Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

A tudományos kutatás műhelyében Messze földön híresek a Kecs­keméti Kísérleti Gazdaság ed­digi eredményei. A gazdaság zöldség- és gyümölcsfaj Iák, va­lamint szántóföldi növények ter­mesztésével és azokkal kapcso­latos kísérletekkel foglalkozik. Évről-évre újabb eredmények­kel lep meg bennünket ez a gazdaság, amelyek annál is fi­gyelemreméltóbbak, mert a Duna—1Tisza közi homokvidék tájnövényeivel foglalkozik. A gazdaság ceglédi üzemegységé­ben például 180 fajta ősziba­rackot gyűjtöttek, minden faj­tából öt fa van, ez az ország legnagyobb gyűjteménye, Azt kutatják, hogy a mi homokvi- lékünknek melyik fajta felel a eg legjobban. A gazdaság ku­litól bátran állítják, hogy a lomokos vidék igen alkalmas i/. őszibarack termesztésére, :sak megfelelő szakértelem keil öuzzá. Érdemes foglalkozni ve­il, hiszen kéréséit és finom gyü- nölcs. De nemcsak az őszibarackfa­gy üjtemény érdekessége a gaz­daságnak. Menjünk csak sor­ban, hogy milyen eredmények születtek eddig és milyen ter­veket kovácsolnak a gazdaság kutatói. Tizennégy mázsa paradicsommag Az első állomás Mészöly Gyu­la elvtárs, a gazdaság vezetője. Ö mondja el a paradicsomter- inesztésre vonatkozó adatokat, amely egyik szívügye a gazda­ságnak, mert hiszen az általuk kitermesztett paradicsomíajták továbbszaporításáról van szó. Arról már többször írtunk, hogy ezek a fajták mennyivel elő­nyösebb tulajdonságokkal bír­nak, mint a többi paradicsom­fajták. Most inkább arról be­szélgetünk, hogy mit tett‘a gaz­daság a szaporítás érdekében. — 1954-ben — mondja Mé­szöly elvtárs — 14 mázsa para- rticsonwetőmagot termeltünk, ami 20 ezer hold vetőmagját je­lenti. Ez az idén mint konzerv­ipari paradicsom fut. Ezenkívül több mint hatszáz felé küldtünk magkollekciókat az egyéni paras/, lók részére, hogy döntsék cl, melyik fajtát érdemes termeszteni a küldött magokból. Különösein a korai fajták érdekesek számunkra, sót az idén hét és fél mázsa para- diesommagot termelünk a korai fajtákból' és öt mázsa konzerv­ipari velőmagot — természete­sen a gazdaság által előállított fajtákból, Ezek a számok is mutatják, hogy aülyen jelentős munkát végez ■— e fontos növény — a paradicsom továbbtrrmesztése érdekében a gazdaság. De ez csak az eleje az eredményeknek c* a terveknek. Burgonya a gázkamrában Nagyon érdekes kísérletet végzett a gazdaság az elmúlt évben, amelyet úgy neveznek, hogy »a burgonya kétszeri ki­termelése és ültetése egy esz­tendőben«. Vér Róbert tudományos ku­tató nagy lelkesedéssel beszél a kutatás eredményeiről. — Kissé későn kaptuk meg a feladatot — mondja — ezért előcsíráz tatást nem végeztünk, ami a kevesebb terméseredmé­nyekben mutatkozott meg, de így is csodálatos eredményedről számolhatunk be. Mi a lényege a Ids értetnek? Az, hogy a bur­gonyában lévő csírázást gátló anyagokat megfelelő eljárással szélroncsoljuk és ezzel szükség teleimé tesszük a 80—90 napi nyugalmi állapottá. A leszedett burgonyát az eljárás után azon ogl elvetjük és újból hoz ter­mést. Az egész folyamatot úgy vég­zik, hogy a burgonyavetőinagot 48 Órán'át egy elzárt kamrában a stimulálí auyag elgázosított terében tartják. A. kíséfletet .egy kprui. sárga kisyárdai új törzzsel végeztél Annak ellenére, hogy nem meg­felelő volt az időjárás és rossz fekvésű a talaj, az első termés 21 mázsa 10 kiló, a második ter­més 30 mázsa 08 kiló volt ka- tasztrális holdanként. Vér Ró­bert szerint, ha jobb a talaj, és az előcsíráztatást cl tudják vé­gezni, könnyűszerrel kétszerany- nyi termést, sőt ennél többet is el tudtak volna érni. Megjegyzendő azonban, hogy ez a módszer csak nagyüzemi termelésnél alkalmazható, ahol meg telelő adottságok és szak­irányítás mellett kiváló eredmé­nyekkel kecsegtet. Tehát első­sorban állami gazdaságokról, nagyobb termelőszövetkezetek­ről van szó. Jelenleg talán még fel nem lehet mérni ennek a kísérletnek óriási jelentőségét, majd a jövő dönti el, hogy milyen sikere lesz, Tizenegy mázsa 70 kilogramm rozstermés egy holdon Bauer Ferenc tudományos ku­tató nevéhez két dolog fűződik a kecskeméti heterózis rozs és az újfajta seprűcirok termesztése. Kezdjük a rozzsal. E rozsíujta homokon kiválóan díszük, cs terméseredménye messze felül­múlja a többi rozsfajtákat. Ezt legjobban Szabó István dolgozó paraszt tudja megmondani, aki tavaly is holdanként 11 mázsa 70 kiló rozstermést ért el ebből a fajtából. A termesztése most már nem­csak kisparcellákon folyik. A Helvéciái Állami Gazdaság az ősszel 1O0 hold, a Kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet 150 hold, a Szabadságharcos Termelőszövetkezet 35 hold, a Béke Termelőszövetkezet 80 hold vetését végezte el. — összesen — mondja Bauer Ferenc — 460 holdat vetettünk kecskeméti heterózis rozsból a környéken. Reméljük, hogy az idén még több holdon vetik el majd az ősszel ezt a rozsfajtát, mert e fajta elterjesztésével szintén egy lépéssel előbbre haladunk a me­zőgazdaság fejlesztésének útján Uj séf. '»cirokfajte Ez a más növény, amalyi’öl oly szívesen zél Bauer Fe­renc, hiszen több évi munka, lázas kutatás, álmatlan éjszaka eredménye ez is. Nem lehet meghatározni a nevét ennek a fajtának, mert a fajta elismerése csak tavasszal történik meg. A kutató kecskeméti seprűeiroknak nevezi. Az országos kísérletek közt megállta a helyét és sza- kálltermésben, de főleg magter- mésbon messze fölötte áll a töb­bi seprűcirok fajtáknak. — Az országos kísérleteknél öt mázsával több magot hozm t átlagosan holdanként, mint a többi fajták — hangoztatja Bauer Ferenc. — Egy holdon öt mázsával több cirokmag 1090 forint többletjövedelmet jelent a termelőnek. De ez még semmi. Az újfajta seprűéirok 23 mázsa magteranést ad huldanként, ez 23 mázsa árpa tápanyagával egyenlő értékű takarmányt je­lent, ami kiválóan alkalmas ba­romfitenyésztésre. A szakállter- més átlagosan 10 mázsa. A sza­káll ára mázsánként 400 forint lesz az idén. Ha termelőszövet­kezeteink nagyüzemben terme­lik a seprűcirkot, házilag seprű­kötésre is berendezkedhetnek, ami jelentős jövedelmet jelent, mint melléküzemág. Sőt, ha ezt jobban kultiváljuk, még külföld­re is nagy mennyiségben szál­líthatunk cirokseprűből, különö­sen akkor, ha egy-egy tájon há­ziiparrá tesszük. Micsoda óriási lehetőségek, minden nagyobb befektetés nél­kül. Az idén jelenleg 50 mázsa mag van, ami mintegy 600 hold bevetésére elegendő. Érdemes tehát felfigyelni erre és jövőre ott, ahol a megfelelő talajadott­ságok vannak, termeljünk eb­ből az újfgjta cirokból. Most búcsúzzunk el a kísér­leti gazdaság kutatóitól, akik derék munkájükért méltán érde­melnek dicséretet. És ha már itt tartunk, kívánunk, nekik to­vábbi sikeres munkát, hogy az idén még eredményesebben har­coljanak mezőgazdaságunk fej­lesztéséért a tudomány műhelyé­ben. A legtöbb falu dolgozóinak ma már nem kell a szomszéd községbe járni a lakatoshoz, ko­vácshoz, cipészhez, vagy más mesteremberhez, ha arra van szüksége. A kormányprogram óta sok kisiparos kért iparenge­délyt. A nagyobb községekben a ktsz-ekbe tömörült kisiparosok igyekeznek szolgálatukat a dol­gozóknak felajánlani. A ktsz-ek és kisiparosok a maguk munká­jával segítenek az országépí­tésben. Lajosmizsén a Főutcán található a Vegyes­ei Építőipari KTSZ cipész rész­lege. A téli időben nagy a for­galom. Ki hozza, ki viszi, ki meg csak érdeklődik a cipő ja vitás árai felől. Mcm panaszkodnak a részleg dolgozói. Decemberben 116.000 toriul volt a forgalmuk. 144 cipőt talpaltak meg, 56-ot fe­jeltek, 5 pár új női cipőt, 2 pár új férfi cipót készítettek. Az új­év első három hónapos tervéről Kiss József részlegvezető ad út­mutatást. Terv szerint 000 pár talpalást, 120 pár fejelést, 20 pár új férfi, 80 pár új női ci­pőt, 2 pár csizmát készítenek közvetlen a lakosságnak. Ezen felül még vagy 150—200 pár új cipő (féríi, női, gyermek) kerül a földművesszövetkezetbe. Hogy a terv sikerül, nem két­séges, mert ügyeskezü emberek dolgoznak itt. Cigány János sza­bász 120 százalékot teljesít. Ka- nyik János minőségi munkájá­ról ismeretes. Régi kérése, hogy vezessék be a minőségi bérezést. Ez még nem történt meg. A ja­vításoknál Virágh Antal a leg­ügyesebb. Naponta tíz cipőt tal­pal meg. A részleg dolgozói még nem tettek vállalást a felszabadulás tizedik évfordulójára. Kiss Imre részlegvezető ezzel kapcsolatosan így szólt: még nem jött meg az erre vonatkozó papír a KISZÖV- tőj. — Hát maguktól nem tudnák? Elrestelik magukat, csak any- nyit szólnak: — De igen, csak még honos itt a »szem pontra vá­rás«. Ladánybenén nincs ktsz, csak néhány kisipa­ros. Ezek közül Ipó Géra neve Egy gazda, aki egy lépéssel mindig előbbre néz Ilyenkor nagy érdeklődéssel, kíváncsiság­gal fogadnak minden látogatói a pusztán éió emberek. Ügy gondolják, hírt hoz a világból, mert télidőben többnyire csak a kemence körül, a jó meleg szobában várják, tervezgetik a nya­rat, Lódiéknál is szaporán nézeget ki az ablakon Rozi néni: az urát várja, aki még reggel be­ment Apostagra a faluba, de lehet, hogy talán Dunavecsére is. —• No, nem baj, vacsorára majd csak haza­talál — mondja a kedvesszemü, nagyon barát­ságos asszony, s szaporán hozzálát, hogy az ágyra terített tésztákat összevágja. Szép nagy, sárga levelek, s Rozi néni keze alatt pillanatok múlva vékonyszálú keskeny húslevestésztává vál­nak. Olyan biztató, szép formája van, hogy az ember a jó húslevessel együtt már a szájában érzj az ízét. De vacsorára túróscsusza lesz. — Azt nem szereti Apu — mondja Marika kislánya. •— Ne féltsd te azt, biztos beebédelt már valahol, s ha nem tévedek, talán le is öblítette az ebédet — mondja nevetve a lánykának, mert ahogy már az ő jó urát ismeri: nem megy az el pohár mellett, hogy bele ne kóstolna, pláne, ha valami tüzesvérű kadar csillogtatja magát benne. — Pörölök is vele néha, de csak úgy szo­kásból, mert jó dögös ember az — mindegy mit számol, tervez, — de azt meg is csinálja. Kint az udvaron a Péter irgalmatlan csaho- lásba kezd, s erről vesszük észre: megérkezett a gazda. Csendesen, fázósan topog az ajtó előtt, — a sarat veri' le a csizmájáról, mielőtt bejönne. Amint hazajött, előkerül az udvarról a fia is, — s most, hogy együtt a család fesztelen, ked­ves beszélgetés indul: — Éhes már édesapám, úgy-c? — kérdi Ma­rika. — Nem én lyányom! Beebédeltem én az ál­latorvosaknál. Mert hát ott is jártam közbe, de hogy nem volt otthon, vártam egy kicsit. Mikor meg el akartam jönni, a felesége azt mondja: — Várjon egy kicsit, Lódi bácsi, hátha meg­jön még az uram. Addig csali ebédeljünk meg. S*azután sqrolja rendre tovább, mit, ettek. T- liât még hol volt édesapám? — kérdik a gyerekek. — A tanácsnál is. Hát azt tudjátok-e, hogy megdicsértek? r- Már hogy, miért? Hát a disznóért.., amit már egész évié beadtunk- S nevet — látszik, elégedett, mert most Is jól sikeredett egy számítása. Két lüzött disznajuk volt, azután úgy ter­vezték, hogy az egyiket eladják, a másikat meg kölik. Új esztendőkor azután gondolt egyet Sán­dor bácsi. Mondta is mindjárt a feleségének: — Mi lenne, ha nem adnánk el azt a disznót, ha­nem beadnánk. Márciusig úgy sem tudnánk meghízlalni a beadásra valót. — Nem bánom éh, gondoltam már én is erre — egyezett bele a felesége — és így tör­tént, hogy Lódi Sándorék elsők között teljesítet­ték Apostag községben az 1955. évi hízóbeadást. Dehát nem is nehéz ott a beadást teljesíteni, ahol jól tervez, világosan gondolkozik a gazda! Mert Lódi Sándor bácsi már jóelőre úgy ké­szült, hogy a beadás is kiteljék mindig a ház körül, meg maradjon is. Van egy anyakocájuk, meg öt kismalaca. Most azt már a jövő télre ne- velgetilc. Ebből majd háromat eladnak, egyet számolnak az 1956-os beadásra, egyet meg ma­guknak. — így valahogy mindig előre vagyunk egy lépéssel, és nem kell aggódnunk, hogy valami közbejön és nem teljesíthetjük a kötelességün­ket. Az udvar most elég népte'en. Az állatok — két ló, egy tehén és egy egyéves üszóborjú — az istállóban. A baromfiak nagy részét már le­vágták, eladták, csak a legjava maradt meg — ahogy mondani szokás; magnak. De a lavasz- szal majd megint megélénkül itt az éljet: Rozi néni már most tervezi, hogy a kecskeméti kel­tető állomásról igényel vagy 50 napos csibét, de korait, mert az ő tyúkjai csak későn szoktak el­ülni. Azután itthon is keltet jópárat. Fajtiszla libákat, meg kacsákat is szerelne beszerezni, mert van olyan nyár, hogy 80 libát is tömnek, azután az idén sem' akarnak, kevesebbet, mert hát ők már megszokták, hogy mindig legyen pénz a háznál, az meg leginkább az állatokból kerül ki, a legismertebb. Az ő vezetésével került tető alá a múlt évben a régen óhajtott kultúrhéz. Igaz, hogy naponta 14—15 órát dol­goztak, de sikerült. A megbecsü­lés sem maradt el. Ipó Géza ke­zét bizony sokan megszorították a kullúrház avatásának napján. Most úgy tervezi, hogy a ta­nács megbízásából Ladánybenén egy állatorvosi rendelőt fog fel építeni, Kunbaracson pedig ta vasszal megkezdik az állatorvosi épület külső vakolását. Igaz, má­sok is szóltak, így Lázár Mátyás, hogy szívesen vennék, ha épí­tene nekik egy mellékhelyisé­get, meg pincét. És még többen vannak, akik jó munkáját ké­rik segítségül portájuk csinosí­tásához. Kerekegyházán az Asztalosipari KTSZ tapad­tál t szakemberei kizárólag csak a helyi szükségletre dolgoznak. Januárban 5 festett hálószoba­bútort készítenek 6500 forintos árban. A rendelők dolgozó pa­rasztok. Pokornyik János, Görbe József, Fülöp Ferenc, K rizsák Mihályné és Sipos Istvánná la­kásába kerül az új bútor. Konyhagarnitura is készül egy. Ezenkívül még ebben a hónap­ban 5000 forint értékben készí­tenek asztalt, széket, ablakkere­tet s végeznek javításokat. Töb­bet is tudnának gyártani? — kérdezem a műhely vezetőjét. — Természetesen, — válaszol Kuti elvtárs. — Egy nagy baj van, nincs anyagunk. 1954. IV. negyedévi anyagkiutaláshoz a diszpozíciót megkaptuk, de anya­got azt nem. Diszpozícióból pe­dig nem lesz bútor. így hát kénytelenek vagyunk naponta 10—15 dolgozó parasztot is el­utasítani azzal, nem tudunk vál­lalni, mert nincs anyagunk. Vagy itt van az ablaküveg el- csztás. Még maszek voltain, 15 ládával adtam el a téli időben magam. De nemcsak én, hanem még mások is foglalkoztak ab­laküvegezéssel. Ma pedig két lá­dát kapunk. Az igényeknek csak egy kis töredékét tudjuk kielé­gíteni. Ezen kellene gyorsan se­gíteni. A tények azt mutatják, hagy a párt helyesen tette, amikor a kisiparosokat támogatja és a ktsz-eknek az eddiginél nagyobb segítséget ad majd ahhoz, hogy a fáíusi dolgozók helyi szükség­letét kielégítsék, gondtalanabbá tegyék az öltlakók munkáját; Vencsz. Pénzrészes növényápolás s halasi tangazdaságban Az állandó, szerződött dolgozók létszámának csökkentésére, azok munkájának jobb megszervezé­sére a kiskunhalasi technikum tangazdasága pénzrészes műve­lésre adja ki kapásait. A meg­állapodás szerint a gazdaság végzi a fogatos munkákat, a gépi kapálást, a termés elszál­lítását. A dolgozó kötelessége a kukoricát például négyzetesen vetni, a megekézett sorközüket legalább háromszor megkapáln;, egyelni, fattyazni, gazolókapá- lást végezni és leszedni a ter­ményt. Kukoricából Í7 mázsa a holdankénti terv. Ha ezt eléri a dolgozó, minden mázsa termés után 30 forintot kap és a termés 9 százalékát. Ahány mázsával túlteljesíti a tervet, annyiszor 35 kilogrammot kap a többlet­termésből. Az érdeklődés olyan nagy, hogy a tangazdaság tervezett 150 hold kukoricájából 130 hold­ra máris szerződést kötöttek. Ilyen alapon műveltet: meg a tangazdaság a répa- és burgo­nyavetést is. Az kjei tavaszon 100 hold ku­korica alá fekáürágyával törté­nő fészektrágyázást is alkalmaz­unk. Saját erejű NYOLCVAN férőhelyes tehén istállót építettek sajgt erejükből az Üregcsertői Béke Tcrittelós/ó vctkcyct dolgozói. Kiszámították. hagy 333.000 forinttal került ke­vesebbe az rpilkezés, így há/i kezeimben. A falusi iparosok tervei, gondjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom