Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

az Tiszta termek, takaros szállók várják új tanév elején Kecskemét diáktáborát A felkelő nap aranysugarait csillogva verik vissza a tanítónő- képző tantermeinek ragyogóan tiszta ablakai. A rendezett park üde zöldjén mint megannyi szentjánosbogárkák, csillognak a narmatcséppek. A tantermek fa­lai vakítóan fehérek, a padló frissen olajozott, nem látni se­hol a tintafoltot a padokon és a folyosó olajfestékszegélyéről is eltűntek a maszátos kéz nyomai. A mezőgazdasági technikum udvarán enyhe nyári szellő ját­szadozik a csengővel. Ingerli, fi­noman odakoccintja egyszeregy­szer nyelvét a csengő kelyhéhez. Ma még pihen, de holnap reggel munkára hívó hangja betör a park sűrűjébe, — hívja, csalo­gatja az ismerkedőket, az idei tanév ünnepélyes megnyitójára. A város minden pontján álta­lános iskolákban, középiskolák­ban tiszta termek, gondozott ud­varok várják, hogy a hosszú szü- :t után újra birtokukba ve­gyék a lányok, fiúk. Közel 1300 e lépi át ebben az esztendőben az iskolák küszöbét. A hatévesek­re is felvirradt végre a várva várt nap, az iskolakezdés napja. Az ünneplő ruhás, izgalomtól rózsás arcú kis elsősök fogadá­séról, a meglepetésekről a na­gyobb úttörők szőttek színes Az utóbbi hetekben 184 ál­talános iskolai és közel 40 középiskolai tantermet javí­tottak, meszeltek az építőmunkások, súroltak a takarítók. A Méhes­laposon 250 kisdiák az idén már év elejétől birtokba veheti a négy tantermes általános isko­lát. Az igazgató bácsi üdvözlő szavait a szépen felszerelt, nagy előadóteremben hallgatják majd a gyerekek. A Honvéd téri iskolában is komoly változás történt. Be­lülről tatarozták; új ablakok, aj­tók kerültek a rosszak helyére, a régen omladozó falak sima- fehéren csillognak. A Bányai Júlia Gimnázium tanári szobája is kibővült a szü­lői munkaközösség lelkes támo­gatásával. Minden iskolában a tanárok rendbehozták a szertá­rakat, rendezték a könyvtára­kat még a nyári vakáció alatt. ső osztályos terveket. És ezek a tervek most valósággá válnak. Nem akarunk ünneprontók lenni, nem leb- bentjük fel a titok fátylát. Ti, kis elsősök, fogadjátok szeretet­tel az apró kedveskedéseket cs fogjátok majd meg bátran na­gyobb pajtásaitok barátkozó ke­zét. így kézenfogva, nézzetek szét alaposan a számotokra új iskolában, ismerkedjetek meg a tantérmekkel, folyosókkal, a nektek még szokatlan környezet­tel. Megérkeznek a diákszállók lakói Két hónapig csend honolt a mezőgazdasági technikum Molo­tov téri diákotthonában. De ma este hat óra után már 86 diák hangoskodását verik vissza a fa­lak.-Az egész megyéből érkeznek a tanulni vágyó fiúk, lányok. A második otthon felké­szült a fogadásra. Tisztára me­szelt szobák, vakítóan fehér ágyak, a folyosón tisztára súrolt szekrények várják az érkezőket. Az állványokról üdezöld aszpa- rátuszok nyújtogatják ágaikat, az asztalokon virágok. Melegség, otthonosság árad minden felől. Az érkezőket már megszokott rend fogadja: a szekrényeken ott a név, az ágyak kijelölve. Az elsősöket a másod-, harmadéve­sek vezetik be a szálló életébe. Ök lesznek az első napok úti­kalauzai, a város bemutatói. Eb­ben a környezetben jól érzi majd magát minden fiatal. Az új tanév küszöbén jó mun­kát, sikeres esztendőt kívánunk tanítónak, diáknak egyaránt. K» Fegyin: Európa elrablása Fegyin azok közé a szovjet írók közé tartozik, akik Európa nyugati országait csaknem olyan lói ismerik, mint hazájukat. A huszas évek végén, a harmincas évek elején járt Norvégiában, Hollandiában, Dániában, Német­országban, Svájcban, Olaszor­szágban és Franciaországban. Regényének érdekessége elsősor­ban épp az, hogy nyugati élmé­nyeit és tapasztalatait művészi hitelességgel használta fel az alakok és a cselekmény meg­formálásában. A regény 1930 táján játszódik. Cselekménye a következő: Iván Rogov, szovjet újságíró Norvé­giában utazgat. Romantikusan, első látásra beleszeret egy szin­tén ott utazgató holland lányba, Helena van Rossumba. Utána megy Hollandiába, de már nem találkozhat vele, mert a lány batáviai útján váratlanul meg­halt. A lány apjának, Philipp van Rossum, fakirálynak a házában azonban szinte csodálatos kép­mását találja Helénának. Ez Klavgyija Andrejevna, Rossum unokaöccsének, a családi faki­termelési vállalat leningrádi képviselőjének, Franshak a fele­sége. Klavgyija a forradalom után kiszökött a Szovjetunióból, mert egyhangúnak találta ott az életet. Frans ligái mulatóban •»szedte fel«, feleségül vette. Ro- govot az asszony múltja távol tartaná, »Egy emigráns, egy ha­zaáruló« — ismételgeti magá­ban. De az, hogy oroszok, hogy lenlngrádiak, hogy másképp éreznek és gondolkodnak, mint a holland kapitalisták, mégis egymáshoz köti őket. Európa kezdődő gazdasági vál­ság lázában ég. Rcssuméknak hajdan saját erdőik voltak Orosz­országban. A szovjettől azonban ilig tudnak fakitermelési kon­cessziót kiharcolni. Mint Frahs leienti Leningrádból, a koncesz- sziót sém lehet sokáig tartani. Üéhát mi történjék? Lehet-e •gyáltalán kereskedni a Szov- telunióval? A nagy versenytárs negerősödése nem juttatja-e •sődbe Európa tőkés államait? Sz az európai kapitalisták nagy problémája. Philipp van Rossum lereskedni akar. Személyesen itazik a koncesszió ügyében a szovjetunióba. A regény második ■észé már itt játszódik, fő érde­kessége annak a megmutatása, logy egy kapitalista hogyan eagál a szovjet viszonyokra. Rossum az északi erdővldék _>gy kis kikötőjében köt ki s az plmaradottabb viszonyok közt gyűjti tapasztalatait. Fegyin nem fél megmutatni, hogy Rossum sok mindent rossznak talál: az emberek ellátását sze­gényesnek, a fűrésztelep munká­ját szervezetlennek, a sok szó­noklatot feleslegesnek. A mun­kások nagyszerű lendülete, biza­kodó optimizmusa az a fáradha­tatlanság, amely egyesekben, s az egész társadalomban megvan —' minden rosszakaratú előíté­lete ellenére tetszik neki. Vi­szolygása is jórészt abból ered, hogy a szovjet emberek mások, mint amilyeneket ő eddig ismert. Nem tud felülkerekedni, nem tudja éreztetni a fölényét. Az író nagyszerűen ért ahhoz, hogy ezt az annyira magabiztos embert, akit egyébként egyáltalán nem ábrázol rideg ítélkezéssel, mint gyengébb írók szokták az »ellen­séget« — finoman megfrics­kázza, leleplezze. A faki­rály szovjetunióbeli tapasztala­tainak mintegy összegezése a végső tárgyalás a koncesszióról. Nem sokra nézi azt a jelenték­telen külsejű fiatalembert, aki szovjet részről tárgyal vele. Hoz­záértését, megingathatatlanságát látva feldühödik s bár először magának sem meri bevallani, rá kell jönnie, hogy a régi módon rom lehet tovább kereskedni a Szovjetunióval. A Szovjetunió megszűnt gazdaságilag elmara­dott ország lenni, nem vadász- terület többé a külföldi kapita­listák számára. Kénytelen le­mondani a koncesszióról és a szovjet faexport közvetítését vál­lalni. Közben befejeződik Klavgyija és Rogov története is. A szov­jet újságíró nagy ügyének te­kinti a szerelmet, magával akar­ja vinni az asszonyt, annak azonban csak izgató kaland a Rogovval való viszony. Az asz- szony otthonában Véletlenül ki­hallgatott beszélgetés az északi területek faiparát veszélyeztető ellenséges aknamunkáról, meg­Vállalati pénzügyi A könyv, amelynek első ki­adása egy évvel ezelőtt, i 954- ben jelent meg, első kísérlet Volt arra, hogy a népgazdaság meghatározott körében foglal­koztatottak számára lexikon- szerű módszerrel tegye lehetővé á szakmai eligazodást. Va­lamennyi iorszabáiy és rende­győzi Rogovot, hogy nem Klav­gyija körül, hanem ott van a he­lye, ahol veszély fenyeget. Észak­ra utazik s a fatelep lelkes kom- szomoljai körében talál magá­ra. Frans, aki tudomást szerzett felesége hűtlenségéről és oka vc.lt rá, hogy nagybátyjára, Fhilippre is féltékenykedjék, felzaklatott idegekkel nekivezetj autóját egy autóbusznak. Klav­gyija Philippel vis~zahajózik Flollandiába. A regény két főszereplőjét: Philipp van Rossumot és Rogo- vet ellentétes pályán futtatja az író. Philippet egyre lejjebb szál­lítja az olvasó szemében, Rogo­vot egyre feljebb emeli. De egyikük sem válik élettelen sémává. Felháborító igazságta­lanságnak tartjuk, de lelkivilá­gának ismeretében hitelesnek érezzük, hogy Philip még uno­kaöccse halála miatt is a szov­jet rendszert vádolja. Szovjet- ellenessége tehát még túlzásai­ban sem válik elvonttá, nem te­szi alakját sematikussá. Rogov sem »félelem és gáncsnélküli« pozitív hős. Beleg iába miatti cürelmet lenkedése, passzivitás­ra hajló szemlélődő természete, erős esztétikai érzése és ér­deklődésé színezi tnély hazafias­ságát, becsületességét. Egyébként Rogov erőteljesebbé formálását fékezhette az is, hogy benne bi- ; zonyára némileg magát rajzol­ta az író. Az említett szereplők mellett egy egész sor jellem vonul fel még a regényben. Ér­dekes és tanulságos lenne kö­zülük is kiválasztani és jelle­mezni egyet-kettőt. Kellene írni a regény sallangoktól mentes szerkezetéről, élénk párbeszédei­ről, belső monológjairól, színes, mozgalmas, fantáziát mutató le­írásairól. De talán ezeknek a formai eszközöknek puszta fel­sorolása is elég annak megsejté­sére, hogy művészettel megírt, jó regény az »Európa elrablá­sa«. Orosz László. íoíyozók kíizikönyve let 1955 má.ijTS végéig a könyv­ben "feldolgozást nyert. Az egyes részletkérdések terén a feladat arra szorítkozott, hogy a jog­szabály, vá*y rendelet eredeti szövegét kchnyen megtalálhas­sák s ez a dolgozók munkáját erősen megkönnyíti. A könyv szeptember hó fo- yamán jelenik mea.­Wartburg külső látképe. Wartburg a 12. évszázad óta a német szellem egyik dacos erős" sége lett. Épületében 1200 körül a német dalnokok ütöttek tanyát. ■Lnnék az időnek legjelentősebb epikusa itt irta a »Farsivál«-t, azt a művet, amely néhány évszázaddal később Richard Wagner utolsó művének, a »Parsifal«-nak alapjául szolgált. Wartburg várában lépten-nyomon találkozunk a nagy német múlt emlékeivel. Így a Luther-szobában, amelyben 1521-ben a wormsi országgyűlés után Luther Márton, mint Bölcs Frigyes színleges foglya, a bibliát németre fordította s ezzel megalkotta az egységes német irodalmi nyelvet. A baráti országokból: Wartburg, a német egység várg Ebben a szobában fordította Luther Márton 1521-ben a bibliát németre, és ezzel megalkotta a német irodalmi nyelvet. Wartburg történelmének nagy haladó kulturális hagyományai közé tartozik, hogy 181'7-ben á német főiskolai hallgatók itt ünne­pelték meg a Burschenschaftok ünnepét. Megemlékezve a német- országi reformációk megindulásáról és a Lipcse melletti Népek Csatájáról, ahol megverték Napoleon seregeit, hitet tettek a Met- ternich-féle időszak reakciós, sötét alakjai elleni harc mellett. A főiskolai hallgatok itt elégették a copfot és a káplárbotot, a reak­ciós iratokat, valamint a német szégyen más jelvényeit. Wartburg nagy ünnepi termében, hol egykor Liszt Ferenc hangversenyezett, 1817 nevezetes októberének emlékezetére a né­met Burschenschaftok első zászlaját őrzik. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a nemzeti kulturális emlékek fenntartásá­ról és gondozásáról rendeletet adott ki. E rendelet alapján Wart­burg várát az állami művészet, bizottság védelhie alá helyezte. Új szakkörök indulnak Szeptember 15-én — az - el­múlt év helyes kezdeményezésé­nek folytatásaként — megkezdi működését a kecskeméti SZOT kultúrotthonának szabás-vafrás- köre. Ugyancsak szeptember hő 15-én veszi kezdetét a felnőtt­éi diák tánctanítás is. A diákok a társasági tfihcók mellett meg­tanulják. a francianégyest is, a SZOT lullúroltlionta hogy a nagy bálok nyitőpárjal ként szerepelhessenek. Lázas munka folyik [létenként két alkalommal a színjátszó stúdió munkatermében. Műkö­désük egyéves évfordulójára, ok­tóber 10-ére nyilvános kábát é- est megrendezését tervezik. Ti­zenegy szakköri tag most kezdk meg a háromórás műsor tanú lását

Next

/
Oldalképek
Tartalom