Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-04 / 208. szám

Jé munkával első helyre is kerülhetünk a begyűjtési versenyben Tekintettel arra, hogy nemso­kára lezárul az alkotmány ünne­pének tiszteletére indított be­gyűjtési verseny, felkerestük Buda Gábor elvtársat, a Megyei Begyűjtési Hivatal vezetőjét, hogy mondja el, hogyan teljesí­tettük eddig tervünket, valamint nyilatkozzék arról, milyen elő­készületek vannak a kapások be­gyűjtésére vonatkozóan. — Még 8 nap van az értékelé­sig. Szeptember 10-én záródik a verseny, amelyet az alkotmány ünnepére kezdeményeztek. Me­gyénk jelenlegi eredményei alap­ján kedvező helyezésre számít­hatunk. A legutóbbi országos ér­tékelés szerint a változások nél­küli verscnyértékclési alapot mintegy 90 százalékban teljesí­tettük. Azért változás nélküli versenyalap, mert nines levonva belőle a rehabilitált középparasz­tok jogtalan terhelése, valamint az elemi károk címén leírandó mennyiség. Az első megyétől csupán 3 és léi százalék választ el bennünket. Ez a kevés eltérés pótolható, ha termelőszövetkeze­teink, dolgozó parasztjaink, vala­mint a begyűjtéssel foglalkozó állami szerveink az eddiginél még nagyobb erőfeszítéseket tesznek a tervek teljesítése érde­kében. Főként a sertés- és ba­romfiterv teljesítéséről van szó. Az őszi kapások begyűjtésére, valamint a borbegyüjtésre tör­ténő felkészülést a megyei párt és a megyei tanács végrehajtó bizottsága közös ülésen megtár­gyalta. Erre vonatkozólag a me­gyei tanács elnöke részletes uta­sítást adott ki. A begyűjtési mi­niszter az őszi kapások begyűj­tésére és forgalmára vonatkozó­an rendeletét, hozott, melynek rövid kivonata a Népújságban is megjelent. Meg kell mondani őszintén, hogy tárolási problé­máink az idén is lesznek a ku­koricánál és a bornál. Számítani kell arra, hogy átmenetileg priz­mákba tároljuk a kukoricát. A termelők megkönnyíthetik az át­vételi szervek munkáját, ha át­vételre alkalmas, szarsz kukori­cát adnak át, amely a veszélyte-. len tárolást elősegíti. A bornai a tranzit-szállítások, valamint az étkezési és ipari szőlő minél na­gyobb mértékű felvásárlásával tudunk segíteni az elhelyezésnél. Ennek érdekében történtek már intézkedések. A kedvező időjá­rás lehetővé teszi, hogy terme­lőink ne siessenek a szürettel és várják meg, míg a szőlők elérik a 17 cukorfokot. Ez azért fontos, mert a magasabb cukorfokú sző­lőből jobb minőségű bort nye­rünk, ez nemcsak a belföldi fo­gyasztás, hanem export szem­pontjából is fontos. Az éves begyűjtési tervünk­nek mintegy 40 százalékát kell a hátralévő időben begyűjteni. Az őszi kapásokon túl nagy mennyi­séget tesz ki a begyűjtendő ser­tés, bor és baromfi. Nagy feladat vár tehát a begyűjtést végző szervekre. E feladatot csak úgy tudják sikerrel megoldani, ha a törvényesség mindkét oldalá­nak betartását biztosítsák. Ne történjenek túlkapások, de az ál­lampolgári kötelezettségek telje­sítését követeljék meg — fejezte be nyilatkozatát Buda Gábor elv­társ, Tolvajt tettek ártalmatlanná Baján Kiss Mária bajai lakos, — akit két éve társadalmi és sze­mélyi tulajdon sérelmére elkö­vetett bűntett miatt 14 hónapi börtönre ítéltek, — az Állami Áruházban egy óvatlan pilla­natban besurrant a dolgozók öltözőjébe és Szabados Katalin kézitáskájából 165 forintot el­lopott s azonnyomban el is köl­tötte. Rövid idő múlva az Attila ut­cában járva észrevette, hogy Halász Józsefné házának nagy­kapuja mindössze íaretesszel van lezárva. A kaput így köny- nyűszerrel kinyitotta, az őrizet­lenül hagyott lakásba behatolt s 4U0 forintdt lopott cl. Kiss Mária ellen az eljárás megindult. Látogatóban a szabadszállási szolőtársulá sna I Augusztus utolsó napjaiban a clunavecsei járás dolgozó pa­rasztjai Tass, Szalkszentmárlon, Dunavccse, Apostag, Solt és Kunszentmiklós községekből el­látogattak a szabadszállási szőlő- és gyümölcstermelő társuláshoz, hogy megismerkedjenek annak munkájával, A dolgozó parasztok nagy ér­deklődéssel hallgatták Farkas, Ignác csoportelnök szakmai be­számolóját. Beszélt a csoport megalakulásáról, az azóta eltelt évek nehézségeiről, többek kö­zött: hogyan nehezítették meg munkájukat a múltban a felsőbb szervek intézkedései. A csoport gazdaságát is meg­nézték a látogatók. Először lip­csei Ernő 5 holdas gazda szépen gondozott szőlőtelepére mentek, aki elmondta, hogy feleségével, családjával s a csoport többi tag­jának segítségével műveli szőle­jét. A szőlő az idei rossz időjá­rás mellett is gazdag termést mutat. Ismertette a szőlők karó­zásának fontosságát s elmondta, hogy a szőlőtermelés számára egyben tudományt is jelent. Je­lenleg több, mint 500U forint ér­tékű házikönyvtára van, szőlő- és gyümölcstermelési szakköny­vekből. A vendégek ezután Röffi Fe­renc 2 holdas, Szabó József 8 holdas, Biksi Gábor 7 holdas, Szabó Pálné és Csősz Lajos szé­pen kezelt szőlőit látogatták meg. Valamennyiről az volt a véle­ményük, hogy ezek kiválnak az egyéni termelők területeiből, ter­mésük sokkal nagyobbnak mu­tatkozik. A nagyobb eredmények eléré­séhez megvannak a lehetőségeik is. Biksi Gábor például 1000 négyszögöl területen 50 000 szál szőlővesszőt telepített, amely je­lenleg két éves s a kiszedett Már nagyon féltem, hogy a többiek előtt szégyenben mara­dok, hogy semmi intézkedés nem történik, pedig váltig erősítet­tem: ha egyszer a sajtó magáévá teszi ügyünket, akkor azt siker fogja koronázni. Tegnap azután megnyugodtak a kedélyek. A vesszőből mintegy 40—Í5 000 fo ­unt jövedelme lesz. Hasonló szép eredmények mutatkoznak a társulás többi tagjának munlcá- ja után is. Farkas Ignác elmondta még a látogatóknak, hogy a trágyázás érdekében a csoport maga szer­vezett egy juhtenyésztő társu­lást, amely szőleikhes a trágya- szükségletet biztosítja. Végül a vendégek jó ebéd és hosszas beszélgetés után az esti órákban búcsúztak el a szabad­szállási szőlősgazdáktól, azzal az elhatározással, hogy községeikbe visszatérve, új szőlő- és gyü­mölcstermelő társulásokat hoz­nak létre. (Sáfár József) locsolóautó locsolja a poros utat a Bányászati Berendezések Gyá­ra és a város központja között; Hálásan köszönjük segítségüket, Benőcs Miklós. Kiskunfélegyháza, Bányászati Berendezések Gyára Már locsolják az ulat A második ötéves terv alkotása Épül a sajókeresztúri ércdúsító A második ötéves terv szerint a hazai vasérctermelésnek eme­lése mellett nagymértékben kell fejleszteni az érc megfelelő elő­készítését és tömörítését. En- ! nck végrehajtása érdekében Miskolc határában Sajókeresztur és Szirmabesnyő között mintegy 150 holnyi területen megkezd­ték az ércelőkészítő és érctömö­rítő mű építését, Néhány év és elkészül második öteves ter­vünk egyik legnagyobb alkotá­sa. A bányákból idefut majd be a barnavasérc, az ankerit és a cudabányai ércdúsítóból a pót­vasérc, hogy megfelelő előkészí­tés és tömörítés után 1953-tól a diósgyőri és 1959-től az ózdi ko. hókat is táplálja. A hatalmas üzem mellett egy kisebb város magva is kialakul majd, A szirmabesnyóí részen több kitérős pályaudvar, üzem* orvosi rendelő, központi iroda­ház, férfi és női öltöző, 300 főt befogadó kultúrterem és négy tömbből álló lakótelep épül. így alakul át Miskolc környéke, s így valósulnak meg azok a ter­vek, amelyeket a második ötéves tervben célul tűztünk magunk elé. SZERELEM Iita: M. Sztevancsev jugoszláv író Egy napilap legutóbbi háromhavi pél­dányait lapozgatjuk. Szemünk végigfut az »anyakönyvi hírek« rovat nonparcl- lel szedett sorain... »Házasságot kö­töttek«... Két-két név, az egyik szerb, a másik magyar, vagy az egyik szerb, a másik szlovák, vagy az egyik szlovák, a másik ruszin, német, magyar és így tovább. Jegyzünk, s a számsor növek­szik. Mindegyik név egy szerelem tör­ténete, amely az üzemben, az eszterga­pad mellett, vagy az iskolapadban, eset­leg a parkban, vagy a sétányon kezdő­dött. Jegyzünk. Egy márciusi napon hat es­küvő volt Novi-Szadon. Ezek közül há­rom lakodalomban szerbül is, magyarul is daloltak. A következő napon nyolc es­küvő, ismét három magyar és szerb. — Szaporodnak a számok... és mindegyik szám egy-egy szerelemről szól. A szere­lem pedig — talán nem haragszanak, ha idézem, nem is tudom kinek az egyszerű szavait — felette áll az emberi önzés­nek, több mint vallási vagy családi ün­nep, a szerelem nagy és tiszta, mint minden, ami a legszebb az emberi élet­ben . , , A fiatalokat a házasságban nem aka­dályozza a nemzetiségi különbség. A fia­talok túlteszik magukat a nagyszülők begyepesedett felfogásain. Jövőt terem­tenek, jövőt, amely végeredményben az övék ; -. ; Megállunk két névnél. Feljegyezzük és felemeljük a telefonkagylót, hogy meg­tudjuk a fiatalok címét, s hogy felkeres­sük őket. Tudjuk előre: csodálkozni fog­nak. Lehet, hogy vissza is utasítanak bennünket, de mégis megpróbáljuk. Megbeszéljük a szokatlan interjú idő­pontját és elindulunk. A fiatalok egy feltételt szabnak: ne említsük nevüket, Megígérjük és jegyezni kezdünk. A férfi szerb, a nő magyar. így vezetik őket a különféle űrlapok rubrikáiban, mert ma még nincs »jugoszláv« nemze­tiség, pedig ma inár talán sokan szeret­nék, ha így vezetnék őket. Három éve ismerkedtek meg. Félénken és őszintén. Az igazi fiatalok így ismerkednek meg. Szerelmük a dzsessz-zene hangjai mel­lett kezdődött, a hosszú utcai sétádon folytatódott, aztán órákhosszat beszél­gettek a Futaki-úti villamos végállomás­nál, hogy hallgatva, melegen nézzék a súlyos hópelyhek hullását. Szerelmüket titkolták szüleik előtt, s a Duna-part ár­nyas csapásait rótták. Nevük kezdőbe­tűit belevésték az egyik pad támlájába, a sűrű örökzöld kerítés tövében. A járó­kelők néha gúnyos megjegyzést tettek rájuk. Sőt, egyszer a milicista is nagyon megsértette őket: feljegyezte a nevüket, s ők sokáig, nagyon sokáig bánatosak voltak emiatt. Amikor már a hosszú, végtelen séták értelmetlenekké váltak, amikor kezük első remegése és első szerelmi vallomá­saik távoli, kedves emlékeknek tűntek, elhatározták, hogy összeházasodnak. A lány szülei szó nélkül beleegyeztek, a fiú szülei közül azonban csak az anya. Az apa ellenkezett. Úgy ugrott fel az asztal mellől, mintha leforrázták volna. Félelmes grimaszba torzult az arca, sza­vai pedig vérig sértették a fiút. — Hogy ünnepli majd a te feleséged a szlavát, a családi védszent ünnepét? — kiáltotta, majd fenyegetve, parancsolóan hozzátette: — Az én házamba magyar lányt nem hozol! . . . Sértődütten, haragosan rohant el hazul­ról. Késő éjszakáig nem jött haza, s ami­kor végre hazatért, részeg volt. Amihez hozzáfért, mindent a földhöz vágott. Két nappal az esküvő előtt mégis be­szélt a fiával. Levert volt, de kedves: — Tartsd a lakodalmat nálunk, a ház­ban. Hívd meg a barátaidat. ; ; ... s az övéit is. Mégis csak te vagy az egyetlen fiunk. A lakodalom napján nagyon jókedvű volt. Örök barátságra ivott új barátjá­val, a másik örömapával, akit először látott az eletben. És az örömanyák? Azok az első unoka pelenkái és ruhácskái körül vitatkoznak és nagyon szeretnék, ha a nászok minél kevesebbet találkoznának a »Putmk« vagy a »Vojvodina« előtte Hétköznapi, megszokott történet — mondaná az ember. De nincs igaza... Egy bánáti román faluban láttam, ho­gyan kereskednek a szülők gyermekeik fiatalságával. A szó szoros értelmében veszik és eladják a lányokat. Láttam, hogyan ment tönkre egy nagy szerelem és láttam ennek a kegyetlen igazságnak a tragikus befejezését. Csupasz ábrá- zatú kamasz vezette kézenfogva meny­asszonyát, egy erőteljes, kifejlett szép leányt. A vőlegény szemében gyerme­kes szégyen tükröződött, a menyasszony szemében az érett ifjúság heve lángolt. Keblein ott csengtek a nehéz dukátok, amelyekért megvásárolták az ő fiatal­ságát és szülei önérzetét. A dukálok csillogása tette tönkre szerelmét. Ugyan­akkor a nyilvántartásban nem találtak egyetlen egy esetre sem, hogy román lány szerbhez, magyarhoz vagy horvát- hoz ment volna férjhez, vagy román le­gény szerb, magyar, vagy szlovák lányt vett volna feleségül. Nem, kedves olvasó, ez a mese még nem hétköznapi. Még csak most lesz, még csak most kell azzá lennie... Újból a telefonkagyló van a kezünk­ben. Kellemes női hang válaszol: »nem tudom«... »kérdezze meg talán a fér­jemet. Címünk: ez és ez... két órakor jön haza. De azt hiszem, hiába keres fel bennünket...« És nevetett hozzá. Mégis elmentünk. Tiszta kis szobában vagyunk. Vadonatúj, még ki sem fizetett bútorok között. Karcsú keze a tányéro­kat törli. A heverón férje pihen. Ma­gas, szőke fiatalember. Magyar. Elektro­mechanikus. Szüleit már ötéves korá­ban elvesztette, gyermekkora úgyszól­ván nem is volt, ifjúsága sem. Felesége szerb. Ügy ismerkedtek meg, mint any- nyian mások. Közelében laktak és nap- ról-napra találkoztak. Köszöntek is egy­másnak. A fiú egy nap könyvet kért kölcsön a lánytól, (mint most bevallja, nem is’ nagyon azért, mert olvasni akart). Ezzel a könyvvel kezdődött a szerelemnek és ennek a kis lakásnak a története. A könyvet az éjjeliszekrény­ben tartotta, hogy minél közelebb le­gyen. Mintha tulajdonosa is közelebb ke­rült volna ezzel hozzá... Amikor a fiú visszaadta a könyvet, a lány nem tette vissza a többi közé, hanem első tiszta oldalára bejegyezte rejtett vágyát... Szülei ellenezték, hogy férjhez men­jen a szőke magyar fiúhoz. Elsőízben mondott ellent szüleinek. A lakodalmat nemrégiben tartották m#g a legnagyobb csendben. A fiú két barátjából és a fia­talasszony három barátnőjéből állt a lakodalmas nép. ;. A fiatalasszony szülei meg sem láto­gatták még őket. Azt sem tudják, hol és hogyan laknak, milyen bútort vettek lefizetésre... Az asszonyka néha sír ezért és szomorú. Férje vigasztalja. S ő néha-néha újból reménykedni kezd: — hogy majd csak eljönnek a szülei egy szép napon. Az anyja bizonyára eljön, hiszen nagyon szereti, ő az egyetlen gyermekük. Megint csak »mindennapi mese«, — ugye? S én erre azt válaszolom: még nem ...Az volna, ha az asszonyka szü­lei nem lennének annyira önfejűek, gő­gösek, annyira kegyetlenek, csak azért, mert a vejük magyar. Hétköznapi mese lenne, ha nem most játszódott volna le, amikor a régi és az új ütközik össze, amikor a begyepesedett felfogások és az ó felfogásokat legyőző és nem tisztelő, mindenekfelett álló szerelem vív harcot egymással. Igen, ez a történet csak most kezd mindennapivá válni. Egy napilap legutóbbi háromhavi pél­dányait lapozgatjuk. A sor végére ér­tünk, s közönséges összeadást művele­tet végzünk. Novi-Szadon 74 házasságot kötöttek 15 nap alatt. A 74-ből 30 ve­gyesházasság. Ha ezt a 15 napos átlagot összehasonlítjuk a korábbi esztendőkben kötött házasságokkal, nyugodtan állít­hatjuk, hogy a vegyesházasságok száma évről-évre jelentősen növekszik. A nemzetiségi különbség nem akadá­lyozza a fiatalokat. Mert a szerelem fe­lette áll az apró emberi önzéseknek, több, mint vallási, vagy családi ünnep* a szerelem nagy és tiszta, mint minden, ami a legszebb az emberi éleiben i % 4 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom