Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-16 / 13. szám
aaaaaeaaaeaaaaaaeaaaBaaaaaaaaaasaaaaaaaaaBaaaaBBssenaaisaaaBBBBBfioaaaBBBaBaeaBaBBaaaBBB’ Szemben Szláiinvárossal Évezredek egy kis szobában A kubikusok a Duna gátja- -"*■ nak magasítása közben egyszer csak agyagszínű, hasai cserépedényeket ástak ki a töltés oldalából. Az arra kószáló iskolás gyerekek vitték a hírt az iskolába, meg a községházára, nogy »leletet« találtak a földmunkások. Az öreg cserépurnák azóta méltó helyükre kerültem. Azt mondják róluk, hogy a oronzkor emberének temetkezésére szolgáltak, lám, most egy öreg, nádfedeles házikónak az első szobájában egy üveges almárium tetején hirdetik ennek a gyönyörű dunai tájnak a vendégszeretetét, ameiy a messze évezredek homályában élt ősi embercsapatoknak is otthont adott. Otthont adott és bőséges élés!. Mint ahogy védelmet és virágzó életet nyújtott Dunavecse tájéka a későbbi évezredek emberének is. Bizonyságai ennek legősibb lakosságnak hol itt, hű] ott kerülnek elő a földből, h bronzkori cserépurnák melle’;: ott pihen a dunakaviccsal kitermelt, finomművű, bronzból készült sarló is, meg egy fényesre csiszolt felszínű, tompa fekete színű ősi kőbalta. Vadat megölni, életét védelmezni lóbálta a kezében a görnyedt tartású, villogó szemű kőkorszaki ember. Milyen lehetett akkor ez a táj, nem tudni. Egy bizonyos Az emberi élet hajnalától az ui- kor kezdetéig és a fényespáncó- lú, büszke tartású római katonák itt álló castrumának (őrhelyének) virágzásától a kuruc- kor, a szabadságharc, a tegnap es ma Dunavecsééig emberek ezreit hordozta a keblén ez a vendégszerető, bájos vidék. Az öreg Duna nem egyszer végigvándorolt a dunavecsei utcák helyén, kanyarodásainak nyomai egészen Szabadszállásig elvezetnek. Azt mondják, hogy a rómaiak idejében nem a Dunántúlról az Alföldre könyöklő löszfal tövét mosták hullámai, hanem a főág Kunszentmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás határában kanyargott. A mostani mély meder akkor csak sekély, gázlónak is beillő, mellék- erecskét hordozott, melynek vize halban bőséges volt ugyan, de csekélyke csermely az öreg folyó mostani mélységéhez képest. A parton sétálva az öreg -r*' Duna menti fák odva.s belsejében vizsgálgatva a ba- golyfészket és a hömpölygő habok monoton ingását figyelve, az ember önkénytelenül is a múltra gondol. Nem az őskor hajnal-hasadását idézi, nem is a római sisakok csillogásának visszafényét keresi. Azokra az öreg, földhöz simuló viskókra gondol, amelyeket olyan gyakran elmosott a most szelíden ingó dunai hullám egy-egy megveszekedett árvizes esztendőben. A Duna kanyarodásának tágas partjára támaszkodó falucska a magyar történelem születésének idejétől fogva dolgos szegényemberek, szálláshelye. Egyszer megnőtt, kiterebélyesedett, máskor megsoványodott. Aszerint, hogyan fújtak a feje fölött az idők viharai, mennyi teret adtak a jobbágysors nélkülözései az itteni népnek az életben. — Honfoglaláskori telepek emlékei nyugosznak földjében. Azt mondják, hogy még Árpád apánk hamvai is itt pihennek valahol a csanádfeliéregyháza, pusztaság közepén. Azóta a Duna két ágától körülölelt vidék egyik oldalról elvesztette a folyamot, hogy a másik felére annál több vizet kaphasson az egykori csermelyág, a Duna mai medre. A szigetből a biztonságot nyújtó erődítményből szárazföld lett, termékeny földdel, zsombékos partokkal és nyugtalanul ki-kiöntő vízzel. A XVI. század elején a falu Lasky Jeromos főúr tulajdona. Később a török hódoltság utáni zűrzá- varos világban egy Földváry nevű földesúri nemzetség rendelkezett a vecsei jobbágyok élete és halála fölött. Megtizedelte népét a törökvilág. Kizsarolta, pusztította a labanc. Élelmet vitt falai közül a kuruc. De ezeket a gyorsan romló, de annál gyorsabban felépülő apró vecsei házakat a vecsei nép- életerejét nem tudta végleg eltörölni a föld színéről, a történelemnek semilyen sötét és morajló évszázada. r "P's ezeknek az évszázadok•*-J nak az emlékei most itt az apró, nádtebejű vecsei hiúnak az utcára néző szobájában, tapintható közelségben alusszik álmukat. A kőbalta, a bronzsarló, a harcok tüzet idéző pallos, az öreg céhláda, a régmúlt halás/Jc emlékét idéző hálónehezék a múltat ábrázolja. A múltat, amelynek jelei nagyon jó helyen vannak itt, ebben a kis szobában. A szoba külső ajtajára oda van írva, érdekesen meghajlított, lópatkóból igazított betűkből: »Tájmúzeum.« öreg ház falában felírat, rajta egy név, egy sovány, lobogó szemű, nyughatatlan lelkű, csodálatos embernek a neve. Detőfi Sándor, hirdetik a betűk. És, ha most széttekintünk a kis szobában, a múzeumi bútorok helyére kön>- nyen odaidézhetjük Petrovics István mészáros tőkéjét és báróját, a szögekre felaggatott vör- henyes színű húsdarabokat és az öreg mosolygós arcú, kifogyhatatlan kedélyű, szíves szavú Pet- rovicsot, a mi hatalmas költőóriásunk vállalkozó szellemű édesapját. Mert a tájmúzeum Petrovicsék egykori házában van, mégpedig abban a szobában, amelyikben mosolygós '-é- fával mérte a húst a rág porladó öreg. A »kis lak«, amely itt húzódik meg a »nagy Duna mentében«, a régi Dunavecsét és Petőfit idézi, de egyben foglalata a mának is. A múzeum nemcsak egypár Pető'- emléket őriz, nemcsak Szendrei Júlia érzelmes versének kéziratát, nemcsak az öreg Petrovics mészáros bárdját, a Petrovies- család tagjainak fényképeit lázi, hanem őrzi és igazolja a du- navecsei nép büszkeségét és kegyeletét, — a mai ember megemlékezését és tiszteletét a régi nagy ősök iránt. Petőfi nem itt született, de emlékét régi mesék, családi házak mélyén őrzött történetek adják tovább. Ennek a foglalata ez a kis múzeum, mely, szerény emlékeiben mérhetetlen gazdaságot rejt. Az öreg Duna partján sétá-< lünk. Keressük a nyomait az ;ítí élt emberelmek. A parti fáld görcsös ágai épp úgy hajladoznak a szélben, mint amikor Petőfi Sándor hűtötte alattuk forró homlokát. Egy-egy összeszó- lalkozásuk után az öregekkel* ide rohant ki, hogy lecsillapítsa táncoló szívét a Duna parti hűs szélben, a hullámok monoton mormolásában. Szemünk a túlpartot kutatja, amelynek kékeszöld vonala a fák kopasz ágainak árnyképétől borzas. Balra a sekélyes parttal szemben az apostagi sziget fái között jár a szél. Jobbra az ereszkedő alkonyaiban villanylámpák sora gyűl ki. Segítségül arra, hogy fényében megláthassuk a jövendőt. Sztálinváros fényei, benne remegnek a Duna megcsendesedő hullámaiban, melyek éppoly bölcsen és szelíden hordozzák hátukon az emberi alkotások fényeit, mint a kigyúló csillagokat. óriás-műszerei kozott ségű elektromos áramot. Az intézet generátorai 800.000— 1,000.000 Volt feszültség előállítására képesek. Rövidesen elkészül egy négymillió Voltos, úgynevezett »nyomás alatti« generátor is. AZ ELMÉLETI jelentőségű eredmények később mindenkor hathatósan hozzájárulnak a technika fejlődéséhez. így alakul a ma fizikájából a holnap technikája! Képek a Kecskeméti FűldmSvesszövetkezet életéből A ma fizikája, a holnap technikája Atomátalakításí kísérletek ISMERETES, hogy az atomenergia felszabadításához a fizikusok többévtizedes kutatásai nyitották meg az utat. A ma fizikája, a holnap technikája — ezt igazolja a fizikai tudomány- egész fejlődése. A szovjet fizikusok kutatásainak nyomán 1954 június 27-én üzembe lépett az első, 5000 kw teljesítményű szovjet, ipari célokat szolgáló, atomenergiával üzemeltetett elektromos erőmű. Itt már nem kísérleti berendezésről van szó, hanem teljesen kidolgozott, biztonságos és gazdaságos ipari létesítményről, amely az atomenergiát békés célokra használja fel. HAZÁNKBAN IS folynak atomátlakítási kísérletek. Államunk lehetővé teszi, hogy évtizedes elmaradásunkat, melyet a múltból örökül kaptunk, megszüntessük és hazánkból — mely olyan kiváló tudósokat, mint Szilárd Leó, Lánczos Kornél, Wiegner Jenő, Teller Ede, Kármán Tódor, adott a világnak — ne kényszerüljenek tudósaink külföldre vándorolni, hogy tudományos munkájukat megfelelő körülmények között végezzék. Nálunk létesítették Közép- Európa legnagyobb, legkorszerűbb fizikai kutatóintézetét, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetét. Négy évvel ezelőtt még a csillebérci erdő fái zúgtak azon a helyen, ahol ma a gondozott utak mentén laboratóriumok, dolgozó szobák, könyvtárak, korszerű épületei emelkednek. A hatalmas kutatótelep még egyre épül, egyre bővül, hogy helyt adjon hazánk kiváló tudósainak mind szélesebben kibontakozó tudományos munkájához. AZ INTÉZET egyik legérdekesebb kutatómunkája az atomfizikai osztályon folyik. Itt emeletnyi magas generátorokkal állítják elő az atomátalakítási kísérlethez szükséges nagyfeszültA Kecskeméti Földművesszövetkezet nemcsak bolthálózatával segíti elő a dolgozók szükségletkielégítését, hanem azzal is, hogy a piacon elárusító bódékat állított fel, ahol a piacra járók válogathatnak az áruban. — A képen bemutatjuk a földművesszövetkezet piaci tejstandját, ahol értékesítik a dolgozó parasztoktól átvett tejet és tejtermékeket. A Kecskeméti I'öldművesszövetkezet a piacon zöldség- és gyű mülcsálvevő helyet is létesített. Itt átveszik a dolgozó parasztság áruját, a parasztembernek nem kell hosszabb ideig várakoznia, míg portékája gazdát talál. — A képen; Csorba István felvásárló almát vesz át a szövetkezet részére. A kutatóintézet úgynevezett »kaszkád-generátora« és gyorsítóberendezése. Magasfeszültségű elektromos áram előállítására szolgál. Az oszlopok tetején a hatalmas réztartályban az ionforrásul szolgáló rádióaktív anyag van. A bordázott oszlopok a nagyfeszültségű generátor szigetelő oszlopai. A mögöttük lévő sima cső a gyorsító. Az ionforrásból kilépő részecskék itt nyerik azt az energiát, mely a cső aljában elhelyezett anyag magjainak átalakításához szükséges. A nagy energiát a cső felső cs alsó vége közti fcszültségkülönbség adja. A cső felső végén 800.000 Volt, az alsón tetszés szerinti alacsony feszültség van. Az oszlopok közt az egyenirányító csövek láthatók,
