Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

> rÖiiizapilLantás az elmúlt esztendőm Vegyük surra az. elmúlt év egy-két eseményét, elevenítsük fel az 1944-es év lezáródása után az újév mesgyején me­gyénk életének egy-két jelentő­sebb eseményét. Jobbra; Soha ilyen határozottan még nem nyilvánult meg megyénk ben a kultúrforradalom eredmé­nyessége, mint az elmúlt könyv­héten. A megnövekedett vásár­lási kedv, a magyar és külföldi szépirodalom, a szakirodalom iránti érdeklődés egyik döntő jele, hogy hatalmas könyvmeny- nyiség cserélt gazdát. Balra : A vén Duna végig megyénk határán egy évszázad óta nem­látott hatalmas árvízzel fenye­gette betakarításra váró termé­sünket. A Duna menti dolgozók, az egész ország összefogása, kormányzatunk lehetetlenséget nem ismerő, gyors és áldozat­kész segítsége azonban megfé­kezte az áradatot. Balra: A mezőgazdasági kiállításon kor­mányprogramunk mezőgazdaság­fejlesztő erőfeszítéseinek első nagyszabású eredményeit ismer­hették meg megyénk dolgozói is. Sok termelőszövetkezetünk, majd mindenik állami gazdasá­gunk és számtalan más, megyei egyénileg dolgozó paraszt vett részt a kiállítók között, mutatta be a mezőgazdaság fejlesztése terén elért eredményeit. Jobbra: Ebben az esztendőben ünnepel­ték megyénk dolgozói községe­ink, városaink felszabadulásá­nak tizedik születésnapját. Ké­pünkön egy, Kecskemét felsza­badulásának napján született kis úttörő: Kanyó Klára, édesanyjá­val megkoszorúzza az elesett szovjet hősök sírját a kecske­méti temetőben. Jobbra; Népünk egységének, nemzeti fel­buzdulásának nagyszerű bizony­sága volt a novemberi tanácsvá­lasztás. Képünkön a nép egyik jelöltje, Gáspár Benjámin, kis- kumnajsai dolgozó paraszt, a jelölőgyúlések idején átveszi a »Mintagazda« jelvényt. Balra: Számtalan ki&cbb-nagyobb léte sítmény, új építkezés, alkotás jelzi tervünk teljes ülésének út­ját. Ezek közé tartozik az 1954- ben felavatott vaskúti községi sportpálya is. A kép az újonnan épült lelátót ábrázolja. ■Ml «■Ú fiukat, a huszénnégy éves Pe­tőfi Sándort, akinek ifjú lelké­ben úgy teremnek a versek, mint hullámzó mezőn a pipacs és a búzavirág. * ILYENKOR júniusban úgy nyúlik a szotyola, mint­ha húznák. Biz'isten: ránézel, épp csak elfordulsz, aztán visz- sza, — s akármi legyek, ha nem látod máris magasabbnak. Az akác is most virágzik, — leg- alábis Vecsén, mert minálunk Sztálinvárosban elvirágzott, el­oszlott az édes illat. De Duna- vecsén még fehér pompájukban díszlenek az akácfák, illatuk ott leng a kertek között. Kihányta tömzsi, szakállas fejét a búza, szőkén és nőies lágysággal ring a rozs karcsú, magasra nyúlt er­deje. Mögötted muzsikál, zeng, csattog az erdő, az igazi, rigó és fülemüle énekel benne, a tisz­tásokon poszméh és dongó szó­laltatja a nagybőgő mélyhangú húrjait. Előtted meg kitárul a legelő, hol ezernyi tücsök hang­versenyez, válaszul az erdő kon­certjére. Pirosló. pipacs tarkítja a zöld füvet, mint elszórt kalo­csai paprika: mezei pocok szag­lász a levegőbe s nekiiramqdik, magán érzi a felhők magasában keringő réti sas szemét. Amott, a cserény közelében legelész a gulya, idehalltk a koibhipulasa s a fürge puli-vakkantás; kútágas körül ellustulva heverész a kon- da, ül a kanász is és csöndesen farag. |GY LÁTTA EZT Petőfi is, mikor száztíz eszten­dővel ezelőtt megérkezett, s vé­gigment ezen az úton. »Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelegve űz tündér játékokat, — Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!« Ezen az úton... Egész úton hazafelé azon gondolkodván... — hiszen ki ne tudná min?! Ilyenforma volt az időpont is, délelőtt tizenegy óra tája. Most is látod, amit ő látott akkor. Beérsz á faluba, végig­megy a görbe utcákon, fehér, nádfedeles házak között és el­éred a fehérfalú református templomot. Ez akkor is állt, — a tizennyolcadik század közepén emelték, császári engedély nél­kül, — s körötte is áfitak a dús- lombú fák, mint vállvetett test­őrök. S a liget túlsó oldalán majdnem a templomig nyúlik a papiak, — Bállá István nagy- tiszteletű uram lakott itt, Petőfi barqtja. Búira pedig az első világhábo­rús bősök emlékművét láthatod. Ennek a helyén egy jus ház állt, egy kis lak, — igen, ae. 9 kis lek! A KIS LAK a nagy Duna mentében. A községi kocsma és a szoba, hol Petrovics István családja la­kott. Az emlékezés fonala most úgy folytatódnék, hogy Petőfjitt megállt, leszállt a kocsiról és.., Nem így történt, Dömök néni? — kérdezzük meg özvegy Dó­mok Sándornét, akinek nagy­anyja Pető Mihály asztalos leá­nya volt, Petőfinek kortársa. — Nagymama sokat mesélt róluk... Mert az ő édesapja, Pető Mihály, itt lakott az Ott­hon-moziban. Ahun most a mozi van. Aztán oda járt Petőfi ko- rpázni az asztaloslegényekkel. Azért is lett Petőfi. Mert tudja, nem úgy hívták, az apja Petro- vics volt... Szóval, mikor Pe­tőfi megjött, nem mert haza­menni. Mert nagyon haragudott reá az apja. Hogy annyit csa­varog és nem tanúi tisztességes mesterséget... így aztán elke­rülte a szülei házát és egyene­sen bement a papiakba, Szűcs Jánoshoz, a rektorhoz. Osztán megkérte, hogy elrejtőzhessen, míg az édesapja valahogy meg­enyhül iránta. No, akkor a rek­tor helyet adott neki, kínálta borral, aztán hívta barátait, azt a tanítót, Bernolek Somát, meg Fülöpöt, az akkori jegyzőt.., 'P'ÜLÖP György dunavecsei •*- jegyző... ö az, igen, aki a túladunai népfölkelést szer­vezte negyvennyolcban és járt odaát is, Dunaföldváron, meg Pe.ntelén! A vecsei tanácsházán most is ott áll az emléktábla: ViláSQS után alig három héttpl innen hurcolták el Füíöp Györ­gyöt az osztrák katonai rend­őrök és még aznap kivégezték. — ... meg Bállá István tisz- teletes urat. Akkor ezek átmen­tek Petrovicsékhoz, beszéltek az apjával és az anyja sírni kez­dett. Megvitték a hírt Petőfi­nek, hogy hazamehet. Tárt ka­rokkal, szeretettel fogadják. így aztán hazament. De ott nem lak­hatott, kicsiny volt a hely. Ak­kor szerezték neki a szobát Nagy Pálnál, akitől a kocsmát és a mészárszéket hérelte az apja... Aztán ott lakott. Ott szerette meg Nagy Zsuzsikát. De nem ő vette el, hanem a pap, Bállá tisztelctcs úr. Mert Petőfi megint elment Pestre, meg a háborúba.., * HÁT a »kis lak« tor- ténete. De ha már itt vagyqnk, men­jünk be a papiakba. Nyitva a kertajtő és szédítő virágillat fo­gad: gyöiiyprűszép yirágoskertje van a papnak. Balig István mai utóda: Molnár Lajos, Mindjárt elővesz egy kis könyvecskét. A: címe: »Kis lak áll a nagy Duna men­tében. ..« Színmű, írta Szamas- Uözi István. A kiadás éve: 1946, — A káplánom volt, ő írta — mondja a lelkész. — Elő is ad­ták 1948-ban a centennáriumon, itt Dunavecsén, az ő rendezésé­ben. Petőfi dunavecsei tartóz­kodását dolgozza fel... Dunavecsének tehát saját Petőfi-irodalma van. A színmű rövid tartalma az, hogy Baba István tiszteletes, Petőfi szív­béli jóbarátja szerelmes Nagy Zsuzsikába, Nagy Pál uram Iá* nyába, akibe Petőfi is beleszere­tett. Egyik sem tud a másik r zelmeiről és Petőfi Bállá Ist1 kéri meg, hogy kérje me- fá­mára Nagy Zsuzsika kéz ' jalia István ezt — bái-rm' nehéz szívvel — meg is te , de Nagy Pál nem akarja ^ .ofihez adni lányát és Petőfi egülis vissza­megy Pestre szerkesztőnek, de sohase felejti el Nagy Zsuzsikát, aki aztán mégis a pap felesége lesz. A házaspár később is ke­gyelettel őrzi a lánaész emberér. A DARABBAN sok a iör- téneimi hűség, de va.n jópéhány eltérés is. Mert igaz, hogy Petőfinek voltak házassá­gi tervei Nagy Zsuzsikával, -- ezt bizonyltja második »Zsuzsi- (l'Úlytatás az 5 oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom