Népújság, 1956. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-04 / 208. szám

Jé munkával első helyre is kerülhetünk a begyűjtési versenyben

Tekintettel arra, hogy nemsokára lezárul az alkotmány ünnepének tiszteletére indított begyűjtési verseny, felkerestük Buda Gábor elvtársat, a Megyei Begyűjtési Hivatal vezetőjét, hogy mondja el, hogyan teljesítettük eddig tervünket, valamint nyilatkozzék arról, milyen előkészületek vannak a kapások begyűjtésére vonatkozóan.

— Még 8 nap van az értékelésig. Szeptember 10-én záródik a verseny, amelyet az alkotmány ünnepére kezdeményeztek. Megyénk jelenlegi eredményei alapján kedvező helyezésre számíthatunk. A legutóbbi országos értékelés szerint a változások nélküli verscnyértékclési alapot mintegy 90 százalékban teljesítettük. Azért változás nélküli versenyalap, mert nines levonva belőle a rehabilitált középparasztok jogtalan terhelése, valamint az elemi károk címén leírandó mennyiség. Az első megyétől csupán 3 és léi százalék választ el bennünket. Ez a kevés eltérés pótolható, ha termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, valamint a begyűjtéssel foglalkozó állami szerveink az eddiginél még nagyobb erőfeszítéseket tesznek a tervek teljesítése érdekében. Főként a sertés- és baromfiterv teljesítéséről van szó.

Az őszi kapások begyűjtésére, valamint a borbegyüjtésre történő felkészülést a megyei párt és a megyei tanács végrehajtó bizottsága közös ülésen megtárgyalta. Erre vonatkozólag a megyei tanács elnöke részletes utasítást adott ki. A begyűjtési miniszter az őszi kapások begyűjtésére és forgalmára vonatkozóan rendeletét, hozott, melynek rövid kivonata a Népújságban is megjelent. Meg kell mondani őszintén, hogy tárolási problémáink az idén is lesznek a kukoricánál és a bornál. Számítani kell arra, hogy átmenetileg prizmákba tároljuk a kukoricát. A termelők megkönnyíthetik az átvételi szervek munkáját, ha átvételre alkalmas, szarsz kukoricát adnak át, amely a veszélyte-.

len tárolást elősegíti. A bornai a tranzit-szállítások, valamint az étkezési és ipari szőlő minél nagyobb mértékű felvásárlásával tudunk segíteni az elhelyezésnél. Ennek érdekében történtek már intézkedések. A kedvező időjárás lehetővé teszi, hogy termelőink ne siessenek a szürettel és várják meg, míg a szőlők elérik a 17 cukorfokot. Ez azért fontos, mert a magasabb cukorfokú szőlőből jobb minőségű bort nyerünk, ez nemcsak a belföldi fogyasztás, hanem export szempontjából is fontos.

Az éves begyűjtési tervünknek mintegy 40 százalékát kell a hátralévő időben begyűjteni. Az őszi kapásokon túl nagy mennyiséget tesz ki a begyűjtendő sertés, bor és baromfi. Nagy feladat vár tehát a begyűjtést végző szervekre. E feladatot csak úgy tudják sikerrel megoldani, ha a törvényesség mindkét oldalának betartását biztosítsák. Ne történjenek túlkapások, de az állampolgári kötelezettségek teljesítését követeljék meg — fejezte be nyilatkozatát Buda Gábor elvtárs,

Tolvajt tettek ártalmatlanná Baján

Kiss Mária bajai lakos, — akit két éve társadalmi és személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt 14 hónapi börtönre ítéltek, — az Állami Áruházban egy óvatlan pillanatban besurrant a dolgozók öltözőjébe és Szabados Katalin kézitáskájából 165 forintot ellopott s azonnyomban el is költötte.

Rövid idő múlva az Attila utcában járva észrevette, hogy Halász Józsefné házának nagykapuja mindössze íaretesszel van lezárva. A kaput így köny- nyűszerrel kinyitotta, az őrizetlenül hagyott lakásba behatolt s 4U0 forintdt lopott cl.

Kiss Mária ellen az eljárás megindult.

Látogatóban a szabadszállási

szolőtársulá sna I

Augusztus utolsó napjaiban a clunavecsei járás dolgozó parasztjai Tass, Szalkszentmárlon, Dunavccse, Apostag, Solt és Kunszentmiklós községekből ellátogattak a szabadszállási szőlő- és gyümölcstermelő társuláshoz, hogy megismerkedjenek annak munkájával,

A dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel hallgatták Farkas, Ignác csoportelnök szakmai beszámolóját. Beszélt a csoport megalakulásáról, az azóta eltelt évek nehézségeiről, többek között: hogyan nehezítették meg munkájukat a múltban a felsőbb szervek intézkedései.

A csoport gazdaságát is megnézték a látogatók. Először lipcsei Ernő 5 holdas gazda szépen gondozott szőlőtelepére mentek, aki elmondta, hogy feleségével, családjával s a csoport többi tagjának segítségével műveli szőlejét. A szőlő az idei rossz időjárás mellett is gazdag termést mutat. Ismertette a szőlők karózásának fontosságát s elmondta, hogy a szőlőtermelés számára egyben tudományt is jelent. Jelenleg több, mint 500U forint értékű házikönyvtára van, szőlő- és gyümölcstermelési szakkönyvekből.

A vendégek ezután Röffi Ferenc 2 holdas, Szabó József 8 holdas, Biksi Gábor 7 holdas, Szabó Pálné és Csősz Lajos szépen kezelt szőlőit látogatták meg. Valamennyiről az volt a véleményük, hogy ezek kiválnak az egyéni termelők területeiből, termésük sokkal nagyobbnak mutatkozik.

A nagyobb eredmények eléréséhez megvannak a lehetőségeik is. Biksi Gábor például 1000 négyszögöl területen 50 000 szál szőlővesszőt telepített, amely jelenleg két éves s a kiszedett

Már nagyon féltem, hogy a többiek előtt szégyenben maradok, hogy semmi intézkedés nem történik, pedig váltig erősítettem: ha egyszer a sajtó magáévá teszi ügyünket, akkor azt siker fogja koronázni. Tegnap azután megnyugodtak a kedélyek. A

vesszőből mintegy 40—Í5 000 fo unt jövedelme lesz. Hasonló szép eredmények mutatkoznak a társulás többi tagjának munlcá- ja után is.

Farkas Ignác elmondta még a látogatóknak, hogy a trágyázás érdekében a csoport maga szervezett egy juhtenyésztő társulást, amely szőleikhes a trágya- szükségletet biztosítja.

Végül a vendégek jó ebéd és hosszas beszélgetés után az esti órákban búcsúztak el a szabadszállási szőlősgazdáktól, azzal az elhatározással, hogy községeikbe visszatérve, új szőlő- és gyümölcstermelő társulásokat hoznak létre.

(Sáfár József)

locsolóautó locsolja a poros utat a Bányászati Berendezések Gyára és a város központja között; Hálásan köszönjük segítségüket,

Benőcs Miklós.

Kiskunfélegyháza, Bányászati Berendezések Gyára

Már locsolják az ulat

A második ötéves terv alkotása

Épül a sajókeresztúri ércdúsító

A második ötéves terv szerint a hazai vasérctermelésnek emelése mellett nagymértékben kell fejleszteni az érc megfelelő előkészítését és tömörítését. En- ! nck végrehajtása érdekében Miskolc határában Sajókeresztur és Szirmabesnyő között mintegy 150 holnyi területen megkezdték az ércelőkészítő és érctömörítő mű építését, Néhány év és

elkészül második öteves tervünk egyik legnagyobb alkotása. A bányákból idefut majd be a barnavasérc, az ankerit és a cudabányai ércdúsítóból a pótvasérc, hogy megfelelő előkészítés és tömörítés után 1953-tól a diósgyőri és 1959-től az ózdi ko. hókat is táplálja.

A hatalmas üzem mellett egy kisebb város magva is kialakul

majd, A szirmabesnyóí részen több kitérős pályaudvar, üzem* orvosi rendelő, központi irodaház, férfi és női öltöző, 300 főt befogadó kultúrterem és négy tömbből álló lakótelep épül. így alakul át Miskolc környéke, s így valósulnak meg azok a tervek, amelyeket a második ötéves tervben célul tűztünk magunk elé.

SZERELEM

Iita: M. Sztevancsev jugoszláv író

Egy napilap legutóbbi háromhavi példányait lapozgatjuk. Szemünk végigfut az »anyakönyvi hírek« rovat nonparcl- lel szedett sorain... »Házasságot kötöttek«... Két-két név, az egyik szerb, a másik magyar, vagy az egyik szerb, a másik szlovák, vagy az egyik szlovák, a másik ruszin, német, magyar és így tovább. Jegyzünk, s a számsor növekszik. Mindegyik név egy szerelem története, amely az üzemben, az esztergapad mellett, vagy az iskolapadban, esetleg a parkban, vagy a sétányon kezdődött.

Jegyzünk. Egy márciusi napon hat esküvő volt Novi-Szadon. Ezek közül három lakodalomban szerbül is, magyarul is daloltak. A következő napon nyolc esküvő, ismét három magyar és szerb. — Szaporodnak a számok... és mindegyik szám egy-egy szerelemről szól. A szerelem pedig — talán nem haragszanak, ha idézem, nem is tudom kinek az egyszerű szavait — felette áll az emberi önzésnek, több mint vallási vagy családi ünnep, a szerelem nagy és tiszta, mint minden, ami a legszebb az emberi életben . , ,

A fiatalokat a házasságban nem akadályozza a nemzetiségi különbség. A fiatalok túlteszik magukat a nagyszülők begyepesedett felfogásain. Jövőt teremtenek, jövőt, amely végeredményben az övék ; -. ;

Megállunk két névnél. Feljegyezzük és felemeljük a telefonkagylót, hogy megtudjuk a fiatalok címét, s hogy felkeressük őket. Tudjuk előre: csodálkozni fognak. Lehet, hogy vissza is utasítanak bennünket, de mégis megpróbáljuk.

Megbeszéljük a szokatlan interjú időpontját és elindulunk. A fiatalok egy feltételt szabnak: ne említsük nevüket,

Megígérjük és jegyezni kezdünk. A férfi szerb, a nő magyar. így vezetik őket a különféle űrlapok rubrikáiban, mert ma még nincs »jugoszláv« nemzetiség, pedig ma inár talán sokan szeretnék, ha így vezetnék őket. Három éve ismerkedtek meg. Félénken és őszintén. Az igazi fiatalok így ismerkednek meg. Szerelmük a dzsessz-zene hangjai mellett kezdődött, a hosszú utcai sétádon

folytatódott, aztán órákhosszat beszélgettek a Futaki-úti villamos végállomásnál, hogy hallgatva, melegen nézzék a súlyos hópelyhek hullását. Szerelmüket titkolták szüleik előtt, s a Duna-part árnyas csapásait rótták. Nevük kezdőbetűit belevésték az egyik pad támlájába, a sűrű örökzöld kerítés tövében. A járókelők néha gúnyos megjegyzést tettek rájuk. Sőt, egyszer a milicista is nagyon megsértette őket: feljegyezte a nevüket, s ők sokáig, nagyon sokáig bánatosak voltak emiatt.

Amikor már a hosszú, végtelen séták értelmetlenekké váltak, amikor kezük első remegése és első szerelmi vallomásaik távoli, kedves emlékeknek tűntek, elhatározták, hogy összeházasodnak. A lány szülei szó nélkül beleegyeztek, a fiú szülei közül azonban csak az anya. Az apa ellenkezett. Úgy ugrott fel az asztal mellől, mintha leforrázták volna. Félelmes grimaszba torzult az arca, szavai pedig vérig sértették a fiút.

— Hogy ünnepli majd a te feleséged a szlavát, a családi védszent ünnepét? — kiáltotta, majd fenyegetve, parancsolóan hozzátette: — Az én házamba magyar lányt nem hozol! . . .

Sértődütten, haragosan rohant el hazulról. Késő éjszakáig nem jött haza, s amikor végre hazatért, részeg volt. Amihez hozzáfért, mindent a földhöz vágott.

Két nappal az esküvő előtt mégis beszélt a fiával. Levert volt, de kedves:

— Tartsd a lakodalmat nálunk, a házban. Hívd meg a barátaidat. ; ; ... s az övéit is. Mégis csak te vagy az egyetlen fiunk.

A lakodalom napján nagyon jókedvű volt. Örök barátságra ivott új barátjával, a másik örömapával, akit először látott az eletben.

És az örömanyák? Azok az első unoka pelenkái és ruhácskái körül vitatkoznak és nagyon szeretnék, ha a nászok minél kevesebbet találkoznának a »Putmk« vagy a »Vojvodina« előtte

Hétköznapi, megszokott történet — mondaná az ember. De nincs igaza... Egy bánáti román faluban láttam, hogyan kereskednek a szülők gyermekeik fiatalságával. A szó szoros értelmében veszik és eladják a lányokat. Láttam, hogyan ment tönkre egy nagy szerelem és láttam ennek a kegyetlen igazságnak a tragikus befejezését. Csupasz ábrá- zatú kamasz vezette kézenfogva menyasszonyát, egy erőteljes, kifejlett szép leányt. A vőlegény szemében gyermekes szégyen tükröződött, a menyasszony szemében az érett ifjúság heve lángolt. Keblein ott csengtek a nehéz dukátok, amelyekért megvásárolták az ő fiatalságát és szülei önérzetét. A dukálok csillogása tette tönkre szerelmét. Ugyanakkor a nyilvántartásban nem találtak egyetlen egy esetre sem, hogy román lány szerbhez, magyarhoz vagy horvát- hoz ment volna férjhez, vagy román legény szerb, magyar, vagy szlovák lányt vett volna feleségül.

Nem, kedves olvasó, ez a mese még nem hétköznapi. Még csak most lesz, még csak most kell azzá lennie...

Újból a telefonkagyló van a kezünkben. Kellemes női hang válaszol: »nem tudom«... »kérdezze meg talán a férjemet. Címünk: ez és ez... két órakor jön haza. De azt hiszem, hiába keres fel bennünket...« És nevetett hozzá.

Mégis elmentünk. Tiszta kis szobában vagyunk. Vadonatúj, még ki sem fizetett bútorok között. Karcsú keze a tányérokat törli. A heverón férje pihen. Magas, szőke fiatalember. Magyar. Elektromechanikus. Szüleit már ötéves korában elvesztette, gyermekkora úgyszólván nem is volt, ifjúsága sem. Felesége szerb. Ügy ismerkedtek meg, mint any- nyian mások. Közelében laktak és nap- ról-napra találkoztak. Köszöntek is egymásnak. A fiú egy nap könyvet kért kölcsön a lánytól, (mint most bevallja, nem is’ nagyon azért, mert olvasni akart). Ezzel a könyvvel kezdődött a szerelemnek és ennek a kis lakásnak a

története. A könyvet az éjjeliszekrényben tartotta, hogy minél közelebb legyen. Mintha tulajdonosa is közelebb került volna ezzel hozzá... Amikor a fiú visszaadta a könyvet, a lány nem tette vissza a többi közé, hanem első tiszta oldalára bejegyezte rejtett vágyát...

Szülei ellenezték, hogy férjhez menjen a szőke magyar fiúhoz. Elsőízben mondott ellent szüleinek. A lakodalmat nemrégiben tartották m#g a legnagyobb csendben. A fiú két barátjából és a fiatalasszony három barátnőjéből állt a lakodalmas nép. ;.

A fiatalasszony szülei meg sem látogatták még őket. Azt sem tudják, hol és hogyan laknak, milyen bútort vettek lefizetésre... Az asszonyka néha sír ezért és szomorú. Férje vigasztalja. S ő néha-néha újból reménykedni kezd: — hogy majd csak eljönnek a szülei egy szép napon. Az anyja bizonyára eljön, hiszen nagyon szereti, ő az egyetlen gyermekük.

Megint csak »mindennapi mese«, — ugye? S én erre azt válaszolom: még nem ...Az volna, ha az asszonyka szülei nem lennének annyira önfejűek, gőgösek, annyira kegyetlenek, csak azért, mert a vejük magyar. Hétköznapi mese lenne, ha nem most játszódott volna le, amikor a régi és az új ütközik össze, amikor a begyepesedett felfogások és az ó felfogásokat legyőző és nem tisztelő, mindenekfelett álló szerelem vív harcot egymással.

Igen, ez a történet csak most kezd mindennapivá válni.

Egy napilap legutóbbi háromhavi példányait lapozgatjuk. A sor végére értünk, s közönséges összeadást műveletet végzünk. Novi-Szadon 74 házasságot kötöttek 15 nap alatt. A 74-ből 30 vegyesházasság. Ha ezt a 15 napos átlagot összehasonlítjuk a korábbi esztendőkben kötött házasságokkal, nyugodtan állíthatjuk, hogy a vegyesházasságok száma évről-évre jelentősen növekszik.

A nemzetiségi különbség nem akadályozza a fiatalokat. Mert a szerelem felette áll az apró emberi önzéseknek, több, mint vallási, vagy családi ünnep* a szerelem nagy és tiszta, mint minden, ami a legszebb az emberi éleiben i % 4

/