Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

tapasztalatok nyomán A Dusnoki és Kalocsai Gépál­lomáson ritka kivétellel a dol­gozók reggel pontosan kezdik a munkát, és kevesebben hiá­nyoznak igazolatlanul. A mun­kaidőt jobban kihasználják, és mind többen mondják már a traktorosok közül, hogy a mun­kaversenyben is követik a szov­jet emberek példáját. A K M.OC'SMAK versenyben állnak a Dusnoki Gépállomás­sal a tavaszi munkák végzésé­ben. A Kalocsai Gépállomáson két ifjúsági DISZ-brigád ala­kult, akik a Komszomol-fiatalok példáját követve versenyeznek az elsőségért. Járásunkban a magyar—szovjet barátsági hó­nap alkalmával tapasztalatcsere- ankétokat fogunk tartani és tervbe vettük, hogy megalakít­juk a gépállomások MSZT-szer- vezeteit. A Dusnoki Gépállomáson egy­két évvel ezelőtt még nem di­csekedhettek olyan hírnévvel és eredménnyel, mint most. Ez ak­kor főként az egyes traktorosok rossz munkáján múlott. Sőt még a brigádvezetők között is vol­tak olyanok, akik nem a mun­kával törődtek, hanem azzal, hogy minél gyakrabban lehesse­nek a kocsmában. Ilyen volt például Gerjeni Pál és Heim Miklós brigádvezető. Ezek az elvtársak a szépszóra nem hall­gattak, s ezért a gépállomás igaz­gatója, Szilágyi elvtárs mind a kettőt leváltotta a brigádvezetői tisztségről és beosztotta őket traktorosnak. Mikor megkapták gépeiket, a párttitkár elvtárs és én többször beszélgettünk velük a szovjet traktorosak munkájáról és ma­gatartásukról. Hasznosak voltak ezek a beszélgetések, mert Ger­jeni Pál és Heim Miklós elvtár­sak azóta példamutatóan dolgoz­nak és magatartásukban is nagy változás állott be. A túlzott ivást abbahagyták, sőt annyira megváltoztak, hogy például a fiatal traktorosok téli szakmai tanfolyamának vezetését Gerjeni Pál elv-társra bízta Szilágyi elv­társ a pártszervezet javaslatá­ra. Meg kell mondani, nagy Gerjeni elvtárs kifogás nélkül vezette az iskolát és nemcsak arra nevelte a fiatal traktoroso­kat, hogy a szakmát jól elsajá­títsák, hanem arra is, miként kell viselkedni egy traktoros­nak. A tanfolyam befejezésekor ő volt az első, aki kiment a határba szántani és tavaszi kam­pánytervét 104 százalékra telje­sítette. Heim Miklós elvtárs olyan ígéretet tett "a pártszervezetnek, hogy három hónap alatt teljesíti éves tervét és elismerőleg meg kell mondani, hogy páratlan tel­jesítményt ért el. Szeptember 15-től december 15-ig ugyanis 842 normálholdnak megfelelő ér­tékű munkát végzett, s így éves tervét 105 százalékra teljesítette. AHOGY VAl.TOZOTT Ger­jeni és Hűim elvtárs, úgy vál­toztak a többi dolgozók is a gép­állomáson. Nem egész egy év alatt, mintha kicserélték volna áz embereket. Ezért tudta a gépállomás a téli gépjavítást február 25 helyett február 5-rç befejezni és 1954-es tervét 288 ezer forint tiszta haszonnal zár­ni, ami a gépállomás fennállása óta először történt meg. Értékelve ezt a változást, mind a járási pártbizottság, mind pe­dig a gépállbmások pártszerve­zete, azon leszünk, hogy a szov­jet tapasztalatokat továbbter­jesszük, hogy még jobb eredmé­nyek szülessenek mindenütt a járásban, de a traktorosok mun­kája nyomán főként a termelő­szövetkezetekben. Ezért indult meg az egyéni versenyzés ha­zánk felszabadulása 10 éves év­fordulójának tiszteletére, amit Heim Miklós traktoros elvtárs ■ indított el és amelyhez mind a két gépállomáson kivétel nélkül csatlakoztak a traktoristák. FZZEjf. KÍVÁNTAM bemu­tatni, hogy a Magyar—Szovjet Társaság dokumentációs anya­ga mennyire hasznos a szovjet tapasztalatok és munkamódsze­rek elterjesztésében, és az em­berek nevelésének, magatartá­sának megváltoztatásában. Ép­pen ezért a jövőben mint a gép­állomások partszervezetei, veze­tői és jó magam is még foko­zottabban kívánjuk munkánk­ban felhasználni a szovjet em­berek munkájának kincset érő tapasztalatait. Simon Ferenc, a Kalocsai Járási Párt- bizottság másodtitkára. Kedves vendég a Petőfi-házban Sok látogatója volt március 15-én Kiskőrösön Petőfi Sán­dor szülőházának. A délutáni órákban váratlanul kedves láto­gató nyitotta be az ajtót, Pelrusz Brovka, Sztálin-díjas belorusz költő, a Belorusz írószövetség elnöke. Meghatott érzések közepette tanulmányozta végig azokat a muzeális hagyatékokat, ame­lyek a Petrovics-család életé­ből ránk maradtak. Egy-egy tárgynál hosszabb ideig időzött, jegyzetébe ráta a sorokat, s közben állandóan ér­deklődött, — erre a ládára szállt-e fel az Anyám tyúkja? — Igen erre! A másik szobában Brovka elvtárs szeme legelsőbb a képe­ken akadt meg. Orlai Petrovics Soma festményei, Petőfi Sán­dor volt barátja és második unokatestvére festette. Brovka elvtárs ismeretét szavakba önti: — Atyec, mutat Petőfi apjára, Máty, — az édesanya és közé­pen a költő, Petőfi. Pillantása a képek alatt lévő asztalra esik, ahol Petőfi kézira­tai vannak. Valamennyit figyel­mesen végignézi, orosz nyelven a legtöbbet ismeri. A végső szobában Petőfi leg­kedvesebb olvasmányai és több nyelvre fordított munkáinál időz Brovka elvtárs, s egy-egy kér­dés után szorgalmasan egészít- geli jegyzetét. A látogatás végén a látogatók könyvéhez lép s a következő sorokat írja bele: »Mély megha­tottsággal látogattam meg ezt a szerény házat, ahol a magyar nép legnagyobb költője szüle­tett. A világköltészet leglán­golóbb versei, melyeket a forró- szívű költő írt, örökké fognak élni és örökké megmaradnak azon népek szívében, akik sze­retik a szabadságot. Mélyen meghajtom fejem a magyar nép legnagyobb költője előtt.« Ezekkel a sorokkal búcsú­zott el a belorusz nép költője Petőfi Sándor szülőházától. Ez­után megtekintette a költő szob­rát és azt a■ helyet, ahol egykor Petrovics mészárszéke állott. Onnan pedig a községi tanács hívta vendégül néhány szíves szóra. Brovka elvtárs pohárkö­szöntőjében emelte poharát a magyar és a szovjet nép örök barátságára és azokra a sike­rekre, amelyeket eddig népünk elért. Elmondotta, hogyha hazaérkezik, sok szépet és jót tud mondani és írni az itteni emberekről, Petőfi szülőhazájá­ról. Népfront-bizottságai iik munkájáról A BAJAI népfront-bizottság szorgalmasan készül szabadsá­gunk 10 éves ünnepére. Április 4-én, a Múzeummal karöltve népművészeid kiállítást rendez­nek a bajai járás haladó, hagyo­mányairól. A háziszőttesek fej­lődését, a népszokásokat fény­képekkel illusztrálják. Beren­deznek egy régi parasztszobát, ahol értékes szőtteseket, régi rokkát helyeznek el. A város 10 éves fejlődéséről a TTIT-vel közösén nagyszabású képeskönyvet adnak ki. A szer­kesztőbizottság már elkezdte munkáját. Április 4-én Baja műemlékei­re és azokra a helyekre, ahova jelentősebb hagyomány fűződik, emléktáblát helyez el a nép­front-bizottság. * SZÁNKON a népfront-bizott­ság javaslatára és kezdeménye­zésére eddig 180 ember 11.000 forint értékű társadalmi munkát végzett az utak helyrehozásánál: n _ A KUNSZENTMIKLÛSI nép­front-bizottság április 4-én ki­állítást rendez a járás haladó hagyományaiból. «5 CSÁTALJÁN a kultúrház épí­téséhez mozgósított a népfront­bizottság. Eddig már 450 köb­méter földet hordtak ki a kul­túrház udvaráról. # SZAKMARON felvilágosító munkával söráxpa termelésére buzdítják az egyéni gazdákat. A termelési bizottsággal karöltve előadást tartottak a sörárpa ve­tésének fontosságáról, majd sor­ra látogatták a gazdákat. Az eredmény: eddig 800 kataszteri holdra kötöttek szerződést. 1945 március idusa a ka tócsái járásban Grandpierre Lajos: IV. „Gyáva népnek nincs hazája“ A szovjet A JÁRÁSI pártbizott­ság másodtitkáraként több, mint féléve , foglalkozom a gép­állomásokkal. Amikor ezzel a feladattal megbíztak, sokat gon­dolkoztam azon, hogy milyen formában kezdjem meg munká­mat; miképpen tudnék nagyobb segítséget nyújtani a gépállomá­sok pártszervezeteinek és veze­tőinek munkamódszerük megja­vításához. Tanulmányozni kezdtem az idevonatkozó szakirodalmat, s több helyen utalást találtam a Szovjetunió gépállomásainak a munkájára, tapasztalataira vo­natkozólag, amelyeket a mi sa­játos viszonyainkra alkalmazva nagyon jól fel tudunk használni a gépállomások munkájának megjavításában. Meg is kértem a járási MSZT titkárát, Kovács Imre elvtársat, hogy szerezze be azokat az anyagokat, amelyek a szovjet gépállomások és kollek­tív gazdaságok munkájával fog­lalkoznak. Többék között -az »Uj igazgató- és a »Traktorosok« cí­mű anyagot kezdtem tanulmá­nyozni és a bennefoglaltakat hasznosítani a mi gépállomása­inkon. Azért tettem említést és azért tanulmányoztam először a fen­tebbi dokumentációs anyagokat, mivel a bennüklévő jelenségek: a munkafegyelem, a munka he­lyes megszervezése és a munká­hoz való viszony a mi gépállo­másainkon sem volt kielégítő, így elsősorban ezeknek a hibák­nak a kijavítására, felszámolá­sára kellett venni a főirányt. Az »Uj igazgató« című anyag tax'talmát megbeszéltem a gép­állomások igazgatóival és párt- titkáraival. Egy pár fegyelme­zetlen, de — mint később bebi­zonyosodott — nevelhető trakto- ristának pedig a szovjet trakto- risták munkamódszereit, maga­tartásukat és a munkáihoz való viszonyukat példáztam. Ez öt hónappal ezelőtt történt és most örömmel írom le, hogy sokat se­gített ez az anyag. Javult a gép­állomások munkafegyelme, emelkedett, jobb lett a pártirá­nyítás, a vezetés színvonala és számos gépállomási dolgozó, de különösen a traktorosok fegyel­me, magatartása változott meg. A három forró és harcos márciusi nappal azonban nem fejeződött be a kalocsai járásban a földosztás. A karó­kat ugyan csaknem mindenütt leverték, az újonnan földhöz juttatottak neki is fogtak a földek megművelésének, de azért a földreformtörvény végrehajtá­sa folyt tovább. A vitás, vagy a kétes dolgok, elintézése igen sok időt vett igénybe és temérdek bosszúságot oko­zott. . Pár nappal a karóik leverése és a föl­dek kiosztása után, éppen ott tört ki a botrány, ahol senki sem várta: a Vajszhoz tartozó Várszeg pusztán. Ez a puszta valamikor a Duna szabályo­zása előtt még közvetlen része volt Pest megyének, de a Duna egyik mélyen benyúló kanyarulatát a szabályozás so­rán átvágták, így Várszeg puszta Du­nántúlra került, de még megmaradt Pest megye tartozékának. Amikor a földosztást a kalocsai járásban meg­kezdték, természetesen a várszegpusz- tai, mintegy 3500—4000 holdas területét is szétosztották fajsziak meg várszeg- pusztaiak között. De gazda nélkül csi­nálták meg az osztást, mert Várszeg lényegében Faddhoz tartozik, Fadd közvetlen közelében van és határának egy jó részét a faddiak művelték meg. Igaz ugyan, hogy csak cselédkedtek a volt Szemző-birtokon, de elvégre nekik is joguk volt a pusztához. A faddiak azonban későbben ébredtek fel és csak akkor látták meg, hogy a várszegi föl­deket maradéktalanul a fajsziak meg a Fajszhoz közel eső várszegieknek osz­tották szét. Mi sem kellett nekik egyéb! Kapára, kaszára kaptak és megrohan­ták a várszegi földeket, kihúzgálták a karóka-t és újból felosztották, de ezút­tal maguk között. Nosza, a fajsziak sem voltak restek, ők a várszegiek segítsé­gére keltek és a faddiak karóit húz- gálták ki.,s Csak a gyors közbelépésnek volt kö­szönhető, hogy a két szomszéd község között nem mérgesedett el még jobban a villongás és igazságot lehetett tenni a két község között. A faddiak a puszta felső részét kap­ták meg, a várszegiek, meg a fajsziak a. puszta alsó részét, a volt uradalmi kastéllyal együtt. A faddiak több, im­már zöldelő búzavetést kaptak, a másik fél megkapta a gyümölcsöst. Ugyanígy a géderlákiak meg az orda- siak is összekaptak egy földdarab miatt. De ezek az esetek csak megvidámitották a kalocsaiakat, hiszen azt bizonyították, hogy a dolgozó parasztság immár való­ban sajátjának érzi a. földet. Az igazi és nagyobb bajok később kezdődtek meg. Ugyanis a reakció csak ideiglenes kábultságba esett a felsza­badulás körüli napokban és hónapokban. Már 1945 őszén lassan ébredezni kez­dett és még nagyobb vérszemre Icapott a választások után. Természetesen a kisgazdapárt a kalocsai járásban is több­séget kapott a választások során, de a kalocsai járásban is a második legna­gyobb párt lett a. Magyar Kommunista Párt. Voltak olyan községek, mint Fgjsz, Miske, ahol a baloldali blokk két pártja (a kalocsai járásban a baloldali blokk csak a Magyar Kommunista párt­ból és a Nemzeti Parasztpártból állt) abszolút többségre tett szert. Választások után egész lavinája indult meg a földvisszaítéléseknek. Hirtelen váratlanul az Országos Földrendező Ta­nács (amelyben jócskán voltak reakció­sok) még arra is vetemedett, hogy a több, mint háromezer holdas Szemző- birtokból is visszaadjon háromszáz hol­dat Szemzőnek. A járási titkárságon egymásután jelentek meg a küldöttségek a falvakból. A dolgozó parasztok, az újonnan földhöz juttatottak védelmet és segítségét kértek» 1946 végén ugyan a Szemző-család Varszegre nem tette be a lábát, mert az eltörés közvetlen veszélye fenyegette. Nem sikerült a reakciónak az sem, hogy a hazaáruló Grősz érseknek na­gyobb darab földet visszaadhasson. A dolgozó parasztok egyszerűen nem vol­tak hajlandók visszaadni a. földet, ame­lyet egyszer jogos jussukként elfoglaltak és birtokukba veitek. Persze csupán a kalocsai járás dol­gozó parasztsága sem tudta volna meg­tartani a földet, ha közbe nem lép Buda­pest és Csepel munkássága. A kalocsai járás dolgozó parasztjai ugyan elker­gették a földvisszaigénylő urálcát és fulla jtáraikat, de a rendőrséggel .szem­ben meghökkentek és megtorpantak. Ez történt meg Miskén. A miskei ha­tárban ugyanis felosztottuk valami Mül­ler nevű, bajai malmos földjét. Ám 1945—46 telén, mikor a reakció már elég erősnek érezte magát, a birtokos fellebbezett az Országos Földrendező Tanácshoz és megkapta a végzést, hogy az ötszáz hold földet, mivel több tu­lajdonos nevén volt, vissza kell adni. A földek a dusnoki határban és a mis­keiben terültek el. A volt malmos-földbirtokos előbb Dusnokon jelent meg. Ámde, Dusno- kon akkor erős pártszervezet volt és a földigénylő bizottság elnöke azonnal segítségét kérte. A dusnokiak kapára- kaszára kaptak és azonnyómban meg­magyarázták a volt földbirtokosnak, hogy ha még egyszer be meri tenni Dusnokra a lábát, akkor nem állnak jót semmiért. Lehet, hogy még mast is mondtak neki, sőt valószínű is ez, de tény, igen gyorsan letett arról, hogy Ducitokon üsse. fel tanyáját SEj De még nem tett le a. reményröh Miskére már egész rendőrosztaggal vonult be. Ott felcsipték a földigénylö- bizottság egy-két tagját és ki akartak menni velük a földekre az átvételt megejtem. A két földigénylöbizottsági tag azon,ban meglépett tőlük és mind-1 ezt jelentette a párttitkárnak, aki nyomban lóra ültetett egy pár miskei újgazdát és tanácsot kérni Kalocsára küldte be őket. A kalocsai járási titkárságon ezek elő is adták bajukat, hogy bizony Mül­ler visszakapta a földjét. Most már mit csináljanak. A járási titkár a haragos indulattal fűtött beszámolót jámborul hallgatta végig és utána rendkívül szelíden megkérdezte, hogy ismerik-e a köz- mondásokat? — Hát.... — Ismerik-e azt a közmondást, hogy gyáva népnek nincs hazája? Megrökönyödve néztek a járási titkárra, aztán sarkonfordulva meg- lendültek az ajtó felé. Onnan még viss- szaszólt az egyik. — Megértettük! Annyira megértették, hogy az a bi­zonyos Müller veszett vágtában indult cf Miskéről és Sükösdig meg sem állt..? A rendőrök persze mosolyogva nézték menekülését... De a miskeiek, meg a dusnokiak csak át kellett volna hogy adják a földeket a Müllereknek és Szemzők­nek, ha odafent Budapesten fel nem fi­gyel erre a párt és a munkásosztály. Á forró budapesti napokban 1946 márciu­sában és áprilisában született meg a jelszó, amely végképp elriasztotta a földvisszaigénylők siserahadát: Aki a földhöz nyúl, meghal! ...A kalocsai járás szorgalmas és so­kat szenvedett dolgozó parasztsága megingathatatlanul a földje tulajdono­sa lett3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom