Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)
1956-12-31 / 50. szám
Hímkor még 5000 lakost számlált Kecskemét Vissza néhány száz esztendővel... Több tízezer most a „hírős város” lakosainak száma. Hej, sok víz lefolyt addig a Tiszán, míg idáig jutottunk a lassú fejlődés során. Mindenkit érdekel bizonyára, hogy hányán lakhatták hát elődeink a mai szép, nagy váro6 Ő6ét. a régi-régi, ifjúkorát élő Kecskemétet Néhai nagy történetírónk, Hornyik Jànœ adja meg rá a feleletet nagy műve első kötetében: „A város népességéről e korszakban még csak nozzá vető leges adataink sem léteznek s mivel a szomszédhelyek, sőt az egész vidék irányában sem tudunk ennél többet, a tájékozás itt igen nehéz feladattá válik, annál inkább: mert utóbb Kecskemét népessége rendkívül körülmények által — az elpusztult szomszéd helységek lakosainak beköltözésével — gyarapodván, az akkori és a bekövetkezett két korszak között, a természeti rendes népszaporulat alapján sem lehet párvonalat fölállítani. Egyetlenegy, bár nem egészen szilárd alapot erre mégis találunk a tiszt. Ferences Atyák birtokában lévő helybeni legrégibb templom alakjában, melynek használata fölött 1564- dik évben már a róm. kath. és luther keresztyén felekezetekre oszlott város, illetőleg egyházközségek elöljárói között létrejött írásbeli egyezséget eredetiben bírjuk, következőleg e templom építtetésének a mohácsi gyásznapot megelőznie kellett, legföllebb is az 1526-dik évi pusztulás után új födéllel láttatott el. — Ugyané templom, írott emlékeink szerint, még 1621-dik évben is pusztulást szenvedett, 1678-ban pedig melléképületeivel együtt leégett, s ezutáni megújíttatásakor éjszaki odalának oszlopközei kibontatván. egész hosszában hozzáépített kápolnával bővíttetett, de a templom szentélye s hajója eredetileg megmaradt. Megjegyzést érdemel az is. hogy a templom eredetileg toronynélküli építmény volt, az elejéhez illesztett torony csonka fala az ereszeiét alig két ölnyivel haladván meg, az efölé állított azon toronyalkotmány tehát, melyről régibb jegyzőkönyveink emlékeznek, szintúgy fából volt, mint az, mely reá az 1678-dik évi leéftés után tétetett. Atyám még emlékezett e fatoronyra, a mostani torony 70 év előtt, vonatott mai magasságra: — ennek homlokzatán, a harangok alatt egy fehér- tábla van befalazva e fölirattal: — „Hinc aucta anno 1790.” Azóta mai alakját viseli; E templom tehát egyedüli támpont, melyet Kecskemét város népessége meghatározásánál a 13-ik és 14-ik századra fölvehetünk, mely időre annak építtetési kora biztosan visszavitethetik. Ez építmény belterülete a szentély és templom hajójának figyelömbevételével oly községre látszik számítottnak, mely népességben háromtul öt, legföllebb hat- vagy hétezer lelket foglalt. — Visszagondolva itt a 13., 14. és 15. századi népesség viszonyaira, midőn a Kecskemét körül ma is fönnálló 28 pusztatemplom maradványa a mohácsi gyásznap előtt a mostaninál jóval több helység fönnlétét igazolja ugyan, de az épebb templomormok terjedelméhöz képest, egyenként nem igen nagy népességi létszámra vonható következtetést engednek, — bízvást elmondhatjuk, hogy azon korszakban öt—hatezer léleknvi népszám igen jelentékeny volt s az imént fölállított számításnak, ha nem csal hatatlanságát, de valószínűségét tévedés nélkül elfogadhatjuk.” Az utolsó kunsüveg viselőjének dolgairól Anekdoták a halasi Tálas Jánosról de az enyim elolvadt. Nem tudom, mi érhette? I, ekkor néztek össze az urak, — a reggeli meg kifelé kívánkozott , ; i . Valakitől egy lőtt nyulat kapott. Mikor viszi haza, találkozik Péter indzsellérrel. Eladta neki egy forintért, — No vidd haza s mondd mög a feleségömnek, hogy nyúlpap- rikás lögyön az ebéd. Útközben találkozik egy másik úrral, annak is eladta, sőt egy harmadiknak is. Péter Imre találkozik a két úrral, s meghívja őket nyúlhús- ebédre. Elmennek. Nincs ebéd. — No, nem baj, gyere hozzánk, nálunk is az lesz az ebéd... Odaérnek, sehol semmi. Beperelték János bá‘-t, aki ügyvédet fogadott tíz forintért. — Tétesse kend magát bolondnak — oktatja az ügyvéd. A tárgyaláson minden kérdésre azt felelte: sutty! A bíróság felmentette. Kijövet az ügyvéd kéri tőle a díját. János bá‘ annak is azt felelte: Sutty! (A fentiek Nagy Czirok Lászlónak: Kiskunhalasi népszokások című gyűjteményéből valók.) XKKKKHXXKKKKKJOOOA kecskeméti művészkolónia | >0000000000000-000000000000000000ooooooooooooool 1927... (A város bolondiának tartót- ták Tálas Jánost, aki valóban érdekes alakja volt Halasnak, ö viselte utolsónak a kunsüveget is, 1STO-ben bekövetkezett haláláig. Ha feltűnt a városháza körül, a szakállszárító pádon hűsülö vagy .lebzselő urak rendesen odaszólították. Érdekes elbeszéléseivel, tréfás, ötletes kiszólásaival az urakat gyakran megnevetette, sőt gyakran meg is leckéztette. Vénségére temp- lomsepregető koldusbíró lett belőle.) • 1836-ban, amikor az új városháza már majdnem készen volt, s az urak ott becskérezik, arrafelé ballag az utcán Tálas János. Odaszólitja Péter indzsellér: — Na Jánosi Hát mi szólsz ehhez az új örökséghez? í— Mondanék valamit, de majd bezárnak., T-i Ne félj. Nem lösz semmi bajod. Csak mondjad, » Hát csakugyan nem lösz semmi bajom? — Semmi az égvilágon. —T Hát nizzék kedves nemze- tös tejes uraim! Helbenhagyok én itt mindönt, csak ammondó vónék, hogy kis kaptár lösz ám ez ennek a sok herének! Kiabálja egyszer az utcán, hogy: — Drótozni, fótozni, ládasarkokat igazítani! Egy polgár beszólítja: — Van Itt egy likas rézbokráncs, azt köllene beönteni.. -, t-i Nem értök ám én ahhó. -, •—■ Hát akkor mit kiabálja kend az utcán? — Hát hogy a szó több lögyön vele! • Egy kecskeméti útra Péter indzsellér kezdeményezésére Tálas Jánost is magukkal vitték az urak, hogy az idő jobban teljen. Az indzsellér az útban elcsente János bácsi kolbászát s helyére egy fagyos kutyahulladékot tett. A zöldhalmi csárdánál kieresztettek s az urak a hozott holmikból reggelit melegítettek a. csárdánéval. Be is törölték, amikorra előcsoszogott János bácsi. — Hát kend mit övött? — kérdezi tőle Péter Imre. — Én csak a bánatnál tartok, kedves jó tejes uraim! — Mi történt kenddel? — faggatják tovább. —■ Én is odatöttem a kolbász- kámat az uraké közé a tepszibe. Nyájas olvasó! Amikor a tikkasztó nyár portengerében a Műkert lombkoronás fái között keresel üdülést, vagy téli sétáidon rovod öreg fáinak festői csoportjai között bujkáló útait, vajon vetsz-e egyetlen mélyebb pillantást oda be a Műkert legnagyobb villájának falai közé? Ha eddig nem cselékedted, jöjj most velünk kedves olvasó. Az emeletes villában sok kicsi, egyszerű bútorzatú művészszoba, mellette műterem, tele képekkel. Csalódik, akinek most, művészlakásokról lévén szó, művészi rendetlenség villan a szeme elé. Banális szólásmondás az csak. Példás rend mindenfelé. Nincsenek szanaszét' haii- gált cigarettavégek, papíro n k, vásznak, ecsetek, festékek, kréták és miegymás. Mindennek megvan a helye, akárcsak a pedáns hivatalnok szobájában. Az igazi, az elmélyült munka tanyája a kecskeméti művészkolóniának ez a hajléka. Harminc istenadta tehetséggel megáldott magyar művész dolgozik itt szinte naphosszat, hogy gazdagítsa, öregbítse a drága magyar élet kultúrájának kincsesházát. Talán nagyon is elvonatkoztatva' élnek a külvilágtól, a várostól. Édes istenem, a mai csúnya, mai furcsa világban az ember naponta száz- és ezerféle példáját látja a tülekedésnek, az érvényesülésért folytatott kíméletlen hajszának. Vannak írók, vannak piktorok, vannak művészek, akik valósággal belebetegednének, egzisztenciájuk porbahanyatlá- sát látnák abban, hacsak egyetlen napon nem látnák nyomtatva nevüket, leibzsuráljukban valamilyen, akármilyen zagyva történet középpontjában. Ésün- neplik őket, boldogulnak, mert a közönség lépten-nyomon beléjük botlik, lassanként elhiszi, hogy tényleg nagy emberek, zseniális teremtményei a mindenhatónak. Lehet, hogy úgy is van, de éppen annyi az eshetőség arra is, hogy nincs így. Mindenesetre lehetne vitatni, hogy helyes-e az érvényesülésnek ilyen útja-mód- ja. Egy azonban bizonyos: A gyökeres megoldást e téren csakis maga a közönség diktálhatja. — Amikor a közönség széles, legszélesebb rétegei megszokják, meg tudják tenni azt, hogy ' a maguk szemüvegén keresztül a maguk önálló véleményét alkotják meg mindenkor és mindenről, eliminálódik a lehetőség, hogy az’ olcsó reklám eredményeket tudjon elérni ott, ahol pedig, a művészet szent nevében eredményeket elérnie nem volna szabad. Nos hát, ennek az eljövendő, már útnak lévő szép időnek, halkszavú, de erős munkásai a kecskeméti művészkolónia tagjai, a maguk Erőt, egészséget és boldog új évet! TermelSemöeetkemett dolaoaóh ! Befejeződött az 1956-os esztendő. At idei gazdasági év eredményei megyénk termelőszövetkezeteinek többségében fényesen bizonyítják r- még a meglévő gazdasági és politikai nehézségek mellett is — a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A hazánkban bekövetkezett események hatására termelőszövetkezeteink egy része mégis letért a nagyüzemi gazdálkodó útjáról. A forradalmi munkás— paraszt kormány megalakulása után ezekből a feloszlott szövetkezetekből több ismét a nagyüzemi gazdálkodást választotta, mivel meggyőződött arról, hogy a termelőszövetkezetek életében egy teljesen új korszak következett be, amikor önállóan, a kormány messzemenő támogatása mellett gazdálkodhatnak, A kötöttségeknek megszüntetése nemcsak nagy lehetőségeket nyújt, hanem komoly felada-i' tok elé is állítja termelőszövetkezeteinket. Éppen ezért a zárszámadás tapasztalatai alapján minden termelőszövetkezet sajátosságának megfelelően, a jó gazda gondosságával készítse el jövő évi termelési tervét. A tervkészítés pedig alapos körültekintéssel elkészített zárszámadás nélkül lehetetlen. Szükséges, hogy minden termelőszövetkezet az új gazdasági év megJ kezdésekor tisztán lássa, hogy milyen gazdasági erőkkel rendelkezik, betartva azt a jó magyar közmondást: -Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.« Ehhez a nehéz, de eredményem két ígérő munkához kívánunk minden termelőszövetkezeti tagnak erőt, egészséget és boldog új esztendőt. A Mezőgazdasági Igazgatóság Termelőszövetkezeti Osztálya Sikerekben gazdag új esztendőt minden gépállemási dolgozónak! : Gépállomásaink az ’elmúlt évek során a : gyakorlatban is be- : bizonyították, hogy jól be tudják tölteni hivatásukat mind termelési, mind gazdasági szempontból; A termelés színvonala egyre emelkedett, az önköltség fokozatosan csökkent, mindjobban megvalósult a rentábilis gazdálkodás. Az 1956. október 23-án kezdődő események vívmányaként megalakultak gépállomásainkon is a munkástanácsok, ezek valósítják meg a munkásönigazgatást, amely a jövőben döntő jelentőségű lesz gépállomásaink életében. A munkástanácsok megalakulásával érvényre jutott a szocializmus alapelve, az üzem valóban a dolgozók tulajdonába került. A munkástanácsokra azonban nagy felelősség hárul, különösen a jövőben, mivel a gépállomások önálló vállalatok lesznek, a dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak a gépállomás eredményes gazdálkodásában. E feladatok megoldásához sikerekben gazdag új esztendőt kíván a gépállomások dolgozóinak a Megyei Igazgatóság ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Most, midőn az újesztendő' küszöbén állunk, baráti és testvéri üdvözletünket küldjük megyénk több mint százezres földművesszövetkezeti tagságának és dolgozóinak s egyben köszönetünket fejezzük ki végzett munkájukért. Földművesszövetkezeteink egész éven át, de legfőképpen az októberi népmozgalomban és az azt követő időkben derekasan helyt álltak az áruellátás érdekében és gyakran fáradságot nem ismerve dolgoztak, hogy elegendő élelmiszer és meleg holmi kerüljön a lakosságnak. Megyei központunk érzi, tudja, hogy a mozgalomban dolgozóknak sok jogos követelése van. A központ méltó képviselője akar lenni a földművesszövetkezeteknek és tagságuknak és azon fáradozik, hogy a lehetőségekhez mérten a jogos követeléseket gyorsan teljesítse. Az új esztendő alkalmával jó erőt és egészséget kívánunk a földművesszövetkezeti mozgalom minden tagjának, dolgozójának és rajtuk keresztül megyénk egész parasztságának; MÉSZÖV igazgatósága és dolgozói zárkózottságával, a maguk élvonatkoztatott életével; A kecskeméti Művésztelep 30 növendéke közül sokan még kezdők, mások már haladók, és vannak végül kész művészek, akiknél nem egy diplomát kotorhatnánk elő az íróasztal fiókjából, és akik közül — meg vagyunk győződve — nem egynek a nevét rövidesen országszerte szárnyraveszi, vagy már szárnyra is vette a hír. Révész Imre professzor vezetése mellett dolgoznak, aki folytonosan korrektúrákat tart, tanít, irányít fáradhatatlanul, szinte atyai gondoskodással és ontja nagy művészetének kincseit a szomjúhozó, fogékony ifjú lel- kekbe. Külön élmény művészeti problémákról beszélgetni az ősz mesterrel. Mennyi tűz, mennyi rajongás a magyar élet, a magyar lélek magasztalásában! Milyen szilárd hit a tiszta ma1956 gyár művészet győzelmében! A kecskeméti Művésztelep szempontjából rendkívüli jelentőségű tény a tömegek érdeklődésének biztosítása, fenntartása, fokozása minden rendelkezésre álló eszközzel. A tömeg adja az erőt, egyedül a tömeg biztosíthatja a munka folytonosságát, mert az állandó és szükségszerű kiválasztódás folytán önmagától gondoskodik az utánpótlásról, automatikusan szállítja az olyanokat, akik tettekkel is sietnek lelkesedésük é* megértésük kifejezésére. (Az 1927-i évkönyv — amelyből a fenti írást idéztük — közli Révész Imre, Benyovszky István, Kiss Zoltán, Hagyik István, Prohászka József, Mátis Kálmán, Benedek J., Csatlóközt, Farkas L., Harczi István és Negyed! Szabó Jenő rajzait, — a Művésztelep akkori lakóinak alkotásait.) • • • Beszélgetés Kiss Zoltán festőművésszel, a régi művésztelep tagjával Kíváncsi kérdezősködésemre a jövendő biztos ígéret* csillog beszédes szemében. Elmondja, hogy még röpke három hónap kell, hogy a régen európai hírű művésztelep véglegesen elkészüljön. A tervek szerint az egész Műkert centruma lenne a művészetnek. Itt dolgoznának a festők és szobrászok. Az elmúlt évtizedekben neves spanyol, amerikai és holland művészek Is ütöttek itt tanyát, s alkotásaikban gyönyörködhetett a képzőművészetet szerető és kedvelő közönség. Elsőrendű fontosságú dolognak tartja, hogy a megyei és városi vezetők úgy irányítsák a művésztelepet, hogy az alkotó művészek régi álmai zökkenőmentesen megvalósulhassanak. Január közepén indulnak meg a tárgyalások a Képzőművészeti Alappal, s terveik szerint május 1-én lenne a művésztelep ünnepi avatója. Az utolsó simítások előtt is az arra járó-kelők is megállapíthatják, hogy impozáns, szép az épület és minden mesebeli túlzás nélkül így is nevezhetjük: valóságos kastély; B, S;
