Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

f • M. Molotov beszélgetése

ff • R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újság írók liai 1955, január 29-én

MOSZKVA (TASZSZ) A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek szövegét, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január hó 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal.

A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most elsőízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélni, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne.

V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt.

Hearst közölte, hogy erről meggyőződött.

Hearst ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá.

Molotov beleegyező választ adott.

Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik, az utóbbi időben kialakult távolkeleti helyzet a.legfontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a For- móza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetését jelenti.

Molotov válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és' fel is kell ra ügyelni, mert feszültséget te remt a Távol-Keleten, u béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, mintnogy beavatkozott Kína belső ügyeibe.

»Mi — mondotta Molotov Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük.«

Kingsbury Smith azt mondot- la, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely szerint Kína mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formó- eát.

»Úgy tűnőt, mintegy száz éve« — fűzte hozzá Hearst.

Molotov válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a Japán fegyverletételéről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, ameiyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950-bcn tett.

»Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.«

Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ö valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Aliamok lemondjon Formóza védelméről mindaddig, amíg a távolkeieti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke vcszélyeztetésének kérdésében, mondhatnánk úgyszólván a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni.

Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formóza esetében.

Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban, nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő a cél elérését.

A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez ő, Molotov, szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi ái- lamok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így voit.

A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte ei és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének eiszakítása dny- nyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót ilieti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár.

Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Ügy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus kiterjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét.

Molotov válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához é9 ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében.

Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, hogy tolmácsolja kínai barátainak — vagyis Csáng Kaj- seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lasz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében?

Molotov hangoztatta, Hearst- nek tudni kell, hogy a Kínai Mépküztársaság kormánya és az

úgynevezett Csang Kaj-sek kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek kormány számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahová és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál.

Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol- Keleten, figyelem-bevéve a dolgok reális áfását és a Kína, valamint az egész Távol-Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat.

Kingsbury Smith megkérdezte, hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehetőségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csang Kaj-sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről valószínűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására.

Ez elősegítheti azt is, hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között.

Molotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csapa tait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is.

Kingsbury Smith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a sínai szárazföldeken lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azokat a hajókat sem, ame lyeket az ilyen csapatkivonások elősegítésére használnak fel?

Molotov azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni.

Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Nép- köztársaság kormánya előtt felvetni.

Molotov megkérdezte: »Vajor, az Egyesült Ailamck kormánya kér-e bennünket erre?«

Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazfö'.dön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj-sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot.

Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá.

Molotov beleegyező választ adott.

Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Álla mok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok körül.

Avégett, hogy a fegyveres

erők fokozatos csökkentésévei meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdedében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány, még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében.

Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel.

Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik.

Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, nogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét.

Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjet unióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését s nem köny- nyítheti meg a megoldást fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdé ke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai kő zeiében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, 'hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező tö- . rekvés figyelhető meg.

Kingsbury Smith azt mondta, hegy ő és Hearst természetesen . nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei , a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók. Ö, Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. ,

Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni.

Molotov azt kérdezte Hearst- töl, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását.

Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga utáh vonhatja e többit, I

Molotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő.

Hearst azt mondotta, hogy ha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismételte, hogy valahol mégiscsak meg keli kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszámolását. — A szerk.>

Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig a? Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kishíján Pakisztánban is, nem is szólva Eubó- pa és Ázsia más vidékeiről.

Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából- Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi- államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuveréni- tás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek,

Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el* sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített catonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekeiből következnek. Ö, Molotov, úgy gondolja, hogy ilyen naív ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti* Ami pedig a Szovjetuniót illeti, az egyáltalában senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke' a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartásról, erre a következőket lehet megemlíteni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely áz egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul.

Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai lámaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyének. Ö éa Hearst azonban attól tart, hogyha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságoséin igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért.

Befejezésül Hearst köszönetét mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. (MTI)