Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

Segítségünk a falusi DISZ-szervezetek megerősítésében

A kiskunfélegyházi járásban az elmúlt években nem a

legkielégítőbbbem folyt a DISZ-szervezetek munkája. Bár némi fellendülés az elmúlt év utolsó két hónapjában már mutatkozott, de ez nem jutott tovább a tagszervezésnél. Pártbizottságunk mérlegelve az Ifjúsági Szövetség helyzetét járásunkban — több fontos, a DISZ-szervezetek megerősítését célzó határozatot hozott. A határozatok közül talán a legfontosabbnak tartom, hogy elsősorban a falura kihelyezett elvtársakon keresztül adunk hathatósabb támogatást DISZ-szervezeteinknek.

Határozatba foglaltuk, községi és tsz pártszervezeteink figyelmét felhívtuk arra, hogy vezetőségi üléseken tárgyalják meg a DISZ-szervezetek tevékenységét, rendszeresen számoltassák be a DISZ-iitkárokat végzett munkájukról és értékeljék az ifjúsági szövetségben dolgozó kommunista fiatalok tevékenységét. A határozat alapján legutóbb Kiskunmajsán és Kunszálláson külön napirendi pontként tárgyalták a DISZ munkáját.

Vezetőségi üléseken határozat született valamennyi község; eiapszerveze tünknél, hogy a pártszervezet egy tagja feleiős a DISZ-szervezet munkájáért. Az alapszervi küldöttválasztó taggyűléseknél a járási párt-végrehajtóbizottság munkaértekezleten tárgyalta meg, hogy a bizottság tagjai milyen segítséget nyújtsanak a beszámolók elkészítésénél, a taggyűlések előkészítésében és felhívta figyelmüket, hogy személyesen is vegyenek részt a DISZ-tag.gyűléseken.

Tóth elvtárs, a gépállomásokkal foglalkozó járási párttitkár, jóformán a gépállomások minden fiataljával személyesen beszélt az újjáválasztás jelentőségéről és a fiatalok legszebb pártmeg- bizatásáról, a felszabadulási munkaversenyben való aktív részvételről. Kiskunmajsán maga Kiszely elvtárs, a pártbizottság első titkára és Varga Antal elvtárs, a községi pártbizottság titkára, Alpáron Hatica elvtárs, Csolyóspáloson Surányd elvtárs és még több helyen részt vettek a JB munkatársai a küldöttválasztó taggyűléseken.

Februárban a párt-végrehajtóbizottság határozata alapján több helyen, így Alpáron, Kunszálláson, Kömpöc és Csoiyós- pálos községekben aktívaülést tartottak a bizottság munkatársai, ahol zömmel pedagógusok, a község párt- és tömegszervezeti vezetői vettek részt és megbeszélték, hogyan segítsenek a DISZ- ííatalok nevelésében, a szervezeti élet fellendítésében. Az értekezlet nyomán például Kömpöcön a pedagógusok összehívták a község fiataljait és elbeszélgettek velük. A beszélgetések eredményeként tizenkét fő ott helyben belépett a DISZ-szervezetbe,

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a községi aktívaülések hasznosak voltak. Járásunkban számos pedagógus megértette a pártbizottság kérését és vállalták az ifjúsági szövetség szervezeteinek patronálását. Jászszentlászlón Kutucz István, Kunszálláson Zsíros József, Kömpöcön Gyülvész István pedagógus és pártvezetőségi tag, Csolyóspálos községben pedig Hudoba János pedagógus segít legtöbbet a DISZ-szervezeteknek.

Pártszervezeteink segítségadása abban is megnyilvánul, hogy ahol a DISZ-szervezetnek jelenleg még nincs helyisége, mint például Pálmonostoron, Kunszálláson és Kömpöc községben, — ott a pártházban biztosítottak nekik helyet. A falura küldött pártbizottsági tagok segítsége, a páirtalapszervezetek támogatása és az újjáválasztott DISZ-vezetőségek munkája nyomán a DISZ-élet járásunkban felélénkült, sajnos azonban, hogy csak kulturális és szervezeti téren, nem pedig a hétköznapok dolgos, alkotó munkájában.

Mindez azt kívánja és követeli, hogy pártszervezeteink

továbbra is szívügyüknek tekintsek az ifjúság segítését, a róluk való gondoskodást és minden módon támogassák községük, termelőcsoportjaik DISZ-szervezeteit. Nem árt hangsúlyozni ezt, hiszen nem egy pártalapszervezeti titkárunk még mindig nem értette meg, hogy — nékik kell a DISZ-t elsősorban patronálni. j

Á járási pártbizottság most tekinti főfeladatának, hogy az j egyes községek DISZ-fiataljainak kibontakozó munkakedvét, fel- j élénkülő aktivitását, a mindennapi munka, a mezőgazdaság fej-! lesztéséről szóló párt- és kormányhatározatok végrehajtásában bontakoztassa ki. Hiszen az ifjúság első és legjobb nevelőiskolája e DISZ-szervezetek megerősödésének első feltétele a munka. — Járásunkban több olyan DISZ-szervezet van, ahol a fiatalok megértették, hogy kétkezük munkájával öregbíthetik leginkább az Ifjúsági Szövetség tekintélyét.

A gátéri Vorosilov TSZ fiataljai, hogy biztosítsák a földek magasabb terméshozamát, öt nap alatt két műszakban, éjjelnappal, kocsival hordták ki a trágyát a földekre. Többezer facsemetét ültettek el a csoport földjén és a község utcáin, amiért pedig külön dicséretet érdemelnek, ők indították a »Minden tsz- íiatal 350 munkaegységet teljesítsen!« mozgalmat. A Kiskunmaj- sai Gépállomáson Gyóni József 17 éves traktoros, DlSZ-vezelőség) tag, kiváló munkát végez, és példaképe lehet a gépállomás valamennyi fiataljának. Dicséretet érdemelnek Kunszállás község DISZ-szervezetének fiataljai, akik sokat segítettek a helybeli II. Kongresszus TSZ és a Szabad Nép TSZ-ben a gyümölcsfák j ültetésében. A kígyósi egyénileg dolgozó DISZ-fiatalok pedig aj kiöregedett szőlők és gyümölcsösök pótlásában segítenek soka1. ; szüleiknek. Az ezüstkalászos tanfolyamokon sok fiatal vesz rész.

‘ járásunkban, és még lehetne ezt a sort folytatni.

Lehel, hogy ez a munka nem folyik majd egyik napról

'a másikra olyan jól, mint a felsorolt DISZ-szervezetekben. De egy bizonyos, járásunkban fellendülőben van a DISZ-élet. Fiatal-; jainknak segítettünk megtalálni azt, ami sokáig hiányzott DISZ- szervezeteinkből: a derűt, a jókedvet, — megtalálták a munkát, j DISZ-szervezeteink elindultak azon az úton, amely az Ifjúság: Szövetség megerősödéséhez vezet. Járási pártbizottságunk örömmel látja ezt a fejlődést és a jövőben is azon lesz, hogy minden segítséget és támogatást megadjon a járás DISZ-szervezeteinek ahhoz, hogy valóban harcos, életvidám szervezetekké, pártbizottságunk szilárd támaszává váljanak.

Schilli Anna,

Járási Pártbizottság PTO vezetője, j Kiskunfélegyházái i

A felszabadulási versenyt sikeréért

Hogyan készülnek téglagyáraink az idei nagy munkára?

HAJÓSI TÉGLAGYÁR

Megyei téglagyáraink dolgozói megígérték, hogy ezévben kétmillió téglával gyártanak többet. A felszabadulási versenyben a nyersanyag terven felüli kitermelésével készítik elő és biztosítják a folyamatos termelést,

LAKITELEKI TÉGLAGYÁRBAN

a gépek javításával egyidejűleg történik az agyagkitermelés. — Már eddig kétmillió téglának megfelelő agyagmennyiség vár feldolgozásra. Az idén 250.000 téglával gyártanak majd többet, amit a járás TÜZÉP-telepeinek segítségével eljuttatnak a házat építő dolgozó parasztokhoz, munkásokhoz.

KECSKEMÉTI

h. téglagyárban

a téglaprést már kijavították. Ha az idő kedvez, március hó

20-án megkezdődik a téglagyártás. Géppel készített téglán kívül kéziverésű tégla is készül. A téglaverők április 16-án állnak munkába. A gyár 270.000 téglával ad többet a kislakásépítkezésekhez, mint amennyit a terv előír.

Az itt folyó előkészület egyik nagy hiányossága az agyagtermelésben mutatkozó nagyfokú lemaradás. Simigla István, a te-; lep új vezetője már megtette az első intézkedéseket a lemaradás pótlására.

dolgozóit úgy emlegetik, mint a legjobb, legszorgalmasabb téglagyári munkásokat. Agyagtermelési tervüket februárban 180 százalékra teljesítették. Egy téglaprés beállításával a napi termelést 8000 tégláról 12—14.000 téglára emelik. Külön dicséretet érdemel a jó előkészítésért Busa Ferenc gyárvezető.

KECELI TÉGLAGYÁR

az utolsók között kullog a versenyben. Februárban is 800 köbméter agyaggal kevesebbet bányásztak az előírtnál. Kenderes i Gyula telepvezető elvtárs már sokszor megígérte, hogy a tervet ütemesen és rendszeresen teljesítik, de úgylátszik, ő még csak az ígéretig jutott el.

CSAK A KEZDET NEHEZ...

BERÉNYI PÉTER, az akasztói tanácselnök egy forgalmas délelőtt után jegyzeteit rendezgette asztalán. Már nem várt feleket s a délutánt néhány régebbi panasz elintézésére szánta. Egyszer csak valaki kopogtat az elnöki szoba ajtaján és belép egy ötven felé járó asz- szony. Berényi Péter mindjárt megismerte: Varga Szilveszterné volt, az egyszerű, csendes Varga Szilveszter mindig élénk, gyorseszű felesége.

— Hát mi a panasza, Varga néni? — kérdezte a tanácsházán ritkán megforduló asz- szonyt.

— Panaszom, van, de nem akármilyen. Előbb azonban számolja össze, elnök elvtárs; mennyi a mi beadásunk a gabonán kívül? — Mert én azt tudni alcarom — tette hozzá egy pillanatnyi szünet után az elnök tanácstalanságát látva, aki valóban nem tudott rájönni, hogy mi akar ebből a dologból kikerekedni.

Az eleven párosverseny eredménye...

A kiskőrösi járásban Páhi nem tartozott a legjobb adófizető községek közé. Januárban sem haladt megfelelően az adóbevételi tervek teljesítése. A felszabadulási verseny azonban itt is új szellemet hozott a munkába. Párosversenyre hívták a hasonló lehetőségek, körülmények szerint dolgozó Csengőd községet, s egyidejűleg megerősítették a pénzügyi állandó bizottságot. S ma már a községben megjavult az adófizetés és a felvilágosító munka. Februárban pótolták a januári elmaradást és március elsejétől is rendszeresen túlteljesítik a napi penzumot. így történt, hogy a legutóbbi értékeléskor már a járás ötödik községeként szerepelt Páhi.

MEGKERESTE a begyűjtési megbízottat s azután elkezdte sorolni, hogy mennyi Vargáék tojás-, baromfi-, sertésbeadása, adója.

— Hát akkor meg is egyezhet tünk: én itt mondom, hogy a gabonán kívül április 4-ra mindent beadunk. — Az ént különösen megnyomta az asz- szony, ami rögtön fel is u'int a/, elnöknek. — Hát az uia? Az. mit szól hozzá?

— Ugyan már, csak férfi ember ne lenne a világon. Mindig meggyűlik az ember baja velük. Otthon elhatározta, hogy bejön, és megmondja ö maga, most meg nem akar bejönni. — Az asszony egy kicsit megemelte a hangját, s talán ez, talán véletlen az okozója, hogy a kitárult ajtón maga Varga Szilveszter lépett be.

— Jöjjön csak — tessékelte az elnök és székkel kínálta. — Hanem mit hallok én itt? Magára panaszkodik a felesége . : j

AZ 50 ÉV KÖRÜLI ember szerényen, de örömmel, hogy már túl van a nehezén, válaszol:

— A magamkor ab éli embernél' már nem megy olyan gyorsan, kiöregedtem én már a versenyzésből. Meg azután — tette hozzá, — nem akarok én kérkedni vele. Az utánavaló napokon Vargáék összes beadásukat teljesítették a kalászosok kivételével. így Szmutka Lajos, a mindig élenjáró 15 holdas középparaszt és Boraik Mihályné tanácstag, márcsak követői lehet-1 tek a »kiöregedett« versenytárs- 1 nak.

DCiif uez néni húmm esepp könnye

Az óra mutatója nehezen ugrott a kettesre. Még három perc, még kettő... Ez az egy perc is mennyi izgalmat tartogat. Na végre, két óra!

A gyűlés megkezdődött. Az előadó érces hangja hasogatta apróra a terem levegőjében úszó füst- fellegeket.

— Mi, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozói...

Asszonyok, lányok, férfiak ültek, figyeltek, itt-ott bólintásra mozdultak a fejek.

A harmadik napirendi pont következik. Szűcs István főmérnök emelkedik fel az asztaltól.

... azoknak, akik a legjobb munkát végezték ...

— Mit adnak? — kérdi közelhajolva egy idősebb fejkendős néni, özvegy Kurucz Ger- !lelyné a mellette ülő fiatalasszonytól.

— Mit? — néz az rá kérdőleg, — hallja, hogy »kiváló dolgozó« jelvényt, meg okleve- velet.

— Ühüm — egyenesedik vissza a széken a kíváncsiskodó néni.

Szállnak a szép szavak a főmérnök szájából s ahogy beszél, Kurucz néniben úgy váltakozik a nyugodtság az izgalommal. Hol az egyik, hol a másik bukkan elánom hosszan, csak rövid időre. Olyan gondolatokkal barátkozik ez az 55 éves asz- szony, hogy milyen boldog is lehet az az ember, akit ilyen nagy kitüntetés ér.

Közben a főmérnök jónéhány dolgozóval kezet szorított, és átadta nekik a kitüntetést. Ilyenkor mindig fel-felcsattan a tapsorkán.

Valahonnan a szív tájáról valami zsibbasztó érzés futott szét Kurucz néni testén, Érezte, hogy minden szem felé fordul és egy pillanatra minden, de minden, amit csak a teremben látott, rózsa- és liliomszínben cikázott.

Csak akkor ocsúdott fel, amikor a főmérnök meleg keze gyöngéden szorította ujjait és ott állt az asztal előtt, balkezében fogta az oklevelet és a jelvényt. A teremben olyan csend volt, hogy talán még az idő is megállt várni, mi következik. Kurucz néni zsibbadó örömérzések között ült vissza a helyére, de mielőtt leült volna, szétszórta pillantását a tapsolok között, és azok szemeiből a hála nefelejtsei mosolyogtak reá. Amikor leült, a balszeme sarkából egy meleg könnycsepp hullott az ölében tartott oklevélre.

Úgy látszott, hogy még a főmérnököt is meghatotta az ünnepi ét zés, mert hangja aléltabbá vált, erőt kellett magának gyűjteni, hogy hangosabban tudjon beszélni, ami máskor nem kerül különösebb megerőltetésbe.

Többször felzúgott a taps, hol egy férfit, hol egy leányt, hol egy asszonyt éltettek az ajándék átvétele alkalmával.

. De most Kurucz néni eres kezei görcsösen tapadtak az előtte ülő asszony székiám- lájára. Ifjú Kurucz Gergelyné... — kislányom ... — tört ki melléből egy nehéz sóhaj. Ö is kap. örvendezett az anyai szív. Es valóban ifjú Kurucz Gergelyné átvette a kiváló dolgozó címet és a velejáró oklevelet. Édesanyjára nézett és elmosolyodott. Özvegy Kuruczné fel akart ugrani, hogy összecsókolja kislányát, de valami mégis visszahúzta. Csak annyit mondott: egyem meg a jó lelkedet, és közben a második könnycsepp is kibuggyant szeméből. Ifjú Kuruczné szeme összeakadt a férjéével, s ki tudja, talán mindketten a két kis csemetére, a hétéves Erzsikén és a négyéves

Gergőre gondoltak, Vagy talán mind a hárman...

Kurucz néni félve nyitotta fel a jelvény dobozát, olyan lopva nézte meg a jelvényt* mintha nem is az övé volna. De egyszerre csak kiemelte bátran. Nyilván arra a 170 százalékra gondoli. amit oly hosszú hónapok óta teljesített, valószínűleg azt gondolta, ha azt tudta teljesíteni, akkor..., de mégse. Visszatette. Annyira kellemes és jó érzései voltak, hogy ezeket akarta élvezni. Lehunyta a szemét. Jó igy, gondolta, így elülne estig is.

— Hogy? Mi? Gergő?! — csattan ki szívéből a szó. A vejem, a fiam, a Gergőm. Gergelykém! Magához szorította az oklevelet. és a jelvényt és nézte Gergelyt, ahogy átveszi ő is, úgy, mint ő és a lánya.

— Drága gyerekem, kiváló munkás vagy — suttogta magában, és a harmadik könnycsepp is kiugrott szeméből.

A gyűlés végén valaki megjegyezte: huszonötén kaptunk. Az értekezlet végén mindenki kedvesen mosolygót rájuk, a Ku- rucz-családra, amikor megcsókolták egymást, Eseik Sándor