Petőfi Népe, 1956. december (1. évfolyam, 27-50. szám)

1956-12-31 / 50. szám

(llii&kùs Hint

(J)ei&lL Smtdöit AziíUtLmi&k mf^ditLéfáti

Százharmincnégyet pördült as Idő éveket számláló kereke 18!3, január 1. óta. Akkor is „boldog új esztendő« re” csendültek össze a poharak, épp. úgy, mint most. A Petrovics család- nál azonban nemcsak a pohárcsen- gés köszöntötte az új esztendőt —> 1823-at —, hanem az újszülött Sa* nyika sírása is. A boldog család nem is sejthette akkor, hogy ez a gyerek- sírás 1823. január 1-ét nevezetes dátummá teszi. Igen, 134 év távlatából is megemlékezünk halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor születése napjáról, Nevét egy évszázad nem tudta elhomályosítani.

Petőfi az Alföldön, megyénkben született, ezért választottuk lapunk címéül is a Petőfi Népe nevet. De talán nem is ez a fontos. Ha nem ez lenne lapunk címe, akkor is kötelességünk lenne megemlékezni Petőfi Sándorról.

Petőfi Sándor a legnagyobb magyar lírai költő. Hírneve túljutott határainkon, verseit az egész világon

O^OO-OO-O'O-OOOOO-OOOOOOOOOOOO-OO

ismerik. Költői munkásságának Ismertetésére szűk lenne ez a hely, -» hiszen erről már köteteket írtak —, de nincs is rá szükség. Petőfi forradalmár volt s olyan költő, aki nemcsak tollával szolgálta a hazát, hanem életét is feláldozta a haza szent szabadságáért.

Lapunknak ezt az oldalát az ő emlékének szánjuk. Műveit, munkásságát minden magyar ember jól ismeri, most inkább élete egy-egy elfelejtett epizódját idézzük,

^OOOOOOOOOOOOO-OOO-O-OOOO-OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOŰ ^OOO-OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OO

c iz ellő

EGY SZIGORÚ CENZOR

öreg Vida János bácsi öregkorában is szívesen beszélte el, hogy Petrovics Sanyinak iskolatársa volt Kiskőrösön. Mind a ketten az első osztályba jártak Jeszenszki József magyar professzorhoz. Közeli szomszédságban laktak, jó pajtások voltak, így az iskolából együtt szoktak hazamenni Sanyival.

— Az egyik alkalommal azt mondotta nekem Sanyi, hogy Mári néni libáiból fogjunk meg egyet és tépjük ki a tollát, mert avval lehet írni. Mári néni kofaasszony volt, az akasztói útban lakott, kertje a »Nyilasokkal« volt határos. (5 km hosszú, kitűnő szénatermő határrészt neveznek »Nyilasoknak«.) Nyáron Mári néni sok libát vásárolt ösz- sze, azokat reggel kihajtotta a legelőre és csak este nyitotta ki kertjének ajtaját, hogy libái haza tudjanak menni. Késő ősszel volt, Sanyi szerdán délután eljött hozzánk és együtt lelopakodtunk a Nyilasokra. Mári néni libái közelben legelésztek. Rájuk rontottunk, egyet elfogtunk közülük, kitéptük szárny- tollait. Mári néni azonban meghallotta a libák gágogását és vésztjósló kiáltozását. Leszaladt a kertbe, meglátott bennünket, ránkkiáltott: »Megálljatok, majd megmondlak benneteket a professzor úrnak.« Másnap — beszélte Vida bácsi — elmentem az iskolába; A professzor úr rögtön megszólított: Mit csináltatok tegnap Mári néni libáival? Gyere csak ki. Annak rendje- módja szerint alaposan kiporolta a nadrágomat. Petrovics Sanyi azonban nem jött iskolába, el- csavargott, mert otthon sem volt. Másnap reggel a keresztapja, Dingha Sámuel kezénél fogva vezette Sanyit az iskolába. Dingha rövid ideig beszélgetett a professzor úrral, azután eltávozott. A professzor úr, amint becsukódott az ajtó Dingha után, rögtön megszólította Sanyit: gyere csak ki, tudod-e a leckét? Igen, felelte büszkén Sanyi, s azzal már ment is az olvasótáblához. Elejétől végig hiba nélkül elolvasta, ami a táblán volt. A professzor úr végighallgatta, azután azt mondta neki: szerencséd, hogy tudtad a leckét, mert a te nadrágod is kiporoltam volna. De máskor ne bántsátok Mári néni libáit!

