Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-01 / 206. szám
Percek és érők Válasz a nagygyűlésen felvetett néhány kérdésre A közelmúltban nagygyűlést tartottak Kisszálláson, ahol Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja volt az előadó. A gyűlésen felvetett számos kérdés közül háromra ezúton közöljük az illetékes szervektől kapott választ. KÉRDÉS: A tenyészbikák szerződéses nevelése Után a kisszállás) gazdák nem kapták meg a 400 forintos adókedvezményt. A rendelet szerint adókedvezmény akkor jár, ha 1—2 év között nevelik a bikát. Az állatot azonban egy és fél éves korban a termelőnek át kell adni, bár így elesik a kedvezménytől. VÁLASZ: Kérdésükre az alábbiakban adom meg válaszomat: Egyes községekben, illetve járásokban valóban előfordul az, hogy a termelők a leszerződött állatok után nem kapják meg a szerződésben előirt adókedvezményeket. Ennek az oka egyrészről az, hogy a termelők nem tudják kellőképpen iaazolni, hogy az állat saját tenyésztésből származik. Másrészről előfordul abból kifolyólag is, hogy az állatot valóban korábban leadták, mint amilyen idő után az adó- kedvezmény járna. Az semmiesetre sem áll fenn, hogy vállalatunk erőltetné a termelők által leszerződött növendékeket egy, vagy másfél éves korban beadni, már annál is inkább, mert a legalacsonyabb súlykövetelmény 400 kilogramm és ilyen idejű állatok nem igen érik el ezt a súlyt, tehát legtöbb esetben el kell, hogy érjék a másfél, illetve két éves kort. Legtöbb eset onnan adódik inkább, hogy a termelők nem akarják tovább hizlalni és inkább leadják kisebb súlyban az állatukat, így aztán előfordul, hogy a pénzügyi szervek az adókedvezményeket nem írják jóvá a részükre. Mindenesetre intézkedést adtam a kirendeltségekhez, hogy a szükséges lépéseket tegyék meg annak érdekében, hogy a termelők a jogos követelések alapján megkaphassák szerződött állattuk után az előírt adókedvezményeket. Szabó Zoltán igazgató, Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat. IRATKOZZ BE a megyei és járási könyvtárakba! Megtalálhatók: új irodalmi alkotások, ifjúsági, klasszikus, olcsó regényeK. Művelődést és szórakozást nyújtanak a könyvtárak. 749 KÉRDÉS: Vontatottan halad a lisztcsere, naphosszat kell várni a dolgozó parasztoknak. Mivel Kisszálláson nincs malom, Tompáról hozzák a cserelisztet, de az igy hozott mennyiség kevés. Több a kereslet. Szükséges lenne az is, hogy ne egy ember bonyolítsa le a cserét, legalábbis az aratást követő időben. VÁLASZ: Ërtesilem az elvtársakat, hogy a tompái malom ellátási körzetébe tartozó kisszállást lisztcseretelep munkája máris meggyorsult, mert már kérésük előtt megerősítettük egy dolgozóval. Reméljük, hogy a jövőben nem lesz fennakadás a lisztcserével, mert a két fő dolgozó zavartalanul tudja majd kielégíteni a vámőrletők igényeit, a tompái melóm által szállított bőséges lisztmennyiségből. Varga Vendel igazgató, Bács-Kiskun megyei Malomipari Egyesülés KÉRDÉS: A termények átvétele még mindig hosszadalmas és igen vontatottan halad. Különösen a kukorica átvételénél várható nagyobb torlódás, mivel csak napi 150—200 mázsát tudnak átvenni. Kívánatos lenne ezért és a termelők kérik, hogy a vállalat állítson fel hídmérleget, így lehetővé válnék a cukorrépa átvételekor 1000—1100 mázsa cukkorrépa átvétele is, amire igen nagy szükség van az őszi munkák idején. VÁLASZ: Kérésük elintézéseképpen közlöm, hogy a vállalat 1956 folyamán 22 darab hídmérleget rendelt meg, azonban a mérlegek szállítási határidejét a szállító vállalat mindezideig nem igazolta vissza, továbbá a hídmérlegaknák elkészítéséhez építési keretet a vállalat nem kapott. A hídmérlegek beépítésével kapcsolatos összes problémákat (pénzhiányok, anyaghiány, stb.) közöltük a Megyei Begyűjtési Hivatallal, sőt Fekete Miklós országgyűlési képviselőnek a hídmérlegek problémáját, valamint az építendő 45 darab góré építésével kapcsolatos problémákat a vállalat feljegyzésben 1956. augusztus hó 25-én átadta. A kisszállási telepen túlmenően az összes kukoricabe- gyüjtéssel kapcsolatban nagyobb begyűjtési tervszámmal bíró telepeket elláttuk volna hídmérlegekkel, azonban a fent közöltek alapján ez a kérdés mindezideig elképzeléseim szerint megoldást nem nyert. Tóth Lajos igazgató, Bács-Kiskun megyei Termény- forgalmi Vállalat A Kinizsi Konzervgyár pártvezetősége helyszínen vizsgálta, hogy mi az oka a lecsógyártás szokatlan visszaésésé- nek. A vezetőség tagjai együtt az üzem gazdasági vezetőivel vc- gig-követték a paradicsom és a paprika útját az előkészítőktől a konzerves üvegekig. Tények bizonyítják, hogy a termelést hatékonyan segíti a pártvezetőségi ülésnek fent említett módja. Az első megállapítás az volt, hogy a paradicsomfeldolgozó és a konzervgyártó részleg munkájában nincs meg a termelést elősegítő összhang. A lecsógyártók sok esetben 10—20 perc késéssel kapják a paradicsomot, mint ahogy igénylik. Addig viszont a termelő folyamat áll és ez a tény mind a tervelőirányzat nemteljesítésében, mind pedig a munkások fizetésében igen érzékenyen jelentkezik. Viszont abban igazuk volt a paradicsomgyártóknak is, hogy megfelelő minőségű főzettel nem rendelkeznek minden percben. Azonban, ha egy negyedórával előbb szólnak nekik, mint ahogy megüresedett a püré tároló tartály — akkor ők úgy intézik a munka sorát, hogy a lecsót gyártóknak miattuk ne kelljen egy percig sem tétlen állniok. Elmondották a dolgozók a párt vezetőség tagjainak, hogy sok drága idő kárba megy a paradicsomnak üstökbe engedésével is, mivel ez a művelet az eddig használt vékony gumicsöveken 10 percet vesz igénybe főzőüstönként. így ha többet akarnak keresni, inkább választják a vödrözést, ami, bár kimerítő munka, de segítségével másfél perc alatt telehordanak egy üstöt pürével. Meg aztán szóltak róla, hogy kicsi a paradicsomtartály is és rosszak, nehezen működők a levezető csapok, így ezeknek kinyitása és becsukása újabb drága perceket rabol cl tőlük minden új főzésnél. A pártvezetősóg megtárgyalva a látottakat, intézkedett. Ma már karvastagságú csöveken ömlik a paradicsom az üstökbe és nemsoká felszerelik a lakatosok az új toló-húzó csapokat is. A paradicsomgyártók- nak pedig a műszakvezetők előre jelzik, hogy fogytán már a tartály — gondoskodjanak a püré pótlásáról. Az eddig írtak azonban csak részei az operatív intézkedésnek. Kedden a vezetőség döntése szerint Illésné elv- társnő, a párttitkár megbeszélésre hívta össze a műszakot végzett, lecsót gyártó csoportot, hogy mondják el, mi gátolja még jobb munkájukat. A csoport tagjai elmondották, mivel brigádelszámolás szerint dolgoznak, nem engedhető meg, hogy egyesek alig dolgozzanak valamit, míg a többiekről szakad az izzadtság. — össze kell tartani a brigádnak és akkor nem 7—800, hanem 1200—1400 forintot is megkereshetnek. Példa erre a tavalyi év. Sérelmezték a brigád tagjai, hogy a főzetek hőniérőzésére külön kaptak egy személyt. De az semmi mást nem akar csinálni, mint 35—40 percenként a lecsóval telt üstök előírt 90 fokos hőmérsékletének ellenőrzését. A többi időt pedig elsétálja jobbra- balra — a fizetést azonban! ugyanúgy brigádátlagban kapja,; mint ők. A párttitkárnő íelje- ! gyezte az észrevételeket, s délután közölte a műszaki konfe- ; rencián, amit, hogy szavunkat) ne felejtsük — a legutóbbi párt-1 taggyűlés határozata értelmében1 10 naponként összehív a gyár vezetősége a legfontosabb teendők megbeszélése végett. A műszakiak értekezletén több bejelentés, javaslat és' észrevétel hangzott el a paradi-1 csőm- és a lecsógyártó üzemi munkájának megjavításával) kapcsolatban. Többek között' olyan határozatot hoztak, hogy a folyamatos püré-ellátás érdekében a MEO laboratóriumi) vizsgálatokat, melyek eddig sok1 időtrabló szaladgálással, minta vivés-hozással jártak, ezentúl a helyszínen végzik el a minőségi ellenőrök. Röviden, egy példa bemutatásán keresztül, így segíti a Kinizsi Konzervgyár pártvezetősége percek és órák megtakarításában a gyár gazdasági vezetőit, s juttatja több keresethez a dolgozókat. Igaz, amit e kis cikkben írtunk, annak felismerése és megoldása jórészt a üzemvezetők és műszakvezetők feladata lett volna, de talán ez az eset gondolkodóba ejti őket és felhívja figyelmüket vezetői beosztásuk felelősségének jobb átér- zésére. — Sándor — ÖT ÉV MÚLVA : 3000 holddal nagyobb területen terem a% ízletes csemegeszőlő Kedvelt és keresett gyümölcsünk, a csemegeszőlő, az idén általában jó terméssel biztat bennünket, mégis — bár elérkezett a szőlőérés ideje — aránylag kevés mennyiségben és kis választékban áll a vásárlók rendelkezésére. Az igények fokozottabb kielégítése azonban csak a csemegeszőlő termő területek növekedésével arányosan valósulhat meg. Erre gondolt kormányunk is, amikor a második ötéves terv irányelv- tervezetében utasít arra, hogy a következő ötéves tervben tovább kell fejleszteni a csemegeszőlő termő területeket. A Mathiász-telepen már ennek a tervnek megvalósulásán dolgoznak a kutatók. Egyelőre még Ok is csak terveznek, mert a gyakorlati kivitelezésre jórészt még ezután kerül sor. Annyit azonban már elárulhatunk, hogy a második ötéves terv végére 3000 holddal nagyobb területen teremnek az ízletes csemegeszőlők megyénkben. Ezt a hatalmas arányú telepítést részben a lMathiász-telep készíti elő. Ok javasolták azt a 20 csemegeszőlőfajtát is, amellyel ezt a 3000 holdat a terv során be fogják telepíteni. Különösen nagy területeket telepítenek be az Erzsébet, az Afus Ali, a Csabagyöngye és a Szőlőskertek ki- i rálynéja nevű fajtákból. Ezenkívül jelentős mennyiségben kerül telepítésre az Irsay Olivér,, a Kossuth szőlő, a Glória Hungária, a Munkátsi, Darányi, Prohászka, Mathiász Jánosné, Ezeréves Magyarország, Zrínyi Ilona, Attila, Szauter Gusz- lávné, Itália, Angelo Pirováno, Kocsis Irma, Cegléd szépe és a Hamburgi muskotály. A felsorolt fajták közül hatból a Mathiász-tele- : pen máris egy-egy holdat, illetve hektárt telepítettek. A nagyarányú ten’- megvalósítása természete- • sen jelentős anyagi beruházásokon is múlik. Ah- ' hoz, hogy a szaporítás egyik leggyorsabb módsze- rét, a rügydugványozást alkalmazhassák, új üvegházra és hordozható üvegházakra van szükség. A felettes szervek biztatása szerint ennek megépí- . tésére is kilátás van a Mathiász-telepen. A tervek '' alapján jövőre már kertészeti munkacsapatot lé- ’ tesítenek a rügydugványozás végzésére. re, hogy tovább haladhasson. Cseri Laci mutatta fel a másikat. És így jöttek sorba a többiek, végül már nem is mutogat- ■ ták, csak öntötték szigorúan. No, azért időnként nagy hűhó keletkezett, mert a kiöntött ürge meglépett és beszaladt egy másik lyukba, de onnan is csak kiugrott egy-kettőre, mert abba is víz volt. Utóbb már annyira megszelesedtek a vizes ürgék, hogy szaladoztak keresztül-ka- sul a kukoricaföldön. Némelyik után százmétereket is szaladtak az öntők, meg a bámészkodók vegyesen. Futkostak a kutyák is nyelvüklógva, lihegve. Élvezetesen telt a délután, mindenki bekapcsolódott az ürgefogásba. Ki lábbal akarta agyonhágni, ki bottal, ki ásóval lesett rá. A Tetvespart még sose volt ilyen népes. Még a vén süket Bezzeg is megjátszotta magát, ha neki tartott egy halálra rémült kártékony. Bokor András meg a papucsa sarkával agyusztálta a rögöket, mert nem jól látott, és mindent ürgének nézett. Herédi Gábor egész délután nem vette ki a hideg pipát a szájából, úgy figyelte az öntést. Hol az egyik, hol a másik lyuknál tanulmányozta a műveletet. Mód fölött tetszett neki, hogy Habida nem úgy önt, mint a többiek. Amazok azt csinálják, hogy beleöntik a vizet a lyukba és kezebeli nélkül várják az állatot. Akkor kapkodnak husáng után, amikor kiugrik. Habidá- nak több esze van, igaz ő már nem most önt elsőbb; amikor megkortyan a víz a lyukba, akkor már ő készen várja az ürgét, és ha kibújt az állat, már le is ütötte. Az ő keze alól nem is menekül meg az ürge. A kocsik a közeli tanyákból hordták a vizet, estefelé már teljesen kifosztották a környező kutakat. Arasznyira ért a nap a földtől, mire elfogyott a víz, így hát a végizgalomra, a számlálás- re került a sor. Úgy látszott, elég sikeres volt a délután, hiszen kupacokban feküdtek a parton az ürgék. Bizottság alakult három taggal, akiknek az volt a feladatuk, hogy összeszámolják, ki hány ürgét küldött a pokolba. Csőke Albert, Fekete Péter meg Balló, az elnök lett felkérve, úgy is, mint hivatalos deputáció, meg úgy is, mint ellenőrző közegek. Most kezdődött tehát az igazi izgalom, mert most derül majd ki, ki a legvitézebb ürgevadász a Telvesparton. Kezdődik a számolás a legnagyobbnak látszó rakásnál. — Húsz — jelenti ki Csőke Albert büszkén, mert Bényi Miska, az unokatestvére vallja magáénak ezt az ürgehalmazt. Továbbállnak. Ott meg Fekete Péter szortírozza őket a farkuknál fogva. Tizenhétnél abbahagyja, nincs több. így mennek sorba tovább, és még eddig, nem akadt másik, aki Bényit legyőzte volna. Miska feszít is, hisz jól jön a zsebóra, no meg az esti mulatság is, ahol ő lesz az úr, elsősorban. Csuka Menyus nem mondhatja majd estére, ha Cser- nus Pirit táncoltatja, hogy »áll- já’ cdább hallod, mert nem akarnák botrányt«. Mert Menyus keménynyakú legény és igencsak elhessegeti a Piri körül legyes- kedőket. No, de estére nem lesz neki hivatala hozzá, a herceget sértegetni nem lehet. így gondolkodik magába Miska, amikor egyszercsak hallja ám, hogy lejjebb nagy ribilió születik. Odaviszi a kíváncsiság és ahogy közelebb ér, Csőke Albert hangját hallja. Azt mondja Albert: — Elvétötte maga a számolást, Péter. — Mögtanultam én az iskolába — vág vissza dühösen Fekete. Az elnök újbóli számolást rendel el. Most Csőke Albert hajol neki. Amikor kész, akkor Fekete odahajol Csőke orra alá, és megkérdezi: — No, elvétöttem? 1 Albert nem szólna a világ /kincséért sem, el is akar onnan somíordálni, de beleütközik a mellette álló Bényeibe. Ekkor aztán kiugrik belőle: — Hát akkó ű az első — vonja meg a vállát és otthagyja a bizottságot. — Ki az első? — érdeklődnek, akik most érkeznek. — Habida. — Hinnye a jóistenit! — szisz- szén föl Kamuk, — oda a tajtékpipám. Kitör a nevetés. Kamukot nevetik, aki addig nagyzolt a pipájával, hogy csak ráfizetett. Hát most már oda kell, hogy adja. Odaígérte. Kamuk csönbe van. Hátrahű- zódik, kiveszi a szájából a pipát és kissé távolabb tartja magától. Nézi utoljára, de majd hogy nem könnyezik. Megszólal aztán csendesen: — A világ ürgéjéé oda nem adtam véna. Herédi Gáspár eloldalog mellőle észrevétlenül. Habida Balázs lép a helyére, és vigyázva vállon üti Kamukot, utóbb azt mondja: — Most meg ideaggya husion- egyér? Kamuk nekifordul, nézi Habi- dát, majd kisvártatva szótlanul nyújtja a pipát. Amikor amaz átveszi tőle, csak akkor mondja: — Tőgye el, — s ezzel gyorsan odébbáll. A központba való menet, Kamuk együtt tart a társasággal, de nem szól senkihez, hozzá se igen szólnak. Tárgyalják a délutáni történteket. Kamuk a pipa sajnálással van elfoglalva, de nagyon. Ügy tetszik neki, mint- ha a tulajdon lábát vágták volna le. Vacsoránál egy falatot se tud leszorítani a torkán. Csak a nyál nyelődik, az is csak részletekben, pedig jól zamatol a birkapörkölt. Vacsora után történik a nagy ünneplés, poharat emelnek: az egészségére isznak a hercegneK; azt kívánják neki, ne haljon meg ! addig, míg egy ürge is lesz a Tetvesparton. — Akkor mögéröm a világvégit, — mondja mókásan az ünnepelt, és tömködi nagy örömmel a tajtékpipába a dohányt. Amikor rápöfékelt, akkor nyújt- ; ja át neki az elnök a zsebórát. A többiek meg nézik, de olyan csendben, hogy a teremben a légydunogást is meg lehet hallani. A jelenet végén aztán kitör az öröm, magasba emelik a : herceget, s miközben az az táj-' tékpipaszárral taktust int, a cigányok rázendítik, hogy: Sárgarézbül van a pipakupakom, így azzal szédítem a galambom Eszik Sándor