Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

A HOMOK Jeh nrágoztatásáért

A tőzegkomposzt nem jutott el a termelőkhöz

ív.

Az előbbi cikket azzal fejeztük be, hogy a gyakorlatban nem alkalmazzák a miklóstele- piek kiváló kísérleti eredményeit. Azt is hozzátettük, hogy ennek több oka van.

A megyében lévő tőzegtelepeken eddig főként tüzelés céljára bányásztak tőzeget. A mik- lóstelepiek eredményeit figye- lembevéve. már 1954-ben kezdett foglalkozni a megyei tanács

végrehajtó bizottsága azzal, hogy tekintettel a megye trágyaszegénységére, gondoskodni kellene a tőzegnek talajerő utánpótlására való felhasználásáról. Hosszas huza-vona után megkezdték a megyében a műtrá-i gyávái dúsított tőzegkomposzt; gyártását. A gyártott mennyiségi azonban nem jutott a dolgozói parasztokhoz, részben a szállí tás rossz megszervezése miatt,^ részben azért, mert nem ismer-| (fék termésfokozó hatását. ?

Legideálisabb talajerő utáopótló-szcr — mégsem használják

A megyei vezető szakembereknek, nagyon helyesen, az volt az elgondolásuk, hogy a tózegkorpát 100 mázsánként 80 kilogramm pétisóval. 100 kilogramm kálisóval és 100 kilogramm szuperfoszfáttal keverjék. Ilymódon a dúsított tőzeg- komposzt felhasználásával a talaj humusztartalmát és egyéb szükséges tápanyagtartalmát biztosítani lehet. A legideálisabb talajutánpóttó szer tehát, amilyet másutt az országban nem

Őjabb tervek, anjelyek reméljük

meg is valósulnak

Már évek óta nagyszerű terveket készítettek a megye vezető szakemberei a tőzegtrágyázás alkalmazásáról. Sajnos ezek csak tervek maradtak, reméljük, hogy a jövőben ezek a jó- akaratú, okos elgondolások megvalósulnak. Eddig az volt a helyzet, hogy a megyei tanács minden igyekezetével a helyes megoldásra törekedett, azonban különböző okok miatt nem sikerült megvalósítani az elképzeléseket.

A legújabb elgondolás szerint az izsáki tőzegtelepet átadják a Talajerőgazdálkodási Vállalatnak. Az izsáki telepnek kizárólag a talajerő utánpótláshoz szükséges tőzegkomposzt gyártása lenne a feladata. Megfelelő termelés esetén jól el tudná látni a megye szőlős gazdaságait.

Megvannak tehát a lehetőségeink, csak ki kell használni; őket. A tőzegkomposzt nem; drága. 4 forint 10 fillér mázsán ként a vasútállomásra szállítva.: A megyei tanács végrehajtó bi-j zottsága úgy döntött, hogy addig, míg az izsáki telepet nem: szerelik fel megfelelően a gyár-; táshoz szükséges eszközökkel,; addig Kecelen folytatják a tő-1 zegkomposzt gyártását, hogy! már most, a tavasz folyamán: ki tudják elégíteni az igénye-; két.

*

Befejezésül annyit, hogy e; cikksorozat a homoki gazdálko-j dásnak csak egy fontos problémájával, a talajerő utánpótlással foglalkozott. Igyekezett segítséget adni a helyi, a megyei lehetőségek kihasználásához. — Reméljük, ezt a célt sikerült legalább részben elérnünk:

MEGNYÍLIK a

a kecskeméti GŐZFÜRDŐ

Egyre több dolgozó, főként a szebbik nem képviselője fordul szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy mikor nyitja meg újra kapuit a kecskeméti gőzfürdő. Nem lehet vita azon, hogy jogos-c ez az igény, avagy sem,

lehet kapni és mégsem fogyott,! mert nem ismerték a gazdak | Mindez bizonyítja, hogy nem| volt megfelelő szakpropaganda* tés a szőlőtermesztő parasztok? elszalasztották a kiváló lehetősé-* get. Ez figyelmeztető a jövőre? nézve. A miklóstelepieknek is? jobb kapcsolatot kell teremteni? a termelőszövetkezetekkel és az? egyéni termelőkkel, esetleg aj helyszínen bemutatni a tőzeg-? trágyázás mikéntjét. t

:

liina Lollobrigida, a legismertebb olasz rtimszíncszno legújabb szerepében, A Notre Dame-i toronyőr című filmben Esmeralda cigánylányt alakítja.

hiszen nemcsak a vállalatok egy részében, hanem a régebben épült kecskeméti lakások jelentős részében nemhogy fürdőszoba, de még vízvezeték sincsen.

Felkerestük evégből a városi tanács vezetőit, akik érdeklődésünkre a következő választ adták:

»Nem helytálló az a vád, hogy a tanács eddig nem szorgalmazta a kecskeméti gőzfürdő üzemeltetésének ügyét^ A közelmúlt szénellátási nehézségei azonban olyan objektív akadályt jelentettek eddig, ami keresztülhúzta a városi tanács minden ezzel kapcsolatos tervét és reményét.

A gőzfürdő üzemeltetése ugyanis, ha hetenként csak két nap nyitja is mrg kapuit, nem kevesebb mint három vagon szenet igényel. A tények alapján így folyamatos üzemeltetés esetén olyan nagymennyiségű szénre lenne szükség, amit egyelőre nem tud biztosítani az ország. Valami javulásra azért van kilátás. Elárulhatjuk olvasóink- nak, hogy nagy utánajárás eredményeként a várost tanácsnak sikerült annyi szenet szerezni hogy a jövő héten, taián azt követően is hetenként két nap nyitva lesz a fürdő.«

Búcsúzóul a tanács vezetői megígérték, hogy a közeli napokban hivatalosan is közzéteszik a Petőfi Népé-ben a kecskeméti gőzfürdő nyitvatartási idejét.

Televízió hálóingben

A milánói televíziós adó a közelmúltban sürgősen szereplőket keresett. A feltétel: a szereplésre jelentkezőnek hálóingben és gyertyatartóval a kezében kell megjelennie. Húsz percen belül 27 milánói lakos jelent meg a felhívásra hálóingben, égő gyertyákkal. Az elpő díjat, melyet a leggyorsabban! odaérkező vállalkozónak szánták, egy 80 észtén. | dős sekrestyés kapta, aki szépen ? hímzett hálóingben és 40 gyer- ? tyás kandelláberrel a kezében 5 jelent meg.

lir.VI KIIA Hl, ;

As óceánon

Callao kikötője nagy napra virradt: a Kon-Tiki indul! A tengerészeti miniszter rendelkezésére a Guardian Rios gőzös kapott rá parancsot, hogy a tutajt kötélre vegye és kivontassa a kikötőből, az öbölből, sőt még azon is túl a nyílt tengerre, arra a részre, amely már kívül esik a partmenti hajózás útvonalán és ahol egykor a régi indiának egyik jó halászterülete volt. A napilapok főhelyén, az első oldalakon piros és fekete nyomás közölte a hírt. Nem csoda hát, hogy 1947. április 28-án már hajnalban gyűlni kezdett a kikötőbe a nép, és végül ember ember hátán nyüzsgött azokon a rakodópartokon, ahonnan minket láthatott.

Nekünk hatunknak már alig volt dolgunk. így hát nem is nagyon siettettük egymást. Én magam jóval a kikötő előtt szálltam ki a kocsiból és gyalog sétáltam le a hosszú úton, hogy még egyszer, utoljára alaposan megjártassam a labamat. Ki tudja — gondoltam —, mikor nyílik rá újra alkalom. Mikor a mólóra értem, még csak Hermant találtam a Kon-Tikin. Leugrottam a hajnalban utolsónak behajózott banános és zöldséges kosarak közé, amelyeket még el kellett helyeznünk és alaposan le kellett kötöznünk. Herman nagy lelki nyugalommal üldögélt a sokféle cókmók Közt. Egy zöld papagájjal barátkozott: egy jószívű valaki hozta búcsúajándékul.

— Kérlek, tartsd szemmel ezt a madarat — mondta —, míg kiugróm a partra és megiszom egy pohár sört. Ügy hallottam, hogy a vontatóhajóra órákig várhatunk.

De alig tűnt el barátom a nézőközönség erdejében, egyszerre csak iá- tom, hogy a bámész tömeg mozgolódik és mutogat valamit egymásnak. Hát nem a Guardian Rios jön? Most fordul be teljes gőzzel a hullámgát túlsó oldaláról. Mivel azonban tutajunk a kikötő belsejében, a sok halászbárka és más kisebbfajta vitorlás közt volt a mólóhoz kikötve, a vontatóhajó nem férkőzhetett közelünkbe. Lebocsátotta hát nagy motorosbárkáját és azt küldte értünk. A motoros tele volt tisztekkel meg matrózokkal — de természetesen a filmriporterek sem hiányoztak róla. Parancsszavak röpködtek, filmfelvevők surrogtak, fényképezőgépek kattogtak, és szinte észre sem vettem, mikor egy vastag kötél máris odahurkolódott a tutajunk orrára.

— Un momento! — kiáltottam rájuk kétségbeesetten, egész spanyol nyelvtudásomat latbavetve. — Korán jöttek, sonores! Meg keli még várnunk a többi utasokat: »los expedicionarios!« ■— magyaráztam kézzel11

lábbal és izgatottan mutogattam ki a partra — már amennyire mozdulni tudtam a kezemben tartott papagájkalitkától.

De a hajósok közül senki sem értette meg szavaimat. A tisztek udvariasan mosolyogtak és csak még szorosabbra húzatták a kötelet. Erre én leoldottam és visszahajítottam a motorosra és még hevesebben integettem feléjük. Közben az álnok papagáj felhasználta a nagy zűrzavart, kidugta csőrét a rács közt s addig mesterkedett, míg elértő a zárat és kinyitotta a kalitka ajtaját. Mire észrevettem, már a kunyhó fedelén tollászkodott. Meg akartam fogni, de ő spanyol szitkozód ások özönét zúdította rám és átrepült előlem egy nagy banánfürtre. Egyjk szememet'a matrózokon kellett tartanom, akik a tutaj orrára készültek kötelet erősíteni, közben pedig izgalmas vadászatot rendeztem a madár után. Rikácsolva a kabinba menekült előlem, ahol sarokba szorítottam és elkaphattam a lábát. De mire előbújtam és a szökevényt újra {börtönébe zártam, addigra a matrózok már leoldották a Kon-Tiki tartókötelét a kikötő vaseövekéröl, és a tutaj tehetetlen táncba fogott a hullámokon. Rémülten kaptam fel egy hosszú evezőt, hogy legalább távoltartsam a rakpart falának érintésétől, de már nem volt rá időm. Egy átbukó hullám odavágta a hullámtörő cölöpsorához. Jó, hogy közben a motoros felbúgott, megindult és a Kon-Tiki egy nagy zökkenéssel megkezdte' hosz- szú útját.

így indultam hát útnak egyedül, a spanyolul rikácsoló j és egyre dühösebb papagáj társaságában. A tömeg pedig éljenzett, kiabált, kendőket lobogtatott. A barnaképű filmriporterek szinte a tengerbe Szorították egymást nagy igyekezetükben, hogy egyetlen részletet se mulasszanak el indulásunk valóban drámai jelenetéből. Én meg közben azt lestem kétségbeesve, hogy a parton vajon mikor kerülnek majd elő elveszett társaim, de egyiküket sem láttam. Így értünk ki a Guardian Rios-hoz. A hajó már gőz alatt állott és a matrózok éppen fel akarták húzni a horgonyt. Egy szerencsésen elkapott kötélhágcsón pillanat alatt felkiúsztam a fedélzetre és akkora lármát csaptam, hogy menten letettek ebbeli szándékukról. Egy csónak nyomban visszaindult a kikötőbe, a lekésettekért. Jódarabig odamaradt. De mikor végre visszatért, csali a szépj szenyoritákból hozott magával jókora rakományt — a Kon-Tiki hiányzó emberei közül egyet sem.

Ez is szép — gondoltam magamban —, de mit kezdjek, az úton ennyi kisasszonnyal? Így, mig a tutajon hemzsegtek az elbájolj szenyoriták, a csónaknak másodszor is vissza kellett fordulnia, hogy (felkutassa »los expedicionarios noruegos« az eltűnt norvégeket.:.

Közben Erik és Bengt olvasnivalókkal és ezer aprósággal megrakodva kényelmesen andalgott a kikötőhöz vezető úton. Az oszladozó tömeg már szembejött velük. A bejáratnál rendőrök állták útjukat ésj egy tiszt udvariasan felvilágosította őket, hogy ne fáradjanak, mert nincs már itt látnivaló. |

Bengt könnyedén kivette szájából a cigarettáját, s éppoly udvariasan azt felelte, hogy nem keresnek ők semmiféle látványosságot, csak éppen a Kon-Tikire igyekeznek.

— Mondom, hogy hiába mennek — ismételte a rendőrtiszt türelmesen. — A Kon-Tiki már egy órája elindult Peruból!

(Folytatjuk)