Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

Látogatás a,s új hásukban SZABÓ MOLNÁR JÓZSEF építészmérnök egy ügyesen el­készített térképet mutat. Ezen a térképen mindazon ház fel van tüntetve, amelyet helyrehoztak, vagy újjáépítettek, vagy ezután ■építenek. Erről még egy hozzá nem értő is könnyen leolvas­hatja, hogyan néz ki most az újjáépítés Dávodon. 220 épületet döntött romba a víz, 26 ház ki­sebb rongálódásokat szenvedett. A térkép szerint a 26 megron­gált ház helyreállítása megtör­tént. Három házat újjáépítettek, 31 helyen lerakták az alapot,. 18 háznak a falai készek, csak a tetőszerkezet hiányzik. Június 5-én pedig már hozzákezdtek a Baja felé vezető műút mentén Dávod-Újtelep építéséhez is. Itt 129 új családi ház létesül. A mérnök elmondja, hogy az építkezés lassan megy, mert hiány van téglában, mészben és tetőszerkezetben. Ezért sokszor a szakemberek egy részét rövi- debb-hosszabb szabadságra kell küldeni, mert nem tudnak ne­kik munkát adni. * KIMEGYÜNK A HELYSZÍN­RE. Püspök-pusztán vagyunk, amely az árvíztől legtöbbet szen­vedett Mohács-sziget Dávodhoz tartozó része. A tűző nap sugara barnára festette a kőművesek hátát. Élénk élet van rnár a pusztító ár helyén. A dolgos ke­zek szorgos munkája nyomán új falak emelkednek szinte csodá­latos gyorsasággal. Négy-öt nap alatt építenek fel egy-egy új há­zat — természetesen, ha ele­gendő anyag van hozzá. Idesereglet.tek a kőművesek Budapest, Mindszent, Kiskun­félegyháza, Isaszeg, Mezőtúr, Szeged és még sok város kör­nyékéről, egyszóval itt van az egész ország éppenúgy, mint azokban a drámai pillanatok­ban, amikor az omladozó házak­ból embert, jószágot és javakat kellett menteni. Harminchat kőműves, 7 ács, 3 asztalos és 2 kútásó dolgozik itt naponta Ki­ll órát. ELŐSZÖR BATA PALÉKAT látogatjuk meg. A férfi a Püs­pökpusztai Kendergyárban dol­gozik. Az asszony — nyolc élő gyermek édesanyja — kimond­hatatlanul örül annak, hogy há­rom nap alatt újjáépült a háza. — Pedig csak egy fal állt az épületből, a többit elvitte az ár — mondja. — Alig akartam hinni a szememnek, mikor ké­szen lettünk. Március 13 óta — ekkor tört ránk a víz — ez volt a legboldogabb napunk. FERENCZI GYÖRGY újjá­épült házán is már az utolsó si­mításokat végzik a Pölös-brigád tagjai, akiket különösen dícsér a mérnök. A tulajdonos el sem tudja mondani, hányszor járta körül boldogan új otthonát. Ná­la érthető a kettős boldogság, hiszen kimondhatatlanul el volt keseredve, hogy tavaly épített új házát elvitte az ár. Most már megvigasztolódott, annál is in­kább, mert termelőszövetkezeti paraszttársai (az Uj Alkotmány tagja) azt mondják, hogy ez a ház szebb, mint a régi volt. ÖZV. MIHÉLICZ GYÖRGY- NÉ is rövidesen beköltözik csa­ládjával. Az ö házát a katonák építették fel. Ennek emlékére egy kis márványtáblát helyez­tek el a falba. IDŐSEBB SZEBENI IMRÉT, a Püspökpusztai Kendergyár művezetőjét éppen ebédnél ta­láljuk. Két szoba, összkomfortos lakását ugyanúgy építették meg ismét, mint amilyen a régi volt. A fiatalokkal együtt laknak. A kerekarcú fiatalasszony elme­séli, hogy most vettek egy új szobabútort. A régit tönkretette az árvíz és úgy határoztak, hogy Pezsgő éJet a solti csemetekert DlSZ-szervezetében Az Északkiskunsági Erdőgazdaság solti csemetekertjének DlSZ- szervezetében megélénkült a munka, mozgalmasabb lett az élet. A 30 taggal működő DISZ-alapszervezet fiataljai kéthetenként taggyűlést tartanak. Ezeken a taggyűléseken igen sokat foglalkoz­nak a munkafegyelem megjavításával, valamint a versenyszellem fokozásával. A DISZ taggyűlésein rendszeresen értékelik az ered­ményeket és a fiatalok munkáját. A jól dolgozó fiatalokat példa­képül állítják a többiek elé, a hanyagul dolgozókat pedig megrovás­ban részesítik. A legutóbb megtartott taggyűlésen például Juhász Katalin és Princesz Mária munkacsapatát részesítették dicséret­ben a humuszgyűjtésben és gereblyé2ésben végzett eredményes munkájukért. Kiss Júlia munkacsapata ezzel szemben megrovás­ban részesült, mert az erdősítésben hanyag munkát végzett, — írja az »Erdőmunkás«, az Északkiskunsági Erdőgazdaság üzemi lapja. inkább újat vesznek. Dolgoznak mind a ketten, hamar talpraáll­nakj Az újonnan épített házakra kapott kölcsönt 15 év alatt kell visszafizetni. Batáéknak körül­belül 28 000 forintba került a ház újjáépítése. Egy évre ilyen formán még 2000 forint sem jut, hónapokra elosztva nem nagy összeg. VÖRÖS JÂNOSÉKHOZ ér­kezünk. Itt áll az építkezés, mert nincs mész. Feltűnik, hogy sok a tégla. Kiderül, hogy 10 000 téglájuk van felesleges — ami­ből máshol hiány van. — A mér­nök azonnal zárolja a felesleges téglamennyiséget és rövidesen intézkedik, hogy olyanok kapják meg, akiknél hiány van. Ez az egy eset is, amelyhez hasonló több is van, bizonyítja, hogy az elosztást jobban meg kell szer­vezni. EZ A VÉLEMÉNYE Med- veczki Lajos elvtársnak is, a me­gyei árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság veze­tőjének is. Gondosabb anyagel­osztással meg lehet gyorsítani a munkát. A téglahiány leküzdé­sére Nagybaracskán folyik a szénporos téglaégetés. A mész- hiányt, meg az előregyártott te­tőszerkezetek hiányát azonban a minisztériumnak kell orvosolnia. Mostanában érkezett ugyan hét vagon mész, dö a szállítás nem folyamatos, ezért a munkáknál fennakadás van. Tetőszerkezet­ből pedig még egyet sem küld­tek. Csak azokat a házakat tud­ták újjáépíteni, ahol megvolt a régi tetőzet. Ezeket a hibákat kell meg­szüntetni ahhoz, hogy zökkenő­mentes legyen az újjáépítés és az árvízkárokat szenvedett csa­ládok minél előbb otthonukba költözhessenek.-++4H, 4+* *•>,++** í ? mádon hámozzák a gyümölcsöt Csehszlovákiában A konzervgyárakban mindig igen nagy gondot okozott a gyü­mölcsök hámozása. F. Bernar- cik szlovákiai konzervgyári dol­gozó javaslata szerint a gyümöl­csöket a gázkemencék melegé­nek segítségével hámozzák le. A gyümölcs 750—1100 fokos me­leggel rendelkező gázkemencé­ken keresztül halad végig. A nagy hőség hatására a gyümölcs héja összezsugorodik, megpattan és utána automatikusan leválik a gyümölcsről. A {képzősök között A szakmunkásutánpótlás elő­segítése érdekében átképzős tan­folyam indult márciusban Kecs­keméten az Épületlakatosipari Vállalatnál. A tanfolyam kezde­te óta csaknem három hónap telt el, ez idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttek az átképzősök és az is kiderült, hogy ki az, aki a la­katos szakmában egész ember akar lenni. A gyöngébb képessé­gűek csakhamar odébbálltak, de akik ottmaradtak, azok szívvel lakatosok, ha még tudásuk ré­vén nem is egészen. A ruhájuk azonban már egy­formán olajos-rozsdás valameny- nyiüknek. Most is azokban a műhelyek­ben dolgoznak, ahová a tanfo­lyam elején osztották őket. A 3-as műhelyben Márk And­rás idősebb, tapasztalt lakatos irányítása alatt nyolc átképzős dolgozik. Amikor meglátogat­tuk őket, Márk elvtárs azt mon­dotta róluk: — Nincs rájuk panasz, mind­nyájan szorgalmasak. Közben a fiúk is körénk gyűl­tek, ahogy beszélgettünk, őket is érdekelte a csoportvezetőjük »hivatalos véleménye«. Beleszól­tak ők is a beszélgetésbe. Váczi Feri, magas, szőkearcú fiú el­mondta, hogy hetenként három alkalommal elméleti órákat is hallgatnak. Tanulnak szakrajzot, ábrázoló mértani és egyéb szak­mai ismereteket. Dömötör Sanyi pedig arról beszélt, hogy milyen nagy hasznát veszik az elméleti órákon tanultaknak a gyakorlati munkában: — Főként a szakrajz olvasása hasznos, most már nem kell min­dig a csoportvezetőhöz szaladni a rajzzal, — mondta Dömötör Sándor —, a tanultak alapján mi is eligazodunk rajta. Addig beszélgettünk, hogy még a »legőszintébb« dolgok is elő­jöttek. Elmondták a fiúk, hogy a Gyuris Jancsi is szorgalmas gye­rek lett. Pedig a tanfolyam ele­jén sok baj volt vele, mindig el- csavargott a munkából. De Márk bácsi, a csoportvezető, a keze alá vette. — Hogy szokott le a csavar­gásról? — kérdezzük Márk bá­csit. — Mindig mentem utána — mondta nevetve az öreg lakatos — akárhova ment. Ez aztán, úgy látszik, nem tetszett neki és le­szokott róla. — Amikor Márk bácsi ezt mondta, Jancsi, aki épp ott állt előtte, egy kicsit kihúzta magát. Márk elvtárs meg a vál­lára ütött és azt mondta: — Most már lakatos lesz be­lőle! A 2-es műhelyben Bakai De­zső meg Kertész Jóska egy ha­Köszöni, hogy adhatott\ Æ pedagógusnapon történt. Hajlott testtartásával, napszítta, barna, immár 70 év viharaitól barázdált, mégis jósá­got sugárzó arcával emelkedett fel közülünk s beszélni kezdett. Eljogódottan ültünk Kalocsa kultúrházában mintegy 200-an az üdvözlések és köszöntések hatá­sa alatt s most idős kartársunk szólt, kire a 20, 30, vagy akár közel 40 éve tanítók is tisztelet­tel nézünk. S ahogy belelendült a beszédbe, hangja átforrósodott, s szivünkig hatolt, nékünk s belőlünk beszélt: JL’’ edves Kartársaim! Megilletödötten állok itt. Életem egyik legkedvesebb pillanata ez. Az önök elismerése tette azzá. Az elismerés szól ne­kem, az ötven éves tanári múlt­ra visszatekintő öreg pedagógus­nak, de szól a tanügyi pálya minden dolgozójának. S midőn hálás szívvel mondok köszönetét kartársaimnak s mindazoknak, akik e kedves emlék átadásában részesek, nem feledkeztem meg azokról — az immár több ezer diákomról sem, — akiknek emberré való ki­alakulásában tevékenykedtem. Annak idején arcuk mosolya, szemük csillogássá, emberré ala­kulásuk vágya és akarata, a tu­domány megszerelése és szívük­talmas vasajtó összeállításán dol­gozott igen szakszerűen, igaz, mind a ketten »megalapozottak«, Dezső vasbetonszerelőknél dolgo­zott az egyik ceglédi építkezésen 18 hónapig, Jóska pedig az RM- ben két éven át volt gépmun­kás. Azt mondják, ha szakmun­kások lesznek, akkor is itt ma­radnak a vállalatnál. — A csoportvezetőnk, Pápai bácsi is itt dolgozik már hat év óta — mondotta Jóska —, ha őneki jó itt, akkor nekünk is jó; Közben odajött Pápai bácsi is. O is régi szakmunkás. 27 éve dolgozik a lakatos szakmában. Tisztelik is az átképzései. De ő sem mond rosszat a fiúkról, bár az ujjunk sem egyforma. A »Varga gyerek«, ahogy ő mond­ja, kézügyessége kiváló, de a műszaki rajzhoz egy kicsit gyen­ge, viszont Bakai és Kertész meg a rajzokon tud jól eligazodni. Amikor arról érdeklődtünk, hogy milyen munkát végeznek a fiúk, Pápai bácsi a műhely sarkába hívott bennünket és ott egész kombinált szerkezeteket mutatott, meg egy csomó szer­számot is előszedett, amit az ő átképzéséi készítettek. Aztán megmutatta a mesteri kivitele­zésű ablakrácsokat és a salakos vödröket, meg miegymást. , Az idős lakatos büszke arra, hogy a »fial« fegyelmezettek. Az első időkben azért volt baj, akadtak olyanok, akik »kirúgtak a hámból«. Horváth Tóni, meg Süveges Ödön egyszer több na­pot is kimaradt. De amikor Pá­pai bácsi szóbahozta előttük, hogy a szakmai vizsgán majd nem lumpolásból vizsgáznak, ak­kor észhez tértek a fiúk. Most már megszerették az üzemet és jóleső érzéssel gyönyörködnek az általuk készített munkadara­bokban. Az 1-es műhelybe is benéz­tünk. Éppen nagyban készítették az átképzősök a kapukra illő díszrácsokat. Sebestyén Józsi bá­csi, a gyár legidősebb szakmun­kása, a kilenc fiatal átképzós »atyja«, büszkén mutogatta vé­gig a gyerekeit, meg a munká­jukat. Egy vörösre mázolt vas­szekrény állt a sarokban, Sebes­tyén bácsi arra is rámondta, hogy a »gyerekek« készítettek. Aztán sorolta tovább: 15 nagy­kaput. meg 6 kiskaput is csinál­tak. Azzal fejezte be a mondó- káját, hogy jól értik már a zsa­luszellőző és a szerszámfiókok készítését is. Ahogy járkáltunk a műhely­ben, eg'yszercsak odafordult egy pirossapkás, magas fiúhoz és megkérdezte: — Fiam, mi itt a jelszó? A fiú elmosolyodott és mondta: — Nem tudjuk, mi az a selejt! Nagyon sokat kellene még írni az átképzősökről, hisz.vala­mennyien komolyan veszik a munkát, szakmunkások akarnak lenni, de várjuk meg a szakmai vizsgát, a szeptembert. Valószí­nű, akkor már mint szakmunká­sokról írhatunk róluk. (ES) Vízmű készül Kintüzenlmikióson A Barcsi út és a sportpálya ki­javítása mellett az új vízmű js elkészül az idén Kunszenlmik- lóson. Régi vágya teljesül ezzel a község lakóinak. A vízmű mi­előbbi felépítése azért is fontos, 'mert, a meglévő kutak vize egész­ségtelen. A község lakossága már a Bar­csi út építésénél alaposan kivette a részét a társadalmi munkából; A vízmű építéséhez szükséges 30 köbméter sódert is társadalmi munkával hordják a Dunáról. Ha a vízmű elkészül, először a község északi részét látják el vízhálózattal, mert a víz ott a legfontosabb. — SHózás. A tassi Lenin Ter­melőszövetkezetben a cukorrépa levelét az idén vajsavas erjesz­téssel silózzák. Ezt az állatok nagyobb cukorfoka miatt jobban szeretik, mint az ecetsavas er­jesztéssel készült silót. A hat holdas teriiletrql körülbelül 42 ijöhméter takarmányt tartósíta­nak. gyár nemzeté, az egyetemes em­beri társadalomé. S midőn erre gondolok, megszépül előttem a tanítói hivatás, a tanítói munka, — nem anyagi, hanem szellemi és erkölcsi értéke és meggyőző­désemmé válik: »Ha mégegysser születnék, akkor is tanító len­nék!« Kartársaim! Midőn újra há­lásan köszönöm kedves s nekem igen értékes elismerésüket, le­gyen szabad útravalóul minden nevelőnek tarsolyába egy meg­szívlelendő jó tanácsot tennem. A ballagó vén diák hagyja ezt örökül az itt maradó kis diák­nak. Szeressék a gyermeket, hiszen ö is ember akar lenni, szeressék a hivatásukat, a tudomány!, melynek hűséges sáfárjuk kell, begy legyenek, szeressék az is­kolát, hol anyagi gondjaikat, be- arajiyozza a szellemi kincsek gyönyörűsége. Ha ez lesz peda­gógiájuk fundamentuma, ha ez­zel az elhatározással mennek be iskolájukba, akkor maguk is visszatekinthetnek majd egy olyan termékeny múltra, mely­ből a szabad Magyarország bé­kességben formálödhatik át szo­cialista közösséggé. A mór megtette kötelességéi a mór mehet, de: «Hem hal meg az, ) ki milliókra költi ( Dús élete kincsét, ( ámbár napja múl; , Hanem lerázva, ami benne ' földi ( Égy éltető szemévé finomul.« ( Hálatelt szívvel, jól eső ér-/ zessel emlékezem vissza Léva,) Nagyatád, Korgona. Nagykárolyé, Székelykeresztur, Déva, Éélegy-f háza, Gyula s Kalocsa állomá-/ iáim tanári karának minden-) :oyes tagjára, de különösen bol-l Jog vagyak, hogy olyan tanári' 'csiület tagja lehetek, hol har-J tnonikus együttműködés, mun-) fánk kölcsönös megbecsülése, aÇ közös célért való segítség bizto-( áthatja a jövő generáció szellemij és erkölcsi kiművelését, \ Hálás vagyok volt diákjaimnak,1 begy bearanyozták életemet, és harcosai lettek az éltető eszmé-i nek. De hálás vagyok önöknek,; mert könnyet csaltak ki lelkem-, bők — Köszönöm! , Ilyen a jó nevelő. Telve Urá­val, lelkes hevülettel, öreg kor­ban is ifjú szívvel s derűs lélek-< kel, egy fél évszázad adakozása, i\lán is úgy érzi, hogy ő tartoziki köszönettel — amiért adhatott. , k. a. , nek felém sugárzó melegsége, melyet oly sokszor és érezhető­iig tapasztaltam: adott erőt, ki­tartást és ■ örömet munkámhoz, Ez volt a legnagyobb elismerés rögös pályámon, ez tartotta meg bennem lelkületem fiatalságát s ez volt mindenhol és mindenkor pedagógiám irányító és éltető ru­gója. Az 50 év alatt végigjártam az iskolatípusok valamennyijét. Vol­tam kicsiny csemeték tanító bá­csija. Detta, Ternes megyei köz­ség tanítója. Talán ott szerettem meg a tanítói hivatást. Voltam prAgári iskolai tanár, majd az egyetem elvégzése után lettem tanítóképző intézeti tanár és 1048 éta vagyok gimnáziumi tanár. Bárhova állított is a sors, min­denhol pedagógus lelkülettel, pedagógus lelkiismer eltel próbál­tam nemes hivatásomnak meg­felelni. Hogy ez mennyire sike­rült, erre feleletet adhatnak azok, akik ma nyomdokomon ha­ladnak és építik az új és szebb jövőt. Kik elhintik szorgos kéz­zel a rögbe a magvet és gondo­san őrzik, mig fejlő tavasz ki­csalja zordon rejtekéből ragyo­gó sugárral. S a fácska fejlődik hű nevelésük alatt, nemes gyü­mölcsöt nyújt viruló gallya. S kié a termés, melyet a fácska hoz? A nagy közösségé, a ma-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom