Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-21 / 43. szám

ül fl» Bács megyében teen sokan tudnak róla, számon is tartják, hogy megyénk sokfajta sajátos népi érték birtokosa. Külföld is jól ismeri a sokféle szőttest, a kalocsai hímzést, gyöngyösbok- xétás együtteseink régen külföl­det is jártak, a Magyar Állami Népi Együttes is több megyei gyűjtésű tánckompoziciót tett ismertté Kínától Angliáig a vi­lág ábk fővárosában. Méltán le­hetünk büszkék mindarra, amit népünk alkotóereje teremtett év­századokon keresztül. Megyénk­ben több, mint tíz olyan együt­tes van, amelynek híre túljutott megyénk határain. A drágszáli, a rniskei, a szeremlei, a katy- rnári, az érsekcsanádi, a her­cegszántói népi együttesek, népi csoportok, — hogy csak a leg­ismertebbeket említsük, — min­den esztendőben megdobogtatták a nézők szív’ét, amikor szinte hagyománnyá vált falusi kultu­rális versenyeken felléptek a já­rások, vagy éppen a megyeszék­hely színpadán. az oktatás és a népművelés egy kézbe, közös osztály irányítá­sa alá került a megyei tanácsnál, kialakul egy olyan munkastílus, amely megbonthatatlan egészé­ben tudja szemlélni, fejleszteni, segíteni megyénk kulturális po­litikáját. Ennek éppúgy elszakít- < hatatlan része az iskolai oktaté-l nevelőmunka, mint az iskolán kí-| vü'.i, az iskola falain túl bon-S (akozó igényekkel, törekvések-} kel fellépő falusi és városi kul-| turális élet. | Ha az igazi okokat vizs-j géljük népi együtteseink sorsá-i val kapcsolatban, elsősorban ar-| ra a tényre kell felhívnunk az? illetékesek figyelmét, hogy mcp-j állt, vagy legalábbis nagyon kist fejlődést mutat az utóbbi időben? a népi együtteseink felvirágzásait meghatározó népi gyűjtés. Me-J gyénkben több kiváló, országos* viszonylatban is helytálló tár­sadalmi gyűjtő van. Hogy csak néhányat említsünk: Rácz Kál­mán zeneszerző, a Kecskemét- környéki cigánydalok gyűjtője, H Kálmán Lajos kecskeméti zene­a tárgyilagosak aka- tanár. Hegedűs László kalocsai: Báldi Flóra Baján, stb.,1 denütt szerte a világon, — a ba­ráti országokban éppenúgy. mint a Szovjetunióban, — új virágzás­ba hozta a népi kultúrát és ha­talmas fellendülést adott, meg­termékenyítette, továbbfejlődés­re segítette a népi művészetet. Etéíms-8 másfélszeres haszonért sfslgozni? • v-:sr Igen! — Vessünk misé! íübb fcsterszis kukoricát! Felesleges dolog egy gazdái- szokványkukoricát kapott vissza. runk lenni, meg kell mon­danunk, megállt népi együtte­seink fejlődése az utóbbi időben. Egyes csoportokat még a felbom­lás veszélye is fenyegetett. Éve­ken keresztül vitatott kérdése például a kalocsai járásnak, ho­gyan lehetne felébreszteni a drágszáli népi együttest. Annak idején, különböző vádaskodások alalpján az együttes megterem- ;:őjét és vezetőjét, Balogh János : aratót áthelyezték Drágszélről más járásba. De sajnos nem gon­doskodtak arról, hogy helyébe népi értékeinket megbecsülni tu­dó és az együttes továbbvezeté­sére alkalmas tanító kerüljön ebbe a kis községbe. Hasonló problémák jelentkeztek más népi együttesek életében. Ez azonban csak a felszín. Re­mélhetőleg most, amikor végre gyűjtő. stb. ök azonban majdnem min­den segítség híján, a saját ere-^ jükből olyan céltudatos, min-i denre kiterjedő gyűjtőmunkát,? amilyenre szükség volna, nem; tudnak végezni. Nem is beszélve' arról, hogy ezeknek a gyűjtők­nek az erejét mindenképpen meghaladja gyűjtésük publikáld-j so. Ez állami segítséget kíván.'; Meg kellene indulnia népi ha-j gyományokban rendkívül gazdag' megyénk felmérésének és a gyűjtés céltudatosan összehan- golt megszervezésének — úgy,' ahogy azt a megyei művelődési tanács munkatervében is meg-; határozta. ; Ne hagyjuk elveszni csodálatos kincseinket! A szó-, cialista kultúrforradalom min-' kodó ember előtt a kukorica hasznáról beszélni. Az sem lehet vita tárgya, hogy nyilván érde­mesebb bőventermő, jó fajtát vetni, mint olyant, amely csene- vész, foghíjas, apró csövekkel fizet. S azt is többéves tapasz­talatok bizonyítják itt, megyénk­ben is, hogy ha hibridkukoricát retünk, a keresztezett magvakból élet- >1< erősebb növények fejlődnek V és nagyobb termést adnak. | Miért? Mert ha a kukorica saját ? virágporával termékenyül, akkor I fokozatosan leromlik. Ha azon- | ban éiettanilag távolálló fajta ? virágpora termékenyíti meg a bibeszálakat, akkor az ilyen magból származó növény bővebb termésű lesz. Megyénkben tavaly már mint­egy 2500 hold heterózis kukorica termesztésére kötött szerződést a Magtermeltető Vállalat. Ott, I ahol a cimerezést gondosan el- $ végezték s a heterózis termesz- « tés egyéb feltételeit megtartot- í ták, igen jól fizetett a termés. } A mélykúti Termo Kalász | Tsz például -10 holdról S20 » mázsát várt s ehelyett 466 mázsát adhatott át. | Ezért másfélszeres mennyiségű Több termelőszövetkezetünk azonban — különösen a bajai járásban — felmondta az idei szerződést. Hivatkoznak terület- és műnk ae rücsökké nősre, arra, hogy a heterózjssal sok a vesződ- ség. Ez igaz is, csakhogy ezt a vesződséget jól meg is fizetik. Cimerezésért holdanként 300 forint költséget fizet külön a vállalat, ezért az összegért pedig éppen kétszer lehet jezt a munkát el­végezni. Külörj munka a szedés­nél a válogatás, az osztályozás. — de ez is mefgéri talán, amikor a heterózis magért a helyi szabad felvásárlási ár más- félszeresét fizetik ki a ter- melőszöVetkezetnek. S ami a tsz-nek jó jövedelem, az az egész falunak haszon. Mert minél több a jó vetőmag, annál több gazda tud belőle vetni s an­nál nagyobb földdarabokon lesz 3—i—5 mázsával nagyobb ter­més. — Amivel veszodség van, az­zal haszon is 'jár — így tartja s bölcs paraszti mondás, s így igaz a heterózis kukorica esetében is Érdemes hát olyanért dolgozni ami kamatos jövedelemmel adó­zik a fáradságért. í ismét bemutatják a Városi Moziban február 21-től 27-ig a „JPorró mezők66 című filmet | A régi magyar filmet, Mó­t ricz Zsigmond hasonló című re- : génye nyomán Apáti Imre ren­Í * dezte. A film a felszabadulást követő évek művészi alkotásai ♦ közé tartozik és első bemutatá- ; sakor már nagy sikert aratott. ♦ A film meséje jellegzetes | dzsentri történet. Avari László I földbirtokos és felesége vidéki | kastélyukban élnek. A házastár- ♦ sak között állandó a féltékeny- I ség. Ez nem is csoda, hiszen | Vilmába mindenki szerelmes. A t kastélyban szünet nélkül vidám | élet folyik. Egy este azonban I bekövetkezik a tragédia. A férj pisztolyt ránk az udvarlóra, egy másik golyó . azonban őt éri. A rendőrfőnök, J— hogy a város úri társadalmát [ megmenthesse s botránytól, —- igyekszik elterelni a figyelmet la gyilkosságról. Az egyszerű parasztemberek azon­ban fényt derítenek mindenre. Az asszony ptva céltalan, sivár életét, a foljjóba öli magát. Bizonyára sok mozilátogató örül, hogy ismét bemutatásra ke­rül ez a kalandos magyar film. és ismét láthatja Karády Kata­lint. Szabó Sándort, Darvas Ivánt és Szemere Verát, akik a fősze­repet játsszák. m vi ninm : Knut az imént a tutajfar kiálló gerendáin guggolva mosta a fehér­neműjét. Amint közben felpillantott, olyan szörnyű ábrázat nézett vele szembe, amilyenről még álmodni is borzasztó. Igazi tengeri szörnyeteg volt, de olyan óriási és olyan félelmet keltő, hogy ha a mesék hétfej ü sárkánya vagy a tengerészmondák óriásörege merült volna fe! előttünk, akkor sem lepődtünk volna nieg jobban. A feje széles és lapos volt, akárcsak a békáé, és oldalt két kis szúrós szem ült messze egymástól. Varangyéra emlékeztető állkapcsa legalább másfélméter széles lehetett, szája szögletéből hosszú tojtok lógtak alá. A bőre barnás volt, apró fehér pettyekkel. A rettenetes fej mögött roppant tömegű test követ­kezett, hosszú, vékony farokkal, melynek hegyes vége felfelé irányult. Ebből látható volt, hogy hívatlan látogatónk nem a cetfélék közé tar­tozik. E sátáníajzat egy ideig nyugodtan és lustán úszott utánunk a kor­mánylapát mögött. Lomhán csapkodott a farkával, közben pedig apró szemével úgy vigyorgott ránk, mint egy bulldogkut.va. Hatalmas hűt­és farkuszonya többnyire kiállt a vízből, és ha az állat hullámvölgybe került, széles hátáról úgy foist le a víz, mint egy meisten fekvő korall­zátonyról. A rettenetes száj előtt egész raj zebracsíkos pilótahal úszott legyező alakú rendben, a szörny hátán pedig egész űllatkert lapuit a sokféle tengeri élősdiből, nem is szólva azokról a jókora remorákról (c halféle 20—25 cm nagy, és szintén a makrélák családjába tartozik. Fő érdekessége, hogy az elülső hátuszonya tapogatókoronggá módosult. Ennek segítségével a hajók aljához meg a nagyobb halakhoz tapadva, messze vitetik magukat. A mérsékelt égövi tengerekben is előfordulnak) vagy gályatartó halakról, amelyek szivókorongjükkal tapadtak rá, hogy vele utazzák be a tengert. A tutaj hátsó részén, hat legerősebb horgunkra függesztve, egy 12 kilós dorádó lógott, amelyet cápacsalétekként akasztottunk ki. A pilóta­halak többször is odaúsztak, megszc^rolíák, de nem kóstoltak beié, hanem visszatértek urukhoz és paranciolójukhoz, a tenger rémkirályá­hoz. Erre a szörny maga indította meg gépezetét —, mert valóban olyan volt, mint mikor egy gőzös indul meg — és kényelmesen odaúszott az aprócska falat felé. Próbára tettük. Beljebb húztuk a halat. A szörny erre lassan, lustán egészen a tutaj mellé került, úgyhogy minden rész­letében pompásan megfigyelhettük. De a világért sem tátotta volna ki a száját. Mindössze egy kis rést nyitott a szája szélén és úgy szürcsölte be a mi fogalmaink szerint meglehetősen nagy halat, mintha azt 29 akarta volna kifejezni, hogy ilyen semmi zsákmányért nem érdemes kinyitni az egész kaput. Olyan közel voltunk ehhez á sátáni teremt­ményhez, hogy az a hátával nemcsak a tutaj oldalát, hanem szinte bennünket is súrolt, mi pedig — mintha eszünket vesztettük volna — valósággal fuldokoltunk a nevetéstől e hihetetlenül fura állat láttán. Walt Disney képzelőereje .sem tudna kieszelni olyan fertelmesen ocs- mány tengeri szörnyeteget, mint ez volt itt elöttünkj iszonyú állkap­csával a tutaj közvetlen közelében. A szörny úgynevezett cetcápa volt. Ez a legnagyobb cápafaj, s egy­ben a világ legnagyobb testű hala, amelyet ez idő szerjnt ismer a tudo­mány. Nagyon ritka állat, de néhány példányát már megfigyelték a trópusi tengerekben. Közepes hossza mintegy 15 méter, súlyát pedig zoológusok 1,5 tonnára teszik. Láttak azonban már 20 méteres példányt is. Egy megszigonyozott cetcápa-kölyökből — még pólyáskorban lehetett a kicsike — a halászok .300 kg-os májat szedtek ki és mindkét fogso­rában három-háromezer éles, hegyes fogat számláltak meg. A mi példányunk akkora volt, hogy mikor alánk úszott, elől a feje, hátul pedig egész farka kilátszott a tutaj alól. És oly^n hihetetlen torz alakú, lomhán mozgó teremtés volt, hogy mikor bamba ábrázatára néz­tünk, ’ nem tudtuk megállani kacagás nélkül, bár jól iudtuk, hogy far­kának egyetlen suhantásával szétverheti tutajunkat. Az állat egyre szőkébb és szűkebb kör-ben keringett körülöttünk, mi pedig csak vár­tuk, hogy mi fog történni. Valahányszor átkerült; az egyik oldal­ról a másikra, mindannyiszor kilökte a kormányrudat) villájából. Ilyen­kor a széles lapát végigdörzsölte a hátát. Szigonyainkat kézbevéve, döfésre készen álltunk, de hát akár fog- piszkálónkat is elővehettük volna, mert a mammutnagyságú szörnnyel szemben ezek a szigonyok sem értek többet. Szerencsére a szörny nem adta tanújelét semmiféle rossz szándéknak, csak éppen! nem akart a kö- zelünkből távozni. Úgy kísért bennünket, mint hű kutya a gazdáját. Ilyen vendéggel még nem voltak tapasztalataink, sőt [ nem is számítot­tunk hasonló tapasztalatra. — Kalandunk á tutaj körül úszkáló tengeri monstrummal olyan hihetetlennek tűnt, hogy egyszerűen nem tudtuk komolyan venni. A cetcápa csak egy órát időzött aggasztó közelségben, de nekünk úgy tetszett, mintha már egy napja úsznék a tutaj után. Végre Erik már nem birta türtőztetni magát és meggondolatlan kiáltozásunk által felbá­torítva, közvetlen közelről teljes erejéből beledöfte teötélrekötött, éles acéiszigonyát a szörnyeteg fehéroettyes fejébe. Annakj sem kellett több. A következő pillanatban a lomhának vélt test az acélizmok óriási töme­gévé változott. Hogy ezután mi történt, arról magam sem tudolj: pontosan számot adni. Előbb suhogó hangot hallottunk, amint a szigonykötél átperdült a tutaj peremén. Utána valóságos vízesés támadt, njiikor a szörnyeteg fejjel lefelé a víz alá fúrta magát. Hárman, akik a tutaj széléhez leg­közelebb álltunk, szinte bukfencet vetettünk a kötél hirtelen rándulá­sától, a másik kettőn meg tüzes korbácsként vágott1 végig elszabadult vége. (Folytatjuk) 30 Kevesen tudják, hogy Magyar országon európai hírű artista képző iskola működik, ahonnai minden esztendőben számos ki váló képességű, külföldön is ke resett artista kerül ki, mint vég zeit növendék. Az iskola igazga tója a bűvészkörökben világte kintélynek számító Rodolfó. - Képünk: Vidos Éva. a zsonglőr szak növendéke gyakorlat közbe: y W w 9 NÉPI ffiSGYUTTESEINK Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom