánt, lecsillapítása céljából, továbbá azért, hogy falhoz állított rendőröktől eltávolítsák, a rendőrkapitányság egyik szobájába hívták a munkástanács tagjai. Távozása előtt Török felhívta a nemzetőröket, hogy az ö pisztolylövésére a falhoz állított rendőröket lőjék agyon. Török István a munkástanács tagjaival történő megbeszélés során is zavarosan viselkedett, ezért több személy le akarta fogni. Dulakodás közben Török István pisztolyt ragadott és azt elsütötte. A pisztolylövés után az udvaron levő nemzetőrök között zűrzavar támadt és lövöldözés kezdődött. A fegyveres nemzetőrök abban a hiedelemben, hogy a kapitányság épületéből őket lövik, tűz alá vették az épület tetőzetét. Ezt kihasználva, a fal mellé állított rendőröknek sikerült elmenekülniük. A lövöldözés alatt valaki az Özdi Kohászati Müvek munkásainak azt a hírt vitte, hogy a rendőrség és az ÁVH megtámadta a nemzetőröket és egy részük a gyár felé tart. Ezt a gyári hangosbemondó közölte a munkásokkal azzal, hogy fegyverkezzenek fel és menjenek a rendőrségre. Nem sokkal ezután megszólaltak a tűzveszély jelzésére szolgáló gőzdudák is. A félrevezetett és izgalomba hozott munkástömeg kalapáccsal, feszítővasakkal, drótkötéllel, ásókkal stb. felfegyverkezve hagyta el a gyár épületét. A munkásság egy része feltörte a gyár Iégópincéjét s az ott elhelyezett fegyvert és robbanóanyagot megszerezte. A feldühített tömeg az utcára özönlött. A felfegyverzett nemzetőrség egy csoportja körülkerítette a kapitányság épületét, el- állva a hozzá vezető utat. Ekkor történt, hogy mint Özdon ismeretlen személyt, a vasútállomásra igyekvő Horning Ferenc ügyészségi nyomozót, aki szolgálati helyére, Miskolcra szándékozott utazni, igazoltatták. Horning ügyészségi igazolványát az őt igazoltató nemzetőrök nem fogadták el azzal, hogy ő »'bizonyára ávós«. Horningnál megtalálták szolgálati pisztolyát; fegyverüket ráfogva magukkal akarták vinni. Horning védekezőén el akarta tolni magától az egyik ráfogott fegyvercsövet, miközben a nemzetőr fegyverét elsütötte és a lövedék egy 9—10 éves gyermek irályába repült, A lövés követ-» keztében senki nem sérült meg, mégis a nemzetőrök a munkás- tanács irodája felé haladva azt hírcsztelték, hogy az általuk elfogott »ávós« gyermeket lőtt meg és ez később a tömegben már úgy terjedt el, hogy Horning több gyermeket megölt. Horning Ferencet sűrű ütlegelés közepette a munkástanács irodájába vitték. A tömeg szinte őrjöngve követelte Horning Ferenc kiadását. A követelés alapján néhány percnyi benntartóz- kodás után a munkástanács Horning Ferencet a tömegnek kiadta. A tömeg Horningra vetette magát, ütötte, verte és riígta. Horning meggyilkolásában jelentősen tevékenykedett Misko- vics Lajos kéményseprő és Hányó Bertalan. Kanyó Bertalan a nála levő fokossal verte a menekülni próbáló Horning fejét. Mis- kovics Lajos pedig a kéményseprésnél használatos vaskaparóval ugyancsak Horning fejét verte. Miután a Kanyó és Miskovics vezetésével tevékenykedő tömeg szinte agyontaposta Horning Ferencet, Horning Ferenc lábát összekötözték és a gyár felé vonszolták azzal a céllal, hogy a martinkemencébe dobják, vagy a darura akasszák. A gyár területére azonban nem engedték a holttestet bevonszolni azzal az indokolással, hogy »ne szennyezzük be a gyárat ezzel«. Az őrjöngő tömeg ezután Horning Ferenc holttestét visszavonszolta a munkástanács irodája előtti térséghez, s a gyári tűzoltószertárból betörés útján köteleket vett magához, majd Horning Ferencet lábánál fogva az iroda előtti térségen levő gesztenyefára húzta fel. A tömeg hangulata Horning meggyilkolása után sem csillapodott. Felfegyverzclt csoportok járták a várost, és rendőröket, vagy más, általuk gyanúsnak tartott személyeket kerestek. Ezt az alkalmat használta fel és lépett akcióba a volt csendőrökből álló csoport, akik a Szenavölgy- ben laktak. Ezeknek a lakásához közel lakott Horváth József áv. hdgy. Horváth ezen a délelőttön otthon tartózkodott. A három- gyerekes, kb. 50 év körüli Horváth József — adatok szerint leszerelés előtt állt — azon jóindulatú figyelmeztetést, hogy meneküljön az erdőkbe, azzal hárította el magától, hogy ő semmiféle bűncselekményt nem követett el és nincs oka, hogy családját elhagyva, meneküljön. Egy halványzöld színű, Skoda gyártmányú személygépkocsival mentek cl Horváth Józsefért. A csendőrök egy része Horváth lakását figyelte, más része pedig Horváth elhurcolásában működött közre. A hatalmas tömeg miatt Horváth Józsefet már nem tudták a munkástanács irodája előtti térséghez szállítani. A kocsiból összekötözött lábbal emelték ki; clhureolói közül valamelyik puskatussal oly erővel ütötte meg, hogy a puskatus, mely azután napokig az utcán hevert, kettétört az ütés következtében. Horváth József azonnal meghalt. Ezután a Horning Ferenc akasztásában részv evő személyek Horváth Józsefet is lábánál fogva felakasztották a gesztenyefára. Eddig még meg nem állapított személyek a fenti vérengzés után Cs. Nagy Zsigmond rendőrnyomozó századost az utcán elfogták és a tömeg közé hurcolták. Amikor Cs. Nagy Zsigmond a fán csüngő két áldozatot meglátta, a tömeg felé fordult és könyör- gött, hogy engedjék őt el, hiszen nem követett el semmit. Könyörgése ellenére hajánál fogva a földre rántották és lábát ösz- szekötözve, élve a gesztenyefára, a két áldozat mellé akasztották. A lábánál fogva felakasztott, de élő Cs. Nagy Zsigmond meg- kínzásában elóljárt Kocka József hangónyi lakos, alti vasvillájával többször beleszórt a fára akasztott Cs. Nagy Zsigmondba. Miután többszöri próbálkozás ellenére sem tudta vasvilláját a felakasztott Cs. Nagy Zsigmond testébe beleszurni, Kocka József a vasvillával a gyárba szaladt, ahol azt kiélcztctte, majd visszatérte után a kihegyezett vasvillát durva káromkodások közepette Cs. Nagy Zsimondba többször belemártotta. Kocka József különösen szadista eljárására minden valószínűség szerint az alapot az adta, hogy kb. egy évvel ezelőtt Cs. Nagy Zsigmond- tól fuvarozás közben egy karórát lopott és ezt Cs. Nagy Zsigmond megtudta. * Mindez csak töredéke, elenyésző része azoknak a rémtetteknek, terrorcselekményeknek, melyeket a néhány napos fékevesztett ellenforradalom a magyar vidéki városokban, falvakban elkövetett. Egyszerű emberek, mint Lengyel László tsz-elnök, id. Bene Mihály volt földosztó bizottsági tag, Gabló József falusi párttitkár, Horning Ferenc ügyészségi nyomozó, és annyian mások estek ártatlanul a kegyetlen és vérengző fehérterror áldozatául. Bűnözőkkel szövetkezett fasiszták, volt főszolgabírák, csendőrtisztek, nyilasok kíséreltek meg merényletet a magyar nép és szabadsága, nem egyszer a magyar ncp sok kitűnő, derék fia ellen. deon nyalka pandúrjai üldözték az Alföld legendáshírű betyárjait. Az akkori idők leggyorsabb közlekedési eszköze a »gyorspostakocsi« kürtjelzése helyett most a fehér mentőautók élesen búgó szirénái riasztgatják a fákon bóbiskoló álmos verebeket. Nagyon, nagyon sokat változott azóta a világ. A gyászos emlékű Haynau-korszak, az utána következő 18-as háború, majd a darutollas dzsentrivilág letűnése után a táj is megváltozott. A »Szappanos-uraság« kastélyában pajkos parasztgyerekek 0 Egy kis község, ahol: Nem oszlott fel a tsz ^ Bízik a kormányban az egyéni paraszt! tanulják a betűvetés bizony eléggé nehéz mesterségét, nem messze onnan a Szabó ügyvéd egykori úri birtokán pedig a Városföldi Állami Gazdaság igazgatósaga székel. Takaros kis tanácsháza bizonyítja ennek az eléggé szétszórt tanyavilágnak községgé fejlődését. Közelben találunk rá a postahivatalra, a szövetkezet baromfiátvevö telepére, a most megnyílt kisiparos hentesüzletre és az egyik szövetkezeti boltra. (Itt ugyanis két üzlet van, egyik a községben, másik az állami gazdaság terű- létén.) Javul az áruellátás a szövetkezeti boltokba. Be ácsi Ív István boltvezető éppen kollegájával, Ralik Dezsővel tárgyal, amikor benyitok. Az árubeszerzés, főleg annak kiszállításának nehézségeiről van szó. Mindketten hálával emlékezünk meg az állami gazdaság vezetőségéről, amely — mint mondják — szívesen ad kocsit az áru- szállításhoz. Egyébként örömmel tapasztalják, hogy az áruellátás állandóan javul, de még mindig baj van a cigarettával, ebből bizony keveset kapnak. Mindketten Kecskemétről járnak ki vonattal. A két szövetkezeti vezető az októberi nehéz napokban is megállta a helyét, ennek köszönti hető, hogy az. ellenforradalom nem okozott nagyobb károkat, Bencsik István most annak örül. hogy a rozoga épületből nemsokára új helyiségbe költözik a bolttal. Egyikük sem panaszkodik, csak azt kérik, hogy a" nagykereskedelmi vállalatok adjanak minél többet a közszükségleti cikkekből, hogy a mezőgazda- sági dolgozókat ki lehessen elégíteni. Jönnek, mennek a vásárlók. Van köztük traktoros, fuvaros, egyéni paraszt, tsz-tag. Ha valahol, hát itt lehet jó tájékoztatást kapni mindenről, ami csak érdekli az embert. K isipari kölcsönt szeretne kapni a község egyetlen hentes kisiparosa, mcsőgasdaaági kisgépek iránt érdekűidnek as egyénileg dolgosa párasatok Itt találkoztam Kiss Józseffel is, a község egyetlen hentes, kisiparosával. Elmondta, hogy november 30-án váltotta ki az iparát. Még nehezen indul az üzlet, mert most voltak a téli vágások, de tavaszra már nagy szüksége lesz a lakosságnak friss húsra és töltelékre. Ebben reménykedik. Általában ő is, mint itt mindenki, bizakodással néz a jövő elé. Még megjegyzi, kisipari kölcsönt szeretne kérni üzletének felszerelésére, és hogy forgótőkéje legyen élőállatvásárlásra. Egyéni parasztok nyitnak be. Ásó, vasvilla, kapa után kérdezősködnek, de akadnak, akik mezőgazdasági kisgép, szecskavágó, répaszeletelő, stb. iránt érdeklődnek. Folyik a beszélgetés. Egy-két kiragadott mondat elég ahhoz, hogy megnyugtassa az embert. Bíznak a kormányban. Örülnek a beszolgáltatás eltörlésének, de kicsit félnek az adófizetéstől — így foglalhatnám ü6sze a hallottakat. — De hát, adót is köll fizetni, mert az úgy hozzá tartozik a paraszthoz, mint a bojtárhoz a pulikutya — mondja vidáman egyikük, miközben nagy szakértelemmel nézegeti a kezében levő holmit. A tsz-ekröl is szó esik. Egyik sem oszlott fel. Egy- két tag kilépett ugyan, de azóta tnár jöttek helyettük mások. Márciusra újra kezdjük A földeken fehér foltok jelzik az idő gyengülését. — Január, február, itt a nyár — jegyzi meg valaki mellettem, ahogyan a tájat nézzük. Traktor- pufogás veri fel a csendet. Még a füle is sáros a G—35-ös fiatal vezetőjének. Most jött a gépműhelytől, ahol javították gépét. Boldogan mosolyogva néz rám: — Márciusra újra kezdjük a szántást-vetést. Még a szemem is könnyes lesz a kipufogó gáztól, amint a gép tovább dübörög. * Még február van, a föld téli álmát alussza, de sejteni lehet már, hogy a fagyos rögök alatt is és a levegőben egy új, az eddiginél sokkal szebb, boldogabb tavasz feszíti erejét. Szinte kiérződik a beszélgetésből, hogy a termelés, a falu új arcának kialakítása foglalkoztatja az embereket. Ki-ki a maga módján, a maga nyelvén akar a haza javára munkálkodni, s e sokszínű lelkes gondolat egyetlen nemzet i akarattá sűrűsödik. A teremtő munka, s az alkotó erő szabad kibontakozása bizakodásra deríti az embert — jó úton baladunk, Ságodi Győző Kommentár nélkül Nem ismerem Farkas Lászlót. Nem tudom, hogy milyen a> termete, a kedélye, nem szorítottam meg még kérges kezét, csak annyit tudok róla, hogy becsülik munkatársai és éppen ezért meg* választották a munkástanács elnökének. Nem ismerem és mégis igaz szívvel, jóleső érzéssel gondolok, rá, s írom meg azt, amit legutóbbi üzemlátogatásom során hallottam róla. A munkakedvről, szorgalomról volt szó. Örömmel mesélték az ön munkatársai, hogy mint szegezőlakatos-brigádvezető, tíz társával együtt igen ügyesek, szorgalmasan dolgoznak, annak ellenére, hogy nem teljesítménybérben, hanem órabérben munkálkodnak. Az igazság kedvéért hozzátették azt, hogy a normáliskor 75 ajtót szegeztek meg nyolc óra alatt. Az órabérrendszer bevezetése sem csökkentette a munkakedvüket. Délután három órára a 69-es szériából már 69-et elkészítettek. Mivel négy óráig van a munkaidő, biztosak voltunk abban, hogy a további hat; darab is elkészül. Egyesek szerint lehet, hogy ez nem nagy dolog, kar volt ezt megírni, Nekem más a véleményem, s ezért írtam meg. — Vénei* <«•»
