Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-20 / 298. szám

Di (if l IJ Petelei István: Lobbanás az alkonyaiban. Válogatott elbeszélések és rajzok (Szépirodalmi Könyvkiadó) A múlt századvég kiváló rea­lista elbeszélőjének műveiből ad válogatást a kötet. Petclei a jó­módú erdélyi polgárság köréből nőtt ki. Apja, nagyapja, rokon­ságának nagyrésze kereskedő voii. Novelláiban főleg saját kör­nyezetét örökíti meg'. Kereskedő­éi iparostiguráit még csak ki »cin emeli valódi otthonukból: Marosvásárhelyről, úgy állítja be őket, *hogy a környezet és a háttér egy-egy jellegzetes voná­sából — a piac, a muzsikáló kút, a vár, a "folyó" (a Maros) emlí­téséből — olvasói azonnal ráis­mernek a székely fővárosra. A Székelyföld központjának szá­zadvégi életéről, társadalmi meg­mozdulásairól, szokásairól, vál­ságairól semmiféle történeti for­rás nem tájékoztat olyan híven, mint Petelei írásai. Ö valóban a város legkiválóbb krónikása. Novelláiban és rajzaiban gyak ­ran tűzi tollhegyre az úrhatnám- sagból eredő bajokat, melyek látszólagos kicsinységükkel is rnegmérgezik a lelkeket és csa­ládi tragédiákat okoznak-. Pete­lei írásai sokféle változatban mutatják be a múlt századvégi polgári életforma e sajátos pro­blémáit. * Déryné emlékezései I—II. kötet (Szépirodalmi Könyvkiadó) Egerváry Potemkin Ödön, pesti könyvtáros, színműíró és hajda­ni színész 1869 végén arra kéri az akkor 76 éves Dérynét, a ma­gyar színészet hőskorának nagy tanúját, írja ■ meg emlékezéseit. Előzőén már többen is biztatták erre: Vahot Imre, Kazinczy Gá­bor, Egressy. De csak egy év­tized múlva fogott hozzá az írás­hoz, miután a Nemzeti Színház 120 forint nyugdíjat utalt ki szá­mára. Az idős asszony hálából kezdte írni emlékezéseit, három évig dolgozott a hatalmas, hat­van íves emlékiraton. i\Ieinoár-irodalmunknak ezek­ről az évtizedekről nem született olyan értékes, maradandó alko­)ékről tása, mint Déryné emlékezései. Eddig naplónak nevezték, pedig valójában nem az, hisz élete ese­ményeit évtizedekkel később, visszaemlékezve írta meg. Rend­kívüli emlékezőképességgel ve­títi elénk pályatársainak jelle­mét, a 19. század első felének társasági életét. Kitűnő megfi­gyelő, elraktározta emlékezeté­ben kortársai jellemvonásainak, az erdélyi tájnak, a társasági beszédmódnak, a színházi életnek ezernyi részletét. A legélőbb portrét azonban önmagáról festi, írása eleven, izgalmas, nem bő­beszédű, pontos. Egy emberi sors históriája, szinte "fejlődés- regény«, nyomon követhetjük életútját a jászberényi patikától a tordai vendégszereplésig s el­hisszük emberi-színészi alakulá­sának minden állomását. Törté­nelmileg és művészileg egyaránt hiteles írás. A most megjelent új kiadás Déryné emlékezéseinek teljes, csonkítatlan szövegét és vala­mennyi fellelhető levelét — meg­annyi nagyértékű kortörténeti dokumentumot — közli. * Vas István: Hét tenger éneke (Versfordítások) (Üj Magyar Könyvkiadó) Vas István a klasszikus ókor poétáitól a modern költőkig "hét tenger énekét" szólaltatja meg kötetében és végigvezeti az ol­vasót a világirodalom korsza­kain. Chaucer, Villon, Spencer, Shakespeare, Molière, Racine, Burns, Chénier, Goethe, Schiller, Keats, Heine, Puskin, Browning, Lermontov, Whitman, Nyekra- szov, Jammes, Gorkij, Rilke, Va­léry, Apollinaire