Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-23 / 46. szám
NÖVÉNYEK KARÁCSONYA Ilyenkor karácsony táján fenyőfák tízezrei indulnak útnak a város felé, a kis falusi házak felé, hogy megrakodva minden jóval, pislákoló gyertyák arany- lényébe öltözködve békességet, szeretetet hirdessenek a gyermekeknek, a szeretet ünnepe megbékélt, reménykedő embereinek. Vajon, hogyan vált a fenyőfa a karácsony szimbólumává? A fa alatt mosolygós, pirospozsgás almák illatoznak, aranyozott köntösbe öltözött diók himbálódznak. az ágakon, a sokféle dísz, ajándék között ott örvendeztetik a karácsonyfa alatt a kicsinyeket és nagyokat a föld áldott gyümölcsei. Vajon milyen régi szokások ködbevesző emlékei irányítják a kezet, amely a gyümölcsöket a fa alá rakja? Hanusz István, a kecskeméti Állami Főreáliskola rég porladó igazgatója — több népszerű tudományos mű tudós szerzője — 1901-ben rendkívül megragadó könyvet adott ki. A munka szerény címe — »A növények világában« — érdekes tartalmat takar. A sárguló könyvlapok között leltünk egy fejezetet, amely a karácsonyi ünnepi szokások összefüggését tárgyalja a különféle növényekkel, gyümölcsökkel. Lapozzuk fel a könyvet és induljunk vándorútra. A karácsonyfa története A tudós szerző úgy mondja, hogy Németországban a XIII. századig vezethető vissza a karácsonyfaállítás eredete. A fát tetőtől talpig égő gyertyákkal rakták meg és a csúcsára a gyermek Jézus képét helyezték. Svédországban ugyanebben aa időben a községi elöljáróság épülete elé állították fel — a má- jusfa-állítás még ősibb szokásából kiindulva — a sudár fenyőfát. A Svédország mentén elhúzódó szigetek népe karácsony éjszakáján ünnepelve vonult ki a közeli erdőbe egy-egy tiszteletet parancsoló ősi fenyőfához, felgyújtotta és örömujjongással táncolta körül, Az igazi karácsonyfa azonban akkor született meg, amidőn az ajándékok is megjelentek rajta. Egy majdnem legenda számba menő történet azt állítja, hogy a karácsonyfaállítás szokását Németországban a 30 éves háborúban egy jámbor svéd katona honosította meg. A régen porladó zsoldos 1632. novemberében a liitzeni csatában megsebesült, istenfélő lindaui polgárok vették ápolás alá. A katona karácsonyra gyógyult fel, s elhatározta, hogy hazatér. De, hogy háláját kifejezze a városka könyörületes lakói iránt, — megkérte a helybeli lelkészt, engedje meg neki, hogy a templomban karácsonyfát állítson. A büszke fenyő távoli hazájára emlékeztette a zsoldost, aki szivében hálával, égő gyertyák százaival rakta tele a fát és dúsan feldíszítette ajándékokkal a városka gyermekhada számára. A szép szokás igen megtetszett Lindau népének. A bölcs városi elöljáróság pedig jegyzőkönyvbe iktatta, hogy azon emlékezetes karácsony után minden esztendőben állítsanak a polgárok karácsonyfát gyermekeik megörvendeztetésére nemcsak a templomban, hanem otthon a családi házban is. A szokás úgylátszik nem terjedt túlságosan gyorsan, mert az első feljegyzések 1657-ből származnak a karácsonyfaállitás szokásának terjedéséről. Dann- hauser iskolamester 1657-ben feljegyzéseiben heves haraggal kel ki azok ellen, akik az ajándékokkal megrakott karácsonyfát kímélet nélkül rázogatják, hogy a felaggatott ajándékok lehulljanak. Az ajándékozás szokása egyébként már régtől megvan, — és csak jóval később kapcsolódik össze európaszerte a karácsonyfaállítással. Goethe úgylátszik 1773-ban nem Ismerte még a karácsonyfát, mert vásárol ugyan egyik barátja gyermekeinek ajándékot karácsonyra, de nem intézkedik afelől, hogy azt karácsonyfára aggassák. Az ünnep előestéjén egyszerűen szétosztják az ajándéko. kát barátja gyermekei között. Lipcsében 1799-ben még ismeretlen a szokás. A feljegyzések szerint a drezdai piacon 1807- ben jelenik meg a karácsonyfa. Berlinben inkább mirtuszt, borostyánt használnak erre a célra, de nem állították fel, hanem a szoba mennyezetére függesztették, úgy ahogy az később Angliában is általános szokássá vált. Ott, amint tudjuk, a fagyöngy a karácsony növénye, Magyarországon elsőizben a nagy magyar színésznő, Déryné naplója említi a karácsonyfa- állítást. 1793-ban jászberényi emlékei között szól a szokásról. Valószínű, hogy az északi vármegyék németajkú népétől származott le az Alföldre a karácsonyi fenyő, Alma, dió, égő tölgyfa... A hagyomány úgy mondja, pogy a paradicsomban az almafa gyümölcse volt az engedelmesség próbaköve a legendák első emberpárja számára. A karácsonyfa elsőrangú díszítőjévé vált ilyenformán az alma. A mo- sMM/gó gyümöles mellé azonban már jó korán nyíl-faágat is akasztottak, emlékeztetőül a torkoskodó, pákosztos gyerekeknek arra, hogy Ádámot és Évát nyírfavesszővel űzték ki a paradicsomból. A szepességi szászoknál is ajándékoztak karácsonyi virgácsot (Christruthe). Némely községben a falu kondása némi tisztességes mellékjövedelemért osztogatta a gyermekek között, házról házra járva. Van egy blyan néprege is, amely arról szól, hogy karácsony éjszakáján kivirágzik az almafa, hogy példázza az alma szerepét a bűnbeesésben és azt, hogy ez a bőn Krisztus születésével engesztelődött ki. Egész sereg karácsonyi babona fűződik az almához. Dalmáciában a karácsonyi mise után érkező látogatót almával kínálják. Régi cseh szokás, hogy a kútba almát ás diót dobnak, hogy a vize egész esztendőn keresztül ne anadjon. Érdekes, hogy Franciaországban karácsonykor tölgyfatuskót gyújtanak a tűzhelyen, s a megüszkösödött famaradványokat elteszik jövőre. Hanusz István szerint a délmagyarországi szlá- voknál is volt hasonló szokás. A tűzhelyen cgő fatuskót a látogató botjával megérintette és áldásosztó hangon azt mondta: »Ahány a sziporkája, annyi legyen áldás a házon.« A tudós kecskeméti tanár ösz- sze is állította a karácsonnyal kapcsolatos növények egész listáját. Ezek ABC-sorrendbe véve: alma, babér, borostyán, boróka, borsó, búza, cseresznye, citrom, dió,, fenyő, fokhagyma, fűzfa, köles, lencse, mandula, mirtusz, mogyoró, narancs, nyírfa, orgona, petrezselyem, pusz- páng, rozmaring, szőlő, tiszafa, torma, tömjén, vöröshagyma, zeller. Ha e rövid emlékezés keretébe nem is fér mindaz az érdekes szokás, ami ezekhez a növényekhez fűződik, így karácsony táján bizonyára sok emberben ; régi emlékek édességét eleveníti 1 fel, régi karácsonyok ízét éleszti j faluban, városon egyformán. NEVESSÜNK llllllllillllillÉllllillilllílllllllllllll« EGY KICSIT _____________ T ámogatás A szamár A hetvenes évek elején at egyik élvlap, amely a Ludas Matyi nevet viselte, egy karikatúrát közölt, amely egy jámbor szamarat ábrázolt. A szamár oldalára báró Eötvös József — a nagy magyar regényíró neve volt rápingálva, Megmutatták az élclapot báró Eötvös Józsefnek, aki rövid gondolkodás után így nyilatkozott: — Igazán örülök neki, hogy ilyen udvarias ez a szerkesztő az olvasókkal szemben. A köny- nyebb érthetőség kedvéért ráíratta a nevemet is a szamár oldalára. Attól tartok, ha nem lenne ott a nevem, sokan nem ismertek volna rám, A gramofon — Hát mégis sikerült eladni a gramofonod? i— Igen, egyszer egyfolytában játszottam reggeltől estig, a lakók összeálltak a házban és megvették, Zacsek hivatalos egy névnapi vacsorára. De nincs sötét kabátja. A következő levelet Írja barátjának: — Kedves barátom! Légy szives, add kölcsön a sötét kabátodat, feltéve, ha neked van.,. Barátja azonnal válaszol; — Végtelen örömmel, de küldd el azonnal a nadrágodat, hogy elvihessem a kabátot hozzád. Biztos elintézés *— Tudom, mennyire utálod azt a Dénest. Miért adtál neki mégis 20 forintot? — Éppen azért. Most legalább nem mer a szemem elé kerülni. Biztató jel •— Pincér! Mi lesz azzal a bécsi szelettel? — Jön! Már Pozsonynál van! Időpont >— Melyik a legalkalmasabb idő a lánynak a férjhezmenés- hez? — Amikor viszik! ■ooooooooooo-oo^ooo-ooooo. — Nézd ezt a szegény féllábú bácsit. — Ugyan, te okos! Csak a tűzcsapba lépett, aminek fedelét tegnap vittem el a MÉH-nek. .oooc ooo-oooooo-oouoooooo Karácsonyi kislexikon AZ ELVESZETT KUTYA A nagyságos asszony a kereveten hevert és keserves köny- nyeket hullatott, Az újság kiesett gondosan manikűrözött körmei közül; Egyszerűen nem értette a dolgot. Hiszen a hirdetésben minden benne volt: név, lakcím, részletes leírás, jutalom a megtalálónak; Miért nem jelentkezik hát senki, aki az ő aranyos kis szénfekete kutyáját visszahozná, Másnap délután újabb hirdetést adott fel, »ELVESZETT egyéves, fekete törpe puli. Piros, ezüstszegélyű nyakörvvel. Blacky névre hallgat. A becsületes megtaláló 300 schilling jutalomban részesül.« A hirdetés megjelenése után, reggel 8-kor már az ablaknál állt és az utcát kémlelte. Este 6-ig várt. Azután kis kocsijába ült és a hirdető irodába hajtatott, Elegáns öreg úr fogadta: — Mível szolgálhatok, asszonyom? —• Hány újság jelenik meg nálunk Bécsben? (i. Szóval valamennyi napilapban és hetilapban hirdetést tett közzé és most már 500 schillinget ígért a becsületes megtalálónak. De Blacky nem került elő. A szerencsétlen asszony végül magánnyomozó irodához fordult, s kérte, hogy bízzanak meg egy detektívet a derék eb felkutatásával, A kitűnő detektív félóra múlva nála volt. — Hozza vissza a kutyámat — esdekelt a hölgy. — Ugye visszahozza? ígérje meg nekem, adja becsületszavát. Kutassa át az egész várost, ha kell utazzon vidékre. A magánnyomozó végre szóhoz jutott. — Nagyságos asszonyom, szabad valamit kérdeznem? —, Tessék! — Nagyságos asszonyom, hol vesztette el a kutyát? — Az uram nyolc nappal ezelőtt elvitte sétálni és azóta egyikük sem tért vissza, (Der Abend) Fogadás Leleményes pénztáros — fogadjunk egy csókban, hogy megcsókolom magát! — Fogadjunk egy pofonban, hogy nem. Védekezés A vádlott beszél: — Azt állítja az ügyész ur, hogy két tanú látta, amint betörtem a lakásba? De kérdezem én — mi ez a két ember az ország többi 9 és fél millió dolgozójához, akik nem látták, hogy bementem, Csak órák kérdése? Áramkorlátozás idején Már másfél órája várok itt, Mancika! — Igen, Jenő! Rémes, hogy milyen pontatlanok ezek a villanyórák 1 A főnök szigorúan kérdőre vonja a pénztárost: — Tízezer dollár hiányzik a kasszából, pedig csak kettőnknek van hozzá kulcsa.. ; — Nem kell olyan nagy ügyet csinálni belőle — a főnök úr is betesz 5000 dollárt, én is beteszek 5000 dollárt és az ügy el van intézve. Minden korn-ak vem istene »Minden kornak van istene, Nem zúgolódom ellene,« Egy alkalommal Berzsenyi Dánielnek ezt a i'erssorail idézte Kossuth Lajos a »Pesti Hírlap« hasábjain. A cenzor óvatosságból kikorrigálta az első sort — ilyen formán: »Minden kornak van szelleme.« Kossuth felvilágosította a cenzúra istentelen hívét, hogy ez a sor Berzsenyi Dánieltől származó idézet. A cenzor gondolkodás nélkül jóváhagyta az eredeti verssort és biztonság okából aláírta ceruzával: »Mivel Berzsenyi mondta, maradhat az isten,-» Antialkoholista — Borzasztó. ; ; hűk... baciius van az ivóvízben... hűk.. az ember már vizet sem ihat.. ; hűk... — Adja ide, majd felforralom. — Helyes... hűk... akkor kérek egy forraltat,,, hűk. — Vizet? =- Dehogy, pálinkát! Ajándék Hosszas töprengés után kiválasztott használati, vagy luxuscikk karácsonyi meglepetésül kedveseinknek, A hosszas töp- rengés egyébként felesleges energiapoesékolás, mert kedveseink az ajándékot másnap úgyis kicserélik, Beigli Lásd: a gyomorrontás című címszót, Ceruza Fábaíoglalt, grafitul töltött korszerűtlen íróeszköz, amely segítségével hasztalan igyekszünk kiszámítani, hogy miből futja január elsejéig. Kölcsön Karácsonyi társasjáték, de már a szent este előtt is el lehet kezdeni. Én kölcsön kérek, a kölcsönt adó kölcsön kér, hogy nekem kölcsönt adhasson, olyantól, aki maga is kölcsönt kér, hogy a kölcsönadónak kölcsönözhessen, ennek következtében én megkaphassam az ígért kölcsönt, illetve adhassak annak, aki tőlem kéri. Szódabikarbóna Lásd a beigli címszó alatt. Áramkorlátozás A légvédelmi gyakorlat őse. Időnként eloltják az összes lámpákat, férjek ilyenkor tévedésből idegen asszonyokat csókolnak meg, az asszonyok pedig » karácsonyfa tűlevelei helyet) fértük bajuszát tépik ki.
