Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-23 / 46. szám
m KARÁCSONY Munkára lendülő karunk ma megáll: vaspörölyt, vésőt feled kezünk, jó elnézni hős munkánk felett s látni, hogy holnap dúsabbak leszünk. Karácsony van ma: pihenünk... Kérges kezünk simogatni tér hű gyermekünk szöszke, lágy haját. Asztal mellett derült csillagokként együtt zsibong az egész család. Friss kalácsszag simul a szobában, a fenyőfán gyertyaláng remeg, piros arccal, csillogó szemekkel ajándéknak örül a gyerek. Szűz este van: csend a földön.,. Köröttem békés, új világok villannak meg, mint fények a fán s nézem, amint kicsi Évám arcán távol csodák ámulata száll. Szűz este van: Karácsony... Lágy harangszót lenget a faág. Erőt gyűjt most és ünnepel az ország népe: ez a nagy család. j ISéfri ünnepek nyomában ##••• Égy hallottuk xnegssiilettél, szegények királya lettél • • Karácsonyi népszokások Minkén Nagy István Mákos-patkó-, hurka- és kocso- -nyaszagú füstöket bodorgatnak az ég felé a miskei házacskák kéményei. Ünnep szombatja van, a karácsony békességes áhítatot árasztó előestéje.if Szürkületbe deresedik a világosságot amúgy- is szűkén mérő decemberi délután. Az utcákon alig mozog emberfia. Annál lázasabb a készülődés a házakban. Az eladólány vasalója utolsót simít a fodros, százrétű szoknya ráncán, a gyerekek csivitelve, kikerekedett csillagszemmel várják a karácsonyfát, A gazdasszony sürög, mint a motolla, ha száz keze lenne, az is kevés lenne. Fortyogó fazekakat igazgat, sistergő tepsire ügyel, hószínű kalácsok fonatos hátát simogatja tojássárgás lúdtollal. Mert a karácsonyi lakoma ilyenkor készül el, az ünnepben nem főznek, A gazdának a legjobb, neki csak magára van gondja. Tempósan megberetváikozik, diólevélszagú ünneplőt, fényes csizmát húz, aztán sietésre sürgeti a háznépet, mert telik az idő... aooo-ooooooooo Disznóölés ölik már a nagy hízókat, száll a pernye, kicsap a láng — sürög-forog minden tanya — holnap jön a böllér hozzánk. Ml is ölünk, mint a népek, tüzet rakunk itt a kövön, — már ezután nem a bélzsírt vesszük meg a piacközön. Lesz szalonna, sonka elég, nem a kofa löki elém s pimasz szóval rám is kiált forduljon fel aki szegény. Ahány hízó visít máma, annyi kofa jajgat rája s elátkozza a világot, hogy leapad szalonnája. öljetek csak, lobog a láng, szálljon pernye föl az égre — minden disznó vérét holnap kiontja a böllér kése. Vincze András Ünnepi iiúgySláfÉ a Bácskában A karácsony ünnepének Bácskában is megvannak a maga népszokásai, ha idő egyikre-má- si'.tra fátyolt is borított. Néhai Kovács Antal tanár volt ezeknek a helyi szokásoknak gyűjtője. Feljegyzéseiből maradt az utó- korra. Egyik ilyen népszokás volt, hogy karácsony napján a fiatal lányok kezében ott piroslott az ízes jonathán-alma. A szomszédolásból, vendégeskedésből hazatérve volt csak szabad elfogyasztani. Ilyenkor, ha a leány arra a legényre gondolt, aki legtöbbet legyeskedett körülötte, biztosan számit hatott a farsangban lakodalomra. Homok és Szállásváros, Baja- szentistván delszláv-lnkUz kerületeiben az ünnepet köszöntő este apró kis csoportok kocogtak az ismerős házak ablakain. A csoport élén egy juhász haladt, őt követte másik két juhasz dudával. A csoport közepén haladt a gazda, aki az ajándékokat gyűjtögette. Mókás, vidám rigmusokkal köszöntőitek a háznépét. , A magyar-lakia kerületekben 0 inkább az ünnepet megelőző /) délután folytak az ünnepsége Főleg a gyerekek körében. Népi játékokat mutattak be zenekísérettel. Bieliczky Sándor: BIZAKODÁS Korszakot lezáró hetek múlnak s teljesebb jövőt ígér a holnap. Belőlünk épül fel az élet s közösen adjuk meg az évek tartalmát, melynek betűje leszek és velem együtt az emlékezet a becsület gyolcs-ingét tisztára mossa. A szándék ma még gyűszűnyi morzsa, da holnapra kenyérré érik a tegnap ' s gyökerük nő az elhintett magoknak. »Lesz már este, mert már lűttek!* — rezzen fel ujjongva a gyerekhad. Igen, az utcán vadászok lövöldöznek piros rakétával. A katonasort még nem kóstolt legények ostordurrogtatással segítenek a zajcsinálásban. Ez a jel faluszerte, hogy elérkezett karácsony szent estéje. Az ajtón most háromszor kapósnak. A szives tessék-re belép az apa, vagy a család legidősebb férfitagja. Vállán szalmaköteg, kezében gyertya. Kacskaringás rigmust szaval, csendben hallgatják. Aztán a szalmát elhintik a szoba földjén, emlékezvén az istállóban született kis Jézusra. A nagylány eddigre már megterítette az asztalt. A hímzett abrosz alatt puha széna van s az asztal sarkában hófehér kendőben fonott kalács. A gazdasszony aztán szitát tesz a középre. A szitában alma, dió. szőlő, kis darab kenyér, méz, — egyszóval minden olyan ehető dolog, ami az előző esztendőben termett. Az apa ebből oszt mindenkinek. Az első almát annyifelé vágják, ahány tagú a ház népe, a diógerezdeket is eképpen morzsál- ják szét. Aztán vacsorához ül a család. Zsírtalan, hústalan étel ilyenkor a divat. Az első fogás jó sűrűre főzött, sóval, paprikával meghintett +szárazbab. A gyereknép zsivalyogva igyekszik minél többet kimarkolni a tányérból, mert aki sokat markol, annak a következő évben sok pénze lesz, A bab után aszalt gyümölcsből készült leves, hal és mikosgüba kerül az asztalra. Ilyenkor járnak a betleheme- sek is. Valamikor nem gyerekek, hanem felnőtt férfiak — főleg más falubeliek — voltak a három királyok és a pásztorok. Szives szó, alma., dió, pohár bor várta őket mindenütt... A kései órák vattapuha csendje takarja mostmar a. falut. Már égnek a karácsonyfák gyertyái, sziporkáznak a csillagszórók, vékony gyerekhangok éneklése szűrődik ki a néma utcára. Közeleg az éjféli mise ideje. Amikor a misére hívogató első harangszó megcsendül, a nagylány egy vödör vizet visz be a szobába. A vödörben gyönyörű piros alma. Ezzel a vizes almával mosakodnak uz ünnep első két napján, mert olyankor más víz cs szappan tilos. Persze, hogy mindenki a legpirosabb oldalával dörzsöli meg az orcáját. Nagy Czirok Laci bácsi mesél: Kántálás, befiehemezés a kiskunhalasi népszokásokból Mint szerte az országban, úgy Halason is divat volt a kántá- iás, betlehemezés s mint népszokás napjainkig sem ment ki egészen a divatból. A szülők beleegyezésével, valláskülönbseg nélkül gyakorolták az iskolás gyermekek, de került közéjük kamaszkorban lévő is. A kislányok nem szoktak részt venni a kántálásban. E karácsonyheti népszokás abban állott, hogy a gyermekek egy Betlehem-nek nevezett 3—4 suknyi méretű házikót állítottak össze már nem használt avas deszkából s azt fordított V-alak- ra be is fedték. A betlehemi istállóba kis jászolt helyeztek, abba pedig beletették a »kis Jézust« is s apró gyertyadarabokkal kivilágították. Ezt a »Szent Mihály lova« fakészitményre erősítették, amelynek elől-hátul 2—2 fogója volt s azok közé állva két gyermek kényelmesen hordozhatta. Az esti órákban az egy társaságot képező három-négy gyermek elindult a város valamelyik részén házalni. A kiszemelt háznál — mivel már este volt s a legtöbb helyen zárt kisajtóra találtak — bezörgettek. Ha a kutyaugatásra sem jött ki senki a házból, az ablakon zörgettek. Ha az megnyílt, így kezdte az egyik pásztor: »Jó estét, uraim! Kint állnak társaim! Be szabad-é vinni a betlehemöt?« Ka nem engedték meg, odébb- álltak, de ha igen, akkor benyomultak az ámbitusra, de hacsak lehetett, a konyhába, vagy a szobába. Letették a betlehemet s két-három pásztor a kifordított subákban, csinált szakállal és bajusszal a földre heveredett s hosszú botjaikat is maguk mellé vették. Vezérük a csörgő pálcával állva maradt s a megadott jelre elénekelték a dicséretet »Krisztus urunknak áldott születésén« kezdettel. Aztán a csörgőpálcás vezető ezt a verset mondta: „Krisztus születék, úgy hallaték, Angyali verset éneklék, örülj te is kereszténység, ma született nektek az idvesség, mennyben, hogy legyen részetek, több karácsonyt Is érjetek, azt kívánja íiacskátok, mennyből áldás szálljon rátok, végre az eget bírjátok!“ Utána: „Megsült a malachús, Jól érzem. a szagát, Bárcsak nékem adják a hátulsó combját, Pajtáskám is várja a fényes garaskát, magam is meginnam a mézes borocskát!“ A gazdasszony szedett össze nekik egy kis harapnivalót, a gazda meg vitte a mézesbort s megkínálta őket. A kapott ajándékokat a magukkal vitt zsákba, a krajcárokat a zsebükbe rejtették s odébbmentek egy házzal. Ha a konyhában zajlott le a kántálás, amíg a gazda, gazda- asszony az ajándékokért elleptek onnan, a szabadkémény alatt füstölőre tett kolbászokból egy- egy szálat a csörgőpálcával le- gamóztak s dugták a zsákba. Ezt a rigmust is hallottam: „Én Ids mérög, nem nagy férög. ha betérők, póstát kérők, ha nem adnak, elszaladok, még csak rigmust se mondok...“ Néhol csak az ablakot nyitották ki a kántálóknak. Egyik-másik helyen szereplésük közben csípő- fogóval, piszkavassal megfogták és megmelegi tették a pénzdarabokat s úgy adták ki az ablakon. A meleg pénzeket a kántá- lők ilyenkor eldobták a hóba, mert megsütötte a kezüket. Az ablakon adták ki nekik a gyufát, amelynek világánál megkereshették a hatosokat. (Az ezüst hatos vékony volt és jobban átmelegedett.) Ahol ablakot nyitottak nekik, így kezdték a beszédet: »Jó estét kívánunk, kántálók vagyunk! Énekölnénk egy-két versöt, ha möghallgatnának ki- gyelmetök...« hiszen azért is van az a szokás, hogy az új esztendőben olyan piros, egészséges legyen a ház- nép, mint a legszebb alma. Ennek az almának aztán még fontos szerep jut. Az ünnep elmúltával kiveszik a vízből s az eladólány őrzi meg újévig. Üjév napján, a déli harangszó csendültével kiáll vele a kapuba, Amilyen állású, hajszínű legény legelsőbb arra jön, olyan lesz a jövendőbelije. — (S mivel a raiskei legények jól ismerik a helyi szokásokat, — talán csak van annyi sütnivalójuk, hogy éppen a déli harangozáskor akad halaszthatatlan útjuk annak a lánynak^ a kapujában, akit a fonóban olyan szívesen nézegetnek? Biztos, hogy ebben is van valami csalafintaság. Mert az a csodálatos alma legtöbbször tényleg az igazit irányítja a kiskapuba.) Ejfél közeledvén, aztán elalszik a kis ablakok fénye. A fagyos göröngyökön ritmust verve kopognak az egy irányba tarló nehéz csizmák, csattos cipők s o gyertyáktól tündöklő kis templomban megkezdődik az éjfed mise... Aztán újra mindenki hazasiet, Éjszaka van, de zajosabb a fala, mint a napvilággal, Az istállókból lovak dobogása hangzik. Képi szokás szerint a gazda ilyenkor módjával végigveri lovait, hogy azok egész esztendőben olyan serények, fürgék legyenek, mint most, a szelíden, de csípősen ke- negető ostor hatására. Aztán ö is siet a család körébe, ahol mát asztalon van a rezgő kocsonya s pirosán kínálja vérét a jófajta bor. A lányok, legények egy karéjban ülnek össze s ahány mulatságos társasjáték vau, mind végigjátsszák. A győztes diót, aimed, -mogyorót kap, -— van, aki alig tudja hazavinni kötényében az ízes nyereséget... Aki nem álmosodéit el nagyon a vidám éjszakán, az hajnali öt órakor még elsiet az úgynevezett pásztor-misére. De aztán egész nap, karácsony első napján újra kihaltak az utcák. Az első nap csak a család ünnepe, ilyenkor nincs vendégjárás, látogatás, mert az a legnagyobb illetlenség lenne. Másnap persze kipótolják, Karácsony másnapja egyúttal István névnap is lévén — * melyik családban nem akad kö- szöntenivaló István? — felkerekedik a falu, vendégek adják egymásnak a kilincset. Az élelmes aprónép harsogja a köszöntő rigmusokat: »Ahány csillag ragyog fiíszálra-virágra, annyi áldás szálljon az István bácsikra!* S a hibátlanul elkántált strófák édes bére a csörgő dió, piros alma, fényes krajcár.., A fiatalság ezalatt nagyszerű bállal zárja a kettős ünnepet. Szóltad a húr, dobog a föld a fonóban, kivilágos-kivirradtig vigad o leány és a legény.,. Monkáslányok Zöldborsó és paradicsom közt, ahol szabadon szánt a nap, piros fejkendős barna lányok lángos jókedvet gyártanak. (Aranyszálon, aranykeréken fonál fut formás két marokra, szőve a porcát és aratva gyümölcsét eljövő napokra.) Egy-egy száj csendben meg vonaglik, feszül a mell, cgy-egy medence ring, mintha künn a tengeren parttalan úszó sziget lenne; szemek ragyognak föl a napfc mint fényreérett vad vitorlák: cózik a földet es a mennyet vásznakba szélként belefogják. tioár Imre
