Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

v ftlegjirfaliu (czták a jó erednuatgeket elért termel&fzo vetkezeti építési brigádvezető ke t

1 bajai járás DISZ fiataljainak tiltakozása

A bajai járás DISZ-tifkárai az elmúlt napokban megtartóit értekezletükről az alábbi tiltakozó táviratot küldték az Országot Béketanácsnak:

»Mi, a bajai járás DISZ-fiataljai, tiltakozunk a Wehrmacht feltámasztása ellen. Nem akarjuk, hogy egy újabb szörnyűséges háború a magyar ifjúság legjobbjait áldozza a háború vérzivatá- ráriak. A magyar fiatalok békében akarnak élni, dolgozni és építeni. A bajai DISZ-tilkári értekezlet, mely a bajai járás fiataljait képviseli, mély felháborodással fogadja a nyugati háborús uszítok mesterkedéseit, a két világháborút felidéző német háborús gyujtogatók újbóli felfegyverzését!«

A bajai járás DISZ-vezctói.

JjaLáa az áj évhen sikerül

A NAPOKBAN a Megyei Tanács Végrehajtóbizottságának Mezőgazdasági Igazgatósága megjutalmazta a jól dolgozó termelőszövetkezeti építési brigádvezetőket és járási építési előadókat. A megye termelőszövetkezetei 128 százalékra teljesít élték 19b4 évi építési tervüket december 1-ig. Ez az értékelés az .általános tervteljcsítés alapján szülelett, mert vannak egyes termelőszövetkezetek, amelyek elmaradtak, mások viszont a helyi anyagok felhasználásával, a munka jó megszervezésével jóval túlteljesítették tervüket.

A LEGTÖBB eredményt a Városföldi Dózsa Termelőszövetkezet építési brigádja érte el Hegedűs István vezetésével. A négytagú brigád 1949 óta 536.000 forint értékű beruházást hajtott végre. Ebből 161.000 forint állami hitel volt, a többit saját erőből fedezték. Építettek ez idő óta egy 600 köbméteres betonsilót, egy 50 köbméteres beton víztárolót, 600 férőhelyes juhMinden állam jelentős bevételi forrása az adó. Csak nem minden állam gazdálkodik vele a dolgozók érdekeinek megfelelően. A kapitalista államokban az adó a kizsákmányolás egyik fő eszköze, a szocialista államban pedig a dolgozók forintjaiból befizetett adó az egész nép jólétét, felemelkedését szolgálja. Itt van például a mi községünk is. Ebben a negyedévben kezdődött meg 245 ezer forintos beruházással a községi kultúr- ház építése is. Amit tehát a község lakossága az év folyamán adóba befizetett, annak nagyrészét visszakapja az új járdákban, a kultúrházban, a megjavított kutakban, stb.

Ezt érezték a község dolgozó parasztjai, adófizetői, amikor határidő előtt, december 23-ig gyekeztek eleget tenni adófizetési kötelezettségüknek, úgyhogy ezen a napon jelenthettük felsőbb szervünk felé, hogy 101.2 százalékra teljesítettük adófizetési tervünket.

A jó eredmény elérésében komoly szerepe volt a pénzügyi illandó bizottságnak és elnökének Bogáromi Istvánnak, aki jól szervezte és irányította a bizottság munkáját. Az állandó bizottság a tanácsválasztások ideién sem feledkezett meg az ön- icéntes adófizetésre való mozgósításról és ennek eredménye lett, hogy ebben a negyedévben mintegy 4700-an fizettek adót s ezek közül 4000-nél többre tehodályt, 60 férőhelyes tehénistállót, 400 férőhelyes sertésszállást, 700 négyzetméter gép és kocsiszínt, 38 férőhelyes sertés- íiaztatót, 15 vagonos górét, 14 lakást állítottak helyre, négy lakást újraépítettek, amelyek a tűzvész áldozatai lettek.

Hegedűs István meghatódva vette át a pénzjutalmat és elmondotta, hogy bizony voltak nehéz esztendők a termelőcsoportban, de leküzdötték a nehézségeket és a közös összefogás erejével érték el ezeket az eredményeket.

A TÖBBI építési brigádvezetők 1000 forint jutalmat kaptak. Jutalmazták Majzik Gyulát, a Kerekegyházi Dózsa Tsz brigádvezetőjét, a Solti Szikra Termelőszövetkezet brigádvezetőjét, Szintai Istvánt, a Solt- vadkerti Uj Alkotmány Termelőszövetkezet építési brigádvezetőjét, Müller Istvánt, a Tompái Szabadság Termelőszövetkezetben Tóth Jánost, a Fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben

hető azoknak a száma, akik önkéntesen, minden felszólítás nélkül tettek eleget kötelezettségüknek.

Egyik igen fontos feltétele volt tervünk teljesítésének az. hogy Csapiár Gyula, a pénzügyi csoport vezetője gondoskodott arról, hogy a könyvelés naprakész állapotban legyen s ennél

Szomolai Istvánt, a Csátaljai Budai Nagy Antal Termelőszövetkezetben Kocsis Gábort, a Fü- löpjakabi Alkotmány Termelő- szövetkezetben Bertus Antalt, a Madarast Dózsa Termelőszövetkezetben Forczek Jánost.

A JÁRÁSI építési előadók közül jutalmat kapott: Bédics Máté (600 forint), a bácsalmási járás építési előadója, Tóth Béla (600 forint), a kiskunhalasi járási építési előadója, Zakar József, a kecskeméti járás építési előadója és Vida Sándor a kun- szentmikiósi járás építési előadója 500—500, Kis Sándor a kiskőrösi járás, Illés József a bajai járás építési előadói pedig 400— 400 forint jutalmat kaptak.

Jutalmazták a Mezőgazdasági Igazgatóság beruházási osztályának dolgozóit is.

Pesir István elvtárs mezőgazdasági igazgató a jutalmak átadásakor rövid beszédében újabb eredmények elérésére buzdította a termelőszövetkezetek építési brigádvezetőit.

fogva minden nap tisztán láttuk, hogy kik a hátralékosok.

De az adottságok is megvoltak a tervek teljesítéséhez. Dolgozó parasztjaink minden eszközt megragadtak arra, hogy jövedelmüket növeljék. Egyedül szőlő- vesszőeladásból 311 ezer forint jövedelmet szereztek az idén.

Vízin Gergely, VB-elnök.

NEHÉZ huzamosan — két- három perc — szót váltani Vörös Mihállyal, a Kecskeméti Gépgyár egyik legjobb zománcozójá- val. Mégis szakít egy kis időt a baráti szóra.

KEDÉLYESEN indul társalgásunk és a mandulavágású, soványarcú fiatalember mindazokat mondja el, ami most jelen pillanatban őt legjobban érinti. Az idei év neki is, mint még sok másnak, örömet hozott. Menyasszonyával — aki szintén a zománcozóban dolgozik — már megvették a hálószobabútort 7500 forintért. Igaz, egy kicsit összehúzták magukat, kevesebbet költöttek szórakozásra, de a bútor már megvan. Közbe-közbe ruha is, meg cipő is került — igaz, a tervezettnél kevesebb. No, nem baj, majd pótolják jövőre. Bár, ahogy mondja, fontosabb tervük van: — Szeretnénk összeházasodni, de sajnos, nincs

1 alias. Tudja, ilyen magamfajta ember 8000 forint lelépést nem tud adni. Szüléimhez nem tudunk menni, mert 20 kilométerre laknak. Onnan fáradtságos lenne bejárni. Meny asszony o'- méknál négyen vannak, oda sem mehetünk, így hát várunk. De nehéz dolog, tudja-e? — S ezzel vagy tizedszer a kemencéhez rohan, felveszi az azbesztruhát, kesztyűt, védőszemüveget és a kemencéből kivett 750 fokos izzó kádra szórja a zománcpúdert, majd visszajön.

— Hát addig, amíg lakás nem lesz, ha nem ruhára takarékos- kodnak, mit vásárolnak?

— Konyhabútort, meg egyén háztartáshoz szükséges apróságot. Talán tavaszra, valahol csak kapunk lakást olcsóbbért is. Addig pedig dolgozgatunk, mert a forintnak ezer a helye.

AZ ŰJ ÉVTŐL ő és menyasz- szonya egy csinos kis lakást vár. Hogy ez meglegyen, meg odaadóbban, még szorgalmasab ban dolgozik, hogy a sztahanovista oklevél mellé a jelvény, vagy a gépipar kiváló dolgozója cím is odakerüljön, ö a tettek embere. Novemberben Is 137.1 százalékos termelés mellett 70 i százalékban elsőosztályú kádat zománcozott. A napi norma IP kád, ebből legtöbbször 14—18 elsőosztályú. Lehet, hogy a felszabadulási műszakban eléri a 86 százalékos minőségi kihozatalt is, mert már egyszer megmutatta, hogy erre is képes.

Időjárásjelentés

Várható időjárás szombaton estig: Változó felhőzet, néhány helyen kisebb havazás. Időnkén: éiénkebb északi-északkeleti szél. Az éjszakai lehűlés erősödik, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz 3— mínusz 6 fok között, egyes helyeken minusz 6 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet minusz 2—plusz 1 fok között.

A Kerekegyházi Gépállomás csatlakozott megyénkben elsőnek az RM dolgozóinak felhívásához

A kecskeméti járásban az elmúlt hetekben a Lajosmizsei és Kerekegyházi Gépállomásokat egyesítették. A két gépállomás együttes erővel kezdi az új évet Kerekegyházán, ahol az ősszel épült egy új, korszerűen felszerelt javítócsarnok, több gépszín és hamarosan befejeződik a munkásszálló építése is.

A kezdeti nehézségek ellenére a december végéig betervezett erő- cs munkagépek kijavítását határidőre befejezték és december 30-án a gépállomás kommunistái összeültek, hogy megbeszéljék, milyen munkafelajánlásokkal készülhetnek legméltóbban hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára. A megbeszélés eredményeként elhatározták: csatlakoznak a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak felszabadulási verseny- felhívásához cs párosversenyre szólították a szomszédos Jakabszállási Gépállomást.

A versenypontokat előbb párttaggyülésen, majd termelési értekezleten terjesztették a dolgozók elé, akik egyhangú lelkesedéssel vállalták annak megvalósítását. Többi között vállalták, hogy éves tervüket 105 százalékban, ezen belül tavaszi tervüket április 4-ig 80 százalékban teljesítik. A tavaszi simítózást, szántást, kultivátorozásl és a korai vetéseket március 20-ig befejezik.

A téli gépjavításhoz szükséges alkatrészek egy részét saját műhelyben állítják eló és ezzel 20 százalékkal csökkentik a javítás költségeit. A munka jó megszervezésével, határidő előtt brfejezik a téli gépjavítást és .segítenek a termelőszövetkezetek gépeinek megjavításában.

A gépállomás felajánlásában szerepelt az új agrotechnikai eljárások népszerűsítése úgy a termelőszövetkezetekben, mint az egyéni gazdaságokban. Eeélból a termelőszövetkezetek területén 100, az egyéni gazdaságok területén 200 kataszter! holdon vetik négyzetesen a kapásokat és mindkét szektorban összesen 300 holdon alkalmazzák a pótbeporzást. A termelőszövetkezet és egyéni parasztok kapcsolatának kiszélesítése érdekében a termelőszövetkezetek rendezvényeire és az agrotechnikai bemutatókra meghívják a környékbeli egyénileg gazdálkodókat is. A termésátlagok növelése érdekében az eddiginél sokkal nagyobb segítséget nyújt gépeivel az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. A gép- kapacitás 60 százalékát egyéni gazdaságokban használja ki.

Soltvadkert teljesítette negyedik negyedévi adóbevételi tervét

SÁNDOR ÁNDR iS:

„KIS LAK ÁLL A NAGY DUNA MENTÉBEN..."

— Dunavecaei séták Petőfi nyomában —

TTT ÜLÖK a százötven- éves nyárfa alatt, hol ö szokott tanyázni. Fölöttem susognak a levelek, Róla beszél a fa; — szent fa ez, szellem lakik benne. Kútfő. Áldozati hely.

Áhítattal közeledjél hozzá, ó vándor s áhítattal nézd a képet is, melyet szemed befog. A zöld füvet, a bólogató fűzfákat, a folyam ezüst tükrét, kölyök-üstö- két elszórt zátonynak, a sziget dús lombruháját, a sztálin- városi-pentelei part sárgás löszfalait, a cikázó fecskéket s az égbolt kék sátorát.

Ezt ö látta valaha, az Ö tekintete szentelte meg örökre.

Szél támad s megzúgnak a fák, rezegnek a nyárfaievelek.

így hallotta, így hallgatta Ű is.

Róla beszél a fa, Róla, ki ifjú volt és sudár, mint akkor maga a fa; kiből úgy sugárzott a halhatatlanság, hogy egy csipetnyit átadott belőle a fának; vénséges vén, széles törzsű fa.

Érts a szóból, értsd, mit mondanak a levelek;

»Nézd azt is, amit ö nem láthatott még, amit a túlsó parton két kezed emelt s tett részévé a tájnak. Nézd a Vasmű kéményeit, az égbetörőket, a nagy- olvasztó vaskolosszusát, a mél- tóságos széntomyot s a szélben lengő füstlobogót. Most te látod ezt s tudd meg, veled együtt Ö is, a halhatatlan, a látó. Él hát a tő, melynek sarja s megújuló oltása volt. Ö, él s makacsul növel új hajtást a tő, mint ezer éve is mindeddig, — e partok, síkságok s dombok nem fáradó népe.«

Ili ÁLLOM, mit mondtok, rezgő nyárfalevelek. Igen, ott az én városom. Fogadd be a szemben épült várost megszentelt panorámádba, Szellem, százados nyárfa szelleme, eleven látnok, örökkön lobogó láng, Petrovics mészáros fia, Petőfi Sándor!

•

Ezzel a furcsa, rímtelen vallomással kellett kezdenem.

Ott költöttem a nyárfa alatt, a vecsei Duna parton, ahol Petőfi e sorokat írta;

»Messze, messze a világ

zajátul

E kis faluban,

Itt kívánok élni én ezentúl

Csendben, boldogan.«

Megmagyarázhatatlim érzés Dunavecí ín járni. Bab' nás egy dolog: rég elporladt család él ebben a kertes, fűzíaicmbos kálvinista faluban. Meghaltak rég s a sírjuk sem itt van, mégis élnek, beszélnek s pletykálnak róluk, mint annyi másról, ki testben itt jár ma is.

TJETROVICS mészárosékról van szó.

Mert — hogy a faluban élő szóbeszédet közreadjam — ennek a Patrovicsnak, ki Nagy Páltól bérelte a község kocsmáját és mészárszékét, két fia volt. Az ifjabbal nem volt semmi baj, az becsületesen folytatta apja szakmáját, hanem az idősebb, a Sándor...

A históriát, mint eleven szóbeszédet, egy lakatostól hallottam először, ki nemrég még dunavecsei földművesgyerek volt. Akkoriban emelték a Május 1

utca végén a felvonulási épület (tudniillik Sztáünvárosban), az akkor még csak tervekben élő Bartók Béla-kultúrház építésvezetőségének irodáját. (Azó a már eltűnt a felvonulási kunyhó, csak a kultúrház áll és működik.) A vecsei fiatalember ott szerelte a zárat az építésvezetőség ajtajára. Arról beszélgettünk, hányán jöttek Vecséről Sztálinvárosba dolgozni. Mondotta, sokan, valahogy nincs maradásuk otthon a vecseieknek.

— Petőfi is úgy volt — mondotta. — Becsavarogta a világot. Haragudtak is az öregek, s még jobban az apja... Nem akarták beengedni, mikor hazajött.

— Pedig vágyott haza — feleltem. — Milyen szép vers a »Kis lak áll a nagy Duna mentében. ..«

Meglepetten felém fordult;

— Hát maguk is ismerik? Tudnak róla?

Olyan őszintén rámcsodálkozott, mintha valamelyik szomszédjáról tudtam volna részletes adatokat. Már akkor megkapott: a dunavccseieknek annyira sajátjuk Petőfi, hogy a világtól elvitatnák? Vagy talán több nekik: Dunavecse, mint ez: világ- irodalom.

lyt ÁSODSZOR meg akkor csapott meg a halhatatlanságnak ez a közelsége, amikor Gyuri bácsival, a kertésszé mentem át Penteléről Dunave- csére, csónakon. Lefelé vitt e víz, nem sokat kellett erőlködn; az evezővel s az öregnek különben is jókedve volt, mert indulás előtt ittunk egy kicsit. Azt bizonygatta az öreg, hogy ő Petőfinek leszármazottja. Valamilyen oldalágon. El is mondotta, hogyan, de bevallom, nem értettem, mindig hadilábon álltam a családfák bonyodalmaival. így aztán ellenőrizni sem tudtam, igaz-e a rokonság vagy sem. de annyi szent, hegy az öreg, élete sorsát mesélve, ott a Duna közepén, így idézte apját:

— Mondta is az apám: te if olyan gazember leszel, mint az a komédiás, világcsavargó Sándor bátyád!...

S diadalmasan nézett rám. Mivelhogy neki Petőfi — »Sándor bátyám«. S Petőfivel együtt, egy lapon »gazembernek«, »csavargónak« lenni — olvan dicsőség, mellyel a világ minden kincse sem ér fel.

így aztán — megvallom — én is olyanformán szoktam átjáró gatni Dunavecsére, mintha Pe‘.- rovicsékat látogatnám, vagyis inkább »csavargó, k médiás« (Folytatás a 4. oldalán)