Népújság, 1956. augusztus (11. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-14 / 191. szám
i 1 VUÁ& PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! U MBP BACS-KISKUH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI IAIÄCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 19L SZÁM ________Ára 50 fillér_______1956. AUGUSZTUS II. KEDD É l üzem lett a kecskeméti erdészet Egy hete adtunk hírt arról, hogy élüzem lett az Észak Kiskunsági Erdőgazdaság. Az élüzemmé lett erdőgazdaságnak azonban két üzemrésze: a kecskeméti és a bugaci is elnyerte az éíüzem-rész kitüntető címet. A kecskeméti erdészet dolgozói ünnepélyes és jó hangulatban tartották meg az élüzemavató ünnepséget szombaton, a gazdaság méheslaposi csemetekertjében. Ez már a harmadik ava- t óünnepség a kecskeméti erdészet történelmében. Az élüzemrész avatáson Gerencsért elvtárs, a kecskeméti erdészet vezetője mondott ünnepi beszédet, majd Marton Tibor, az Észak Kiskunsági Erdőgazdaság főmérnöke köszöntötte a dolgozókat, akik közül ez alkalommal 37-en nyerték el az élenjáró dolgozó címet. Egy dolgozó kiváló műszaki dolgozó jelvényt kapott, ezenkívül öt kiváló műszaki dolgozó oklevelet osztottak ki. A legjobb dolgozók pénzjutalomban részesültek. Összesen mintegy 3000 forontot osztottak szét a legkiválóbbak között. A kelebiai szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport tagjai Greguss Ferenc háromholdas szőlősgazda pincéjében kóstolják a kelebiai rizlinget. — A képen balról: Vida Simon, a szakcsoport elnöke. Greguss Mátyás, Ivkovics Félix és Greguss Ferenc. Juhlartási akciót bonyolítanak le a Jöldmnívessxövctkesetek A gyapjútermelés fokozására a földművesszövetkezetek juh- tartási akciót indítanak. Az egyéni gazdák jutányos áron kapnak juhokat azzal a feltétellel, hogy a gyajúhozamot a gyapjúgyújtő vállalat útján értékesítik. A juhtartási lehetőséget máris sok egyénileg dolgozó paraszt veszi igénybe: eddig ezernél több gazdával kötöttek megállapodást a földművesszövetkezetek. Különösen Tolna és Baranya megyében nagy az érdeklődés, Izsáki szőlősgazdákkal a hegyközségről A szépen gondozott, duzzadó fürtöket kínáló Izsáki szőlőtáblák rengetegében áll Kormos Béla tanyája. EJz az ember tíz esztendőn át volt a falubeli hegyközség vezetője —, ahogy errefelé mondják: hegybírája. Öt kérdezzük meg elsőnek, hogy mint a legjártasabb, mondja el: mi is volt a régi hegyközség, mi volt a haszna s hogyan lehetne életrekelteni? Kormos Béla elmondása szerint a hegyközség a szőlősgazdák amolyan érdekképviseleti szerve volt. Tagja volt minden szőlősember —, különösen azoktól az évektől kezdve, amikor jegyre osztották a rézgálicot s csak az kapott, aki hegyközségi tag volt. A védekezőszereket nagyban és gyári áron vásárolta fel a vezetőség s igy a gazdák lényegesen olcsóbban jutottak hozzá. (A bor árához képest azonban így is magas volt a rézgálic ára: 90 fillér— 1.10 pengő a 22—24 filléres borárral szemben.) A hegyközségi tag a szőlő holdja után 1.50, később 2—3 pengő tagdíjat fizetett. Ez a tőke lehetővé tette, hogy a rézgálic s egyéb védeke- SEŐszerek egyrészét hitelbe adják n rászoruló gazdáknak, szüretutáni fizetség fejében. A hegyközség útján szerezték be a szőlősgazdák az új telepi- lésekhez szükséges szőlővesz- szőt, vagy gyümölcsfacsemetét. 1A hegyközségi tanácsnak Kiskőrösön saját faiskolája volt, innen kapták az utánpótlást. Az értékesítésbe csak annyiban folyt bele a hegyközség, bogy szüret idején az általa megállapított borfok volt a hiteles. Ezzel a felvásárló kereskedők csalásaitól védte a szőlősgazdákat, mert az egyébként előfordult. Damásdi István például 7 mázsa szőlőt adott el az akkori években s a kereskedő 2 fokot »►tévedett-« a gazda kárára. A begyközség nem hagyta annyiban s a gazdát kifizették. 1949-ben Izsákon is megszűnt « hegyközség. Tőkéjét, felszerelését a Défosz vette át. Azóta itt sincs hasonló szervük a szőlősgazdáknak. Kormos Béla véleménye szerint nem ártana feleleveníteni a begyközséget. Több társának ugyanez a véleménye. Elsősorban azt helyeselnék, ha a védekezőszerekhez jutányos áron juthatnának hozzá ismét, a hegyközség fokmérőket, gépeket s «gyéb felszerelést kapna. Hozzáértő ember kezébe kellene ! #dni például a mészkénlé-fózést, ! auert tavaly sok volt a panasz ennek minőségére. Kormos Béla elmondja, hogy hegy bírósága idején évekig egyetlen ember főzte a mészkénlevet, tavaly pedig tapasztalatlan asszonyok csinálták. A hegyközség másik fontos munkája lenne a gyümölcsfacsemeték beszerzése. Az őszszel például nem jutottak hozzá, pedig a gyümölcs — különösen a téli alma — becsülete igen megnőtt Izsákon is. Kormos Béla mindjárt meg is mondja: miért? Ezt lehet tárolni a kivárni, amíg jó áron elkel, nem kell a szezonjában odaadni. Az ősszel például 2 forintért adta a Jonathán alma kilóját, — ugyanezért márciusban öt forintot kapott. A hegyközség telepíthetne a régi mintájára faiskolát is, nem kellene messziről és az izsákitól elütő talajon felnevelt csemetéket hozatni. Izsákon is eléggé gond a bor értékesítése —, úgy mondják, — ebben is tehetne valamit a hegyközség. Igaz, hogy a sárfehér jórészét szőlőként értékesítik, de jobb termés esetén sokat el is szfjrnek. A Borforgalmi Vállalat csak 5 hektóra köt szerződést s csak addig, amíg a keret be nem telik. Aki tehát nem elég ügyes, az kénytelen olcsóbban elvesztegetni, vagy bizonytalan ideig tárolni a borát. Kormos Béláék véleménye szerint a földművesszövetkezetek közvetlenül a hegyközségektől vásárolhatnák meg a termelők borát. A fentiek egyelőre javaslatok, találgatások: hogyan lenne jó az újjászervezés, hogyan lehetne a régi mintájára, de más tartalommal és többirányú feladattal felruházott szervet létrehozni? De az a tény, hogy Izsákon s valamennyi szőlőtermelő községünkben beszélnek róla, — azt bizonyítja, hogy a szőlősgazdákat érdekli a dolog. A teendő nem lehet más, mint alapos, széleskörű megvitatás után hozzáfogni a megvalósításhoz. 18—20 000 látogatója volt a kiskunfélegyházi kiállításnak Huszonegy termelőszövetkezet, 170 egyénileg dolgozó pa-> raszt, a mezőgazdasági technikum, több vállalat, a földműves* szövetkezet s a gépállomás gazdag látnivalóval képviselte a kis-* kunfélegyházi járás mezőgazdaságát a vasárnap rendezett kiállí* táson. A nagy sikerrel megrendezett kiállításnak mintegy 18-~< 20 000 látogatója volt. A rendezésért elismerés, köszönet jár as városi és járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozóin kU vül Zalai Gézának, a technikum igazgatójának és tanári karának* A kalászosok termeléséért járó első díjat a gátéri Vorosilov Tsz nyerte; ugyanez a termelőszövetkezet mutatta be a legszebb kapásveteményt is. Szőlő- és gyümölcstermelésben a kunszállási Alkotmány s a félegyházi Dózsa Tsz, zöldségtermelésben a Lenin Tsz vitte el a megérdemelt első díjat. Az egyénileg dolgozó parasztok közül díjat kapott Feketa János középparaszt 17 mázsás tavaszi árpa termésért, amit az országos kiállításon is bemutat. Id. Bense Imre kapásveteménnyel, László Sándor alpári gazda szőlővel, Sánta János petőfiszállási dől-* gozó paraszt őszibarackkal, Nemcsók János zöldségfélével szere-* pelt a díjazottak között. Állattenyésztésben legjobb a félegyházi Dózsa és Lenin Tsz, — az egyéni gazdák között Ágó Ferenc 13 holdas középparaszt, kétszeres mintagazda, aki teheneivel az or* szágos mezőgazdasági kiállításon is részt vesz. Gazdag anyaggal vett részt a kiállításon s ezt oktatólagoa formában ismertette a mezőgazdasági technikum. Ezenkívül aa érdeklődők számára gépkocsit biztosított s a tangazdaságban be* mutatta az itatásos borjúnevelést, a takarmányozást, stb. Jön-e már a levél Moszkvából? Deli Ferenc, a Garai Vörös Traktor Állami Gazdaság dolgozója naponta izgatottan várja a postás^. :— Hoztál-e levelet a fiamtól? — Korai volna még — világosítja fel a postás Deli Ferencet •— messze van ám ide Moszkva. A levélvárásnak nagy a története. Deli Ferencnek rendbe kell szednie gondolatát, hogy töviről hegyire elmesélhesse, Két kis esil&ag a kabátja hajtókáján Két héttel ezelőtt, amikor először beszéltünk Bertus István kubikos brigádvezető- vel, a Kecskeméti Gépgyár építkezésén, kabátja hajtókáján még csak egy »Kiváló dolgozó« jelvény kis csillagát láttuk. Ma pedig már két csillag díszíti. Talán csak pár órája, hogy megkapta Bertus István és a brigád minden régi tagja a »Szakma kiváló dolgozója« kitüntetést, hogy emlékezetesebb legyen a nap, hozzá az egyhavi átlagkeresetet, mint jutalmat. Büszke is a brigád rá módfelett. 19 éve kubikosok. A kubikos országból, Csongrád- ból valók. A nyári forró nap barnapirosra égette arcukat, karjuk mint az acél. Brigád- vezetőjük most jubilál; öt éve, hogy megszakítás nélkül az 5. számú Mélyépítő Vállalatnál dolgozik. Szakmája, mint mondottuk, kubikos, akárcsak többi társáé. De abból a fajtából való, amely nemcsak kubíkol, hanem, ha kell, betonoz, vagy zsaluz, de otthonos a vasszerelésnél is. Nem válogatósak. Uj munkaterületükön rövid ismerkedés után úgy mozognak, mintha évek óta ott dolgoztak volna. Nemcsak a kezükkel, hanem az eszükkel is dolgoznak. Még Berettyóújfaluban történt. Gépállomás földmunkáját gyorsabban és olcsóbban akarták elvégezni. Nem volt könnyű dolog, mert a talaj jó, kemény, bihari föld volt. Az egyik szabad este, amikor a brigád pihenőre tért, Bertus hosszan elgondolkodott. Kemény a föld, nehéz a munka, valamit tenni kellene. De mit? Jó éjfélbe nyúlt, míg elaludt, s másnap reggelre megszületett az újítás: négyes ekével kell felszántani a szikes földet. így is történt. Úgy haladtak, mini a karikacsapás. A hó végén pedig a borítékban ott simult egymás mellett 17—18 darab százas. A brigád olyan, mint egy megértő család. 4—5 éve együtt járják az országot. Jókedvűek, nincs egyenetlenség, torzsalkodás a brigádban. A jókedvet segíti a Minisztertanács újabb határozata az új műszaki normákról, az egyes munkák bérkategóriájának emeléséről. Ez is jelent 6—7 százalékos emelést, azaz havonta egy százast. Az új kereseti lehetőségről is szó esett. Meglepő, hogy milyen tájékozottak a brigád tagjai, különösen a vezető. — Én nemcsak azt látom — mondja Bertus István, — hogy 6—7 százalékkal emelkedik keresetünk. hanem úgy vélem, sok olyan aránytalanságot megszüntet, ami eddig probléma volt. A műszaki normával az eddigi sok felesleges, időtrabló vitát küszöböljük ki, ami közöttünk, a normás, vagy az épilésvezető között fennállt; egy biztos, nem jártunk rosszul. Még néhány szót vallottunk a munkafegyelemről, s végül \ megkérdeztük, az en- ; gedélyezett fizetett, ; vagy fizetésnélküli aratási szabadság után pontosan megjelennek-e a munkahelyen a brigád tagjai? Bertus elvtárs megütközve nézett ránk, úgylátszik rosszallotta a kérdést és csak any- nyit mondott: — Hogyan képzeli ezt a szaktárs? A mi brigádunk?. . ; Ez utóbbinál azt is kell tudni, hogy két évvel ezelőtt két új brigádtag az aratási szabadság után késve érkezett vissza. Bertus István félrehívta a két fiatal legényt: — Mondok én nektek valamit. Sokan vagyunk mi kilencen, keressetek magatoknak más brigádot. Nem volt, mit tenni, a két fiatal legény másutt keresett ma- ! gának munkalehetősé- ; get. Mondták is a töb- ! bieknek, a Bertus-bri- ] pádban csak egyszer lehet elkésni. Urban — F,gy hete sincs még annak* hogy János fútt» azzal állt elém* apám én elmegyek a Szovjet-* unióba, hogy mint kombájnom segítséget nyújtsak a szűzföldeld első termésbetakarításában. Jó-* formán nem is jutottam szóhoz* csak éppen az asszonyt kérdez-« tem: — mit szólsz ehhez any-* juk? A feleségem csak ennyiü mondott: hátha kedve tartja és mehet, hát menjen. Hadd ta-* nuljon, hadd lásson világot. így történt aztán, hogy Deli ‘János a DISZ 25 tagú munka-« [csapatával útnak indult. Itthon* Garán* a szülői házban pedig ; izgatottan várják az első levelet* ; A DISZ országos központja- ; ból hetekkel ezelőtt látogatók ér-« keztek a gazdaságba. A látogatók eljutottak Feldesz Ádám [kombájnjához is, melynek egyik segédmunkása volt Deli János. Itt esett szó először a fiatalokról, akik a szűzföldek termésbetakarításában segédkezni a Szovjetunióba készülődnek. — Ej, ha én is közietek lehetnék, — szaladt ki Deli János száján a sóhaj. A látogatók elsőbb csak mosolyogtak, majd a neve bele került egy kis notesz fehér lapjára. így vette aztán kézhez a levelet az indulásról. — Boldogan indult; A búcsúzáskor csak ennyit mondott, meglássa apám, nem fogok szégyent vallani. Ügy fogok igyekezni, hogy becsületet szerezzek. Ha meg hazajövök, mindent el fogok mondani, amit láttam, amit tapasztaltam, amit künn tanultam. Mikor a búcsúzáskor kezet szorít Deli Ferenc, csak megkérdi tőlem is, hátha a postás nem jól tudja: — Ugye, nincs is olyan mesz- sze az a Moszkva? Ugye holnap megjöhet a levél? B. L,
