Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-26 / 72. szám

A ssásh atvanötödih normálhold Meg'nM az áj szötfgyäkereztetö telepeken a munka JANUÁR I 10-én állt munkába Barát Sán­dor, a Kiskunfélegy­házi Gépállomás trak­torosa a pstőfiszállási Kossuth TSZ földjén. A téli álmát szunnya­dó határ csodálkozva neszeit fel a traktorzú­gás akkor még szolcat- lan hangjára. — Korai ez az igyekvés — csó­válták fejüket a szom­szédos gazdák. — El­kergeti még az idő ezt a. gépet. — Barát Sán­dor azonban bebizo­nyította, hogy nem ilyen könnyen ijeszt­hető fajtából való. Pe­dig az időjáráson csak­ugyan nem múlott. Úgy kellett ellopkodni sok­szor a munkára alkal­mas negyednapokat, órákat. Az is megesett, hogy távoli táblán tör­ve a gyepet, a gép mellett verte le a sá- lorkarót éjszakám és reggelre belepte a hő. De a keménykötésű kis traktoros nem tágított. — Ha gép meg tudja mozdítani a földet, éh ráülök.’ S március 21-én a Kiskunfélegyházi Gép­állomásról országszerte szétrepült a büszke jelentés: Barát Sándor 165 normálhold talaj­munkával tavaszi ter­ban teljesítette, «*■ éves tervét számítva pedig 25 százalékot je­lent ez az eredmény. Nemcsak a megyében, de az országban is ke­vés traktoros dicseked­het ilyen sikerrel... Barát Sándor azonban nagyon is természetes­nek tartja ezt. Mert ö még merészebb ígé­retet tett annakidején társai előtt: vállalta, hogy tavaszi tervét 250 százalékkal fejezi be. Ahhoz pedig hiányzik még kereken 110 normálhold. MOST I kukorica ala szánt. A gép előtt eQV munkacsapat teríti a trágyát, az eke 20—22 cm mélyen forgatja, a Ibidbe, a hantokat fo­gas morzsolja. Aki ezt a gyönyörű munkái látja, megérti a Kos­suth TSZ tagságának egyhangú döntését: — már pedig ide Barát Sándoron kívül más traktorost be nem en­gedünk. — Mert Barát Sándort nemcsak a normálholdak száma dicséri, de minden kritikát kiálló minősé­gi munkája is. Ez pe­dig nemcsak becsület dolga nála, — de igen természetes érdek is. THert — amint mondja: ebből a tsz-böl szárma­zott ő el harmadéve a gépállomásra s ma is a Kossuth TSZ tagja. TAVALYI 9 hónapi munka után 16 mázsa gabona és 14.000 forint készpénz jutott neki a részesedésből. Január óta az idén is a 115. munkaegységet írjálc javára. S ha a jól meg­munkált föld sokat te­rem, nagyobb lesz az 6 része is — ez csak egyszerű? Ezért nem­csak azzal törődik, ami közvetlen az ő dolga: a szántással, hanem látja, figyeli az egész gazdálltodúst, A tsz vezetősége sokáig hallani sem akart a tárcsázásról. Barát Sán­dor addig rágta a fülü­ket, addig bizonyga­tott, amíg győzött. S most egy 22-ss gép tárcsáz a tavaszi búza alá, aztán a kukorica- szántás szalonnái szá­lait simítja el. Együtt fáj Barát Sándor fe­je a vezetőséggel ezért is: mivel hordják ki a még bentlévő trágyát, mikor fogjanak a rétek feljavításához. Hideg földön elveti-e időben a borsót a munkacsa­pat, stb. LELKE,] mozgatója, tanácsadója ez az acél- kékszemű, karcsú kis ember az egész szövet­kezeti munkának. Köz­ben arra is marad ide­je, hogy a 22-esen dol­gozó tizenkilenc éves Tapodi Bélát nevelje, segítse, mert mint öreg muzsikus a fiatal tehetségben felismerte, hogy »ebből a gyerek­ből príma traktoros lesz, csak tanítani kell.« Azt is el kell mon­dani Barát Sándorról, hogy — mint minden jó traktoros — élőlény­nek tekinti s úgy is kezeli a gépet. A pe- tőfiszállási határ a Kiskunfélegyházi Gép­állomás legtávolabbi körzete. De ide a sze­relők csak látogatóba járnak, dolguk Barát Sándornál soha nem akad. Amióta január­ban megindult, egyet­len óra kiesése nem volt géphiba miatt. — A munka még so­ha nem fordult ki az én kezemből — mondta Barát Sándor s talán ez a rövidke megjegy­zése tükrözi vissza leg­inkább a Félegyházi Gépállomás legjobb traktorosának jellemét: ' kemény akarattal szor­galommal mindig és mindenütt becsületet szerezni a munkának, a gépi munkának. vét máris 150 százalék­MIÉRT SZERETJÜK A GÉPI MUNKÁT? Elmondta.: Tóth V. Imre, a hartai Béke lermelőcsoport elnöke A s tppcl mi már csak úgy vagyunk, hegy el sem tud­juk képzelni nélküle a gazdál­kodást. Ezért csodálkozom, ami­kor sok szövetkezeti vezető úgy beszél: van elég iga, felesleges a traktor. Vitázzunk erről egy Kicsit. Először is: olcsóbh-e a iótar- :ás, mint a gép? Egy lovat 385 napon át kell etetni, ha dolgo­zik, ha nem. A ló pedig olyan jószág, hogyha gyengén kosztol­ják, nem húz, ha pedig abra- kolják, biz az leeszi a háztetőt is. Vagyis sokba kerül a tartá­sa. Ha a napi 2 kiló abrakot ló helyett tehénnel etetem meg, az négy liter tejet termel ebből. — Most, amikor a gépesítés már ilyen fokon áll, vétek a drága takarmányt lóba etetni haszon­állatok helyett. Hiszen a tehén, vagy sertés jövedelemben és trágyában is sokszorosát adja. mint a ló. Magam is régen te­hénre cseréltem lovamat. Ez a törzskönyvezett jószág eliés után 26 litert adott. Most nehéz hasas, de naponta kifejjük még tőle a 7—8 -litert. tató elvisz egyszerre 4—5 igás- kocsira való trágyát s a dija óránként csalt 18 forint. Mi ta­valy ősszel 200 holdat trágyáz­tunk le egyszerre. Kérdezem: meddig tartott volna igával en­nek a töméntelen trágyának ki­szállítása? — így pedig napok alatt le is szántottuk. Sokáig lehetne bizonygatni a gépi munka utolérhetetlen mi­nőségét is. Azt a gyerek is tud­ja, hogy mégoly erős lóval is csak kapargatni lehet a földet. Holott minden vetemény, — de különösen a kapások — megkö­vetelik a mélyszántást. Mi ta­vasszal általában soha nem szán­tunk, — viszont már augusztus­ban megkezdjük a mélyítő szán­tásokat, s októberben igencsak elmehet tőlünk a gép. Mert nem mindegy a mélyszántás ideje sem. Novemberben, amikor a fa­gyos talajon malomkeréknyi rö­göket hagy, vagy a sáros földet csak összecsavarja az eke, — nem sokat ér a munka. Terméseredményeink minden szónáL jobban dicsérik a gépet. Cukorrépából tavaly 291 mázsás átlagot szedtünk. De milyen munka után? A tarlóra tárcsá­zás végeztével érett istállótrá­gyát hordtunk, ezt augusztus végén középszántással leforgat­tuk, majd mélyítő szántást ad­tunk. Kukoricánk tavaly a jég­verés ellenére 40 mázsát adott, idén is vállaltuk ezt az ered­ményt. Vetőburgonyánk, amit szerződésre termeltünk, 140 má­zsával fizetett holdanként. De sorolhatnám minden vetemény- nél. Még a búza is igényli a jól megszántott talajt. Hiszen vala­mikor az uradalmakban búza alá is gozeke dolgozott. \z>,al U-grm-m. amivel el­kezdtem: mi már nem is tud­nánk élni a gépek nélkül. A gép használata a nagyüzemi gaz­dálkodás alapja, ábécéje. S ép­pen ott válik el a mi útunk, a mi jövőnk az egyéni gazdáétól, amikor a lóval, ökörrel nyemor- gatott nadrágszíjparcella helyén tábláinkat mélyen szántja meg a traktor, arat, vet, trágyát hord helyettünk a gép s módszereket ad a tudomány. Kecskemét határában körülbelül százhúsz millió szőlőtő van. Nagyrésze a szőlőknek régebbi telepítés. Szakértők vélemé­nye szerint ennek a mintegy 20.000 hold területnek évente 20— 30 százalékán félújítandó a szőlő. Vagyis 5 éven belül szükséges az egész területnek a felújítása. Ebből az következik, hogy a Kecskemét környéki szőlőkben igen sok vesszőre lesz szükség. Eddig Kecskeméten és a környékén a vesszőutánpótlás nem volt központilag irányítva. A júniusi párthatározat ezen a terü­leten is változást hozott. Lehetővé vált, hogy Kecskeméten és Kiskunhalason szőlőgyökereztető iskola létesüljön. Ezek a gyöke- reztető iskolák gondoskodnak arról, hogy a parasztság kifogás­talan minőségű gyökeres vesszőt kapjon. Olyan vesszőt, amely kockázatmentesen használható a felújításra. Az egyik ilyen szőlőgyökereztető telep Kecskeméten, a csalánosi erdő szélén létesült. Jó helyet választott a tanács, mert a telep közvetlen a betonút mellett terül el, így az üze­meltetés (trágya-, vesszőszállitás) o’.csó, azonkívül megfelelő épületek is rendelkezésre állanak. A telep 40 holdnyi, amelyen faiskolát is létesítenek. Valamikor ezen a területen már volt faiskola. Még több anyafa található a területen, amelyről a szemzőgallyakat (oltóvesszőket) szedték le. A talaj átforgatását a Kiskunfélegyházi Gépállomás szovjet gyártmányú óriás mélyművelésű ekéje végezte. Az ekét szovjet gyártmányú SZ—80-as lánctalpas traktor vontatja. Az óriási eke a csa.ánosi területen 12 holdat forgatott szőlő alá. Április 30-ig itt 1.2 millió vesszőt telepítenek. Halason pedig 1.8 milliót. Ezen­kívül ^00.000 facsemetét. Ebből tegnap Halasra már 4U.000-et szállítottak. A szőlővesszőket ma veszik át s rövidesen megindul azoknak telepítése. A szőlőgyökereztető telepek segítségével nemcsak az elpusz­tult1 szőlőterületeket tudjuk pótolni, hanem elérjük azt is, hogy egységes szőlőkultúrát teremtünk. A gyökereztető telepeken az idén mintegy 3 millió vesszőt telepítenek. Ha a 40 holdon csak vesszőt termelnek, az évi 4 millió vesszőnek felel meg. Az óriás eke munka közben. Igen szeretjük a gépet a gyors munka miatt. Nézzünk! néhány példát. Aratás után* ugye legfontosabb munka a tar­tóhántás? Hiszen ez a jövőévi: termés alapja. Tudjuk, hogy: agy milliméter eső egy holdon: 57.5 hektó víznek felel meg. A jzántatlan tarló sokszáz hektó-: liter csapadékot párologtat el.: Nos, egy iga másfél holdnál öbbet nem tárcsáz meg napon-: ta, — a gép elvégzi a 20 holdat. Nekünk, akik minden évben sok; másod vetést végzünk, nem: mindegy, hogy száz holdat öt nap alatt tudunk-e bevetni, vagy hetekkel az aratás után. Vagy itt van maga az aratás. Mi kombájnnal végezzük, idén: is 150 holdra van szerződésünk. Kézikasza egy holdat ha levág: naponta, — a kombájn 10—15, holdat. Tavaly a környéken még; nem is csépeltek, amikor mi: már vagonszámra szállítottuk a: gabonát. Megintcsak időt nyer-; tünk a másodvetésekhez, műn-: kaeröben pedig a kapálásokhoz.: No, meg gabonát is. Mert csép-j léssel 10.6 százalék lett volna a'{ kiadás, míg a kombájn csak 4.2| százalékot vitt el. * Iáinak mindenfajta szál-* lítálTFi áép végzi. Esi von-z Minden reggel fél nyolckor, valamint este hat órakor szol­gálatátadásra gyűlnek össze a kiskunfélegyházi vasútállomás dolgozói. Ilyenkor kerül sor az egcsznapos munka előzményei­nek megbeszélésére, a végzett feladatok értékelésére. Nem egyszer dicsérő szó is elhangzik. Nem csoda, hiszen a kiskunfél­egyházi vasútállomás minden dolgozója lelkesen és eredménye­sen harcol a felszabadulási mun­kaverseny sikeréért és munkája közben jelentős megtakarítást is érnek el anyaggal és a vasúti munka egyik nagy értékével, az idővel. Ki gondolná, hogy a füstölgő mozdonyok, a csillogó sínpárok között, a vonatjárás, a szemcly- és a teherforgalom szüneteiben megfeszített, nagy szakérte.met és mégtöbb leleményességet kí­vánó munka folyik. Berényi Jenő, tolatásvezető ép­pen tíz éve vasutas. Háromtagú tolatócsapatával együtt valójá­ban a felszabadulás tizedik évé­ben bontakoztatta ki tehetségét és rátermettségét. Újfajta szta­hanovista tolatási módszereket alkalmaz a másik két tolatócsa­pattal együtt. Régebben a szigor A csillogó sínpárok világában rú és bürokratikus forgalmi sza­bályzatok merev alkalmazása közben sok idő fecsérlődött el. Még a tolatás is lassabban folyt. Elég ' aoru ... ayes is volt az, amikor a tolatómozdonnyal a különböző rendeltetésű teherko­csik tömkelegéből egy-egy vá­gányra kiválogatták az egyirá­nyú, együvé ..ózó rakományo­kat. A tolatómozdony kihúzta a rendezésre váró szerelvényt a nyílt pálya irányában, azután le­akasztották az első együvé tar­tozó kocsicsoportot. A mozdony lökést adott és a fürge váltóke­zelők a megfelelő vágányra irá­nyították a guruló rakományt. Közben a tolatómozdony meg­állt, visszahúzott és újabb .ökés- sel egy másik kocsicsoportot in­dított útjára. Mennyi idő és drága szén, hő­energia pazarlódott el a sok megállással, lassítással és indí­tással. A tolatás gyakran nagyon elhúzódott. Sokszor a menetrend szerinti forgalmat is megakasz­totta. Most más a helyset, Olyan módon tolatnak, hogy kizárólag lassítással, menetközben! fel- gyorsítással, lényegében egy lö­késsel több kocsit és kocsicso­portot terelnek a tolatóbrigád tagjai a megfelelő vágányra. Nincs közben megállás, csak für­ge kocsileakasztás és pontos vál­tóállítás. Alkalmazzák, amikor szükség van rá, a kényelmes és az esetleges balesetek elkerülése szempontjából igen hasznos le­akasztó rudat is. A tolatómozdonyok takarékos kihasználása' meg is látszik. Gondoljuk csak el! Óránként 50 —80 kilogramm szénnel keveseb­bet emészt meg így a mozdony kazánjának lángoló torka. Egy- egy mozdony naponta 18 órát működik, utána beviszik a fűtő­házba, karbantartásra. A 18 órás munkaidőben 16—18 mázsa szépnél fogy kevesebb, mint a régi módszerű tolatás közben. Nem jár rosszul az állani, de nem járnak rosszul a tolatócso­port tagjai sem, mert rendsze­resen /kapnak prémiumot. Ez személyenként 50-töl 200 forin­tig is elmehet. Emellett a moz­donyvezető és a fűtő a takaré­kos tüzelésért még külön meg­takarítási jutalmat is kap. Ez sem megvetendő összeg. Az állomás fontos feladatokat teljesít. Itt állítják össze és itt rendezik a pécsi szénmedencé­nek szánt, üres szénszállító va­gonokat. Naponta 3—4 üres sze­relvényt küldenek pécsvidéki szénbányáinkba. Ök továbbítják az ország tiszántúli részei felé a csillogó, fekete szénnel rakott vonatokat is. Persze, ez az egész tolatási módszer rengeteg időt is meg­takarít, ami nem megvetendő dolog a vasútnál, ahol minden percnek hatalmas értéke van. Ha pontosan dolgoznak a vasutasok, nem bosszankodik az utas a ké­sés miatt, meggyorsul a gazda­sági élet vérkeringése, mert a fontos ipari és mezőgazdaságii nem utolsó sorban élelmiszer­szállítmányok gyorsabban érkez­nek meg rendeltetési helyükre. A vidáman pöfékelő to: a tó- mozdonyok, a csattogó ütközők, a gördülő, nehéz vaskerekek vi­lágában ilyen észrevétlen, de ér­dekes módon lüktet a minden­napi életi

Next

/
Oldalképek
Tartalom