Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-05 / 54. szám

Eredmények bizonyítják a közös pártvezetőségi ütések helyességét

Az a szerződés, amelyben

helyesen veszik számba a szükségleteket és lehetőségeket, — fél siker. Ezekben a napokban folynak a szerződéskötések a termelőszövetkezetek és a gépállomások között. Mint a múltévi, nem éppen dícséretreméltó tapasztalatok bizonyítják, sokan úgy vélték, — ez az agronómu- sok feladata. Szó sincs róla! A szerződéskötés jelentős politika, esemény, amely az agronómu- sok munkája mellett csak a gépállomás és a tsz-pártszervezetek tagjainak alapos, meggyőző, politikái nevelő munkájával vezethet eredményre. íme a példa:

A Császártöltési Gépállomás az elmúlt mezőgazdasági évben a gépi aratást tekintve megyei viszonylatban az egyik legrosszabb volt. Igaz, hogy ennek oka valamelyest igazoltnak tekinthető a vizes, mélyen fekvő területek felsorolásával, de az ilyen választ nem lehet teljesen elfogadni, hiszen ezek a területek ma sem változtak. Ellenben megváltozott más: megváltozott a pártszervezet és a gépállomás vezetőinek hozzáállása a szerződéskötésekhez, — és ez már lényeges.

A járási pártbizottság javaslatára a gépállomás pártszervezete a meglévő gépkapacitás kihasználása érdekében elhatározta, hogy eltérően az eddigi gyakorlattól, közös pártvezetőségi üléseken fogják megbeszélni és előkészíteni a gépi aratás és a gépi növényápolásra vonatkozó szerződéskötéséket.

A közös pártvezetőségi üléseken a gépállomás és a tsz-ek kommunistái számvetést tettek és ezzel bizonyították, hogy míg kézzel például egy

TAVASZI SZEMLE

I CIPÚFROmON«

hold búza learatásához hét munkaegység szükséges, s ez 30 forintjával 210 forintjába kerül s csoportnak. Ugyanez a munka kévekötő aratógéppel 126 forintba és egy munkaegységbe kerülne, kombájnnal aratva pedig még ennél is kevesebbe. A megbeszélések során nem egy olyan kifogás hangzott el a csoportok részéről, hogy a kombájn szétszórja a búzapelyvát, pedig az nékik takarmány. A gépállomás kommunistái erre azt ajánlották, hogy a búzát kévekötő aratógéppel vágják le s az olyan Kalászosokra, amelyeknek pelyvája és szalmája nem alkalmas takarm:. ynak, szerződtessék le a kombájnt.

A közös pártvezetőségi üléseknek az lett az eredménye, hogy a gépállomás kombájnra eső 160 holdas aratási tervből csupán két nap alatt négy termelőcsoportban 87 katasztrális hold aratást biztosítottak. Kévekötő aratógépre, melynek terve 280 hold, már eddig 238 holdat kötöttek le. A császártöltési Felszabadulás TSZ aratógépre és kombájnra, az Uj Barázda TSZ aratógépre szerződött. Az imrehegyi Béke TSZ, ahol a gépállomás már tavaly is jó munkát végzett, 100 hold gabona gépi aratását bízta a gépállomásra. A megbeszélések eredményeként a keceli Arany Kalász és a császártöltési Vörös Zászló TSZ szintén leszerződött aratógépre.

A gépállomás pártszervezetének ez a tevékenysége kedvezően hatott a gépállomás gazdasági vezetőire is. Most már a gazdasági vezetők is tevékenyen belefolynak a szerződéskötési munkába

A gépállomás kommunistái hasonlóképpen a gépi aratáshoz,

igyekeztek meggyőzni a tsz-ekel a gépi kapálás előnyeiről. Elmondták, hogy egy hold géppel való megkapálása csak 22 forintba kerül a csoportnak és még embert sem kell hozzá adni, mert a gépállomás az idén ugyanolyan függesztett és hidraulikus kiemelőve! ellátott kul- tivátorokkal fog gépi növény- ápolást végezni, mint amilyennel tavaly a Tázlári Gépállomás dolgozott, s amelyért a dolgozó parasztok jóformán veszekedtek.

A felsoroltak mellett volt még egy érve a gépállomás kommunistáinak és ez igencsak hatott a csoportok tagságára: a nagy terület, kevés tagság és az idő kérdése. Igen, számítás pénzben, plusz az idő, amit nem lehet megfizetni, a gép által felszabadított munkaerő, amiből minden csoportban hiány van s a gépállomás a szerződéskötésekkel éppen ezt igyekszik pótolni.

Ez a munka még nincs befejezve. A szerződéskötések tovább folynak. A nagy feladatok pedig még csak ezután várnak a gépállomásra. Sok csoport ugyanis nem hajlandó a már jóváhagyott tervébe beütemezni gépi munkát, de mint több helyen kijelentették, nem zárkóznak el az elől, hogy majd ha itt lesz az ideje, pótszerződést kötnek, mindezt azonban a traktorosok munkájától teszik függővé. Ezért a szerződéskötések tovább folytatása mellett a pártszervezetnek legfontosabb feladata: úgy nevelni és lelkesíteni a traktorosokat, s elsősorban pedig a kommunistákat, hogy ők legyenek a gépi munka első és igazi agitátorai s akkor az eredmény, a gépi munka elismerése és sikere nem marad el.

Sándor.

Hatvanezer forint többletbevétel...

A kedvező időjárás kétségtelenül sokat segített, de ilyen szép eredményt a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál is csak igen szorgalmas, lelkes munkával lehetséges elérni. Mi az, ami kiváltja a dicsérő szót? Az a győzelmi jelentés, mely szerint február havi tervüket 189.3 százalékra. teljesítették. Az egy főre eső termelési érték 15 százalékkal nagyobb, mint »menynyit a terv rögzít.

Mivel is gazdagodott e versenyidőszakban az üzem, milyen mérvű a hozzájárulás itt az életszínvonal emeléséhez?

Ismét a sokat mondó számokat kell segítségül hívni. A feldolgozott baromfi minősége például a terven felül vállalt 2 százalék helyett 6 százalékkal emelkedett. Sokszáz mázsa baromfival került több a külföldi piacokra, mint ahogy azt az üzem vezetői számították. Ennek ellenértékeképpen több gyógyszer, vegyianyag és egyéb importárut hozhattunk be.

És a tojásnál? Szintén igen nagy a javulás. A terv szerint 100 tojás közül 68-nak kell elsőosztályúnak lenni. A dolgozók hetvenkettőt vá.- laltak. Ügy igyekeztek, hogy 100 tojás közül 76 exportképes.

Az áru minőségének javulása 60 ezer forinttal növelte az üzem bevételét. Hogy ki segített e szép eredmény elérésében a legtöbbet, nehéz meghatározni. Mégis a vezetők és az üzemi dolgozók úgy vélekednek, hogy Fakan Lászlónét es Szabó Dénesnét illeti elsősorban a dicséret, mert ketten 25 leányt tanítottak meg jól tojást lám- pázni.

.a JEGES SZÉL észak—déli

irányban korbácsolja Kecskemét síkos' útjait. Még minden a télre emlékeztet, de a naptár pergő lapjain már márciust olvasunk. Március pedig már a tavasz ígérete.

A Szabadság tér környékén felállított gallérú, sietős léptű nők járnak, de bármennyire is jeges a szél lehelete, néhány percre megállnak a cipőboltok kirakatai előtt. Nézegetik a megjelenő tavaszi cipőket, terveket szövögetnek. És a ma terveit holnap valóra váltják.

A 18-as kiskereskedelmi cipőbolt üzletvezetője, Sebők Teréz, udvariasan fogadja a belépőke és csakhamar előkerül a polc ról a kirakatban már kiválasztott fazon, sőt melléje újakat állít, hogy választhasson a vevő. Sűrűn adogatják egymásnak a kilincset. Vannak, akik csak egy pillanatig maradnak.

— Nyersgumitalpas félcipőt szeretnék.

— Sajnos, azzal nem szolgálhatok, de van nagyon szép duplatalpas, barna símabörű és antilop cipőnk.

EGY MÁSIK vendég már

nyári fehércipő után érdeklődik. Előkerül a nylontalpas, présel t- bőrű fazon és melléje a szépkivitelű csinos bőrtalpú divatcipő, mindössze 206 forintos árban. Nehéz a választék, -mert ott áll máris a magassarkú nubuk. Végén mégis új cipő nélkül távozik a vendég. Van még idő bőven, hátha újabb fazonok is napvilágot látnak.

— Van cipőnk bőven — mondja a kedves üzletvezető — a polcok csak úgy roskadoznak. De nehézségek is adódnak. A finomabb kivitelű tavaszi . szandálokat nagyon keresik és bizony nem olyan túlságosan bő a választék.

Ennek a mondatnak nyomán indultam el, hogy választ tudjak adni kedves olvasóinknak. A Czollner téri Délmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat raktár-labirintusait járom már közel másfél órája Dézsi István lerakatvezető és Búzás Mihály osztályvezető elvtárs kalauzolásával. A több tucatnyi ki- sebb-nagyotob szoba padlótól a mennyezetig zsúfolásig megtelve.

NEM ADOK SZAMOT minden látott cipőről, mert akkor nagyon hosszúra nyúlna beszú— Ivanszki elvtárs küldött abba a hivatalba, ahol az erdőkkel foglalkoznak, de ott azt mondták, hogy maguk foglalkoznak s kihágásokkal..,

— Hol itt a kihágás? Elmentek az erdőbe fát vágni — eddig jól van, de maga a baleset miatt jött!

— A szekér miatt jöttem — mondom — pozdorjára ment.

— Vagyis a baleset miatt — erősködik a kapus —, ennek pedig semmi köze az erdőkhöz. Ebbe és ebbe a hivatalba keil mennie. — Azzal a markomba nyom ő is egy cédulát.

/~l/esetűségemben meg sem —néztem tüzetesebben, csak mentem, amerre mondták. Amikor odaérek, s benyitok, majd- hogy le nem esett az állam, mert ugyanabban a hivatalban találtam magam, ahol legelőször jártam. A két fehémép is ott üit a kapusfülkében.

— Micsoda, maga megint itt van, öreg? — szóltak rám szigorúan.

Erre már engem is elhagyott a béketűrés, nem hagytam magam félbeszakítani, s az erdőbemenetelünktől kezdve a pozdor- jává zúzódott szekérig mindent elmondtam egyszuszra.

A két fehérnép összenézett, s az egyik így szólt!

— Te, ez tényleg Ivanszkira

tartozik!

— No, ha Ivanszkira tartozik, akkor ide hamar azzal a cédulával, hagy intézzem már el ezt

■ az ügyet, mert már ötödnapja ténfergek itt! — fohászkodom , rájuk.

A két fehémép zavartan mo- ! solygott;

— Nem megy az . csak olyan hirtelen, édes öregapám — mondja az egyik.

— Már miért nem? — for- tyantam fel rosszat sejtve.

— Mert Ivanszki elvtárs éppen kiszálláson van — magyarázta meg szépen a fehérnép — jöjjön vissza egy hét múlva, addigra biztosan visszajön.

— Nem szóltam semmit, csak kifordultam az utcára, s ott néztem, egyre néztem sután a sok nagy hivatalos épületet, a tömérdek járókelőt az utcán, s azt mondtam magamban: »Ej, Péter apó, a földön vagy-e, avagy az égen? Ébren vagy-e, avagy álmot látsz?« Mit tehettem volna mást? Fölmásztam a vonatra, s most itt vagyok.

Az öreg teljes magamegadása jeléül kitárta a két karját, aztán ismét megragadta bütyköséi s egy korty erejéig új erőt merített belőle.

— Igen-igen — mondtam neki köhintve — előadódnak effélék.

/0/i mást mondhattam volna

' /í. neki?

(V, Concv)

/blhgis csak derék ember ez UIL az Ivanszki. Markomba nyom. egy cédulát s azt mondja:

— Tessék, ebbe a hivatalba kell magának menni.

— Alázatosan köszönöm — mondom, s elindulok.

Kérdezősködöm itt is, ott is, végre megtalálom a hivatalt. De itt már tudom a járást, egyenesen a kapushoz megyek.

— Ivanszki elvtárstól jövök, I— mondom neki, ő küldött ide.

— Miféle Ivanszki elvtárs? — kérdezte a kapus.

— ö vezeti... várjon csak... felírtam ide, ő a balesetvizsgáló csoport vezetője — felelem neki.

— Ilyen csoport nálunk nincs ■— csóválta a fejét a kapus.

— Hiszen nem is azt mondom, csak ő küldött ide magukhoz!

— Érdekes! — mondja a kapus.

— Hogy néz ki a maga

Ivanszkija?

— Ilyen, meg olyan — mondom —, kis bajusza van és nincs kalapja.

— Hogy-hogy nincs kalapja?

— Csak úgy, nagy a haja, lehet, azért jár kalap nélkül.

— Nem — mondja a kapus — ilyen embert nem ismerek.

Megharagudtam:

— Hogy is ismerhetné? Hiszen egészen más hivatalból való, de ő küldött ide. Azt mondta: »Ök intézik az erdőket, nem én.«

— Igaz, ■— bólint a kapus —,

mi intézzük az erdőket.

— No látja, kicsoda ez az Ivanszki! Ö küldött ide, mert mikor tavaly nyáron az erdőbe mentünk az öcsémmel fát vágni. ..

— No látja, hogy nem hozzánk tartozik? — szakított félbe a kapus.

'Tálába beszélek magának, isis nem hiszi, hogy csak erdőültetéssel foglalkozunk, maga pedig erdőt járt vágni. Más hivatalba kell mennie, ök foglalkoznak a kihágásokkal.

— Jól van — felelem —, oda is elmehetek.

— De csak holnap — világosít fel a kapus —, mert már ott is lejárt a hivatalos idő.

Elmegyek másnap abba a másik hivatalba, de amielőtt szóhoz jutottam volna, a kapus rámszól:

— Nekem ne magyarázzon, azért van a »tudakozó«, menjen oda magyarázni.

Megyek a »tudakozó«-ba, s ett elkezdem:

— Én meg az öcsém elmen- , tünk fát vágni az erdőbe, egyszercsak jön szembe egy teher- . autó. A sofőr úgy látszik, részeg volt, a lovak megijedtek, én meg az öcsém leugrottunk a szekérről és a teherautó bumm, bele a szekérbe.

— Mi közünk n-künk a balesetekhez? — mordult rám a kapus,

mólóm. De elöljáróban elárulom, hogy sokfajta ízléses, olcsu,’ drapp, barnatoörű és fekete nylontalpú cipő várja itt a tavasz1, nyarat. A női félcipők trottőr-: és lapossarkúak, egyaránt h,- valkodva állnak a polcokon. Bő a választék a kedvelt siiptalp .1: zárt tavaszi cipőkben, ezek is többféle színben találhatók. És» a női magasszárú sima boxcipő-a bői is kifogyhatatlan 'raktárak! vannak. Az olcsó, ízléses ta ki;-' rékossági szandál is bizonyára' meghódítja majd a vásárió kö-* zönség szívét. Boxmaradékokbói ízléses lapos- és magassarkú fa-' zonokban válogathatnak. A gye-» rekcipők »birodalmában« bőséges a választék, szandálok n* vannak már szép számmal. A' duplatalpas gyermekcipő mindössze 109 forintba kerül. Újdonság a piros vixos gyermeksportcipő. ízléses duplatalpú kis spori- bakancs tökéletes mása a férfi sportcipőknek. Ára 150 forint körül van, a számok nagysága: szerint változik. A férficipő-; raktár is bővelkedik szebbnél szebb dupla gojzertalpas cipőkkel. A gumitalpas sportcipők te-», rén sincs hiány, hát még a csiz-í mákban, bakancsokban milyen- bőséges a választék.

ILYEN BEVEZETÉS utáni

állapodjunk meg a finomabb ki-j vitelű tavaszi szandálok nagyi szobájában és tudakoljuk' csalt! a választ.

— Az idén az elmúlt évi] szandálmennyiség kétszerese kerül majd megyénk cipőboltjai-1 ba, mert innen látjuk el egész.1 Bács megyét — mondja Dézsi I elvtárs. — Nagyon ízléses, szép; divatcipőink vannak gyárak, 1 kisiparosok készítésében egy-í aránt, de valahogy nem állna kj sokáig a kirakatokban. A rneg-j növekedett életszínvonalnak tud- ' ható be, hogy a finomabb, drá-j gább cipők szinte korlátlan; mennyiségben rövid időn belüli elkelnek. Csalás ez lehet az oka,; hogy elárusítóink sokszor nem» tudnak megfelelő választékot! pultra tenni.

— Érdekes eltolódás van — Kapcsolódik beszélgetésünkbe ! Búzás elvtárs. — Télen is na-; gyón sokan kivágott szandál,) hordanak, mások viszont már j ilyenkor veszik meg nyári cipő- ! jüket. Pedig nem érdemes siet- 1 ni ! A második negyedévi kollek- ; ció sok szép fazont hoz majd ! piacra. Itt meg keil azt is jegyeznem, hogy először a vevők-1 és kereskedelmi alkalmazottal; szavazták meg a modelleket. —- Iparunk nagy mennyiségben gyárt majd ezután is közkedvelt : krepptalpú női és férfi cipőt egyaránt, renjéljük, nem lesz - panasza a gumitalpú cipő kedvelőinek.

TEHAT HALLHATJÁK a

szakemberek véleményét. Egy hónap múlva újabb szép cipőket csodálhatunk kirakatainkban.

De elmondjuk még azt is. hegy Dézsi és Búzás elvtárs, no meg a széles nagyközönség szívesen venné, ha cipőtervezőink többféle fazonokkal örvendeztet- ne bennünket. Ezt kérte Oláh István, a Kisipari Termelőszövetkezet részlegvezetője is, akihez szintén ellátogattunk a mért cipők kedvelőinek tájékoztatására. Oláh elvtárs szerint is lehetne sokrétű és színesebb tervezésünk. A szép rajzok hiányában sokszor cipész, vevő maga kreálja meg az elképzelt fazont. — Egyébként a mértékosztályon már megkezdődött a tavaszi ci- . pők nagyszámú rendelése. Többféle barna, piros, szürke, drapp bőr közötj választhatnak a megrendülők.

TOMBOLJ CSAK téli szél,

hiába erőlködésed, az idő már 'avasznak áll. Ha a város képe nem is, de a kirakatok, a »gondok« naár tavasziak,