Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-03 / 129. szám

A párt és a tanács segítségével erősödnek a solti termelőszövetkezetek |A szovjet kormánykiiütiség jugoszláviai tartózkodása KÉT HÓNAPPAL ezelőtt ala­kult meg Solton a községi párt- bizottság. Akkor mindjártvmun­katervet dolgoztak ki a terme­lőszövetkezetek megerősítésére. Első lépés az volt, hogy a köz­ség mind a négy termelőszövet­kezetének palronálásával egy- egy pártbizottsági tagot bíztak meg. így Mezei elvtárs, a köz­ségi pártbizottság titkára vállal­ta a Szikra, Maróti elvtárs, a tanácselnök a Dózsa, a VB- elnökhelyettes az Uj Élet, a tit­kár a Petőfi Termelőszövetkezet patronálását. Mi történt az elmúlt két hó­nap alatt, hogyan változott meg a termelőszövetkezetek élete, miiyen segítséget adtak a patro­nálok? Ezzel a kérdéssel keres­sük fel Mezei és" Maróti elvtár­sakat. Persze, r\éhány szóban nehéz ezt összegezni, mert a tények egész halmazát kellene elbírál­ni. De a változásra egyetlen pél­dával is rá lehet mutatni. Ma­róti elvtárs ezt így állapította meg: — Termelőszövetkezeti tagja­ink jövedelme ebben az évben kétszerese lesz egy 8—10 hol­don gazdálkodó egyéni paraszt jövedelmének. És hogy ez mennyiben igaz, azt a Szikra Termelőszövetkezet példája is bizonyítja. Erre az évre a terv- készítéskor mintegy 8 forint Készpénzelőleget terveztek. S amit eddig kiosztottak, már az megközelíti a nyolc forintot. Legutóbb például mintegy 60 ezer forintot osztottak szét elő­legként a tagok között, melyből 6 forint jutott egy-egy munka­egységre. Most ugyanekkora ösz- szeg kiosztását tervezik a kö­zeljövőben a gyapjúértékesítés és hízóeladás révén. A Szikrá­ban most már olyan tervek ér­lelődnek, hogy év végére nem­csak a jövedelmezőség szem­pontjából akarnak elsők lenni, uanem példás gazdálkodással el­nyerni a "-minta termelőszövet­kezet" címet. PERSZE EBBEN sokat segít a pártbizottság és a tanács is. Né­hány hónappal ezelőtt még nem voltak ilyen merészek a tervek, gyenge minőségű volt az állat­állomány, különösen a szarvas- marha tenyésztéssel törődtek ke­veset a tagok, bár már az el­múlt években megépítették szép nagy tehénistállójukat. Mezei elvtárs egy ízben beszélgetett a csoport elnökével. Rögtön emlí­tette is néki: — Miért raktár­nak használjátok azt a szép te- hémistállót? Hozzatok bele jó fejősteheneket, törzsállatokat. Néhány nap múlva részletesen megbeszélték a dolgot a tsz- vezetőségi ülésén és alig három hete vettek három fejőstehenet és nyolc előhasi üszőt, kivétel nélkül tenyészállatokat. Még három fejőstehenet akarnak venni rövidesein, és akkor szarvasmarha állományuk mint­egy megkétszereződik. Ugyan­csak a pártbizottság és a tanács javaslatára és segítségével nyit­nak egy mintaboltot a község­ben, ahol 10 holdas öntözéses kertészetük termékeinek egy ré­szét, friss gyümölcsöt, gomolyót értékesítenek majd. A Dózsáiban is Maróid elvtárs segített, amikor az a nagy vita volt a termelőszövetkezet szőle­je körül. A tíz hold szőlőt és gyümölcsöst tavaly háztájinak osztották ki 200 négyszögölen­ként. Igaz, hogy elég jól fize­tett, de nagyon sok munkanapba került s annyival kevesebbet dolgoztak a tagok a közösben a nagy nyári munkák idején. Ma­róti elvtárs javasolta, hogy az idén ne osszák fel a szőlőt, — jobban jönnek ki, ha közösen művelik meg. Megfogadták a ta­nácsot — és mint utóbb is nyi­latkoztak a dologról, — nem bánták meg. Most öt-hat ember néhány nap alatt elvégzi azt, amivel tavaly az egész tagság két-h'árom napig le volt kötve. Sokkal gazdaságosabb, jobb ez így. MÉG SZÁMTALAN kisebb, nagyobb példát lehetne sorolni, amikor a patronálok ügyes, okos tanácsokkal segítettek egy-egy vitás dolgot megoldani. Az ered­mény azonban ennél sokkal fé­nyesebb bizonyíték. A termelő­szövetkezetek gazdálkodása any- nyira megjavult, hogy soha any- nyi új tag nem jelentkezett a község szövetkezeteibe, mint a közelmúltban. Rövid két hónap alatt a község négy termelőszö­vetkezetébe 17 új tagot vettek fel és így 129-ről 146-ra gyara­podott a termelőszövetkezeti ta­gok száma. Az utóbbi napokban az Uj Életben is megalakult a pártszervezet — s ebben nagy szerepe volt a tanács és a párt segítségének. De Maróti és Me­zei elvtársak ígérete szerint ez­után sem múlik el közgyűlés, vagy akár vezetőségi ülés anél­kül, hogy a pártbizottság, vagy a tanács ne képviseltesse magát — s tervük, hogy továbbra is minden segítséget megadnak a termelőszövetkezeteknek továb­bi fejlődésükhöz. így van ez jól, s ha a solti példa mindenütt követésre talál, termelőszövetke­zeteink ebben az évben is ha­talmas lépést tesznek a fejlődés, gazdagodás útján. Az Uj Idő legújabb számáról A már néhány hete magyarul is megjelenő ismert külpolitikai hetilap legújabb számárnak ve­zércikke a varsói szerződés és a nemzetközi biztonság kérdésével foglalkozik. Ugyancsak ehhez a témakörhöz kapcsolódik figyelő­nek, a lap állandó kommentáto­rának a nemzetközi bizalomról szóló írása. A másik oldalon folyó békebontó mesterkedések­ről Krasznopolszkij Hogyan te­remtik meg az új Wehrmachtot? című cikke számol be. Rendkívül nagyjelentőségű Je- meijanov professzornak, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­ja levelező tagjának az atom­energia felhasználásának két útja című, tudományos értéke ellenére is rendkívül népszerű és olvasmányos írása, mely egyebek közt részletesen ismerteti, ho­gyan hasznosítja a tudomány többsége, főképpen az orvostu­domány, továbbá a technika, az ipar és a mezőgazdaság »a fel­szabadított atom föltárult kin­cseit«. A lap Szpandarj annak a Szov­jetunió és India , gazdasági együttműködéséről szóló közgaz­dasági írásán kívül Látszatjólét címen közgazdasági jegyzetet is közöl, s ebben a sokat reklámo­zott amerikai »felvirágzás« eny­hén szólva: kétes voltát tá­masztja alá igen meggyőző ada­tokkal. A Nemzetközi Élet rovat ta­láló jegyzetein kívül Zeszlavsz- kij »Félre« című tárcája maró gúnnyal leplezi le az imperialis­ták képmutató fondorkodásait. Boriszenko, a lap Kínában tartózkodó munkatársa, e héten a Hejlungcsiangi »Barátság« ál­lami gazdaság életéről ír. Az Uj Idő kérdések és vála­szok rovatában Dut'gyenyevszki professzor, tekintélyes nemzet­közi jogász válaszol a lap olva- sóinek arra a kérdésére, hogy mi a svájci semlegesség lényege és története. Az Uj Idő harmadik szúrna A hitleristák nyomdokain című rö­vid könyvismertetéssel és a nemzetközi események króniká­jával záródik. (MTI) ZÁGRÁB. (TASZSZ) A szov­jet kormányküldöttséget a zág­rábi pályaudvaron Vladimir Ba­kancs, a horvát szábor elnöke és a Horvát Népköztársaság ve­zető személyiségei fogadták. A kormányküldöttség fogadtatása alkalmából díszszázad vonult fel. A katonai zeneikar eljátszotta a Szovjetunió és Jugoszlávia him­nuszát. A pályaudvarról a szovjet kül­döttség tagjai a jugoszláv kül­döttség tagjaival együtt a Sztje- pan Radies téren lévő palotába hajtattak. Délután a szovjet küldöttség tagjai megtekintették a Rade Koncsar gyárat. Sorra járták a gyár üzemrészlegelt, majd szívélyesen elbeszélgettek a gyár munkásaival és vezetői­vel, akik ismertették a vállalat munkáját, a termelőmunka meg­szervezését és a gyár társadal­mi, valamint politikai szerveze­teinek tevékenységét. A szovjet küldöttség zágrábi tartózkodása során minden ut­cát, amelyen a küldöttség elha­ladt, megtöltötték a horvát fő­város polgárai. Június elsején Vladimir Ba­kancs, a horvát szábor elnöke ünnepi ebédet adott a Szovjet­unió kormányküldöttségének tiszteletére. (MTI)( Közlemény a Szovjetunió és Jugoszlávia kormány- kiildüttségének munkájáról ZÁGRÁB. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és A. I. Mikojan, a Szovjetunió kor­mányküldöttségének tagjai E. Kardelrjjel, A. Rankoviccsal és a jugoszláv kormányküldöttség más tagjaival együtt Brioni szi­getéről történt elutazásuk után folytatták jugoszláviai útjukat. A Szovjetunió kormánykül­döttsége május 31-én megtekin­tette a Május 3. nevű rijekai hajógyárat. A szovjet küldöttség tagjai tanulmányozták a ter­melőmunka megszervezését és technikáját, elbeszélgettek a vállalat * vezetőivel. Ugyanaznap a szovjet küldöttség tagjai a Posztojnai (Szlovén Népköztár­saság) híres cseppkőbarlang megtekintése után megérkeztek Joszip Broz-Titonak, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság elnökének bledi rezidenciájába. Borisz Krajger, a Szlovén Nép- köztársaság Végrehajtó Taná­csának elnöke estebédet adott N. Sz. Hruscsovnák, N. A. Bul- ganyinnak és A. I. Mikojannak, a szovjet kormányküldöttség tagjainak tiszteletére. A baráti légkörben lefolyt estebéd során B. Krajger és N. Sz. Hruscsov meleghangú felköszöntőt mon­dott. Június 1-én a szovjet kor­mányküldöttség tagjai Ljublja­nába, a Szlovén Népköztársa­ság fővároséba érkeztek. Meg­tekintették a Litosztroj nevű Kiállításon mutatják be Kecskeméten az iskolai szemléltető eszközök és taneszközök új típusait A megyed tanács oktatási osz­tálya az Iskolai Szemléltető Esz­közök Intézetével és az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vál­lalattal karöltve, nagyszabású kiállításon mutatja be Kecske­méten a legújabb fajta iskolai szemléltető eszközöket és tan­eszközöket. A kiállítás gazdag anyagát a Zrínyi Hona Általá­nos Iskola dísztermében teszik közszemlére. A nagy érdeklődés­sel várt kiállítás június 4-én nyílik meg és 12-ig tart nyitva. Külön érdekessége a kiállítás­nak, hogy a bemutatott eszkö­zök nagy részét helyszínen meg is vásárolhatják az érdeklődő iskolák és tanintézetek. Kármán József halálának 160. évfordulójára turbinagyárat és beszélgetést folytattak a gyár 1 vezetőivel. A szovjet kormányküldöttség ’tagjai aznap Zágrábba, a Hor­vát Népköztársaság fővárosába utaztak. A küldöttséget a ljubl­janai pályaudvaron ünnepélyes búcsúztatásban részesítették. — Díszszázad vonult fel és elhang­zott a szovjet, valamint a jugo­szláv állami himnusz. Június 1-én este a szovjet kormányküldöttség tagjai Bel- grádba utaztak. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kor­mányküldöttsége között szívé­lyes légkörben további eszme­csere folyt a két felet érdeklő kérdésekről. Most fejeződik be a szovjet—jugoszláv tárgyalások záróközleményének előkészíté­sével kapcsolatos munka. Amerikai provokációk Csehszlovákia ellen PRÁGA. (TASZSZ) A CTK hírügynökség jelentése szerint a Rudé Praro június 1-i száma- b .n cikket közöl a Csehszlová­kia eilen irányuló amerikai pro­vokációkról. Az amerikai imperialistáik — hangzik a cikk —1 a csehszlovák határ közelében lévő bajoror­szági különleges támaszpontok­ról már huzamosabb idő óta csehszlovák-ellenes röpcédulák­kal ellátott léggömböket külde­nek hozzánk. A lap a csehszlovák külügymi­nisztériumnak ez év április hó 19-én az Egyesült Államok prá­gai nagykövetségéhez intézett jegyzékében foglalt tényekre hi­vatkozva a következőket álla­pítja meg: Példátlan arcátlanság, hogy az amerikai kormánykörök bé­kében, az Egyesült Államok és Csehszlovákia közötti normális diplomáciai kapcsolatok fennál­lása mellett a nemzetközi jog előírásainak megszegésével nyílt agresszív lépésekhez folyamod» nak, (MTI) Az ausztriai volt német javak sorsa LONDON. Az angol rádió bon­ni tudósítója jelenti: Anglia, Franciaország éÿ az Egyesült Államok közölte a nyugatnémet kormánnyal, hogy nincs alapja a bonni kormány panaszának az ausztriai volt német javak sorsának rendezése ellen. A nyugatnémet kormány jegyzékére adott válaszukban a nyugati hatalmak kijelentik, hogy az osztrák államszerződés­ben Ausztria lemondott minden követeléséről Németországgal szemben, ami az anschiuss idő­szakából ered. A nyugati ha­talmak szerint ez az osztrák követelés pedig lényeges lett volna. (MTI) Hirdessen a tiácskiskunmegyei NÉP LJSÁi,-ban A XVIII. század végének leg­jobb magyarjai nagy célt tűztek maguk elé. A Habsburgok gyar­matává süllyesztett feudális Magyarországból független, mo­dern államot akartak csinálni. Volt közöttük közgazdász, aki a jobbágyok nyomorúságos hely­zetére hívta fel a figyelmet, volt politikus, aki forradalmat szer­vezett a francia jakobinusok példájára, s talán biztatására, de legtöbbjük író, költő volt, aki a szellem fegyverével harcolt a világosságért, a boldogabb jö­vőért. ••Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prométheusz, az égből a bölcsesség szép vilá­gát; az terjeszt a nemzetekre dicsőséget és virágozást és köz­boldogságot . :.« — írta Kármán József, a kor egyik legnagyobb írója. Kissé talán túlbecsüli itt az irodalom jelentőségét, de ab­ban az időben, amikor a politi­kai cselekvés lehetősége az el­nyomás és a szélesebb töme­gek politikai éretlensége miatt olyan szűk térre volt korlátozva, valóban csak az írók harcolhat* tak a nemzet dicsőségéért, virágzásáért, boldogságáért. Kármán nemcsak idézett programjával, hanem egész te­vékenységével harcolt az új, mo­dern magyar társadalomért. Nem volt nemes, értelmiségi családból származott. Ha szár­mazása miatt megyei, vagy ál­lami.hivatalt nem is kapott, mű­veltsége megnyitotta előtte az előkelő nemesi házak kapuit is. ö kapcsolatait arra használta, hogy szellemi életet, műveltsé­get, 'irodalmat teremtsen. Hu­szonhat évet élt mindössze, írói pályája alig néhány év, de ez a néhány év is elég volt ahhoz, hogy részt vegyen az első ma­gyar színtársulat igazgatásában, megindítsa, s jóformán egyma­ga teleírja az egyik legelső ma­gyar folyóiratot, az Urániát, olyan remekműveket alkosson, mint a »Fanni hagyományai«, az első magyar szépprózai elbe­szélés és »A nemzet csinosodá- sa«, irodalmunk egyik legnagy­szerűbb tanulmánya. A »Fanni hagyományait« ré­gebbi irodalomtörténészeink is dicsérték, finom érzelmessége, az európai kordivatnak megfelelő szentimentalizmusa miatt. Azt azonban nem nagyon kutatták, mi az oka annak az érzelmes- ségnek, annak a bánatnak, amely a regény hősnőjét eltölti. Kármán, egy nemes lány, és egy nem nemes fiú szerelmének kényszerű boldogtalanságában azt mutatja meg, hogy mire kárhoztatja a feudális társada­lom durvasága, értetlensége a legszebb emberi érzést, a sze­relmet. Fannit lenézik, bemocs­kolják, halálba kergetik tiszta szerelméért, mert ezt az érzést a feudális társadalomban nem tudják megérteni: ott csak az érdekből kötött házasságot és a testi vágyat ismerik. 1795-ben, az első magyar köztársasági mozgalom megtor­lásának, Martinovicsok kivégzé­sének évében Kármán eltűnt a közéletből, az irodalomból. Csaknem fél évszázadra: csak a múlt század negyvenes éveiben fedezik fel újra, hogy élt és írt 5 is, akkor adják ki úji'a inű- ceit. Sokáig azt sem tudták, mi­kor, hol, milyen körülmények «Szőtt halt meg. Halálára csak 1884-ben derült némi világos­ság. Nővérének akkor még élő leánya így írta le utolsó napjait, Helyeket Losoncon, a szülői­házban töltött: »Részt vett a Martinovics-féle összeesküvés­ben, de már akkor a sok mun­ka, izgatottság és öröklött sor­vadás következtében egészsége nagyon meg volt rongálva. Egy napon azonban (ezt édesanyám­tól sokszor hallottam emlegetni) kiment a kertbe sétálni, s édes­anyámat is kihívta. Nagyon le volt verve; kivette óráját zsebé­ből, s azt percről-percre számol­ta, míg körülbelül két óra eltelte után ezt mondta: Most már min­dennek vége, óh, pedig ártat­lanul szenvedtek- Akkor végez­ték ki Martinovicsot és társait... 0 meghalt Martinovics lefejez- tetése után tizennégy napra.« Az azóta előkerült iratokból nem derül ki, hogy Kármán valóban tagja volt-e Marti­novicsék társaságának. Az azon­ban bizonyos, hogy céljukat magáénak érezte. A magyar iro­dalmi élet Kazinczynál is na­gyobb vezére válhatott volna belőle. De nemcsak azért, ami­nek ígérete volt, hanem azért is, amit rövid élete során alko­tott, megérdemli, hogy meg­becsüléssel, szeretettel emlékez­zünk rá halála évfordulóján, s azt is, hogy megbecsüléssel és szeretettel forgassuk műveit. Orosz László tanár, a TTIT tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom