Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

Tudomány,— Irodalom

KOSSUTH LAJOS AZ ELLENSÉG SZEMÉVEL

Sükösdön nemrégiben régészeti ásatásokat végeztek. Ásatás közben a régészek betértek :;z egyik házba. Figyelmük egy könyvre tévedt, amely begyújtásra volt odakészítve a sütőkemence mellé. Legnagyobb meglepetésükre a könyvben az egykori sükösdi elöljáróság Pro- tckollumát ismerték fel. Illetve i régi, körözési jegyzőkönyveket tartalmazó könyv egy töredékét. A címlap szerint a községi Piotokollum 1813-mal kezdődik és 1851-gyel végződik. Vannak a Prolokollumban feljegyzett hirdetményszövegek között olyanok is, amelyek a bécsi kormány országosan körözött vádlottakról adott ki. Ezek sorában 1849 szeptember 9-i keltezéssel egy rendkívül érdekes körözvény található a könyv megmaradt részében: A körözvény G8 nevet sorol fel alfabétikus sorrendben. Valamennyi férfi, egyetlen nö szerepel közöttük: névszerint Kossuth Terézia szül. Meszlé- nyi. Ahogy az irat mondja: *neje Kossuth Lajosnak, 30 éven felül, Rom. kath. magas, nyu- ■ánk, hosszas képű, barna artz izínű, hosszú homlokú, fekete hajú és szemű, keskeny fekete szemöldökű, kissé hegyes orrú, szabályos szájjá, egészséges fogú, hosszas állá. Beszél németül, magyarul, tótul. Kecély magatartása és megvető tekintetű«.

Ez az első és talán legérdekesebb személyleírás. A személy- eirás utolsó mondata azt is elárulja, hogy miért kellett 67 férfi közé 68 -nak Kossuth Laics feleségét is beiktatni. Azt íz asszonyt, aki a személyleirás szerint a bécsi udvarral szem- oen »kevély magatartású és megvető tekintetű« volt. A történelem még adós Meszlényi Terézia történelmi szerepének teljes feltárásával, bár több forrásból ismeretes, hogy nagy, lelentős szerepe volt férje poétikai pályafutásának kialakításában.

A körözvény azonban mást is mond. Ugyancsak az ellenség szemével, az ellenség véleményével tartalmazza az 1848-as forradalom iánglelkű vezérének, Kossuth Lajosnak a részletes személyleírását is. Lássuk, hogyan látta a bécsi udvar Kossuthot!

»Kossuth Lajos volt ügyvéd, újságíró, pénzügyminiszter, a nagyar honvédelmi bizottmány •Inöke és legutóbb a magyar töztársaság kormányzója. 47 Íves, jászberényi születésűé.'). Evangélikus, nős, középtermetű, lesztenye színű haja barnás.

Kék szemű, erős sötétbarna szemöldökű, sima orrú, kis csinos szájú és teljes fogú, gömbölyű állú, fekete bajuszú és szakállú. Beszél németül, magyarul, deákul, tótul, valamint frantziául, olaszul. Egyéb ismertetőjele: úgy mint göndör-hajú haja, a feje tetején csaknem a kopaszságig ritka, melle elóg széles, inkább sima, mint domború. Keze fehér és finom, ujjat hosszak, tartása nyugodt állapotban ünnepélyes, bizonyos méltósággal párosult, mozdulatai válogatottak, járása leginkább egyenes, hangja kellemetes, behízelgő és ha halkan beszél könnyen érthető. Kiválólag szép vágású szemeinek kifejezése, benne egy ábrándozót árul el. Felfelé irányzott tekintete a kifejezést még növeli. Külseje jellcmhatározottságra nem mutat. Németül nem helyesen, sem szabályszerűen írni nem tud.«

Meglepően részletes a sze- méiyleírás. Olyannak mutatja Kossuthot, amilyennek ellenségei látták. Sokat nem is hamisítottak jellemzésében. Kortörténeti adatok ezek, mint azok a szavak is, melyek a tépett könyv többi lapjairól olvashatók. A

Halhatatlan értékeink

Kétféle kiadásban jelent meg Vörösmarty Mihály összes verseinek gyűjteménye.

November 18-án lesz 100 esztendeje annak, hogy Vörösmarty Mihály, a »Szózat« költője elhunyt. A Szépirodalmi Könyvkiadó a jubiláris alkalomból méltó módon emlékezett meg nagy költőnkről. Bibliofil és rendes kiadásban adta közre Vörösmarty Mihály összes verseit két kötetben. Ez az eddigi iegteljekörözöttek között a Protokollum felsorolja még a következőket:

»Petőfi Sándor, Bem Károly fa körözvény így nevezi Bem apót), Fényes Elek, Mészáros Lázár, Nyári Pál, Perczel Mór, Szemere Bertalan, Schweidel generál, Vukovics Sebő, Vasváry Pál.«

íme a dicsőséges 48 vezéreinek majdnem teljes névsora. A névsor élén történelmünk leg- fénylőbb csillaga, Kossuth Lajos és felesége áll. Az ő neveiket kellett kifüggeszteni körözés céljából a sükösdi házak falára. Talán nem is tudták a körözvény összeállítói, hogy a puszta nevük említése is olyan, mint hogyha ismét kibontották volna az elbukott forradalom vörös zászlóit a sükösdi nép feje felett.

A régészek megmentették ezt az érdekes dokumentumot, de intő példa a megtalálás körülményei arra, hogy tanácsainknál nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel ügyeljenek a régi, történelmi értéknek számító iratok megőrzésére. Ez hazafiúi kötelesség.

(Biró.)

— RÖViDEN

sebb kiadása Vörösmarty epikai és lírai műveinek. Azokat a verseket is tartalmazza, melyek eddig elszórtan, folyóiratokban jelentek meg, továbbá a költőnek 34, eddig nyomtatásban egyáltalán meg nem jelent versét, illetve verstöredékét.

Vörösmarty összes verseinek gyűjteménye több mint 1000 oldalon, díszes kiállításban került kiadásra. Ezenkívül megjelent bibliofil kétkötetes kiadásban Vörösmarty összes drámáinak gyűjteménye is.

Képzőművészeti kiállítás Kalocsán

Igen tanulságos, pedagógusaink, tanulóink és a szülők számára is érdekes kiállítást rendeztek Kalocsán, a kultúrházban. A kiállítás anyaga fejlődési sorrendben ölelte fel az iskolák növendékeinek rajzait. A hároméves óvódások gyermekrajzaitól kezdve az általános iskolások, a középiskolások, a városi rajzés festőszakkör növendékei rajzaikkal érdekesen mutatták be a rajzkészség fejlődését, a sajátos gyermeki látásmód alakulását. A város rajztanárainak művei, olajfestmények, akvarellek, szénrajzok a fejlődés betetőzését mutatják be.

Emellett a kiállítás természetesen számtalan művészi szempontból is kifogástalan alkotást mutatott. T3eke Károly általános- iskolai tanuló rajza, Bozsó Ferenc, a gimnázium tanulójának művei ezek közé tartoznak.

A kiállítást igen sok szülő, s többszáz érdeklődő tekintette meg és vont le értékes tanulságokat a rajzoktatásunk helyzetéről.

Pál Gyula, Kalocsa.

KÖNYVEKRŐL

V • •

Jovo

OOOOOO'OOO'OOOO-OOO-OOOOOOO-O-OOOOO-O-O-OOO-O-OOOOOOO-OOOO-O P o

Nagy István két verse g

Kenyérsütés §

Hajnaltájt kelt, emlékszem, Anyám:

lámpát gyújtott és lisztet

szitált.

Barnára dagadt előtte a teknő i és rázta-rázta a nagy szitát.

Huit a fehér liszt.

lassacskán belepte < a teknő mélyét és haját.

Úgy dolgozott, mint a művész, ; ha felülmúlja önmagát.

Formálta, gyúrta két kezével, < gurult a tészta el s tova. Egészen a szakajtóig kísérte áldott mosolya.

Mire reggel lett, és a Nap égre szállt, mint óriás dió, az asztalról barátságosan mosolygott ránk a friss cipó. i

Ma is érzem ízét a számban, J s látom öreg, megfáradt

Anyám: <

lisztet szitál, melynek

lágy fehérje < ott fehérük, örökre haján.

iJ-OOCO000-000-0-00-00-00000-000-0000000-0-00-0000000000000

NAGYAPÁM MESÉL

Fülemnek jó zene, ha hallom a gépek szíve mint dobog, s hajtószíjak körforgásán a munka láza sustorog.

Izmos kezünkben peng, remeg fürge szerszámok acélja, és mint kohóban egybefoly boldog jövőnk útja, célja.

Erőnk nagyobb lesz. Napról- napra

új siker vár és köszönt, ami tegnap még álom volt akaratunk valóba önt.

Szemünkbe pernye, füst szitál, a bánya mélye reng velem: idő, megállj egy pillanatra! íródik a történelem!

Fülemnek jó zene, ha hallom a gépek szive mint dobog. Ilyenkor telve szép reménnyel a szebb hazára gondolok.

összejöttek az unokák

— felnőtt ember mind — meghallgatni a nagyapát, amint mesét hint.

Ujjainak tömzsi hegye figyelmeztetés.

Én beszélek — inti szeme — és nincs menekvés.

Menekülni, mondd, ki akar őszhajú vitéz.

Minden szavad új diadal, tavaszi vetés.

Őszirózsás, zászlóbontó történetóra.

Forradalmat koronázó szegények trónja.

Októberről hagy meséljek

— bár sok a levél. —

Eső szitál, zsebbe téved a fázós tenyér.

Mégis ez a hónap drága legjobban nekem.

Életemnek szivárványa magas egeken.

Ekkor született az ember. Anyakönyvi tény.

Lenin írta nagy betűkkel s tolla a remény, igaz gondolatot szántva jutott el hozzám.

Vladivosztok hajógyára volt az én postám. Tizennégyben fogoly lettem, Szibirhon fia.

A kék tenger volt szerelmem s bódult illata.

Ot kisgyermek maradt otthon — egyik fél kezem. — Nagyanyában ha nem bízom — megreped szívem, öt kismadár — szárnyad alaV édes nagyanyó, szép lassacskán barna hajad befújja a hó.

Hat és félév, messze, távol, nem is kis idő.

Elszakadva a családtól — emlékeztető.

összenézünk, mi, unokák s látjuk az öreg zsebkendője vitorláját könny dagasztja meg.

Bieliczky Sándor

ERŐ

Kezem tollhoz, könyvhöz szokott, hangom halk és kissé kopott, izmom nem dob hegyet félre, testem nem jó rémítésre.

Mégis, ami lelkemben él,

hatalmasabb az mindennél! Sokmillió szívvel együtt erőnket fel nem mérhetjük!

Fazekas Tiborc I

Fodor János:

A SZERETET KÖNYVE

Szegények voltak Kicsi Balázsék. ■ ni is tagadták ezt foha, de nem is niaszkodtak. Hiszen, ha jó édesanyja Fdséget is árult, a mindennapit csak i'zefillérezte. Csak eggyel nem tudta it lak. at ni fiacskáját: könyvvel. Mert azt ■Főidig falta volna. Mohó, nagy falatokra n.

S hogy egy napon Balázs ágynak ’.sett, nagyon oda tett az édes:

— Jaj, kicsi fiam, most mit csináltunk?

Kicsi Balázs kicsi beteg hangján >da biztatott;

— Csak menjen édesanyám, meglelek én magamban is. — S hogy még nondjon miamit, felsóhajtott: — Csak egalább könyvem volna, hogy olvastatnék.

Az anyja nem szólt rá semmit. Iga- Utott a párnáján, rátette kezét forró tomlokára, hogy merjen-e menni. De lkármilyen melegnek is találta, indulnia kellett. A szegény ilyenkor csak •zeretne otthon maradni, s mivel a tenyér miatt nem teheti, a szívét hagy- a olt, az aggódást magával viszi. Hát Ftpelte Kicsi Balázs édesanyja is.

A piacon jöttek-mentek a vásárlók, ; piintha megérezték volna, hogy Kicsi Jalázs édesanyjának segítség kell, sokan még csak nem is alkudtak. Fogyott a kosárból a zöldpaprika, borsó, bab. Míg forgott néhányat az óra mutatója, mar mehetett haza. Lábán a sok álldo- gálástól az erek kidagadtak, a háta is nyilamlott a sok hajlongástól, de minién fájdalmát felejtette, amikor a oénzt összeszámolta. Nincs baj, hogy is olna baj. Az orvosságért felsúrolja majd a patikát, az orvos meg azt mond- ai: jó lesz a fizetség akkor is. amikor

fölösleg lesz. Csak jók az emberek. Most vesz egy kis húst és jó erős levest főz BalázsnaK. De egy kis édesség sem áldana, az is jót tesz a betegnek.

S ahogy így kigondolta, elindult. Amint lépdelt egy könyvárust látott meg. Megtorpant. Könyvek. Talán, ha egyet vinne Balázsnak, többet használna az egészségének, mirit a cukrászédesség. Figyelő szemmel figyelt már. Látta, hogy az árus előtt néhányan megállnak. Nézik, lapozzák a könyveket. Akadt, aki vett is. Erre mindjárt sajnálkozott is: szegény Balázsnak sohasem volt saját könyve. Csak amit kölcsönkapott, azokat olvashatta, s tanulni is csak kölcsönből tanult.

Sebesen lélegzett, mert nagy elhatározás érlelődött a lelkében. Vesz, könyvet vesz! Van egy kis megtakarított pénze, azt rászánja. Rá, mert a betegnek öröm kell, hogy meggyógyuljon. S úgy a szeme sarkából kinézett egy vastag kötetet. Az jó lesz. Jó nagy. Egy hétig is ellöltheti vele az időt Balázs.

Megremegelt, mert egy diákforma fiatalember pontosan abban a könyvben lapozott. Már a zsebébe is nyúl*. Jaj, még elviszi. Pedig jó könyv lehet, ha már ilyen komoly fiatalember is akarja. Ni, már a tenyerén is a pénz. Jaj, mindjárt megszakad a szíve. Majdnem rákiáltott, hogy eredj onnan, ne bántsd, az a Balázs könyve. De jól van, az árus a vállát vonogatja s a diák kedvetlenül tovább megy.

Túláradó örömmel csoszogott a kis asztalkához s még köszönni is elfelejtett, csak a könyvre mutatott s kérdezte:

— Ez hogy?

Az árus legyintett.

— Nem, magának való az, néni.

— Nem is nekem kell, a fiamnak. Nem ismeri? Kicsi Balázsnak hívják. Nagyon okos gyerek. Na, de mondja hamar, hogy adja, mert sietős az utam.

Az árus felhúzta a vállát s közömbösen mondta az ár ál.

— Jaj — szaladt ki Kicsi Balázs anyja száján a szörnyülködés: — nagyon drága.

— De értékes. Nem is adnám el, ha nem volnék megszorulva. Újonnan nem is lehet megfizetni.

A diák megint közeledett. Kicsi Balázs anyja agyában éppen csak átsuhant a fájás lehellete, hogy már nemcsak kötője, de ünneplő kendője sem lesz s már nyújtotta is a pénzt. S kapta fel a könyvet, s vitte, hogy örömet vihessen.

A kapunál azért csak szétnyitotta. Milyen sűrű sorok. Lesz, lesz, mit olvasni Balázsnak. S a könyvet horpadt melléhez szorította s fév arccal nyitott a fiára.

— Mit hoztam, Balázs?

Balázs felemelkedett, éppen úgy, éppen olyan boldogan, ahogyan az anyja várta, kapott a könyv után.

— Könyv! — ujjongott s úgy mozdult mint egészségesen.

Az anyjából meg csattant a dicsek vés:

— Könyv bizony. Es a tied, egészen a tied. Vettem, neked vettem.

S a kezébe csúsztatta Balázsnak, félő- sen ügyelve, hogy még ebben a gyönyörűséges pillanatban baja eshetik Reszketett az izgalomtól, hogy mi lesz még akkor, ha majd Balázs beletekint Akkor teljesedik igazán örömmé 02 öröm.

Balázs ki is nyitotta, úgy a közepe táján, s rá nyomban döbbenten felkiáltott:

— De édesanyám!

Anyja arcára rászállt a. rettegés, ( félelem fekete felhője, ijedten kérdezte-.

— Nem jó, vagy már olvastad, kicsi fiam?

S megint várt, esetten, szomorúan verten. Milyen gonosz is az élet, a szegénynek még azt sem engedi, hogy örömet szerezzen. Balázs pedig a könyvbő! az anyjára, az anyáról a könyvbe nézett, aztán nagyot nyelt és mosolygós kedvességgel örvendezett:

— Csuda jó könyv, édesanyám, drága is lehetett. Nagyon szépen köszönöm.

Pedig kukkot sem értett belőle, mert a könyv latinul volt nyomtatva. De hát honnan tudhassa ezt egy olyan szegény asszony, aki még magyarul sem tud írni és olvasni? S hogy a fia meg is csókolta, elmúlt az ijedtsége, boldogar ült az ágyra és kérte:

— Hangosan olvasd, kicsi fiam.

S Balázs olvasott. Csodálatosan szép történeteket a jó édesanyákról.