Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-12 / 266. szám

A GENFI If

Kutaiszitól (Grúz SZSZK) 60—70 kilométerre a festői Lad- zsanuri-szorosban vízierőmű épül. Az erőmű építőinek a Chanis-ckali folyó vizét át kell terelni a Ladzsanuri folyóba. Ezért speciális alagutat fúrtak. — A képen: A kész alagút egyik szakasza, amelyen keresztül a Chanis-ckali folyó vize

eljut a Ladzsanuri folyóba.

Ülést tartott a MÖHOSZ megyei elnöksége

A külügyminiszterek csütörtökön áttértek a napirend második pontjának — a leszerelés problémáinak — megvitatására. — Mint ismeretes, a napirend első pontjára — az európai biztonságra és a német kérdésre — vonatkozólag még nem jött létre megegyezés. Ezt a kérdést a konferencián még tárgyalni fogják. A szerdai ülésen a három nyugati külügyminiszter láthatóan az első kérdés feletti vita bezárására törekedett. Ez nyilvánvalóan kitűnik a párizsi, londoni és genfi lapoknak a csalódott kommentárjából.

E körök elégedetlensége és a vita mielőbbi lezárása iránti vágyódásuk abból fakad, hogy az emberek — különösen Nyugat- Németországban — meglehetős gyorsasággal kezdik felismerni: Németország tartós kettéosztott- ságáért tulajdonképpen a nyugati hatalmak a felelősek, mivel makacsul kitartanak amellett, hogy ma a Német Szövetségi Köztársaságot, holnap pedig az egyesített Németországot bevonják az Atlanti Szövetségbe [NATO).

Miután a külügyminiszterek elnapolták az első kérdést, áttértek a napirend második pontjának, a leszerelés kérdésének megvitatására. Az ülésen a szovjet küldöttség nevében Molotov, a három nyugati küldöttség nevében Macmillan terjesztette elő a javaslatot a leszerelés kérdésével kapcsolatban.

A Szovjetunió javaslata hangsúlyozza a kormányfők értekezletén Bulganyin által előterjesztett javaslat főbb pontjait, majd kimondja, hogy a leszerelés kérdésében a további tárgyalásokat a Szovjetunió május 10-i és július 21-i, az Egyesült Államok július 21-i, az Egyesült Királyság július 21-i és augusztus 29-i és a Francia Köztársaság július 22-i javaslata alapján kell folytatni.

A nyugati javaslat megkerüli í lefegyverzés és az atomfegyverek eltiltásának kérdését és a felügyeletre, valamint az ellenőrzésre összpontosítja a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy

a nyugati külügyminiszterek a nyilvánosság előtt a fegyverzetek ellenőrzését követelik, de közben nem hajlandók a leszerelés útjára lépni.

Az amerikaiak számára ebben a kérdésben kellemetlenséget jelent az, hogy az angolok és a franciák által kidolgozott úgynevezett szakaszonkénti leszerelési tervet a Szovjetunió már május 10-én elfogadta. A tárgyalásokon az amerikaiak arra törekedtek, hogy »közös arcvonalat« alakítsanak ki, kizárólag az ellenőrzés problémájának figyelembevételével.

Mint már tegnapi lapunkban közöltük, az értekezletről a nyugati polgári lapok most azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy veszélyben forog a siker, sőt a genfi szellem is és ezért próbálják a Szovjetunióra hárítani a felelősséget. Ezeket a benyomásokat erősíti a nyugatnémet külügyminiszter feltűnő kijelentései is. Brentano nyugatnémet külügyminiszter Géniből való elutazása előtt két interjút adott. Az egyik interjú végén az egyik vezető nyugatnémet lap tudósítója azt kérdezte Brenta- nőtől: vajon a szovjet küldöttség ragaszkodik-e még Genf szelleméhez. Válaszában Brentano cinikusan kijelentette: »Magam nem vagyok nagy híTIRANA. Vorosilov, Bulganyin és Molotov elvtársak táviratot intéztek az albán vezetőkhöz a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság diplomáciai kapcsolatai megteremtése 10. évfordulója alkalmából.

LONDON. Az angol alsóházban jóváhagyták az 1955—56-os állami költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot.

PEKING. A Japán Szocialista Párt japán megállapodások felülvizsgálatát követeli.

BEIRUT. A libanoni miniszterelnök nyilatKozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy kormánya nem hajlandó csatlakozni a bagdadi paktumhoz.

BECS. Bécsben aláírták a Szovjetunió és Ausztria között megkötött légiegyezményt.

NEW YORK. Az ENSZ-köz- gyűlés politikai bizottsága november 9-én megkezdte a koreai kérdés vitáját.

GENF. Pénteken 15,35 órakor Molotov szovje t külügyminiszter elnökletével megkezdődött a külügyminiszteri értekezlet ülése. A pénteki ülésen a leszereGENF. A Reuter genfi jelentésében hangoztatja, hogy a három nyugati küldöttség »békekövetelések áradatának célpontja«. A hírügynökség megírja, hogy az amerikai delegáció fordítói túlórában dolgozzák fel azt a több mint ezer táviratot, levelet és memorandumot, ameA nyugati lapok most azokkal a lehetőségekkel foglalkoznak, amelyekkel ét lehetne hidalni a napirend első kérdésében a két küldöttség között a nézeteltéréseket. Több nyugati közíró megállapította, hogy a Nyugat által előterjesztett egyetlen biztonsági javaslat az egyesített Németország NATO-tagságán alapul. Sokan aláhúzzák és elismerik a szovjet érvelés helyességét ate- kintetben, hogy a biztonsági garanciák hatálybalépésének füg- gővét.étele az egységes Németország NATO-tagságától elfogadhatatlan. Többen hangoztatják, hogy a kettéosztott Németország bírálat tárgya lehet ugyan, de ez még mindig hasonlíthatatlanul jobb lenne, mint az egyesített, felfegyverzett, harcias Németország, amely tetszése szerint Kelet, vagy a Nyugat ellen használhatná hatalmát.

BERLIN. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége pénteken délután két napos tanácskozást kezdett, amelynek középpontjában Ollenhauer külpolitikai beszámolója áll.

BONN. A bonni kormány szerdán jóváhagyta az 1956— 57-es költségVetési tervet.

LONDON. A Ciprusi Dolgozók Haladó Pártjának főtitkára táviratot intézett Eden angol miniszterelnökhöz, amelyben ön- kormányzatot követel Ciprus részére.

MOSZKVA. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke november 11-én fogadta a norvég miniszterelnököt.

GENF. Macmillan angol külügyminiszter november 10-én estebédet adott V. M. Molotov,

J. F. Dulles és A. Pinay tiszteletéi e.

lés kérdésével foglalkoztak. Az ülést megelőzően a négy külügyminiszter 25 perces zárt tanácskozást folytatott. (MTI)

lyek német, francia, olasz és más nyelveken békét követelnek és az atomfegyverek eltiltását sürgetik. Különösen nagy számban érkeznek a franciaországi és nyugat-németországi szakszervezeti és békebizottsági küldöttségek, hogy követeléseiket átnyújtsák. (MTI)

A MÖHOSZ Bács-Kiskun megyei elnöksége a szövetség székházában tegnap ülést tartott. Az ülésen részt vett a szövetség országos elnöksége részéről Andri- csák János elvtárs, Kassa Vilmos elvtárs, az MDP Megyei Végrehajtó Bizottság osztályvezetője és Koós Ferenc álezredes, Kecskemétről. Az értekezleten részt veitek még a MÖHOSZ városi és járási elnökei, megyei lövész, rádiós, motoros és repülőklub vezetői.

A megyei elnökség beszámolóját Vichnál Pál elvtárs, megyei elnök ismertette.

— A párthatározat értelmében megyénkben sikerrel hajtottuk végre a Szabadságharcos Szövetség es Repülő Szövetség egyesítését. Ebben az évben 455 MÖHOSZ alapszervezetben választott új vezetőséget szövetségünk tagsága. Javul szervezeteink kapcsolata a párt- és DISZ- szervezelekkel. A pártszervezetek rendszeresen értékelik alapszervezeteink munkáját cs minden segítséget megadnak azok munkájához. A kiképzésről szólva Vichnál elvtárs megállapította:

— A megyében sikerrel fejeztük be az 1955. kiképzési évet. Igaz: országos viszonylatban 6. helyen állunk, de ez is szép eredmény. Szövetségünkben ebben az évben több mint 360 fiatal szerezte meg a tehergépkocsivezetői jogosítványt. Csaknem 300 azoknak a száma, akik elsajátították a személygépkocsivezetést és a motorkerékpárvezetést. Szép eredményt ért el a megyei repülőklub is. A repülő fiatalok kiképzése terén az elmúlt évben súlyos lemaradás volt. Most országos viszonylatban is figyelemreméltó eredményt értek el.

Az a legfontosabb feladat — fejezte be beszédét Vichnál elvtárs —, hogy megjavítsuk a politikai nevelőmunkát és végrehajtsuk a megyei pártbizottság azon határozatát, hogy ebben az évben 4000 fiatalt veszünk fc! szövetségünk tagjai sorába,

A beszámolót élénk vita követte. Koós alezredes elmondotta, hogy a most bevonuló fiatalok között jó munkát végeztek a MÖHOSZ városi és járási szervezetei. Sok kiváló elvtársat: jó lövőket, rádiósokat, motorosokat, repülőket adtak néphadseregünknek.

Az értekezleten felszólalt még Marosfalvi László, a kecskeméti repülőklub vezetője, László József, a bajai járási elnökhelyettes, Bognár Ferenc, a kecskeméti motorosklub vezetője, Berta Kálmán, a kiskunfélegyházi járási elnök, Kiss Imre, a kiskunfélegyházi repülőklub vezetője, Bugarszki László, a megyei légoltalmi felelős.

ve!«

Ez történt a nagyvilágban

Megkezdiídott a külügyminiszteri értekedet pénteki ülése

A békekövetelések áradata zúdul a genfi nyugati iiüldötiségekiiez

A nagy családban

Az elsárgult leveleket zörgetve kérlelte a szél. A nap, mintha soha nem ikarna többé melegíteni, úgy elbújt a felhők mögé. Ráadásul még az eső is isett. Ősz volt, igazi, októbervégi ősz.

A kis falu őszies csendjét nótaszó térté fel. Feldíszített szekereken fia- alok igyekeztek az állomás felé. Amerre i szekerek haladtak, nyomukban benépesedett az utca. Az apróság vidáman nevetgélve szaladt egy ideig a szekér után. A lányok kendőjüket lobogtatták. 4z asszonyok közül többen meg köny- nyes szemeiket törölgették.

A »szekérkaravánt« egynéhányan az íllomásra is elkísérték. — Vigyázz magadra, fiam! írjál — és ki tudná még relsorolni, mennyi figyelmeztetés, menynyi jó tanács hangzott el a búcsúzko- uás perceiben.

Molnár Zoli, a csendes, lányosarcú gyérek« is a bevonulok között volt. Mindenki úgy ismerte: az örökké mo- <olyyó Molnár Zoli. De most nem volt vidám. Nem is énekelt. Itt az állomáson is félrehúzódott a többiektől. Fájt neki valami. Öt nem kísérte tenkí az íllomásra, neki nem adott senki tanácsot, őt nem figyelmeztette senki, ho- jvan viselkedjék. Molnár Zoli árva

gyerek, szüleit nemrég vesztette cl. Keserű gondolatokkal ült fel a vonatra.

*

öt hét telt el a katonaidőből. Vasárnap délután volt. A harcosok nagy része a kultúr szobában szórakozott. Molnár Zoli is köztük volt. Bár még elég sikertelenül, de sakkozott. A körülötte állók lelkesen biztatták: »Ne hagyd magad Zoli«. Tanácsot is adtak neki. A rajparancsnoka, Nagy tizedes titokban visszacsempészte az egyik bástyáját, amit korábban elvesztett. Azt akarták, hogy megnyerje a játszmát. Meg is nyerte, bár segítséggel, de az ilyenkor nem számít.

Molnár Zoli a győztes sakkparti után félrehúzódott egy sarokba, örült a győzelemnek, de egy kicsit szégyclie is magát. Ugyanis az első napokban idegenkedett elvtársaitól. Félrehúzódott, nem igen akart ismerkedni.

A rajparancsnoka két hét elteltével észrevette, hogy Molnár Zoli, aki fegyelmezett katona, jól tanul, a foglalkozások után mindig félreül a többitől. Egy szombati foglalkozás után behívta a kultúrszobába és megkérdezte:

— Mondja Molnár elvtárs, mi az oka annak, hogy mindig szomorú arccal jár-kel, csak akkor beszél, ha kérdezik? — Molnár Zoli sokáig nem válaszolt... De amikor megszólalt, kiöntötte szíve minden keserűségét. Elmondta élettörténetét, Nagy tizedes részvétteljes arccal hallgatta Molnár elvtárs szavait. Arca gondterhelt volt, nem tudta, mit cselekedjék. A noteszébe egyelőre eny- nyit írt; Molnár honvéddel foglalkozni kell. De hogyan, azt egyelőre még nem tudta.

Másnap reggel azzal kezdte a napot, hogy beszélt Balázs Ferivel, az agitátorral; Vonják be Molnár elvtársat Is a kollektív tanulásba, játékba. Vigyék magukkal öt is, ha a városba mennek. Egyszóval: ne hagyják magára. Balázs Feri megértette, mit kell tennie. Beszélt a kollektíva többi tagjaival is.

Ahogy teltek a napok, Molnár Zoli fokozatosan egyre jobban rájött, hogy tulajdonképpen nincs is egyedül, ahogy ő ezt előzőleg képzelte. Itt jóban, rosszban együtt van vele az egész raj kollektívája, segítik, támogatják egymást mindenben. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család — mondta magában. S egy félév elteltével már nem ült sohasem félre, nem 'szomorkodott, hanem úgy mosolygott, mint régen.

Molnár Zoli a katonai szolgálat során egyre jobban bebizonyította, hogy teljesíti az esküben vállalt kötelezeitségél. Az egyik lövészeten rajparancsnokával együtt kiválóan lőtt. Határtalanul boldog volt. Csak akkor lett ismét szomorú, amikor a parancsnok elvtárs mindkettőjüket behívatta az irodába és közölte velük, hogy három nap jutalom*

szabadságot kapnak a kiváló lőeredmé- nyert.

Molnár Zoli nem akarta elfogadni a szabadságoslevelet. »Nekem nincs hová menni, nekem nem élnek a.

— Itt Nagy tizedes közbevágott: — Molnár elvtárs, meghívom hozzánk Töltse velem együtt a három nap szabadságot. Biztos jól fogja magát érezni

— Molnár Zolinak e szavak hallatára hevesebben kezdett dobogni a szíve Örömét nem lehetne leírni egyszeri szavakkal.

Molnár Zoli ezután még sokszor volt szabadságon, eltávozáson. A raj több: tagjai követték rajparancsnokuk példáját, s Molnár Zolit egy-egy ilyen alkalommal meghívták otthonukba.

Ilyen körülmények között már gyorsabban teltek napjai. Tiszthelyettesi iskolára került, s ott is becsülettel megállta a helyét: kiválóan vizsgázott. Mint rajparancsnok is jó munkát végzett: amit legjobban az bizonyít, hogy raja minden tagjának kettő, neki pedig három kiváló jelvénye volt.

Az első évben megtanulta — a saját példájából, — hogyan kell embereket nevelni. Megtanította a nagy család. Mindig szeretettel gondol volt rajpa rancsnokára és az egész raj kollektívájára. Ű is olyan módszerekkel igyekezett nevelni a beosztottait, mint ahogy öt nevelték: szeretettel, emberséggel.

Szepesi Bertalan.

F v

I $ vízierőmű épül Grúziában