Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

A HOMOK Jeh nrágoztatásáért A tőzegkomposzt nem jutott el a termelőkhöz ív. Az előbbi cikket azzal fejez­tük be, hogy a gyakorlatban nem alkalmazzák a miklóstele- piek kiváló kísérleti eredmé­nyeit. Azt is hozzátettük, hogy ennek több oka van. A megyében lévő tőzegtelepe­ken eddig főként tüzelés céljá­ra bányásztak tőzeget. A mik- lóstelepiek eredményeit figye- lembevéve. már 1954-ben kez­dett foglalkozni a megyei tanács végrehajtó bizottsága azzal, hogy tekintettel a megye trágyasze­génységére, gondoskodni kelle­ne a tőzegnek talajerő után­pótlására való felhasználásáról. Hosszas huza-vona után meg­kezdték a megyében a műtrá-i gyávái dúsított tőzegkomposzt; gyártását. A gyártott mennyiségi azonban nem jutott a dolgozói parasztokhoz, részben a szállí tás rossz megszervezése miatt,^ részben azért, mert nem ismer-| (fék termésfokozó hatását. ? Legideálisabb talajerő utáopótló-szcr — mégsem használják A megyei vezető szakembe­reknek, nagyon helyesen, az volt az elgondolásuk, hogy a tózegkorpát 100 mázsánként 80 kilogramm pétisóval. 100 kilo­gramm kálisóval és 100 kilo­gramm szuperfoszfáttal kever­jék. Ilymódon a dúsított tőzeg- komposzt felhasználásával a ta­laj humusztartalmát és egyéb szükséges tápanyagtartalmát biztosítani lehet. A legideáli­sabb talajutánpóttó szer tehát, amilyet másutt az országban nem Őjabb tervek, anjelyek reméljük meg is valósulnak Már évek óta nagyszerű ter­veket készítettek a megye ve­zető szakemberei a tőzegtrágyá­zás alkalmazásáról. Sajnos ezek csak tervek maradtak, remél­jük, hogy a jövőben ezek a jó- akaratú, okos elgondolások megvalósulnak. Eddig az volt a helyzet, hogy a megyei tanács minden igyekezetével a helyes megoldásra törekedett, azonban különböző okok miatt nem si­került megvalósítani az elkép­zeléseket. A legújabb elgondolás szerint az izsáki tőzegtelepet átadják a Talajerőgazdálkodási Válla­latnak. Az izsáki telepnek ki­zárólag a talajerő utánpótláshoz szükséges tőzegkomposzt gyár­tása lenne a feladata. Megfe­lelő termelés esetén jól el tud­ná látni a megye szőlős gazda­ságait. Megvannak tehát a lehetősé­geink, csak ki kell használni; őket. A tőzegkomposzt nem; drága. 4 forint 10 fillér mázsán ként a vasútállomásra szállítva.: A megyei tanács végrehajtó bi-j zottsága úgy döntött, hogy ad­dig, míg az izsáki telepet nem: szerelik fel megfelelően a gyár-; táshoz szükséges eszközökkel,; addig Kecelen folytatják a tő-1 zegkomposzt gyártását, hogy! már most, a tavasz folyamán: ki tudják elégíteni az igénye-; két. * Befejezésül annyit, hogy e; cikksorozat a homoki gazdálko-j dásnak csak egy fontos problé­májával, a talajerő utánpótlás­sal foglalkozott. Igyekezett se­gítséget adni a helyi, a megyei lehetőségek kihasználásához. — Reméljük, ezt a célt sikerült legalább részben elérnünk: MEGNYÍLIK a a kecskeméti GŐZFÜRDŐ Egyre több dolgozó, főként a szebbik nem képviselője fordul szerkesztőségünkhöz azzal a ké­réssel, hogy mikor nyitja meg újra kapuit a kecskeméti gőz­fürdő. Nem lehet vita azon, hogy jogos-c ez az igény, avagy sem, lehet kapni és mégsem fogyott,! mert nem ismerték a gazdak | Mindez bizonyítja, hogy nem| volt megfelelő szakpropaganda* tés a szőlőtermesztő parasztok? elszalasztották a kiváló lehetősé-* get. Ez figyelmeztető a jövőre? nézve. A miklóstelepieknek is? jobb kapcsolatot kell teremteni? a termelőszövetkezetekkel és az? egyéni termelőkkel, esetleg aj helyszínen bemutatni a tőzeg-? trágyázás mikéntjét. t : liina Lollobrigida, a legismertebb olasz rtimszíncszno leg­újabb szerepében, A Notre Dame-i toronyőr című filmben Esmeralda cigánylányt