Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

Percek és érők Válasz a nagygyűlésen felvetett néhány kérdésre A közelmúltban nagygyűlést tartottak Kisszálláson, ahol Mol­nár Frigyes elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja volt az előadó. A gyűlésen felve­tett számos kérdés közül három­ra ezúton közöljük az illetékes szervektől kapott választ. KÉRDÉS: A tenyészbikák szerződéses nevelése Után a kis­szállás) gazdák nem kapták meg a 400 forintos adókedvezményt. A rendelet szerint adókedvez­mény akkor jár, ha 1—2 év között nevelik a bikát. Az álla­tot azonban egy és fél éves kor­ban a termelőnek át kell adni, bár így elesik a kedvezménytől. VÁLASZ: Kérdésükre az aláb­biakban adom meg válaszomat: Egyes községekben, illetve járá­sokban valóban előfordul az, hogy a termelők a leszerződött állatok után nem kapják meg a szerződésben előirt adókedvez­ményeket. Ennek az oka egy­részről az, hogy a termelők nem tudják kellőképpen iaazolni, hogy az állat saját tenyésztésből származik. Másrészről előfordul abból kifolyólag is, hogy az ál­latot valóban korábban leadták, mint amilyen idő után az adó- kedvezmény járna. Az sem­miesetre sem áll fenn, hogy vál­lalatunk erőltetné a termelők ál­tal leszerződött növendékeket egy, vagy másfél éves korban beadni, már annál is inkább, mert a legalacsonyabb súlykö­vetelmény 400 kilogramm és ilyen idejű állatok nem igen érik el ezt a súlyt, tehát legtöbb esetben el kell, hogy érjék a másfél, illetve két éves kort. Legtöbb eset onnan adódik in­kább, hogy a termelők nem akarják tovább hizlalni és inkább leadják kisebb súlyban az állatukat, így aztán előfordul, hogy a pénzügyi szervek az adókedvezményeket nem írják jóvá a részükre. Mindenesetre intézkedést adtam a kirendeltsé­gekhez, hogy a szükséges lépé­seket tegyék meg annak érde­kében, hogy a termelők a jogos követelések alapján megkaphas­sák szerződött állattuk után az előírt adókedvezményeket. Szabó Zoltán igazgató, Bács-Kiskun megyei Állatfor­galmi Vállalat. IRATKOZZ BE a megyei és járási könyv­tárakba! Megtalálhatók: új irodalmi alkotások, ifjúsági, klasszikus, olcsó regényeK. Művelődést és szórakozást nyújtanak a könyvtárak. 749 KÉRDÉS: Vontatottan halad a lisztcsere, naphosszat kell várni a dolgozó parasztoknak. Mivel Kisszálláson nincs malom, Tompáról hozzák a cserelisztet, de az igy hozott mennyiség ke­vés. Több a kereslet. Szükséges lenne az is, hogy ne egy ember bonyolítsa le a cserét, legalábbis az aratást követő időben. VÁLASZ: Ërtesilem az elv­társakat, hogy a tompái malom ellátási körzetébe tartozó kis­szállást lisztcseretelep munkája máris meggyorsult, mert már kérésük előtt megerősítettük egy dolgozóval. Reméljük, hogy a jövőben nem lesz fennakadás a lisztcserével, mert a két fő dol­gozó zavartalanul tudja majd kielégíteni a vámőrletők igé­nyeit, a tompái melóm által szállított bőséges lisztmennyi­ségből. Varga Vendel igazgató, Bács-Kiskun megyei Malom­ipari Egyesülés KÉRDÉS: A termények átvé­tele még mindig hosszadalmas és igen vontatottan halad. Kü­lönösen a kukorica átvételénél várható nagyobb torlódás, mivel csak napi 150—200 mázsát tud­nak átvenni. Kívánatos lenne ezért és a termelők kérik, hogy a vállalat állítson fel hídmérle­get, így lehetővé válnék a cu­korrépa átvételekor 1000—1100 mázsa cukkorrépa átvétele is, amire igen nagy szükség van az őszi munkák idején. VÁLASZ: Kérésük elintézése­képpen közlöm, hogy a vállalat 1956 folyamán 22 darab hídmér­leget rendelt meg, azonban a mérlegek szállítási határidejét a szállító vállalat mindezideig nem igazolta vissza, továbbá a hídmérlegaknák elkészítéséhez építési keretet a vállalat nem kapott. A hídmérlegek beépíté­sével kapcsolatos összes prob­lémákat (pénzhiányok, anyag­hiány, stb.) közöltük a Megyei Begyűjtési Hivatallal, sőt Fe­kete Miklós országgyűlési kép­viselőnek a hídmérlegek prob­lémáját, valamint az építendő 45 darab góré építésével kapcso­latos problémákat a vállalat feljegyzésben 1956. augusztus hó 25-én átadta. A kisszállási telepen túl­menően az összes kukoricabe- gyüjtéssel kapcsolatban na­gyobb begyűjtési tervszámmal bíró telepeket elláttuk volna hídmérlegekkel, azonban a fent közöltek alapján ez a kérdés mindezideig elképzeléseim sze­rint megoldást nem nyert. Tóth Lajos igazgató, Bács-Kiskun megyei Termény- forgalmi Vállalat A Kinizsi Konzervgyár pártvezetősége helyszínen vizs­gálta, hogy mi az oka a lecsó­gyártás szokatlan visszaésésé- nek. A vezetőség tagjai együtt az üzem gazdasági vezetőivel vc- gig-követték a paradicsom és a paprika útját az előkészítőktől a konzerves üvegekig. Tények bi­zonyítják, hogy a termelést ha­tékonyan segíti a pártvezetőségi ülésnek fent említett módja. Az első megállapítás az volt, hogy a paradicsomfeldolgozó és a konzervgyártó részleg munká­jában nincs meg a termelést elősegítő összhang. A lecsógyár­tók sok esetben 10—20 perc ké­séssel kapják a paradicsomot, mint ahogy igénylik. Addig vi­szont a termelő folyamat áll és ez a tény mind a tervelőirány­zat nemteljesítésében, mind pe­dig a munkások fizetésében igen érzékenyen jelentkezik. Viszont abban igazuk volt a paradicsom­gyártóknak is, hogy megfelelő minőségű főzettel nem rendel­keznek minden percben. Azon­ban, ha egy negyedórával előbb szólnak nekik, mint ahogy meg­üresedett a püré tároló tartály — akkor ők úgy intézik a mun­ka sorát, hogy a lecsót gyártók­nak miattuk ne kelljen egy per­cig sem tétlen állniok. Elmondották a dolgozók a párt vezetőség tagjainak, hogy sok drága idő kárba megy a pa­radicsomnak üstökbe engedésé­vel is, mivel ez a művelet az ed­dig használt vékony gumicsöve­ken 10 percet vesz igénybe fő­zőüstönként. így ha többet akar­nak keresni, inkább választják a vödrözést, ami, bár kimerítő munka, de segítségével másfél perc alatt telehordanak egy üs­töt pürével. Meg aztán szóltak róla, hogy kicsi a paradicsomtar­tály is és rosszak, nehezen mű­ködők a levezető csapok, így ezeknek kinyitása és becsukása újabb drága perceket rabol cl tőlük minden új főzésnél. A pártvezetősóg meg­tárgyalva a látottakat, intézke­dett. Ma már karvastagságú csö­veken ömlik a paradicsom az üstökbe és nemsoká felszerelik a lakatosok az új toló-húzó csa­pokat is. A paradicsomgyártók- nak pedig a műszakvezetők elő­re jelzik, hogy fogytán már a tartály — gondoskodjanak a püré pótlásáról. Az eddig írtak azonban csak részei az operatív intézkedésnek. Kedden a veze­tőség döntése szerint Illésné elv- társnő, a párttitkár megbeszé­lésre hívta össze a műszakot végzett, lecsót gyártó csoportot, hogy mondják el, mi gátolja még jobb munkájukat. A csoport tagjai elmondották, mivel brigádelszámolás szerint dolgoznak, nem engedhető meg, hogy egyesek alig dolgozzanak valamit, míg a többiekről szakad az izzadtság. — össze kell tar­tani a brigádnak és akkor nem 7—800, hanem 1200—1400 forin­tot is megkereshetnek. Példa er­re a tavalyi év. Sérelmezték a brigád tagjai, hogy a főzetek hőniérőzésére kü­lön kaptak egy személyt. De az semmi mást nem akar csinálni, mint 35—40 percenként a lecsó­val telt üstök előírt 90 fokos hő­mérsékletének ellenőrzését. A többi időt pedig elsétálja jobbra- balra — a fizetést azonban! ugyanúgy brigádátlagban kapja,; mint ők. A párttitkárnő íelje- ! gyezte az észrevételeket, s dél­után közölte a műszaki konfe- ; rencián, amit, hogy szavunkat) ne felejtsük — a legutóbbi párt-1 taggyűlés határozata értelmében1 10 naponként összehív a gyár vezetősége a legfontosabb teen­dők megbeszélése végett. A műszakiak értekezle­tén több bejelentés, javaslat és' észrevétel hangzott el a paradi-1 csőm- és a lecsógyártó üzemi munkájának megjavításával) kapcsolatban. Többek között' olyan határozatot hoztak, hogy a folyamatos püré-ellátás érde­kében a MEO laboratóriumi) vizsgálatokat, melyek eddig sok1 időtrabló szaladgálással, minta vivés-hozással jártak, ezentúl a helyszínen végzik el a minőségi ellenőrök. Röviden, egy példa bemutatá­sán keresztül, így segíti a Kini­zsi Konzervgyár pártvezetősége percek és órák megtakarításában a gyár gazdasági vezetőit, s jut­tatja több keresethez a dolgo­zókat. Igaz, amit e kis cikkben írtunk, annak felismerése és megoldása jórészt a üzemveze­tők és műszakvezetők feladata lett volna, de talán ez az eset gondolkodóba ejti őket és fel­hívja figyelmüket vezetői beosz­tásuk felelősségének jobb átér- zésére. — Sándor — ÖT ÉV MÚLVA : 3000 holddal nagyobb területen terem a% ízletes csemegeszőlő Kedvelt és keresett gyümölcsünk, a cseme­geszőlő, az idén általában jó terméssel biztat bennünket, mégis — bár elérkezett a szőlőérés ideje — aránylag kevés mennyiségben és kis választékban áll a vásárlók rendelkezésére. Az igények fokozottabb kielégítése azonban csak a csemegeszőlő termő területek növekedésével ará­nyosan valósulhat meg. Erre gondolt kormá­nyunk is, amikor a második ötéves terv irányelv- tervezetében utasít arra, hogy a következő ötéves tervben tovább kell fejleszteni a csemegeszőlő termő területeket. A Mathiász-telepen már ennek a tervnek meg­valósulásán dolgoznak a kutatók. Egyelőre még Ok is csak terveznek, mert a gyakorlati kivitele­zésre jórészt még ezután kerül sor. Annyit azon­ban már elárulhatunk, hogy a második ötéves terv végére 3000 holddal nagyobb területen te­remnek az ízletes csemegeszőlők megyénkben. Ezt a hatalmas arányú telepítést részben a lMathiász-telep készíti elő. Ok javasolták azt a 20 csemegeszőlőfajtát is, amellyel ezt a 3000 hol­dat a terv során be fogják telepíteni. Különösen nagy területeket telepítenek be az Erzsébet, az Afus Ali, a Csabagyöngye és a Szőlőskertek ki- i rálynéja nevű fajtákból. Ezenkívül jelentős mennyiségben kerül telepítésre az Irsay Olivér,, a Kossuth szőlő, a Glória Hungária, a Munkátsi, Darányi, Prohászka, Mathiász Jánosné, Ezeréves Magyarország, Zrínyi Ilona, Attila, Szauter Gusz- lávné, Itália, Angelo Pirováno, Kocsis Irma, Ceg­léd szépe és a Hamburgi muskotály. A felsorolt fajták közül hatból a Mathiász-tele- : pen máris egy-egy holdat, illetve hektárt telepí­tettek. A nagyarányú ten’- megvalósítása természete- • sen jelentős anyagi beruházásokon is múlik. Ah- ' hoz, hogy a szaporítás egyik leggyorsabb módsze- rét, a rügydugványozást alkalmazhassák, új üveg­házra és hordozható üvegházakra van szükség. A felettes szervek biztatása szerint ennek megépí- . tésére is kilátás van a Mathiász-telepen. A tervek '' alapján jövőre már kertészeti munkacsapatot lé- ’ tesítenek a rügydugványozás végzésére. re, hogy tovább haladhasson. Cseri Laci mutatta fel a mási­kat. És így jöttek sorba a töb­biek, végül már nem is mutogat- ■ ták, csak öntötték szigorúan. No, azért időnként nagy hűhó ke­letkezett, mert a kiöntött ürge meglépett és beszaladt egy má­sik lyukba, de onnan is csak ki­ugrott egy-kettőre, mert abba is víz volt. Utóbb már annyira megszelesedtek a vizes ürgék, hogy szaladoztak keresztül-ka- sul a kukoricaföldön. Némelyik után százmétereket is szaladtak az öntők, meg a bámészkodók vegyesen. Futkostak a kutyák is nyelvüklógva, lihegve. Élvezete­sen telt a délután, mindenki be­kapcsolódott az ürgefogásba. Ki lábbal akarta agyonhágni, ki bottal, ki ásóval lesett rá. A Tetvespart még sose volt ilyen népes. Még a vén süket Bezzeg is megjátszotta magát, ha neki tartott egy halálra rémült kár­tékony. Bokor András meg a papucsa sarkával agyusztálta a rögöket, mert nem jól látott, és mindent ürgének nézett. Herédi Gábor egész délután nem vette ki a hideg pipát a szájából, úgy figyelte az öntést. Hol az egyik, hol a másik lyuk­nál tanulmányozta a műveletet. Mód fölött tetszett neki, hogy Habida nem úgy önt, mint a többiek. Amazok azt csinálják, hogy beleöntik a vizet a lyukba és kezebeli nélkül várják az ál­latot. Akkor kapkodnak husáng után, amikor kiugrik. Habidá- nak több esze van, igaz ő már nem most önt elsőbb; amikor megkortyan a víz a lyukba, ak­kor már ő készen várja az ür­gét, és ha kibújt az állat, már le is ütötte. Az ő keze alól nem is menekül meg az ürge. A kocsik a közeli tanyákból hordták a vizet, estefelé már teljesen kifosztották a környező kutakat. Arasznyira ért a nap a földtől, mire elfogyott a víz, így hát a végizgalomra, a számlálás- re került a sor. Úgy látszott, elég sikeres volt a délután, hiszen kupacokban feküdtek a parton az ürgék. Bizottság alakult három tag­gal, akiknek az volt a feladatuk, hogy összeszámolják, ki hány ürgét küldött a pokolba. Csőke Albert, Fekete Péter meg Balló, az elnök lett felkérve, úgy is, mint hivatalos deputáció, meg úgy is, mint ellenőrző közegek. Most kezdődött tehát az igazi izgalom, mert most derül majd ki, ki a legvitézebb ürgevadász a Telvesparton. Kezdődik a számolás a legna­gyobbnak látszó rakásnál. — Húsz — jelenti ki Csőke Al­bert büszkén, mert Bényi Miska, az unokatestvére vallja magáé­nak ezt az ürgehalmazt. Tovább­állnak. Ott meg Fekete Péter szortírozza őket a farkuknál fogva. Tizenhétnél abbahagyja, nincs több. így mennek sorba tovább, és még eddig, nem akadt másik, aki Bényit legyőzte vol­na. Miska feszít is, hisz jól jön a zsebóra, no meg az esti mu­latság is, ahol ő lesz az úr, el­sősorban. Csuka Menyus nem mondhatja majd estére, ha Cser- nus Pirit táncoltatja, hogy »áll- já’ cdább hallod, mert nem akar­nák botrányt«. Mert Menyus keménynyakú legény és igencsak elhessegeti a Piri körül legyes- kedőket. No, de estére nem lesz neki hivatala hozzá, a herceget sértegetni nem lehet. így gondolkodik magába Mis­ka, amikor egyszercsak hallja ám, hogy lejjebb nagy ribilió születik. Odaviszi a kíváncsiság és ahogy közelebb ér, Csőke Al­bert hangját hallja. Azt mondja Albert: — Elvétötte maga a számolást, Péter. — Mögtanultam én az isko­lába — vág vissza dühösen Fe­kete. Az elnök újbóli számolást ren­del el. Most Csőke Albert hajol neki. Amikor kész, akkor Fekete odahajol Csőke orra alá, és meg­kérdezi: — No, elvétöttem? 1 Albert nem szólna a világ /kincséért sem, el is akar onnan somíordálni, de beleütközik a mellette álló Bényeibe. Ekkor aztán kiugrik belőle: — Hát akkó ű az első — von­ja meg a vállát és otthagyja a bizottságot. — Ki az első? — érdeklődnek, akik most érkeznek. — Habida. — Hinnye a jóistenit! — szisz- szén föl Kamuk, — oda a tajték­pipám. Kitör a nevetés. Kamukot ne­vetik, aki addig nagyzolt a pi­pájával, hogy csak ráfizetett. Hát most már oda kell, hogy adja. Odaígérte. Kamuk csönbe van. Hátrahű- zódik, kiveszi a szájából a pi­pát és kissé távolabb tartja ma­gától. Nézi utoljára, de majd hogy nem könnyezik. Megszó­lal aztán csendesen: — A világ ürgéjéé oda nem adtam véna. Herédi Gáspár eloldalog mel­lőle észrevétlenül. Habida Ba­lázs lép a helyére, és vigyázva vállon üti Kamukot, utóbb azt mondja: — Most meg ideaggya husion- egyér? Kamuk nekifordul, nézi Habi- dát, majd kisvártatva szótlanul nyújtja a pipát. Amikor amaz átveszi tőle, csak akkor mondja: — Tőgye el, — s ezzel gyor­san odébbáll. A központba való menet, Ka­muk együtt tart a társasággal, de nem szól senkihez, hozzá se igen szólnak. Tárgyalják a dél­utáni történteket. Kamuk a pipa sajnálással van elfoglalva, de nagyon. Ügy tetszik neki, mint- ha a tulajdon lábát vágták vol­na le. Vacsoránál egy falatot se tud leszorítani a torkán. Csak a nyál nyelődik, az is csak részle­tekben, pedig jól zamatol a bir­kapörkölt. Vacsora után történik a nagy ünneplés, poharat emelnek: az egészségére isznak a hercegneK; azt kívánják neki, ne haljon meg ! addig, míg egy ürge is lesz a Tetvesparton. — Akkor mögéröm a világvé­git, — mondja mókásan az ün­nepelt, és tömködi nagy öröm­mel a tajtékpipába a dohányt. Amikor rápöfékelt, akkor nyújt- ; ja át neki az elnök a zsebórát. A többiek meg nézik, de olyan csendben, hogy a teremben a légydunogást is meg lehet hal­lani. A jelenet végén aztán ki­tör az öröm, magasba emelik a : herceget, s miközben az az táj-' tékpipaszárral taktust int, a ci­gányok rázendítik, hogy: Sárgarézbül van a pipakupa­kom, így azzal szédítem a galam­bom Eszik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom