Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. december (10. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-24 / 302. szám

Megyénk szarv a smarii at eny észtésének problémáiról BAJAI JEGYZETEK ÜNNEP ELÜTT A BAJAI ÜZLETEKBEN December 22-én a megye leg­jobb állattenyésztői, állami gaz­dásági, termelőszövetkezeti dol­gozók és egyéni gazdák egész- napop értekezleten vitatták meg a szarvasmarhatenyésztés leg­fontosabb problémáit. A Bajai József Attila kultúrház nagyter­mében már közel 300 részvevő gyűlt össze, mikor Mohácsi Ká­roly megnyitó szavai után Ta­kács Béla, a Megyei Mezőgazda­sági Igazgatóság íőállattenyész- tője beszámolt megyénk szarvas­marhatenyésztésének helyzeté­ről. Beszámolójában megállapí­totta, hogy 1954-ben nemcsak or­szágosan, de megyei szinten is csökkent a tehénállomány. So­kan helytelenül úgy gondolkod­nak, hogy a szarvasmarhate­nyésztés nem jövedelmező és ezért nem érdemes fejleszteni. Ez helytelen elmélet és pusztán az az alapja, hogy sok helyen szarvasmarhatenyésztésünk még külterjes és nem alkalmazzuk a jövedelmezőség növelése érde­kében a tenyésztés fejlettebb módszereit. Ezután részletesen elemezte mindazokat a problémákat, ame­lyek immáron már gátjává vál­tak a szarvasmarhatenyésztés fellendülésének, majd rátért azokra a módszerekre, amelyek az eddigi hibák kijavításához vezetnek. A beszámoló után dr. Schandi József Kossuth-díjas professzor, uz Ál­lattenyésztési Kutatóintézet ve­zetője kért szót. Hozzászólásá­nak legfontosabb részleteit az alábbiakban közöljük: Amikor a háború tíz évvel ez­előtt végig viharzott az orszá­gon, G'erő miniszter elvtárs az akkor legfontosabb feladatot a következő jelszóban foglalta össze: »Arccal a vasút felé.« — Most annak a mintájára, egy évvel ezelőtt a párt és a kor­mány új jelszóban szövegezíe meg népgazdaságunk egyik leg­fontosabb feladatát: »Arccal a szarvasmarhatenyésztés felé.« Az elmúlt években sertéste­nyésztésünk számbelileg meg­erősödött. Juh- és baromfite­nyésztésünk, valamint lótenyész­tésünk is elérte azt a határt, amit reméltünk. Egyedül a szarvasmarhatenyésztés fellen­dítéséhez fűzött reményeket nem váltottuk még be, s most ezen a sor. Nem lehet tovább elnéz­ni, hogy vannak olyan több ezer holdas termelőszövetkezetek, ahol alig 100 tehenet tartanak. Hogyan tudja biztosítani egy ilyen termelőszövetkezet a föl­dek trágyázását, a terméshoza­mok növekedését? Sokan azért idegenkednek a szarvasmarhatenyésztéstől, mert az nem egy gyorsan visszatérülő üzleti vállalkozás. Dehát szá­moljunk azzal, hogy nemcsak a szarvasmarhatenyészlés ilyen, hanem gondoljunk például a kertészetre, amelynek ki kell építeni először az öntözőcsator­náit, el kell készíteni az árko­kat, a csőrendszert, motort kell beállítani a víz szivattyúzására és még számos különböző beren­dezést. Ki gondolná azt, hogy ez két-három hét alatt visszatérül. Az első években a szarvasmar­hatenyésztés sem téríti vissza a befektetett költséget, de meg­vannak azok a feltételek, amely- lyel csökkenteni tudjuk a költ­ségeket. Az első feltétel az olcsó tejtermelés, amelynek alapja az itatásos bor­júnevelés. Teheneink tejhozarha az ellést követő hónapokban a legmagasabb, eléri a 16—24 li­tert. A borjúknak naponta 8— 10, sőt 6 liter is elegendő, szo­páskor viszont ennél jóval több tejet fogyaszt. De nem gazdasá­gos a szoptatásos borjúnevelés már csak azért sem, mert a te­hén tőgyét rontja és bebizonyí­tott tény, hogy így a szoptatási idő alatt 300—500 literrel keve­sebb tejet ad, mint íejés esetén. Fölözött tej itatásával újabb megtakarítást érhetünk el, mert a borjú nélkülözni tudja a tej­ben lévő zsírtartalmat. Borjan- kpnt már így is 20—24 kiló va­jat tudunk megtakarítani. Mégis, sokan idegenkednek az itatásos borjúnevelés módszeré­től és azt az érvet hozzák fel, hogy sok felszerelés (itatóedény, pasztőröző) kell hozzá és félő, hogy a borjak megbetegszenek, elhullanak az itatásos nevelés következtében. Alaptalan aggo­dalmak ezek, hisz nemrégiben hallottam, hogy éppen Kalocsa Vidékén egyszerű parasztembe­rek sikerrel alkalmazták ezt a módszert, csupán egy zománco­zott tál segítségével, amelybe kifejték a tejet és azonnal meg- ltattúk a borjúval. Feltétlenül szólnom kell né­hány szót az iiszöneveíés meggyorsításáról, mint a költségcsökkentés egy másik fontos tényezőjéről. A két­éves korban borjadzott — meg­felelően előkészített üszők — 3072 kiló keményítő értéket, a szokásszerint hároméves korban borjadzott üszők 4080 kiló ke­ményítőértéket fogyasztanak el. Ez azt jelenti, hogy amennyi ke­ményítőérték árán eddig három üszőt neveltünk, addig az új módszer szerint már négyet ne­velhetünk fel. Közben azért sem kell aggódnunk, hogy a gyors nevelés elpuhítja a jószág szer­vezetét, mert a rendszeres moz­gás és a fészerben való telelte- tés szívóssá teszi szervezetüket. A következő fontos feltétel a gazdaságos takarmánytermelés. Feltétlenül meg kell javítani a takarmánytermesztésünket és ehhez nem a takarmánymennyi­ség növelését kell elérnünk az egyéb növények rovására, ha­nem a rendelkezésünkre álló te­rületet sokkal jobban kell ki­használni. Például ha táblázato­sán elkészítjük a gazdaságban termelhető takarmánynövények naptári sorrendjét, nem lesz ne­héz tervet készítenünk arra, hogy egyik takarmánynövény vetése gyorsan kövesse a másik lekaszálását, tehát be kell vezet­nünk a kettős termesztést. A sílókészítés új módszere A takarmányprobléma meg­oldásában még igen nagy segít­ségünkre van a silókészítés, melynek új szakasza követke­zett be az úgynevezett tengelici silózási módszerrel. Olyan vidé­keken, ahol a talajvíz magasan áll, a talaj felszínén kő- és tég­ladarabok felhasználásával, egy­mástól 3 méter távolságban 2 méter magas falakat húzunk és ide hordjuk a besilózandó ta­karmányt. Ezeknek az újfajta silóknak előnyük, hogy a kiürí­tés is könnyebbé válik és a »ta­posást« taposó-traktorral gépesí­teni lehet, tehát lényegesebben kevesebb munkerőt igényel és nagy munkacsúcsok idején sem jelent nagy megterhelést a siló­zás. Schandi professzor hozzászó­lása után még számos termelő­szövetkezeti elnök, kiváló ál­lattenyésztő és szakember kért szót. A legérdekesebb hozzászó­lásokat következő számainkban közöljük. Holnapi számunkban dr. Kurulecz Viktornak, az Al­A zuzmara-lepte, zsenge fenyők mozdulatlanul állnak, várják: melyiküknek kell meghalnia? Hirtelen nyúl terem elő va­lahonnan, röpül a hóbuckák kö­zölt, mint a kilőtt nyíl... A nagyapó nem tudja megállni, hogy ne kiáltsa: — Fogd meg, fogd meg... fogd meg! Hej kurtafarkú ördög! A nagyapó a kastélyba cipelte a, kivágott fenyőt, s ott feldíszí­tették ... Olga Ignatyeva, akit Vány ka a legjobban szeretett, fáradozott vele legtöbbet. Ami­kor Pelagéja, Ványka édesany­ja még élt és az uraságéknál szolgált, Olga Ignatyeva kandis- cukorral kínálta Ványkát és unalmában megtanította írni, olvasni, százig számolni, még kvudrillt táncolni is. Amikor Pe­lagéja meghalt, az árva Ványkát a cselédkonyhára tessékelték, a nagyapjához, onnan pedig Moszkvába, Aljahin csizmadiá­hoz ... 6 'yere ériem, kedves nagy- r apó« — folytatta Vány­ka. — »A Krisztus nevére kér­lek, vigyél el innen engem. Es­sék meg a szived rajtam, bol­dogtalan árván, mert mindig csak vernek és rettenetesen éhes vagyok és olyan borzasztó •z, hogy nem tudom elmondani és mindig sírok. A múltkor meg ügy fejbsülött a mester a kap­tafával, hogy elestem és alig tértem magamhoz. Igen rossz ítz életem, még a kutyának is jobb ... És. tiszteltetem Aljonát is, meg a sánta Jegorkát, meg a kocsist, a harmonikámat pedig ne add oda senkinek. Maradok unokád, Ivan Zsukov, kedves nagyapó, gyere értem,« Nagyapának falura! Ványka négyrét hajtotta a teleírt lapot és belecsúsztatta a borítékba, amelyet előző este vett egy kopeken ... Egy dara­big töprengett, aztán megmár­totta a tollat és ráírta a címet: Aztán megvakarla a fejét, gondolkodott és odablggyesztette még: -Konsztantyin Makarics- nak«. Elégedett volt. Senki sem zavarta meg az írásban. Fejébe csapta sapkáját, de a bekecset már nem kanyarította magéira, egyszál ingben futott ki az utcá­ra... A székáiló-legények, akiket előző este kikérdezett, azt mond­ták neki, hogy a leveleket posta­ládába kell dobni, s a posta­ládákból viszik szét az egész vi­lágra csengős postarojkákon a részeges postakocsinak. Ványka elszaladt az első postaládáig, s a drága levelet bedobta a ré­sen 1.. IL des remények ringatták '1 el, Egy óra múlva már mélyen aludt. A kemencéről ál­modott. A kemencén ott ült a nagyapó, lóbálja csupasz lábút, S a szakácsnőnek olvassa a le­velet ... Csik ott siindöreg a kemence körül és csóválja a farkát,.« lattenyésztési Kutatóintézet ál­latélettani osztálya helyettes ve­zetőjének hozzászólását ismer­tetjük. A begyűjtési versenyről Megyénk járásai és városai a Nagy Októberi Szocialista For­radalom tiszteletére verserfybe léptek az éves termény- és bor- begyűjtési terv mielőbbi telje­sítéséért. A termény- cs bor- begyűjtésben a kiskőrösi járás­ban érték el a legjobb ered- »niényt, éves tervüket 88,1 sza- jzalékra teljesítették. Második ]helyen a dunavecsei járás áll jtervének 85,7 százalékos teljesi- Itésével. A kiskunfélegyházi já- írásban 84,8, a kunszentmiklósi párásban 83,3, a kecskeméti já- Jiásbfln S3,2, a bácsalmási járás­iban 83,1, a kiskunhalasi járás­iban s 1,1, a kalocsai járatban 7(1.4, a bajai járásban pedig 75,8 százalékra teljesítették a ter­mény- és bor begyűjtési tervét. A Megyei Begyűjtési Hivatal december 20-i értékelése szerint a városok közötti termény- és borbegyüjtési versenyben Kis­kunfélegyháza áll az első helyen. Kiskunfélegyházán 94,9 százalék­ra teljesítették a termény- és borbegyűjtési tervet. Kalocsa 88, 'Kecskemét 77,5, Baja 75,2, Kiskunhalas térVteljeMtéie pe­dig 64.9 százalék. Tömöttek a bajai üzletek. A vásárlók tömegei hullámzónak az Állami Áruházban, a Dél- Bács megyei Népbolt árudáiban. Mindenki kezében csomag. A legnagyobb forgalmat a játék és édesség szaküzletek bonyolít­ják. le. A sport- és játék szak- üzletben éppen most csomagol­ják az ünnepekre eladott hatez- reáik babát. A nagy forgalom­ra mi sem jellemzőbb, mint hogy az apróbb játékokon kívül eddig 100 Merklin-építőszekrényt, 80 hintalovat, 100 ródlít, 23 darab 220 forintos velitőgépet, 50 gyermekkerékpárt, 150 babako­csit, 3000 darab különböző mé­retű kisautót, többszáz szájhar­monikát és 30 darab tangóhar­monikát adtak el. Az idén fo- kozottab érdeklődés mutatkozik a társasjátékok iránt. Többezer társasjáték mellett többszáz sakk és dominó fogja szórakozz tetni a gyermekeket, felnőtte­ket. A villanyvasutak már mind elfogytak. Ugyancsak állandóan nagy tö­meg hullámzik az Állami Könyv- terjesztő boltjában. Nagy a ke­letje a mesekönyveknek, az ifjúsági regényeknek. A hét el-1 só’ napjaiban liözel 2500 darab mesekönyvet adtak el. A Csemageboltban nagy a vá­laszték édességekben, cukorkák­ban. Az édességipar legújabb gyártmányai mellett iöbbmázsa szaloncukor, vegyescukorkák kö­zött válogathatnak a vásárlók. Íz­léses ajindékcsomagolzat állítot­tak össze, a vásárlások meg­könnyítésére. Jelentősen túlszárnyalja az idei forgalom az elmúlt évit. A SZÍNHÁZTEREM ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓJA Régóta vajúdó kérdés: a szín­házterem hiánya. Gátolja a színpadi kultúra kiterebélyese- dését. A Dózsa-terem már szűk­nek bizonyult. A József Attila- kultúrház és a MOKËP között létrejött egyezség végre pontot tett a kérdés után. A mozi, mely a színházteremben játszik, négy­szer egy hónapban sztínelteti előadásait, hogy helyet adjon a I A SZABÁS-VARRÁS TANÉI Az MNDSZ szabás-varrás tan­folyamának hallgatói sikeresen vizsgáztak. A vizsga során szá­mot adtak an ól az előrehaladás­ról, melyet a tanfolyam nyúj­tott számukra. A tanfolyam eredményességet bizonyította a ruhabemutató, melynek minden­színházi előadásoknak. December 26-án, hétfőn este 8 órakor — tartják a színház­terem ünnepélyes megnyitóját: A megnyitó műsorán szerepel­nek Raskó Magda, az Állami Operaház szólistája, Bánhalmi György zongoraművész, Puskás Sándor, a Filharmónia szólistá­ja és a 14 tagú Mátra balett­együttes. LYAM RUHABEMUTATÓJA egyes darabját maguk szabták, maguk varrták. A vizsga befe­jeztével kijelentették a tanfo­lyam volt hallgatói, tovább akar­nak tanulni és felkérték az MNDSZ vezetőségét egy kézi­munka-tanfolyam rendezésére. ZÁRSZÁMADÁSI KÖZGYŰLÉS A VÖRÖS FÉNYBÉN Lelkes hangulat áradt a szövetkezet kultúrtermében, hiszen egésî évi munkájuk eredményeiről adtak számot. Jól gazdálkod­tak, jelentősen növelték a közös vagyont, a maguk jövedelmét. Egy munkaegységre terményben és készpénzben 45 forint része­sedést osztottak. Szabó László 621 munkaegysége után 27 000 fo­rint összjövedelmet ért el. A beszámoló számot adott a patronáló Fémipari Vállalat segítökészségéről. A tagok megszilárdult munkafegyelméről. Majd megvitatták a jövő évi terveket. A vezetőség azt javasolta, tér­jenek rá 10 holdon a dughagyma termesztésére is. A tagság ezzel nem értett egyet. Helyette inkább nagyobb súlyt helyezzenek az étkezési hagyma, paradicsom és fűszerpaprika termesztésére. Jöve­delmezőbb is és vele a Városi dolgozók jobb ellátását is biztosít­hatják. A közgyűlés úgy döntött: kísérletképpen 5 holdon dug- hagymát is termesztenek, de főleg a kenyérgabona- és zöldségter­mesztésre helyezik a fősúlyt. A beszámoló és a jövő évi tervek megvitatása után 12 új tag felvételére került sor, köztük olyanokra is, mint Purger Mátyás és Kerekes József, akik az elmúlt évben léptek ki és egy esztendő elég volt ahhoz, hogy végleg meggyőzze őket arról, a paraszti felemelkedés egyetlen útja a nagyüzemi gazdálkodás. ü!£fmi híradó A Mezőgazdasági Szeszipari Vállalat telepén a burgonyából folyó szeszfőzés mellett, almá­ból is folyik a szeszfőzés. Az almát gőzöléssel főzik, utána 48—60 óráig erjesztik, majd le­párlás után hordókban szállítják a_ szedeíinomítókba. Egy mázsa almából 4 liter szeszt nyernek, ami 3 liter 50 fokos pálinkának feiel meg. Az aima a megye gyümölcstermő községeiből ke­rül a telepre. Az üzemben egy Jelentős újítás, — Sóhajda Jó­zsef főgépész és Lendval László telepvezető együttes munkája. — u fáradt gőzt is újabb munkára szorítja, amive! 2000 hl szesz le­gyártásánál 10 vagon sZcnmeg- takarítéat tudnak elérni. TELELŐRE ÉRKEZTEK A KIKÖTÖHAJÓK Az elmúlt napokban dunai hajók vontatták a város alá Dvnaföldvár, Ordas, Úszód, Kalocsa, Fájsz—Dusnok, Fadd— Tolna, ErsekCsahád, Dunatzekcső, Mohács és Aposlag kikötő- hajóit telelésre. A kikötőhafókat motorosok vontatták tovább a Kamarás-Dunán a Ferenc-csatornába, a Hajójavító telepére. A kikötőhdjók itt telelnek, egyben elvégzik rajluk a szükséges ja­vítási munkálatokat. Tavaszra megszépülve és kicsinosítva ke­rülnek újra állomáshelyeikre. a közlekedés kiváló dolgozója Bensőséges ünnepség kereté­ben nyújtották át Miskokzy Re­zsőnek, a BELSPED dolgozójá­nak, a »Közlekedés kiváló dol­gozója« kitüntetést. A vállalat dolgozói lelkes ünneplésben ré­szesítették társukat újabb kitün­tetése alkalmával. Miskolczy Rezső, aki hatszoros sztahano­vista, a »Szakma kiváló dol­gozója« 18 hónapon keresztül egyfolytában tartotta a sztaha­novista szintet. EGY KIS STATISZTIKA Közeledik az év Vége. Vegyük számba, hogy városunkban ho­gyan alakult a természetes sza- üc;rodas egy év alatt. Az év fo­1180 születést jegyeztek be az anyakönyvibe. A születések száma 630-cal múlta felül az el­íyamán 2ÜU házasságot kötöttek. I hunytakét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom