Népújság, 1956. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
ÚJ TERMÉS ' i'1 in I i^j Beköszöntő Ez a néhány sor nem egy remekbekötött antológia előszava, de nem is kalendáriumi beköszöntő, hanem komoly terveket ösz- szegező bejelentés, melyeknek megvalósítása a mai nappal, ezen az oldalon tulajdonképpen meg is kezdődött. A közelmúltban e lap hasábjain néhány rövidke tudósítás látott napvilágot, amelyek bizonyos irodalmi jellegű mozgolódásról adtak számot. Persze ilyen szórványos jelenségek azelőtt is előfordultak, sőt nemrég éppen ez az újság nyitott folyószámlát a megye irodalmi élete számára. A sokféle vállalkozás abban hasonlított egymáshoz, hogy biztató indulás után kivétel nélkül mindegyik befulladt. Hol közönybe, hol fásultságba, hol meg különböző technikai akadályok dzsungelébe. Ezekután önmagától merül fel a kérdés: Vajon irodalmi vonatkozásban valóban életképtelen ez a megye, vagy csak a megfelelő szervezettség hiányzik? Az előbbi alig hihető és nem is hiszik a fiatal kecskeméti írók sem, akik most baráti munkaközösségbe tömörültek, hogy a megye kulturális életén lendítsenek. Valljuk be őszintén, rá is fér. Pontosabb fogalmazásban: Ez a kulturális élet már régóta alapos kiegészítésre szorul. Van színházunk és mozink, vannak kultúr házaink, népi együtteseink, ismeretterjesztő ankétjaink és szakkönyvtáraink is bőven, csak éppen irodalmunk nincsen. Kevés a negyedévenként megjelenő Kiskunság is. Ebben a megyében feltétlenül több a tehetség és bőségesebb a mondanivaló! Ezeket az erőket kell felfedezni, kibontakozásukat segíteni, ezeknek a mondanivalóknak kell stabil fórumot biztosítanunk. Az első lépés már megtörtént és ez az irodalmi-művészeti oldal versekkel, tárcákkal, novellákkál, film- és könyvkritikákkal, kulturális tárgyú riportokkal kéthetenként megjelenik majd. Mert ezekre is szükség van. Egy szép vers, egy jó novella épp olyan elemi szükséglet, mint a hús, vagy a kenyér. íme a. kezdet, és a folytatás semmiképpen se lehet megtorpanás. Az írói munkaközösség kibővítése, új tehetségek felfedezése, bemutatkozó irodalmi estek, művészeti és irodalmi ankétok, egy antológia, összeállítása, stb. szerepelnek a jelenleg kimunkálás alatt álló programban. A feladat szép, de nem kicsiny. Nem évek, évtizedek előítéletével kell leszámolni és ez nem kis dolog. Sajnos, ez a megye, Kecskemét városával együtt mindig arról volt nevezetes, hogy jó földjén a kultúra kivételével minden megterem. Nos, ezt megint nem hisszük s inkább az a véleményünk, hogy ezen a földön a kultúra magvetői dolgoztak rósz szül. A termésen nem is lehet elcsodálkozni. Felszámolni a fásultságot, a közönyt, ez az első lévés, s ezt mi már meg is tettük. Tőled csak egy kis szeretetet és megértést kérünk jutalmul, kedves olvasó. Rózsa Sándor Nagy htok István KÉT VERS Mátrámról Csöppet sem vagyok különb, mint annyi más, ki itt kereng a tágas ég alatt, kinek álma, csak tűnő villanás, s szekere velem egy úton halad a cél felé, mely messziről borong, mint kisírt-szemü, őszi délutánok, ha fejünk felett nem száll napkorong* és nagyon súlyt bennünket az átok. Hegyre lépek. Hiv, vonz a magosság — súlytalanul emelkedik testem, csobog az Űr, megszűnik az okság, a Mindenségije kis résen belestem: tudom ki vagyok, s honnan jöttem, vézna testem nem fél, nem remeg, van hitvesem, van anyám és könnyem: sok jóbarátom, vidám emberek, akikkel együtt formáljuk szépre, s becsületesre képed, ó világ! Hogy kiszáradjon a. föld minden mérge, s teremjen rajta béke, dal. virág. Kinek ran igaza? avagy színházi kritikánk „tárgyilagossága“ KIT FIÚ A PIACON A piac színes forgataga olyan volt, mint a bolygó méhkas. A termelők dicsérték az áruikat, hogy minél többet vegyenek tőlük. A vevők ócsárolták, hogy olcsóbban kaphassák. A nagy sürgés-forgásban sodródott Pista és Ferkó is, Pista láthatólag csak kedvtelésből ment, Ferkónak azonban komoly vevőszándékai voltak. Vállán kötött táska himbálódzott. Mindkettőjük arcán vidámság ragyogott. Jóideje járkálhattak már, amikor Ferkó megszólalt: — Te Pista, tulajdonképpen mit kell venned? Már félórája egyebet sem teszünk, mint megyünk. jövünk és nézelődünk. — Almát, de még nem találtam kedvemre valót. — Megtorpant és egy klsszéken ülő idős asszony felé intett. — Nézd csak, annál a néninél olyan van, amilyet édesanyám is megvenne. Odamentek, az almák barátságosan kandikáltak rájuk a kp- -eárból. Ferkó föléjük hajolt, szippantott,. hogy az illatukat is érezze. Olyan átszellemülten csinálta ezt, hogy az öregasz- szony kedvesen kínálta: — Tessék megkóstolni 1 Nagyon finom. Ferkó komolyan kérdezte: — Es ha nem veszem meg? — Akkor is, váljon egészségékocsit az, utolsó akadályon. A gyümötcspiae ugyanig téglával volt körülrakva, és ez emelkedőt jelentett. Lihegve az erőlködéstől, de diadalmasan a sikertől, nyomták a sor végére a kocsit, Ott megfordultak és el akartak menni, de a néni megszólalt: — Fiúk, nem raknák le a gyümölcsöt? Megfizetek érte. Nincs senkim, aki segítene. A fiúk egymásra tekintettek; Aztán á nénire, aki reménykedően nézett rájuk. — Mennyit fizetne néni? — Hát — mondta az óvatosan — adnék érte tíz forintot. — Rendben van — mondta Pista és felugrott a kocsira. Egymásután adogatta le a kosarakat Ferkónak; Mikor aztán az utolsó is lenn volt, az öregasszony odatipegett hozzájuk és nyújtotta a pénzt. — Hagyja csak néni — mondta Pista. — Ezért nem jár fizetés. Mi diszisták vagyunk. A két fiú futva indult a kapu felé. A nénike pedig utánuk nézett és ezt gondolta magában: — Diszisták? Hm. Kedves gyerekek. Fodor Endre re — mondta az öregasszony mosolyogva. Ferkó. ahogyan az édesanyjától látta, alkuba bocsátkozott. Rövid szócserélgetés után az alma Ferkó táskájába került. — Most már siessünk — mondta —, mert akkor ebédre nem készül cl az almáslepény. A nyüzsgő tömeg között gyorsan furakodtak a kapu felé. Alig tettek azonban néhány lépést, amikor feltűnt egy kocsi. Csontos, öreg ló húzta. Fejét mélyen lelógatta és nehezen lépdelt. A kocsi barackos kosarakkal volt megrakva. A barackok szépelv, frissek voltak, de a bakon ülő öregasszonyon bizony eljárt az idő. Szája beesett, mivel fogai nem voltak már, hangja alig hallatszott a rekedtségtől. A fiúk mosolyogva nézték a furcsa fogatot. Aztán gondoltak egÿet. Nekítámásziották a vallókat a kocsinak és megnyomták. Erősek, izmosak voltak, az út különben is lejtett egy kissé. A ló észrevette ezt a könnyítést. Rögtön szaporábban lépegetett. Az öregasszony is észrevette a szokatlan gyorsaságot. Először ránézett a lóra, aztán amikor látta, hogy azon semmi változás nincs, hátratekintett. Pisla cs Ferkó minden erejét összeszedte, hogy áttolhassák á Oly csendes a Balaton, oly tiszta az ég, olyan mély a kék. Árnyat hajt a szél, árnyat rejt a táj: halkul a határ. Vágyakat zenél nyugtalan szívem; a világ pihen. Vadrózsa virít, zúg a nyárfa-lomb, némán ül a domb. "Tr Csillagokra néz lehunyó szemem: a világ pihen. Elúszik a Hold, elúszik a hal, szendereg a zaj. Álmom ablakán kacagva néz be: kislányom képe. JCíf rafdkiálíítás ott jártunk. Az egyik megyei erőviszonyokat tükröz: a Kecskeméti Múzeum három termében mutatja be az általános iskolák úttörő szakköreinek legjobb munkáit: a másik a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola évvégi kiállítása. Az elsőn szembetűnő az, hogy a rajzok olykor magukon viselik a nevelők kezemunkáját. Ezt a hasonló megjelenítési mód árulja el a szemlélőnek, s legtöbbször látszateredményt nyújt, mely nélkülözni kénytelen a gyermeki lélektartalmat. A jövő nevelőmunka színvonalbeli emelése céljából említettük először a kiállítás árnyoldalát. Az értékes eredmények azokban a rajzokban jutnak kifejezésre, melyekben a nevelők irányító szerepe a gyermekek látásmódját, fantáziáját az önállóság nagyobb sérelme'nélkül tereli a helyes irányba. Ezt tükrözi a kiskunfélegyházi Nagy József csészerajza, melyen a gondos munka jó szemléltető móddal párosul a bajai Kulaci- csich T. vízparti kompozíciója, mélyen az élénk fantázia mel- lett a térlátás eredménye is észlelhető. A fiatalabbak között jól szerepel a vaskút! Asztalos Brigitta és Gyurai István, valamint a kiskunfélegyházi Dénes István. A VI., VII. és VIII. osztályosok közül a vaskút) Pirisi Klára, Bervinkl Ferenc és Varjú Miklós szerepel szép eredménnyel; még jó munkáról tanúskodik a jánoshalmi Földes Teri, Agai Mátild és Szántó Klára vízíest- ménve. Helyes téralakítás, rajzkészség,' tómislátás és összefogottság jellemzi az említett rajzokat, s bár a véletlen — különösen az akvarel-lecllnikában — sokszor nyújt érvénytelen érdemtelen eredményt, ezek a munkák tehetséges gyermekekről beszélnek, akik számára a szakkörök élete és helyes irányítása jelentheti az első művészeti lépcsőfokot. Különösen jelentős ez akkor, amikor — épp a legidősebbeknél — már csak heti egy órán szerepel az iskolai rajz- oktatás. A másik kiállítás — a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskoláé — a/.en ltukauö, men uuueii ci/.l iskolában rajzszakkör nem mű-/ ködik. Pedig tehetséges növen-'j déliek dolgában, de jó nevelőket í tekintve sem mondható szegény-/ nek az iskola. ) Az V—VII. osztályos növendé-1 kelt között már olyanokat la Iá A lünk, akik a megyei kiállítás/ élvonalában szerepelhetnének./ Molnár Miklós és Diószegi JenőX fényhatásokra törekvő vízfest-C menyei éppúgy jelentősen kiemelkednek az átlagszínvonal-’J ból. mint Kiss István, Szelei Jó-v zsef és Sólymos Gábor jól ösz-^ szehangolt színei, vagy Bodri; Ferenc, Farkas Benő és Krasz-f női András kiváló rajzkcszsége.o Mi az oka annak, hogy ezek a/ tehetséges növendékek csak/ heti 1—2 órát rajzolhatnak? A szakkör felállítását illetéke-^ sek figyelmébe ajánljuk; de a^ rajzoktatás általánosabbá tétele, mellett Is bátran szót emelhe-(j tünk. amikor a kiállításról tá-/ vozóban tehetséges gyermekek) Ceilődésérő! gondolkozunk. N R. M. (> Mátrai reggel Kék pártájú köd, ha surran cseng a reggel felvidultam Zöld bóbitás virág lebben Méh döngicsél a kelyhekben. Hajladoz a margaréta, gőzölög a hegy karéja. Suhanckedvú szellő lépked barázdáin a levélnek. A rezes nap kacér bőre ráncosodik, mint a körte s fonalának aranyába kapaszkodik a zöld Mátra, Rengő sarkú hegyipatak fodros ajka parthoz tapad. Á fenyőfák gyantás kérge gyöngyösödik fű selymére. Lenn a völgyijén szorgos népek víg ajkáról száll az ének. Megcirógatja a tájat s amerre zúg munka támad; holnap zendűl, jövő éled, megmozdul a nagy természet Az országút fehér pora, mint a korpa széjjel szórva. A szénfejtő csákány körme szenet hasit gyémánt körbe. Szőlőtőkék ringó kontya érett fürtjét halkan bontja. Kifestett hamvas ruhája, kedvvel harapok húsába. Arany fésű hull a tájra s fésiilködik már a Mátra. Bieliczky Sándor Az elmúlt hetekben zajlott le az idei színházi fesztivál s ezen a fesztiválon a Kecskeméti Katona József Színház művészei Farkas Ferenc zeneszerző művét, a Zeng az erdő című operettet játszották. A színházi fesztivállal igen sokat foglalkoztak a lapok és különféle kritikák jelentek meg. A Színház és Mozi június 15-i számában például a következőket olvashattuk; »A Kecskeméti Katona József Színház Farkas Ferenc »Zeng az erdő« című nagyoperettjével mutatkozott be a színházi fesztiválon.« »Milyen finom, derűs alakítást láttunk ezen a pesti előadáson Hegedűs Erzsi és Oláh György őszi fényeket csillogtató szerelmespárjá- tól.« A Színház és Mozi tehát megelégedéssel írt a Kecskeméti Katona József Színház előadásáról és megdicsérte színészeink játékát. Cikk jelent meg a színházi fesztiválról az Irodalmi Újság június lü-i számában is. Tíz színház — tíz előadás címmel számol be a cikk írója, Máriássy Judit erről az eseményről. Máriássy Judit cikkében Gyökösi Zsolt rendezői munkáját sablonosnak nevezi és bizony igen keveset ír a színházi előadásról. »A kecskeméti színházat nem lehet és nem szabad megítélni a Zeng az erdő után«. Máriássy Juditnak tehát nem tetszett az előadás. Ez nem véletlen, hiszen Máriássy Judit ezt a cikket az Irodalmi Újságnak írta és úgylótszik, hogy nekünk, kecskemétieknek az Irodalmi Újsággal szemben óvatosnak kell lennünk. Mindnyájan emlékszünk még Móricz Virág Pillangó siratójára, Torna Ádám gúnyosan fölényeskedő cikkére. Torna Adám ebben a cikkében még a Népújságot sem kímélte, amiért hangot adott a közvéleménynek. Na, de ne személyeskedjünk, hanem nézzük meg inkább a Szabad Nép június 20-i számát. Mit ír a Kecskeméti Katona József Színház előadásáról a Szabad Nép cikkírója? »A jó hangulatú előadásban egyformán része volt az igényes és dallamos muzsikának, a színdarabon végigvonuló tiszta derűnek és az ízléses, ötletes színpadi produkciónak.« »Az előadást rfendező Gyökösi Zsolt jó érzékkel (tehát nem sablonosán és sematikusan) ezt az egészséges, vidám hangvételt ragadta meg és formálta élővé. Munkája értékét növeli, hogy a színpadon megjelenő »tömegek« élnek, színes egyéniségekké oldódnak fel«. »Dicséret illeti a Kecskeméti Katona József Színház művészeit, hogy ilyen lelkesedéssel, lendülettel és bizakodással mutattak be a fesztivál közönségének egy új magyar operettet. Munkájuk szép sikert aratett.« Ez a kritika a Szabad Népben jelent meg és az olvasó töprenghet, hogy vajon kinek van igaza? A Színház és Mozinak? Az Irodalmi Újságnak? Vagy a Szabad Népnek? Ha logikusak akarunk lenni, akkor az Irodalmi Újság kritikáját csak óvatosan fogadhatjuk, mert sem Móricz Virág, sem Torna Adám, sem pedig Máriássy Judit nem lett tanúbizonyságot tárgyilagosságáról. Mi inkább a Szabad Nép kritikáját fogadjuk el, mert ez a kritika legjobban segíthet! színészeink munkáját.
