Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-31 / 50. szám

Mit ráritak a következő esztendőtől a Városföldi Állami Gazdaság dolgozói

Juhász Sándor tehenész:

Molnár András mezőgazdasági dolgozó:

Virág Lajos munkástanácselnök: fboldog korinak keadetét Jelenti

Erős József szakszervezeti titkár:

érdekképviselet

Várssfold, december bi

À végtelen hómezőt tarkító asinos, új lakóházak mellett úgy tűnnek fel a régi nádfedeles tanyaépületek. mint valami mesebeli szörnyetegek.' A hatalmas víztorony karcsú teste uralko- dóan emelkedik ki a környező háztetők közül, messzire hirdetve, hogy itt valami nagyobb település van. Ez itt a Városföldi Állami Gazdaság.

A közeli vasútállomás felől hosszan elnyújtott vonatfütty hallik. Tehervonat húz át a síneken s hosszú, lomha testének dübörgése egymás után riassza fel a hosszúfülű nyulacskákat. Ezeknek jól jött a statárium, nem kell a puskától félni.

Azt mondja mellettem valaki: — Olyan jó hallani a vonatzajt A legborzasztóbb az volt a forradalom alatt, hogy az állomás napokig néma volt. A vonatzaj valahogy megnyugtatja az embert. Igen, ebben van valami igazság. Megnyugvást jelent azt tudni, hogy az élet folyik tovább, hogy a borzalmak, megpróbáltatások ideje lejárt már. Ide ugyan nem csapott át a gyűlölet hulláma, itt békesség van. mert errefelé békét szerető, szorgalmas emberek laknak. A legutóbbi sajnálatos esemény, amiről mindenki csak elítélőleg nyilatkozik, egyéni bosszú műve volt, semmi köze sem volt a forradalomhoz; A tett elkövetői egyébként elvették méltó büntetésüket;

Hogyan aiaknlt meg a munkástanács és mit végzett eddig?

A forradalom első napjaiban, B dolgozók egyetértve vezetőikkel, megalakították a munkás- tanácsot. Az első ülésen, a még hátralévő betakarítási munkálatok sürgős elvégzéséről hoztak határozatot, s megvizsgálták az egyes munkák bérezését, •— ahol hibát találtak, ilyen pedig sok volt — a rendelkezésre álló kerethez mérten, változtatásokat eszközöltek: De vizsgálat alá vették az adminisztratív dolgozók fizetését is és a méltánylást érdemlő esetekben fizetésemelést javasoltak.

A tehenészetben iß. általában az állattenyésztésben, eltörölték a merev normákat, helyette könnyen áttekinthető, egyszerű,

de a dolgozók szempontjából az eddiginél sokkal előnyösebb bérezést vezettek be;

Ezenkívül természetesen a szombatonként tartott üléseken foglalkozott a munkástanács a dolgozók ügyes-bajos dolgaival is. így elsősorban a lakásproblémák megoldása képezi a munkástanács egyik legfőbb feladatát. Eddig ugyanis — valljuk be — eléggé mostoha körülmények között laktak itt a dolgozók. Most épül, illetve most áll közel a befejezéshez 14 darab ikerház, ami 28 családnak jelent majd boldogságot, ha beköltözhet. Ugyanakkor tatarozzák, javítják a többi lakásokat is,

Az eddiginél igazságosabb prémiumrendszert

Sok szó esett legutóbb a premizálásról. Itt *—, de sok más gazdaságban is — a múlt évben igen nagy összegű prémiumokat fizettek ki a vezetők között. Persze az igazgatóság hozzájárulásával. A nagy összegek kifizetése visszatetszést váltott ki a dolgozókból és természetes, hogy a kérdés újra felszínre került, Virág Lajos, a munkástanács elnöke erről ezeket mondotta :

— A jövőben a munkástanács fogja a prémiumok elosztását eszközölni, mégpedig úgy, hogy a dolgozók meg legyenek elégedve. Meg kell ugyanis szüntetni azt az állapotot, hogy a prémiumnak hajcsárpénz jellege legyen;

—i Milyenek a tervei a jövőt Illetően? És hogyan képzeli el a dolgok további alakulását? —• kérdezzük;

— Megvallom, eleinte nehéz volt a dolgom. Az emberek bizalommal vannak ugyan irántam, de féltem, hogy nehézségeink lesznek. De nem úgy történt, Dolgozóink semmi olyat nem követeltek, amelynek teljesítése esetleg a gazdaság jól megalapozott anyagi helyzetét veszélyeztette volna. Szinte bámulatos az a fegyelmezett magatartás, amit ezek az egyszerű emberek a legkényesebb kérdések tárgyalásánál tanúsítottak; Többször elgondolkozom azon, hogy mennyi minden másképp alakult volna, ha az illetékesek úgy kezelték volna a dolgozókat, ahogyan azok igazán megérdemlik. Ismerem a forradalmi munkás-paraszt kormány programját s ha az megvalósul, akkor az 1957-es év egy új, boldog korszak kezdetét jelenti.

Az új bérezési rendszer

Juhász Sándor tehenész egy derék, szép szád ember, szintén tagja a munkástanácsnak, ezeket mondjál

<—> A munkástanács által megállapított új bérezési rendszer az állattenyésztési dolgozókra nézve igen előnyös. Kapunk 800 forint alapfizetést és minden liter kifejt tej után 30 fillért. Ehhez jön még a szaporulat, Illetve súly gyarapodási pénz. így havonta 1500—1800 forintra

megy a fizetésünk,

Magasabb álehmnrenaiéri

Molnár András mezőgazdasági dolgozó, aki szintén hatalmas, tagbaszakadt emberpéldány — tanácstag — Így beszél: — A gyűlölt normarendszer felszámolása örömmel tölt el bennünket, mezőgazdasági dolgozókat is, Szerintem az lenne

a legcélszerűbb, ha egyes művelési területeken bevezetnék a résziben való művelést. Elsősorban a kukoricára és burgonyára gondolok. Ez hat ugyanis a legösztönzőbben és a gazdaság is jól járna,

—■ Mit vér a jövő évtől? — kérdezzük,

— Szeretném s azt hiszem ebben osztoznak velem többi társaim is. az 57-es év meghozná a dolgozók életszínvonalának igazi emelését. Persze, hogy ez valóra válhassék, sokat, nagyon sokat kell termelni. Ezt mi meg is tesszük, rajtunk tehát nem fog múlni a dolog,

A munkások érdekében

A szakszervezet titkára, Erős József, ezeket mondja:

— A szakszervezetnek a pártoktól és a vezetőségtől teljesen független munkás érdekképviseletnek kell lenni. Ki kell és ki is fogjuk harcolni a dolgozók minden jogos kívánságának teljesítését Elmondhatom, hogy máris sikeres tárgyalások folynak a kormány és a MEDOSZ között. Például a dolgozók illetményföld-járandóságának felemeléséről és annak kiterjesztéséről a családfőn kívül, a gazdaságban dolgozó minden családtagra. Ügy tudom, 'itt 500 négyszögöl lesz a felső határ. A kenyérgabona-fejadag járandóságot ezután a feleség is megkapja, ha nem is dolgozik a gazdaságban. Mi is támogatjuk a részműveléssel kapcsolatos javaslatot. A dolgozók szociális segélyezését még az eddiginél is nagyobb mértékben kívánjuk folytatni. A védőruhák és egyéb juttatások kiadását szigorúan meg fogjuk követelni. Kívánom, hogy az 57-es esztendő hozza meg minden magyar dolgozó boldogulását.

Csík Antal igazgató és Sárfi Róbert főagronómussal is beszélgetünk. Hangoztatták, hogy szaktanácsaikkal mindenben segítik a munkástanácsot, melynek eddigi működésével teljesen meg vannak elégedve.

Csík Antal igazgató egyébként a következő szavakkal zárta be a nyilatkozatok sorát.

