Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

Társadalmi munka Dunapatajon

Az új tanácsv&lasztás és a népfront megalakulása óta Dunapatajon is élénkebb lett az élet. A dolgozó parasztok társadalmi munkában javítják meg a község rossz, elhanyagolt útjait. A vásártér felé vezető úton azelőtt mindig tengelyig ért a sár ősszel és tavasszal. Ezt az utat is rendbehozták már. Mintegy 600 köbméter

földet mozgattak meg. Állandóan egész sor kocsi és számos gyalogmunkaerő segít a község utainak rendbehozásában.

Két képünk azt ábrázolja, amint a dolgozó parasztok társadalmi munkában javítják a piactér felé vezető utat.

Egy a 200 közül

Közoktatásunk fejlődése egyre nagyobb követelményeket állít pedagógusaink elé. Szakmai ismeretek átadása és azok elsajátítása csak akkor eredményes igazán, ha pedagógusaink törekszenek arra, hogy minél alaposabb ismeretekkel gazdagítsák népünk színe-virágának, ifjúságunknak ismereteit.

Általános iskoláinkban működő pedagógusaink megértették e faladat fontosságát. A Szegedi Pedagógiai Főiskola különböző tanszékein 700 általános iskolai nevelő végzi levelezői úton tanulmányait. A 700 nevelő közül 200-an, megyénk iskoláiban dolgozó kartárs bővíti, szélesíti ismereteit. Ezekből 83 nevelő másodéves és 117 harmadéves.

Ellenőrizhetetlen forrásból olyan valótlan hírek kaptak lábra a levelezők között, hogy közoktatásunk célja a levelező hallgatók minél nagyobb arányú lemorzsolódása.

Ez az elterjedt hír nem igaz. Az Oktatásügyi Minisztériumnak és a főiskoláknak is az a célja, hogy azok a pedagógusok, akik részt vesznek a levelező oktatásban, végezzék is el sikeresen.

Az természetes, hogy az általános követelményből engedni nem volna helyes. De az a követelmény, amelyet a főiskola támaszt a levelező hallgatókkal szemben, nem maximális követelmény, bármely pedagógus megbirkózhat vele.

Levelező pedagógusaink zöme megfelel az

általános követelménynek. A legutóbbi vizsgán a Szegedi Pedagógiai Főiskola szerint a

A képen a Szegedi Pedagógiai Főiskola rajztanszékén Vinkler lászló tanszékvezető tanár vizsgáztatja Aradi Ferencnét, a Kisvizsgázó hallgatók 67 százaléka szerzett jeles és jó eredményt, elégtelen vizsgázó mindössze 0.9 százalék lett a. hallgatóknak.

kunfélegyházi József Attila Általános Iskola tantestületének egyik tagját, aki a főiskola másodéves rajzszakos levelező hallgatója.

MEZŐGAZDÁSÁG! TANÁCSADÓ

A jarovizálás jövedelmezőbbé teszi a burgonyatermeszlést

Jaro vizái ásnak nevezzük a

burgonya esetében azt az eljárást, mikor a vetőgumót szórt fényen előcsíráztatjuk, vagy különböző hőkezelésben részesítjük (például alacsony hőmérséklet).

A korai termesztésre szánt vetőgumót a következőképpen jaro vizái juk:

A gumókat egy, legfeljebb két rétegben rakjuk egymás fölé alacsony ládákba, vagy polcokra, világos helyen. Arra ügyeljünk, hogy mindenkor csak szórt fény érhesse a gumókat és ne közvetlen napfény. Ilyen esetben a csírázás lassú lesz ugyan, de éppen az a célunk, hogy egy-két centiméteres rövid, sötét, zömök, úgynevezett fénycsírák fejlődjenek. Több rétegben rakva a gumókat, azokat gyakran át kell forgatnunk. Ez nemcsak munka- többletet jelent, de megvan az a hátránya is, hogy minden alkalommal letörik a már fejlődő csírák egy része. Sötét helyen történt csíráztatás rossz, mert ilyenkor az úgynevezett pincecsírák fejlődnek. Ezek nagyrésze az ültetés alkalmával letörik, de a megmaradók is csak regenerálódás útján fejlődnek tovább.

A jarovizálás helyét mindenkor a gazdaságok körülményei szabják meg. Alkalmas erre növényház, üres épület, raktár, kamra, világos pince és így tovább. Természetesen olyan helyiségek, amelyek szükség esetén fűthetők. A jarovizálás tökéletes kivitelezéséhez feltétlenül világos, de nem napfényes helyiségekre van szükség.

A legalkalmasabb a 18—26 Celsius fok közötti hőmérséklet. Az 1953 és 1954. évi kísérleteink igazolták, hogy a magasabb hőmérséklet már ártalmas a gumókra, ugyanis ez esetben számolnunk kell a vajsavas erjedés veszélyével. A szobai, illetve pincei jarovisálásoknál csak külső fagyveszcly eseten fűtöttünk, móg-s így kaptuk a legjobb eredményt.

A jarovizálás időtartama négy hét. Ez elegendő egy-két centi- méteres, zömök fénycsírák ki* fejlődésére. Kedvező időjárás esetén azonban a négy hét eltel* te előtt is elültethetők a gu* mók. A jarovizálást általában február utolsó hetében kell elkezdeni.

Az ültetés március második felében kockázat nélkül megtörténhet. A Kecskeméti Kísérleti Gazdaság 1953. évi kísér-* lete ez irányban is hasznos tapasztalatot eredményezett. A jarovizált gumókat március 23, március 30 és április 6-án ültettük el, hogy az ültetés legkedvezőbb időpontját megállapítsuk. A kezdeti fejlődés mindegyik esetben nagyon szépnek mutatkozott. Május 10-én azonban mínusz 3 és fél Celsius fokos fagy volt. Ezt az idejében alkalmazott és egyébként hatásos füstölés ellenére is nagyon megsínylette az első ültetés. A burgonya regeneráló képességére azonban jellemző, hogy a fagykár tünetei 10 nap alatt eltűntek és a növények fejlődésében visszaesés nem következett be. A korai ültetéstől való félelem tehát indokolatlan.

Ültetéskor a gumókkal óvatosan bánjunk. Minden mozgatás alkalmával közvetlenül a helyere kerüljön a gumó, mert dobálva nagyon sok értékes csíra töredezik le. Ugyanez vonatkozik a földdel való takarásra is, Óvatos munkával az ültetés lassúbb lesz ugyan, de a ter* mésíöbblct ezért bőségesen kárpótol majd bennünket.

Az ismertetett eljárással 1953 —54. évi kísérleteink átlagában katasztrális holdra átszámítva 79 mázsa új burgonyatermést értünk el. A kezelések mind a két évben teljesen megegyező eredményt adtak. Az egyes kezelések hozamát, illetve az elért bevételt tekintve, legeredményesebbnek mondható a szobában vagy a pincében jarovizált burgonya legkorábbi kiültetése. Vér Róbert, Kecskeméti Kísérleti Gazdaság.

>—-----------—

'

Válaiz az olvasók khr(léseioe.

Könyvek a mezőgazdasági szakkönyvvásárokra

A február hónapban meginduló országos mezőgazdasági szakkönyvvásárokra a Mezőgazdasági Kiadónál több gyakorlati szakkönyv jelent meg, melyek hasznos útmutatásokat nyújtanak dolgozó parasztságunk mindennapi munkájához.

Geiger Béla; Juhász ABC

Az ősi juhászmesterség nem folytatható úgy, ahogy nagyapáink korában űzték. A kezdő juhászok kioktatására és a régi juhászok továbbképzésére készült a könyv. Az általános tudnivalókon kívül naptársze- rűen, havonként csoportosítva leírja a juhász tennivalóit.

Nizsalovszky—Szondy—Jócsik : Trágyázás, műtrágyázás

A könyv első részében ismerteti azokat a talajban végbemenő folyamatokat, amelyeknek ismerete alapján ki kell alakítanunk helyes trágyázási rendszerünket. A második rész a szervestrágyák kezelését, illetve készítését és alkalmazását tárgyalja. Ebben van szó a zöldtrágyázásról is. A harmadik rész a műtrágyázással, a negyedik a szemcsézett trágyaszerek készítésével és alkalmazásával foglalkozik.

Aki azelőtt Kínában járt, bárhova is irányította lépteit, mindenütt vagy kulival, vagy riksával találkozott. A riksa-kulik éjjel-nappal, keresztül-kasul, lépésben és vágtában, trópusi hőségben és esőben egyaránt úton voltak, hogy elszállítsák az utast oda, ahova kívánta. Túi- erőltetés, szervi szívbaj, tüdővész, örökös veszély és ütlegek — ez volt a riksa-kuli sorsa. A riksa-kuli átlagos életkora ebben a foglalkozásban 5 és fél év, akkor aztán meghal. Ezek az ember-lovak odafutottak, ahová az urak akarták. A kocsirúdhoz kötötte őket a rendszer, mint a lovakat.

Amióta Kína felszabadult, az élet annyi újdonságot hozott, hogy az ember néha nem is hisz a szemének. Az új Kínában már nincs helye a kizsákmányolóknak. Ebben a hatalmas országban is, az ember munkájában leli meg boldogságát és gazdagságát.

Az új Kína arculatáról szólva, akaratlanul ■forróság járja át az ember szívét. Azelőtt évtizedeken át tűrték a szerencsétlen nők a hűbéri elnyomást. Meg rosszabb sorsuk volt, mint a kuliknak. Ês ma! A férfiakkal egyenlő jogaik vannak. Bátran megállják helyüket a termelőmunkában, kiveszik részüket az állami és a tár- cadalmi életből. Nemcsak lelkes tanítónők, kiváló tcxtilmunkásnők, hanem egyre több kínai nő áll a mozdonyok vezető fülkéjében, egyre több nő végez példamutató munkát a termelőszövetkezetekben. Ahol ma Kínában pezsgő munka folyik, k.ott megtaláljuk a dolgozó nőket is.

Kínai nők megtanulják a traktorvezetést.

Az új Kína fiait és leányait egyaránt jellemzi, hogy szeretik munkájukat, részt akarnak venni az alkotás folyamatában. Mindkét nembelieknek ma már egyaránt joga és módja van dolgozni. Élnek is ezzel a joggal, hogy jelentős sikereket érhessenek el az új elet építésében.

NAGY MIKLÓS, KISKÖRÖS. El tudjuk képzelni, mennyi

tennivalója van most, a tavaszi munkák kezdetén. Azt tanácsoljuk, hogy a szőlőtelepítéshez csak beérett, betegségtől, jégveréstől, mentes, egészséges rügyekkel bíró szőlővesszőt használjon. Ezek a vesszők 9—12 milliméternél sem vastagabbak, sem pedig vékonyabbak ne legyenek.. Az ültetés előtt a dugványvesz- szőket a pajorkár csökkentése céljából -Hungária Matadoros« habarcsba szükséges mártani.

Az ültetésnél a dugványvessző hosszúságából, az ültetőlyukba legalább 40 centiméteres hosszúságú kerüljön a földbe. A vesz- szők beszorítása előtt, a lyukakba fél liter vizet öntsön, hogy a beállított vesszők talpai beiszapolódjanak.

Beültetés után a vessző földfeletti részét vágja le metszőollóval úgy, hogy a föld színe felett csak egy rügy maradjon. A kiálló vesszőt a visszametszés után tenyérnyi vastagon kúp- szerűen takarja be földdel.

SZAMOSI ANDRÁS, KECSKEMÉT. Az 1/1955. I. 28. Begyűjtési Miniszteri rendelet szabályozza az öregek, munkaképtelenek, stb. beadását. A 2. paragrafus kimondja, hogy az elengedés mértéke legfeljebb 3 katasztrális hold szántó és rétterület után, a' beadásra kötelezett termelőknél a teljes termény- és húsbeadási kötelezettség. A 3 katasztrális holdat meghaladó szántó- és rét- ; terület után, beadásra kötelezett termelőknél a termény- és hús- j beadási kötelezettség 3 katasztrális holdra eső mennyisége.

I Mivel ön, kedves levélírónk, kishaszonbérlet'ben műveli a xöldjét, ezért kedvezményes termény- és húsbeadási kötelezettség engedményének nincs helye.

/ •

K. J.-NÉ, KECSKEMÉT. Érdeklődésére közöljük, hogy a háztulajdonos és bérlők jogviszonyát, az úgynevezett házireftd írja elő. A 14. és 17. paragrafus az ön kérdésére feleletet ad. A házi- ■ szemetet összegyűjteni és elhelyezni csak a tulajdonos, illetve a 'házkezelő által kijelölt helyen szabad. A háztulajdonos, házke-' zelő köteles a házingatlan utcafrontját állandóan lisztántartani, a gyalogjárót naponta egyszer seperni és locsolni. Az udvar megfelelő tisztántartásáról is hasonló módon köteles gondoskodni. Ha viszont a bérbeadás útján hasznosított épületben házfelügyelő nincs, és a háztulajdonos sem lakik a házingatlanban, úgy a bérlemény tisztántartása, különösen a járdák seprése, locsolása, hóeltakarítás és homokkal való felszórása a bérlők kötelessége, azokat együttesen tartoznak elvégezni és lakószobánként a megállapított szernétőíjat kötelesek megfizetni,.

UJ KiNA — ÚJ EMBEREK