Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-04 / 233. szám

Melyik KISZ kérésié meg a maga kenyerét Csütörtök délután a Cipőgyárban Pártmunkások, akik Biidaoestrő! {öltek megyénkbe Nagymarosi Kálmán elvtárs. Szakmája vasesztergályos. 1949- től a MÁVAG műszaki igazga­tója, majd 1951-től az Esti Bu­dapest című napilap politikai titkára és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1954—55-ben egyéves pártfőiskolát végzett és itt je­lentkezett vidéki pártmunkára. 1955 augusztus 15 óta a Kecske­méti Városi Pártbizottság má­sodtitkára. Papp Ferenc elvtars. Szakmája vasesztergályos. A Ganz-Vagon- gyárból a Külügyi Akadémiára ment, utana a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott, ahol vidéki pártmunkára jelentkezett. 1954 tavasza óta dolgozik a Kecs­keméti Városi Pártbizottság ipari osztályán. Magyarodi Sándor elvíárs. Szakmája géplakatos. A Lenin Intézet hallgatója volt. A főis­kola elvégzése után jelentkezett vidéki pártmunkára. 1955 nyarán került a Kecskeméti Városi Pártbizottságra és ott, mint ok­tatási felelős dolgozik. INNEN—ONNAN — Mind több kultúrcikk fogy a falun. A Garai Földmüvesszö- vetkezetben ez évben már 7 tan­góharmonikát és egy zenegépet adtak el. Villanyvasalókból eb­ben az évben már 500 darabot vásároltak a község dolgozói. — Gondoskodás a gyermekek­ről. Tíz évvel ezelőtt 48 óvoda működött megyénkben, melyek­ben 1700 gyermeket tudtunk el­helyezni. Ma már 117 óvodában 5000 kicsiny van gondos felügye­let alatt. Az ötéves terv ideje alatt óvodák építésére 700 000 forintot költött államunk. A tervteljesítés a ktsz-ekre is úgy kötelező, mint gyárainkra és vállalatainkra. Ennek az ablaknak az üvegjén pillantsunk be megyénk néhány kisipari termelőszövetkezetének a harmadik negyedévi tervtelje- sitésébe. A Kiskőrösi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Kisipari Termelőszövetkezet utolsó előtti negyedéves tervteljesítése alap­ján elsőként emlegetett szektor. Negyedéves tervét szeptember 28-án befejezte, tehát nem ma­radt adós. Mindezt el lehet mon­dani a Kecskeméti Mezőgazda- sági Felszereléseket Gyártó Sző-’ vetkezetről is. Nem maradhat ki az elsők közül a Kiskunfélegy­házi Asztalos Szövetkezet sem. Az is befejezte szeptember 28-ig û harmadik negyedéves tervet. Szép és értékes munkát végzett. Havonta 20 garnitúra hálószoba­bútort adott ki a kezei közül. Életképes, jómódú szövetkezet. Olyan, mint a Bajai Lakberen­dező KTSZ. Az is befejezte már negyedéves tervét. A negyedév folyamán több, mint 150 000 fo­rint értékű festett és egyéb bú­tort gyártott, meg azután több. Néha az ember mindenáron j meg akarja érteni a vonatot. Különösen pendelyes gyerekkor­ig ban tudja legjobban, hogy mit j beszél a gőzös, ha szalad. Azt j mondja: csitt-csatt, csitt-csatt, j cscs, cscs, cs, sss, ss. Vannak, I akiknek azt mondja: egye jene, j egye fene, egye fene, Én azért ; mégis csak azt állítom, hogy a j kacsákical, meg a libákkal van az felfordulva. Nekem mindig azt duruzsolja, hogy kacsa, liba, kacsa, liba, kacsa, liba. (Sokszor egész Pestig hallgatom, de még visszafelé sem mond mást.) Biztos azért hajtja az állan­dóan ezt a két szót, mert ebből a két állatból annyi van, hogy Ounát lehetne vele rekeszteni. Tudom, hogy vannak kételkedő emberek, nem hiszik el, én ma­gam sem hittem, de ahogy a napokban a Kunszentmiklósi Ví­ziszárnyas Telepre bekukkantot­tam, majd hanyatvágódtam a csodálkozástól. Hit ott annyi a kacsa, meg a liba, mint égen a csillag. Lássuk hát, hogy él ez a ka­csa-liba közösség! Megállunk a 2-es számú ól előtt, de látszik, hogy nem va­gyunk valami kedves vendé­gek, mert ügyet se vet ránk a jószág. — Ejnye, az áldóját! — rászó­lok egy kacsára. Visszanéz, aszondja: — háp. No, tessék. Ezzel nem vagyok kisegítve, Megkérdezem, há­mint 50 000 forintot kereset bú­torkárpitozással. Sajnos, még szép számmal ke- rülköznek olyan kisipari terme­lőszövetkezetek, amelyek alig keresik meg a kenyerüket, mert nem teljesítik a tervet. Ilyen Kunszentmiklóson a Vegyes, meg a Mezőgazdasági és Építő Kisipari Termelőszövetkezet. De ilyen a Kecskeméti Ruházati Szövetkezet is. Ennek csaknem egymillió forint értékű lemara­dása van ebben a negyedévben. A III. évnegyed egyetlen hónap­jában sem teljesítette a havonta ráeső tervet. 76, 96, 80 valahány, igy alakyl a három havi tervtel­jesítés, Mindez az anyaghiány­nak köszönhető. Hogy hogy? — kérdezhetné valaki. Hát nincs anyag? — Dehogy nincs. A hiba inkább ott van, hogy olyan anyaguk nincs, amiből szívesen átvenne a Textilnagykereskedel­mi Vállalat sokat. így a ktsz készanyagainak jelentős része raktáron hever. A negyedik negyedév talán ja­vulást hoz nekik.' Akkor majd téli holmik készülnek, amelyek­nek az anyagbiztosításáról már előre gondolkoztak. nyan vannak. Erre meg akkora hápogást csapnak, alig tudom kiérteni, hogy 916-an. Mind pecsenyekacsa. Még három hé­tig híznak. Nemesített magyar kacsák pekingivel keresztezve. A 3-as ól előtt nagy a háp- trécselés. — Mi van itt? Mi van itt?! — Ahá: Értem. Ezek még most ta­nulnak magyarul hápogni, még csak három hónapja, hogy itt él­nek. Egyébként külföldiek. A 670 közül szép számmal akad olyan, amelyik azt hápogja a másik fülébe, hogy hollandul hiába hápogsz, te kacsa! Ezek annyit tojnak majd a télen, hogy Szabó Rozália le­gyen az a gondozó, aki össze győzi szedni azt a temérdek to­jást. A 6-os ól előtt nagy a türel­metlenség. 573 torokból dől a merges hápogás, mint a zápor. Ezek gácsérok és azon türel­metlenkednek, hogy mikor a csodába kezdődik már meg a falkásítás, hogy mikor lesz az az idő, mikor a tojók közé me­hetnek. (Hiába, a kacsának sincs bocskorszíjból szerkesztve az iciegszála!) Jaj, pedig már ölelésre tárt szárnyakkal várják őket a 9-es ói lakói. Vannak vagy 585-en. Tiszták, mint a patyolat. A cső­rük meg úgy csillog a napfény­ben, akárcsak az arany. A 12-es ólban három híjján 600 tojó lakik. Az egyik részük A kecskeméti nagytemplom órája rég elütötte a háromat, de a Kecskeméti Cipőgyárban nem pihennek a gépek, bár itt volna az ideje. Talán túlóráznak odabent? — kérdem a gyár por­tásától. — Nem, szakmai oktatás fo­lyik. * A bejárati lépcsőnél Stecenkó Teofil párttitkár köszönt. Szó szót követ, elujságolja, hogy tel­jesítették a harmadik negyed­éves tervet és két nap alatt 100 ezer forintot jegyeztek. — Te is szakmai továbbkép­zésen veszel részt? — Igen! Nem tudhat az em­ber mindent, de hasznos, ha van annyi igyekezet benne, hogy megtanulja, amit még nem tud. Közben elértünk a munkate­remhez. Belépünk. Ö tovább siet a klammerozó géphez, én pedig lemaradok Hidi András művezető mellett az első gép­nél. Bandi bácsi — mert igy hívják őt — Mayer Katit és Ste­cenkó Teofilnet ismerteti meg a gépi munkával. — Katikám, figyelj — szól atyai szeretettel a kislányhoz. — A kéztartásra ügyelj. így ni! S körbe szögezi a géppel a gyer­mekcipő hátsórészét. Kati figyel, s már kezébe is veszi a cipőt. A gép ütemesen kattog. Egy perc múlva átadja véleményezésre a cipőt Hidi Andrásnak. — Alakul — mondja Hidi elv­társ. Majd hozzáfűzi: — Mire vége lesz a tanfolyamnak, nem lesz semmi hiba. Még vagy ötvenszer újra, meg újra elmagyarázza Hidi elvtárs a fogásokat. Gyakorlatban is megmutatja, hogyan is kell ezt a munkát jól elvégezni. * Balról a tűződei hosszú asztal­nál a kis termetű Szepesi Jó- zsefné, a szakma legjobb isme­rője, magyaráz Mészáros Évá­nak. — Mindig a bőr szélén haladj, s ha fordulsz a varrással, ak­kor emeld fel a drukkert. Ha másképp csinálod, a tű eltörik. Ez pedig drága dolog. Éva meg is próbálja. Még egyenesben valahogy csak megy, de amikor fordulni kell, megáll a tudomány. Kérdő tekintetet vet Szepesiné felé. S Szepesi néni odasiet. Eligazítja Évát, az­tán siet tovább, hiszen 21 DISZ- fiatal van itt, akik most tanul­ják a tűzést. Itt van Kiss Józsefné is, a pártvezetőség tágja. Gyakran az ól árnyékában ül, a falka má­sik része őrületes nagy munká­ban van, ebédutáni szotyakolást végez, nem issza, csak hepecseli a vizet. Úgy áll a farkuk, mint a kifeszített vitorlavászon. A 14-es ól előtt semmi for­galom nincs. Alszik mind az 587 kacsa. Tele a begy finom dará­val, jól esik az ejtőzés. Ugyan­ezt utánozzák a 13-as ól tojói is. Ne is háborgassuk őket, mert ha egy felugrik, mind az 583-at Iklzargatja. Inkább gyerünk ki a tó partjára, tekintsük meg, hogy élnek a vándor ólak la­kói. öt vándor ól áll a Bogárzó partján. Az Átok-csatorna meg egyebet se csinál, csak táplálja a tó vizét. Micsoda lubickolás: A 3000 tizankéthetes kacsa közül biztos nem akadna egy se, aki életet cserélne, akár a ki­rállyal is. Aki megunja magát a vízben, az kiül a partra és sütteti a hálát a nappal. (De olyan nincs, amelyik hanyat- nyújtózkedva, a hasát süttetné, azt majd a lábasban.) Hagyjuk hát magukra a für­dőket. Ne lábatlankodjunk köz­tük. (Mi sem néznénk jó szem­mel, ha a strandon kacsák kö­zött kellene lubickolni.) Visszatérve az ólak közé, a telep másik útján megállunk a Vl-es számú ól előtt. Nemesített magyar ludak fülsiketítető gá­gogással fogadnak. De a dobhár­tyát széthasogatni akaró zaj hamarosan lecsillapodik. Ki a gazdátok? — kérdem egy hosszúnyakú gúnártól, hallani tőle: »Jobb kezeddel fog a cérnát, engedd a gépet, a drukkert nyomd le, csak szélén varrd az anyagot, mert ezzel is takarékoskodni kell, nyugodtan és pontosan.« . * A körülszegő (klammerozó) gépnél Bartók József ÜB-elnök, Dudás Mária és Kenderes! Má­ria DISZ-fiatalokat, meg Kre- nács bácsit, a partcsoportbizal- mit tanítja erre a munkára. Közvetlen tőszomszédságában lévő gépen munkálkodik egy DISZ-fiatal, egy őszhajú ember, Tormási Károly dolgozó, a szak­ma kiválója, meg a párttitkár, Stecenkó elvtárs. Mindhárman jól haladnak. — Ez a legszebb munka — mondja Stecenkó elv­társ. Ugyanezt mondták a töb­biek is a tűzésnél, meg másutt. Ezt mondja Csányi Miklós sar­kaló is, a szakma kiváló dolgo­zója, aki úgy véli, hogy ha több munkafolyamatot ismer az em­ber, nagyobb lesz az értéke is. Ö már előre is gondol. A szovjet szaklapokból olvasta, hogy a Szovjetunióban többen vannak, akiknek két-három szakmájuk is van. Sütő József elvtárs, a sarok­csiszoló gépen mutatja meg a melléje sereglett DlSZ-fiatalok- nak a szakma fortélyait: — Ezekből a fiatalokból nevelek én sztahanovistákat. Kell is az után­pótlás, hiszen mi sem leszünk örökké fiatalok. * Huszonegy DISZ-fiatal és több tanulni vágyó, idősebb szakem­ber sajátítja el a cipőkészítés új és új szakmai fogásait, ismerke­dik meg e munka sok-sok ágá­val. Az új technika meghonosítása, a többtermelés, a szakmai tudás fejlesztése nélkül elképzelhetet­len. Ezért zúgnak minden csü­törtökön munkaidő után a gé­pek a Kecskeméti Cipőgyárban. Venesz Befejeződött az építkezés a Kalocsai Kísérleti Gazdaságban — Befejeződött az építkezés. A Kalocsai Kísérleti Gazdaság az idén 40 férőhelyes lóistálló, 500 férőhelyes süldőszállás és 10 vagonos paprikapajta építését 321000 forintos költségt'elhasz- nálás helyett 284 000-ből valósí­totta meg. A megtakarított ösz- szegből a lóistálló csatornázása készül el. — Páládámü: — Mit hazudsz! Tudom, hogy Hajdú Sándorné gondoz mind a hatszázhetven egy eteket. Erre megfeni a csőrét a földhöz és hátat fordít. Gyerünk innen. A 4-es ól lakóit nem kérdezem meg, azok is ludak, biztos ők is hazudnak. Baki Borbálától tu­dom meg, hogy 464-en kiabál­nak ránk. Az 5-ös ólba, illetve előtte, alig van valami látnivaló, csak egy-két nyanvadtabb kacsa gurnyaszt. — Ez a telep selejtje. Olyan kevés, hogy szóra sem ér­demes. Annál csalogatóbb a 10-es számú ól, ahol 1020 nö­vendék kacsa püffeszkedik. A törzsállomány feltöltésére ne­velik őket. A 7-es, meg a 4-es ólba re­kordlétszám lakik. Egyikbe- egyikbe 1800, vagy annál is több pecsenyekacsa kínálgatja ízletes húsát. (De jó volna kö­zülük egyet ropogósra sütni:) Szemethizlaló látvány, ami ezen a telepen van. A pecsenye- kacsák emlegetése közben az embernek meggyűlik a nyál a szájában. (Lehet nyelni nagyo­kat.) A telepvezető helyettesei Kálmán Sándorné is, elragadta­tással beszél a telepről. »Képzelje el azt az örömteli reggelt — mondja nagy boldo­gan, — amikor még a nap nem kel, de már a hír bejárja a tele­pet, hogy az Országos Mező- gazdasági Kiállításon libáink az I. nagy dijat, kacsáink az I. dí­jat nyerték. Esziki Ml újság az Építési és Talarozási Vállalatnál? Többéves egyhelybentopogás után vállalatunk munkája jobb és jobb lesz. A javuló helyzetet a statisztika nyolc havi kimuta­tása tükrözi. Ez idő alatt termelési tervünket szeptember hó 1-ig 102,5 százalékra, a termelékenységi tervet 107,6 százalékra teljesí­tettük. Ezzel egyidőben a ténylegesen megadott költségeknél 2,82 százalékkal kevesebbet használtunk fel. Az eredmények elérésé­ben jelentős része volt a munkaversenynek, a következetesebb műszaki irányító munkának. Éppen ezért a kecskeméti 2-cs számú építésvezetőség 124 százalékos tervteljesítést ért el. * A vállalat 4 338 000 forint értékű beruházási munkákat vég­zett. Ebből az összegből készült a berénybenei kéttantermes iskola tanítói lakással együtt. Jánoshalmán egy 50 személyes óvoda, Kis­szállás és Akasztó községben 40—40 személyes idénybölcsőde. * Felújításokat 2 889 000 forint értékben végeztünk, mely a fel­újítási terv 112,2 százalékos teljesítésének felel meg. Lakások tatarozására, átépítésére államunk 1,223 000 forintot fordított, mely munkát mi végeztük el. Az év végéig még 500 000 forint értékben végzünk tatarozási, felújítási munkákat. * A felújított épületek száma 53, ebből lakóház 31. Kecskemé­ten a Jacques Duclos utca 29, 35—35/a, a Kurucz tér 3. sz. alatti épületek csinosítását végeztük el. Egyébként a megye több váro­sában és községében végzünk hasonló munkákat. Papp László igazgató. Ahol kacsából, mes; libából áll a vitás;

Next

/
Oldalképek
Tartalom