Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-15 / 12. szám
A fó műszaki előkészítés eredménye 99,7 százalékban elsőosztályú áru Közös erővel a halasi határ pusztító vadvizei ellen! (Egy jó kezdeményezés, amely követőkre vár) Aki az elmúlt nyáron a kiskunhalasi határt járta, elszörnyedve szemlélhette azt a hatalmas pusztítást, amelyet a vadvizek okoztak. Majd mindenütt térdigérő vízből aratták a gabonát r vagonok százait kitevő kukorica, burgonya, széna s egyéb termény ment tönkre. A pusztítást a rendkívül esős időjárás okozta. De megfelelő csatornák birtokában a kér elenyésző lett volna. Sajnos, az a nemtörődömség, amely évtizedeken keresztül elhanyagolta Halas és az egész járás csatornázásának kiépítését — vagy legalább a meglévő kevés csatorna rendben- tartását! — éppen tavaly bosszulta meg magát. Mert meg kell* 1 mondani: a csatornázás ügyének nem volt gazdája. A városi tanács folytonos pénzhiányra hivatkozott, ami csakugyan tény volt. De arra már aligha gondolt Valaki, hogy társadalmi erők megmozgatásával, a dolgozó parasztok kezdeményezéseinek helyes szervezésével és irányításával sokat lehetett volna tenni... A többi között különösen sok kárt okoztak a vadvizek a kiskunhalasi mezőgazdasági technikum tangazdaságában. Az 1950-es tagosításkor egybeszántott mélyfekvésű területek mind víz alá kerültek. A technikum igazgatósága — hasznosítva a múlt év keserves tanulságát — tervet dolgozott ki saját területén a vadvizek levezetésére. A terv a Sertéstenyésztő Vállalattal karöltve készült, amelynek egyik telepét tavaly szintén majdnem felvetette a víz. A közös lecsapolási terv szerint a csatorna a Sertéstenyésztő belső telepéről indul ki a fél- egyházi vasútvonal mentén keleti irányban a Halasi Tanyák nevű vasúti megállóig, majd innen északra kanyarodva a Dongéri csatornáig. A technikum ugyanakkor csatornát épít a vasúttal párhuzamos félegyházi földút vonalában is. így a csatornák nagyjából egy téglalap három oldalának irányában vennék körül a tangazdaságot. A munkák máris folynak: a félegyházi földút szakaszán ma is 20—30 munkása dolgozik a technikumnak. Mindézzel azonban csak egy kisebb terület mentesítése történik meg. Hogyan válhatnék a technikum kezdeményezése jóformán az egész halasi határ csatornázását megoldó üggyé? Aránylag egyszerűen. A technikum által épített csatorna ugyanis beletorkolik a szomszédos Paprika Antal Tsz birtokán lévő jókora tóba. Ebből a tóból egy régi, betiport és befüvesedett árok vezet a Dongéri csatornába. A termelőszövetkezetnek csupán az lenne a dolga, hogy ezt az árkot rendbehozza, 40—50 cm. mélységben kibővítse. S egy lépéssel tovább menve: ha mindehhez a környékbeli dolgozó parasztok segítségét is megszervezné a város, úgy két tekintélyes pusztarész: Bodoglár és Tajó is mentesülne a pusztító vizektől. A bodoglári népfront- bizottság már az ősz folyamán tervezett ilyesmit. Ezeket a terveket, tapogatózó, elszigetelt kezdeményezéseket kellene végre egy kézbe fogni és megvalósítani! A vadvizek levezetésén kívül mit oldana még meg a csatornázás? A város határában bőven található szikes talajok megjavításának lehetőségét. Mert mi volt eddig az évtizedes gyakorlat a mélyfekvésű földekkel? Az, hogy azokat rétnek, legelőnek hagyták. A mélyedésekben hosszú ideig álló hóié, esővíz leszivárgott s ott szódára találva feloldotta azt. A víz elpárolgásával visz- szamáradt a besűrűsödött szóda, a szik, amely foltokat alkotott s a művelésre alkalmatlanná vált a talaj. A tangazdaság földjein rengeteg ilyen szikfolt van. Most, az árkolás elvégzése után a technikum nagyarányú talujjavításba kezd ezeken a területeken. A foltokra termő-, vagy vad, de jő földréteget terítenek, erre pedig lignit-, vagy gipszpor következik, amely tudvalévőén a meszes-szódás szikesek legolcsóbb orvossága. Erre a célra máris* 140 vagon lignit- por é>3 80 vagon gipszpor van a technikum birtokában. A vadvizek elvezetésével ugyanezt a műveletet elvégezheti bármelyik termelőszövetkezet és egyéni gazda — s máris sokszáz holdat kitevő szikes parcella válik termővé. A mezőgazdasági technikum kezdeményezése sürgősen követőkre vár. Nem nézhetjük tovább tétlenül, hogy Kiskunhalas határában évek során át óriási dézsmát. sok vagonnyi terményt vigyenek el a vadvizek! A bajaezentistváni ezüstkalászos tanfolyamon A Hajai O ja i» j ú sző vctgtyár- iiau a készárutermelés három évi cikklistáját bogarásszuk. Az első, ami szembetűnik, — minden évben más és más szövetféleséget gyártottak. Az idén hétféle színű többtízezer folyóméter szövet 126 forint 50 filléres árban kerül a fogyasztókhoz. A gyártott termék jórészét, az olcsó férfikonfekció ruha készítéséhez adják. Egy hét muiva már hozzákezdenek a nyáron kedvelt pasztellszínű szövetek gyártásához. Mivel ez új gyártmány, ez nemcsak új technológiát, hanem részleges átszervezést is kíván, de úgy, hogy a termelésben ne legyen fennakadás. Erre vállalkozott az üzem műszaki gárdája Sebestyén János főmérnökkel, s az üzem lobbi dolgozóival egyetemben, amikor megígérték, hegy az első negyedévben terven felül 1000 méter kasha, 1000 méter lódén anyagot készítenek, s a gyártott termékek 97 százaléka első osztályú lesz. A műszaki intézkedési tervben — mely közös munka gyümölcse — helyesen a . gépi munka növelése a íőfcladat. Ez teszi lehetővé a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését. A fonódéban például az ötös és hatos kártológépeket már átalakították finom fonal készítésére. Ha a hatos szelfaktor gépet beállítják, — ami rövidesen megtörténik, — naponta 600 kiló áruval növelik a termelést. A tépőgépek átalakításával a tépésből származó szálakat 15 százalékkal növelik. A farkasokéban egy keverő tartályt átalakítanak, s ezzel biztosítják a szövet víz-, olajtartalmát. Ezenkívül a hulladéknál két és fél tonna anyagot takarítanak meg, aminek értéke 50.000 forint. A szövődében Horváth és Korpo- nai elvtárs újításával a szálsebességet növelik. Haffenser, Juhász és Dávid elvtárs újításá*, a szálvisszakereső automatát tiz gépre felszerelik. Ennek az újításnak rajzát Szovjetunióba s kivitték. Eick az intézkedések azonban még nem elégségesek az olcsóbb termeléshez. A napi munka ezeregy megoldatlan kérdést tár a műszáki vezetők elé. Ennek megoldása sok ötletességet, leleményességet követel. Ebben nincs hiány. Január hó 11-én Petrovics János műszakvezető így szólt Sebestyén János főmérnökhöz: — Nincs gőzünk, ezért rosszabb a szövet minősége az előírtnál. — Tegyétek félre ennek a gyártását. S olyat készítsetek, amihez kevesebb gőz kell — a lódenhez. Nyugodtan és bizakodva dolgozunk Vállalatunk dolgozói az ó-évi terv befejezése után azon igyekeznék, hogy továbbra is megtartsák, sőt túlszárnyalják az ó-év termelési eredményeit. Több dolgozónk igyekszik ebben a nemes versenyben megelőzni a legjobb sztahanovistákat. Kóbor István például az utolsó dekádban 162 százalékot ért el. Nyomában halad Gabelics István, Nagy József, Miskolczi Hezsö és Dubóczki Ferenc. A szélsőséges időjárás nem gátolja a mi termelő munkánkat. Mindenütt nyugodtan dolgoznak, mert a meleg teli ruha, csizma, kesztyű, amit a vállalat juttat, könnyebbé, kellemesebbé teszi a szabadban való munkát. Ezenkívül a forgalmi irodában (ahol a kocsik beosztása történik), egész nap forró tea áll a dolgozók rendelkezésére. Nyugodtan és bizakodva dolgozunk az új évben és igyex- szünk az élüzemi címet elnyerni. Kiss Fcrencné, Baja, BELSPED. — Helyes, így csináljuk. De még szeretném megmondani, hogy új technológiával kísérletezünk, hogy kisebb hőmérsékleten is jó árut tudjunk gyártani — volt a válasz. — Prót(áljátok meg, ha jó lesz, a továbbiakban az új technológiával dolgozunk. A szövődében Haffenser Ferenc mondta el termeléssel kapcsolatos észrevételét; — Száraz hideg van s ez gátolja a szövést, rideggé teszi az anyagot. Langyos vizet kellene rá permetezni. — Egyetértek vele, csináljátok úgy — hangzott a válasz. Hosszú lenne felsorolni ezeket az apró jelenségeknek tűnő beszélgetéseket, amelyek valóban megteremtik az alapját az olcsóbb, jobb termelésnek. Ha már így belemélyedtünk a termelés ügyes-bajos dolgába, nézzük meg, hogyan alakult a termelés, megvalósulnak-e a ver- senyvállalások? A terv- és statisztikai osztályon Farkas elvtárs elém tolja a kimutatásokat, melyről a következőket olvasom: készáruter- melés január 1-től 10-ig 106.2 százalék folyóméterben, értékben 105.1 százalék. — És a minőség? Nem válaszol, hanem telefonon megkérdezi a meot. A következő választ kapjuk: a vállalt 97 százalék helyett 99.4 százalékban gyártottunk első osztályú árut. Ezt az eredményt továbbra is tartani fogjuk. — Tudnának több szövetet is gyártani? — Igen — válaszol Farkas elvtárs. Csak egy dologhoz kérünk segítséget a felsőbb szerveinktől. A jobb szénellátáshoz. Mivel az országos energiahálózatba vagyunk bekapcsolva, gyakran van nálunk üzemzavar. A számítások szerint öt percnyi kiesés 30 méter szövetet jelent népgazdaságunknak. A gyakori áramkiesés következtében az első tíz napban 500 kilométer lazaanyag és 400 méter szövettel gyártottunk kevesebbet. Való igiur, a szén minőségén semilyen műszaki intézkedés nem segít. Ha a dudari bányászok is úgy akarják, hogy több szövet kerüljön ki az üzemből, akkor jobb szenet adnak a vállalatnak. Itt pedig több és jobb minőségű szövettel válaszolnak. Már észrevehetően hosszabbak a napok. Szürkületkor megélénkül a kecskeméti nagyposta hátsó bejárata. Minduntalan érkezik hol egy gyalogos, hol egy kerékpáros postás. Táskájuk most könnyebb, mint reggel a kiinduláskor volt. Már háromnegyed, hat és hat óra között indulnak ki a külterületre és legtöbbször súlyosan megrakott táskával. — Néha 10—14 kilométer távolságot kell megtennie a várostól egy-egy külterületi postásnak — mondja Vörös István, aki elsőnek érkezett vissza körútjáról. — Bizony nehéz dolga van. Tavaly sokszor történt, hogy a gazda befogott a szánba és a köve sutra, vagy a buszmegállóhoz vitte »vendégéi« — o postást, mert gyalogosan beleragadt volna a sárba. Megkérdeztem tőle, honnét tudja ezeket ilyen pontosan, mert úgy látom, hogy a városban kézbesít. — Egy év óta valóban a városban kézbesítek, de azelőtt körülbelül négy éven át én is a tanyákat jártam. Jól tudom, milyen egy tanyai postás élete. —. Néha közelharcot kell vívni a kutyákkal — vágott szavába Nagy Gábor, aki már leszámolni A BA.IAS/KNTISTVAM -skolu egyik tantermében a padsorokban már ott ülnek a hallgatók. Megtelt velük a terem. Gilián Péter az első padsorokban vastag könyvben lapozgat. Az ezüstkalászos tanfolyamok tankönyve van előtte. A megindult tanfolyam tizenkettedik előadására kerül .sor ma este. Le- dényi Lajos állatorvos az előadó, aki az állatbetegségekrő., azok felismeréséről tart előadást. A tanfolyam tanrendjében 24 óra a növénytermesztéssel foglalkozik, négy előadás az állategészségügyről szól, négy óra pedig az állattenyésztés fontosságát és jelentőségét inmerteti. A hallgatók vegyesen: öregek és fiatalok. Tanácstagok, a népfront-bizottság, a körzeti gazdakör, a legeltetési bizottság tagkészült. Alacsony termetű, kerek, almapiros arcáról nyugodtság és lóság sugárzik. — Nem is olyan régen — folytatja — talán két- három hete történt, hogy kézbesítéskor egy kutya nekem ugrott és kiszakította az új nadrágom. Azóta gazdája kötve tartja. A kutyákkal és ag időjárás viszontagságaival való vívódás nagyban hátráltatja munkánkat. Ma például két hely kivételével a körzetemhez tartozó minden házat meglátogattam és fél ötre l issza is jöttem. No, de nem mindennap van ez így. Vannak könnyebb napok is. — Hogyan fogadják tunyán a postásokat'.' — Amikor levelet viszek egy- cgy szőke, vagy barna leánykának szíve választottjától, vagy pénzt egy-egy családnak, bizony szeretettel fogadnak, néha még meleg étellel is megkínálnak, s mitagadás jól is esik a szeretet, a szíves kínálás. Több helyen már »családtagnak« tekintenek, sőt »fiúknak« neveznek. Milyen távolságra van a legtávolabbi kézbesítési hely? — Tizenhét-tizennyolc kilóméterre. Előfordult, hogy a lajosmi- zsei és a nagykőrösi határból vonattal jöttem vissza, mert vagy a jai, élenjáró dolgozó parasztok. Maros János élenjáró dolgozó paraszt Is itt van közöttük. A HALLGATOK FLOTT fűzet, ceruza. Figyelemmel kísérik az előadást, jegyzeteket készítenek. Kiss Antal, a Micsurin agronómusa az iskola fekete táblájára rajzolt képekkel teszi szemléltetővé az előadást. Negyvenötén jelentkeztek az ezüstkalászos tanfolyamra. De volt már, hogy százötvenen is hallgatták az előadásokat. — A szakemberek előadásai színvonalasak, mindvégig lekötik érdeklődésüket. Az előadások nem iskolaszerűek. Az egyes előadásokat kérdések, az azokra adott válaszok, baráti beszélgetések színesítik. A tanrend alapján a hallgatók felkészülnek előre kérdéseikkel. kerékpárom romlott el útközben, vagy pedig olvadáskor a sáros úton lehetetlen volt a közlekedés. Ha nem csizmában járnék, bizony néha a nagy sár még a lábbelit is lehúzná lábamról. Milyen a ruha és a cipőellátmánya? — 1951 óta vagyok szolgálatban és ezalatt kaptam, egy nyári és téli ruhát és egy pár bakancsot. A ruhaellátás két évenként esedékes, úgy hogy ebben az évben ismét megkapom a ruhajárandóságomat. A talpalás miatt van csak panaszom, mert a sok látástól gyorsan kopik a cipőnk talpa. Megbecsüllk-e. munkájukat? — Már két esetben kaptam jó munkámért díszoklevelet. Legutóbb 1954 április 4-én. Három ízben pénzjutalmat. Igaz az ösz- szeg nem volt nagy, de minden alkalommal kellemesen lepett meg, örültem neki, mert a munkám megbecsülését láttam ben- be, no meg azért is, mert pillanatnyilag kisegített a pénzszükségből. Elbúcsúztam a »postásbácsík- tól«, mert elszámolásukat nem akartam zavarni, hiszen sokféle küldeménnyel és pénzzel dolgoznak, K. M. hogy gyakorlati munkájuk egyes eseteinek bővebb magyarázatát kapják. Jó ez így, mert semmi sem kerülheti el figyelmüket, kielégíthetik tudásvágyukat, bővíthetik ismereteiket. Varga Károly füzetében öt kérdés is sorakozik egymás után. Fel is teszi őket, mindenkit érdekelnem az arra adott válaszok. Sokse- vics József, a legeltetési bizottság elnöke is feljegyezte, hogyan lehetne megszüntetni a legelőkön a mételykór fellépését. Melléje is jegyzi a választ: meszes, vagy rézgálicos vízzel kell öntözni a legelőt, fertőtleníteni ke! V a pocsolyákat. A HALLGATOK kérdései így elevenítik az előadásokat, így kerülnek közelebb gyakorlati tapasztalataik az elmélet megismeréséhez. így vetődnek fel újabb és újabb kérdések is, mint Palkovics Mátyásé, aki a különböző lóbetegségekről, azok felismeréséről is szeretnének előadást hallani. Ha már itt tartanak, többen is felvetik, bővítsék az előadások óraszámát. Szinte egyöntetű a kérés: legközelebb mikroszkóppal tartott előadás ismertesse és mutassa be a betegségeke. előidéző bacillusokat. örülnek a válasznak, annak, hogy a legközelebbi órán mai- sor is kerül rá. Sztrikinác Ferenc több fajta tehén tejét is el fogja hozni, vessék azokat i> mikroszkópi vizsgálat alá. NKM JELZI CSENGŐ az óra végét. Csak az óramutató szaladt neki az éjszakának. A jegyzetfüzetekbe újabb és újabb sorok kerülnek. Mikor a ma est tanfolyamnak mégis vége szakad, ez még nem annyit jelent, hogy mindenki hazafelé igyekszik. Nem! Hallgatók és előacó tovább beszélgetnek. Egy-egy most felmerült kérdés még na gyón áhítozza a feleletet. Mikor aztán mégis kifelé indulnak, valaki megjegyzi: — Amennyit tanulsz, annyit érsz. A BAJASZENTISTVANIAK ezt felismerték, s most tanulnak, képezik magukat, hogy annak egy egész ország lássa ma ;r hasznát. T A A \r A I I* OLTÁSOK