klasszikussá vált művei mellett helyet kap­nak a kötetben a szovjet költők és a népi demokráciák legjobb poétái Vas István harmonikus, finom és merész megoldásaiban sem hivalkodó fordításaiban. Sertésvágásra TÖRÖTTPAPIUKÄT és SAVA NYÚKÁPOSZTÁT hasábbal, Konzerv Mintabolt­ból vásároljon. Kecskemét, Rákóczi út 6. szám. 773 Emiéit ünnepély a kiskunhalasi gimnáziumban A Kiskunhalasi Általános Gimnázium nevelőtestülete és I tanulóifjúsága felemelő ünnep­séggel adózott nagy névadója emlékének. Az ünnepségen, a szülőkön és az iskola volt nö­vendékein kívül, részt vettek a tanács és a vállalatok dolgozói is. A változatos és színvonalas műsorszámokat az intézet ének­kara nyitotta meg, dr. Szombati Károlyné vezetésével. A Szózat elhangzása után Lipka Gábor IV. o. í. az öregdiákok hálás tiszteletének tolmácsolására Ady '-üzenet' egykori iskolámba« c. költeményét adta elő igen nagy hatással. Szilády Áron életét és sokoldalú munkásságát, Sütő József, kiváló tanár ismertette. Élvezetes előadásával őszinte tiszteletet és csodálatot ébresz­tett hallgatóiban a nagy halasi puritán, a »kukuvágók púpja« iránt, aki 1863-tól 1922-ig, élete vegéig nemcsak református lel­késze, hanem harcos atyja, ta­nítója és képviselője is volt né­pének. Örömökben szegény, egy­szerű életét bámulatosan sok­oldalú tudományos munkásság \ ás az elmaradottság sötét erői el- j len folytatott elkeseredett harc töltötte ki. Szilágyi Ferenc igazgató meg­emlékező szavai közben került sor Szilády Áron életnagyságú képének leleplezésére. Közben ismét megszólalt az , ifjúság énekkara, s a hallgató­ság művészi élményét Henry ! Wilhelm zongoraművész még \ csak fokozta Brahms és Berlioz j halhatatlan muzsikájával. Az ! ünnepély hangulatát szolgálta Kurdier, József tanárnak Szilády i Áronról írt alkalmi ódája. ís. i melyet Rozinszki Margit I. o. j tanuló adóit elő. Kurdics József. ! Karácsonyra, Szilveszterre borszükségletét a Kecskeméti Fötdművesszö- ! vetkezel „Rákóczi“ étterem j söntésében, piaci italbolt­jaiban és a Szabadság i téren felállított pavilon- j jában (Béke szálló mellett) A beadási kötelezettség teljesítése törvény! 1955. évi beadását minden termelő még a legközelebbi napok­ban rendezze minden cikkből (baromfiból, sertésből, kukoricá­ból. stb.), hogy az 1956-os évet TISZTA LAPPAL kezdhesse. 776 vásárolja meg. Borajánlatunk: Siller 10,40 Asztali fehér 10,80 Csengődi rizling 15,50 Kiskőrösi kadar 15,60 Solti édes ezerjó 16,80 Vörös csemege 29.40 Fehér csemege 29,40 A Központi Vezetőség határozatának végrehajtása nyomán Országszerte fejlődnek üzemein’ A Központi Vezetőség 1955 novemberi határozata világosan kijelölte iparunk továbbfejlesztésének útját, a korszerű technika fokozottabb alkalmazását. Ehhez egyes üzemekben kisebb-nagyobb beruházást igénylő korszerűsítés szükséges. A szegedi Tisza Malmot mintegy másfél millió forint beruhá­zással korszerűsítették. Ennek során pneumatikus — légnyomásos — anyagszállításra állították át. Az üzem levegője teljesen tisz­tává, pormentessé vált és a liszt színe, minősége is lényegesen javult. A képen: a korszerűsített üzem hengerszékei. Az egész népgazdaság műszaki fejlesztése elsősorban a gép­gyártástól függ. A gépiparon belül elsőrendű szerep Vár a szer­számgépgyártásra. Szerszámgépiparunk terve szerint 1956-ban nemcsak a szerszámgép alaptípusait kell korszerűbb kivitelben gyártanunk, hanem meg kell kezdenünk egy sor speciális szer­számgép gyártását is. A Budapesti Szerszámgépgyár új precíziós esztergapad soro­zatgyártásának bevezetésével készíti elő az 1956 évi tervét. A ké­pen: az E—320-as precíziós esztergapad egyes szériáját szerelik. A REMÉNY Irta : Hvtlzsu Ilodzsa Ahmad Abbas, Ki­váló indiai író, színpadi szerző, filmíró. Lángoló hazafi, aktív bckcliarcos — 1954-ben az in­diai filmművészeti dolgozók küldöttségének élén látogatást tett a Szovjetunióban, és részt vett a Szovjet írószövetség második országos kongresszu­sának munkájában. S ok mérföldre húzódott a part. A nap messze, a lengerbe készült lenyugodni. A icar.csú pálmák koronái vissza­tükröződtek az öböl tükörsima vizében. A szeszélyesen kanyar­gó travankori tengerpart az igész világon híres szépségéről. Lenyűgözött a csodálatos este varázslatos szépsége. A tenger olyan sima volt, mint a tükör. Hirtelen azonban egy kis szél kerekedett és az így támadt ap­ró hullámok gyermekmosoly­gásra hasonlítottak. Valahonnan fuvola hangja szállt a messze­ségbe. Csónakunk zajtalanul siklott i sűrű pálmafüggöny alatt. Ha- marosan■ a nyílt tenger•••■? ér­tünk. A csónakos elengedte az ivezőket, szótlanul ült, nézte, amint a tüzes napkorong lassan leereszkedett a tengerbe. Én is hallgattam. Úgy tűnt, mintha a izéi visszatartaná a leheletét: mintha a tenger mélyén elgon­dolkozna. a földgolyó megszűnne forogni es mintha az idő is meg­állna. CSILLAGA limitül Abbas A napkorong pár pillaniCtig megkapaszkodott a látóhatár szélébe, aztán eltűnt a tenger­ben. Az éjszaka gyászfátyolként burkolta be a földet és az eget. yomasztólag hatott rám a sötétség. Már majdnem megszólaltam, hogy térjünk vissza Kuvlonba, a fantasztikum légköréből a civilizált világba, amikor apró fénylő pontot pil­lantottam meg a tengeren. — Mi ez? — kérdeztem cso­dálkozva a csóvakost. — Mindjárt meglátja, uram! — válaszolta. Nem tudom miéit, de az volt az érzésem, hogy remegett a hangja. Különös ember volt az én csó­nakosom! Kora meghatározha­tatlan. Keveset beszélt. Figyel­tem, hogy forgatja a lapátokat és arra gondoltam: hiszen még nem öreg, miért szántják arcát olyan mély barázdák? Beesett szeméből miért sugárzik szenve­dés? A csónakos halkan evezett a csillogó pontocska felé. Nemso­kára megláttam a csónakot. Egy asszony ült benne. A csónak orrában kis lámpás világított. Ezt láttam én messziről a ten­geren úszó csillagnak. Honnan került ide ez az asszony ilyen sötét, éjszakán. A csónakos kissé távolabb megállította a csónakot, úgy, hogy mi árnyékban maradtunk, de az asszonyt jól láttuk a kis lámpa fényében. Nagyon sovány volt, szennyes, szakadt ruhában. Arca is sovány volt, beteges, s mégis valami belső fényt sugár­zott. Keskeny, száraz ajkán mo­soly játszadozott. Nagy. ragyo­gó szemében rendíthetetlen hit égett, /is asszony a tengerből kiálló fatörzshöz vezette csónak­ját. A fára erősített lámpába petróleumot öntött s meggyujtot- ta a kanócot. Aztán megfordí­totta csónakját és a sziget fele tartott, ahol a csillagok fényé­nél alig rajzolódtak ki a halász- kunyhók körvonalai. Váratlanul énekelni kezdett. Úgy tűnt, mintha valahol már hallottam volna ezt a dalt. — Mit énekel? — kérdeztem. — Ősi dalunk ez, uram — vá­laszolta a csónakos. — Olyan­kor éneklik az asszonyok, ami­kor szerelmüket várják: »Egész éjjel tartom a lámpást, hogy megvilágítsam az utat, amikor jössz, szerelmesem.« szembe jutott, hogy ha­sonló népdalt énekelnek a mi asszonyaink is ilyenkor. »Vajon a világon minden asz- szony ugyanazt énekli?« — gon­doltam cs megkérdeztem a csó­nakost: — Ma éjszaka kell megérkez­nie szerelmesének? Tompán csengett a csónakos hangja a sötét éjszakában. Olyan emberek beszélnek így, akiknek szívét elviselhetetlen bánat nyomja. — Nem, nem jön! Sem ma, sem holnap. Meghalt... eszten­dőkkel ezelőtt. Értetlenül, csodálkozva ':ér­demiem: — S az asszony nem tudja, hogy szerelmese halott és soha­sem jön el? — Tudja, de nem akarja el­hinni. Mindig várja üt, remény­kedik ... Megértettem, hogy találkoz­tam a halhatatlan szerelemmel — azzal a szerelemmel, amely­ről a mesékben írnak és amely- igei oly ritkán találkozunk az eleiben. Felébredt bennem az író $ a csónakoshoz fordultam, reménykedve, hogy megismerem az egész történetet. A szerelem és India felszaba­dító harcának története volt ez, 1052-ben, amikor az egész or­szágon átcsapott a forradalom hulláma. Travankor népe — a munkások, parasztok, diákok, süt a csónakosok és a halászok is — harcba indult jogaiért. Több­ezer kuyloni halász és csónakos sztrájkolt. Kijelentették, hogy még akkor sem kezdik meg a munkát, ha vérük pirosra festi a tengert. /Ánkéntelenül is megkér- ■' deztem, amikor az írás- tudatlan csónakos szájából hal­lottam ezeket a büszke szava­kat: — Ki beszélt a csónakosok nevében? — Ö, uram, ő. — Ki az az ő? — Krisna, uram. O volt a ve­zérünk, a mi kasztunkhoz tar­tozott és velünk együtt dolgo­zott. De iskolába járt és több esztendőt töltött. Trivandrumban. Olt hallotta a nagy politikusok beszédeit és maga is úgy tudott beszélni, mint ők. Szép és erős ember volt. Számúra nem je­lenteit nehézséget, hogy Hunion­ból három mérföldet ússzon Hadimhoz. — Krisna és Radha! Mint a legendában —; szóltam közbe csodálkozva. — Nem ez volt az igazi neve, uram, de Krisna így szólította és azután mi is. A csónakosok azt tartották, hogy ilyen csodá­latos pár nincs több a világon. Mindannyian örültek, amikor megtörtént a kézfogó — egy ki­vételével ... A csónakos hirtelen elhall- ^ gátolt és hosszú ideig csupán az evezők csobbanása törte meg a csendet. — Ki volt az az egy? — Az, aki szintén szerette Rád hát — mondta aztán újra elhallgatott. i — Radha!— mondottam, mert szerettem volna folytatni a be­szélgetést. — Bizonyára akkor nagyon szép volt? — Szép? —ismételte mélyen sóhajtva. — Igazi szépség volt uram! Nemcsak a mi falunk környékén, de Kuylonban sem akadt szebb nála. Hajlékony voll es karcsú, mint a pálma, Es a szeme! Mély, mint a ten­ger ... — Mi történt? — Aztán, uram? — ismételte a csónakos. — Azután, hogy Krisna elmondotta beszédét, ül­dözni ■ kezdte a rendőrség. Min­denfelé kiterjesztette hálójút, de Krisna nem akadt belé. Élrejtü- zölt cs tovább dolgozott. A rendőrség minden kísérlete hiá­bavalónak bizonyult. Az embe­rek azt beszélték, hogy Krisna sohasem kerül a kezükbe. Éj­szakánként azonban mindig el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom