Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-09 / 186. szám

Rákosi Mátyás elviárs képviselői beszámolója

{Folytatás az 1. oldalról)

abban mutatkozik, hogy 1955 első félévében a szocialista ipar lermelése 9.5 százalékkal, a minisztériumi iparé pedig 7.7 százalékkal volt nagyobb, mint 1954 első felében. Ezek a számok azt mutatják, hogy az előző évhez képest iparunk fejlődése 1955 első felében elég kedvezően alakult. A minisztériumi ipar első félévi termelési tervét 104.2 százalékra teljesítette. Ebben a túlteljesítésben szerepet játszik az is, hogy a tervezés kissé óvatos volt és alacsony volt a célkitűzése. Ami az utolsó években ritkán fordult elő, most valameny- nyi minisztérium teljesítette termelési előirányzatát és terven leiül több szenet, villamosenergiát, bauxitot, kőolajat, hengerelt acélt, alumíniumot, benzint, égetett téglát, fogatos ekét, varrógépet, rádióvevőkészüléket, lextilipari termékeket, bőrláo- belit, sört, szalonnaféléket, stb. adott az országnak. 1955 első félévében a szocialista ipar termelékenységi tervét 5.3 százalékkal, az előző év első felének termelékenységét 6.3 százalékkal haladta túl. A minisztériumi iparban a termelékenység 7.4 százalékkal volt magasabb, mir.t az előző év azonos időszaka bar.

— Bármilyen kedvezőek első átásra ezek a számok, hóivá kell tennünk, hogy az idei termelékenységi színvonal a múlt évi csökkenés következtében csak kis mértékben haladta meg az 1953 első félévi termelékenységet. Magyarán mondva egy munkás ma alig termel valamivel többet, mint 1953 első felében, pedig közben sokmilliárd forintnyi beruházás történt; új gépeket állítottak be, új üzemek jöttek léire. Ez'-k a számok art mutatják, hogy bár a javulás kétségtelen, de még lassú és amit e téren elértünk, az csak kezdet. Egy percre sem szabad elernyedni azoknak a törekvéseknek, amelyek a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére irányulnak, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaság a tavalyi visszaesés után újra erőteljes fejlődést mutasson és egészséges, szilárd alapja legyen a népjólét további növekedésének.

— A szocialista ipar 1955 első félévében mintegy másfélmil- liárd forinttal, a minisztériumi ipar pedig körülbelül egymil- liárd kettőszázmillió forinttal teljesítette túl a tervét. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy most a nyár folyamán a felfutás üteme az év első hónapjaihoz képest lelassult. Különösen nem kielégítő a júliusi termelés menete. Ezért tehát, további állandó erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy fokozzuk a termelés ütemét és így biztosítsuk az ez évi terv egészének teljesítését, sőt lehetőleg jelentős túlteljesítését.

— Tovább nőtt a kiskereskedelmi áruforgalom: a fontosabb élelmiszerek közül lisztből 22 százalékkal, vajból 6 százalékkal, sajtból 38 százalékkal, cukorból 8 százalékkal és csokoládés árukból 8 százalékkal nagvooo volt az eladás, mint 1954 azonos időszakában. Húsból és egyes hentesárukból azonban mint az elvtársak tudják, az ellátás nem volt megfelelő. Az első félév folyamán tartós fogyasztási cikkek közül tűzhelyből 27 ezer darabbal, kerékpárból 12 ezer darabbal, edényáruból 41 millió forinttal, bútorból több, mint százmillió forinttal növelle a kereskedelem az eladást a múlt évi első félévéhez képest. Cementből több, mint kétszerannyit, lueszből körülbelül 40 százalékkal többet adott el a kereskedelem a lakosság részére, mint tavaly.