A tudásvágy már benne élt Petőfiben és igen izgatta képzeletét az érett bodzabogyóból készített vörös-lilás tinta. De azzal is csak úgy lehetett írni, ha volt hozzá lúdtoll is. Ezért kellett megtépni Mári néni libáját, így úszta meg szerencsésen Petőfi első csínytevését, amelyet a tudomány érdekében követett el Vida Jancsival. Az eszme Petrovics Sanyié volt, de mégsem az ő nadrágját porolták ki, hanem Vida Jancsiét;

(Kiss Béla: Petőfi emlékek

Kiskőrösön c. művéből.)

Vándorszínész korában... Petőfi.

A kecskeméti színészet történelmi dokumentumai között nagy érdekességű anyaggyűjtemény hívta fel a figyelmet 1843; év dátumára, amely büszke emlékezetű, költőnk, Petőfi Sándor életének kecskeméti epizódját, a színész Petőfit idézi. Az értékes leírás L+B jelzéssel a kecskeméti lap 1897. évi október 17-f számában kapott először nyomdafestéket, a fenti cím alatt. Megérdemli, hogy felújítsuk.

»Az 1843-as év hazánk legnagyobb lyrikusát, Petőfi Sándort hozta a kecskeméti színészekhez. Akkoriban Szabó József társulata játszott itt, január 1- től május 1-ig. A társulat Székesfehérvárról jött, ahol a tagok folytonos ármánykodásai lehetetlenné tették a maradást. Egy csapat, közte Szuper Károly és neje, Almást és neje, De Can Mimi, a Munkácsy-pár, Petőfi, Németi elhatározta, hogy Kecskemétre megy. Január 11-én eredtek útnak 8 szekeren. Petőfi a Szuperék kocsiján ült s estére Duna-Pentelére érve, a rév melletti csapszékben úgy beboroztak, hogy az ifjabbak jó kedve nem ismert határt. Az esős, langyos tél miatt felázott úton csak nehezen haladhattak, Petőfi folyton káromkodott. Szuperné babonás félelmében kérte, menjen más kocsira, nehogy a káromkodások miatt a Szekér vele és kis gyermekével feldőljön. Petőfi Németivel és Ercsivel, a ruhatárossal egy

poggyászkocsira kapaszkodott,

ahol a vidámság tetőpontra hágott. Versenyt daloltak a széllel, énekelvén a Rákóczi-indulót, a »pele&kei nótárius« szövegére, amikor egyszerre a szekér valóban felfordult és Petőfi a pocsolyába esett. Estére elérték Szabadszállást, másnap délben be- hajttattak Kecskemétre, ahol a »Trombitához« címzett vendég- fogadóban kipihenték a harmadfél napi utat.

Itt jóbarátokra találtak, Jókai és Ács Károly is itt tanultak s egymást meglátogatva, felolvasták és bírálgatták műveiket. Szuper mindig velük volt, nem szerette az akkori színészek egyetlen mulatságát, a kártyát, és a bort, hanem inkább írt és olvasgatott. Petőfire, mint eddig mindig a színészetnél, sok nélkülözés várt. Még szerencse volt a lanyha tél, de ennek következése óriási sár lett, miért a közönség utóbb el is maradt s az osztalék megapadt. Petőfinek Németivel nőit közös szobája, egy parasztasszony kis házacskájában. Az egy ablakú kis szobácskábán egyetlen ágy, fiókosszekrény, festett asztal s két szék tette a bútorzatot, fizettek pedig étkezéssel együtt havi 10 —10 váltóforintot.

