Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

'I

^)tmi m u pl Lm él

Ma száz esztendeje halt S meg Vajda Julianna, Cső- S ko.iai Vitéz Mihály Lilla S ciklusainak ihletője. A va- S gyonos gabonakereskedő Iá- S nya viszonozta Csokonai ! szerelmét, de a gazdag szil- | lök nem egyeztek bele a házasságba. A tyran törvények megakadályozták két tiszta szív boldogságát. Gyönyörű versekkel örökítette meg reménykedő és lemondó szerelmét nagy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály. íme egy gyöngyszem a három ciklust kitevő költeményekből.

TARTÓZKODÓ KÉRELEM A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt,

Te. lehetsz Írja sebemnek Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz,

Ajakid harmalozása Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért:

Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért.

HÉTFŐN ESTÉ 7 órakor a Kiskunmajsai Központi Fiúiskola a kuttúrháe nagytermében előadja Jókai: »Kőszívű ember fiai« című háröin fclvonásos színdarabot.

A 11AVOI>i Sz-aliadsús TSZ tagsága el.ifttárotsta, liugy Í0 íves szabrnl- ■rágunk tiszteletűre háztáji földjeik után égisz évi adójuk felét még februárban rendezik. Fokozottabban alkalmazzák ebben a gazdasági ívben a fejlett agrotechnikát, mert már eddig is bebizonyosodott, hogy ez az életszínvonal emelkedéséhez vezet. Az elmúlt evben nem egy tag t észesedése meghaladta a középpa- rászti jövedelmet. (Palásti József leveléből.)

HARMINC részvevővel elsősegélynyújtó tanfolyam indult a Vörös Kereszt rendezésében a Bajai Gépállomáson.

E HÓNAPBAN Homokmégy- Hilyeszálláson és Alsómégyszál- láson közigazgatási kirendeltség kezdte el működését. 10—12 kilométeres gyaloglástól szabadultak meg a két szállás lakói.

HÍREK

I 1955. Február 20. Vasárnap

Napkelte: 6.43. Napnyugta: 17.14.

Holdkelte: 5.18 Holdnyugta: 14.57.

Névnap: Álmos.

Várható időjárás ma estig: erősen felhős, párás idő. Sokfelé havas cső, cső. Mérsékelt, majd élénkebb déli-délnyugati szél. A hőmérséklet kissé emelkedik. Várható legmagasabb nappali hő- méséklct ma plusz 4—plusz 1 fok.

A fűtés alapjául szolgáló várható közcphömérséklet 0—plusz 3, Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyékben plusz 4 fok felett.

Ügyeletes orvosok Kecskeméten

SzTK ügyeleti szolgálatot tartanak szombaton esté 7 órától hétfő reggel 7 óráig.

A város északi körzetében: Dr. Szabó Tibor, Erdősi Imre u. 2V a város déli körzetében: Dr, Tringer Ferenc, Bem utca 22.

(A két körzet közti határvonal a Rákóczi út és a Gáspár András utca.)

A színház műsora

Katona József Színház:

Február 20-án délután 3 órakor és este 7 órakor:

Csárdáskirálynő.

Vidám Színház:

0 Február 20-án délután fél 4 órakor és este fél 8 órakor:

Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Mozik műsora

Kecskemét Városi: Az első szó Kecskemét Árpád: Jégmezők lovagja.

Kalocsa: 2x2 néha 5 Baja Uránia: Pilótaszerelem. Baja Központi: Nővérek. Kiskunfélegyháza: Simon

Menyhért születése.

Kiskunhalas: Egy nyáron át táncolt.

Kiskőrös: Én és a nagyapám.

Országos vásárok:

Országos állat- és kirakodó- vásár lesz február 27-én Duna- vecsén, Kiskőrösön; február 28-án Madarason. Csongrád megyében Szentesen 21-én országos állatvásár, Mindszenten 26-án országos állat- és kirakodóvásár.

A TÁRSADALMI MUNKA szép eredményeivel dicsekedhet Rém. A népfront-bizottsági tagok és tanácstagok szervezésével 700 méter vízelvezető csatornát építettek, 600 suhángot ültették. 3500 forintot takarítalak meg, mert a tenyészállatok takarmányozására 1600 kéve szárat fuvarozlak be. Ebből az összegből téglát vásárolnak és így bővítik a község járdahálózatát.

JAKABSZÁLLÁSON f ásítják az Oncsa-télepet. A fásításhoz 1100 akácsuhángot adott a Bu gaci Állami Gazdaság.

TÖBB Mint Í50 en látogatják rendszeresén az izsúlü népkor gyümölcs és szőlőtermelés! szakelőadásait. A gazdák második otthona a népkör. Kzt mi sem bizonyítja jobban, ndnt az, hogy minden este za jurák a termek, összejönnek, beszélgetnék.

ORGOVÁNYON áthelyezik a piacteret, mért poros, egészségtelen. A piacfér helyén április 4-ig társadalmi munkával parkot létesítenek. Február második felében még a tavaszi munkák megindulása előtt elkezdik a parkosítást. Ugyancsak társadalmi munkával egyengetik el az új piacteret.

HÁROM HOLD erdő telepítésére kertek engedélyt az ágasegyházi gazdák.

OtUiOVANYON az. MNDÖZ asszonyok vasárnap este jelmezes farsangi estet rendednek a kultűrotthonban,

F ARS AN GV AS ÁRNAP JÁ^ Szakmáson a helyi tűzoltóság három felvonásos színdarabot ad elő a község lakóinak. Az idősek és fiatalok egyaránt nagy lelkesedéssel készültek az előadásra.

HARTÁN ebben az esztendőben három házasságot kötöttek és tiztnegv újszülött látott napvilágot. Négy halálesetet is feljegyeztek az anyakönyvekbe.

KEDVES BARÁTAIM!

Jf'indenek előtt engedjék meg, hogy igaz szeretettel üdvözöl*

1 jem önöket ismeretlenül is, személy szerint és együttesen egész gyűlésüket. Az utóbbi esztendőkben többször előfordult már, összeültünk tárgyalni, beszélgetni azokról a feladatokrólt arról a munkáról, amely közös nagy ügyünknek, a békének védelmében ránk, magyar dolgozókra hárul. Magam is nem egyszér vettem részt ilyenfajta megbeszéléseken, jól emlékszem azokra az egyszerű szavakra, amelyek másként és másként ugyan, de mind egyformán azt a szándékot, azt az akaratot fejezik ki, amely mindannyiunk közös szándéka és akarata, célja és munkája egyaránt. — A gyűléseket persze hétköznapok követték, az ünnepi szavakat köznapi tettek s a kettő összefonódva alkotta azt it küzdelmet, amelyet mi nagy általánosságban békeharcnak szoktunk nevezni. De mostani gyűlésünk úgy gondolom, bizonyos fokig másfajta körülmények között ült össze, hogy elkövetkezéndő feladatainkról tárgyaljon. Közeledik hazánk felszabadulásának iízesztendős évfordulója és ennek a nagy ünnepnek fényében még az eddiginél is világosabban, tisztábban látjuk, hogy mit jelent a haza védelme, a békés munka védelme, az egyszerű emberek egyszerű életének védelme.

S.oha sem szerettem nagy szavakat használni, Amikor * béka ^ védelméről beszéltem. Azt hiszem nem is szükst^iu, ha fölidézzük emlékeinket., azokat a lízév előtti emlékeket, amikor vérben és tűzben, szenvedésben és fájdalomban született meg új életünk, ha fölidézzük az elmúlt tízcsztendö nehéz, kemény, de mindig felfelé ívelő útjának emlékeit, ha fölidézzük a harcokat és győzelmeket, az eredményeket és kudarcokat, minden nagy szó és üres pátosz nélkül elénk tűnik harcunk értelme és tartalma. Nem mondok újat, amikor azt mondom, hogy sokán vannak azok, akik ezt az életet ismét visszájára, szeretnék fordítani, sekan vannak azok az ország halárain túl, Akik azt szerelnék, ha a hazánkba visszatérnének a csendőrök, a rendötkopök, á vitézek és a földesurak. A hangjukat a rádió hullámával elhozza az éter, de tetteiket, amelyek újból megrontanák a felszabadult nép életét, — éppen ez a nép akadályozza már meg. De mindennap újból megismétlődő erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy újból és újból megakadályozzuk terveik végrehajtását. Győznünk kell‘a munkában és a termelésben és önmagunkban is ahhoz, hogy harcunk diadalt arathasson. Nem könnyű dolog ez. Am ez a tudat, hogy sok-százmillió ember velünk együtt végzi ezt a munkát, folytatja azt a harcot, erőt ad. és öntudatot. Szeretném, ha gyűlésük eredményes lenne. Szerelném, ha valamennyieket megerősítené abban a tudatban, hogy békeharcunk igazságos, felemelő, A nép és a nemzet érdekeit szolgáló harc. Valóban nem nagy szavak kellenek ide, hanem egyszerű, hétköznapi tettek, Mostanában sokat járok az országban és tudom, hogy a dolgozók, a nép megteszi azokat a tetteket — kötelességét önmaga és a község iránt. Hiszem és tudom, hogy egyikünk sem hárítja el magától a ráváró feladat végrehajtását. Ez győzelmünk titka és záloga.

3, ngedjék meg, hogy mégegyszer üdvözöljem gyűlésüket, nagy szeretettel kívánjak sikert további munkájukhoz és

megszorítsam mindé A egyes részvevő nézel!

Üdvözlettel: ACZÉL TAMAS

A fentiekben Aczél Tamás Sítálin-dfjas és Kossuth díjas íéó kecskeméti járási békctalálkozóhoz írott levelét közöljük.

Alig: íelscrdiilt fiatalember volt Staub József, amikor az első világháború kitört. Egyik lövés-zárkában az orosz frontnak ő is elfoglalta helyét. Nerrt sokat tudott még a világból, csak azt látta, hogy ez a vérontás esztelen, és hallatlan nyomorúság kíséri a háború minden óráját. Nem volt sem jobb, sem rosszabb katona, mint a többiek. Rohamra ment, ha hajtották, mindennap kilőtte töltény-adagját és társaival szidta a papírtalpú bakancsot, a bűzös zupát, a fekete korpakenyeret, amivel az osztrák-magyar monarchia »jutalmazta« harctéren küzdő katonáit. Lassan gyülemlett tudatában a sokféle nyomorúság emléke, megerjesztett és megindított benne egy olyasféle folyamatot, amihez a hamu alatt parázsló tűz hasonlítható. A felszín közömbös, szürke és hétköznapi, de alatta olyan erők lappangának, amelyeknek hatalmat talán még Staub József sem ismerte.

Aztán égy napon, amikor az egyik »tiszt úr« által rábízott feladatot kötelességszérűén teljesítette és elismerésre számíthatott volna, kapott egy jól kiszámított, a császári és királyi tisztek hideg és számító szegénygyúlblete- ből vezetett, megalázó pofont. A pofon elcsattanása után a fedezékébe bújt és keservesen sírt tehetetlen dühében. Rádöbbent hirtelenében, hogy neki, aki egyike- a fronton harcoló millióknak, semmit, de semmit nem használ a háború. Ráeszmélt, hogy azok a tisztek, akik vezetik, nagyrészt közömbösek a szegényemben nyomorúsága iránt, azok az országvezetők pedig, akik az ő kezébe is fegyvert adtak, idegenek a harcoló millióktól, akik a saját jól megfontolt érdekeikért ontanak vért. Elhatározta Staub József, hogy elkeseredettén küzdeni fog azok ellen, akik a háborút rázúdítják a világra, harcolni fog énnek áz útálatösan kizsákmányoló osztálytársadalomnak minden elnyomója ellen.

Egy öreg harcos

Ahogy itt ül velem szemben a mostani Staub József, hatvanegynéhány- éves fejjel és tiszta kék szemekké! figyeli, hogyan próbálom papírra rögzíteni mindazt, amit elmond, egymás után tódulnak agyamba a jelzők és a gondolatok. Mivel is jellemezhetnénk egy olyan cibbert, aki egész életén keresztül lankadatlanul küzdött a nép érdekében a kizsákmányolok ellen, hiszen Kommunista volt. Mivel jellemezhetjük az olyan embert, akit háború előtti életének egész osztálytartalma, sorsának minden mozzanata a nép oldalára állított, később a nép vezetőinek soraiba, a kommunisták közé.

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha csinos jelzők helyett, — amelyek egyébként is csak általában jellemeznek —, megpróbálom papírra vetni azt, amit Staub elvlárs asztala mellett ülve napfényre emelt emlékei közül. Hadd beszéljenek a tettek. Hadd vetítsék elénk ennek a tiszta lelkiismerelű, harcos régi kommunistának tettei saját arcképét és egyben minden igazi kommunista arcát.

— Akkor mar én, mint hadifogoly, hosszú időt töltöttem a Szovjetunióban. A dauriai fogolytáborokban hányódtam, amikor Moszkvában és Le- ningrádban megkondultak a recsegő- ropogó cári-rendszer vészharangjai és a felkelt nép forradalma azon a felejthetetlen októberen megteremtette az új világot. Még nem voltam kommunis». De amikor első ízben szólítottak fel, hogy vegyem kezembe ismét a fegyvert, és harcoljak a kizsákmányolok ellen, a fehérgárdisták és Intervenciósok hada ellen, egy percig sem gondolkodtam. — Végigharcoltam 1025-ig a legtöbb frontot, amelyen a kapitalisták megpróbáltak behatolni a fiatal szovjet állam testébe.

Emlékszem, 1918 őszén Perrnbén történt. A cseh hadsereg megerősítve pár«

v i sszaeml éhezései

ezer fehérgárdistával, támadásra indult vonalúnk ellen. A felderítőhlk, akik haláltmegvető bátorsággal jártak át a fronton, .jelentették, hogy jól felszerelt, technikailag erős és viszonylag kielégítő hurckészscgü csapaücstek vannak felfejlődőben. Mi a nemzetközi csapat tagjai, oiég kevesen voltunk. 10—12.000 főt számláló intervenciós seregekkel 800 magyar és 1200 orosz vörös katona nézett farkasszemet. Nem voltunk valami jól felszerelve töltényekkel sem, az utánpótlás is állandóan akadozott.

Sohasem felejtem el! 30 töltényt kapott minden vörös harcos és 8 gép- puskásunk a kevés töltény miatt savanyú arccal vette át a geppuskánkénti

4—4 hevedert. A parancsnak, Nylkoláj Ivánovics Zoéin közölte velünk, hogy ilyen körülmények között is fel kell vennünk a harcot, mert hiszen komoly stratégiai érdekek fűződnek ahhoz, hogy a csfrhékkel szemben állásainkat meg- védjük.

Öt napig álltunk helyt.

Közben teljesen elvágták tőlünk Utánpótlási vonalainkat. Elfogyott jószerint minden élelmiszerünk és lőszerünk. Pedig hogy takarékoskodtunk minden patronnal! Szinte a mesterlövész gondosságával mérlegelt mindén vörös katona, mindenegyes töltényt. És öt nap után, amikor úgylátszott, hogy reménytelen a helyzet, a komiszárunk üzenetet küldött Leninnek. Röviden vázolta helyzetünket, segítséget és további utasítást kért.

Válasz érttezcM rövidesen. — így szólt: »Este hatra a lőszer és az élelem odaérkezik az elvtársakhoz.« Korán sötétedett, öt óra félé már szürke homály terjengett Perm vidékén. Az üzenet leírhatatlan hatást ért el. A nélkülözésbe belesápadt, hiányos felszerelésű magyarok és vörös katonák lelkét hallatlan bizakodással és lelkesedéssé! töltötte el, hogy maga a nagy Lenin in* tézkedett megsegítésünk érdekében.

— Nem engedhetjük, hogy Vlagyimir Iljics gyáváknak higvjen bennünket! Nem vonulhatunk ei piruló orcával er* tol a csatatérről! — mondogatták egymásnak a katonák. És sötétedéskor küldöttség ment a komi szárhoz: engedélyezzen szurony rohamot.

Az ellcínirgét teljesén váratlanul érte a mi izzó gyűlölettől vezetett, » Lenin iránti szeleteiből indított rohamon k. Mire megérkezett az élelem és a lőszer, és az ellátó osztag káténál lerakosgatták a löszeres rekeszeket, a telt. hevedereket, meg a konzerveket, mi teljesen megsemmisítettük a csehek intervenciós hordáit, sok foglyot ejtettünk és hatalmas mennyiségű hadianyagot felszerelést vettünk birtokunkba.

És büszkén jelenthettük Leninnek hogy kardunk éle nem csorbult ki, harc; elszántságunk sem lankadt el egy pillanatra sem.

Azóta is sokat gondolok erre a napra Feleségemmel sokszor elbeszélgetünk erről. Mostmár tudom, határozottan tudom, mi volt az, ami bennünket győ zelmesen végigvezérelt az intervene.o éveinek harcain. A párt, a nép szf re- tete. volt az a hajtóerő, aZ igaz ügybe vetett, feltétlen hit. lendítette fegyverünket, dobogtatta szívünket.

„Elbúcsúztam Staub elvtárstól, s arra gondoltam, milyen sok nagyszerű emberi jellemvonást bontakoztat ki egy- egy régi kommunista élete. Olyan ereje van az ő tetteiknek, a mi öreg kommunistáink példájának, hogy Virágba borítják a mi új életünk fáját is, amelyet tíz évvel ezelőtt ültetett el a magyar nép itt, ebbén a hazában, amelyért harcolni ma ugyanolyan dicsőség é= szent kötelesség, mint amilyennek érezte azt a harcot Staub Józsefit- együtt az a sokszáz hős öreg harcos, a? ifjú szovjet állam éleiének hajnalán.

Csáki Lajos