Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-23 / 250. szám

X. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM _4ra SO ' fillér 1955. OKT. 23. VASÄRNAP Több mini 400 vagon kukoricái helyeznek el az újonnan elkészüli iárolóhelyeken Az idei gazdag kukoricatermésből jóval több került a Ter- ményforgalmi Vállalat raktáraiba, mint az elmúlt években. A meglévő tárolóhelyek kevésnek bizonyultak. Több, mint 100 va­gon befogadóképességű állandó, illetve ideiglenes térolóhelyet ál­lítanak fel. A Kiskunfélegyházi Gépgyár még ebben a hónapban leszállítja a 16, egyenként 10 vagonos csőgórét. A mezőgazdasági kiállításon bemutatott szükseggórék mintájára pedig 31 helyen állítanak fel ideiglenes tárolóhelyeket. Több helyen prizmába rakják a kukoricát. Ezt azonban még az esőzések beállta előtt fe­dett helyre kell szállítani. Ezért teljes kapacitással dolgoznak a búzaszárító berendezések, sőt az utóbbi napokban erre a célra kibérelték a dohányszárító berendezéseket is, ahol naponta 30 vagon morzsolt kukoricát szárítanak. Kecskemét öt termelőszövetkezetében Ősz van, csendes a határ. A gyümölcsfák már megszabadul­tak édes terhűktől, a gondos gazda földjének barázdáiban pi­hen a mag. Kecskeméten a Méhcslaposi Általános Iskola hófehérre me­szelt épületében komoly munka folyik. A környék dolgozóinak gyermekei itt veszik birtokukba a tudást, a műveltséget. Itt évik tudatossá bennük gyönyörű ha­táruk, drága hazánk, s az eletet adó munka szeretete. Uj tagok segítik az őszi betakarítást A szakszervezeti munka új módszereiről tanácskoztak vasárnap is doSg-ozik a tagság­Az őszi munkák sürgetik a ha­tár dolgozóit. Kecskeméten a Béke, a Kossuth, a Lenin, a Sza­bad Nép és a Szabadságharcos Termelőszövetkezet tagsága el­határozta, hogy vasárnapi mun­kával pótolják az esős nap ki­esését. Az egyéni gazdák is ki­használják a jó időt, ezen a na­pon sokfelé szórják barázdába a jövő évi kenyérnekvalót. A Pósvai tanyán nem tesz gond az állatok téli takarmányozása Kunbaracson nemigen akad olyan gazda, aki id. Pósvai Fe­rencet nem ismeri. Többévtizede telepedett le a Pósvai-család Kunbaracson, amikor még — hogy Pósvai bácsi szavaival él­jünk — olyan sík, homokvidék volt az, hogy majdnem Ke­rekegyházáig egyetlen fa, egyet­len bokor, vagy tanya nem áll­ta útját az ember szemének. Azóta szőlőkkel, akácosokkal kötötték meg a falu lakói a mostoha futóhomokot, hogy el­vehessek tőle, ami a megélhe­téshez szükséges. De nagy sora van annak, mire ezek a homok­buckák jóízű, kedvet derítő, vö­rösborral hálálták meg az em­ber fáradtságát. Pósvai Feri bá- e«*I volt az első, aki é kietlen vidéken szőlő- és gyümölcste­lepítésével, eperfák, nyárfák akácfák ültetésével megzaboláz­ta a homok szeszélyét. Pósvai bácsi a környékben messze híres kiváló sertéste­nyésztéséről és télen is az ő tehenei adnak legtöbb tejet. Aki a kis gazdaságban körülnéz, könnyen megfejti eredményei­nek titkát. A tanya mellett egy 25 köbméteres betonsiló van, amit éppen a napokban töltöt­tek meg jófajta csalamádéku- koricával és kukoricaszárral. Télen azután ez majd jó takar­mányuk lesz nemcsak a szarvasmarháknak, hanem a ser­téseknek, sőt a baromfiaknak is. — Mifelénk — mondja Pósvai gazda — nagyon rossz, savanyú széna terem. Ezért itt a téli ta­karmányozás lelke a siló. Ebből hízik meg majd az a négy szép süldő is, meg a fiam hat apró kis malaca. Reméljük, Pósvai Feri bácsi kezdeményezése most is kö­vetőkre talál, s az okos, előre­látó gazdálkodás révén gyara­podnak majd a kunbarácsi dol­gozó parasztok. TSZ-tag, a javából Van a keceli Vörös Zászló Termelőszövetkezetnek egy na­gyon kedves, tréfáskedvű, öreg tagja, Benedek Józsi bácsi, akit nem azért tisztelnek meg az öreg jelzővel, mert betöltötte a hat­vankettedik életévét, hanem azért, mert immáron hatodik éve igaz, megingathatatlan barátja a közös gazdálkodásnak. A napok- i ban éppen egy olyan beszélgetésnek voltam tanúja, melynek fő­szereplője Benedek Józsi bácsi, a termelőszövetkezet építési munkacsapatának vezetője volt. — No, mi lesz már, emberek! Kapok-e végre kocsit arra a téglaszállításra? — rontott be aggódó arccal az irodába. — Ne féljen semmit, Józsi bácsi, meglesz a kocsi, ha mon­dom, csak várjon türelemmel, mert más munkája van — vála­szolt higgadtan a fiatal elnök. — Türelem! Nyugalom! Ugyan hagyjatok már békét nekem ezzel — dohogott az öreg, — értsétek meg, hogy én már építeni akarom a siiógödröt! — Na jó, hát akkor menjen a kocsi! — engedett az elnök, mart látta, hogy Józsi bácsival úgyis hiába ellenkeznek. Benedek Józsi bácsi menten meg is béküll: — Na, látjátok, hát így már lehet dolgozni! — Versenybe, ugye? — tréfálkozott az egyik tsz-tag. — Hát aztán? Talán nem vagy megelégedve? Azt hiszed, hogy csak ti tudtok versenyezni a mezőgazdaságban?! Mi a. ser- tésfiaztaiót az előírt 960 munkaegység helyett 500 munkaegység ráfordítással építettük meg és megtakarítottunk 6000 téglát, mert a hulladékanyagot is felhasználtuk. Mi igy versenyzünk! — és Józsi bácsi büszkén kihúzta magát. j A többiek meghatottan mosolyogtak az idős, kedes, öreg emberre, hisz tudták, hogy a pattogó szavak mögött őszinte munkaszeretet, a közös iránti ragaszkodás parázslik, őneki kö­szönheti a termelőszövetkezet azt is, hogy a kvfkoricabetakarítás kezdetére, szinte napok alatt építette fel háromtagú kis brigád­jával a harminc méter hosszú kukoricagórét, az ö munkájukat dicséri a szénapajta, a fiaztató, meg majd az az ötven köbméte­res úi tilógödör is. aminek az építésén mast fáradoznak,,, A bácsalmási Táncsics Ter­melőszövetkezetben jól dolgo­zott a tagság. Előzetes számí­tások szerint az idén 40 forin­tot ér egy munkaegység, húsz- szal többet, mint az elmúlt év­ben. A gondtalanabb élet, a na­gyobb jövedelem meggyőzte az egyéni gazdákat is a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Az el­múlt hónapokban 68 új tagot vettek fel soraikba a község köztiszteletben álló gazdái kö­zül. Az új tagok november hó 1-én kezdik meg a közös mun­kát, de ezt megelőzően már most az őszi betakarításnál is segítenek. A termelőszövetkezet csaknem 100 holdas kukorica- táblájáról, az új tagok segítsé­gével, törték le a gazdag ter­mést. Csintalan Sándor fogatá­val együtt vett részt a közös munkában. Az újonnan belépők között szép számmal vannak középpa- i asztok. Szöllősi István, Konkoly Imre, Csintalan Sándor, mind jóhírű gazda. Elhatározták, hogy november 1-ig összes adójukat kifizetik. Példájukra valameny- nyi új tag ígéretet tett, hogy mire a közösben dolgoznak, már nem lesz adósságuk az ál­lammal szemben. Pénteken a SZOT nagyter­mében 80 szakszervezeti funk­cionárius hallgatta Siklósi La­jos, a SZOT elnökségi tagja értékes beszámolóját. A szov­jet szakszervezeti munka ta­pasztalatainak ■ közrebocsátását igen nagy figyelemmel és ér­deklődéssel kísérték a részve­vők. A hozzászólások helyesen mutatták meg, hogy a szakszer­vezeti munkánál nem az elvi határozatok megértetetése megy nehezen, hanem a határozatokból fakadó apróbb operatív tenni­valók. Számos hozzászóló hangsú­lyozta, hogy helyes, ha a követ­kezőkben a területi bizottságok tagjai több napra, vágj' egy­két hétre mennek ki egy-egy üzembe és ott gyakorlatban se­gítik a szakszervezeti munkát. Ez majd segítséget ad az üzem­ben lévő szakszervezeti aktívák öntevékenységének fokozásá­hoz, mely egyik fontos hozzájá­rulása a szakszervezeti' vezetők és tömegek közötti kapcsolat megerősítésének. Megindul as S-iig autóbaxs/árat Héttőtől autóbuszjárat köti össze a Muszáj-részt Kecskemét belterületével Az elmúlt héten meghosszab­bított menetidőről, most pedig az új 5-ös járat megindításáról tájékoztatott bennünket a Kecs­keméti Autóbuszvállalat. Októ­ber 24-től, hétfőtől a Muszájból is autóbusszal jöhetnek be a vároá központjába az arra la­kóit. ' Az 5-ös járat ideiglenes végállomása a Juhász és Bod­zái utcasarok. Már . építik a végleges végállomást a Szegedi úton, a gépállomás előtt lévő I népboltnál. Salakozzák az utat, készül a kocsikitérő. Az 5-ös vonal másik végállomása : a máriavárosi állomás, vagyis a 4-es járat egy részét csatolták hozzá. Ezentúl a 4-es járat csak a repülőtér és a tanácsháza kö­zött közlekedik, — félóránként, az eddigi órás menetidővel szemben. A 4-es járat első ko­csija a tanácsházától a repülő­tér felé 4,45-kor, utolsó kocsija pedig 21 óra 45-kor indul. Az új 5-ös járat első kocsija a tanácsházától a . Máriavárof felé 5,15-kor, az utolsó 21,15- ker indul; a tanácshézától s Muszáj felé az első busz 5,45- kor, az utolsó 20,45-kor közle­kedik. A Muszáj-végállomástó: minden egész órakor, a mária­városi végállomástól minden orr 35 perckor indul a járat. Az 5-ös vonal megállóhelyei Juhász és Bodzái utcasarok muszáji iskola, Kinizsi út, Kos suth körút, Rigó, utca, megye tanács, tanácsháza — Szécheny tér (volt Otthon Mozi), Lugoss' István utca, Nyíri út, Toldi u* ca és máriavárosi pályaudvar. Rövidesen megjelenik a Kiskunság új száma Kínai nöl$ az új úton Az új Kínában sok lány és fiatalasszony lépett a mezőgazda­sági szövetkezetekbe. Munka után jut idejük tanulásra, olva­sásra is. — Képünkön: Pisziáni körzetében népi mondákat olvasnak a szövetkezeti lányok. Már elkészült. . és rövidese* megjelenik a Kiskunság har­madik száma. Az írószövetség o többi vidéki, folyóirathoz ha­sonlóan, már nemcsak a. me­gyében, hanem az egész ország­ban terjeszteni fogja. A folyó­irat hasábjain számos új tehet­ség mutatkozik, be. Az új szám­ban közlik Joós Ferenc, Bartók Béla kecskeméti , tartózkodásá­ról szóló m.egemlékezését, Kraj- 11 yák Nándor Kecskemét törté­nelmének egyik epizódjáról ; szóló elbeszélését, Kálmán Lajos megyei új népdalgyűjtéseit, Sza­bó Kálmán tanulmányait » kecskeméti könyvlzötő művésze­téről. A folyóirat számos verset novellát és színházi ismertetői tartalmaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom