Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-09 / 186. szám
A begyííjtesi munka Jakabszálláson is egész embereket kíván Jakabszálfás már évek óta a kecskeméti járás egyik leggyengébben teljesítő községeként van elkönyvelve mind a járási begyűjtési hivatalnál, mind a járási tanácsnál. Ezek után ugye hát nem csoda, ha mos! sem tud az utolsó helyekről ei- vergődni? Bizonyára felettes szervei nem tartják furcsának, mert e kérdés felől teljes nyugodtság jellemzi őket. (Pedig ugyancsak lenne miért nyugtalankodni!) Jóllehet a gabonabegyűjtéssei nincs különösebb fennakadás — ha ugyan a helyi begyűjtési hivatal jelentéseinek hinni lehet — de ennél komolyabb elmaradások mutatkoznak az állati termék és élőállatbegyűjtésben. Egyelőre a gabonabeadásról és a cséplésről csak annyit, hogy a hátralékosok elszámoltatását megkezdték, viszont azt már nem tudják a hivatal dolgozói, hogy a legutóbbi napokig összesen mennyi gabonát csépeltek el községükben. A cséplési napló 35 és fél vagonos eredményt mutat — ami ugyan nem okoz semmi kétséget a hivatal dolgozóinak — s ami azt jelenti, hogy a máikét hete megindult gépek átlagosan mindössze napi 50 mázsa körül csépelhettek el. Be- reczky Sándor, a hivatal vezetője, maga sem tudja indokolni ezt az eredményt, hisz a gépek a kevés műszaki kiesést leszámítva, folyamatosan mentek, s az időjáráson kívül semmi sem akadályozta a cséplést, mert a hordás is a megfelelő ütemben folyt. Ugyanakkor a gépállomás jelentése szerint az elcsépelt gabonamennyiség már meghaladja az 52 vagont. Hogy ez a 18 vagonos különbözet miből adódik a gépállomás és a begyűjtési hivatal jelentése között, azt senki nem tudja megmondani. A begyűjtésben sokkai jobb eredményeket lehetett volna már eddig is elérni, ha a helyi vezetők és a begyűjtési hivatal dolgozói kellő komolysággal kezelik a begyűjtés kétségtelenül nehéz és bonyolult munkáját. Erre azonban mindeddig nem volt példa Jakabszálláson. Alig egy év leforgása alatt mintegy öt esetben változott a hivatalvezető személye, de ami ennél is nagyobb baj, hogy most sem megfelelő, rátermett dolgozók kezében van a hivatali munka ügye. Az egyik begyűjtési előadó — névszerint Gi'.i- cze Mihály — meggondolatlan, felületes munkájával, magatartásával már nem egyszer megbotránkoztatta a község becsületes dolgozóit. A hivatal fiatal vezetője, Bereczky Sándor, szorgalmasan, és odaadóan dolgozik, annak ellenére, hogy a begyűjtési munkában saját magának is kevés tapasztalata van. (Mindössze egy éve érettségizett.) Bereczky Sándor azonban egymaga kevés ahhoz, hogy ha becsületes munkával is, de megváltoztassa, kijavítsa mindazokat a hibákat, melyek a begyűjtési munka kerékkötői Jakabszálláson. Persze, a tanács végrehajtó bizottsága és a helyi pártszervezet sokat segíthetne, — de ez nem így van. — A verseny például sokat segítene munkánkban, — mondja Bereczky Sándor —, de rajtunk kívül senki nem törődik vele, mi pedig a csépiés miatt nem igen érünk rá. Többek között elmondja azt is, hogy eddig mindössze 20 versenyvállalást gyűjtöttek össze az alkotmány ünnepére folyó versenyre. A begyűjtési állandó bizottság pedig mintha téli álmát aludná, éppen úgy elfeledkezett a begyűjtésről. Pedig a jobb eredmények eléréséhez Jakabszálláson is meg vannak a feltételek. Számtalan olyan példamutató dolgozó parasztot lehetne említeni, mint Tóth János, aki kötelező beadásán túl 8 mázsa szabadgabonát szállított a begyűjtőhelyre. Csak ezeket az eredményeket hagyobb szeretettel kellene dédelgetni, az ilyen dolgozó parasztokat nagyobb körültekintéssel kellene népszerűsíteni, mint ahogy jelenleg a helyi vezetők teszik. Csak az a baj, hogy részben ők sem látnak tisztán a begyűjtés berkeiben — éppen a hiányos adminisztráció és a pontatlan jelentések folytán. Peregi Pál vb-titkár — hogy róla nagyobb tájékozatlanságot el ne áruljunk — teljesen tájékozatlan arról, hány százalékban végeztek a község dolgozó parasztjai a behordás- sal. Ö 90 százalékra becsüli, és ezt bármikor alá is írná, de ha nem sajnálná a fáradságot — nem messze kellene mennie — Vörös elvtárstól, a községi ag- ronómustól, megtudhatná, hogy csak 70 százalékra állnak. A pártszervezet a népnevelőket sem mozgósította a begyűjtés idején, pedig igazán ráférne a községre. Maga a párttitkár a helyi tanácselnökhelyettessel együtt sokszor félnapokat a határban tölt, úgy vélekedvén, úgyis megy a munka, ha csak ők segítenek megoldani a vitás kérdéseket. A begyűjtési munka egész^ embereket kíván — és ezt az örök igazságot meg kellene már szívlelni Jakabszálláson is. Ha a helyi vezetők ezt nem látják be, hozzá kellene segíteni őket a járási tanácsnak és a járási begyűjtési hivatalnak. MUNKAMÓDSZERÁTADÓK Afalami susmus van a do" * logbam. Nálunk a legjobb ládaszegező is csak 105 százalékot ér el. Ti pedig 160— 170 százalékos teljesítményről adtok számot. Nincs itt valami rendjén — vélekedett a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat főnormása. Forgács elvtárs, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat normása, akihez intézte a2 előbbi szavakat, előbb csúnya dolgot akart mondani, de türtőztette magát: — Mi az eszünket is használjuk a munkában, — felelt némi gúnnyal. Fáj nektek, hogy mi hét emberrel elvégezzük azt a munkát, amit ti huszonöttel. Mint akit a kígyó csípett meg, szisszent fel az élcelődő. Látszott arcán, hogy nincs ínyére, amit válaszoltak neki. Békülé- kenyebb hangon folytatta: — Megkérnélek, mondd el, hogyan csináljátok? — Most nincs időm, de szívesen látunk tapasztalatcserére, — felelte Forgács elvtárs, S azzal kezetnyújtott. • „ Marom héttel ezelőtt a Deb- receni Baromfifeldolgozó Vállalattól hárman megérkeztek a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalathoz. Forgács elvtárs némi kis iróniával közölte: — Most megláthatjátok, hogy mi az a susmus, eltanulhatjátok tőlünk, szólt mosolyogva. A látogatók nem is késlekedtek. A ládaszegezőkhöz siettek. A kölcsönös bemutatkozás után Forgó János, Molnár Mihály meg a felesége a szokott egykedvűséggel ütögették a szöget a méretre szabott deszkákba. Olyan jó kedvük volt, hogy még nótéztak is. A látogatók nézték hosszan a kezük munkáját, majd belefájdult a szemük. Különösen az asszonyka munkája tetszett. Az ötnegyedes szögekből villa segítségével úgy osztályozta a szögeket, hogy a balkezében 120 is elfért. S ahogy az dolgozott, öröm volt nézni. No persze, Forgó János meg Molnár Mihály sem tétlenkedett. Szinte varrták össze a ládákat. Már- csak azért is igyekeztek: lássák a látogatók, hogy mi is az a susi-musi. A látogatók nem tudták meg- á.lni szó nélkül: — Ez aztán igen. így kellene nekünk is dolgozni. Micsoda ügyesség, életrevalóság. S még ki tudja, hogy mi mindent mondtak, de egy biztos; sokat tanultak. A brigád tagjai közül egyik sem gondolt arra, hogy ők majd Debrecenbe is elutaznak, hogy gyakorlatban is átadják tapasztalataikat. Csodálkozó arccal hallgatták élőször Szántó bácsit, aki azt kérdezte tőlük: — elmentek-e Debrecenbe egy hétre. A két ember, Forgó János és Molnár Mihály összenézett s majd Forgó János kibökte: — Szíves örömmel. Hisz mi is tanulhatunk ott valamit, • llompás hangulatba pezs- -*• dűlve érkeztek a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalathoz. Első útjuk a ládaszegezőbe vezetett. Nem szóltak semmit, csak szerényen meghúzódtak és figyeltek. A tréfás kedvében lévő Forgó Jancsi odasúgja Molnár Mihálynak: — Egy korszakkal elmaradtak tőlünk. Kisipari módszereik vannak. Ahogy mondod — erősítette meg az előbbit Molnár Mihály. — Ha megengedik az elvtársak, szeretnénk megmutatni, hogy mi hogyan csináljuk. Két asszony és egy fiatalember abbahagyta a munkát s melléje állt a két munkamódszerátadónak. Először is megcsinálták a sablont. Azután kértek egy villát s hozzákezdtek a munkához. Forgó Jancsi míg dolgozott, magyarázott is. — À sablon gyorsítja a munkát. A villa azért kell, hogy a szögeket rendszerbe szedjük, ne pedig összevissza marokba, ahogy maguk csinálják. Nem egy, nem is nyolc, hanem ha lehet. 12Q »söget kell a balkézbe tartani. A szögeket pörgetni kell. A kalapáccsal nem harmat-négyet, hanem csak kettőt kell üüü a szögre. Ezzel igen sok időt meg erőt lehet megtakarítani. Így ni, —- ismételte vagy századszor Forgó János. — No komám, felváltlak — mondta Molnár Mihály a társának. Ezután Molnár Mihály magyarázta és mutatta a munka fortélyait. Két óra múltán Molnár Mihály így szóit a két asszonyhoz, meg a fiatalemberhez: — Próbálják egyedül. Nekirugaszkodtak. Három óra múlva összegezték az eredményt. Meglepő volt! Az eddigi 80 százalékos teljesítmény 116 százalékra nőtt! Harminchat százalékkal növekedett a teljesítmény, no meg a kereset is. A két munkamódszerátadó megvakarta üstökét, elmosolyodott és jóleső érzéssel kiballagott a munkateremből egy cigaretta elszívására. Ott vitatták meg, mennyit is ér a munkájuk. Forgó János végül csak annyit szólt komájához: — Megtettük a kötelességünket, most már elmehetünk. — Igazad van, — válaszolt Molnár Mihály. Menjünk és közöljük az üzemrész vezetőjével, hogy holnap indulunk haza. De nem így történt! Egy hétig maradtak a vállalatnál, ♦ llát így volt, — emlékezik m Forgó János. Most újra itt vagyunk. Akaratlanul is versenytáblára nézek. Neve mellett 153 százalék. — Igen, — folytatja tovább. Májusban volt egy éve, hogy teljesítettük a sztahanovista cím feltételeit. Már a szakma kiváló dolgozója címet kellett volna megkapnunk, de tudja, a minisztériumban ülnek ezen. Nekik nem sürgős. Nekünk igen. No de azért, ha máskor is hívnak tapasztalatcserére, ettől függetlenül szívesen elmegyünk, — vélekedik Forgó János. Síenesz. I Vizíerőmfi építkezés a Szovjetunióban örömmel közlöm, hogy július havi tervünket szálból 100, kodból 107 százalékra teljesítettük. Nagyobb eredményt az állandó esőzés miatt nem tudtunk elérni. A nedves anyag kidolgozása sokkal nehezebb és felsőbb szervünk utasítása az, hogy inkább jobb minőséget gyártsunk a terv 100 százalékos teljesítése mellett: A minőség növelésével 8000 forinttal növeltük az állam bevételét: Ebben jó részük van Kovács Antal, Faddi Erzsébet, Molnár Mária tilósoknak is, akik nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kifogástalan munkát végeztek. Említésre méltó még Bene- csán Borbála munkája, aki 112 százalékra emelte teljesítményét: Július hónapban Varga József és Zsebő Mihály préselők „Kiváló dolgozó” jelvényt és oklevelet kaptak. A kitüntetéseidet ünnepélyes keretek között adtuk át részükre. Július havi eredményünk jelentősen hozzásegít alkotmányunk ünnepére tett vállalásaink idő előtti teljesítéséhez. Vári György Üzemvezető, Kisszállás, Kendergyár, A Szovjefumo legnagyobb folyója, a Volga, igen nagy energiatartalékokat- rejt magában. A forradalom előtt egyetlen vizierőmű sem használta ki ezt a roppant energiát. Ma már három vízierőmű turbináit hajtja meg: az ivankovszkiji, az uglicai és a scserbakoviét. Ezek az erőművek a Volga felső folyásánál vannak és részét képezik a volgai vízierőművek sorozatának. E három vízierőmű mellé további három épül: a gorkiji, a kujbisevi és a sztálingrádi. A gorkiji erőmű a Volga középsőfolyásánál Gorkij Város mellett épül. Ez évben már áramot fog szolgáltatni, Kujbisev város közelében épül a kujbisevi erőmű, a világ legnagyobb vízierőműve. Ez az erőmű egyedül másfélszer annyi villanyenergiát szolgáltat majd, mint Olaszország 15.000 vízierőműve, vagy Franciaország valamennyi vízierőműve. A kujbisevi vízierőmű egyetlen turbinája annyi energiát termel, amennyi 20.000 szerszámgép meghajtásához elegendő. Az erőműnél 20 hasonló kapacitású turbina szolgáltat majd áramot. A képen: Épül a kujbisevi vizierőmű. Részlet az építkezésről. A Kárpátok festői szépségű vidékem befejezéshez közeledik a tyerebljakriki vízierőmű-építkezés. Ez az erőmű egyike az Ukrán SZSZK-ban épülő vízierőműveknek. A Tyereblja folyón gát épül, amely feltartóztatja a folyó vizét, s egy alagúton keresztül az erőműhöz tereli. Az erőmű épülete 220 méterrel feleszik alacsonyabban, mint a Tyereblja folyó szintje. A képen: Az erőmű építkezésénél. Jobb minőség — 8080 íorinl megtakarítás
