Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
A I e & « z Nagy munkában vannak most a soltvadkerti Vörös Szikra Termelőszövetkezet tagjai. Itt van a növényápolás ideje, sürget a dolog a szőlőben, kapálni kell a kukoricát, burgonyát, napraforgót, cukorrépát, de itt van az aratás ideje is. Úgy határoztak, hogy az őszi árpa aratását pénteken megkezdik, a búza és a rozs aratására a jövő héten kerül sor. Fel is készültek erre a munkára a közösben, 12 pár kaszás áll majd neki a 33 holdnyi rozsnak, míg a többit, a 18 hold őszi árpát, 16 bold búzát és 34 hold rc/sot géppel aratják. Van itt dolga mindenkinek és nehéz, nagyon nehéz az újságíró dolga, amikor a legszorgalmasabb emberek után kutat, mert mindenki igyekszik elvégezni a reá bízott munkát becsülettel. A termelő- szövetkezetben rajon ki mégis a legszorgalmasabb? — Minda István, a lógondozó — hangzik a válasz. A válasz nom örvendeztet meg túlságosan, hiszen én olyan tag után érdeklődöm, aki nem a lovakat gondozza, hanem a határban o v a 1 in a $ : dolgozik s ezt bizony szóvá is teszem. — Akkor is Minda István — erősíti meg előbbi kijelentését a termelőszövetkezet elnöke és Minda Istvánról megtudom azt, hogy a 14 ló és a két csikó gondozásán kívül még a határban is dolgozik, növényápolási munkát végez, füvet kaszál, egyszóval ott van mindig, ahol dolgoskezű emberre van szükség. Minda István nem fiatalember már, a hatvan felé közeledik s nem természete a dicsekvés. Hét gyermek apja s a gyermekek, mint az orgonasípja, az egyik kisebb, a másik nagyobb. Feleségével és a hét gyerekkel együtt kilenc tagú család. — Amikor arról kérdezem Minda Istvánt, hogy a lovak gondozásán kívül milyen munkát végez még, csak néz az elnökre s ezt mondja csendesen: — Majd megmondja az elnök t!Ívtárs... így tudom meg, hogy Minda István a 14 ló és a két csikó gondozásán kívül még 250 négyszögöl cukorrépa, 1.5 hold burgonya, 1200 négyszögöl szőlő és 1.5 1 Ii 1> i a & hold kukorica ápolását is elvégzi | még. Ezenkívül ő maga vé- j gezte el hét holdon a lucernaka-1 szálást, 5 holdon pedig füvet kaszált. A kapálásnál Imre fia j segít néha. aki most éppen 16 esztendős lesz. Minda István | eddig már több, mint 400 munkaegységet szerzett. Az elmúlt évben 23 forint volt egy munkaegység értéke, az idén 40 forintra számítanak. Szóval megéri a fáradozást. — Az év végéig 750—800 munkaegységet akarok szerezni — mondja csendesen az ember. Ha ilyen szorgalmasan dolgozik-, lehet, hogy több is lesz. Indulni készülök s közben a sok apróság már újra ott áll a konyhában. Enni kérnek. így, ahogy elnézem őket, a gyermekeket, az asszony gondterhelt arcát, megértem Minda István nagy szorgalmát. A családja jövőjéért dolgozik s amikor búcsúzom tőlük, nagyon erősen, nagyon forrón szorítom meg Minda István munkában kérgesedéit kezét. Egy nagyon szorgalmas, a családért és közösségért dolgozó emberrel fogtam kezet. (Fon ]/ó) I A GAZDAGODÁS ÖTÉVES TERVE A bajai Micsurin Termelőszövetkezet vezetősége a tagsággal együttesen elkészített ötéves tervében nemcsak a belterjes gazdálkodás biztosítja a termésátlag emelkedések lehetőségeit, de a szociális és kulturális fejlődés útjait is szélesebbre tárta. Az elkövetkezendő gazdasági évben a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésével a tagok számát 150 főre, területét pedig további 350 holddal kívánják emelni. Gyümölcsös telepítéséhez kezdenek, konyhakertészetüket 50 holdra fejlesztik és az állatállomány továbbfejlesztésére összterületük 25 százalékán fognak takarmányt termeszteni. Emelik a baromfi és víziszárnyas tartást, az állati termékekből származó bevételeiket 10 százalékkal kívánják emelni. 1957—58-ban már az elért eredmények további kimunkálása fogja biztosítani a további megszilárdulást és gazdagodást. A tagok számszerű emelkedésével együtt 1900 holdon kívánnak nagyüzemi gazdálkodást folytatni. Továbbfejlesztik gyümölcsösüket, 3 holdon megkezdik a komlótermesztést és legelőjük fásítása mellett 5 holdon erdőt is telepítenek, 10 méhcsaláddal megkezdik a méhészkedést. A meglévő 96 darabból álló szarvasmarha-állományt szaporítással és vétellel 190 darabra emelik és a sertéshízlalás to- vábbfokozásával még nagyobb eredményekhez kívánják segíteni az állattartást. Ötéves tervük negyedik évében már 2800 holdon kívánnak dolgozni. Terméseredményüket az 1955 —1956. évi átlaghoz viszonyítva 25 százalékkal emelik. Az állatállomány számbeli növekedése ekkor már megköveteli. hogy összterületük 28 százalékán takarmányt termesszenek. Ótéves tervük utolsó esztendejében pedig a szövetkezet tagsága eléri majd a 360 főt, akik 3500 holdon folytatnak nagyüzemi gazdálkodást. A termésátlag ebben az évben el fogja már érni az 1955—56. év 25 százalékos emelkedését, az állati termékek jövedelme pedig Î 20 százalékkal fog növekedni. Az ötéves terv utolsó esztendejében az 50 holdas konyhakertészetet 60 holdra fejlesztik és 20 holdon a gyümölcsös telepítését is befejezik. így rajzolódik ki a Micsurin fejlődése ötéves tervén keresztül. Az ötéves terv végére a fel nem osztható szövetkezeti vagyont a mostani 1 200 000 forintról 5 000 000 forintra kívánják emelni és az öregek cs betegek támogatásán felül segíteni kívánják szociális alapjukból a házasulandó tagokat is. Saját napközi otthon létesítése mellett, a DISZ-fiatalok kultúrtermét is berendezik és mindenkor gondoskodni fognak arról, hogy a fiataloknak szórakozási lehetőségei legyenek. A terv, mely elkészült és az egész tagság egyöntetű elhatározását képviseli, reális, megvalósítható terv. SZOVJET ÉLET nyAki MUNKÁK A Kirgiz SZSZK cukorrépa-termelői most végzik a második gépi gyomirtást és egyidejűleg elvégzik a levéiritkítást is. A képen: az alarcsinai gép- cs traktorállomás dolgozói az »Ül a komrnunizmushoz«-kolhozban végzik a cukorrépa kapálását. ŰJTIPUSÜ GÉPKOCSI Moszkvában ismét megnyílt az üsszszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás és a terüieién rendezett 1956-os Összszövetségi Ipari Kiállítás. A képen: látogatók a »Gépgyártás« pavilonban a »Volga« személykocsi új típusát tekintik meg. NYARÍszezon »Teljes kapacitással« működnek a moszkvai szórakoztató helyek, zsúfoltak a parkok, kirándulóhelyek. Igen sokan keresik fel délutánonként a Központi Kultúrparkot is. Poíyauf ások (Szatíra) Hol volt, hol nem volt, Nemmeseország tágas homokbuckáin is túl, még Kecskeméten is túl, Kiskunfélegyházán, az Eszak- Bács megyei Népbolt Központ országában élt egy haragos szívű kiskirály. A kiskirálynak sokszor mondták alvezírei: »Ne szakadj el a tömegektől királyom, mert az rossz vért szül egy ilyen kiváló vállalatnál.« Elgondolkodott ezen a kiskirály. — Ejh, igazuk van az alvezí- reknek — szólt magában, s azon nyomban elkezdte törni a fejét, hogy valami okosat kitaláljon. De lassacskán beesteledett, s kiskirályunkat félelmetes trónusán elnyomta a szenderítő álom. Álmában megjelent előtte Delphi egyik kiváló jósnője, s kellő prémium ellenében gyógyírt ígért kiskirályunk fájdalomtól meggyötört szivére. — Tóth I. József igazgató! — szólt a jósnő — menj el Messzi országba, ahol az emberek boldogan élnek, ahol mindig süt a nap, s a boltokban udvariasak a kiszolgálók. Menj el oda, nézd ott meg, mily serényen dolgoznak az emberek és ha visszajössz, cselekedj úgy, amint ott láttad. Vigyél magaddal két dolgozót az országodból, hogy azok iá tanuljanak, s hogy ne mondják rád többé: a kiskirály elszakad a tömegektől. Tóth I. József még álmában összehívta a termelési értekezletet, ahol beszámolt szándékáról. A dolgozók helyeselték, s a megyei kerosztály vezető hozzászólásában engedélyezte, hogy az igazgatói alapból fedezzék az út költségeit. Aztán az igazgató megkérdezte: ugyan kinek is volna kedve külföldi tanulmányútra menni? Várta, hogy mindenki jelentkezni fog, de ime csodák csodája, csak két ember nyújtotta magasba a kezét. A kiskirály felállt, hogy jobban láthassa a kezek tulajdonosait, s örömmel konstatálta, hogy azok: a főkönyvelő és a hasonnevű SzB- elnök. , Rögvest, nyélbe ütötte a dolgot és friss, megújhodott erővel ébredt álmából. Reggel behívatta magához Andrási Jenő főkönyvelőt és Tóth II. József SzB-elnököt. — Országom kiváló dolgozói! Felsőbb szerveinkkel egyetértésben úgy határoztam, hogy mi hárman. Én és ti. külföldi tanulmányútra indulunk. Részemről a Szovjetunióba látogatok két hétre, ti pedig Csehszlovákiába 7—7 napra. A két derék alvezír üdvrivalgásban tört ki. Andrási vállalta, hogy — bár pénzügyi cs törvénysértést követ el — részéről engedélyezi a 6324 forint részükre történő fizetését az igazgatói alapból. Tóth II. József ajánlkozott, hogy erről mélyen hallgat a dolgozók előtt, tudván azt, hogy az ő joeos pénzükből történik az utazás. így egymás kezét gondosan, többször is megmosva távoztak, hogy átutalják a jelzett pénzösszeget az IBUSZ- nak. Ez sikeresen, a kellő formaságok betartásával megtörtént. Aztán június első hetében vonatra ültek és otthagyva csapot, papot, »a felelősséget esetleg majd utólag vállaljuk« jelszóval elindultak Moszkva, illetve Prága felé. Csakhát baj volt, mert Nem- meseország dolgozói panaszt emeltek s így a megyei tanács V eres kedd m i osztálya és a KPDSZ megyei" irodája rájött a dolgokra. Kivizsgálták az ügyet, s mikor visszatértek a hatalmasságok óljukról, jegyzőkönyvet vettek tel, melyben nem éppen aranycirádás betűkkel dicsérték meg cselekedetüket. Sőt, az igazság kedvéért el kell árulni, hogy egyáltalán nem dicsérték meg őket. Tóth I. József keserű könnyek hullatása közben vallotta be önmagának: kár volt a dolgozók pénzére így jogtalanul utazni, s kár volt oly szép álmokat szőni a felelősségre nem vonásról. A dolgozók igazságos keze hosszú. Eléri még az ilyen »korlátlan« kiskirályokat is. A potyáét tehát balul ütött ki. Lám, lám... Minden rossz, ha a vége rossz... —bi— A képen: Moszkvában, a Központi Gorkij Kultúrparknál. VÉGET ÉRT A TANÉV... A Szovjetunió iskoláiban is befejeződött a tanév. A képen: a moszkvai ' 318. számú iskola negyedik osztályos tanulói a jól végzett vizsgák után színházba indulnak tanílónő- j ükkel.
