Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

Példásan teljesítették vállalásaikat élüzemeink A régi és az új Félegyháza 179.000 tégla terven télül A Kiskunhalasi Mészhomok­téglagyár kollektívája még jú­liusban megígérte, hogy alkot­mányunk ünnepére naponta 3000 téglával többet készít a tervben megjelöltnél. ígéretüket valóra váltották. Augusztus hó­nap elején ismét összeültek, s úgy határoztak, hogy ezen felül még 150.000 téglát készítenek népgazdaságunknak. Kővágó elvtárs, gyárvezető, arról értesített bennünket, hogy a vállalt 150.000 terven fe­lül készített tégla helyett 170 ezer téglát gyártottak. Ebből hat családi házat lehet felépíteni. Alkotmányunk nagy ünnepé­nek előestéjén a kultúrterem­ben gyűltek össze a dolgozók, a meghívott vendégek. Arról folyt a szó, hogy ez a kis kollektíva, amit megígér, azt teljesíti is. Éppen ez az, aminek alapján el­nyerték ötödször is az élüzemi címet. Csak így tovább, mészhomok­téglagyári elvtársak ! reljesitsitskill. negyedévi tervüket A Jánoshalmi Mészhomoktég­lagyár dolgozóit is arról ismerik megyénkben, hogy tűzön-vízen keresztül, de megvalósítják cél­kitűzéseiket. így volt ez az al­kotmányi versenyszakaszban is. Másfél hónappal ezelőtt ez a lelkes kollektíva úgy határozott, hogy augusztus 20-ra befejezi III. negyedéves tervét. Nem kis feladatra vállalkoztak az elvtár- iak. De az elvtársias együttmű­ködés, az időjárás viszontagsá­gai ellenére, meghozta a sikert. Az üzem dolgozói augusztus hó 19-én, déli 12 órakor befejezték III. negyedéves tervüket. Két órakor pedig minden dol­gozó a kultúrterembe gyüleke­zett. Ekkor kezdődött meg az él­üzemi ünnepség. Az ünnepségen elhangzottak alapján a hátralévő időben a gyár dolgozói több százezer téglával járulnak hozzá a gyárak, óvodák, iskolák, kór­házak, lakóházak gyors felépíté­séhez. így ünnepük a gyár dolgozói alkotmányunk ünnepét. Júliusban 143.9% A Kalocsai Fűszerpaprikalpari Vállalat dolgozói, mivel olcsón állították elő a pirospaprikát, el­nyerték az élüzemi címet a II. negyedévben. Ez a lelkes munka nem ha­gyott alább egy pillanatra sem. Az itt szorgoskodó asszonyok és ieányok megígérték, hogy meg­gyorsítják a munkát, az ország szükségletének biztosítására ter­ven felül több tíz mázsa jóminő­ségű paprikát adnak. ígéretüket teljesítették. Júliusban 145.8 szá­zalékra teljesítették havi tervü­ket. Terven felül több mázsa paprika került a fogyasztókhoz, mint ahogy azt eredetileg a szerződésben előírták. Au­gusztus 1-től 10-ig 100 százalé­kon felül teljesítették esedékes tervüket. Jelek szerint e havi tervüket is 120 százalékra telje­A FÉMIPARI VÄLLALAT — a féléves terv túlteljesítése után — augusztus 20-át új mun­kasikerekkel köszönti. Az alkot­mány ünnepére indított verseny­szakaszban a forgácsoló, perme­tező és tömegcikkeket gyártó részlegek augusztus havi tervük 65—70 százalékát teljesítették. A vállalat dolgozói újabb kima­gasló eredményeket értek el. A permetezőgépeket gyártó részleg dolgozói közül Bohács József 140, Német József 160 százalékot értek el havi tervük teljesítésé­ben. A párosversenyben álló id. Újvári Ferenc és Gömöri Máté 154 százalékra növelték eredmé­nyeiket. A NADGAZDASAG dolgozói éves tervükben vállal­ták 5000 kéve exportnád szep­tember 30-ra való szállítását. Az alkotmány ünnepére indított ver­senyük során 3000 kévét már le­szállítottak. Ezzel exporttervü­ket máris 30 százalékkal túltel­jesítették. Az éves tervükben sítik. A legjobbak között emlí­tik Illés Máriát, aki 137, Mezei Józsefné, aki 156, Farkas Sándor- nét, aki 185 százalékot ért el az elmúlt napokban. megfogadott határidőig tervük 50 százalékos túlteljesítésére tö­rekednek. A DÄV BOLGOZÖI vállalásukat az üzembiztonság és a hálózat további bővítésére sikerrel megvalósították. Az üzembiztonság fokozására elvé­gezték az árbockapcsolók földe­léseinek feljavítását és felülvizs­gálták a nagy- és kisfogyasztók áramszolgáltatását tűz- és bal­esetveszély szempontjából. Egy hónappal a határidő előtt a há­lózatbővítés villanyáramot adott a Szakmár—Kistényi és a Csen­gőd—ökösdi Állami Gazdasá­goknak. Elkészült és üzembehe­lyezték a kalocsai új transzfer­állomást. Augusztus 20 tisztele­tére az üzem DISZ-fiataljai DISZ-brigádot alakítottak. A vállalatvezetés a fiatalok mun­kájának fellendítésére, gyakor­lati munkájuk eredményeinek növelésére a DISZ-brigád irá­nyítására szakmunkást biztosí­tott. Üzemi levelezőink jelenük: Beváltottu a ígéretünket Zárat Géza, Kecskeméti Gépgyár; Üzemünk fiataljai elhatározták, hogy a VIT-műszakban és alkotmányunk tiszteletére felélénkült munkaversenyben jól dol­goznak. Az eredmények azt mutatják, hogy úgy a gépműhely, mint az öntöde és a többi üzemrészek fiataljai i? djszista becsü­lettel teljesítették vállalásukat. Elsőnek P. Kovács László laka­tost említem meg, aki régóta 150 százalékon felül teljesíti napi tervelőirányzatát és az alkotmány-műszakban 231 százalékos tervteljesítést ért el. De nem is akárhogyan dolgozott, hanem selejtmentesen. Dávid, Sándor lakatosfiatal szintén 200 szá­zalékra teljesítette tervét. Az öntödei fiatalokról is dicsérő szóval lehet megemlékezni. Farkas János és Meizinger Frigyes jóval 180 százalékon felüli tervteljesítést ért el. öntödénk női dolgozói közül kiváló munkát végez Kiss Klára gépformázó, aki tervének közel kétszeres telje­sítésével készült augusztus 20-ra. Ezek a példák csak a termelési eredményeinket tükrözik. Mi másképpen is készültünk a nagy ünnepre. Dallal, tánccal, vidámsággal. Aki kíváncsi, hogy miként, az jöjjön el az ifjúság karneváljára, ott majd megtudja! * Domokos Mária, Alföldi Kecskeméti Konzervgyár: A mi diszistáink jó munkával és színvonalas kultúrműsorral készültek a munkás-paraszt találkozó napjára. Nincs az üze­münkben olyan fiatal, aki az elmúlt napokban és hetekben ne végzett volna jobb munkát a megszokottnál. A készáru-rak­tár fiataljai közül Főző Ilona 176, Vörös Hona 160 százalékra teljesítette vállalását. Cséplő Erzsébet, az almaszárításnál 225, Bende Magdolna pedig 200 százalékos tervtejjesítést ért el. A fiúk is szép eredményekkel dicsekedhetnek. Dömötör István és Lukács János teljesítményszázaléka több, mint 160. A kultúrcsoport tagjai többek között a »Névtelen levél- és »Vacsora előtti- vidám műsorszámmal, ezenkívül leánykarikázó, csalogató táncszámokkal fogják szórakoztatni az, üzem dolgo­zóit és az Igazság TS^-bőí meghívott vendégeket. A műsort kö­zös vacsora és reggelig tartó tánc követi. Munkasikerekkel köszöntik Baja dolgozói augusztus 20-át Parkok és virágok ékesítik Félegyháza város főte­reit. Idős bácsikák napozgatnak a parkok vörösremázolt padjain. — Nyugalmukat délutánonként meg-megédesíti egy-egy kisebb gyermekcsoport zsivaja. Különö­sen a Beloiannisz téren nagy a gyermeklárma. Honnan ez a sok vidám gye­rekarc, ez a sok jókedv? A szembenlévő kétemeletes ház drága gyöngyei ezek, A Bá­nyászati Berendezések Gyára munkáspalotájának csemetéi. A legtöbbjük talán még nem is hal­lott arról, hogy bizony a régi történelem mily dicstelen dolgo­kat írt e város történelmi lap­jaira. Szüleik jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor a munkanélküliség dühöngött a Szent János téri »köpködőn«, az emberpiacon, ahol egyébről sem esett szó, csak a lakásínségről, a munkanélküliségről és az urak dőzsöléséről. De az új történelem | új életről, új emberekről ír Fél­egyházán is. Van mit írnia, hisz a nyomor, meg az ínség össze­szedte a sátorfáját, eltűnt — he­lyette felépült a Bányászati Be­rendezések Gyára és örökre megszűnt a munkanélküliség. A mostani Beloiannisz téren munkáslakások nőttek ki a föld­ből több emelet magasságban, csaknem három millió forintos költséggel. Negyvennyolc új családi otthon várja haza dél­utánonként a gyárból a lakóit. Korszerű, tágas, egészséges la­kások, legtöbbjük kétszobás, fürdőszobával és egyéb mellék- helyiségekkel ellátva. Üj gyár — új családi fészkek. Hitte volna-e valaha Eszik Já­nos sztahanovista művezető, hogy olyan gyönyörű lakásban nevelheti három gyermekét? Hitte volna-e? — Hisz a Horthy- rendszer őt is úgy könyvelte eh mint a többi öt testvérét ■=« gazdasági cselédnek. Ezt nem hitte. De abban min­dig reménykedett, hogy egyszer még őt is emberszámba veszik. Sok dolgozó ember találta meg boldog számítását, legbensőségesebb családi nyu­galmát abban a házban. Olyan becsületes szakmunkások élnek ott, mint Vince István lakatos és családja, vagy Boldog Lajos ma­rós, meg Tóth Gulyás Sándor gyártmányszerkesztő, feleségével és pici lánykájával együtt, Igazi barátság SŰRŰN MEGTÖRTÉNIK az, hogy amikor véget ér a műszak a Kiskunfélegyházi Gépgyárban, három lakatos kerékpárra ül és kikarikáznak a petőfiszállási Ke­leti Fény Termelőszövetkezetbe. A szövetkezet dolgozói már messziről emelgetik a kalapju­kat, amikor meglátják őket. Jön­nek a mi patronálóink, mondo­gatják és már készítik is elő a szerszámokat, meg a javítani­való egyéb gépeket, mert Radies István, Radies Lajos, meg Tóth Géza, ez a három derék lakatos, ott a helyszínen javítja a tsz mezőgazdasági gépein esett ki­sebb hibákat. JÓ IDEJE ÍGY MEGY ez már, hogy meg-megjelenik a három Ismerős, s amikor befejezik mun­kájukat, el-elbeszélgetnek a szö­vetkezet tagjaival. Megdicsérik a szép gazdaságukat. Persze, ar­ról se hallgatnak, ha valami hi­bát észlelnek a szövetkezetben. A TAVASZ ELEJÉN egyszer, ahogy javítgatják ott kint a ve­tőgépet estefelé, odamegy hozzá­juk az elnök, Czibolya Péter. Az­zal kezdte a beszédet, hogy a szövetkezet már nagyon sokat köszönhet a Gépgyárnak, mint patronáló üzemüknek. Még azt is felsorolta, hogy mi mindent juttatott már nekik. — Kaptunk tőletek, — mondta az elnök — üstházat, üstökkel, láncboronát, petróleumos tartá­lyokat, hat darab 200 literes víz­tartályt, meg még többet is, ha jól összeszámolom, öt méter hosszú vaslétrát, kézzelhajtós ré­pavágókat, számos vasvödröt. Kijavítottátok a fűkaszálógé­pünket, meg a gumikerekű ko­csinkat, az ekekapákat, meg ki győzné felsorolni mind, amit már csináltatok nekünk. A LAKATOSOK CSAK hall­gatták. Tényleg, még eddig nem is gondoltak arra, hogy mi min­dennel segítette a gyár a szövet­kezetét. De az elnök tovább so­rolta, hogy mit kaptak, a végén aztán hozzátette: — Én magam sem tudnám hirtelenjében sorravenni azt a sok testvéri segítséget, amit » gyártól kaptunk. Annyit mond­hatok csak: még a kukoricánk sem lenne talán ilyen szép, ha ti nem segítenétek bennünket. VALÓBAN SOK KÖZE van ahhoz a Félegyházi Gépgyár ön­zetlen segítségének, hogy szépek a szövetkezet földjei, erősödik, fejlődik a közös gazdaság, a munkás-paraszt összefogás. 'pontosan huszonöt éve -*■ történt. Akkora volt a munkanélküli­ség, hogy egyebet sem tettünk, mint azt gyakoroltuk. Én is sokszor ácsorogtam a nyomdák üvegtáblái előtt. Sóvá­rogva lestem befelé, a betűkkel rakott nagy szekrényekre. Re­ménytelen volt, hogy melléjük állhassak. A szedők gyenge, iajnálkozó mosollyal szánakoz­tak. Tovább botorkáltam. Le­hajtott fejjel vittem a betűk utáni vágyamat. De a vágyból nem lehet élni. Beálltam a kő­művesek mellé malterhordónak, utcák kövezéséhez követ törtem, aszály idején veteményest locsol­tam. Mindenütt becsülettel vé­geztem a munkát, mégis sok szombaton elmondták: — Hétfőn már ne jöjjön. Maga fiatal, családos embere­ket nem küldhetünk el. Ugye­bár, megérti? Megértettem. Viszont azt nem értettem, fogy ugyanakkor apámat miért küldték, el. Ilyen közös sorsú szombato­kon apámból kitört a keserűség. Hámfújta haragját, mérgét. Felhányta, hogy jó szakmára adott, mégsem teszek egyebet, mint henyélek. Elege volt a heretartásból. Fogjam a batyu­mat és menjek a háztól. Nem azért mondta, mert úgy gon­dolta, — csak a nincstelenség vitte a szájára. Azonban ezt annyiszor ismételte, hogy vé- gülis megtettem, amit kívánt, t/ ándorbotot fogtam és * nekivágtam a nagyvi­lágnak. Jártam erre is, arra is. Mindenütt csak azt tapasztal­tam, amit otthon. Pirosbetüs ünnepje volt annak, aki dol­gozhatott. Csehországban összeakadtam Starkkal, a pesti gépmesterrel. Összebarátkoztunk, kettesben könnyebb volt az országutak járása. Valahogy eljutottunk Brünn- be. A zsebünk a pénz számára lyukas volt. Élelmiszerüzlet he­lyett a sétakertbe mentünk. Szemléltük a virágokat és a madarak énekét hallgattuk. A gyomrunk olykor-olykor fel- mordult. Követelőzött. A kö­nyökünkkel igyekeztünk türe­lemre inteni, de nem sok ered­ménnyel. Végül ráhagytuk és kínunkban azzal szórakoztunk, melyikünké korog nagyobbat, Vándorukon ulatságunkat egy férfi zavarta meg. Fesgélye- zetlenül sétálgatott előttünk. Nem körbe-körbe ment a sala­kos úton, amint azt a rendes sétálók teszik. Csak a juharfá­tól a muskátlikig. A cipőjével szinte súrolta kopott bakan­csunkat. Lassan alánkgyujtatt a bosz­szankodís. Stark finoman, szépen, ud­variasan magyarázgatta, hogy hagyjon bennünket csendesen emészteni. Odahaza augusztus 20 van. Állítólag István király napja. Az urak szmokingot, díszmagyart öltenek és vigadoz- nak. Nem fáj amiatt a fejük, hogy hsgyén-hátán állanak a munkanélküliek. A munkások, akik állásban vannak, azok most is dolgoznak. Ugyanis nálunk, odahaza az ünnep nem egyfor­mán mindenkié. A naptárra csak ráteszik dísznek, cifraság­nak és azért, hogy a nép tisz­telettel adózhasson az ünneplő uraknak. Én hozzátettem: = Tehát kérjük, ne zavarja hangulatunkat. Sétáljon át a kert másik részére. Æ férfi erre megtetézte a gonoszságát. Mellénk ült. Slarlc elsápadt és a címeres szavak lajstromozásába fogott. Bámultam, hogy így is tud. Ed­dig a fenét sem vette a szájá­ra. De megértettem. Közel és messze ásítoztak az üres padok. A férfi cigarettára gyújtott. Nyeltünk. A szétterülő füst az arcunk körül keringett. Mit le­hetett volna rá mondani? Újabb gorombaságot? Minek? Úgysem értené. De Stark nem is ismételne. Kezdjem én? Jobb lesz úgy? Fecskék játszottak felettünk. A férfi felállt. A kabátját hú­zogatta. Nem volt új, inkább kopottas. Olyan sűrűn vasalt. Megadással legyintettem. — Mehetsz, barátom. Sétál­tál, pihentél, jobban fog esni az ebéd és fütyülhetsz a világra. A férfi aprókat köhentett és megszólalt. — Meghívom magukat ebéd­re. Magyarul mondta. tark szemüvege meg- mozdult. Az orra nyer­géről lassan lefelé csúszott, a hegyén elakadt és übeaett. mint jeianaai es a száját úgy tartót* ta, mintha a fogát húznák. Én úgy éreztem, hogy a paddal süllyedek, már nem is rajta, hanem a földön ülök. A bőröm viszketett, szakadt ingemet a víz aratás nélkül is ellepte. Nehezen tértünk magunkhoz, és zavartan mentegetőztünk. A férfi nevetett. — Nem tesz semmit. Na, jöj­jenek. Barátságos erőszakkal felhúz zott a pádról. Belénkkarolt ét hazáig elmondta, hogy magyar műszerész. Vándorlása közben ragadt Brünnben. Megnősült, ét ott maradt, mert munkához ju­tott, Æz ebédre, hogy mi volt ** már nem emlékszem, de jó volt, mert főtt volt. A kit szőke cseh asszony kedvesen kínálgatott: — Tessék, tessék. A.zt hiszem, megettük a va* csórójukat is, de nem sajnálták;. Így ettünk mi is ünnepi ebé- det István király napján —? Csehszlovákiában. Fodor János,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom