Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-27 / 304. szám

FELEGYHAZI KRÓNIKA

O-OOOOOOOOO-O O-OO-O-O-O-OOOO-O-O-OOOOOO'OO-O-O-OOOOOOO-OOOQOC

A VÖRÖS CSILLAG TSZ ELORELÉPDEL

Megy élik szarvasniai']ia( en y ész lésének

problémáiról

ni.

1 Az értekezlet számos hozzászólása közül még különösen figyelmet érdemel

>& Pcstality Mártonnak, a bácsbokodi Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnökének rövid hozzászólása.

Elmondta, hogy évekkel ezelőtt milyen kevés megbecsülés jutott az állatgondozóknak és különösen a tehenészeknek. Rendszerint olyan ember került az állatok mellé, aki maga sem érezte át munkájának jelentőségét és legtöbb esetben olyan emberek, akik másutt sem állták meg helyüket. A mi tagságunk már megértette, hogy jól jövedelmező állattenyésztést csak akkor lehet kialakítani, ha az állatok mellé olyan embert állítunk, aki mindenképpen megállja a helyét. Ezt már egyébként az eredmények is bebizonyították nálunk. 1953-ban 54 tehéntől 57 977 liter tejet fejtünk. 1954-ben ugyanannyi tehéntől 61 503 litert. Ebben az esztendőben pedig 40 tehéntől 103 860 liter tejet fejtünk és ezt annak köszönhettük, hogy egyrészt az állomány minőségi feljavítására, másrészt a gondozás megjavítására törekedtünk. Tehenészeink most már bátran vállalják, hogy az 1956-os évben 3000 liter tejet fejnek jenenként.

Persze elengedhetetlen feltétel a jó takarmányozás is. Erre is megvannak a lehetőségeink. 1500 köbméter kiváló silót készítettünk takarmányrépából, törekből, szénából és csalamá- déból. A következő évben pedig a füves vetésforgó mellett 52 hold mesterséges legelőt is létesítünk.

Malál András, a Ilildpuszlai

Állami Gazdaság lőagronó- musa elmondta,

hogy gazdaságuk hogyan terem- Lette meg a feltételeket a szarvasmarhatenyésztés fellendítéséhez. Természetesen nagy nehézségük volt az évekig túlzottan és egyoldalúan vetőmagtermelő állami gazdaságban az állattenyésztés fellendítése. Ennek ellenére 1954-ben már a szántóterület szálastakarmány- termelő hányada 21 %-ra emelkedett, amelynek felén pillangósokat termeltek. Bár ebben az időszakban a pillangósok betakarítása még sok kívánnivalót hagyott maga után es a kettős termelés, valamint a legelőgazdálkodás is kezdetleges volt. A 200 darabból álló tehénállomány az elmúlt évben átlagosan 2000 liter tejet adott. Ebben az évben az állomány felfrissítésére kiváló apaállatokat hoztak a mezőhegycsi és bábolnai tenyészetekből, bevezettek az itatásos borjúnevelést és a megyei igazgatóság közbenjárása és ellenőrzése mellett megkezdődött a törzskönyvi ellenőrzés is. Ma már az állománynak több mint 50 százaléka törzskönyvi ellenőrzés alatt áll, és az idei évben a tehenenkénti tejhozam elérte a 3200 litert.

— Tehenészetünk dolgozói éppen a napokban tettek vállalást arra vonatkozóan, hogy a jövő évben a tehenenkénti tejhozamot 3500 literre növelik. — 1956-ban állományunk 75 százalékát vonjuk majd be törzskönyvi ellenőrzés alá és ezenkívül a céltudatos pároztatási tervek, az egyedi takarmányozás és jó gondozás révén elérjük, hogy egy év múlva jó és nagyhozamú törzstenyészet jellemzi gazdaságunkat — hangsúlyozta a fő- agronómus.

Bognár Lajos kunszent- miklósi egyéni gazda

a tehenészet, illetve a tehéntartás jövedelmezőségét bizonygatta. A saját gazdaságából igen sikeres és meggyőző példát tárt az értekezlet részvevői elé. Gazdaságában három tehén van, amelynek a haszna egyetlen év alatt 44 648 forint volt. Ez a következőképpen oszlik me#.

11 042 liter tejet szállított a Tejbegyűjtő Vállalatnak, több mint 30 000 forintot kapott érte. 4380 liter tejet háztól adott el, ennek ellenértéké ugyancsak meghaladja a 15 000 forintot, 400 litert számolt a háztáji szükségletre és 3600 liter tejből még három bikaborjút nevelt fel.

Hozzászólásában utalt arra, hogy ezt a jövedelmet nem egyszerű elérni, Csak évről-évre való gondos takarmányozás és ápolás után várhatunk magas hozamokat. Például a 44-es számú, Jolán nevű tehene 1953-ban 16 litert adott átlagosan, s a legmagasabb íejési átlaga — közvetlenül az elles után — 19 és fél liter volt. 1954-ben évi átlagban a napi tejhozam már elérte a 24 litert és ez év októberében és decemberében átlagosan 32 liter tejet adott naponta. Érdemes tehát az állatoknak gondját viselni és nem sajnálni tőle a takarmányt — mondotta —, mert ez az egyetlen helyes út, amely a hozamok növekedéséhez vezet.

Bagó Bálint, a Városföldi Állami Gazdaság fő- agronómusa arról beszélt,

hogy gazdaságuk több mint 1 millió forint tiszta jövedelemmel zárja az évet, és ebben a jövedelemben nem kis része van a fejlett állattenyésztésnek. Két évvel ezelőtt teheneik évi tejhozama alig érte el az 1600 litert. Azóta már több mint kétszerese és jövőre már eléri a 3600 literes tehenenkénti hozamot. Lelkesen beszélt arról, hogyan fejlődött tehenészetük és hangsúlyozta, hogy munkájában mindenkinek hinni kell és merészen akarni, mert a lelkesedés, valamint az akarás éppolyan feltételei a nagy eredmények elérésének, mint a jó takarmányozás. Biztató, lelkesítő szavait nagy tetszéssel fogadták a részvevők.

A bajai ankét nagyon tanulságos volt és reméljük, valameny- nyi részvevő alkalmazza majd munkájában az anketon tanultakat, ami jótékonyan log hatni egész megyénk szarvas- marhalenyésztcsének fellendülésére.

Könvvehröl - röviden

Fekete István:

LUTRA

Lutra, a magányos öreg vidra kalandos élete alkalmat ad az írónak arra, hogy a folyók, tavak, nádasok állatvilágának irodalmi és természettudományosán is hiteles — leírásában gyönyörködhessen az olvasó. A kalandokban bővelkedő állattörténetek mellett a halászok és vadászok életével is megismerkedhetünk.

Fekete Istvánnak a téli könyvpiacon egy másik műve Is megjelent. Címe: Kele. A kitűnő író egy sebesült gólya sorsán keresztül egy derék kertészcsaláddal ismertet meg, amely Kelét, a gólyát gondozásába veszi.

Raffy Ádám:

KÉT MALOMKŐ

Történelmi regényirodalmunk figyelemre méltó alkotással gazdagodott: a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Raffy Ádám: Két malomkő című regényét. A mű a Habsburg- és törökhatalom szorításában vergődő önálló Erdély végnapjairól szól. A Bethlen Gábor örökségét elprédáló, rövidlátó és önző politikát folytató, egymással tor- zsaikodó nemesurak között cl a regény főhőse, Rozsnyai Dávid, a gyengekezű, tehetetlen Apafi fejedelem deákja, később követe a szdltáni portán. Rozsnyai maga köré gyűjti a kor maroknyi, jószándékú, és jobbrahivatott közszereplőjét, a iüggetlcn Erdély megtartásén munkálkodik. A Thököly-felkeléisse], az önálló magyar politikai törekvések, a kor Utolsó Ilabsburg-ellénes fellobbanásával ér véget a színes, érdekes meseszövésű és művelődéstörténeti anyagában is rendkívül gazdag történelmi regény*

A Vörös Csillag Termelő- szövetkezet az elmúlt évek folyamán nem igen váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert minden évben adóssággal zár. Látták ezt az illetékesek, s ezért úgy döntöttek, hogy a szövetkezeiét nemcsak anyagi, hanem erkölcsi segítséggel is támogatni kell. Ez év októberében így került a szövetkezet élére mint elnök, Pesir István elvtárs, a megyei tanács Mezőgazdasági Igazgatóságától.

A múlt héten a termelőszövetkezetben összejöttek a tagok, hogy meghallgassák az 1955-ös évben elért eredményekről szóló beszámolót. A gyűlésen kiderült, hogy a termelőszövetkezet szakított az eddigi rossz gazdálkodással, aminek következtében már adósság nélkül zárta az évet, a szövetkezet tagjai munkaegységenként 15 forint 90 fillért kapnak. Nagy haladás ez a Vörös Csillag részéről, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi esztendőt még 240 000 forint adóssággal zárták.

A közgyűlésen szó esett az idei jó termésről, aminek révén a közgyűlés állal tervezett tervet a tsz túlteljesítette és így kenyérgabonából is 130 mázsa prémiumot osztott szét.

Arra is fény derült, hogy a tsz idei takarmánytermése nem volt olyan megfelelő, mint amilyent vártak. Ennek az oka csupán a tsz-en múlott. Rögös volt a föld, ritkára kelt az őszi árpa és így természetes, hogy alacsonyabb lett a termésátlag is. A tsz vezetősége és a tagság okult ebből a példából és elhatározták, hogy a jövő évben változtatni kell a gazdálkodás módszerén. Nem szabad elIiarácsony napján, délután 3 óra jeli benépesült a városi Mti DSZ-székház. Az MNDSZ városi szervezete, meg a Kossuth utcai általános iskola szülői munkaközössége vendégül látta az állami gondozott gyerekeket. A szeretet legforróbb percei voltak azok, amikor a vidám kis

A múlt hét végén a város határában gazdálkodó termelőszövetkezetek közül hat tsz kapott segítséget jószágainak az á t.ü-ilp.ltutésáliez. Az érkezett

hanyagolniuk a tarlóhántást, több kukoricát kell termeszteniük, mert az idén a tsz összes szántóterületének csak 6 százalékát vetették be kukorica* val, aminek most az a következménye, hogy az élőre számítolt 300 darab sertés helyett nem tudtak többet 60 darabnál hízóba fogni, nincs abraktakarmány.

A jobb gazdálkodás érdekében tervek születtek. Azt tervezik, hogy a jövő évben minden munkaegység csaknem 10 forinttal érjen többet az ideinél, vagyis az idén egy munkaegységre 15 forint 90 fillér jutott, jövőre már 25 forint jussom Hogyan akarják ezt elérni? ügy, hogy a jövő évi növénytermelésből 401 000 forintot, állattenyésztésből 500 000 forintos jövedelmet akarnak. Tekintve, hogy jelenleg a tsz baromfiállománya igen rosszul áll, a jövő évben annyira kell emelni a baromfiállomány létszámát, hogy abból 90 000 forintos jövedelem származzon.

A beszámolóban a háztáji birtok nagyságára vonatkozóan is történt említés. Ezt pedig úgy akarják megoldani, hogy la, mennyit dolgozik, ahhoz mérik a háztáji birtok alapszabályszerinti területét. De az, aki még a kötelező munkaegységet sem éri el, vagy jobban mondva, a szövetkezetét csak alkalmi munkára használja, nem kaphat többet 800 négyszögöl háztáji földnél. Említés történt még ezenkívül a munkafegyelemmel kapcsolatos kérdésekről is, amelyet azonban állandó napirendi pontként kell kezelni a termelőszövetkezetben, ha azt akarják, hogy a jövő évi tervüket maradéktalanul győzelemre vigyék.

vendégeli a kultúrműsor es a közös tea után, szivükhöz szorították az ajándékcsomagokat. Volt azokban minden, csokoládé, baba, a fiúknak autó, stbi Vendég és vendéglátó, mindenki egyformán örült, a karácsonyi szeretet tüze összeolvasztotta a sziveket.

répaszeletből a Dózsa, a V$- rös Csillag, meg a Fejlődés 300 —300 mázsát, az Uj liléi, a Tunes is és a Bem pedig tsz-euként 130 mázsát kapott;, ,

fordult. Beszélgetlek. Én meg csak egyre a pirogos tálat lestem. Petrik már a negyedik darabot falta. Úgy csámcsogott, akár valami malac. Hogy jobban erőt vegyek magamon, az asztal alá kezdtem nézegetni. — Egy macska dorombolt ott. Néztem, néztem a macskát, de a pirog csak nem ment ki az eszemből. Megint csak felnéztem a tálra. Bárcsak kifogyna belőle! De úgylátszik, mindenki jóllakott már, s még mindig három jó nagy darab maradt, és milyen közel van! *De hiszen a néni mondta, hogy vegyek még — jutott eszembe. S ha egyszer kínált, miért ne vennék?« Csak a felét eszem meg, a másik felét meg otthagyom a tányéron.« A mama éppen a szomszédjához fordult, s annyira belemerültek a beszédbe, hogy nem is figyelt rám. -Veszek« — határoztam és a tál felé nyúltam. De ahogy a mamára pillantottam hirtelen, látom engem néz. Valami hidegség markolta össze a szívemet. Most mi lesz? Egyszeriben elment a kedvem az evéstől. Ebben a pillanatban mindent odaadtam volna, csak hogy a kezem ismét olt lenne a térdemen. Hát most visszahúzom — gondoltam, — az még nagyobb szégyen lesz.

A néni rámnézett, gúnyosan elmosolyodott és kedveskedő hangon megszólalt:

— Vegyél csak, vegyél, ne félj — és lenézően tekintett a mamára.

A mama elpirult, lesütötte a szemét.

Akkor aztán megszólaltam;

— Nem magamnak akartam. Én nem is szeretem az ilyen pirogot. À macskának eltartani odaadni, mert hogy olyan éhes. Odaadhatom a macskának néni?

A néni arca hirtelen színt változtatott, most már nem mosolygott.

. m- Micsoda bolondl <^s szólt

mérgesen. — A macska mégsem- eszi az édességet.

— A mi macskánk megeszi — mondtam. — Odaadhatom neki?

A mama arca földerült.

— Mikolka — szólt rám szemrehányóan, — hogy adhatnál ilyen finom pirogot a macskának?

Az asztal körül mindenki hallgatott, a néni meg bele is sápadt, olyan dühös lett.

Petrik, se szó — se beszéd, benyúlt a tálba és az egyik pirogot ledobta a macskának. És az jóízűen rágni kezdte.

— Megeszi! — kiáltott Petrik..

— Nézzétek csak, szereti az édességet!

— Minálunk nemcsak a macska, hanem a kismacskák is megeszik — szóltam nagy fölényességgel.

— Csak a befőttből ki keli venni a magját, hogy meg ne fulladjanak tőle.

Valójában pedig befőtt soha nem volt nálunk! A mamára néztem. Szomorú tekintetével mintha meg akart volna simogatni. Aztán látom, hogy köny- nyes a szeme ...

Mikor hazafelé készülődtünk, s már kint voltunk az előszobában, a néni így szólt a mamához:

— Olyan zsivány lesz ebből is, amilyen az apja. Nem kelüli el a börtönt ez sem.

Otthon faggatóra fogtam a papát:

— Igaz, hogy a börtönbe kerül, aki édes pirogot ad a macskának?

— Na, még ilyet sem hallottam — nevette el magát a papa.

A mama elmesélt neki mindent toviről-hagyire, mire a papa fölkapott, odaszorított a mellére és így szólt:

— Derék gyerek vagy, fiam! Ne is add el soha a büszkeségedet semmiféle pirogért! Várjál csak, tűrjél még egy kicsit

— lesz még ünnep a mi utcánkban is,,.

RÉPASZELETET kaptak a tsz-ek

SZÁZ IIALOFZOBABOTOR TERVEN FELÜL

A krónika szerkesztője felkereste az Asztalosipari Szövetkezet elnökét és megkérte, nyilatkozzon a szövetkezet ez évi munkájáról.

— Szövetkezetünk 1948-ban alakult. Akkor nehéz körülmények között kezdtük a munkát. Kevesen is voltunk, meg a felszerelésünk is eiég gyér volt. De ahogy haladt az idő, úgy gazdagodtunk. Ebben az évben kibővítettük a központi műhelyünket, 160 négyzetmétert építettünk hozzá, ami 134 000 forintba került.

Az eves tervünket november 15-én befejeztük. Azóta terven felül dolgozunk és kiszámítottuk, hogy 600 000 forinttal készítünk több bútort az év végéig, ami kb. 100 hálószobát jelent.

Ebben az évben csaknem egyszerannyi bútort készítettünk a lakosságnak, mint tavaly. Tavaly ugyanis 450 000 forint volt h helyi megrendelés értéke, az idén azonban meghaladta az egy milliót. Ma már ott tartunk, hogy megrendelést csak márciusra tudunk vállalni, miután ezideig 80 garnitúra rendelésünk van.

ELFELEJTKEZTEK AZ ÜTTÖUÖKRÖL

ízléses plakátok hirdetik a váios belterületén a Móra Ferenc Kiváló Kultúrház december hónap második felének mű- sorszámait. A járókelők meg- megállnak és örömmel szereznek tudomást egy-egy olyan rendezvényről, amely őket szorosabban érdekli.

De nem így az úttörők. Ök inkább bosszankodnak és tegyük hozzá, jogosan. Ugyanis az általános iskolákban megkezdődött a téli szünet. A tanárok, a nevelők azzal bocsátották útnak a tanulókat, hogy pihenjék ki magukat a szünetben, szórakozzanak sokat, ae ne felejtkezzenek el a tankönyvek forgatásáról sem. A népművelési szervek is segítségükre sietnek a pajtásoknak. A megyei tanács népművelési osztálya is leiratot intézett a kultúrházakhoz, amelyben elrendeli, hogy a téli szünet ideje alatt naponta délelőtt 10-től 13 óráig, délután pedig

14-tól 17 óráig álljanak a kultúrházak az úttörők rendelkezésére.

Sajnos, úgylátszik, hogy a félegyházi Móra Ferenc járási kultúrház igazgatója félreértette ezt, mert az a plakát, amelyik a december második felének a műsorát proponálja, az úttörők részére nem mond egy betűt sem.

Helyes lenne, ha a megyei tanács népművelési osztálya megvizsgálná, hogy a fclegyhá- z.i járási kultúrház mit tett eddig az úttörők foglalkoztatása étdekében és mit akar tenni ezután!

A SZERETET JEGYÉBEN