Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-24 / 302. szám

A Népújság szakszervezeti rovata Készül a nílusi forgóhíd — Győrben Segítsenek a MEDOSZ üzemi szervei A RODOSZ megyei bizottsá­ga telhívja az üzemi szervek­nek a figyelmét arra, hogy nyújtsanak kellő segítséget az üzemekben tartandó termelési értekezletek szervezéséhez, meg az éves verseny vállalások érté­keléséhez, valamint a január hónapban megtartandó tervis- niertető értekezletekhez. A MEDOSZ üzemi Bzervci fo­kozottabban ellenőrizzék a kifi­zetendő prémiumokat, a kifize­tés helyességét, s ahol mulasz­tás van, a törvényesség keretén belül követeljék meg a mulasz­tás azonnali felszámolását. Az üzemi bizottságok készít­sék el az 1955. évvégi leltárt, va­lamint az 1956. évi költségvetést és annak egy példányát küldjék meg a MEDOSZ megyebizottsa- gárfak. Szakszervezeti tagok takarékossági mozgalma A Magyar Nemzeti Bank 4. területi bizottságának# szakszer­vezeti alapszervezete kétéves munkássága alatt 21 dolgozó ré­szére biztosított üdülőjegyet. A 21 közül egy ingyenesen üdült. A szakszervezet 14 szervezeti tagja számára 20B2 forint se­gélyt űzetett ki. Ezenkívül két- sz.emélyre szóló színházi bérlet­jegyet váltottuk, amelyet min­dig a legjobb munkát végző dol­gozónak adják oda. Az alapszer­vezet tagjai közül 51-en kapcso­lódtak be a Kölcsönös Segélyző Takarékossági Mozgalomba. _ Mátrába szólnak az üdülő- jegyek A Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalat üzemi bizottsá­gát arról értesítette a területi bizottság, hogy a következő ne­gyedévben három darab üdülő­jegyet biztosít a vállalat szak- szervezeti tagságának részére. Az üdülőjegyek a Mátrába szól­nak. Az üzemi bizottság és az üdültetési íelelős, a párt- és a vállalatvezetéssel egyetemben úgy határozott, hogy a vállalat­hoz tartozó három víziszúrnyas- telepének adja oda az üdülője­gyeket. Színházlátogatás Több mint 70 félegyházi pe­dagógus nézte meg a kecskeméti Katona József Színház »Cyrano de Bergerac« előadását. A ké­nyelmes és színvonalas kirán­dulást a Pedagógus Szakszerve­zet városi bizottsága szervezte meg. A részvevők egyhangúlag azt juttatták kifejezésre, hogy minél ' -többször' szervezzen színházlátogatást a szakszerve­zet. A szakszervezet vezetősége el is határozta, hogy legköze­lebb a »Mágnás Miska« című előadásra utaznak át Kecske­métre. Fenyőünnep u, szakszervezeti aktivisták gyermekei részére Az Építők Megyebizottsága de­cember 24-én, délután 3 órakor az építők kultúrotthonában tart­ja meg a fenyőünnepet a szak- szervezeti aktivisták gyermekei részére, Az ünnepélyen mintegy 65 szakszervezeti aktíva gyer­meke kap ajándékcsomagot. •— Ezenkívül több kecskeméti üzem rendez fenyőünnepet és jutalom­kiosztást a vállalat dolgozói gyermekei részére. A Győrt Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban szerelik az egy ik, Egyiptom részére készülő 40 méteres Nilus-híd forgató mechanizmusát. A gyár egy 800 méter hosszú és hét darab 40 méteres forgatható, szegecselt hidat készít, amelyek a Nílus két partját kötik majd össze. A megyei téglagyárak Kecskemét II. került az élre A megyei téglagyárak verse­nye az utóbbi hónapban egyre élénkül. A nyolc téglagyár veze­tői és dolgozói mérik össze ügyességüket, lelefnényességü- ket. A legfrissebb adatok szerin* Kecskemét II. megelőzte Katymárt. Eredményének értékét emeli, hogy 14 fővel kevesebb munkás­létszámmal oldotta meg a havi cA Bajai kiüálé iL&Lcy&zcù feladatot. Egy hónap alatt 460 ezer darab téglát égettek ki. Emellett persze a tégla minősé­ge is jó. Csupán az osztályozá­sánál van némi eltérés. A második helyre a Hajósi Téglagyár dolgozói küzdöt- ték fel magukat. Különösen jól gazdálkodtak a pénzzel és munkaerő vei. A harmadik helyet a Laki- teleki Téglagyár dolgozói szerezték meg. Egetett téglatermelési tervüket 101 százalékra növelték. Bér- alaptúllépésük nem volt. Itt azonban meg kell említeni azt, hogy a gyár mindennel rendel­kezett, ami szükséges a terv na- gyobbmérvű túlteljesítéséhez, amit ígért is a kollektíva, de a teljesítéséig még nem jutottak el. Különösen az agyagkiterme- iésnél tapasztalhatók hiányos­ságok. Ez arra figyelmezteti a gyár dolgozóit, ne hanyagolják eí az agyagkitermelést, mert ez uz előfeltétele annak, hogy az 1958. évi tervüket teljesíteni tudják. A verseny sereghajtói a Her­cegszántói és Csávolyi Téglagyár dolgozói. Jovö évre Min! a Kalocsai LáStáeiikészilő KISZ Kovács Andrásnc kétgépes szö­vőnő ez évi tervét december hó 10-én teljesítette. A »Szakma kiváló dolgozója« kitüntetést már másodszor szerezte meg. Vidákovics Etel háromgépes szövőnő éves tervét még novem­ber 25-én teljesítette, tizenhat hónapja folyamatosan tartja a sztahanovista szintet. Dévies Béiánc veíülékesévéiö éves tervét már november 20-án teljesítette. A »Szákma kiváló dolgozója« kitüntetés kétszeres tulajdonosa. Jó) értik a csínját-binját a túracipő készítésének a Kalocsai Lábbelikészítő KTSZ mesterei, hiszen az idén is sokat, gyárta­nak belőle, de a jövő évben még többet. Az előzetes tervszámítá­sok szerint a szövetkezet jövő évi tervének 55—80 százalékát foglalja el ez a munka. Ezenkí- vül készítenek a jövő esztendö- Den csizmákat, meg női és férfi gojkervarrott cipőket. A szövetkezet vezetősége nem talalta helyesnek a KISZÖV ál­tál elrendelt évnegyedes tervszá­múk megállapítását. Arányta­lannak minősíti. A túracipők készítése okozza a gondot. A ne­gyedik negyedévben ugyanis majdnem egyszerannyi túracipőt kell készíteni a ktsz-nek, mint az előtte lévő évnegyedek egyik- egyikében. Valahogy egyenletesebben kellett volna elrendezni az év­negyedekben a tdracipők készí­tésének a tervét, hiszen a ne­gyedik negyedévben, amikor az átlagosnál több túracipő készí­tését szabja meg a terv, akkor- fut össze zömmel a javítás, mely egymagában véve is komolyan igénybe veszi a ktsz kapacitását. Csehov; I Ványka I küencesztendős Ványka Zsukov, akit károm hó­napja inasnak adtak Aljaliin csizmadiához, lcarácsonytájt, egy éjszaka, nem feküdt le. Megvár­ta. míg gazdája és a segédek el­mennek a hajnali istenltisztelei- re, kalamárist, rozsdáshegyü tol­lai csent a mester szekrényéből, maga elé terített egy gyűrött papírlapot és nekifogott az írás­nak. Mielőtt az első betűt leírta volna, egyszer-kétszer riadtan pislantott az ajtóra, ablakra, rá­sandított a sötét szentképre, amelynek két oldalán kaptafák­kal megrakott polcok nyúltak... Szakadozott sóhaj tört fel belőle, A papír a lócán feküdt, ö pe­dig térden állt a lóca előtt. ÏS edves nagyapó, Konsz- tanlyin MakaricsI« — ír­ta. — »Hát levelet írok neked. Boldog karácsonyt és minden )ot kívánok neked a jóistentől. Nekem nincs apám, édesanyám sincs, te maradtál csak egyedül.« Ványka felnézett a sötét ab­lakra, amely visszaverte kis gyertyájának fényét, s élénken maga elé képzelte nagyapját, Konsztantyin Makaricsot, aki éjjeliőr ÍÓsivarjov uraságéknál. Kistermetű, ösztövér, szokatlanul fürge, mozgékony kis öreg. lehet vagy hatvanöt esztendős. Az ar­ca mindig nevet, s a szeme oiyan, mintha mindig részeg volna. Nappal a cselédkonyhá­ban alszik, vagy a szakácsnők­kel bolondozik, éjszaka bő subá­jába burkolózva jár a kastély körül és kattogtatja a kereplő­jét. Mögötte lehajtott fejjel lép­ked az öreg szuka, Kastanka, meg Csík, a fiatal him — azért kapta* ezt a nevet, mert fekete és hosszú a teste, mint a köri csíké. Ez a^Csik rendkívül ticz- letludó és nyájas, a háznépre éppen olyan meghunyászkodva néz, mint az idegenekre, de nem bízik benne senki. Tisztelettudá­sa és alázata egy jezsuita go­noszságát leplezi. Senki nem tud olyan alattomosan odasomjor- dálni valakihez és- belemarni a lábikrájába, olyan ügyesen be­surranni a hűtőkamrába, vagy ellopni a tyúkot a paraszttól. Sokszor elverték már a lábát, fel is kötötték vagy kétszer, minden héten félholtra verték, de mindig életrekapott. Nagyapó most biztosan ott áll a kapu előtt, a falusi templom élénkvörös fényű ablakára hu­nyorog, s nemezcsizmájában to­pogva, a. cselédekkel kötekedik. Kereplője az övén. A nagyapó összekapcsolja a kezét, össze­húzza magát, a hidegben, s öre­ges vihogással belecsíp a szol­gálóba, vagy a szakácsnőbe: — Akartok egy kis tubákat? — kérdi elébiik tartva dohány- zacskóját. Szippanthatnak a fe­hérnépek, prüszkölnek. A nagy­apu leírhatatlan gyönyört érez, indám nevetésbe tör ki és fel­kiált: — Szívd gyorsan, mert az or­rodhoz fagy: Szippanlalnak a kutyákkal is. Kastanlia tüsszög, tekergeti a fejét, aztán sértődötten félrevo­nul. Csik tisztességből nem hú­zódik, csóválja a farkát. Az idő pedig pompás. Mozdulatlan, kristálytiszta és friss a leve­gő. Sötét az éjszaka, de látni' az egész falut, fehér háztetőivel, a kéményekből elókanyargó füstcsíkjaival, látni a zúzmará­tól ezüstlő fákat, hóbuckákat. Vi­dáman hunyorgó csillagokkal van telehintve az ég, s a tejút olyan tisztán kirajzolódik, mint­ha kisikálták, hóval dörzsöltek volna tisztára az ünnep előtt... Ványka felsóhajtott, megmár- tetia a tollat és folytatta: rPegnap nagyon megvertek. ± A mester a hajamnál fogva kicibált az udvarra és a lábszíjjal igen helybenhagyott, mert amikor a kisgyereküket rengettem a bölcsőben, véletle­nül elaludtam. A héten meg a meslerné sózotihalat tisztittatott velem és én a hal farkánál kezdtem, ö meg fogta a halat ss fejjel a számba tömte. .4 se­gédek folyton csúffá tesznek, vodkáért küldenek a kocsmába és rámparancsolnak, hogy. lop­jak uborkát a mesterektől, a mester meg üt, ahol ér. Ennivaló mg nincsen. Reggel kenyeret adnak, délben kását, aztán este is kenyeret, teát nem, scsit sem, azt maguk zabálják- meg a mes­terek. Aludnom meg a pitvar­ban kell és amikor a kisgye­rekük sir, én nem alszom, hanem a bölcsőt rengetem. Kedves nagyapó, a jó istenre kérlek, vigyél haza innen a faluba, itt nem tudok megmaradni,.. Lá­badhoz térdelek és mindig imádkozom érted, csak vigyél innen, mert meghalok...-« Ványka szája sírásra görbült. Fekete kis öklével megtöriilíc a szemét, nagyokat hüppögött. I'i ohányt morzsolok majd f ^ neked« — folytatta, — »imádkozom, s ha rosszat te­szek, uthetsz-verhetsz, mint a Szidor kecskéjét. És ha úgy gon­dolod, hogy nincs hely számom­ra, bizisten elszegődöm az is­pánhoz csizmát tisztogatni, vagy Fegyka helyett kimegyek tehe­net őrizni. Kedves nagyapó, itt nincsen más hátra, itt csak meg­halni lehet. Hazamentem volna a faluba gyalog, de nincs csiz­mám és félek a fagytól. Majd ha nagy leszek, eltartalak érte es nem engedem, hogy bántsa­nak és ha meghalsz, imádkozom a lelked nyugalmáért, éppen úgy, mint édesanyámért, Pelagé- jáért. Moszkva nagy város. A házak mind úri házak és sok ló van/ de birka nincs. és a kutyák nem harapósak. Itten nem járnak betlehemea gyerekek és senkit sem engednek fel a kórusra énekeim, egyszer megláttam egy boltban, a kirakatban horgokat, amiket bottal együtt adnak el és láttam mindenféle halat, igen drágákat és még olyan horog is volt, amelyik egypudos har­csát is elbír. És olyan boltokat is láttam, ahol mindenféle puskák vannak, olyanfélék, mint az uraságé és vagy száz rubel az ára mindegyiknek... A hentesboltokban meg faj- dot, meg császármadarat és nyá­lat is árulnak. Hogy hol lőtték őket, azt nem mondják meg a s zékálló-legények. Kedves nagyapó, majd ha az uraságéknál felállítják a kará­csonyfát a sok édességgel, kérj nekem egy aranydiót és tedd bele a kis zöld skatulyába. Olga Ignatyevától kérj, mondd, hogy Ványkának.« Ványka sóhajtott egy nagyot, remegöt, aztán megint az ablak­ra meredt. Eszébe jutott, hogy az uraságék karácsonyfáját min­dig nagyapó vágta az erdőben, s olyankor őt is magával vitte. Szép idők voltak. Nagyapó krá- kogott. a hó csikorgott, kráko- gott Ványka is. A nagyapó, mi­előtt kivágta volna, a fenyőt, el­szívott egy pipa dohányt, sokáig szagolgatta a tubákot, megmo­solyogta a vacogó Vánuuskát...

Next

/
Oldalképek
Tartalom