Népújság, 1956. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-09 / 135. szám
A Népújság szakszervezeH rovata A munkaverseny szervezéséről A kereskedelmi és pénzügyi dolgozók területi bizottsága nemrég megvitatta a munkaverseny problémáját. Megállapította azt, hogy az alapszervezetek vezetőségei az utóbbi időben alaposabban foglalkoznak a dolgozók versenybe való szólításával. Ezt több esemény is aláhúzza. 1955. utolsó negyedében 13 vállalat, míg ez év első negyedévében 7 vállalat vallhatja magáénak a kiváló vállalat büszke címet. Az eredmények nem takarhatják el azokat a mulasztásokat és hiányosságokat, amelyek ma még sok helyütt fellelhetők. Ezek közül említésreméltó az, hogy a szakszervezeti bizottságok és a reszortosok, de a bizalmiak közül néhányan elfeledkeznek a munkaverseny szervezéséről, vagy ha már ezt meg is tették, elhanyagolják a legfontosabbat: az értékelést. így aztán a dolgozók egy része nem érzi, hogy a munka versenyben való részvétel előnyös számára. Az alapszervezetek ilyen irányú munkastílusát meg kell változtatni. Ehhez persze az is szükséges, hogy a járási bizottságok munkaverseny-ielelősei a helyszínen adjanak segítséget az aktíváknak. Szükséges továbbá az is, hogy a területi bizottság munkaverseny-felelőse az eddiginél hathatósabban és sokrétűbben vizsgálja, segítse a munkaverseny jó módszereinek elterjesztését. Á vita alapján a bizottság úgy határozott, hogy az alapszervezetek negyedévenként kétszer vitassák meg a munkaverseny gyakorlati tennivalóit. Ezenkívül a járási bizottságokon, nagyobb alapszervekben 4—5 tagú versenybizottságot szerveznek. Ezzel egyidőben tapasztalatcseréket rendeznek. A munkásellátási bizottságok jelentéséből Az Építőipari Szakszervezet megyei bizottságához nemrégen küldték be a munkásellátási bizottságok elmúlt évi jelentésüket, mely arról ad számot, hogy a vállalatok vezetői hogyan tartották be a Munka Törvény- könyvben előírt szociális jutta- .ásokat. A Kecskeméti Útfenntartó Vállalat tavaly munkaruhára 276 699, védőruhára 289 920. védőitalra 15 346 forintot költött el. Az 5-ös számú Mélyépítő S3168, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 595 293, az Spületgépkarbantartó Vállalat 1123 forintot fordított védőruha vásárlásra. Jelentős összeggel járultak a vállalatok a dolgozók közétkeztetéséhez. Az Útfenntartó 15 277, az 5-ös számú Mélyépítő 93 027, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 973 000 forintot költött erre a célra. A pályázat újabb eredményéről Az ÉDOSZ területi bizottság által megindított »-Javítsuk meg az egyeztetőbizottsági munkát« jeligéjű pályázat legutóbbi három feladványára (7—9. sz.) beérkezett megfejtések között teljesen hibátlan megoldás nem volt. Bagi László és Lázár Jenő — Kiskunfélegyházi Vágóhíd —, valamint dr. Szondi Károly helyesen oldották meg a 7-es és a 8- as számú feladványokat. A 9- es számú feladványt — önkényes kilépést lehet-e fegyelmi úton büntetni — egyetlen pályázó sem tudta megoldani. A pályázat eddigi eredményeként dr. Szondi Károly-60, Bagi László és Lázár Jenő pedig 50— 50 pontot ért el. Helyes lenne, ha ebbe a munkába a többi élelmiszeripari üzemek dolgozói is bekapcsolódnának. (Király Imre) A mozgalom régi harcosai A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti tagsága közül többen régóta ténykednek a mozgalomban. Neiner János, a vállalat igazgatója már 1930 óta szervezett munkás. Kosztor István 1922 óta szak- szervezeti tag. Jelenleg, mint ipari tanuló-oktató végzi munkáját. Kocsis József is 1935 óta szakszervezeti tag. A Kecskeméti Útfenntartó Vállalatnál Födi János elvtárs, ÜB-elnök 1931-ben kapcsolódott be a szak- szervezeti mozgalomba. Üdvözöljük e régi szakszervezeti harcosokat, jó munkát, jó egészséget kívánunk nekik. Rendkívüli segély Az Építők Szakszervezetének megyei bizottságához Szabó István — kecskeméti lakos, szak- szervezeti tag, aki rendszeresen fizeti a tagdíját — segélyért fordult. Kérelmét június 6-án adta be, aznap megtárgyalták, másnap 400 forintot küldtek címére. járási földműves- szövetkezeti VÁSÁR Jánoshalmán 1956. június 10-én. Bő áruválaszték, ételek, italok, büfé várja a vásárló közönséget. — Kitűnő zene, tombola. 561 így lelt szép és olt]ionos az iskolájuk Rózsaszínű kis függönyök mögül pirosvirágú muskátlik kandikálnak ki a lászlófalvi általános iskola ablakain. Egy hónappal ezelőtt még se virág, se függöny nem volt, csak a csupasz ablakok meredeztek az utcára. Székely Lenke alacsonyos, fiatal, barna tanítónő ötlete révén lett ilyen otthonos az iskola. Székely tanítónő az egyik tízpercben maga köré gyűjtötte a pajtásokat, és megkérdezte tőlük: — Tanuljunk-e színdarabot? Erre aztán lett nagy ujjongás. — Tanuljunk, tanítónéni! Meg is állapodtak abban, hogy előadják a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékot. Úgy döntöttek, hogy a kicsik (alsó- tugozat) lesznek a törpék, a nagyok pedig a szerep többi részéi vállalják magukra. A Hófehérke, Halasi Tériké lett, a hatodik osztály kitűnő tanulója. Telt az idő, s közben mindenki szorgalmasan tanulta a szerepét. Egyszercsak azzal állítottak haza a gyerekek, hogy »Édesapám, édesanyám, holnap délután tessék eljönni az iskolába megnézni a »Hófehérkét és a hét törpét!« Aki csak tehette, ott is volt. Zsúfolásig megtelt a terem. Sok, sok tapsot kaptak a kis törpék. A hír gyorsan futott. A község határában lévő másik iskola is tudomást szerzett a nagy sikerAz alábbi eset azt példázza, hogy egyes helyeken előzetes helyszíni vizsgálódás nélkül hivatalos írást adnak ki íelelőtle- nül. Úgy történt, hogy a bajai főépítésvezetőségünkhöz a napokban Nincsics Dezső és Jung József kéréssel fordultak, hogy fizetetlen szabadságra akarnak menni, hogy felépíthessék az árrői. Meg is hívta a kis szereplőket egy vasárnap délutánra. Mentek is. Kocsival indullak, de összetört a kerék útközben, es gyalog értek oda. Onnan is sok tapsot, sok pénzt hoztak haza. Ebből vettek 21 ízléses függönyt, sok cserép virágot, meg a fiúknak egy futball-labdát. így tették széppé és otthonossá az iskolájukat. A Német Demokratikus Köztársaságban egyre több műanyaggal pótolják a fémeket. Újabban a szerszámgépek kézikerekeit is műanyagból készítik. Mielőtt hozzáfogtak a gyártáshoz, tipizálták ezeknek a gépeknek a kézikerckeit. Az újítás megtakarítása egy év alatt 63 000 kg szürkeöntvény, és 80 000 márka gyártási költség. víz sújtotta házukat. Az építés- vezető arra kérte őket, hogy hozzanak egy igazoló iratot az. árvízvédelmi helyreállítási bizottságtól, és azútán Semmi akadálya nem lesz annak, hogy eg.y hónapi fizetetlen szabadságot kapjanak. A dolgozók az iratot: meg is szerezték, melyben az állt. hogy Nincsics Dezső és Jung József árvízkárosultak saját erejükből végzik házuk újjáépítését és ezért részükre egy havi fizetetlen szabadság engedélyezését javasolják. Az igazolást Tinusz Kálmán írta ala. Az építésvezető csupán emT berbaráti szerétéiből is felkel reste . az »árvíz sújtotta házat". Ilyet azonban nem talált. Tehát a két dolgozó így vezette volna félre a vállalatot, mint ahogy félrevezette a árvízvédelmi helyreállítási bizottságot is. Természetes, hogy a főépítés vezető ezekután nem adta meg a fi- zeteílen szabadságot, hanem felszólította a két dolgozót, hogy foglalja el a munkahelyét, ők azonban nem tették meg. Emiatt a vállalat a munkakönyvüket kénytelen kiadni, önkényesen távozott bejegyzéssel. íme egy felületesen, ellenőrzés nélkül kiadott írás milyen sok bonyodalmat okoz egy vállalatnak, vagy éppen a dolgozónak. B. L, Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat A MADARASI FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZET építőanyag telepén beszerezhető: üveg-, cserép-, tégla-, mindenféle betonáru; kútgyűrű, permetezőkád, vasbetonoszlopok és gerendák, ajtók, ablakok, fűrészelt áruk, nádpalló (stukatúr), sóder, cement, csempe, majolika, samott- habarcs, samott-tégla, tüzelő korlátlan mennyiségben ________kapható. 667 BETEGLÁTOGATÁS Kékszemű, hullámos szőkehajú, dundi asszonyka fekszik május 8 óta a Megyei Kórház baleseti sebészetének 309-es kórtermében. Szerencsétlenül járt, eltörte a lábát.;. Neve: Zsikla Antalné, Kunpusztán, Kerekegyháza mellett lakik. Háromcsaládos édesanya, egyik jól dolgozó tanyai tanácstagunk felesége. Minden embernek gond egy ilyen szerencsétlenség — nekik duplán. Hiszen az egyénileg dolgozó parasztember, ha egészséges, a maga hasznára az, de ha beteg, a .maga kárára. Dugábadől ilyenkor minden terv, amit összegyűjtögetett forintok százaira, ezreire épített a munkálkodó ember. Sajnos, Zsikláéknál sem lesznek meg az új helyiségek a szűknek érzett kis házikó mellett. így pedig — főként a homokon — nem él az ember, csak van... Mégis, hiába a töprengő gondolat, a tény, tény marad. Az asszonyka eltörte a lábát. A kórházi költség pedig 65 forint naponta. Nehéz munkával megkeresett ezrek kellenek így a gyógyuláshoz. Mi volna a megoldás? Zsikláné abban reménykedik, hogy kijárja majd kórházi költségeinek elengedését. De ez csak remény. Igaz, gondolatainak mélyén ott lappang egy másik lehetőség is: menynyivel könnyebb, milyen más volna most termelőszövetkezeti tagnak lenni. Nem volna gond az otthoni munkára és a pénz is megmaradna, hiszen azok biztosítottak. Szavakban fogalmazva azonban bizalmatlan bizonytalansággal ve» gyes a véleménye. — Jó volna, most bizony jó volna, de a csoport még nem érkezett el hozzánk, igaz, nem is szívesen gondolunk vele. Rossz hírek járnak róla... A napokban meglátogattuk Kunpusztát. Közelebbről, a Zsikla-tanya környékét, mert hajtott a kíváncsiság, hogyan vélekedik a fenlebbiekről Zsikla Antal és egvpár tanyás-társa. A gazda örül a látogatásnak. A vezetők keveset járnak a tanyákon, pedig jól esik elbeszélgetni, újat hallani, meghányni-vetni a tanyai ember ezer gondját, baját. Szavaiban azonban ott cseng a homokot nehéz munkával termővé tévő, sokat tapasztalt gazda földícltése, az egyéni lét bizonytalanságában is óvatos marádisága, a nem ismert, s csak hírből hallott újtól. Külön világ a tanyai ember küzdelmes élete, de nem kiismerhetetlen. Földjéhez ugyan konokul ragaszkodik, de meg lehet győzni, nem irtózik az újtól és közel se olyan maradi, mint gondolnánk. — Csupán arról van szó, hogy szeret sokat beszélgetni s alaposan meggyőződni mindenről, mielőtt bármire is elszánná magát. Meggondolandó és tanulságos volt számunkra ez a látogatás. Ezek a szorgalmas gazdák: Zsikla Aníal. Vörösmarti Mihály és társaik nem látnak ösztönző, követendő példát a hozzájuk legközelebb eső termelőszövetkezetben, a kerekegyházi Előre Tsz-ben. És ha igaz, már pedig az, hogy a kerekegyházi Dózsa a jók közé tartozik — egyelőre ez sem változtat sokat a lényegen, mert ezek az emberek a bizalmatlanság szemüvegén keresztül a község csoportjait az Előre Tsz-en át nézik. Mit mond erről Zs'kla Antal és tanyás-társa, Vörösmarti Mihály, valamint mit mutatnak a számok és a tények? — Ameddig engednek a magom gazdájaként élni — így Zsikla Antal —, addig nem gondolok a csoporttal. Sokat dolgozom, szorgalmas gazdának ismernek szomszédaim, így sem ők, sem magam nem düllőznénk az ottaniakkal, Ha majd be kell lépni, hát. :. ha nem is szívesen, de belépünk. — És ha maguk, az olyan szorgalmas gazdák, akik becsülik társaikat és bíznak egymásban, ha maguk alakítanának itt csoportot? —■ kérdezzük. — Hát. .. erről talán jobban eshetne szó, de nemigen megy ez se. .. Rossz a példa. Nem bízik a magamfajta ember az ilyesmiben. Meg aztán vannak itt földek, akiknek gazdája Izsákon lakik, azok úgy sem mennének bele. Hány darabban lenne akkor a föld. Nehéz ügy ez a tanyavilágban... — Mutassanak nekünk olyan homokos területű csoportot — válás: :ol kérdésre kérdéssel Vörösmarti Mihály —, amelyik jobb a kerekegyháziaknál, aztán esetleg gondolkodunk rajta, mert rni az itteniekben nem látunk jövőt. A szó az nem minden. Fejétől bűzlik, rosszul gazdálkodik az a tsz, ahol sűrűn váltogatják az elnököket, már pedig az Előre Tsz ilyen. — Jártak már csak úgy kíváncsiságból a csoportban, hogy ilyen tájékozottak? — öltjük szavunkat szavukba. — Nem hívtak sose baráti szóval, de ők sem jöttek hozzánk, csak a hírük. Ne is jöjjenek, úgy se tudnak okosat mondani. Akkor meg minek? Azért ne higyjék azt, hogy mi tanyasiak ellene vagyunk minden jónak, minden újnak. Érdeklődnénk mi' de csak ;ó csoport, a magunkéhoz hasonló földéi iránt. Én magam is szívesen megnézném, hogy mire tud ott menni az, ember fia szorgalmas munkájával?... Az élet ezeknél a tanyai embereknél így veti fel a jobb jövő, a tsz-be tömörülés és saját gazdaságukról alkotott bár meg kiforratlan, de már egyre inkább érthetővé váló kérdéseit. A szájon járó hír, ha nagyít is a tények és események valódiságán — legyen az jó, vagy rossz — a kerekegyházi Előre Tsz esetében sajnos, nem sokat túlzott. Talán túlzás, mégis megengedhetőnek tartjuk azt kijelenteni, hogy nincs még egy olyan termelőszövetkezet a kecskeméti járásban, amelyiknek annyi jó adottsága és annyi mindene lenne, mint a kerekegyházi Előre Tsz-nek. Ez a csoport a melléküzemágak egész sorával rendelkezik. Van kovács- és bognárműhelyük. Gyárthatnak nádpallót, rendelkeznek vámdarálóval és fűrészgéppel, ezenkívül van szép halastavuk, kertészetük és még méhészettel is foglalkoznak. Ennyi mindenük van, — mégis egy munkaegység értéke az elmúlt évben alig pár fillérrel volt több, mint 20 fo- rint.(?) Elgondolkoztató tények ezek, de azon nyilván nem vitázik sem parasztember, sem pedig párt-, vagy tanácsi vezető, hogy ilyen lehetőségek mellett ezek az eredmények vajmi kevésbé agitálnak a nagyüzemi kazdálkodás mellett. :. Az élet azonban megy tovább. A kunpusztaiakban is érik a gondolat. Ezek az egyénileg dolgozó parasztemberek, akik ma még csak vannak a homokon, élni szeretnének — emberibb módon élni. Sok mindenre választ várnak és kérnek. Más példát szeretnének látni a nagyüzemi gazdaság előnyeiről, hogy egy lépéssel maguk is előbbre lépjenek. Reméljük, a járási pártbizottság és a járási tanács is azon lesz, hogy nemsokára évről adhassunk hírt a Népújság hasábjain. Sándor Géza Hivatalos, (le valótlan
