Népújság - Petőfi Népe, 1956. október (11. évfolyam, 232-257. szám - 1 évfolyam, 1. szám)
1956-10-09 / 238. szám
öooo<kk>o<xx)<xkkx>ooo<>o<><k><kk>(>oo Ocoöoooöoooooooooo-OOOG-O'u’oo'o'o'o.'cfcooooo'c'oooooooo'o'o'ooooooooo ooooooooooooîmïO1 ^ooooooc Végei ért at Hírős Hét ÜZENET Vasárnap még éjféltájt is állt a vigasság. A halászcsárda vendégei nem akartak hazamenni, az egyéni termelők borkóstoló sátrai előtt már ki tudja, hányadszor az utolsó poharakat hajtogatták. ízlelik mégegyszer, dicséretet zengenek róla és kérnek még egy decit, hogy elismételjék ugyanezt. Vasárnap későn este is még állt a Hírős Hét, hétfőn reggel pedig már csupasz pavilonok tátogatták üres szájukat a munkába sietők fele. Forgalmas most is a tér, az áruval telt kocsik nem jönnek, de mennek egymásután és a trombiták, a hangszórók a körhinta csengője helyett most a rontó kalapácsok dalolnak lüktető éneket. A bográcsok alatt pattog a tűz, a takarításhoz melegítenek bennük vizet, a városi tanács lépcsőjén pedig a ládákat cipelő embereket kerülgetve 51 kilós tököt hengergetnek lefelé. Csoportok most is verődnek, de azok már csak idézgetik a tegnapot. A pásztornapról beszélgetnek. Dicsérik az igazán szép rendőrségi kutyabemutatót, sólyomvadászatot, idézgetik a pásztorok énekét, táncát, az ökörsütést. A halászcsárdában is a tegnapi napról beszélgetnek, de egy kicsit fáradtan. Még éjfélkor is szedték az apró tálakba a halászlevet. Az egész héten csaknem 25 mázsa harcsából, pontyból főztek halásziét, készítettek roston sült halat. De nemcsak ennyi halat ettek a Hírős Hét vendégei. A Széchenyi téren a fülöpházi Szabadság Termelőszövetkezet saját halastavából 9 mázsát szállított, 2700 adag halászlét főzött meg a hatalmas bográcsokban a tsz egyik hozzáértő tagja. De nemcsak a szakács, de mindenik dolgozó jó munkáját dicséri a kék füzetecske, a panaszkönyv. Panasz helyett ezúttal ki tintával, ki ceruzával, de valamennyien dicsé-Kiosztották az ajándékokat a mezőgazdasági kiállítás díjnyerteseinek Vasárnap délelőtt, a Hírős Hét utolsó napján kedves kis ünnepség zajlott a városi tanácsnál. Azok gyűltek össze, akik elhozták terményeiket, gonddal nevelgetctt apróállataikat, hogy ezen az országraszóló ünnepi héten mutassák meg minden látogatónak: lám, erre képes a magyar paraszt, lám, ha szív és hozzáértés van, aranyat ér a hajdani futóhomok. A kiállítások sokezres látogatói hosszú ideig emlékezetükben tartják, nem felejtik a szebbnél szebb szőlőket, almákat, a nagyra nőtt kukoricákat, paprikákat, egyéb terményeket, a szép apróállatokat. Most ezen a vasárnapi délelőttön a bíráló bizottság ítélete alapján 22 értékes ajándéktárgyat, emléket vettek át azok, akik a sok gyönyörű áruból a legszebbet termelték. Teremtő munkájuk elismerése volt ez az ünnepség és hogy azok is megismerjék nevüket, akik nem láthatták a szép kiállítást, most felsoroljuk valamenynyit: A szőlőkiállítók közül: G. Bagó Lajos kunbaracsi gazda kapta a nagydíjat, a csillárt. A Helvéciái Állami Gazdaság, Horváth József Hetényegyházáról, Szőlészeti Kutatóintézeí, Miklósiéi ep. kapott még szép ajándékot. A legszebb gyümölcsöket a kecskeméti Uj Tavasz Termelőszövetkezet, a Borforgalmi Vállalat Cclgazdasága és Török Böláné állította ki. A zöldségfélék kiállítói közül a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet, Tóth László Felsőcsalánosról es a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kapott ajándékot. A gabonáért a 'Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezet és Ujszászi József izsáki gazda vette át az elismerést jelentő tárgyakat. A kapásokért a kecskeméti Uj Tavasz Termelőszövetkezet és Szabó János lajosmizsei gazda kapott díjat. Kisállat-kiállítók közül a szép nyulakért a Prémesállattenyésztő Vállalat, Kiskunfélegyháza és Rehák Imre Kecskemét; a baromfiakért a dusnoki Víziszárnyastelep, a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet és Halasi János alsólászlóíalvi lakos; a szép galambokért Dávid Ödön Kecskemét kapott értékes díjat. A Kiskunfélegyházi Földművesszövetkezet méhész szakcsoportja is megnyerte a hírösheti mezőgazdasági kiállítás díját. ANYAKÖNYVI HÍREK A HÁZASSÁGI anyakönyvből: Két héttel ezelőtt: dr. Olasz Zoltán és Horváth Mária, Szabó József és Kiss Margit, Mészáros Ferenc és Balogh Erzsébet, Dezső Lajos és Kovács Rózsa, Dakó László és Marsó Lidia, Lökös János és Pólyák Mária, Kalmár Dezső és Máté Irén, Szórát István és Tassi Ilona, Somodi Sándor és Komjáti Juliánná kötött házasságot. Az elmúlt héten: Kispál Gyula és Csongor Sarolta, Dunai János és Ambrus Sára, Lantos József és Béni Margit, Tassi Sándor és Ágoston Anna, Figuli György és Lakatos Terézia, Buzási Menyhért és Marosi Rozália, Csordás József és Kovács Erzsébet, Meggyes Sándor és Petró Terézia, Mészáros László és Magyar Mária, Naszvadi József és Seres Rozália, Gyarmati Pál és Schäfer Terézia kötöttek házasságot. A SZÜLETÉSI anyakönyvből: Nagy István (anyja neve: Mátyus Margit), Orlov Tibor (Szebelédi Borbála), Bakos Zsuzsanna (Rebek Mária), Virág Klára (Bódogh Róza), Lala Györgyike (Jani Ágnes), Varga László (Vakulya Ágnes), Kalmár Anna (Királyházi Anna), Kordik József (Bablinszki Piroska), Petrovics János (Juhász Jolán), Kárász- Kiss Erika (Losonczi Gabriella), Gusztos Edit (Nagy Terézia), Orosz Tibor (Szilvási Erzsébet), Kenderes Gábor és Erzsébet ikrek (Apró Juliánná), Farkas Géza (Dinok Mária), Törteti Veronika (Molnár Mária), Tóth Magdolna (Fekete Mária), Tóth Ilona (Szente-Varga Ilona), Jánosi Imre (Magyar Irma), Szabó Mária (Oláh Margit), Hosszú Erzsébet (Hám Erzsébet), Patrik Katalin (Márton Erzsébet), Farkas Julianna (Kocsis Juliánná), Lengyel Katalin (Kovács Margit), Karai Eszter (Kovács Terézia), Berente Antal (Zsitva Anna), Kullai Tibor (Oláh Juliánná), Husti Zsuzsánna (Barth Terézia), Kovács Imre (Bubori Irén), Vajda Mária (Nagy Juliánná), Varga Lajos (Kocsándi Ilona), Drahos Éva (Szabó Magdolna) és Süveg Judit (Szepesi Judit) adatait jegyezték l'el az elmúlt héten a születési anyakönyvbe. A HALOTTI anyakönyvből: Gardik Juliánná 6 napos, Somodi Jolán egy éves, Rácz Juliánná 30 éves, Tollas Sándor 70 éves, Kocsis Sándor 23 éves, Kecskeméti Ferenc 2 hónapos, Scherer Nándorné (Végh Zsuzsánna) 62 éves, Váradi István 45 éves, Pálinkás Józsefné (Török Mária) 84 éves, Kokoval Erzsébet 58 éves, Géró Imréné (Szél Rozália) 91 éves kecskeméti lakos halt meg. rő szavakat írtak. Körülbelül így: — Ez aztán a halászlé. A figyelmes kiszolgálásról pedig példát vehetnének az ezt a foglalkozást űzők. A jó halászlé mellé fogyott a bor is. 870 litert adtak cl saját termésükből. Bor mennyi fogyott a vásáron? — a statisztika majd számot ad róla. De egyet megtudtunk: az AKK pavilonjában 21 hektoliter meggybort kóstolgatlak. Bizonyára ízlett, hisz 500 üveggel is megvettek. A vidám hangulathoz hozzátartozott a szívküldi is. 200 dalt címeztek valakinek, valakitől. Véget ért a Hírős Hét. Megmutattuk országnak, világnak terményeinket, a tanácskozásokon hasznosan segítettük előbbrejulásunkat és a vásáron felvidítottunk mindenkit. Mindenki nevében, — aki jólérezte magát a Hírős Héten — köszönjük azoknak, akik fáradoztak sikeréért. Bonyodalom egy jegygyűrű körűi Nem filmcím, nem tárca, vagy novella, nem is egy szatirikus történet, azaz... De talán próbáljunk belőle valami hozzá hasonlót csinálni. Hétfőn délelőtt bejött a szerkesztőségbe egy fiatalasszony, hirdetést akart leadni. — Sajnos, mi ezzel nem foglalkozunk — feleltük szomorúan (mert nagyon csinos volt). — Tessék esetleg a kiadóba lemenni. — Tudja, arról van szó..; — (Óh, figyelj, nyájas olvasó! Ilyet meg mesében sem hallasz!) —Vasárnap este történt. Fújt a szél, s mi egy kis italmérés előtt borozgattunk. A barátnőm, egy (no igen) férfi, a férjem és én. Egyikünknél volt egy léggömb, s abban fogadtunk, ha rákötjük a barátnőm jegygyűrűjét, (hisz az úgyis oly nehéz) semmi körülmények között nem emelheti fel. Valóban, rá is kötöttük és a léggömböt a nehéz gyűrű lehúzta a földre. De jött egy szélroham és elfújta a léggömböt jegygyűrűstül, hogy azóta sem láttuk. Szóltunk az ott álló rendőrnek, lőjjön utána, de az nem tehette. Erre szeretnénk feladni a hirdetést. A barátnőm 1000 forintot ad annak, aki megtalálja az elveszett gyűrűk Persze jobb lett voina vigyázni, kedves fiatalasszony; s az az alig 000 forintos gyűrű nem került volna (feltéve, ha egyáltalán meg lesz) ezer forintba. a Vendéglátóipari Vállalat vezetőinek A kecskeméti dolgozók a nyár közepén nagy örömmel foganták a Sörkert megnyitását és tömegével keresték fel a parkban ízlésesen elkészített új szórakozóhelyet. Szeptemberben, amikor az esték hűvösödni kezdtek, bezárta kapuit a Sörkert. A nappalok ugyan még melegek voltak, tűzött a nap is, de az esték és éjszakék hőmérséklete bizony fedett helyiségekbe kényszerítette a sörözőket, szórakozókat. Így zárta be kapuit a Sörkert... Most; mégis foglalkoznunk kell a Sörkerttel, vagy inkább a Vendéglátóipari Vállalat vezetőivel. Nem tudjuk, hány tízezer forintba került a Sörkert létrehozása, mibe került az a sok asztal, fonottszék, amellyel berendezték ezt a szép nyári szórakozóhelyet. Ügy érezzük, nem is ez a lényeg. Hiszen államunk sokmillió forintot ruház be olyan célokra, amelyek a dolgozók jobb ellátását, szórakozását segíti elő. Az azonban korántsincs rendben és nem is hagyjuk szó nélkül, miért vannak még mindig az isten szabad ege alatt a Sörkert bútorai, berendezései. A bútoroknak semmiképpen sem használ, sőt nagymértékben árt az eső. Most pedig napok óta esős az idő. Gondoljuk, nem akarják az asztalokat és székeket a szabadban tartani a jövő tavaszig? Ha nem, akkor sürgősen keressenek valamiféle raktárhelyiséget, ahol megőrizhetik jó állapotban ezt a népvagyont. Sok dolgozó megy el naponta a Sörkert rácsos kapuja előtt és bosszankodva látja ezt a nagyfokú gondatlanságot. A kérés csak ennyi: tegyék fedél alá a Sörkert bútorait, hogy jövőre ne kelljen újat vásárolni. Ez egyébként elsősorban a Vendéglátóipari Vállalat érdeke. JCötuiíjthé a teamek,.a tü fokán keresztül jutnia, mint lakásügyekben igazságot tenni. De ez esetben apró a teve, nagy a tű foka, s ha a lakásosztály kicsit körültekintőbb lett volna, ezt az egész példabeszédet felesleges lett volna idézni... De ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük csak ott, ahol két hete Kuzsinszkí Jenöné kezdte. Ruzsinszkiné a Széchenyi körúton lakik, de emellett a háza mellett van neki még cgv. Övé az a Szolnoki hegyi kis. bizony inár dűledezöfélben lévő kunyhócska is. Van ennek a kunyhónak egy szobája cs egy konyhája. Nem nagyobb egyik sem egy tágasabb fáskamránál. A padló földes, az ablakok kicsinyek. Ebben a két helyiségben lakik Tóth Pálné és nővére, Szijjártó Jánosné három gyermekével. A legkisebb most töltötte be cletc harmadik hónapját. Ruzsinszkiné két hete egyszerűen kilakoltatta őket, mondván, hogy neki szüksége van a helyiségekre. Szijjártőoé, aki szeptember 30-ig a Kinizsi Konzervgyár dolgozója volt, jelentette a történteket a gyár párt- és ÜB-vezetöségénck. Garai Pálné és Tóth Mihályné még aznap kimentek a Szolnoki hegybe, cs visszaköltöztet' ték a két nővért és a három gyermeket jogos lakásukba. Mikor ezt Ruzsinszkiné megtudta, fogta a családot és átköltöztette őket édesanyjukhoz, be a városba. Tóth Pálné s Szijjártóné három gyermekével most is fedél nélkül élnek édesanyjuk udvarán. Az ÜB, felhívta a lakásosztályt és kellő erélyű elintézést kért, de a válasz elég lehűtő volt: »Minek hagyták magukat?« A történtek — azt hisszük — ezzel nem nyertek, s nem is nyerhettek befejezést. Nem lehet mindenkitől személyes erélyt követelni, vagy megkívánni, hisz azért van a törvény, azért van lakástörvény! Öt ember életéről van szó. Igaz, életveszély nem fenyegeti őket, de mi történik, ha kint a szabad ég alatt valamelyikőjiik tüdőgyulladást kap. Mondjuk a legkisebb, a Itáromhónapos. Vajon ki lesz a felelős? Ruzsinszkiné, aki embertelenül bánt cl a családdal, vagy a kecskeméti tanács VKG lakásosztálya, amelyik nem szolgáltatott elégtételt Tóthnénak, Szij.iártónénak és három kisgyermekének? Hisz ma már — akárhogy is nézzük — nem lehet csak úgy kiköltöztetni valakit a szabad ég alá. Ilyesmit hivatalból eleve üldözni kellene, feljelenteni cs megbüntetni, s nem még szeme is hunyni felette! S ha ez megtörténik — hisszük, hogy a bíróság a szoeialistr (örvényesség szellemében fog eljárni. De szeretnénk, ha Tótlmé és Szijjártóné ügye minél hamarább elintézést, jogos elintézést nyerne! BIS Néhány őszinte szó c Nagy érdeklődéssel, kíváncsian vártuk a »Tanár úr kérem-* című legújabb magyar film bemutatását. Kiváncsiak voltunk, hogy Karinthy egyik műve, a »Bűvös szék« megfilmesítése után vajon milyen sikerrel járt a >•Tanár úr kérem« megfilmesítése? Nem szándékunk a film alapos elemzése, azt sem tűztük ki célul, hogy bármit is belemagyarázzunk, annyit azonban be kell vallanunk, hogy ez a film nem sikerült úgy, ahogy vártuk. Tudjuk, hogy a »Tanár úr kérem« apró humoreszkjei önmagukban remekművek, mulattatják az olvasót, de ez a film, — » Tanár úr kérem « cin egy-két kivételtől eltekintve, — nem mulattatja a nézőt. Aki nem ismeri Karinthy humoreszkjeit, alig ért valamit a filmből, és ami a legnagyobb baj, unalmasnak találja. Nem kétséges, hogy JVfamc.serov Frigyes, a film rendezője szeretettel nyúlt Karinthy művéhez, ezért dicséret illeti, — de sajnálatos módon nem maradt liű az eredeti műhöz s a nézőnek határozottan az az érzése, hogy inkább meghamisította azt. A forgatókönyvben az eredeti mű elemeit ide-oda helyezgetve erősen csökkentette azok líraiságát, humorát. A filmben több helyei tű úf magyar filmről kapott az életben mindig kudarcot valló kis Bauer álmodozása, mint az olvasóban mesolyfakasztó külső helyzetek sorozata. Emiatt azután »esik« a film,, ma gyárán unalmas. Az olyan jelenetek, mint például »Röhög az osztály«, éppen emiatt az esés miatt sikkadnak el. A kis feltaláló - úszóba jnok - minisztereinök álombeli parlamenti beszédéből kevesebb is elég lett volna és jobban hatott volna a film, ha megmarad a külső helyzetek, a gyermeki komikum ábrázolása mellett. (Fottyó)