Petőfi színlapkihordó volt s folyvást csak apró, vagy másoknak nem tetsző szerepeket kapott, a vőfélyt a »falusi lakodalomban;«, Jakab Istvántól, az öregapát, a »Velencei hölgy« című francia drámában, Demeooo-ooooooooo-o-oo-ooooo-oooooooooooooo-oooooo-ooooo-o,

! Búcs» 1844-től

Egy esztendő a másik sírját ássa,

Gyilkolják egymást, mint az emberek.

Idő, szárnyadnak még egy csattanába,

S a jelen év is sírban szendereg.

Oltsd el, haldokló, hervadt ajakadnak Lélegzetével életmécsedet,

Nem foglak odaírni tégedet*

Hol boldog évim följegyezve vannak.

Magas tervektől izzadó fejembe.

Te oly sok eszme magvait vetéd,

S én a gyümölcsöt bőven megteremve Láthatván, rajta büszkén nézek szét,

Jutalmául nem rest munkálatomnak A hír csillagja rám sugárt vetett,

S én mégsem Írlak oda tégedet,

Hol boldog évim följegyezve vannak.

Szivem sokáig a sors balkezében A fájdalom meggyűlt világa volt;

Te, megvénült év, szóltál, hogy ne égjen,

És szózatodra a vad láng kiholt.

Elhamvadt üszke van csak bánatomnál A rombadőlt s már fél-ép szív felett;

S én mégsem írlak oda tégedet,

Hol boldog évim följegyezve vannak.

Oh haldokló év! Sirod mellett engem

Lágy bölcsejében ringat a remény,

S hahogy szabad, amit jövendöl, hinnem :

A mennyországnak állok küszöbén.

Szomszédságában ilyen boldog kornak Mondom, tűnő év, a búcsút neked,

8 én mégsem írlak oda tégedet,

Hol boldog évim följegyezve vannak.

Reád függesztő hévvel esdekelve Bágyadt szemét sóhajtozó nemzetem,

S te sóhajára semmit nem figyelve,

Ekkép feleltél mennydörögve: nem!

Te koszorúját eltépted honomnak Ifjú reménye mit fejére tett;

Ezért nem írlak oda tégedet,

Hol boldog évim följegyezve vannak.

Petőfi Sándor

■ gényes öltözetű ifjút, s megígér■ te neki, hogy maga terjeszti a ; kéziratot a cenzor elé, s ha ez . megengedi, szívesen kinyom■ tatja.

El is ment Szilády Károly a félelmetes Schembera Kalazanti

■ Józsefhez. A nagyon tisztelendő , űr összeráncolt szemöldökkel ol- ' vasta a verset; kiváltképpen,

mikor a két utolsó strófához ért;

S életünk fölé ha

A halál

Romboló torát megülni száll;

Egy gömböc legyen a

Magas ég

És mi a gömböcben

Töltelék!

De már erre igen megharagudott a tisztelendő úr.

— Mit? — kiáltott felbőszülve; — Hogy én ennek a kinyomtatását megengedjem? Soha! Mert lehet-e annál skanda- lózusabb gondolat, hogy az ég gömböc, mi pedig töltelék vagyunk benne! Horrendum! És még vad bolondság is. Ezt ugyan sohasem fogják kinyomtatni.

Szilády Károly hiába mondta, hogy ez ártatlan poétái tréfa, a cenzor hajthatatlan maradt* Mikor aztán délután Petőfi meghallotta Sziládytól, hogy versét miért nem lehet kinyomtatni, keserűen mosolyogva távozott és egynéhány költeményét saját kezével leírva osztotta ki, hogy egy kis útiköltséghez juthasson,

A eaónakoa

Petőfinek Dunavecsén 1844« ben kellemes mulatsága volt az úszás és csónakázás. Petőfi rendesen evezett, Szűcs János rektor kormányzott. De sokszor be kellett Petőfinek a kormányzásba is avatkoznia, mert Szűcs uram ügyetlenkedett. Egyszer haragosan rá is kiáltott, mire ea nevetve mondá:

— Bátori Gábor szuperintendens így prédikált egyszer a fölavatandó ifjú papoknak; »Én vagyok a kormányos az egyház hajóján, ti lelkészek vagytok az evezők; nem szabad sem jobbra, sem balra tekintgetnektek, a ti dolgotok az evezés. A hajót majd erre, majd arra az oldalra fordítani az én tisztem.«

Erre a prédikációra Petőfi az ő szokott nyers modorával szólt:

— Én nem tartozom azok közé a bolond, rest papok közé; s ha evezek is, azért arra is Vigyázok, hogy a csónak jól megy-e a cél felé.

(Tóth Béla:

Magyar anekdotakincsek)

ter kicsiny szerepét a Miczbán családjában. Otthon Hamletet és Coriolámist szavalta páthosszal, a színpadon pedig alig volt pár- szónyi mondókájá. Ezért aztán lassankint elment a kedve s a legkomolyabb darabban is mókázott. így február 8-án a Halm »Griseldis«-ében nem jutott neki kard, s kardkötőbe egy bunkósbotot dugott. A némaszereplők észrevették, megsúgták egymásnak, mire oly általános nevetés tört ki a színpadon, hogy a kemény Pariwalt játszó Dézsi Zsigmond is kijött a sodrából s

a függönyt a harmadik felvonás köziepén majdnem le kellett bocsájtani. Petőfit 5 forint bír- ságre ítélték, de az igazgató elengedte a tüntetést.

Némi sikerei voltak Kecskeméten is: Demeter szerepét nagyon szépen szavalta, »Kor- szellem--ben megnevettette a közönséget, párszor meg is tapsolták. Legjelentékenyebb szerepe »Lear királyiban a bolond volt, melyet eredetileg Szupernek osztottak ki, de ő gyermeke halála miatt Halasra távozott, neki engedte át, Ez

volt jutalomjátéka is, március 23-án. Alakítása és játéka oly pompásan sikerült, hogy Dézsi Zsigmond, aki Lear király-t adta, megölette. össze-vissza csókolta s végül meghívta vacsorára. Az előadásból neki 10 váltó- forint jutott, amiből víg napot csapott magának.

Nemsokkal ezután elhagyta Kecskemétet. Kecskeméti időzése színészi haladására nem, de költőileg igen eredményes volt, Színésztársai el sem hitték, hogy tőle valók azok a szép versek. a pesti lapokban

.«

Petőfi 1845 elején Kecskeméten színészkedett. Egyszersmind ő volt a színlapkihordó is. Mikor aztán Pestre akart indulni, hogy a szokásos módon ő is szétoszt a közönség között egy kis nyomtatott füzetet, szert tenni egynéhány garasra. Ügy volt, hogy a füzet Jókai egy elbeszéléséből és az ő verseiből fog állam. Erről azonban le kellett mondania, mert hallotta, hogy a cenzor, Schembera Kalazanti József piarista, az effélének ellensége, s holmi csekélységekbe kötve bele, meg fogja tiltani a kinyomtatást.

Ekkor Petőfi megkérte Ács

Károlyt, hogy válasszon ki ver sei közül egyet, amelyről azt hiszi, hogy a cenzor sem találha benne semmi kifogásolni valót Ács a -Disznótorban« című tréfás verset szemelte ki, mint i legártatlanabbat.

— De — mondta Petőfinek — ne magad vidd el a cenzorhoz mert az ellensége a színészeknek, s az imprimatúrt még ebbő az okból is megtagadná. Add á csak a könyvnyomdásznak, Szilády Károlynak, az majd köny- nyebben boldogul a cenzorral.

Petőfi hát elment a versse Szilády Károlyhoz. Ez szíveser fogadta a sovány, sápadt, sze-