Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-27 / 175. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG X. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM Ara 50 fillér 1955 JÚLIUS 27. SZERDA A MAI SZÁMBAN: A genfi értekezlet külföldi sajtóvisszhangja.;-;— Heí- ről-hétre. — Mi újság a termelőszövetkezetekben ? — DISZ-oktatás Jánoshalmán. — Augusztus 14-re ké­szülnek a kecskeméti vasutasok.. — Egy családi ház. Legfőbb a termelékenység Sokszor ismételjük, mégis mintha sokan nem értenék an­nak a jelszónak az igazságát, t úgy: a növekvő igényeket csak akkor tudjuk kielégíteni, álékor lépünk előre a szocializmus épí­tésében, ha a termelékenység emelkedése nemcsak puszta óhaj és vagy marad, hanem tet­tekké formálódik. A termelékenység emelkedé­se a legfontosabb az üzem sok­ágú feladata között. Ennek szükségességét példázza az a tény is, hogy megyénk keres­kedelme az elmúlt évben 26 százalékkal több árut adott el, mint az azt megelőző időkben. Kétszeresére növekedett a női­es férfiruha, a kerékpár vásár­lása. Gyermekeink is szebben öltöznek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 10 százalékkal több gyermekruhát vásároltak a szü­lők az év első felében, mint tavaly. A szükségletek tehát gyorsan nőnek. Ennek ellenére megyénk üzemeiben csak igen csekély mértéltben nőtt a ter­melékenység a II. negyedévben. A Megyei Statisztikai Hivatal jelentése szerint a munka ter­melékenysége a második ne­gyedben 2,2 százalékkal növe­kedett. Ez jórészt abból adó­dik, hogy öt-hat nagyüzemünk jelentősen túlteljesítette tervét. Ezzel nem lehetünk megeléged­ve. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata megyénk üze­meinek is szói: legalább 3,9 százalékkal kell emelni a ter- * melékenységet. Ezt az útmuta­tást végre kell hajtani. Vizsgálódjunk tovább. A ter­melékenységnek ez az emelke­dése drága nekünk, mert nem járt együtt az előírt béralap he­lyes felhasználásával. Megyénk üzemei a munkások fizetésére előírt béralapot 142.000, az össz- alkalmazottak részére előírt bér­költséget 958.000 forinttal túl­lépték, Ezzel egyidejűleg me­gyénk üzemei teljes termelési tervüket csak 99,2 százalékra teljesítették. Majdnem 1,000.000 forint értékű vásárlóerő jelent­kezett a piacon, mely összeg mögött lényegébenvéve termék nem volt. Vannak persze olyan üzeme­ink, ahol a munka termelé­kenysége igen szépen emelke­dett. A Bányászati Berendezések Gyárában 29,5 százalékkal, a Kecskeméti Kinizsi Konzerv­gyárban 18 százalékkal, a Ka­locsai Fűszerpaprikaipari Válla­latnál 50,4 százalékkal, a 2. szá­mú Gépjavító Vállalatnál pe­dig 57,7 százalékkal, A termelékenység ilyen ked­vező alakulása azonban még nem általános. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat nem teljesítette termelékenységi ter­vét, veszteséggel zárt. Ugyan­így az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár és a Kiskunhalasi Ba­romfifeldolgozó Vállalat. Ezek az üzemek csak szóban értettek egyet a Központi Vezetőség márciusi határozatával. Mi az oka a termelékenység egészségtelen alakulásának? Több oka is van. Megtalálha­tó még az a jobboldali oppor­tunista szemlélet, hogyha nem teljesítik a tervet, megindokol­ják »-objektiv« okokkal. Az ilyen felfogást ki kell küszöbölni üze­meink életéből. A terv törvény, mely az olcsóbb és több terme­lést, az életszínvonal emelését szolgálja. A termelékenység helyenkénti kedvezőtlen alakulásának döntő oka a rossz munkaszervezés, a felelőtlen, alacsonyszínvonalú gazdasági irányítás. Nem egy üzemben olyan munkát adnak ki, melyhez anyagot csak rész­ben biztosítanak. Legtöbb üze­münkben nem tudják megálla­pítani az aznap legyártott ter­mékek árát, egyes gyártmányok átfutási idejét. Éppen ezért a 100 forintra jutó termelési ér­ték tervét a II. negyedévben csak 97 százalékra teljesítették megyénk üzemei. A termelékenység emelésének második akadálya a meglévő gépi kapacitás célszerű, okos kihasználásának hiánya. Épít­kezéseinknél, a Kecskeméti Épü­letlakatosipari Vállalatnál s még több üzemünkben igen gyakran nem látják el elegendő munká­val a munka- és erőgépeket. Ez a rossz munkaszervezés csök­kenti a munkások kedvét, lendü­letét, mert hol az egyik, hol a má­sik munkához kell kapkodniuk; látják a kihasználatlan gépe­ket, tudják, hogy ez drágítja a termékeit árát; tapasztalják, hogy nem csökken a munkada­rab átfutási ideje; gyakori a hóvégi hajrá, mely a selejt- gyártáshoz vezet. Gyakori jelenség még mind a mai napig, hogy a termelékeny­ség emelésének egyik legfonto­sabb tényezőjét, a dolgozók újí­tásait, nem veszik figyelembe. Az elfogadott újítások egy ré­szét elfelejtik bevezetni, másik részét pedig azzal az indoklás­sal, hogy nincs rá pénz, nem alkalmazzák. A Kecskeméti Gépgyár példája bizonyítja, ha az újítókat megbecsülik, felka­rolják kezdeményezéseiket, ha a legjobb újításokat beépítik a műszaki intézkedések tervébe, a termelékenység lényegesen emelkedik. A termelékenység emelésé­hez nemcsak előrelátó műszaki irányítás szükséges. Ennek el­engedhetetlen eszköze a jó poli­tikai nevelőmunka. Üzemi párt- szervezeteink valamennyi tag­jának kötelessége, hogy a dol­gozókkal megértesse: valameny- nyi dolgozó egyéni és közös ér­deke, személyes, s egyben tár­sadalmi ügye a munkatermelé­kenység szakadatlan növelése, a Központi Vezetőség márciusi ha­tározatának maradéktalan vég­rehajtása. A termelékenység emelkedése legfőbb biztosítéka a terv teljesítésének, országunk gyarapodásának — s mint Le­nin tanítja — a szocializmus végső győzelmének is, A kiskőrösi járásban a tsz-ek és egyéni gazdák szérűin teljes iramban folyik a cséplés. A múlt hét végéig 454 egyé­nileg dolgozó paraszt csépelt el a járásban. Ök is tudják kö­telességüket. Kiskőrösön Szabó Istvánné közvetlenül a géptől teljesítette 552 kg beadási kö­telezettségét s több mint 3 má­zsára értékesítési szerződést kö­tött; ezt szintén a géptől szál­lította. Példája nem is ma­radt hatás nélkül: egyetlen olyan gazda sincs, aki már elcsépelt s tartoz­nék. Ebben nagy része van a köz­ségi tanács vezetőségének is, amely minden segítséget meg­ad a begyűjtési hivatal mun­kájához a tervek hiánytalan teljesítésére. kenyeréért Két járás és egy város végzett már az aratással Megyénkben elsőnek a kecs­keméti járás 17 községe végzett az aratással. A hét első napján a kiskőrösi járás, kedden pe­dig Kecskemét városi tanácsá­nak mezőgazdasági osztálya je­lentette, hogy a zab kivételé­vel az összes gabonafélét levág­ták. Jó ütemben halad az ara­tás a kiskunhalasi és kiskun­félegyházi járásban is. Kiskun­halas környékén már nyolc község végzett az aratással s már csak Borota, Rém határá­ban van lábon egy kevés búza, de a napokban ezt is levágják. A kiskunfélegyházi járásban szintén három község határá­ban aratnak még, de a jelek szerint itt is rövidesen végez­nek. Az aratással cgyidőben a gabonának mintegy 45—50 szá­zalékát összehordták s mind több helyen kezdik meg a csép- lést. A kecskeméti járásban már 120 cséplőgép dolgozik. Dávod begyűjtési versenyt hirdet a bajai járásban A DÁVODI TANÁCS a dol­gozó parasztság képviseletében augusztus 20. tiszteletére be­gyűjtési versenyre hívja a já­rás nagyhatárú községeit. Vál­lalják, hogy a cséplést augusz­tus 15-ig befejezik s a gabona­beadási kötelezettséget 16-ra teljesítik. A gabonával egy­idejűleg augusztus 31-ig ese­dékes állat- és állati termék­előírást is teljesítik, amely 80 mázsa sertést, 55 mázsa vágó­marhát, 19 mázsa tojást, 4 mázsa baromfit és 71 hektoli­ter tejet jelent. Versenyben a% ország 350 mázsa búzái adunk el az országnak Csizmadia István levelezőnk írja Borúiéról; — örömmel jelentem, hogy a borotai Vörös Október TSZ az aratás befejezése előtt áll. A búzaaratást a jó munkaszervezéssé1. és a gépállomás nagyszerű segítségével befejeztük. Jelenleg a zabot vágjuk, de már az is végéhez közeledik. Csépeljük a búzát. A már eddig elcsépelt mennyiségből megállapitottuk, hogy ter- mésatlagunk 8—9 mázsa körül lesz. A tavalyi termésünkkel ösz- szehasonlítva szép az eredmény. A tavalyi átlag 6.12 mázsa volt, idén tehát holdanként 2.88 mázsával termeltünk többet. Az árpá­nál szintén magasabb az átlagtermés. A tavalyi 8.60 mázsa volt, az idei pedig kereken 13 mázsa, A kapásterményekböl is jóval magasabb termés ígérkezik, mert a gépek állandó segítsége lehetővé tette, hogy kapásterüle­tünket tisztán, gyommentesen tartsuk. így a kézi munkaerőt olyan helyre tudtuk csoportosítani, ahol géppel nem lehetett dolgozni. Várható jó eredményeink láttán határozta el tagságunk, hogy az ország gabonakészletének biztosításához felesleges terményünkkel mi is hozzájárulunk. így 350 mázsa búzát adunk el értékesítési szerződésre, ügy érezzük, hogy ezzel tartozunk is, hiszen államunk nagyon sokat segített abban, hogy belőlünk is életképes termelő- szövetkezet legyen. Hat éven keresztül nagyon sokat kaptunk és most már megerősödtünk. Tehát rajtunk a sor, hogy mi is segít­sük azt az államot, amely minket annyi jóval ellátott. Persze, ml még így is jól járunk, mart pénzbevételünk a 350 mázsa búza után 84.000 forinttal szaporodik s emellett a tagságnak is marad kenyere bőven, sőt még feleslege is. Ezenkívül 70 mázsa korpát kapunk a■ beadott búza után s a gépállomás 35 forintos mély- szántási kedvezménnyel szántja fel földünket. Ha mindezt ösz- szevetjük, megkapjuk, hogy több, mint 300 forintot fizet az állam a búza mázsájáért. Kiskőrösön egyetlen gabonahátralékos gazda sincs MELYIK CSEPLOGSAPATA LEGJOBB? TÍZ NAP ÓTA dolgozik a pe­tőfiszállási határban Barát Sán­dor cséplőgépe. Ez idő alatt pon­tosan húsz egyéni gazda szérű­jén csépeltek el, a termelő- szövetkezeten kívül. Szép telje­sítmény, akár ezt a számot néz­zük, akár a 11 vagon, 78 má­zsás eredményt. De nemcsak az elcsépelt mennyiség tekintetében párjátritkító ez a munka, hanem azért is, hogy e munkacsapat körzetében nincs egyetlen olyan dolgozó paraszt, aki ne a cséplő­géptől teljesítette volna beadá- s, kötelezettségét. Ez pedig az egész munkacsapat érdeme, mert itt nemcsak a kölcsönös megér­tés, a munkában való összefo­gás van meg, hanem igen nagy szót jelent a becsület. Elsők akarnak lenni —1 mégpedig nem egyedül a Kiskunfélegyházi Gép­állomás körzetében, — de a já­rásban, s ha lehet még a me­gyében is. — Hát mi is van a versennyel? Hol állnak most? — kérdezzük Barát elvtársat, a gép vezető­jét. — Éppen ez az, amit már mondani is akartam. Valami baj van itt a versennyel, — mert jóllehet itt Bennünk meg van az akarat, a készség a versen­gésre, csak éppen nincs, aki egy kicsit ösztönözne, a többiek ered­ményéről tájékoztatna bennün­ket. — Mikor is kezdtük pontosan a cséplést? — fordul a mellette falatozgató Németh Józsi bácsi felé, aki épp az imént kászáló­dott le a gépről. — Szombaton egy hete, vagyis 16-án — felelte az komótosan, két harapás közti szünetben. — Akkor hát emlékszik, ugye maga is, hogy a második na­pon, amikor végeztünk és lát­tuk, hogy »levertük« a 190 má­zsát, rögtön csináltunk egy versenyfelhívást a gépállomás valamennyi cséplőcsapatához. Németh József, a környék leg­kiválóbb etetőmunkása, s ahogy itt nevezik: a csapat lelke, igen­lően bólint. BARÁT SÁNDOR LELKESEN BESZEL tovább a felhívásról, mely nekik egy nemes, szép fo­gadalom értékével egyenlő, hi­szen azt ígérték benne, hogy ők minden tudásukkal, teljes aka­raterővel küzdenek azért, hogy elsők lehessenek". S az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy nehéz lenne ezt a munka­csapatot elkerülni. Hiszen, — az esős napokat is beleszámítva, — átlagos napi teljesítményük a 146 mázsa körül van, holott a napi terv csak 76 mázsa lenne, mivel egyéni gazdák szérűin csé­pelnek. — Egyszóval a versenyt kezde­ményező felhívás megtörtént már több, mint egy hete, csak látják, éppen az értékelés késik. Pedig már nagyon szeretnénk, megtudni, hol tartanak a töb­biek! Barát Sándor kis jegyzetfü­zetét mutatja, melybe naponta bejegyzi a munkacsapat teljesít­ményét. A számok mellett egy negyedarasznyi üres heljf áll, — varja a velük vetélkedő mun­kacsapatok eredményeit. — Hiába várjuk, — nem jön a »Traktoros Híradó« sem, amit. a gépállomás tavaly is hasonló időszakban jelentetett meg, és amit már akkor nagyon megsze­rettünk — mondja Barát Sán­dor. AZ ARATÂS, CSÉPLÉS sok­gonddal járó munkája bizonyá­ra igénybeveszi a gépállomás ve- vezetőinek idejét, de hihetetlen, hogy senkinek ne maradna egy rövidke órája, hogy az amúgyi? beérkező jelentésekből összeál­lítsa az értékelést. Vagy úgy gondolják a Kiskunfélegyházi Gépállomás vezetői, hogy érté­kelés nélkül is lehet versenyez­ni? Barát Sándorék — és bi­zonyára a többiek is — valószí­nűleg nem elégednek meg eny- nyivel, ők minél előbb tudni szeretnék: melyik cséplőcsapat a legjobb a Kiskunfélegyházi Gép­állomás körzetében?

Next

/
Oldalképek
Tartalom