Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-27 / 304. szám

Falusi kultúroltlionok Hgycîméfcc !

' Jövő évi ícl’vek a uemesnádudvari Köss ut b Term el őszöve t keze t be u

Ismeretierjesztés Kecelen

Évek óta kikristályosodott módszerek alapján végzi népnevelő munkáját a keceli kultúrotthon. Nemcsak a művészeti munka területén ért el jelentősebb eredményeket és vált »2 iziés nevelőjévé, a kulturális igények fejlesztőjévé, hanem li- gvelemre méltó eredményességgel végzi az ismeretterjesztés feladatát is. Nagy Sándor, a kultúrotthon igazgatója, kérésünkre elmondta, milyen módszerekkel dolgozik a kultúrház, hogyan érte el azt, hogy ma már egy ismeretterjesztő előadás nagy vonzóerőt jelent és nem egyszer élénk eszmecsere kerekedik ki egy-egy előadás után, a tárgyalt téma körül.

Az első és legfontosabb feladat, amelynek a végrehajtása megalapozza az ismeretterjesztő munkát, az, hogy állandó és kipróbált előadói gárdára támaszkodik. Nagy gonddal választják ki a tématerv szerinti előadás előadóját. Nemcsak a község pedagógusai, a tanács dolgozói, a párt- és tömegszervezetek vezetői vállalnak ilyen előadásokat, hanem bevonta a kultúrotthon az előadói munkaközösségbe a község legjobb termelőit.

Herczeg József 6 holdas, kitüntetett gazda például rendszeresen tart előadásokat. Legtöbbször a saját házában gyűjti ösz- sze az előadás részvevőit és vetített képpel, bőséges szemléltetéssel kiegészített előadásaira alaposan, gondosan készül. Legutóbb például egy zöldségtermelésről szóló, kevéssé ismert szakkönyv ismertetése volt napirenden. Herczeg József maga is beszerezte ezt a szakkönyvet, s mielőtt előadását megtartotta volna, kipróbálta a szakkönyv által ajánlott termesztési módszereket. Előadásán fejezetről'fejezetre haladva emelte kl a szakkönyv főbb vonásait. Levonta a következtetést, hogy sok olyan jó módszer van a szakkönyvben, amit Kecelen is lehet alkalmazni. Felhívta a figyelmet például a konyhakertészet, a zöldségtermelés eredményes módjára és ismertette a zöldtakarmányozás jelentőségét. Az általa termesztett növények közül bemutatásra alkalmas példányokat választott ki és képanyagot is gyűjtött össze az ismertetett témáról. A könyvismertetés után diafilmet vetítettek, amely a zöld futószalag jelentőségét és alkalmazásának módját mutatta be részletesen. A filmet követő vitában a megjelent dolgozó parasztok maguk is felszólaltak. Az a vélemény kerekedett ki a megbeszélés után, hogy a zöld futószalag a takarmánytermelésnek a leg- haladottabb módja. Egyéni kisgazdaságban persze nem nagyon lehet használni, de a szocialista mezőgazdasági nagyüzem, a termelőszövetkezet, már élvezni tudja minden előnyét. Végső következtetésként maguk a dolgozó parasztok vonták le a tanulságot, hogy korszerű zöldtakarmányozás és ebből származó magasabb jövedelem a termelő- szövetkezetek életének az egyéni parasztgazdaságokkal szemben hatalmas előnye. Jól járnak tehát azok a dolgozó parasztok, akik a szövetkezés útját választják.

Bevett gyakorlat, hogy az előadók nemcsak a kultúrotthonban állnak hallgatóik elé, hanem a tanács kocsiján rendszeresen ellátogatnak Kecel határába is. Látogatásukat alapos propagandamunka előzi meg. Általában iskolában tartják az előadásokat és a pedagógusok a gyermekek útján értesítik a szülőket, érdeklődőket, az előadás időpontjáról, témájáról és az előadó személyéről. A Dömötör-tanyai iskolában rendezett, baromfitenyésztésről szóló könyvismertető előadás például a pedagógusok által megindított propagandamunka következtében igen sok látogatót kapott. Előre értesítették a közeli Magyar Kalász Termelő- szövetkezet tagjait is, a környékbeli egyénileg dolgozó parasztok mellett sok termelőszövetkezeti tag is részt vett az előadáson.

A vita megindításánál mindig az volt a legnagyobb hiba, hogy nehezen akad első hd^iszóló. Ezért az előadás előtt egy-egy környékbeli dolgozó parasztot,

vagy termelőszövetkezeti tagot, aki az érintett témakörben otthonosan mozog, maga is ilyen munkaterületen dolgozik, jó eredményeket ért el, felkéri — mondja el tapasztalatait. Az első hozzászólót aztán követik a többiek. Természetesen nem előre elkészített, az előadó által sugalmazott felszólalással lép a nyilvánosság elé a hozzászólásra felkért dolgozó, hanem saját maga tapasztalatait mondja el keresetlen szavakkal.

Használható és eredményes módszer az is, hogy minden előadáson részt vesz egy-egy jól- képzett népnevelő, párt-, tanácsvagy tömegszervezeti vezető, aki a hozzáintézett vitás kérdésekre, politikai problémákra ad választ.

Az ismeretterjesztés még a szórakoztató rendezvények szüneteiben is szóhoz jut. A kultúrház választmánya, vagy ahogy Kecelen hívják, a kultúi'bizott- ság tánciskolát rendezett Kecelen. Nagy örömmel fogadták a hallgatók, amikor a tanfolyam szünetében rövid öt-tízperces előadást hallhattak a helyes társadalmi magatartásról, a tánc fejlődéséről, a köszönésről és annak művelődéstörténeti érdekességeiről, az udvariasságról. A hallgatók kérték, hogy az előadók rendszeresen keressék fel tanfolyamukat.

Gyakran előfordul, hogy amikor egy-egy dolgozó paraszt tanyáján tartanak előadást, a barátságos eszmecsere közben a házigazda megvendégeli a jelenlévőket, köszönti a vendégeket, a szereplőket. Egy-egy ilyen előadás után sűrűn kérdezgetik meg a környékbeli dolgozó pa- rasztok: hát az ő tanyájukon mikor rendeznek már hasonló előadást.

Kecelen tehát a népművelési munka fontos területe: az ismeretterjesztés helyileg kialakult jó módszerekkel, baráti légkörben, vendéglátó szívélyességgel fűszerezve, szinte új népszokást alakított ki a vándorló ismeret- terjesztő előadások szervezésével. Megszívlelendő példa ez!

A nemesnádudvari Kossuth TSZ az idén tovább szilárdult, tovább gazdagodott. A zárszámadási közgyűlésen az eredmények ismertetése után a tagság részletesen megvitatta az új gazdasági év terveit. Elmúlt évek tapasztalatai meggyőzték őket arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás alapja a gondos és előrelátó tervezés. Az elmúlt gazdasági év nagy okulással is szolgált. Ott értek el nagyobb termésátlagot, ahol erőteljesebben igénybe vették a gépi munkát. Ebből egyetlen következtetést j vonhattak le, a jövőben nagyobb szerepet juttatni a gépeknek. Tavasszal kukoricájuk ’nagyrészét négyzetesen fogják vetni, ebben a gépállomás négyzetes vetőgépe fogja segíteni őket, többi kapásaiknál pedig arra törekednek, hogy a géppel végzett növény- ápolás segítse a szövetkezetét a többtermés eléréséhez.

Szarvasmarha állományuk 1 gondozásával a tejhozamot az I elmúlt évhez viszonyítva, há- j romszorosára emelték. Szarvasmarha állományuk fejlesztése azonban megköveteli új és a követelményeknek megfelelő istállók építését. A tagság elhatározta, saját erőből a téli hónapok során megépíti. A takarmány- bázis növelésére egy újabb 500 köbméteres silót készítenek. A sertésállomány minőségi megjavítására jövőre egy faj- és vér- tiszta törzsállományt fognak beszervezni.

A tagság úgy döntött, tovább kell emelni a víziszarnyas állományt. Az elmúlt évben vásárolt keltetőgépet egy újabb vásárlásával kell kibővíteni. A több baromfi és tojás nemcsak beadásuk teljesítését könnyíti meg, de jelentős mennyiséget biztosít a szabad piacra, a városi lakosság jobb ellátására.

A szövetkezet jelentős szőlő- területtel rendelkezik. Az idén holdanként 23 hl. bortermést értek el. Az eredmények biztatóak a jövőre nézve. Most azon kell lenni, hogy tavasszal tovább folytassák a trágyázást, a szerves- és műtrágya alkalmazását.

A Bajai Ruhaüzem DISZ-fiofaijai az éves terv sikeres befejezéséért

Kormos Katalin, a »Szakma kiváló dolgozója« 140 százalékra telt vállalást, 150, százalékot teljesít.

Kenyeres Mária sztahanovista vállalását 20 százalékkal túlteljesítette.

cÆ pirog

tria : IVAK BOGMIT

A mai ukrán írók »Tovariscsi - című elbeszélés-kötetéből.

— Már jól ötven felé járok, és bizony sok karácsonyfát láttam életemben. Most, ahogy itt hallgatom, hogy a kis unokám mit csacsog a karácsonyfán látott csecse-becsékről, eszembejut egy régi-régi karácsonyom.

— Talán hat—hétéves lehettem akkoriban. Fönt ültem a kemence tetején. Gőzhajónak képzeltem magam: tülköltem és idi-oda ringatóztam a nagy ha- cm meleg kölesben, amit száradni terített föl anyám a ke- tu&ncére.

— Gyere csak ide, Mikolka' — szólt rám a mama.

Morcosán lemásztam. A mama végigsimított a fejemen, s a hajamból a padlóra hullt a sok köles.

Tudod, kisfiam, ma vendégségbe megyünk.

— De nincsen csizmám, hogyan mennék? — vetettem ellen.

— Majd fölhúzod apádét, jó sok kapcát tekerek a labádra.

;.. A papa csizmáját! Fölhúzom a papa csizmáját! — ugráltam végig téllábon a szobát örömömben.

.4 papa csizmájának ragyogó jenyes szála volt. az orrán vauig mindkettőnek egészen új folt díszelgett. Még sonar.cm húztam fel ezeket a csizmákat, kdeiig valahányszor csak kimenteni az utcára, a mama bocskor- jaba leptem bele.

— Hanem jól jegyezd meg. mit mondok — szólt újból a mama. — Kulin a nagynénihez megyünk karácsonyfanézőbe, hát jól ügyelj, nehogy mcgszc- Menítsél.

Csodálkozva néztem a mamára.

— Tudod a néni gazdag, mi pedig szegények vagyunk. Nekik saját üzletük van, a te papád meg egész nyáron csak napszámba jár. Tudod magad is, a krumplira se kerül zsír nálunk, ők meg mindennap húst esznek. .

Nem nagyon értettem, mit mondott a mama, de csak hallgattam figyelmesen.

— Ha valami jót raknak az asztalra —,folytatta a mama, — hát neki ne essél, mint aki három napja nem evett. Teszem azt, a néni kínál: »vegyél, Mi- ko'ka, egy kis húst». Te meg azt mond.od: »Köszönöm szépen, néni, nem vagyok éhes«. Erre ö: »Azért csak vegyél, ne kéresd magad-«, te pedig: »Nem kéretem magam, néni, csak hiába, nem kívánom-«. De aztán, ha ő maga odateszi a tányérodra, akkor egyél. De ne siessél!... Ne edd meg mind, hagyjál belőle egy kicsit a tányéron.

— Mi az, hogy kicsit? —fag- gatóztam. — Mégis mennyit?

— Mondjuk egy falatra valót!

— Es a borsosból?

— Na ne légy olyan buta! Hagyjál, mondjuk egy kanállal.

»Aha« — gondoltam magamban — húsból egy falatot, boiscsból egy kanállal.

— Ha megetted, amit eléd tettek. s a néni megint kínál, mondd azt: »Köszönöm, néni, nem tudok többet enni, sehogy sem tudok.« Aztán még hoznak pirogot is, vagy valami mást, hát abból se vegyél, várd mag, viig adnak. Edd meg — és nz kérj többel Kibírod, kisfiam?

Szinte a. nyálam is csörgött már, ahogy a húsra, meg a pirogra gondoltam, de azért beleegyeztem.

— Kibírom, persze. Es a pirogból is hagyjak egy falatot?

A mama erre elmosolyodott: «Nem, azt megeheted mind.«

— Hát papa nem jön vendégségbe?

— Nem.

— Miért nem jön? Ö nem szereti a pirogot?

— Szereti, vagy nem szereti, nem a te dolgod. A néni meg a férje — boltosok. Sokszor becsapják az embereket és a papa egyszer jól oda is mondogatott nekik. Tudod, mi se mennénk, de a szegénység csak rászorít: a darakása már fogyóban van — s kitől vennénk kölcsön? Csak Kulina néniéktől. Fia meg nem fogadjuk el a meghívást, még azt mondja — büszkék vagyunk nagyon és nem ad semmit.

Alig váriam, hogy esteledjék. A mama jól becsavarta a lábamat kapcákba és fölhúzta a csizmái.

— Nem minden gyereknek van ilyen csizmája! — szóltam büszkén és fontoskodva föl-alá jártam, a szobába, s közben az apámra néztem, aki ott feküdt az ágyon.

— Nem bizony, fiam — mondta az apám sóhajtva és a fal felé fordult.

— Patrik úgyis megpukkad majd mérgiben, ha meglátja, milyen csizmám van.

A papa nem szólt rá semmit, a mama pedig miért, miért sem, szomorúan tekintett végig rajtam. aztán lehajolt, megcsókolt és azt mondta;

— No, gyere csak, menjünk, későre jár.

— Ahogy megérkeztünk a né- niékhez, mindenki az én csizmámra bámult.

A néni rámnézett, megcsóválta a lazát ás. azt mondta:

— Aj, aj, te szegény! No eiedj, játszál a Petrikkel! Eredj csak — szólt rám a mama és sietve beluszkolt a szomszéd szobába.

Petiik odajött hozzám, összemérte magát velem, hogy melyikünk a magasabb, aztán távolabb ment, végignézett rajtam, s lebiggyesztette a száját.

— Mit érsz vele? Magasabb vagy, de én meg sokkal szélesebb vagyok.

Kinevettem magamat:

— Ha akarom, két hét alatt én is meghízok. Lám csak, a Filip molnár disznója is egészen sovány volt, aztán két hétig jó sok krumplit etettek vele, s most már nálad is kövérebb. Csak több* krumplit kell ennem,

Petruska nem tudott rá mondani semmit. Odament a karácsonyfához és nézegetni kezdte a játékokat. Volt rajta aranyos, ezüstös dió, bábcsikó, medve, nyúl. És mennyi gyertya! Piros, sárga, kék meg zöld!... És égett mind, még a szemem is káprá- zolt, a nagy fényességtől.

— Szép karácsonyfa mi? — kérdezte fölényesen. Vállat vontam erre és én is elbiggyesztet- Uzm a számat:

— A mienk otthon sokkal szebb.

— A tietek? Van is nektek karácsonyfátok! — és olyan gúnyosan nevetett Petrlk, hogy szerettem volna jól pofonütni. Dekát a mama rámparancsolt, hogy legyek udvarias.

— Azt látnád, mekkora könyvet vett nekem a papa! — s mulattam, hogy milyen nagy.

Pelrik tehetetlen mérgében nem tudott mit csinálni, a nyelvéi öllögeile. Már éppen emeltem a kezemet, hogy mégis odacsapok neki, amikor a néni bekiáltott:

— Gyertek vacsorázni!

Engem odaültettek Pelrik

mellé, a. mamát meg az asztal túlsó végére. Ahogy ott ülte ni,

eszembe jutott: »Borsosból egy kanállal, húsból — egy falatra velőt kell hagyni, a pirogot mind megehetem«.

De nem borscsot hoztak, hanem metéltlevest. Ránéztem a mamára és nem tudtam, abból is kell-e hagynom. Erről egyáltalán nem■ is beszéltünk. Ha ott ültem volna a mama mellett, hát könnyű lett volna megkérdezni, de így?...

— Kérsz még egy kicsit, Mikolka? — kérdezte a néni mikor megettem.

— Köszönöm, néni, már jóllaktam.

Aztán siilt malacot hoztak. Ettem belőle egy kicsit, ahogy a mama mondta. Petrik meg úgy tömte magát, mintha napok óta nem kapott volna semmit

— Ne szegyeid ám magad, Mikolka, vegyél még — kínált a néni.

— Köszönöm, néni, nem vagyok éhes.

Közben majd elcsurrant a nyálam.

Végre odatették a pirogot is az asztalra. Még soha életemben nem ettem ilyen pirogot: édes volt, mint a méz, s a tetejére befőttet tettek. Szinte olvadt az ember szájában! Jóformán észre sem vettem, már el is fogyott az a darab, amit kaptam és. a tál még mindig félig volt

— Vegyél még pirogot, Mikolka, vegyél csak — szólt rám a néni, de eszébe sem jutott, hogu ö maga tegyen a tányéromra.

A mama szomorú szemmel nézett rám.

«No, — gondoltam magamban, — nem szégyenítem meg a mamát« és így feleltem:

— Köszönöm, néni. Valahogy ... nem kívánom.

— Azért csak vegyél még egy darabot! Jó porhanyós, elolvad a szádban!

— Köszönöm szépen, néni, sehogy se tudok, többet enni.

A /esni a többi vendégekhez

«