Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

Ez történt a nagyvilágban AZ OSZTRÁK kormány nyilatkozatot ad ki a moszkvai TÁRGYALÁSOKRÓL. — AMERIKAI—FRANCIA ELLENTÉTEK DÉL-VIETNAMBAN. — FOKOZÓDIK AZ ANGOL— AMERIKAI NYOMÄS FR ANCIAORSZAGRA. — MEGNYÍLT AZ ENSZ EURÓPAI GAZDA­SÁGI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSSZAKA. BÉCS. Raab szövetségi kan­cellár elnökletével ülést tartott az osztrák minisztertanács. Az ülésen Figl külügyminiszter be­számolt azokról a tárgyalások­ról, amelyek február 25-én és március 2-án Moszkvában az osztrák nagykövet és Molotov szovjet külügyminiszter között folytak. A minisztertanács úgy határozott, hogy a tárgyalások tartalmát a március 16-án ülést tartó parlamenti főbizottság tu­domására hozza, továbbá, hogy ismerteti az osztrák kormány­nak a szóbanforgó kérdésben el­foglalt álláspontját és ezzel kap­csolatban kormánynyilatkozatot ad ki. NEW YORK. Az utóbbi idő­ben újból erősen kiéleződtek az amerikai—francia ellentétek Dél- Vietnamban. Ezek az ellentétek tükröződnek vissza részben a franciákkal kapcsolatban álló feudális szektáknál az amerikai zsoldban álló Ngo Dinh Diem kormánya elleni harcában. A szekták vezetői Bao Daj- hoz fordultak támogatásért, aki szokásához híven, most is egy dél-franciaországi fürdőhelyen szórakozik. Minthogy Bao Daj szoros kapcsolatban áll a feudá­lis csoportokkal, a szektaveze­tők kísérletet tettek, hogy meg­nyerjék maguknak Bao Dajt és elérjék, hogy Bao Daj ne támo­gassa Ngo Dinh Diemet. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, mert Bao Daj inkább ki akar maradni a játékból és meg akarja vám: a harc eredményét. Ennek elle­nére a franciabarát csoportók képviselőivel folytatott tárgyalá­sai rendkívül élés visszhangot keltettek az amerikaiakban, mert az Egyesült Államok teljesén el­lenőrzése alá szeretné venni Dél-Vietnamot. Sulzberger, a New York Ti­mes tudósítója saigoni jelentésé­ben a szitkok özönét zúdítja Bao Dajra, »császári parancsá­nak és »holt kölöncének ne­vezi. Nyilvánvaló, hogy amikor Sulzberger leleplezi a dél-viet­nami kormánykörökben uralko­dó züllöttséget és korrupciót, ezt abban a törekvésben teszi, hogy Dinh Diemet magasztalja, mert az Egyesült Államok most Ngo Dinh Diemre építi indokínai po­litikáját. VARSÓ. A Lengyel Szejm El­nökségének meghívására kedden a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége Varsóba ér­kezett, hogy résátvegyen a Szejm 6. ülésszakán. A küldöttséget a repülőtéren Jan Dembowski, a Szejm elnö­ke üdvözölte. Az üdvözlő be­szédre A. P. Volkov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa küldött­ségének vezetője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke, a moszkvai terület szovjet végrehajtó bi­zottságának elnöke válaszolt, LONDON. A konzervatív párt­hoz közelálló lapok Churchill parlamenti felszólalásával fog­lalkozva igyekeznek elsimítani a nyilvánvaló ellentmondást az angol miniszterelnöknek a Szov­jetunióval folytatandó tárgyalá­sokra irányuló törekvéséről tett kijelentései és a beszédében említett tények között. A Daily Herald című mun­káspárti lap szerkesztőségi cik­kében rámutat, hogy Churchill beszéde új akadályokat gördít a nemzetközi tárgyalások útjába. A cikk rámutat, hogy V. M. Molotov kedvező Választ adott Churchill tárgyalási javaslatára, de a tárgyalásokra nem került sor, mert Churchill visszavonta szavát. »Kénytelen vagyunk megkérdezni — folytatja a lap — miért talál ki Churchill aka­dályokat? Ha valóban törekszik a tárgyalásokra, miért okoz sa­ját maga nehézségeket? PÁRIZS. A párizsi egyezmé­nyek ratifikálása érdekében Franciaországra gyakorolt angol —amerikai nyomás mély felhá­borodást keltett a francia köz­vélemény széles rétegeiben. A francia sajtó további megjegy­zéseket fűz ahhoz a levélhez, amelyet január 12-én Churchill intézett a francia miniszterel­nökhöz, és amely — mint isme­retes — azt a fenyegetést tar­talmazta, hogy »Franciaország helyét« a jövendő nemzetközi tárgyalásokon esetleg más or­szág foglalja majd el, ha Fran­ciaország nem ratifikálja a pá­rizsi egyezményeket. GENF. Géniben megnyilt az ENSZ európai gazdasági bizott­ságának tizedik ülésszaka. Az ülésszak munkájában huszonhá­rom európai állam és az Egye­sült Államok képviselője, továb­bá Kanada, Irán és Izrael meg­figyelője, valamint különböző nemzetközi szervezetek képvise­lői vesznek részt. A Szovjetunió képviselője az ülésen határozati javaslatot nyújtott be, hogy a bizottság teljes ülésére hívják meg a Német Démókrátikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság képviselőit. Az Egyesült Államok és néhány nyugat-európai állam a szovjet küldöttség javaslata ellen fog­lalt állást. Ezek a küldöttek érezték, hogy álláspontjuk tart­hatatlan, ezért több alaki ellen­vetéssel éltek. A Szovjetunió küldöttségének javaslatát ily- módon elvetették. VARSÓ. Március 14-én Var­sóban megkezdődött a nemzet­közi Chopin-verseny harmadik, egyben utolsó fordulója. Ennék során eldől, hogy a még ver­senyben lévő húsz részvevő kö­zül kik kapnak versenydíjat. NEW YORK. Rangún! tudósí­tások szerint a burmai hadse­reg több helységből kiverte a burmai—thaiföldi határvidéken garázdálkodó csangkajsekista bandákat. MtàaiZism.. i Diktatúrákra tették fel a tétet A latinamerikai országok tör­ténelmét reakciós összeesküvé­sek, “felkelések-« és fegyveres beavatkozások fémjelzik. Ezeket az akciókat az amerikai mono­polisták szervezik, hogy meg­szilárdítsák uralmukat ezen az óriási területen. Az utóbbi ötven esztendő alatt az Egyesült Ál­lamok több, mint száz agresz- szív katonai akciót hajtott vég­re a latinamerikai országok el­len. Az amerikai monopolisták az utóbbi nyolc hónap alatt ag­resszív támadást intéztek Gua­temala ellen és fegyveres be­avatkozást szerveztek Costarica határán. Ménnél jobban erősödik a la­tinamerikai népek függetlenségi és szabadságharca, annál arcát- lanabbui és durvábban avatko­zik be az Egyesült Államok az illető országok belügyeibe. Wa­shington urai mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy meg­törjék a latinamerikai népek el­lenállását. Azt követelik béren­ceiktől, teljes mértékben mond­janak le a nemzeti szuverenitás­ról, semmisítsék meg a legmi­nimálisabb demokratikus sza­badságjogokat. Az Egyesült Ál­lamok uralkodó körei legfőbb feladatuknak tekintik, hogy á la­tinamerikai országokban meg­erősítsék a katonai klikkek és reakciós oligarchiák kegyetlen zsarnokságát. Afra törekszenek, hogy az »erőskezű emberek« Uralmát teremtsék meg a latin- amerikai országokban. Más szóval: diktatúrákra tették fel a tétet, Mitől retteg Amerika „legmegbízhatóbb rendőre?" Az Omaha város közelében lévő Offoot légitámaszponton rendőrosztagokkal körülvett ket­tős kerítés és kapu mögött szé­kel az Egyesült Államok straté­giai légi-erejének főparancsnok­sága, amelyet Lemay tábornok vezet. Az amerikai uralkodó kö- ■rök érre a tábornokra bízták a tömegpusztító fegyvereket. Az ő feladata »bombákat szállítani à célpontokra«. Hamisítatlan »fu­varos ideológia« ez. A tábornok oda és azt szállít, amit és ahova parancsolják. A lényeg csak áz, hogy jól megfizessék. Ebben nincs is hiba. Az ilyen »fuvaro­sokat« bűkezűen fizetik az ame­rikai monopóliumok. Azt hinnénk, hogy ez a tábor­nok, akit »Amerika legmegbíz­hatóbb rendőrének« tekintenek, nyugodtan él. De ha az ember légitámaszpontján látogatást tesz, úgy érzi, hogy máris meg­kezdődött a háború. A legény­ség legnagyobb része állandóan karabélyt, vagy pisztolyt hord magánál. A tábori rendőrség géppuskás Osztagai állandóan ké­szenlétben állnak. A tábornok az úgynevezett Forres tal-betegség ben szenved. Az íróasztal fiókjában eldugott automatapisztoly a tábornok legfontosabb használati tárgya. Lemay nagyon jói tudja, hogy a világ valamennyi népéhez ha­sonlóan, az amerikai nép sein akár háborút. A tábornok fél a néptől. Fél mindenkitől, aki nem akár háborút, aki megzavar­hatja őt abban, hogy bombázó- gépeket küldjön a* békés váro­sok és falvak ellen. Tudja, hogy a nép szigorú büntetésé sújtja a háborús gyujtogatókat. Fél, mert ettől a büntetéstől a rend­őröktől körülvett kettős kerítés sem menthéti meg őt... Szülők és Nemrégen az egyik álta­lános iskola fegyelmi bizottsá­gának értekezletén vettem részt. Meglepő, de azt hiszem, nem egyedülálló ügyről tárgyalt a bizottság. A vádlottak VI. osztá­lyosok. 12—13 éves gyerekek. Közülük az egyik ezer forintot lopott, a többiek bár tudtak a pénz forrásáról, segítettek a pénz elköltésében. Joggal elgon­dolkozhatunk azon, hogy milyen úton lehet 12 éves korra idáig eljutni, vagy mi lesz ezekből a gyerekekből, ha hibájuk velük együtt fejlődik majd. Lesz-e, vagy lehet-e becsületes dolgozó ember azokból, akik már 12 éves korra idáig jutottak. Bizonyára megkönnyebbülve olvassa e so­rokat sok szülő. Arra gondolnak talán; az én fiam csintalan gye­rek ugyan, rosszalkodik is néha, de azért ilyet még sem tett és nem is tesz, mert hiszen az én fiam, vagy lányom nem olyan. El kell mondanom azt is, hogy nem csavargó gyerekekről *rok. Járnak rendesen iskolába, még a tanulmányi eredményük sem árul el semmi különöset, hiszen van közöttük négyes tanuló is. Szüleik is gondoskodnak anya­gilag róluk, s talán nem is gon­dolnak arra, hogy gyermekük er­kölcsi fejlődését valami megza­varhatja. Igen sok nevelőhatás éri gyer­mekeinket, melyek legtöbbször elkerülik mind a pedagógusok, mind a szülők figyelmét. Meny­nyi »játszótere« van fiainknak, amiről nem tudunk, vagy nem vesszük észre. Minden község­nek, városnak megvan a maga sajátos területe, ahol gyerme­gyerekek keink »nagyszerű« óráikat tölte­nek, s a felnőttektől háborítat­lanul szórakoznak és Ismerked­nek az élettel. A válygosgödör, a kanálispart, a vásártér, a »nyomás«, a »vesszős«, a »róka- lyukas«, mind nagyszerű és ked­ves hely gyermekeinknek. Tagadhatatlan, hogy néha sok hasznos ismeretet szereznek ezeken a helyeken és jól fejlőd­nek fizikai képességeik is. Tele vannak gyermekeink energiával, a világ megismerése utáni vágy- gyal. Mennek a szabadba, napra, levegőre. A felnőttek számára talán érthetetlen foglalkozások­kal töltik az idejüket, jól ki­használva . a helyi adottságokat és az évszak adta lehetőségeket. A halászás és a vadászás a leg­szívesebben űzött foglalkozások egyike. Természetesen nem a felszerelés és az eredmény a fontos. Halászni nagyszerűen le­het polyvahordó kassal, vagy gombostűből készült horoggal. Az eredmény néhány darab apró hal, vagy kecskebéka, de ez is nagy élvezetet jelent. Természe­tesen igen sok olyan időtöltést is találnak gyermekeink, mely- lyel jelentős kárt okoznak. Gon­doljunk csak a Gépezésre« és a »tojásozásra«. Szép számmal pusztítják kis éneklő madarain­kat a lépezéssel és a légpuská­val, vagy vízi madarainkat a to­jásozással. Vagy gondoljunk a célbadobó versenyekre, ahol a cél a villanyoszlopok szigetelő porcelánja. A határban talál­ható gyümölcsfák ellátják a vadászó csapatokat féligérett vagy éretlen gyümölccsel. Talán sok esetben jelentéktelen az a kár, amit a gyümölcsösökben okoznak. Sokkal nagyobb azon­ban az erkölcsi kár gyermeke­inkben, hiszen már gátlás nél­kül lopnak, ha az első vállal­kozás sikerrel jár. Az említett »játékok« mindig bizonyos ve­széllyel járnak a gyermekek számára, de a félelmet legtöbb­ször legyőzi a sikeres vállalkozás öröme. A titokzatos kalandok, durva csínytevések legtöbbször nagy erkölcsi kárt okoznak. Nem bízhatjuk tehát gyer­mekeink testi és erkölcsi fejlő­dését a vak véletlenre vagy a szerencsére. Bizonyára a koráb­ban említett gyermekek szülei sem gondoltak arra, hogy gyer­mekük milyen gyermekbandá­nak a tagja, s talán el sem hit­ték addig, míg a fegyelmi bi­zottság határozatáról nem érte­sültek. Bizonyára észrevették pe­dig ők is, hogy gyermekük nem ment haza az általuk megjelölt időre. Természetesen előfordul, hogy a szülök nem tudják el­lenőrizni gyermekük hazaérke­zését, ha délután vannak mun­kahelyükön. Mégis feltűnt bizo­nyára, hogy a gyermek cipője néha olyankor is sáros, ha az utca porzik, esetleg az is fel­tűnhetett, hogy a nadrág sűrűn szakad el »véletlenül«. A szülők nagy része valószínűleg nem gondol arra, hogy a sáros cipő­nél és a szakadt nadrágnál sok­kal nagyobb kár is élhette gyer­meküket. Feltehetjük a kérdést, mit csi­náljunk gyermekeinkkel? Állan­dóan a sarkukban járjunk, vagy ne engedjük őket a szabadba játszani? Természetesen nem ez a kérdés megoldása. Hiszen nem akarunk üvegházi embereket ne­velni. kiknek az első hűvösebb nap betegséget hoz, s kik az életben nem találják meg a he­lyüket. Nem fojthatjuk el a gyermekeinkben rejlő rengeteg energiát, hiszen szükség van a játékra, mozgásra, napra, leve­gőre, az önállóságra. Játékkal készülnek elő a munkára. A já­ték teszi színessé, élvezetessé a gyermekéveket. Nagy jellemfor­máló erő rejlik a játékban, amit kihasználatlanul hagyni me­rénylet gyermekünk jelleme el­len. A megoldás nem egyszerű feladat, de nem Is megoldhatat­lan. Természetesen receptet ad­ni nem lehet. Mégis néhány do­log szem előtt tartása közelebb visz a kérdés megoldásához. — Sokszor a felnőttek nem veszik komolyan a gyermekeket. Leg­alábbis nem úgy, mint azt gyer­mekeink szükséglete megkíván­ná. Innen ered, hogy különálló életet akarnak élni, érvényesül­ni akarnak és élik a felnőttek­től független, nem egyszer a fel­nőttekkel szembenálló életüket. Nem becsülhetjük tehát le gyer­mekeink játékát, szórakozását, mert ezzel mi segítjük elő gyer­mekeink elszakadását, és nem számíthatunk arra, hogy őszin­tén elmondják »nagy« kaland­jaikat. Elengedhetetlenül fontos lenne pedig számunkra, hogy ezeket a vállalkozásokat leg­alább közvetve irányíthassuk, illetőleg közvetve — vagy alka­lomadtán közvetlenül — ellen­őrizhessük. Igen fontos kérdés gyerme­keink barátkozása is. Egészsé­ges a megközelítően hasonló korú gyermekek barátkozása. Rendszerint azok között fejlő­dik ki a barátság, akik egy úton járnak iskolába, egymáshoz kő» zel lévő padokban ülnek, vagy közösen játszanak. Az együtt- létek alatt rengeteg közös él­mény éri gyermekeinket, ami feltétele a barátság kifejlődésé­nek. A szülőknek istnerniök kell gyermekük barátait is, s így könnyebben ellenőrizhetik gyermekük fejlődését. Szeren­csés dolog, ha a szülők ismerik gyermekük barátjainak, játszó­társainak szüleit is. Bátran elengedhetjük gyer­mekeinket játszani barátaival, de feltétlenül kívánjuk meg, hogy az általunk megjelölt időre hazajöjjenek. Szoktassuk arra gyermekeinket, hogy mondják el élményeiket, kalandjaikat. Természetesen nem vallatásról van itt szó. Az érdeklődés a gyermek játéka, szórakozása iránt egyúttal a gyermek fog­lalkozásának a megbecsülését is jelentse. Néha ötleteket is adha­tunk, hogy mi hogyan játszot­tunk annakidején. Sohase dor­gáljuk meg azért gyermekünket, mert őszintéin elmondott olyan kalandot is, ami nem válik dí­szére. Sokai segít a szülőknek a gyermekek nevelésében a jól dolgozó úttörőcsapat. Az őrsi élet lehetőséget ad a gyermekek kalandvágyának, mozgás- és já­tékigényének egészséges kielégí­tésére. Lehetővé teszi gyermeke­ink önállóságának kifejlődését, — hiszen maga által választott ifjúsági vezetője van — s egy­ben biztosítja gyermekeink fej­lődésének helyes irányát is, mi­vel a szervezet végső irányítása a pedagógusok kezében marad. Pálfy Gyula, tanársegéd, Szeged. Pedagógiai Főiskola.

Next

/
Oldalképek
Tartalom