Népújság, 1956. április (11. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-26 / 99. szám
Csak a f iatalok ?... Kedves Fodor Gyuláné, Önhöz címezem ezt a kis írást, aki április 20-án este az SZTK bőrgyógyászati rendelésén legutolsónak érkezve, az egy-misjél órája várakozó betegeket »kicselezve« beosont a rendelésre. Arcán nem is titkolva ott volt a lenéző ■mosoly az »ügyetlenek« felé: — Nona, szemesnek áll a világ! — Példáját néhányon még követték, igen sok, becsületesen sorára váró beteg jogos megbotránkozására. Sajnos, nemcsak egyedül Ön van ilyen. Hasonmása az a férfi, aki ugyanaznap este a Népbüfé kenyárárusíió pultján egyszerűen átnyúlva marokrafogta a más által már kiválasztott kenyérdarabot, mérlegre rakta (miközben az elárusító egy szót sem szólt!) s oktatóan megjegyezte: »így kell kérem gyorsan bevásárolni.« Önhöz és az ismeretlen nevű férfihez hasonló embereket láttam nemrég a Kossuth téri Népboltban kabátokat tépni, lábakat taposni és leírhatatlan goromba megjegyzéseket tenni egymásra, mert aznap késett a kenyér s mire osztották, nagy tömeg verődött össze. Mindenkinek jutott, de mivel néhányan mesterségesen szították a tolongást, valóságos pánikhangulat keletkezett. De folytathatnám a sort a kalauzzal, aki a rossz vonatra szálló tisztes, idős asz- szonyt imigyen illette: »Hja öreganyám, maga is messze volt, amikor az úristen az észt osztogatta«, — a mozi padsorában lábamra tiptó katonatiszttel, mondván: »Olcsó tyúkszemlrtó voltam, pénze sem kérek érte«. — a vidéki étterem üzletvezetőjével, aki pörköltben kifogásolt, testvérek között is legalább 10 dekás csontdarab láttán nevetve megjegyezte: »Kérem most kísérleteznek a csont- nélküli marha előállításával, tessék megvárni«... Nem, nem általánosítok. Tisztelet és becsület a többségnek, amely elítéli, rendreutasítja az ilyeneket. De bennem olyan gondolatot keltenek ezek az esetek: vajon jogos-e. hogy mi általában csak a fiatalság neveletlenségéről beszélünk, vitázunk s a jómodorról, tiszteletről szóló arany tanácsainkat csak nekik címezzük? Nem érvényes-e ebben az esetben is az az igazság, hogy a példa a legjobb ösztönző? Nem azért van-e annyi megbotránkoztató viselkedésű, tiszteletlen fiatal, mert legalább annyi neveletlen, önző, cinikus felnőtt is van? Nem védem a fiatalokat. Csak nézzenek gyakrabban tükörbe a felnőttek is. Próbáljanak a Fodor Cyulánék is aszerint a bölcs szabály szerint élni, viselkedni a társadalomban: annyi megbecsülést adni másnak, mindenkinek, mint amennyit ömaguknak megkívánnak.'... — r—a — liéiuupos nyilvános tanácsülés ' A megyei tanács április 27-én és 28-án kétnapos ülésszakot tart a megyei tanács nagytermében. Az első napon megválasztják a mandátumvizsgáló bizottság tagjait, valamint az új tanácstagokat, kiegészítik a végrehajtó bizottságot, majd Dalos Ferenc, a végrehajtó bizottság elnöke beszámol a VB. 1955. évi munkájáról. A második napon Varga Jenő VB-tag, a pénzügyi osztály vezetője, megvitatásra előterjeszti az 1955. évi zárszámadást és az idei költségvetést. Ezután Cseh László VB-titkár egyéb bejelentéseket tesz. Oszt-ják az Az árvíz után tüstént építőanyagtároló telepeket hozott létre a megyei TÜZÊP Vállalni. Ilyen telep létesült Baján, Kalocsán, Nagybaracskán, Herceg- szántón és Bátmonostoron. A héten jsmét nagy tételben érkezett építőanyag a telepekre és a bajai telepen már megkezdték az anyagelosztást. Az az áltaé p í t- ő a n y a g o f lár.os tapasztalat, hogy az építők vonakodnak az építőkő használatától, pedig szakemberek véleménye szerint az építőkő a ház alapzatának az építéséhez a téglánál is alkalmasabb. Emellett sok téglát is lehet megtakarítani a nagyobb arányú építkezéseknél. Az idegenkedés lehat teljes mértékben indokolatlan, i PÁRTÉLET- PÁRTMUNKA Hogyan növelhetjük a párttagok aktivitását Sokai beszélünk manapI ság az SZKP XX. kongresszusáról. Pártszervezeteinkben arról folyik a vita, hogyan állítsák helyre a partéiét lenini szabályait, miként növeljék a párttagok bátor bíráló készségét, aktivitását, hogy az a termelés növeléséért, az önköltség csökkentéséért vívott eredményes harcban gyümölcsözzön. Meg kell mondani: lassan haladunk előre. Ennek oka elsősorban'az, hogy a falusi pártmunkások, a helyi állami és gazdasági vezetők véleményére még keveset adnak, munkájukat nem segítik kellőképpen a felsőbb párt és állami szervek. 1955. június .11 óta vagyok a vaskúti községi pártbizottság titkára. A Központi Vezetőség felhívására jelentkeztem falusi pártmunkára. Előzőleg a bajai járási pártbizottságon dolgoztam. Most. látom csak igazán, mennyire el voltunk szakadva az élettől. Szép feladat falun dolgozni. Nap, mint nap találkozunk a pártmunka eredményei- val, nehézségeivel. De eléggé magunkra hagynak bennünket. Felsőbb szerveinktől, pártbizottsági és végrehajtó bizottsági ülésre még egyszer sem jöttek ki. Ezért nem is tudhatják, mi a mi véleményünk, vagy javaslatunk egy-egy kérdésben, vagy miben szorulunk segítségre. JCis színészek Hatheti szorgalmas tanulás és készülődés után hétfőn ötödször adták elő nagy sikerrel Duna- vecsén a »Tündérkirálynő vőlegénye« című mesejátékot. A gyermekek szorongó érzésekkel várták e napokat. Ez érthető is, hiszen édesapák, édesanyák, nagyapák és nagymamák előtt kellett bemutatkozniok a színpadon. Utólag elmondhatjuk mindenkinek, hogy nem csalódtak a szülők, nem csalódtak a többi vendégek sem. Ezt bizonyította az is, hogy minden este megtelt a népművelés háza. A rendezők: a helybeli pedagógusok munkája is elismerést nyert az előadásokon. Nem volt! könnyű dolguk, hiszen a szereplők közül néhányan még épp hogy csak megtanultak olvasni. A díszletek nagyobb részét is a Az, hogy támaszkodjunk jobban dolgozóink javaslataira, véleményére, hasznosítsuk azokat a vezetésben, agyoncsépelt frázis marad, ha éppen a vezető elvtársak nem tartják be. És hogy súlyos hibák származhatnak belőle, azt sok eset igazolja. Ezt illusztrálja majd az alábbiakban néhány példa is. Községi pártbizottságunk kemény harcot folytat a párt vezető szerepének érvényrejuttatá- sáért, mert felelősséget érez az allami tervek végrehajtásáért. Községünkben van egy állami gazdaság és az erdőgazdaságnak egy üzemegysége. Harcolni kell azonban azért, hogy megismerhessük termelési terveiket, s ezáltal biztosíthassuk a pártellenőrzést. Mikor a párt-végjehajtóbizottságunk felkérte az állami gazdaság vezetőségét, hogy közölje velünk tervfeladataikat, azt válaszolták: nem lehet kiadni, mert szigorúan bizalmas, ez a Megyei Igazgatóság »utasítása«. Néhány napja pártnapot tartottam az állami gazdaság dolgozói részére. Felháborodva beszéltek arról, hogy a Megyei Igazgatóság a helyi gazdasági vezetők megkérdezése nélkül olyan beruházásokat is eszközölt, melyek csak egy, vagy két év múlva lesznek időszerűek. Leszállítottak például 1 millió szőlőkarót — uiujtf sikere pedagógusok készítették el. A tündérek ruháiról a szülők gondoskodtak. A darab sikeré a gyerekek, a pedagógusok és a szülők közös összefogásánál! köszönhető. A nézők egyik este sem fukarkodtak az elismeréssel. Zúgott a taps, hullott a színpadra a virág és a csokoládé. S ahogy a szünetben egy-egy »színész« gyerekesen majszolta a csokoládét, szinte hihetetlennek tűnt, hogy néhány perccel ezelőtt még bajuszos felnőtt férfit alakított, vagy éppen tündérként mutatkozott be a színpadon. Minden este az utolsó felvonás után, amikor legördült a függöny, a közönség vastapssal köszöntötte a kis -szereplőket. A nézők szemében a megelégedettség fénye csillogott és még jobban szívükbe zárták a »kis színészeket«. Nyíregyházáról, amire csak két év múlva lesz szüksége a gazdaságnak. Ugyanakkor a Vaskút! Erdőgazdaság más vidékre szállít szőlőkarót. Szállítottak a gazdaság részére 1000 darab vasbeton oszlopot és még 7000 darab szállítása van folyamatban, de ezekre' is csak két év múlva lesz szükség, mert a szőlőtelepítés még meg sem történt.Az állami gazdaság a? 1955-ös évet három és fél millió forint nyereséggel zárta. Büszkék erre a gazdaság dolgozói, de községi pártbizottságunk is. Egy kisgyűlésen azonban az egyénileg dolgozó parasztok azt vetették fel: »Mit beszéltek ti a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, nyereségről, ha a gazdaság lovaival széna helyett tarackot etettek.« Ez sajnos így volt. Azért történt így, mert az illetékes felső szervek terven felül 70 darab tinó hizlalására kötelezték a gazdaságot, terven felüli takarmánykiutalás nélkül. Világos, hogy az ilyesmi helytelen. Az állami gazdaságban dolgozó elvtársaink azonban kénytelenek végrehajtani, mert minden utasítás így végződik: »Végrehajtás elmulasztása esetén szigorú íelelősségrevonást fogok alkalmazni. .. stb.« Helyesebb lenne, ha az illetékes szervek egy-egy intézkedés kiadása előtt megkérdeznék, hogy »Ti falusi kommunisták állami gazdaságok vezetői, dolgozói, hogyan is gondolnátok terveitek teljesítését, gazdaságtól-; mintagazdasággá fejlesztését?« , Az a javaslalunk, hogy felsőbb szerveink kérdezzék meg a falu kommunistáit, mielőtt a községet érintő ügyekben döntenek. Kérdezzék meg a gazdaságok dolgozóit, mielőtt a feladatokat megszabják számukra, ■adjanak véleményükre. Sok értékes javaslatot fognak tőlük hallani, ami még nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé. A pártmunka lenini szabályainak érvényesítése türelmes politikai felvilágosító munkát kíván, de meg tudjuk gyorsítani felsőbb szerveink segítségével, ha szavak a tettekkel egybeesnek, úgy a mi, mint a felsőbb szerveink munkájában. Pápista Lajos, . Vaskút községi párt- bizottság titkára I. Lassan jött a tavasz, de elérkezett végre és a nap sugarai áttörtek a felhőkön. A falu csendes, csak néha zörög itt-ott egy-egy szekér. A legtöbb ' kifelé halad a faluból. Kinn a határban már más minden. Traktorok dohogása, dübörgése veri fel a csendet. A tavaszon alakult Táncsicsban géppel vetnek és a traktorok után emberek lépkednek a friss barázdákban. Egy csomóba verődtek s nézik, hogyan vet helyettük a gép. Látni már láttak ilyesmit, de így közelről csak más ez, akárki akármit mond. Mert az ő földjükön még nem ment keresztül a gép és a vetést sem végezte el helyettük más. Most, hogy ezt a saját szemükkel láthatják, úgy érzik, hogy- nagyon nagy dolog ez. — Ez már igen, ez már valami, te komám — szól oda a szomszédjának Mucsi Ambrus. Verebes István meg csak üm- mög rá. Néha lehajol és a gép munkáját figyeli. — Még az a jó, hogy idejében ösz- szeálltunk. Legalább megkaptuk a gépet — szól vissza Verebes István Mucsi Ambrusnak. Ott lépked az emberekkel együtt Tumó Antal is, az új termelő- szövetkezet elnöke. Hallja, hogy mögötte beszélgetnek az emberek, lemarad hát s lépést tart velük. — Mit mondasz, komám? — kérdi Verebestől. — Azt mondom, hogy idejében álltunk össze. Ez a szerencsénk — magyarázza Verebes s Tumó Antal meg bólint rá. Mert csakugyan, mi is lett volna hát, ha nem kapják meg a gépet a gépállomástól? Ámbár ez. sem ment könnyen, sokat kellett veszekedni érte, hiszen a gépállomáson sem számítottak arra, hogy ebben a faluban tavaszra immár két termelőszövetkezet lesz. De kiállott értük Balogh Sándor is, meg Hódos Gyula is. Az úi termelőszövetkezet, tagjai meg Tjaaasxi most itt mennek hát, nézelődnek, csodálkoznak, tájékozódnak. Ismerkednek az új élettel, mert nem nagyon tudják még, hogy lesz, mint lesz. Csak azt látják, hogy a tavaszi szántást-vetést kivette kezükből a gépállomás. Ott ballag a barázdákban Bukros Péter is, aki most leszegett fejjel azon töpreng, hogy mi is lesz hát az ő dolga itt, ha ezt a munkát emberek helyett gépek végzik? Még az lesz majd a szép o.iilog, ha azt mondják neki, hogy nincs szükség rá, mehet gyárba, vagy bányába, vágy ahová akar. Akkor hát minek adta be a maga hét holdját, a két lovát, tehenét? Úgy érzi most, ebben a pillanatban, hogy ha nem kap választ erre a kérdésre hamarosan, összedől a világ. Nem is nyugszik meg, forgatja a fejét, jobbra néz, aztán balra, meg hátra. Az elnököt keresi a tekintetével. Tumó Antal meg ott halad a többiekkel. Nagyon belemerültek a beszélgetésbe. Bukros megáll, bevárja az embereket, aztán odacsapódik az elnök mellé. Köhéesel ,egy ideig, a torkát köszörülgeti. A többiek beszélnek, az egyik ezt mondja, a másik meg mást, de Bukros nem hallja, nem érti. Öt most csak az foglalkoztatja, hogy vajon vele mi lesz hát ebben a termelőszövetkezetben, ahol immár géppel vetnek? — Te Antal — szólal meg végre, amikor alkalom adódik. — Azt mondd meg nekem, hogy velünk, emberekkel mi lesz, ha a gép dolgozik helyettünk? Minek akkor ide az ember? Lecsendesednek a többiek is. Csakugyan, erre nem gondoltak egyáltalán. Hiszen sokat beszéltek arról, hogy a gép megkönnyíti az ember munkájút, hogy napsütés könnyebbé kell tenni a paraszti munkát, dehát vajon nincsenek-e ők túl sokan ebben a termelőszövetkezetben? Pia géppel szántanak, ha géppel vetnek, meg aratnak, akkor mit csinálnak az emberek? Tán Csak nem küldik el őket zabot hegyezni? — Hát először is, a teljes gépesítésnél még nem tartunk, de ha már ott is tartanánk, akkor is lesz éppen elég munkája az embernek. Az állatokat ember gondozza, a növekvő növényt ember ápolja. Kapáim kell, a gyümölcsöst gondozni kell, gyomlálni kell, trágyázni kell, Egyszóval annyi lesz itt a dolog, hogy attól tartokt még kevesen is leszünk hozzá — felel a kérdésre Tumó Antal, aki most újra érzi, hogy rettentően nagy az ő felelőssége. Az emberek benne bíznak, őt figyelik és ha csak egyszer is elvét valamit, már oda a tekintély. A válasz megnyugtatta Bukrost, mint ahogyan megnyugtatta a többieket is. Lassan el-elmaradoznak, eltűnnek .az emberek, ki erre, ki arra. Mert megvan u beosztása mindenkinek. Csak néhányan maradnak a gépnél, hogy kéznél legyenek, hu szükség lesz valamire. A messzeségben valami csillog-viüog a tavaszi napsütésben és a csillogás egyre közeledik. Valaki kerékpáron hajt erre s Tumó Antal összehúzott szemmej figyel. Hódos Gyula ez, a Petőfi elnöke, aki most egyenesen erre tart. — Vajon mit akarhat? — töpreng Tumó Antal, közben dóznit vesz elő és cigarettát sodor, rágyújt. Hódos Gyula ott ugrik la előtte a kerékpárról. — Haladtok,-.kómám? — kérdi. — Haladunk — feleli csendesen Tumó Antal, — Vetőmaggal hogyan álltok? — Hát összeszedegettük ... — Mi adhatnánk nektek vetőmagot, Kölcsönbe — mondja Hódos Gyula, Túlnő Antal meg nem tudja hamarjában, hogy mit is válaszoljon. Mert ami igaz bizony szűkében vannak a vetőmagnak. Egy kis segítség nem jönne rosszkor. — Kölcsönbe? — kérdi Tumó, inkább csak azért, hogy az időt nyújtsa még. mert sehogyan sem érti ezt. Ők Hódos Gyulával ellenfelek, vagyis verse nytársak. Hogyan lehetséges akkor az, hogy az erősebb versenytárs hozzásegítse s gyengébbet az induláshoz? Hát nem azt kellene tennie, hogy inkább csak a maga dolgával törődjön? Hát nem azi kellene tennie, hogy a maga elsőbbségéért küzdjön? — Kölcsönbe hát. Ősszel meg visszaadnátok ugyanannyit — felel a kérdésre Hódos. — Na és a verseny? — Nézzed komám, ez szocialista verseny. Nem életre-helálra folyik, hanem.mindnyájunk javáért. Az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbet, a tapasztaltabbnak a kezdőt, hogy járni tudjon 32 új úton — magyarázta Hódos Gyula Tumó Antal csak hallgat, mint ahogyan hallgat a másik két ember is, Bársony József, meg Verebes István, akik itt dolgoznak snicst idejöttek, hogy vajon mit is akar hát Hódos Gyula. — Azt mondom komám, fogadjuk el — szólalt meg végre Bársony József s helyeslőn bólintott Verebes István is. A2 új termelőszövetkezet elnöke, Tumó A.n- tal előbb az egyikre nézett, aztán a másikra, majd belecsapott Hódos Gyula kinyújtott tenyerébe. Mosolyogtak mind a négyen. Mögöttük ott dohogott a traktor, felettük a. nap sütött és a íöldreszórt sugarak bearanyozták az embereket, s földet, az egész határt. , Forty à János.