»Az elmúlt hetek alatt szerzett tapasztalataim több tanulságot hoztak nekem, mint az egész eddigi elavult káderpolitika,«

S. Gy.

MENEKÜLŐT

Hát ismét sokezren útrakeltek Kik tapsoltak, sírtak, verekedtek, Elmentek könnyezve, sírva, fázva Magukon maradt foszló ruhába.

Oktalan kóborlás, bús kártevés,

Ha mind együtt vagyunk az is kevés.

Népünk szívével felétek int

Nem találtok soha nyugalmat kint.

Céltalan célok, úttalan utak, Bármerre járnak, a nyil hazamutat. Munkától fáradt sok kérges tenyér! Keserű lesz az idegen kenyér,

Bajnak bajnokai értünk vívtak.

Egy szebb élet hajnalában bíztak. Idegen földre rettegve mennek,

Mikor lesz vége a félelemnek?

Hová és merre, mennyien, meddig? Megvoltunk mind a bajban is eddift S álltok magatok szeretetlenül Ne feledjétek soha el e dalt —

— »Hazádnak rendületlenül!«

Végh József

Válás« egy Becsből küldött ü«enetre

KEDVES JANOSKAMI

Mécsből küldött üzeneted átadták nekem azok, akik éppen hallgatták a »Szabad Európa« rádióját. Megvallom, én is megszoktam hallgatni a külföldi híreket, de az utóbbi ’időben egyre ritkábban állitom rövid hullámra rádióm gombját. Hogy miért? Azt majd elmondom Neked, de először vegyük sorjába a dolgot

Emlékszel? Most 12 éve annak, hogy megjelent a Kiskunság egyik legkedvesebb városában íz általunk szerkesztett újság. Mennyire örültünk, milyen boldogok is voltunk, hogy nyomta- fásban adhattunk kifejezést szabadságszeretetünknek, amit any- nyira megtépázott, annyira gúzsbakötött a hitleri elnyomatás, Nagy bizakodással lelkűnkben, sok-sok tervvel az agyunkban fogtunk hozzá a munkához és csináltuk az újságot. Népszerűtlen feladat volt akkor politikával foglalkozni, hiszen nem egyszer megtörtént, hogy az elhajított bumeráng nem is onnan repült tússzá hozzánk, aJiova küldtük, hanem egészen máshonnan —, ahonnan éppenséggel nem vártuk.

De mi azért csináltuk. Csináltuk egészen addig, amíg egy napon egy nagy bumeráng fejbe nem kólintott bennünket. És erős volt, olyan erős, hogy egész népünket alapjaiban rázta meg. Mit szépítsem? Lebuktattak bennünket gáládul, álnokul. Államvédelmi kihallgatás, rendőri felügyelet, népbírósági tárgyalás (igaz, hogy felmentéssel) következtek egymás után, s mi ketten testben, lélekben összeroppantunk. Te akkor is felvetetted a szökés gondolatát. Nem tudom miért, lehet, hogy gyávaságból, lehet, hogy más okból, de én elleneztem azt. Aztán, hogy lecsendesedtek a hullámok, dolgozni mentünk. En napszámos lettem a piac kövezésénél, te meg zsákoltál a szövetkezetnél. Dolgoztunk, mint az őrültek, mint a megszállottak. Ügyannyira, hogy még a hatóságok is, akik ellenőrzésünkkel voltak megbízva, felfigyeltek ránk, Később viszonylagosan jobbra fordult a sorsunk. Te aztán eltűntél az életemből. Pestre kerültél, én pedig egy Kecs-, kémét melletti állami gazdaságba, ahol most is vagyok. Azóta nem is hallottam rólad, de most mondták, hogy üzentél nekem és hívtál,

/

ánoskám! Egyetlen, jó barátoml Először is köszönöm, hogy üzentél, hiszen ez azt jelenti, hogy gondoltál rám, Engedd meg, hogy most én válaszoljak Neked.

Feleségemmel együtt itt élünk ebben a gazdaságban. Valaha csak annyit tudtam a mezőgazdaságról, hogy a búzát elvetik, a malom megőrli és a pékek kenyeret sütnek belőle, amit mi megveszünk és elfogyasztunk. Most másképpen látóm a dolgokat. Megismertem azt az utat, ami a búza elvetésétől a kenyér klslL, téséig tart. Megismertem a magyar parasztot, kezemben éreztem azokat a kérges tenyereket, amelyek az apró búzamagot kenyérré formálják. Mondom, ne haragudj érte Jánoskám, de azóta én sok mindent másként látok. Bár meg kell mondanom, volt egy időszak, amikor engem is foglalkoztatott a szökés gondolata. Feleségem súlyos betegen feküdt az egyik budaipesti klinikán. Október 23-án éjjel hoztam onnan haza mentőautóval és másnap, október 24-én már feje tetejére álltak a dolgok.

Hallgattam a rádiót s igen elkeserítettek azok a hírek, amelyek a szélső jobboldal előretöréséről szóltak. Ez a körülmény, meg aztán az asszony súlyos betegsége is olyan gondolatot adlak, hogy én is megszököm. Talán odaát jó kezelésben részesít* tethetem a feleségem és g gyerek is talán jobb jövő elé nézhet, így gondoltam, de aztán történt egy, s más. Kaptam egy olyan rehabilitációt, ami teljesen kielégített. Dolgozóim, akikhez előzőleg be voltam osztva, a munkástanács első illésén egyöntetűen arra kértek, maradjak köztük. Ez nekem elég volt. Rájöttem arra, hogy itt a helyem. Itt a helyem azok között, akik minden nap saját szeműkkel látják a nap felkeltót, s okik néha csak napnyugtával törlik csak meg munkától verejtékező homlokukat. Akkor, cumikor a legnagyobb sebet kapta a lelkem, amikor a legnagyobb csalódás ért, nem menekültem. Akkor — t ez a döntésem végleges — most sem szököm meg. Nem megyek sehová! Bár sokszor fáj a szívem, amikor a nyugati rádió narancs-« ról, csokoládéról és egyebekről beszól és én látom, hogy az én gyerekemnek ebből nem jut semmi. Mégis azt tartom: inkább »nyomorgok« itthon kacsasültön és jófajta kadarkán, minthogy éljek hazámtól távol narancson és datoján. Nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok ezután itthon, de egyet teljes bizonysággal érzek: az ami eddig volt, nem jöhet már mégegyszer vissza. Majd csak eligazítjuk mi a magunk dolgát, akkor megint szép és jó lesz az életünk, de ha mégsem úgy alakulna a helyzet, ahogy szeretném, akkor is marad egy vigaszom, ami erőt ad és egy Vörösmarty Szózat: — Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell,

ffi.i őst még megköszönöm üzeneted s megköszönöm, hogy trá. gondoltál rám. Jó fiú voltál mindig, Jánoskám és éppen ezért nagyon sajnálnám, ha számításod balul ütne ki. Nem tudom, hogy mennyi igaz abból a nagy lelkesedésből, amit a **■menekültek« fogadásáról zengenek a nyugati rádiók. De egyet tudok: minden csoda három napig tart! Hát jól használd ki ezt a három napot, hogy boldogulhass. Jegyezd meg jól, hogy minden fénynek van árnyéka is. Vigyázz, nehogy az »Eldorád.ó- helyett esetleg valamelyik idegenlégió kaszárnyájában köss ki, vagy esetleg valamelyik idegen ország bányájában tanuld ki a szénbányászat nehéz mesterségét. (Ugyanis ezt itthon is megteheted jobb körülmények között.)

Ennyi, amit Neked mondani akartam. És most még egyet) bármi érjen is, bármilyen jóban vagy rosszban is lészen részei, egyet soha el ne felejts, van egy kis ország a térképen, nem is nehéz megtalálni rajta. Ha úgy adja a sorod, hogy valamiéri visszavágyol, akkor könnyen rátalálsz. Iránytű sem kell hozzá, elég lesz a szived is.

Meleg szeretettel búcsúzom tőled, igaz barátod:

Sági Győző