Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-09 / 238. szám
Göldner Tibor gyűjteményes kiállítása a Bejei Türr István Múzeumban Göldner Tibor — akinek gyűjteményes kiállítása Baján a Tűit István Múzeumban — most nyílik meg, Rudnay Gyula tanítványa volt, amikor évekkel ezelőtt a magyar piktúra nagy mestere a róla elnevezett Rudnay Szabad Akadémián megkezdte muniájál. A fiatal festőnövendék rövidesen bontogatni kezdte szárnyait és első alkotásai — melyek nyilvános bemutatóra kerültek —, maga felé terelték a figyelmet. Azóta esztendők múltak és a -, iatal festőművész, Göldner Tibor képei már elmaradhatatlanok a vidéki és fővárosi kiállítások képgyűjteményeiből. Legutóbb az elmúlt év őszén megrendezett Vidéki Festőművészek Gyűjteményes Kiállításán, majd ezt követóleg idén a VI. Országos Magyar Képzőművészek Kiállításán szerepeltek képei. A Népművelési Minisztérium egyik kompozícióját meg is vásárolta és állami megbízatással készül most a VII. Magyír Nemzeti Kiállításra 1919, a Tanácsköztársaságról szóló képsorozat bemutatásával. Mostani. 70 képből álló, gyűjteményes kiállítása annak a kéthónapos munkának eredménye, melyet a fiatal festőművész Nagymaroson, az oltani művésztelepen töltve végzett. Gazdag, színes és művészi ecsetre valló képek örökítik meg Nagymaros, a szomszédos Visegrád lebilincselő szépségeit, hangulatos tájait, történelmi emlékeit, utcasorainak nyugalmat, megelégedést sugárzó házait, Kiállítása, melyek, legújabb alkotásain keresztül további fejlődésének útját is jelzik, egyben igaz gyönyörűséget fognak majd kelteni azokban, akik a színek gazdag skáláján keresztül az igaz művészet rajongói. A 70 képből álló gyűjteményes kiállítást — melyek a múzeum emeleti kiállítási termeit lefoglalják — ünnepélyes keretek között október 7-én, délelőtt 11 órakor nyitották meg. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalattól egyik levélírónk többek között így fordult hozzánk: »Csináljanak egy olyan riportot, amely a biztosított SZTK-betegek orvosi ellátásával foglalkozik. Keressék fel az üzem fizikai dolgozóit. Ök majd elmondják ügyes-bajos dolgaikat.« Felkerestük a vállalatot. Elöljáróban csak annyit; ha egy asszony, vagy leány mondta volna el a történteket, azt mondhatnánk, személyi sérelem, de sajnos a vélemény nagyon is egyöntetű. Nézzünk szembe a való tényekkel, hallgassuk meg a véleményeket. Az egyik asszonyka felháborodottan így szól: IÍ3'en durva emberrel régen találkoztam. Talán nem is tud szépen beszélni... A másik rátromíolt: — Mellettem volt egy asszonyka. Remegett, mint a nyárfalevél. Fél? — kérdeztem. — Igen, — Nem is csoda — avatkozik a beszédbe a következő asszony. — Ki szereti a kiabáló orvost. Nincs annak egy jo szava sem. — Mi is csak azért megyünk hozzá — mondják most mát vagy tizen-tizenöten, közöltül férfiak is, mert az időszakos vizsga mindenki számára kötelező. Akárhogy is forgatjuk a szót a betegek elégedetlenek a bőrés nemibeteggondozó orvosával Az igaz, hogy munkája idegfeszítő és bizony elveszti a türelmét, de azért nem szabac megfeledkezni arról neki sem hogy a durvaság és az, hogy félnek egy orvostól a betegek, vágj vizsgálatra váró emberek, a; nem jó garancialevél. Igaz, ami' az egyszerű emberek mondanak a jó sző is gyógyít. Ezt nem értette még meg a városi kórhá; szülészeti osztályán Odor Iboij7! szülésznő- Róla sem zengene! dicshimnuszt. Megdöbbentem hallgattam több asszony véleményét, melyet így foglalhatok össze: — Inkább bármi történjék velem, de ha ő lesz ott a szülésemnél, bánom is én. mi történik, hazajövök.- Mi készteti ezeket az asszonyokat az ilyen elkeseredett kijelentésre? Elkészült a borotai művelődési otthon Igen, elkészült a község lakosságának összefogása, közös munkája nyomán. Ezért köszönet jár minden borotai lakosnak, aki az építkezésnél, .lalakításnál segédkezett. Mikó Pál, Horváth Gyula, Vidákovics Lázár, Ságodi András és Peler, Katona György, Szemes Antal, Dobos Elek borotai lakosok két-három napon át dolgoztak iófogattal. A lebontás, az épület környékének parkírozása sem volt könnyű feladat. Golyhivics József. Körmöczi János DISZ-tagok hat napon át segédkeztek ennél a munkánál. Lipkai István kőműves 4000. Sándor Béla asztalos 1300 forint éiitékü társadalmi munkát végzett. Köszönet ezért mindnyájuknak. Nem csalódtunk a borotaiak mindig szorgalmas. falujukat szerető emberek voltak és most is tettekkel bizonyították be. Érezték, hogy szükség van a művelődési otthonra Borotán. Ezért fogott össze a falu öregje, fiatalja egyaránt. És eddig nem volt kulturális élet Borotán — kérdezhetné valaki. De igen, volt. Minden évben két-három felvonásos színmüvet tanultak be a falu fiataljai és nemcsak a községben szerepellek, hanem még a szomszédos községekbe is ellátogattak műsorukkal, szórakoztatták, nevelték az embereket. A pedagógusok ebből a munkából a múltban is, most is az oroszlánrészt végezték. Régen minden Szabad Föld Téli Estén 150—200 ember hallgatta végig az előadásokat az iskolában. Még az Antallaposiak és Szentkátaiak is elmentek egy-egy jó előadást meghallgatni. De nemcsak a faluban, hanem a tanyákon is így volt. Híz néni még bizonyára emlékszik a sok szép összejövetelre, amit az EPOSZ helyiségében tartottak. Egyszer az előadás után megkérdezte: »Hol van a Janó bábu?« Vagy 150 ember várta < Janó műsorát. Ez a kedves bábfigura mondta el, hogy mi történt a tanyavilágban. Örömmel hallották, jól szórakoztak. Akkor még nem volt művelődési otthon Borotán. A Kucsera-féle kocsma nagytermében zsúfolódtak össze és ott tartották a műsoros esteket. Sokszor mondták: de jó lenne egy nagyobb helyiség, másik színpad, mert alig lehet látni az előadást. Minden egyes alkalomra újra kellett építeni a kecskelábakon álló színpadot. Erre többé már nem kerül sor. Készen áll a művelődési otthon, szép nagy terem, tágas színpad várja aTVnűvelődni, szórakozni vágyó embereket. Igaz, berendezés még nincs, illetve hiányos. Ehhez segítséget kérnek a borotaiak a megyei tanács népművelési osztályától. Mi, a járás erőnkhöz képest segítünk, egy'pingpongasztalt és két darab sakkfelszerelcst ajándékozunk a borotaiaknak. Ha bentjárnak Halason, jöjjenek el érte és vigyék el. Most ismét tél következik majd, alkalom arra, hogy újra színdarabokat, műsoros esteket rendezhetnek, de ezúttal már a művelődési otthonban. A bevételeket az épület csinosítására, a felszerelés kibővítésére, az otthonosabb légkör megteremtésére fordíthatják. A fiatalok indítsák el »Tegyük szebbé művelődési otthonunkat«-mozgalmat. Én meg vagyok győződve arról, hogy a legrövidebb időn belül járásunk egyik legszebb művelődési otthona a borotai lesz. Bolvári Gergely, Járási Művelődési Ház igazgató Durva, nincs egy jó szava, I ordítozik... — Elmegy a kedve az ember- I nek az élettől, ha ő gondozza... j — Csak akkor tud kedves, barátságos lenni, ha pénzszagot érez — indokolják az előbbieket az asszonyok. — No, de mindenki ilyen? — Á, dehogy, csak ő! Vécsei Amálka igen barátságos. Szinte felfrissül az ember társaságában és elfelejti a fájdalmat — így az egyik asszonyka. — Én nem nála szültem, de nem volt olyan nap, hogy meg ne kérdezte volna: — Hogy érzi magát, mi a panasza — s közben megigazította a párnámat. Hasonló jókat mondanak Strobl Kádas doktorról, dicsérik dr. Zsigmond Ernő gyermekgyógyász főorvost, dr. Hangod i László sebészorvos, dr. Gyarmati Károly munkáját. Igen kedvelik dr. Vincze-házaspárt, és sorolhatnánk tovább. Na, de nézzük csak, mi a valóság a gyógyszerellátásnál. Az orvos keze valóban kötve van. Egy bűvös lista szabályozza a gyógyszerellátást. Ha az orvos becsülete a betegség megelőzése érdekében a jó gyógyszert diktálja, akkor sem tudja kiírni, mert a listából hiányzik a jobb gyógyszer, azaz nem engedélyezett a SZTK-betegeknek. Csoda furcsa dölog, de még így van! Vajon meddig? Bikszai Péter álma — Idefigyelj, le gézengúz, ha ezt a munkát meglátja a nagyságos úr. lesz olyan ne mulass, hogy az oldalad is ebbe fog nyekeregni egy álló héten keresztül — kiáltott rá az intéző úr, miközben orra előtt suhogtatta a vékony nádi pálcát. — Mit gondoltok ti tulajdonképpen, topta a nagyságos úr a pénzt, hogy az ilyen munkáért is teljes napszámot fizessen. Ha rajtatok állna, a földben tennélek tönkre a termést, mert irigy népség vagytok. Úgy gondoljátok ugye, ha nektek nincs, másnak se legyen. ügy érezte Bikszai Péter, mintha most valaki tényleg oldalba is bökné. Bele is jajdult a fájdalomba.Pedig csak az asszony volt, az igazgatta nyugalomra az ágyba, mert hogy a sok forgolódástól nem tudott aludni. Mondta is este az embernek, ne te ne, na egyél már annyit abból a gombócos levesből, de amilyen telhetetlen ez az ember, csak merített, lám most meg bikával álmodik, azért mocorog annyit, hogy nincs nyugság tőle. Pedig Bikszai Péter nem a bikától mocorgóit, hanem az emlékektől, melyek álmában felrajzoltak benne. Hogy a fészkes fenébe került az emlékezetébe a Niemayer nagyságos úr, meg Szikszai intéző úr, ha meghaltak, hát még haló poraikba se nyughassanak. Mennyi keserves órát szereztek neki, mikor még apró suttyó korában a markukba került, meri hogy nagy né el a lene, benne Is furcsa érzéseket hdnytorgatotl. Bikszai Péter, mikor kezet fogott Károly Istvánnal, a szövetkezet elnökével, úgy vélte, olyan parolát adott most, mein további életéi lesz hivatva eldönteni. Mert hogy egyszer úgy hallotta, — éppen a szövetkezetben, — a szegény ember múltjának temetőjére a nagyüzemi gazdálkodás görgeti a legnehezebb sírkövei. Álma pedig eszébe juttatta fiatal életét, kiizködését, elmúlt életének minden istenkeservét. Mikor még gyerek volt, aztán mikor legénysorba cseperedett, meg mikor házas lett és jött az áldás az öt gyerekkel. — Mi járatban, Péter? — tudakolta Károly István. — Igazából meg sem tudnám mondani. Csak valami hajtott, mert hogy itt mindig megnyughatom. Most pedig éppen nagy szükségem volna rája. — Nem patika ez pedig —volt a mosolygós válasz. — Megcsalt gyógyfű sem igen akad. — Jót tess nekem a levegő is. Úgy érzem, itt még az is más. — Bolond vagy te! Más levegő? Hát nem egyforma az minden háznál, az egész határban? — Már akinek. Mert van, akinek nem. Például nekem. Az éjszaka megint éreztem, hogyan nehezedik a mellemre, mint fojtogatja a torkomat, állítja el a szívverésemet. Károly István érezte, valami történhetett Bikszai Péterrel. De hogy mi is lelhette, akárhogy kutatgatta, nem tudott rájönni az okára. Ismeri gyerekkora, óta, hiszen együtt nevelődlek, együtt szükség volt otthon a pénzre, aztán azt néztek, mennyit is tudnának visszalopni tőle, mert amit visszaloptak, azzal is degeszre tömhették egy éven át a zsebeiket. Megpróbálta elhessegetni az emlékezést. Nem ment. Egy kis vizet is ivott a kancsóból, hátha a víz elnyomja az álomriogatást felőle. Aztán elszunyokált és reggelve kelve az asszony faggatására csak annyit felelt: — Úgy megfeküdte a gyomromat a múlt, hogy egész testem belesajgott. Szabadszajú asszony volt a felesége. Máskor talán kiszaladt volna a száján a megszokás, bolond lyukból bolond szél juj, — de most maga is úgy érezte, valami cudar álom nyomhatta az urát, jobb, ha békességben marad, mert hogy a rossz álom, van olyan, mint az ember orra előtt az úton keresztül szaladó fekete macska, jól nem igen hoz a ház köré. A rosszra pedig nemigen van szükség. Az ember így hát megúszta e kötekedést, még arra is csak hümmögéssel felelt az asszony, amikor ikibökte, hogy elmegy egy kis beszélgetésre az »Április 4« Termelőszövetkezetbe. — Máskor, ha szó esett róla, az asszony rögtön kirukkolt: — addig jársz oda, míg ott ragadsz, — mert hogy nagyon ellene volt a közösnek, váltig azt hajtogatva: a közös lónak túrós a hála. Most azonban úgy vélte, jobb, ha hallgat, meri az az álom, vin-Érdemes megszívlelni M.-nének észrevételét az orvosi betegállományba való felvétellel kapcsolatosan. Vele történt meg, hogy7 reggel fél 8-tól este (i óráig járta az orvosokat, míg betegségét megállapították olyanformán, hogy holnap reggel ismét jöjjön el. majd megvizsgáljuk. Mi szükség van erre a kálváriára? Szóvátették az idősebbek azt. hogy együtt vizsgálják őket a fiatalokkal. Szerintük ez nem hell'es. Nem vettünk el belőle semmit, s nem is tettünk ho/.zá; Csupán azokat a sérelmeket vetettül-e papírra, melyek az SZTK- betegekét foglalkoztatják. A cikk végén csupán azt szeretnénk még hangsúlyozni, hogy a város orvosainak döntő többsége szívvel-lélekkel fáradozik a beteg emberek egészségének visszaállításán. Sokuknak nem számít, ha egész éjszakákat kell a betegek mellett eltölteni: Ezekről kell példát vénni azoknak, akik még nem jutottak el az emberiesség felismeréséig. Megjegyzés Országúti kalózok Tisztelet a kivételnek, — de nevezhetők-e egyébnek azok a gépkocsivezetők, akik csupa kedvtelésből életveszélybe sodorják utastársaikat? Ilyen országúti kalózzal találkoztunk október 5-én, pénteken reggel * kecskémét—ágasegyházi úton. — Pótkocsis teherautót vezetett, amelynek rendszáma VC 525-ös és a felírás szerint a 44-es számú Teherfuvarozási Vállalathoz tartozik. Gyorsabb járatú személykocsink előzni akarta s szabályosan rádudalt. A vezető észre is vette. S éppen háromszor ismételte meg azt a trükköt, hogy utat adott, ám, amikor melle értünk, gyorsan viaszakormányzott az út közepére. Hogy nem véletlen volt, azt elárulta kaján, kárörvendő mosolya, amellyel kipillantgatott ránk. Csak a mi vezetőnk lélekjelenlétén múlott, hogy leszorítva az úttestről, nem perdültünk az árokba. Nem egyetlen tapasztalatunk ez a pénteki eset. Mi is és nyilván mások is tucatjával tudnának példát sorolni egyes gépkocsivezetők lelkiismerctlenségcröl. Mintha nem lenne figyelmetlenségből amügyis elég országúti baleset, — miért kell még szándékos rosszindulatból is szaporítani azokat? Nem volt elég figyelmeztető — hogy csak egyet említsünk a bravúroskodásból eredő szerencsétlenségek közül — a bátmonostori Szabó Marika tragikus halála?! Tévedés ne essék: a balesetekért sok esetben nem egyedül a gépkocsivezetők a felelősek. Elég sok a fegyelmezetlenül közlekedő gyalogos és lovaskocsi is. Nem is általánosítunk s nem mondjuk, hogy a kecskeméti TEFli minden dolgozója olyan, mint az YC 525-ös rendszámú kocsi vezetője. De éppen a becsületes gépkocsivezetők hírnevére apellálunk, amikor szót emelünk egyesek kalózkodása ellen s követeljük, hogy vonják felelősségre az ilyeneket! Az országút nem játszótér s még kevésbé játékszer az emberi élet, — erre tanítsák meg az YC 525-ös teherkocsi vezetőjét s ha.sonszőrű társait. —r—a— járlak iskolába, a Niemaycr nagyságos úr tábláin is együtt hajladoztak, míg a más gyerekek a Mis fák alatt labdával játszadoztak, meg métáztak. Még azt is el lehet mondani, egy farsangban esküdtek asszonyaikkal. — Nyíltan beszélj, Péter, mert az ilyen találgatásokból az em ber nem igen érti a szót: Mi bánt, mi fojtogat, mi állítja el a szívverésedet? — A múlt, mely az éjszaka kísérteni jött, azt a szentséges nehezékét annak az egykori világnak. Aztán most meg úgy érzem, hogy mind azért van, mert viszszahúz az a pár hold földem is. Ez a »vissza«, látod ez birizgál, ágy, mint még soha tán. Elég sok nyugtalan álmom volt már életemben, most már nyugodtabbakra vágyakqzom. Te, István! Én úgy gondoltam arra a múltra, melyet együtt szenvedtünk, én is egy követ szeretnél; $ hengergetni. Belépek közétek! ♦ így történt, hogy Bikszai Péter is tagja lett az Április 4 Tsz-nek. Joggal kérdezheti most akárki in, na, és az asszony? Mit szólt az asszony, aki mindig úgy ellene volt ennek a lépésnek? Mit szólt? Semmit. Inkább arról kell szólni, mit cselekedett. Maga vitte a belépési nyilatkozatot Károly Istvánnak, átadni, meg megkérdezni, elég-e, ha az ura neve alá kanyarítja a saját nevét, vagy neki is külön papirosra kell a nevét írni. Mert hogy, ha minél többen vagyunk, annál nehezebb az a nyomaték, mellyel a múltat végképp eltemetjük!! Bíró László ? A Közlekedésépítési Szak- és Szerelőipari V. felvesz: szegezőlakatosokat, villanyszerelőket, villanyhegesztőket, esztergályosokat, épületszigetelőket, központifűtés-szerelőket, víz vezet é liszerelőkel, bádogosokat, épületlakatosokat, vasszerkezeti lakatosokat, épülctüvegezőket és a fenti szakmákhoz segédmunkásokat. Jelentkezés: Budapest, IX,, Közraktár ti. 1—». és ■— XI., Andor utca 28, lOfjO Ha csak egy asszony, vagy lány mondta volna el,..