— Ezeket az eredményeket a munkafegyelem javulása, a munka jobb megszervezése és részben a műszaki fejlesztés eredményeként értük el, melyek mind hozzájárultak a termelékenység növeléséhez. Ugyanak- Kor aztonban meg kell állapítani, , hogy a termelés a javulás dacára sem volt ebben az évben minden területen eléggé tervszerű és az ipar egyes fontosabb termék-fajtákból a tervezettnél kevesebbet termelt.

— Mindnyájan megértjük, hogy azok a hibák, amelyek az 1953 júniusi Központi Vezetőségi ül«s helyes határozatainak eltorzítása és rossz végrehajtása következtében megmutatkoztak, egyik napról a másikra nem küszöbölhetek ki. A csepeli elvtársak előtt, akik az ország legnagyobb üzemében, az RM Művekben dolgoznak, újra alá kell húznunk, hogy továbbfejlődésünk döntő biztosítékai változatlanul azok" a tényezők, amelyeket Központi Vezetőségünk márciusi határozatai megjelöltek: a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, anyagtakarékosság, munkafegyelem, technológiai fegyelem és hasonlók.

A magyar dolgozó nép és benne különösen a magyar munkásosztály örömmel fogadta a márciusi határozatokat, amelyet: a szocialista ipar és benne külön a nehézipar jelentőségét újra előtérbe állították. Különösen az ipari munkásság helyeselte ezeket a határozatokat és a termelés emelésével válaszolt rájuk. Ennek megfelelően a munkások nagy többsége helyesléssel fogadta, hogy azokat a lazaságokat, amelyek a norma, a bérezés, az anyagfelhasználás, a munka- és technológiai fegyelem, a takarékosság, stb. területén az utolsó két évben elburjánzottak, fokozatosan felszámoljuk. Természetesen akadnak olyanok is, akik nem nagyon örülnek ezeknek a rendszabályoknak, de a proletariátus túlnyomó nagy többsége, dolgozó népünk, egészséges továbbfejlődésünk érdekében szükségesnek tartja, helyesli őket és mint az eddigi, tapasztalatok mutatják, fegyelmezetten és megértőén munkálkodik végrehajtásukon. (Taps.)

— Pártunk a szocialista ipar erőteljesebb, gyorsabb növelése és teljesítőképességének fokozása céljából a műszaki fejlesztés problémáit is napirendre tűzte. Azt tapasztaltuk, hogy e kérdés felvetését úgy a munkásság, mint a műszaki értelmiség a legnagyobb érdeklődéssel és helyesléssel fogadta. Az ipar műszaki fejlesztésére az utolsó esztendőkben nem fektettünk elég súlyt, és emiatt elmaradtunk. Mjst, hogy napirendre tűztük, örömmel látjuk, hogy a dolgozók — köztük a műszaki értelmiség — a legnagyobb megértéssel támogatják és segítik ennek a fontos kérdésnek megoldására irányuló törekvéseinket.

:— összefoglalva: az ipar a múlt évi visszaesés után kezd újra felfutni. Nekünk most minden erőnket arra kell összpontosítani, hogy ez a folyamat tartós legyen és erősödjön, mert a népjólét és a dolgozók élet- színvonalának emelése csak abban az esetben valósítható meg, ha évről-évre állandóan emelkedik a munka termelékenysége, csökken a termékek önköltsége, javul a minőség, javul a műszaki színvonal, a technológiai fegyelem, a munkafegyelem. Ezek azok a tényezők, melyek változatlanul szocialista építésünk alapját képezik és amelyek segítségével valósítjuk meg népünk életszínvonalának állandó emelését. Az óv első fele a múlt évihez képest jól indult. És ebben jelentékeny része volt az itt lévő elvtársaknak, az RM Müvek dolgozóinak is. A kezdet biztató, tonlos, hogy meg ne álljunk és az elért eredményeket erőteljesen fejlesszük tovább. (Nagy taps.)

— Rátérek most a mezőgazdaság kérdésére. Megmondom, elv- társak, hogy május végén már attól turtottunk, hogy az idén újra rossz lesz a termés. Áprilisban és májusban, mint az elvtársak emlékeznek rá, szárazság volt. Sok helyen a normális csapadéknak még a fele sem

esett le, és ez hátrányosan befolyásolta a növényzet fejlődését. Júniusban azonban megkezdődtek az esőzések és a vetések állása országszerte megjavult. Megjavultak a kenyérgabona terméseredményei, és bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, meg lehet állapítani, hogy a kalászosok kivétel nélkül lényegesen jobb termést adnak, mint a mull esztendő folyamán. A kapások, a kukorica, a burgonya, cukorrépa minden jel szerint az idén jó termést adnak. Meg kell említeni, hogy kukoricát 150 ezer kát. holddal nagyobb területen vetettek, mint egy évvel ezelőtt és 15 ezer kát. holddal növekedett a rizs vetésterülete is. A zöldség- és főzelékfélék vetésterülete is nagyobb, mint tavaly. A múlt évinél hasonlíthatatlanul jobb a gyümölcstermés és a tavalyinál sokkal kedvezőbbek a szőlő terméskilátásai is.

— A mezőgazdaságban is megmutatkozott a Központi Vezetőség márciusi határozatainak hatása. Jobb lett a fegyelem, megnőtt a rend. Egy fejjel megnőttünk — mondták a termelőszövetkezeti tagok a határozat után és lelkesen álltak munkába.

— Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a múlt évinél nagyobb mértékben alkalmazták a fejlett agrotechnikai módszereket, a termelőszövetkezetek cs állami gazdaságok kukorica vetésterületének több, mint 40 százalékán végeztek négyzetes vetést cs mintegy 30 ezer kát. holdon hibrid kukoricát vetettek. A kalászosok aratása — kisebb, zabbal bevetett területektől eltekintve — lényegében országszerte befejeződött. Az állami gazdaságok gabonavetésük 33 százalékát kombájnnal, 51 százalékét ara- tógéppel takarították be. A gépi aratás e gazdaságokban az ösz- szes gabonavetésnek 84 százaléka volt, az elmúlt évi 67.2 százalékkal szemben.

— A kombájnok teljesítménye úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben nem érte el a kitűzött tervet. Ennek elsősorban az újtól való félelem, a ntaradiság, a régihez való ragaszkodás volt az oka. Nem egy helyen maguk az állami gazdaságok igazgatói vagy pártfunkcionáriusaink akadályozták a kombájnok munkáját, attól félve, hogy ha nem eresztik rá a kaszásokat, vagy az aratógépet a földekre, a kombájn későn érkezik és nagy lesz a kipergés miatt a szemveszteség. Ennek a helytelen álláspontnak az lett a következménye, hogy száz és százezer métermázsa kenyérgabona ázik most kint a földeken, amelyet a kombájn idejekorán learatott és kicsépelt volna. A kár, ami így a nemzetgazdaságot éri, ösz- sze sem hasonlítható azzal, amely az esetleges, csak feltételezett kipergéstöbbletből keletkezett volna. Az állami gazdaságok minisztere ezért helyesen cselekedett, amikor kemény fegyelmi büntetéssel, egyes esetekben elbocsátással sújtotta azokat az állami gazdasági igazgatókat, akik a kombájn használatát helytelenül mellőzték. Hasonlóképpen járunk el azokkal a pártfunkcionárius elvlár- sakkal szemben, akik a párt utasítása dacára nem segítették elő, hanem hátráltatták a kombájnok használatát.

A tavalyinál jobb gyümölcsös főzeléktermés ' már érezteti hatását a közellátásban is. Bár a beérés az idén a tavalyihoz képest körülbelül két hetet késett, július végére a zöldség, a gyümölcs együttes árszínvonala az előző év július végéhez viszonyítva igen jelentős mértékben csökkent, és számítani lehet rá, hogy ez a csökkenés augusztusban és az ősszel még tovább folytatódik.

— A megjavult gabonatermésre való tekintettel a kormány elhatározta, hogy a szabadpiacra Kerülő gabona égyré- szét a termelőktől közvetlenül a cséplőgépnél szabadpiaci áron felvásárolja. #Ez az ár a búzánál készpénzben métermázsánként 240 forint és különböző kedvezményekkel 280 forintot tesz ki. Dolgozó parasztjaink túlnyomó többsége helyesléssel és megértéssel fogadta ezt a rendszabályt és szívesen adja el ilymódon a? államnak felesleges gabonája egy részét. Az ellenség megkísérelte ezt a helyes rendszabályt a falun úgy beállítani, hogy mi az egész felesleges gabonameny- nyiséget ilyen módon akarjuk felvásárolni. Az elvtársak, miután az első napokban látták, hogy a parasztok e rendszabályt jól fogadják, elmulasztották sokhelyütt a további rendszeres fel- világosító munkát. Ezt most pótolni kell és gondoskodni keli arról, hogy e rendszabály segítségével és a kötelező beadási terv maradéktalan teljesítésével begyűjtsük azt a kenyérgabona mennyiséget, amelyre népünk ellátása céljából szükségünk van. Ismétlem, ezt lehetővé teszi a gabonaneműek megjavult terméseredménye, de a megvalósításhoz az eddiginél sokkal határozottabb, elevenebb agitáció és meggyőzés szükséges.

— Már említettem, hogy egy területen még nem tudtunk komoly javulást elérni, ez a hús, pontosabban a disznóhús- ellátás. A jó kukorica termés és általában a kapások jó terméskilátása lehetővé teszi, hogy e téren is javulás álljon be, lehetővé teszi az is, hogy a sertés- áilomány hétmillió darab fölé emelkedett. De mindjárt hozzáteszem, ebben a kérdésben mutatkozik meg annak a sztálini megállapításnak helyessége, hogy hosszú ideig nem állhatunk egyik lábunkkal a szocialista ipar talaján, a másikkal a nem szocialista mezőgazdaság talaján. Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországon még soha nem volt ilyen nagy a sertésállomány és ugyanakkor nincs elég disznóhús a megnövekedett kereslet kielégítésére, mert az ennyire szétszórt kis- árutermelö gazdálkodás mellett nagyon nehéz megoldani a kielégítő begyűjtést és közellátási. Az elvtársaknak tudniok kell, hogy a kis Magyarországon a Begyűjtési Minisztériumnak több, mint másfélmillió termelővel van dolga. Ez a szám a paraszti gazdaságok elaprózódása és a szétírás következtében év- rűl-évre növekszik, összehasonlításul elég megmondanom, bog) a Szovjetunióban a begyűjtési szervek körülbelül 120 ezer kol. hozzál és állami gazdasággal dolgoznak. A kisparaszti szétszórt gazdaságok nemcsak a modern mezőgazdasági termelést, a kombájn és egyéb nagy gépek kihasználását gátolják, de rendkívül nehézzé teszik a begyűjtés munkáját is. Minél gyorsabban tér át a parasztság a felemelkedését és boldogulását egyedül biztosító kollektív nagyüzemi mezőgazdasági formára, annál inkább fog megnőni jövedelme, anyagi jóléto és termelésének növekedésével javulni fog az ország közellátása is.

— A termelőszövetkezeti mozgalom, a szocialista mezőgazdasasi termelés formája részben a márciusi helyes határozatok határára újra erőteljes fejlődésnek indult. Augusztus 1-ig több, mint 30 ezer új tag lépett be a termelőszövetkezetekbe, amely annyit jelent, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom újra felfelé ível, szemben u tavalyi és tavalyelőtti állupottu), amikor a termelőszövetkezetek száma és tagsága csökkent. Ezt a folyamatot elősegítette az a körülmény, hogy az idén a termelőszövetkezetekben és hozzátehetjük, az állami gazdaságokban Is a jobb mezőgazdasági technológia, a több gép, műtrágya használata következtében, a megjavult munkafegyelem ered-- menyeképpen a termésátlagok szinte kivétel nélkül az országban .jobbak az egyéni gazdaságok átlagánál. Elmondhatjuk, hogy az idén a termelőszövetkezetek fölénye az egyéni parasztok előtt a nagyobb terméseredmények nyomában országszerte világosan és meggyőzően jelentkezett. Elsősorban ez az oka annak, hogy az egyéni parasztok, újra megindullak u termelő-1 szövetkezetek felé.

— Ezt a fejlődést teljes erővel elő kell segítenünk és arra kell törekedni, hogy az egyénileg dolgozó parasztok minél számosabban önként, saját meggyőződésükből lépjenek be a szövetkezetbe, vagy alakítsanak új termelőszövetkezeteket. Az elvtársak azonban ne felejtsék el az 1953-as év tanulságait, amikor a termelő- szövetkezetek olyan tagjai, akik nem meggyőződésből, hanem erőltetés, vagy éppen adminisztratív rendszabályok hatása aiatt léptek be, rosszul, kelletlenül dolgoztak, és a végén kiléptek. Vigyázni kell, nehogy hasonló jelenség a mostani szövetkezet- fejlesztésnél újra előforduljon.

— Gyakran tapasztaljuk, hogy a jó szövetkezetek — és ezeknek a száma folyton növekszik — nem akarnak új tagokat felvenni, mondván, hogy -ezek már a készre jönnek«, -jöttek volna akkor, amikor nehéz, volt« és a többi. Nem egy helyen különösen az olyan tagokat nem akarják felvenni, akik 1953-ban, vagy 1054-ben kiléptek a szövetkezetekből, de azóta belátták, hogy helytelenül cselekedtek, belátták, saját tapasztalatuk alapján, hogy a szövetkezet mégiscsak jobb és vissza akarnak térni.

— Az elvtársaink ilyen esetekben igyekezzenek meggyőzni a termelőszövetkezetek tagságát és vezetőit arról, hogy eljárásuk helytelen és ha egyéb kifogásuk a jelentkező új tagokkal szemben nincs, akkor nyugodtan vegyék fel őket.

— Nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztéséért folyó agitá- ciót elsősorban maguk a jó szövetkezetek tagjai végezzék; Azoknak a példája és érvelése, akik már szövetkezeti tagok, sokkal hatásosabb és meggyőzőbb, eredményesebb, mint a kívülállóké. Ezért ismétlem — elsősorban a helyi szövetkezeti tagokat kell mozgósítani az agitációra.

— A legközelebbi hetekben, amikor az aratás bevégződötl (és a cséplés is előreláthatólag e hó végéig befejeződik) az elvtársak támogassák a legnagyobb erővel és gondossággal a szövetkezetek növekedését úgy, hegy lehetőleg az őszi munkákat már a megerősödött, számban és tagságban megnöveke- dett termelőszövetkezetek végezhessék el.

— Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok helyen az elvtársak könnyen veszik a termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdését. Azt hiszik, hogy azért, mert több, mint 30.000 új tag jelentkezett már az idén. a fejlesztés magától is, különösebb erőfeszítés nélkül megvalósul: bedig tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem így van, hogy szívós, jól átgondolt munkára van szükség, ha e téren a kitűzött célokat el akarjuk érni.

Az utolsó hetek nagy esőzései hátráltatták a behordást és a cséplést. Elvtársaink, hatóságaink, elsősorban a tanácsok, de a népfront-bizottságok, a DISZ, a MEDOSZ tegyenek meg mindent, hogy a jó termés betakarítása fennakadást ne szenvedjen. Az esős idő viszont lehetővé teszi, hogy a takarmány- helyzet megjavítására az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb területen alkalmazzunk másodvetést.

(Rákosi Mátyás elvtárs képviselői beszámolójának befejező részét lapunk holnapi számában köböljük.)