Bácskiskunmegyei Népújság, 1956. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-07 / 6. szám

A Népújság szakszervezett rovara

Javult a tagszervezés és tagdíjfizetés

A Kiskunfélegyházi Gépgyár szakszervezeti vezetőségét újjáválasztó taggyűlésen a tagság határozatában rögzítette, hogy a 70 százalékos tagszervezést és tagdíjfizetést 95 százalékra kell növelni.

Ennek szellemében dolgoznak a vezetőség tagjai a bizalmiakkal egyetértésben. Rövid két hónap alatt 70 dolgozó kérte felvételét a szervezett dolgozók soraiba. Ezek a dolgozók az új rendelkezés értelmében egyéves tagságuk után — ha a vállalatnál két évet töltöttek el —, 75 százalékos táppénzben részesülnek. Ugyancsak előnyben részesülnek a vállalati segélykérelmek elbírálásánál is.

A jó munkát nagyban segítette az a tény is, hogy a vezetőség tagjai Budapesten több napos továbbképzésen vettek részt. Nemrég tért haza Szabó Ödön munkavédelmi felelős, aki három napig tanulmányozta a munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat. Pintér Ferenc termelési felelős, Makány József bérfelelős is elvégezték a továbbképző tanfolyamot, Munkájukon meg is látszik.

Segélyezési bizottság

Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban a hat tagból álló bizottság kéthetenként összeül és megtárgyalja, hogy kinek menynyi segélyt juttasson. A hét közepéig ismét több kérelem futott be, melyet alaposan megvitattak. A vita alapján Tóth

I.ászló 11 gyermekes édesapát 150 forint, Vörös Károlyt, a kádárüzem dolgozóját szintén 150 forint, Horváth Imrénét, akinek a kisgyermeke beteg és katona fia van, 200 forint, Marosföldi Józsefet, a beteglátogató és a szakszervezeti bizalmi javaslata alapján 200 forint segélyre javasoltak.

A segélyeket a dolgozók már átvették,

A kultúrcsoport dolgozótársainak szórakoztatására készül

A Kecskeméti Cipőgyár kul- túrmunkásai hetenként kétszer munkaidő után összegyűlnek a kultúrteremben. Ilyenkor próbát tartanak. Fiatalok, idősek egyaránt szorgalmasan készülnek a január 14-i farsangi mulatságra. Nem árulják el a kíváncsiskodóknak, hogy mivel kedveskednek nekik e napon. Annyit azonban közölnek, hogy a színjátszók kettő egyfelvonásos vidám jelenettel, a táncoslábú lányok, fiúk pedig népi táncokkal fognak előrukkolni. A műsort követően szendvicsről, italról a szakszervezet gondoskodik.

A szabás-varrás tanfolyam jól sikerült

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kultúrotthonában gyakorta gyűltek Össze asszonyok, lányok, hogy a szabás-varrás sokágú problémáival megismerkedjenek. Ez jól sikerült, mert segítették egymást. Január 3-án vizsgázniok kellett. Nem vallottak szégyent a részvevők. Tizen* nyolc részvevő közül 14-en kitűnően vizsgáztak. Mivel nagy az érdeklődés, és már több asz- szony kérte, hogy újból indítsanak egy ilyen taníolyamot, a szakszervezet eleget tesz ennek a kérésnek, megindítja a haladók tanfolyamát 30 fővel, ugyanakkor a kezdőkét január 10-án a megfelelő létszámmali

Lelkes beteglátogatók

A kiskunfélegyházi Dózsa TSZ-ben jól előkészített vezetőség-új jáválasztó taggyűlést tartottak. A vezetőség beszámolóját Csáki András elvtárs, a pártszervezet titkára mondta el. Számot adott az alapszervezet munkájáról és vázolta a kommunisták és az egész szövetkezeti tagság előtt álló tennivalókat, így a tagság a feladatok ismeretében döntött, hogy kit talál alkalmasnak a vezetőségbe, kik tudják majd legjobban irányítani az alapszervezet munkáját az elkövetkező két év alatt. Igen termékeny vita után a szakemberekből, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben jól dolgozó párttagokból 7 tagú vezetőséget választottak.

Alapos előkészítő munka

előzte meg ezt a taggyűlést. Brí- gúdgyűléseken és személyes beszélgetés formájában ismertették a taggyűlés lefolyását, a párttagok jogait és kötelességeit, méltatták a taggyűlés jelentőségét.

A jó előkészítésnek egyik, bizonyítéka, hogy az alapszervezetben lévő 82 párttagból 78-an eljöttek. A legfőbb eredmény azonban az, hogy a hozzászólások legalább olyan hasznosak voltak, mint maga a beszámoló. Gulyás Péter elvtárs például a munkafegyelem lazaságáról beszélt. Mindjárt javaslatot tett, hogy a munkafegyelmet a munkaegység pontosabb és lelkiismeretesebb beírásával, ellenőrzésével, a brígádtervek elkészítésével és annak gyakorlatban való maradéktalan végrehajtásával szilárdítsák meg. Kérte az igazgatóságot, hogy sokkal odaadób- ban segítse a szövetkezeti tagokat lakásproblémájuk megoldásában.

Bírálta a Félegyliázi Gépállomást,

amiért három traktor hosszú ideje tétlenül áll a szövetkezet portáján, ugyanakkor az őszi mélyszántással’ adósak. Gulyás elvtárs megemlítette, hogy máikét éve várják a rét javító gépet a gépállomástól, amivel a han- gyazsombékokat elsimíthatnák. Ez igen sürgős, mert a rossz talajszint miatt a majdnem 1000 hold réten kézi erővel kell kaszálni a legnagyobb dologidőben.

Bódog József elvtárs, a tsz elnöke szóvátette, hogyha a gépállomás vezetőit bírálják, vagy hanyagságukról jelentést tesznek, megharagszanak. Vujnovics Antal gépállomás-igazgató például kijelentette, »amennyiben felsőbb szervhez fordultok, még annyira sem dolgozunk«. A legszomorúbb az, hogy a taggyűlésen jelenlévő gépállomási párttitkár, Kiss Andor elvtárs, nem szólalt fel a bírálat ellenére sem.

A vita során arra is fény derült, hogy az asszonyok jól megállják a helyüket a termelésben, azonban mégsem gondoskodnak róluk kellőképpen. Vin- eze Istvánná elmondta, hogy az asszonyok még nagyobb eredményeket érhetnének el, ha a lakáshoz közel biztosítanának számukra munkát. Ha messzire küldik őket dolgozni, gondot okoz számukra a házkörüli munka elvégzése.

Tóth István elvtárs kifogásolta, hogy a tsz vezetősége nem vonja elég erélyesen felelősségre a munkafegyelem lazítóit. Nem alkalmazták kellően a munkaegységlevonást. Ma már oda jutottak, hogy többen nem hajtják végre a vezetők utasításait.

Az alapszervezet életének is sok fontos tényeit tárták lel ezen

a taggyűlésen a kommunisták;

Nem feledkezhetünk meg azonban

a hiányosságokról

sem, ami főleg a beszámoló fogyatékosságaiból fakadt. Elmaradt a személyhez szóló bírálat; Sem a beszámolóból, sem a hozzászólásokból nem kaptunk képet a DISZ és az MNDSZ munkájáról, pedig mindkét tömeg- szervezetnek igen nagy jelentősége van a tsz életében. Nem esett szó az egyéni dolgozó parasztság között végzett politikai munkáról sem. Pedig a • tsz- fejlesztés a kiskunfélegyházi Dózsának is elsőrendű feladata. — Nem bírálták a felső szervekéi sem. Amellett, hogy ennek a taggyűlésnek előkészítésében a városi párt-végrehajtóbizottság igen derekasan kivette a részét, az elmúlt évek során eléggé megfeledkezett a tsz-ről. Igaz, s várostól, olykor a járástól is megjelentek a szövetkezetben, de nem vették észre, hogy a Dózsában évek óta nem folyt rendszeres pártáiét. Sokszor 3—4 hónapig sem tartottak taggyűlést, 1955-ben nem vettek fel tagjelöltet. A párttagok 95 százaléka nem a jövedelem arányában fizet tagdíjat.

A vezetőség-újjáválasztó taggyűlés azt bizonyítja, hogy a párttagokat érdekli a pártélet, Ezt az érdeklődést,

ezt a harcos ieuilületet

fokoznia kell az újjáválasztott vezetőségnek. A közvetlenül előttük álló feladatuk az, hogy a pártszervezet életét rendszeressé tegyék. A termelésben élenjáró pártonkívülieket neveljék tagjelöltekké. A pártélet rendbehozásával mozgósítsák a kommunistákat és segítségükkel a pártonkívülieket a szövetkezet előtt álló feladatok elvégzésére.

Egy kommunista művezető

A Kinizsi Konzervgyárban a héten 24 beteg dolgozótársukat látogatták meg a beteglátogató csoport lelkes tagjai. Zöldi Fe- rencné 11, Német Sándor pedig 8 munkatársát kereste fel. Kedvesen elbeszélgettek és az ajándékaikat átnyújtották. Az ajándékcsomagokban keksz, cukor, vagy cigaretta volt. Hasonlóan ajándékokkal lepte meg a kórházi betegeket Faragó Mihályné, a beteglátogató csoport egyik leglelkesebb tagja,

Megjutalmazták a legjobb munkát végző szakszervezeti bizalmiakat

A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál a jutalmazottak névsorában mindig találunk szakszervezeti aktívákat, vezetőségi tagokat. Legutóbb Deák

Sándor üzemi bizottsági tag, Börcsök Irén kapott jutalmat. Sepsei Istvánná ÜB-tag 200, Tóth Éva DISZ-fiatal pedig 300 forintot vett át jó munkájáért,

»Ki kopog, mi kopog folyton?« — A rádióból elég sokan ismerjük már ezt a sűrűn játszott »Orvos dalát«. De hogy a Kiskunfélegyházi Gépgyárban ki zörög, mi zörög folyton, azt csak a gyár dolgozói tudják. A folytonos kopogó, amely a gyár gépei között az orvos szerepét tölti be, egy üzemlakatos brigád, Farkas Sándor kommunista művezetővel az élen. Ennek a csoportnak a feladata az üzem gyártmányait olcsóbbá, jobbá, szebbé tenni — szerszámaikon és gépeiken keresztül.

Olyan a csoport, mint a vesetőfe

A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára nehézvasszerkezeti részlegén nagy munkában vannak a brigádok. A legelfoglaltabbat nem volna könnyű közöttük megkeresni, mert mind az. De ha az ember nagyon szőrszálhasogató akar lenni, akkor a leghelyesebb, ha a csarnok közepe táján megáll a daruhíd-készítőknél és tőlük érdeklődik.

— Ki ennek a csoportnak a gazdája? — érdeklődöm egy magas, barnaarcú elvtárstól.

— Ott szalad ni! — mutat a kezében lévő kalapáccsal egy hozzá hasonló termetű, fürgemozgású fiatal emberre, — Lyu- bomirnak hívják, Ignatovits Lyubomirnak.

Utána szaladok, megvárom, míg átadja a műszaki rajzot az egyik csoportjában dolgozónak, ezután megismerkedünk. Talán még harminc éves sincs, simára borotvált arca, csillogó szeme komolyságot sugároz. Beszélgetünk. Csakhamar kitűnik, hogy meg van elégedve a csoportjával. De nincs megelégedve az anyagellátással.

— Most ha elkészül ez a tíz tonnás és 24 méteres daruhíd, hozzáfogunk a rétegszárító berendezéshez, de hogy hogyan is készítjük el, az még titok. Még eddig nem biztosították hozzá az anyagot. Pedig ha a jövő hetet vasból kívánnák, mi attól sem

riadnánk vissza — húz szét a száján egy jókora mosolyt.

Csak ekkor jutott eszembe, hogy valaki azt mondta, mielőtt lementem a csarnokba, hogy keressem az Ignatovitsékat, mert azok ám a talpig munkások. —• No, ha már így összeesett a két véletlen, gondoltam, akkor megpróbálom kiszedni ebből az emberből, hogy miért is tartják őket talpig embereknek.

— Mondja kedves Ignatovits elvtárs, mi a titka annak, hogy önökről olyan elismerőleg nyilatkoznak az üzemben?

A válasz késik, látom kellemetlenül érintette a kérdésem.

— Nincs ennek titka, csak úgy kell élni az embernek, már mint a csoportvezetőnek, ahogy azt a munkatársaitól elvárja — mondja Ignatovits elvtárs.

— Hogyan?

— Egy, nem szabad sohasem hiányozni.

— Kettő, hozzá kell szoktatni a csoportot ahhoz, hogy ők is aszerint éljenek. Nem emlékszem arra, amióta itt dolgozom, hogy egyszer is hiányoztam, vagy késtem volna, de még a csoportban sem fordult elő ilyen eset, — jegyzi meg közbevetőleg Ignatovits Lyubomir.

— Jó, ha az emberek minél többet együtt vannak. Ha együtt járnak politikai iskolára, mint ahogy mi tesszük, a csoport, ■—

Igaz, mi nemcsak szemináriumra járunk együtt, hanem szakmai továbbképzésre is. Az én munkatársaimtól ez »áldozatokat« is követel, hiszen többen vannak közöttünk olyanok, akik vonattal járnak át hozzánk Csongrádról, de mindig szívesen maradnak itt, ha kell.

Hirtelenjében nem is tudja megmondani, hogy hány sztahanovista van a csoportban, de az ű példáját egyre többen követik. Ö 1953 óta viseli ezt a megtiszteltetést.

A lelkes munkájukon kívül az a szép ebben a csoportban, hogy a gyár gazdája szemével nézik a termelést, a gyár életét. Ök nem sokat beszélnek az anyagtakarékosságról, inkább aszerint dolgoznak. A múlt hónapban is több mint másfél tonna idomvasat takarítottak meg. Vissza is adták a raktárnak.

A legtöbben azért becsülik sokra ezt a csoportot, mert ha úgy kívánja meg a szerelés, hogy munkaidő után, vagy néha éjszakai műszakban kell dolgoz- niok, mert ekkor szabad a daru, akkor Ignatovitsék közül egyetlenegy ember sem hiányzik, ott vannak valamennyien.

Ennek a csoportnak majdnem olyan a szaktudása, olyanok a képességei, mint Ignatovits Lyu- bomiré.

E. S.

I Ok a technika vívmányainak I az élharcosai, ő általuk fejlő- j dik gyors iramban üzemünk \ azon az úton, amelyet a. Központi Vezetőség november derekán mutatott meg. Ha azt nézzük, hogy a technika gyors fejlesztése kire van bízva, akkor bátran mondhatjuk, hogy jó kezekbe adtuk, Farkas Sándoréba. Farkas elvtárs akarata és tudása előtt nincs olyan gordiu- si csomó, amit meg ne lehetne oldani. Fő erényei közé tartozik, hogy szereti a gyárat, meg a gépet. Emiatt legtöbbször még kedvenc szórakozásáról, a vadászatról is lemond és feláldozza a szabadidejét, hogy új gépet szerkesszen, hogy gépesítse, vagy liönnyebbé tegye a kézzel végzendő munkákat. Újításait az üzemben már jól ismerik. Említsünk meg a sok közül egy párat.

Nem is olyan régen még a vállalat a faesztergályos munkákat, famintákat, illetve azok készítését bérmunkába végeziei- j Le. Ez sokszor kiesést jelentett, 'miután a munkák nem készültek el időre. Farkas elvtárs ;segített ezen. A saját elgondolása szerint egy faesztergapadot készített. Azóta gépen végzik a faesztergályos munkákat. Ez az újítás igen gazdaságosan sikerült, az előzetes számítások alapján, több mint 5000 forintot takarít meg a vállalat ezzel. Van egy másik újítása is, az univerzális gyor »köszörűgéppel kapcsolatos. Addig gondolkozott és addig tervezett, amig a köszörűgép fordulatszámút ezerre emelte percenként. Külön előnye az, hogy szabályozni is lehet. a fordulatszámokat, minek következtében a gyártmányok elkészítésében minőségi javulás és időmegtakarítás mutatkozik. Újításai közé tartozik a fém- nyomópadra szerkesztett önrhú- leödő olajozó is, amely a gép élettartamát növeli. Újításainak eredményét meg lehet találni az acetiléngázfejlesztőnél is. Farkas elvtárs újítása előtt a gázfejlesztésre szükséges karbitot kézi erővel törték, ami nemcsak hosszadalmas munkát igényelt, hanem amellett még az egészségre is ártalmas volt. Kelemen, Pelsöczy és Szabó elvtársait segítségével Farkas elvtárs kar- biltörőgépet szerkesztett, ezáltal az egyéni fáradságot és egészségtelen kézi munkát egyszers- mindenkorva kiküszöbölte.

Tudását és munkafogásaii nem tartja meg magának. Tapasztalataival segíti a brigád többi dolgozóit is, akik szintén több újításukkal és egyéb ötletekkel gazdagították üzemi technikánk fejlődését. Molnár, Ka- nyó és Nagy szaktársak például azt tanácsolták, hogy karusszel esztergapadra építsenek egy készüléket, amelynek révén az úgynevezett szemcsapágyak megmunkálásának az ideje csaknem 50 százalékkal csökken.

Farkas elvtárs legutóbb, Csikós Mátyással együtt, olyan légkalapács bevezetésére tett javaslatot, amely a saját szerkesztésű lefogókészülékünkkel nagyon megkönnyítené az alumíniumból készülő sörtartályok még ma is kézi erővel végzett hegesztési varratainak a kalapálását.

Ilyen ember Farkas elvtárs, a kommunista művezető. Újításaival, ésszerűsítéseivel kiérdemelte az egész üzem szereietét és megbecsülését.

Dobák László, anyagügyi előadó, Kkfházi Gépgyár

MEGJELENI

az Anyag- és Adatszolgáltatás decemberi száma

Az új szám többi között közli P. Figurov; Hogyan tanulmányozzuk Marx ,,Tôké’J-jét, D. Nadrocse- jev: A kommunizmus felépítésének lenini terve című cikkét. Vaszií Ivanov írását az- osztályokról és aa osztályharcról a mai Bulgária- ban. A nemzetközi kérdések rovatában két érdekes cikk jelent meg. az egyik J. Kotkovszkijtól ,,A két rendszer békés gazdasági versenyéről“ címmel, — a másik Ulrich Schmidt-től az Izrael és Egyipton- közötti feszültségről.

Az Anyag- és Adatszolgáltatás új száma közli még V. Szmirnov ,,A lélekmitosz és a pszichés tevékenység tudománya” című írását, a Párt —Pártmunka rovat ,,Tégy ük aktívabbá az ideológiai munkát“ című cikkét. Válasz az olvasók kérdéseire rovatban jelent meg Martin Weckwert: ,,Mely tényezők alkotják egy nép életszínvonalát?“ című írása.

Jelentős esemény a félegyházi Dózsa TSZ életében