Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
> rÖiiizapilLantás az elmúlt esztendőm Vegyük surra az. elmúlt év egy-két eseményét, elevenítsük fel az 1944-es év lezáródása után az újév mesgyején megyénk életének egy-két jelentősebb eseményét. Jobbra; Soha ilyen határozottan még nem nyilvánult meg megyénk ben a kultúrforradalom eredményessége, mint az elmúlt könyvhéten. A megnövekedett vásárlási kedv, a magyar és külföldi szépirodalom, a szakirodalom iránti érdeklődés egyik döntő jele, hogy hatalmas könyvmeny- nyiség cserélt gazdát. Balra : A vén Duna végig megyénk határán egy évszázad óta nemlátott hatalmas árvízzel fenyegette betakarításra váró termésünket. A Duna menti dolgozók, az egész ország összefogása, kormányzatunk lehetetlenséget nem ismerő, gyors és áldozatkész segítsége azonban megfékezte az áradatot. Balra: A mezőgazdasági kiállításon kormányprogramunk mezőgazdaságfejlesztő erőfeszítéseinek első nagyszabású eredményeit ismerhették meg megyénk dolgozói is. Sok termelőszövetkezetünk, majd mindenik állami gazdaságunk és számtalan más, megyei egyénileg dolgozó paraszt vett részt a kiállítók között, mutatta be a mezőgazdaság fejlesztése terén elért eredményeit. Jobbra: Ebben az esztendőben ünnepelték megyénk dolgozói községeink, városaink felszabadulásának tizedik születésnapját. Képünkön egy, Kecskemét felszabadulásának napján született kis úttörő: Kanyó Klára, édesanyjával megkoszorúzza az elesett szovjet hősök sírját a kecskeméti temetőben. Jobbra; Népünk egységének, nemzeti felbuzdulásának nagyszerű bizonysága volt a novemberi tanácsválasztás. Képünkön a nép egyik jelöltje, Gáspár Benjámin, kis- kumnajsai dolgozó paraszt, a jelölőgyúlések idején átveszi a »Mintagazda« jelvényt. Balra: Számtalan ki&cbb-nagyobb léte sítmény, új építkezés, alkotás jelzi tervünk teljes ülésének útját. Ezek közé tartozik az 1954- ben felavatott vaskúti községi sportpálya is. A kép az újonnan épült lelátót ábrázolja. ■Ml «■Ú fiukat, a huszénnégy éves Petőfi Sándort, akinek ifjú lelkében úgy teremnek a versek, mint hullámzó mezőn a pipacs és a búzavirág. * ILYENKOR júniusban úgy nyúlik a szotyola, mintha húznák. Biz'isten: ránézel, épp csak elfordulsz, aztán visz- sza, — s akármi legyek, ha nem látod máris magasabbnak. Az akác is most virágzik, — leg- alábis Vecsén, mert minálunk Sztálinvárosban elvirágzott, eloszlott az édes illat. De Duna- vecsén még fehér pompájukban díszlenek az akácfák, illatuk ott leng a kertek között. Kihányta tömzsi, szakállas fejét a búza, szőkén és nőies lágysággal ring a rozs karcsú, magasra nyúlt erdeje. Mögötted muzsikál, zeng, csattog az erdő, az igazi, rigó és fülemüle énekel benne, a tisztásokon poszméh és dongó szólaltatja a nagybőgő mélyhangú húrjait. Előtted meg kitárul a legelő, hol ezernyi tücsök hangversenyez, válaszul az erdő koncertjére. Pirosló. pipacs tarkítja a zöld füvet, mint elszórt kalocsai paprika: mezei pocok szaglász a levegőbe s nekiiramqdik, magán érzi a felhők magasában keringő réti sas szemét. Amott, a cserény közelében legelész a gulya, idehalltk a koibhipulasa s a fürge puli-vakkantás; kútágas körül ellustulva heverész a kon- da, ül a kanász is és csöndesen farag. |GY LÁTTA EZT Petőfi is, mikor száztíz esztendővel ezelőtt megérkezett, s végigment ezen az úton. »Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelegve űz tündér játékokat, — Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!« Ezen az úton... Egész úton hazafelé azon gondolkodván... — hiszen ki ne tudná min?! Ilyenforma volt az időpont is, délelőtt tizenegy óra tája. Most is látod, amit ő látott akkor. Beérsz á faluba, végigmegy a görbe utcákon, fehér, nádfedeles házak között és eléred a fehérfalú református templomot. Ez akkor is állt, — a tizennyolcadik század közepén emelték, császári engedély nélkül, — s körötte is áfitak a dús- lombú fák, mint vállvetett testőrök. S a liget túlsó oldalán majdnem a templomig nyúlik a papiak, — Bállá István nagy- tiszteletű uram lakott itt, Petőfi barqtja. Búira pedig az első világháborús bősök emlékművét láthatod. Ennek a helyén egy jus ház állt, egy kis lak, — igen, ae. 9 kis lek! A KIS LAK a nagy Duna mentében. A községi kocsma és a szoba, hol Petrovics István családja lakott. Az emlékezés fonala most úgy folytatódnék, hogy Petőfjitt megállt, leszállt a kocsiról és.., Nem így történt, Dömök néni? — kérdezzük meg özvegy Dómok Sándornét, akinek nagyanyja Pető Mihály asztalos leánya volt, Petőfinek kortársa. — Nagymama sokat mesélt róluk... Mert az ő édesapja, Pető Mihály, itt lakott az Otthon-moziban. Ahun most a mozi van. Aztán oda járt Petőfi ko- rpázni az asztaloslegényekkel. Azért is lett Petőfi. Mert tudja, nem úgy hívták, az apja Petro- vics volt... Szóval, mikor Petőfi megjött, nem mert hazamenni. Mert nagyon haragudott reá az apja. Hogy annyit csavarog és nem tanúi tisztességes mesterséget... így aztán elkerülte a szülei házát és egyenesen bement a papiakba, Szűcs Jánoshoz, a rektorhoz. Osztán megkérte, hogy elrejtőzhessen, míg az édesapja valahogy megenyhül iránta. No, akkor a rektor helyet adott neki, kínálta borral, aztán hívta barátait, azt a tanítót, Bernolek Somát, meg Fülöpöt, az akkori jegyzőt.., 'P'ÜLÖP György dunavecsei •*- jegyző... ö az, igen, aki a túladunai népfölkelést szervezte negyvennyolcban és járt odaát is, Dunaföldváron, meg Pe.ntelén! A vecsei tanácsházán most is ott áll az emléktábla: ViláSQS után alig három héttpl innen hurcolták el Füíöp Györgyöt az osztrák katonai rendőrök és még aznap kivégezték. — ... meg Bállá István tisz- teletes urat. Akkor ezek átmentek Petrovicsékhoz, beszéltek az apjával és az anyja sírni kezdett. Megvitték a hírt Petőfinek, hogy hazamehet. Tárt karokkal, szeretettel fogadják. így aztán hazament. De ott nem lakhatott, kicsiny volt a hely. Akkor szerezték neki a szobát Nagy Pálnál, akitől a kocsmát és a mészárszéket hérelte az apja... Aztán ott lakott. Ott szerette meg Nagy Zsuzsikát. De nem ő vette el, hanem a pap, Bállá tisztelctcs úr. Mert Petőfi megint elment Pestre, meg a háborúba.., * HÁT a »kis lak« tor- ténete. De ha már itt vagyqnk, menjünk be a papiakba. Nyitva a kertajtő és szédítő virágillat fogad: gyöiiyprűszép yirágoskertje van a papnak. Balig István mai utóda: Molnár Lajos, Mindjárt elővesz egy kis könyvecskét. A: címe: »Kis lak áll a nagy Duna mentében. ..« Színmű, írta Szamas- Uözi István. A kiadás éve: 1946, — A káplánom volt, ő írta — mondja a lelkész. — Elő is adták 1948-ban a centennáriumon, itt Dunavecsén, az ő rendezésében. Petőfi dunavecsei tartózkodását dolgozza fel... Dunavecsének tehát saját Petőfi-irodalma van. A színmű rövid tartalma az, hogy Baba István tiszteletes, Petőfi szívbéli jóbarátja szerelmes Nagy Zsuzsikába, Nagy Pál uram Iá* nyába, akibe Petőfi is beleszeretett. Egyik sem tud a másik r zelmeiről és Petőfi Bállá Ist1 kéri meg, hogy kérje me- fámára Nagy Zsuzsika kéz ' jalia István ezt — bái-rm' nehéz szívvel — meg is te , de Nagy Pál nem akarja ^ .ofihez adni lányát és Petőfi egülis visszamegy Pestre szerkesztőnek, de sohase felejti el Nagy Zsuzsikát, aki aztán mégis a pap felesége lesz. A házaspár később is kegyelettel őrzi a lánaész emberér. A DARABBAN sok a iör- téneimi hűség, de va.n jópéhány eltérés is. Mert igaz, hogy Petőfinek voltak házassági tervei Nagy Zsuzsikával, -- ezt bizonyltja második »Zsuzsi- (l'Úlytatás az 5 oldalon!
