Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
Divatos, szép farsangi ruhák 1.'Szép téli estére fiatalasszonyoknak való, finom vonalú, gyapjúzsorzset ruha, oldalt, levasalt hajtásokkal. __ 2. »Amazon« szövetből készült új vonalú, kétrészes ruha, idősebb nőknek, kiskosztümszerű felső kabátkával, nélküle pedig elegáns stóla egészíti ki a ruhát. 3. Fiatal lányoknak fehér nylonból készült egyszerű háromnegyedes ujjú blúz, hozzá fekete taftból készült bő szoknyával« Kis esti ruhának is igen bájos. Gárdonyi Géza: uermelteiaielcflTTMw A. FA ÉLETE Kisfiú voltam még én akkor. Az erdőben fatönköt vett a mészáros. Hazavitte cs a tetejét meggyalultat- ta. Mikor a fatönköt letették a mészárszék előtt, éppen arra mentünk az apámmal. Apám megállóit és néhány percig figyelemmel nézett a fatönkre. — Milyen öreg fa volt, — mondotta elgondolkozva — 172 esztendős. — Honnan tudja ezt édesapám? — A gyűrűiről. Látod azokat a vékony köröket, ahány ilyen gyűrű, a fa annyi esztendős. Megolvastam a gyűrűket, csakugyan 172 volt. — Lásd — szólt az apám — a fa minden évben egy gyűrűt növeszt maga körül. Egyik gyűrű vékony, a máSik vastag, egyik barnás, a másik világosabb, egyik-másik néhol hulláínos, — mindezekből ki lehet olvasni a fának az életét. Amelyik gyűrű egyenletesen vékony, abban az esztendőben szárazság volt, szegény fa sokat szomjazott, epedezett az esőért. Amelyik gyűrű hullámosán vékony, abban az esztendőben sok gyümölcse volt a fának. — Még azt is ki lehet számítani, melyik esztendőben? — Azt is. De nézd ezt a vastag gyűrűt. Mit gondolsz, ez mit mond? — Nedves esztendőt. — Helyes. Abban az évben meghízott a fa s nem vesztette el a kövérségét. De, íme a gyűrűn itt egy beesés van. Valami eseménynek a jele ez. Annak, hogy valamelyik nagy ágát élvesztette, vagy ——é—— a vihar törte le, vagy az emberek vágták le. Éppen ilyen beesés van az ember arcán, ha a fogát valamikor kihúzatta. — Hát a barna, pur- hásforma gyűrűk mit jelentenek? — Azok is szenvedés jelei. Annak az esztendőnek a tele kegyetlenül hideg volt, a fa fázott. Ügy fázott, mint az ember, ha bár nem is fájt neki, mert á fának öhtudata nincsen. — Mi az az öntudat? — Az, hogy tud-e magáról vagy sem. A fa nem tud magáról semmit. Nem tudja, hogy él és így, olyan fájdalmai, mint nekünk, nem is lehetnek. — Dehát miről lehet ezt tudni? — Arról, hogy a fa hern védi magát, nem is mozdul, ha csak a szél nem mozgatja, vagy te meg nem rhöziriiMi -----dítod. Ha öntudata volna, valahányszor fejszés embert látna, bizony jót ütne rá. — Még csak azt nem értem, apám, hogy ezek a gyűrűk hogyan szaporodnak? A fának a közepén nő-e mindig az új gyűrű, vagy pedig a szélén? — A szélén, fiam, mindig a kérég alatt; Hiszen, ha a közepén nőne, akkor az egész fának széjjel kellene repedeznie, mint ahogy a kéreg is csupa repedés. Sohasem felejtem é) ezt, a beszélgetésünket. Azóta még a levágott ágakat is mindig megnézem, hogy hány esztendősek. Ha valami- lyitek eljön hozzám, majd megpróbálom, — meg tudja-e mondani, hogy a fa hány esztendőd? Heti étrend : Hétfő: Almaleves, paprikás- burgonya, sertésfej, vagy lábbal. Kedd: Füstölt húsleves, zöldfőzelék (mirelit), levesben főtt hússal. Szerda: Rántottleves. szilVa- főzelék. Csütörtök: Rizsleves, lecsó virslivel, kirántott párizsival. 1 Péntek: Bableves, töltött burgonyafánk. Szombat: Tarhonyaleves, kelkáposztafőzelék kolbásszal. Vasárnap: Baromfiaprólék-le- ves, rántottcsirke, kisütött bur-i gonyaszeletekkel, spenótfőzelék: vajjal (mirelit) hájastészta, kom-J pót. látszunk Nagyon mulatságos dolog. — Valakit elvezetünk húsz lépésnyire egy fától. Ott bekötjük a szemét. Egyszer még körül kell fordulnia, s azután elindulni s pontosan odamenni a fához. Próbáljátok meg. Sokat fog* tok nevetni, de a fához odatalálni bajosan. (Lehet ajtót, kerítéslécet, vagy bármi mást is kitűzni célnak.) Diákok H u mora SZÁMTANBÓL: JELES Beteg a kis ötödikes. Jön a doktor bácsi és megvizsgálja a gyereket: — No, most lélegezz mélyen és mondd háromszor: húsz..: A gyerek nagyot sóhajt és kivágja: — Hatvan! AZ ALÁÍRÁS Egy kecskeméti iskolában Iöj- tént. Az iskola folyosóján ugrándoznak a gyerekek. Az egyik fiú tízórai falatozását elvégezve az elemózsia papírburkolatát apró szeletekre hasogatja és a papírdarabkákkal társait dobálja. A folyosó persze szomorú látványt nyújt, tele van szétszórt hulladékkal. . Észreveszi a dolgot az ügyeletes tanár és fülöncsípi a gyereket. — Hogy hívnak, te?! — Kovács Péter. — Nahát most takarodj be t terembe, otthon pedig ötvenszei le fogod írni ezt a mondatot: »Rendetlen, haszontalan fickó vagyok«, — és írasd alá az apáddal. (et(ruuaX3a) S á t í d r o f más mellé telepedtek, s oly irul- va-pirulva néztek egymásra, mint első lakodalmukon. Nagyapám megcirogatta hitvese pár- nás ujjait, s lelki szemei előtt pillanatok alatt leperegtek a küzdelmes évek. S ebbe a boldog visszaemlékezésbe szorosan beletartozott első lányának születésétől kezdve minden, a legkisebb unokáig. S mi sírigtartó tisztelettel csodáltuk az öreg hetvenhat esztendős néptanítót, a család koronázatlan fejedelmét. Nagymama pedig a ringó bölcsőkre gondolt, amelyekbe belevetette drága édesanyáméit becsületes, tiszta életét* JjTa II jlnnepélyes udvariassággal «A lestük, melyikünk lesz az a bátor ember, aki először meri megérinteni, majd kezébe venni az éhségtompító leveses- kanalat. A kurázsi elpártolt tőlünk, s ha nincs ott a legfiatalabb unoka, Géza, akkor talán estig is várakoztunk volna a dél. ebéd elfogyasztásával. Ö aztán se szó, se beszéd, kezébe ragadta a kanalat, s kiszedett egy öblöstányér levest magának. Mi az orgonasípnagyságú gyámoltalanok magunkba fojtott üdvrivalgással fogadtuk öcsénk hőstettét, s egy mázsás gondot gurítottunk le vóllunkról. Végtére is az egész család hozzálátott. Géza kománk bele-bele szürcsölt a leves forrójába, édesanyja ilyenkor rászólt az etikett parancsai szerint: — Ne szürcsölj, emeld Hát ez meg már mi a csoda? Hogy kerül a magyar újságba idegen szó? De talán nem is idegen ez, csak fordítva szedte ;a betűket a nyomdász bácsi. : Tényleg. Ha visszafelé olvassuk, Eaz jön ki, hogy fordítás. Na itt [beugrasztolt bennünket a nyom- ídász bácsi. De az alanti sorok- f ban nem sikerült neki, mert visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti: Indul a kutya s a tyúk aludni! Ah, tán nátha! Te mező, neveled eleven őzemet. Nálatok az az akó talán? De ne sebesen edd. Géza, kék az ég. Csak a mama makacs. r \ fel a kezed, ne repülj a könyököddel! Szerencsére már minket nem kellett kioktatni az evéshez is szükséges illemnlbdra, mert mire ránk kerítette volna édesanyánk a sort, régen elfelejtettük, hogy leves is gőzölgött a kövérhasú tóiban. Á második fogás paprikáscsirke volt nokedlival és hajdúsági ecetesuborkával. Ahogy nagy- anyámék letették az asztalra, helyet foglaltak, nagyapám felállt, kezébe vette aranyszélű, karcsú poharát, s így szólt: »Még mielőtt továbbfolytatnánk az evés hagyományát, nem árt, ha negyven cseppet iszunk a család örömére.« Bögyig megtöltöttük a boroskupákat, s a koccintások üvegcsengését követték a jókívánságok: — Isten éltesse drága nagyszüleinket! nagyapa, aki hamar elér- zékenyedik, nagy csontos öklével kidörzsölte szeme- sarkából a könnyek gyöngyeit, majd odasimult nagymamához, magához ölelte, s a két szerelmes tölgy árnyékában pityereg- tünk mindannyian. Harmadik fogásként négy hatalmas torta nyújtózkodott az asztalon. A legcirádásabbikon ötven gyertyaszál égett, s a hajladozó lángok olyanok voltak, mint az őszi fákon csilingelő, libegő levelek, A délebéd végeztével nagypapa felolvasta végrendeletüknek másolatát. A zord, kíméletlen búcsúzás hallatára mindannyian megszeppentünk és tudomásul kellett vennünk, hogy az élet sem végtelen, s bármennyire is kínosan hangzik, a lélek azt temeti el legfájdalmasabban, akit a legjobban szeretett. És ezekután nagyapánk elmesélte házaséletük ötven kemény esztendőjének történetét. Majd levéltárcájából kihalászta a legdrágább kincseket, unokáinak gyermekkori fényképeit, — Tudjátok, fiaim! — kezdte mondókáját. — A nagyapák és nagymamák második szerelmét már ti jelentitek. Nagyahyö a megmondhatója, hogy .saját gyermekeimnek sem örültem jobban, mint első unokámnak. Amikor már totyogott, a nyakamba ültettem, és vittem magammal a Pityert szőlőskertbe rigófüttyöt hallgatni. — Ha, ha — mondogatta, s picinyke mutatóujjának felkiáltójele engemet is csendre parancsolt. És így szép sorjában mind- egyikőnk gyermekkoráról elsuttogta legszebb álmait. Kíváncsi gyermekké varázsolt bennünket glóriásan szövődő, csorduló meséje. ha most visszagondolok az arany lakodalomra, a szemem könnybelábad, s megsiratom a titokban távozni készülőket. Bieliczkv Sándor nak, mint Móni, akkor nem volna olyan piszkos, szemetes a piac környéke, kivált hetipiaci hapokon. Habár Móni nem utcaseprésre született, ez csak alkalmi munka az ő számára. Különben Móni a frankfurti Holzmüller cirkusz elefántja és most a téli hónapokra a köz- tisztasági vállalat raktárában kapott kényelmes téli szállást. A szívességet azzal viszonozza, hogy időnként a város lakóinak bemutatót rendez. bemutatja, hogyan kell tisztára söpörni az utcát. — Hogyan érted ezt. Karesz. Hiszen jól tudjuk, hogy az elefánt nem tud söpörni. — Tévedés ne essék, Móni tud! — Hogyan? — Ügy, hogy az ormányával megfogja a söprűt és amerre így elhalad, olyan tisztára söpri az utcát, mint a patika. — Nagyon érdekes lehet ez! — Másrészt pedig mulatságos is, nemcsak a gyerekek, hanem >a felnőttek is szívesen megbá- l múlják a szorgalmas elefántot. í — Amerikában mi újság? ! — Nagy újságot nem tudok, \de egy érdekes dolgot elmonda- Inék. E — Rajta. í — Ügy tudom, Magyarorszá- E gon is híre járt 'már annak, ihogy Amerikában megszerkesztették a villany-lcarórát. — Igen, hallottunk már róla. E — Nahát én az egyik New \York-i óragyárban láttam a bélien egy ilyen órát. i — Nos, tetszik? — Persze. Nincs felhúzója, thanem egy parányi szerkezet t alakít át benne vegyi energiái ! villamosencrgiává. E — És kik tudják ezt megvásárolni? ■ — Ügyelőre a gyártulajdonosok és a nagytőkések, akiknek \sok pénz van a zsebükben. KÉRLEK ADJÁL ENNI _________1000__________ : (sousijuouigzs) Mindig izgalommal várjuk i szombati napot, amikor Kukkantó Karesz jelentkezik. Mos is nagy lelkesedéssel érdeklődtünk Karesztől, merre járt i hét folyamán a nagy világban" Karesz így válaszolt: — Jártam Amerikában és o nyugat-németországi Frankfurtban. — Hol mit láttál? — Frankfurtban egy nagyon : érdekes jelenséget láttam, ; — Nos, mi volt az? : — Móni, az utcaseprő. [ — Mi volt azon különös, hi: szén az utcaseprő is csak olyan E ember, mint a másik. | — Tévedés, mert Móni nem E ember. S — Hát mi? E — Elefánt. E — No, így már különös, mesélj róla! [ — Hát csak annyit tudok róla E mondani, hogy ha Kecskemé- ; ten is ilyen utcaseprők volnáKukkantó Karesz jelenti