alakítja. hiszen nemcsak a vállalatok egy részében, hanem a régebben épült kecskeméti lakások jelen­tős részében nemhogy fürdőszo­ba, de még vízvezeték sincsen. Felkerestük evégből a városi tanács vezetőit, akik érdeklődé­sünkre a következő választ ad­ták: »Nem helytálló az a vád, hogy a tanács eddig nem szorgalmazta a kecskeméti gőzfürdő üzemel­tetésének ügyét^ A közelmúlt szénellátási nehézségei azonban olyan objektív akadályt jelentet­tek eddig, ami keresztülhúzta a városi tanács minden ezzel kap­csolatos tervét és reményét. A gőzfürdő üzemeltetése ugyanis, ha hetenként csak két nap nyitja is mrg kapuit, nem kevesebb mint három vagon sze­net igényel. A tények alapján így folyamatos üzemeltetés ese­tén olyan nagymennyiségű szén­re lenne szükség, amit egyelőre nem tud biztosítani az ország. Valami javulásra azért van ki­látás. Elárulhatjuk olvasóink- nak, hogy nagy utánajárás ered­ményeként a várost tanácsnak sikerült annyi szenet szerezni hogy a jövő héten, taián azt követően is hetenként két nap nyitva lesz a fürdő.« Búcsúzóul a tanács vezetői megígérték, hogy a közeli na­pokban hivatalosan is közzéte­szik a Petőfi Népé-ben a kecske­méti gőzfürdő nyitvatartási ide­jét. Televízió hálóingben A milánói televíziós adó a kö­zelmúltban sürgősen szereplőket keresett. A feltétel: a szereplés­re jelentkezőnek hálóingben és gyertyatartóval a kezében kell megjelennie. Húsz percen belül 27 milánói lakos jelent meg a felhívásra hálóingben, égő gyer­tyákkal. Az elpő díjat, melyet a leggyorsabban! odaérkező vállal­kozónak szánták, egy 80 észtén. | dős sekrestyés kapta, aki szépen ? hímzett hálóingben és 40 gyer- ? tyás kandelláberrel a kezében 5 jelent meg. lir.VI KIIA Hl, ; As óceánon Callao kikötője nagy napra virradt: a Kon-Tiki indul! A tengerészeti miniszter rendelkezésére a Guardian Rios gőzös kapott rá parancsot, hogy a tutajt kötélre vegye és kivontassa a kikötőből, az öbölből, sőt még azon is túl a nyílt tengerre, arra a részre, amely már kívül esik a partmenti hajózás útvonalán és ahol egykor a régi indiának egyik jó halászterülete volt. A napilapok főhelyén, az első oldalakon piros és fekete nyomás közölte a hírt. Nem csoda hát, hogy 1947. április 28-án már hajnalban gyűlni kezdett a kikötőbe a nép, és végül ember ember hátán nyüzsgött azokon a rakodópartokon, ahonnan minket láthatott. Nekünk hatunknak már alig volt dolgunk. így hát nem is nagyon siettettük egymást. Én magam jóval a kikötő előtt szálltam ki a kocsiból és gyalog sétáltam le a hosszú úton, hogy még egyszer, utoljára alaposan megjártassam a labamat. Ki tudja — gondoltam —, mikor nyílik rá újra alkalom. Mikor a mólóra értem, még csak Hermant találtam a Kon-Tikin. Leugrottam a hajnalban utolsónak behajózott banános és zöldséges kosa­rak közé, amelyeket még el kellett helyeznünk és alaposan le kellett kötöznünk. Herman nagy lelki nyugalommal üldögélt a sokféle cókmók Közt. Egy zöld papagájjal barátkozott: egy jószívű valaki hozta búcsú­ajándékul. — Kérlek, tartsd szemmel ezt a madarat — mondta —, míg kiugróm a partra és megiszom egy pohár sört. Ügy hallottam, hogy a vontatóhajóra órákig várhatunk. De alig tűnt el barátom a nézőközönség erdejében, egyszerre csak iá- tom, hogy a bámész tömeg mozgolódik és mutogat valamit egymásnak. Hát nem a Guardian Rios jön? Most fordul be teljes gőzzel a hullámgát túlsó oldaláról. Mivel azonban tutajunk a kikötő belsejében, a sok halászbárka és más kisebbfajta vitorlás közt volt a mólóhoz kikötve, a vontatóhajó nem férkőzhetett közelünkbe. Lebocsátotta hát nagy motorosbárkáját és azt küldte értünk. A motoros tele volt tisztekkel meg matrózokkal — de természetesen a filmriporterek sem hiányoztak róla. Parancsszavak röp­ködtek, filmfelvevők surrogtak, fényképezőgépek kattogtak, és szinte észre sem vettem, mikor egy vastag kötél máris odahurkolódott a tutajunk orrára. — Un momento! — kiáltottam rájuk kétségbeesetten, egész spanyol nyelvtudásomat latbavetve. — Korán jöttek, sonores! Meg keli még vár­nunk a többi utasokat: »los expedicionarios!« ■— magyaráztam kézzel­11 lábbal és izgatottan mutogattam ki a partra — már amennyire mozdulni tudtam a kezemben tartott papagájkalitkától. De a hajósok közül senki sem értette meg szavaimat. A tisztek udva­riasan mosolyogtak és csak még szorosabbra húzatták a kötelet. Erre én leoldottam és visszahajítottam a motorosra és még hevesebben integet­tem feléjük. Közben az álnok papagáj felhasználta a nagy zűrzavart, kidugta csőrét a rács közt s addig mesterkedett, míg elértő a zárat és ki­nyitotta a kalitka ajtaját. Mire észrevettem, már a kunyhó fedelén tol­lászkodott. Meg akartam fogni, de ő spanyol szitkozód ások özönét zúdí­totta rám és átrepült előlem egy nagy banánfürtre. Egyjk szememet'a matrózokon kellett tartanom, akik a tutaj orrára készültek kötelet erősí­teni, közben pedig izgalmas vadászatot rendeztem a madár után. Riká­csolva a kabinba menekült előlem, ahol sarokba szorítottam és elkap­hattam a lábát. De mire előbújtam és a szökevényt újra {börtönébe zár­tam, addigra a matrózok már leoldották a Kon-Tiki tartókötelét a kikötő vaseövekéröl, és a tutaj tehetetlen táncba fogott a hullámokon. Rémül­ten kaptam fel egy hosszú evezőt, hogy legalább távoltartsam a rakpart falának érintésétől, de már nem volt rá időm. Egy átbukó hullám odavágta a hullámtörő cölöpsorához. Jó, hogy közben a motoros felbú­gott, megindult és a Kon-Tiki egy nagy zökkenéssel megkezdte' hosz- szú útját. így indultam hát útnak egyedül, a spanyolul rikácsoló j és egyre dühö­sebb papagáj társaságában. A tömeg pedig éljenzett, kiabált, kendőket lobogtatott. A barnaképű filmriporterek szinte a tengerbe Szorították egy­mást nagy igyekezetükben, hogy egyetlen részletet se mulasszanak el indulásunk valóban drámai jelenetéből. Én meg közben azt lestem két­ségbeesve, hogy a parton vajon mikor kerülnek majd elő elveszett tár­saim, de egyiküket sem láttam. Így értünk ki a Guardian Rios-hoz. A hajó már gőz alatt állott és a matrózok éppen fel akarták húzni a horgonyt. Egy szerencsésen elkapott kötélhágcsón pillanat alatt felkiúsztam a fedél­zetre és akkora lármát csaptam, hogy menten letettek ebbeli szándékuk­ról. Egy csónak nyomban visszaindult a kikötőbe, a lekésettekért. Jódara­big odamaradt. De mikor végre visszatért, csali a szépj szenyoritákból hozott magával jókora rakományt — a Kon-Tiki hiányzó emberei közül egyet sem. Ez is szép — gondoltam magamban —, de mit kezdjek, az úton ennyi kisasszonnyal? Így, mig a tutajon hemzsegtek az elbájolj szenyoriták, a csónaknak másodszor is vissza kellett fordulnia, hogy (felkutassa »los expedicionarios noruegos« az eltűnt norvégeket.:. Közben Erik és Bengt olvasnivalókkal és ezer aprósággal megrakodva kényelmesen andalgott a kikötőhöz vezető úton. Az oszladozó tömeg már szembejött velük. A bejáratnál rendőrök állták útjukat ésj egy tiszt udva­riasan felvilágosította őket, hogy ne fáradjanak, mert nincs már itt látnivaló. | Bengt könnyedén kivette szájából a cigarettáját, s éppoly udvariasan azt felelte, hogy nem keresnek ők semmiféle látványosságot, csak éppen a Kon-Tikire igyekeznek. — Mondom, hogy hiába mennek — ismételte a rendőrtiszt türelme­sen. — A Kon-Tiki már egy órája elindult Peruból! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom