Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-22 / 302. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPPBACtKliKVNMtam PJtRTBUOTTSK&AUAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM Ära 50 fillér 1954 DEC. 22. SZERDA Az országgyűlés ünnepi ülése Debrecenben 1954 december 21-e reggele, ünnepre kondulnak a debreceni í<fnplomok harangjai. Zengő hangjuk szétárad »Basahalmától ös-Péterfiáig és hirdetik: az Alföld fővárosa forró szeretettel, történelme folyamán immár harmadszor fogadja falai közé a dolgozó nép választottait, a magyar országgyűlést. Talpig díszben állnak az utcák és terek. Szivárványszínű, tündöklő Debrecen fogadja december 21-ét s a felírások, koszorúk és lobogók sűrűjében mindenütt ott csillog a kétjegyű szám: 10. 1954 december 21 reggele .. ■. Az utcákon tarka sokaság hullámzik, a tereken diszruhás rendőrök sorakoznak, Debrecen népe ma ünnepre hívja és történelmi napokra emlékezteti az egész dolgozó magyar népet. A debreceni ünnepségek sorozata reggel nyolc órakor kezdődött. Az ősi városháza nagytermében a debreceni városi tanács ünnepi ülést tartott, melyen Bencsik István, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának elnöke, a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia igazgatója mondott ünnepi beszédet. Nem sokkal 9 óra után egymásután gördülnek be a fellobogózott nagyállomásra a különvonatok, amelyek a párt és a kormány vezetőit, valamint a Hazafias Népfront képviselőit, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünk számos más kiválóságát hozták Debrecenbe. Megérkezett az ünnepségre a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az érkezők fogadására a pályaudvaron megjelentek a város vezetői, s a pályaudvar előtt díszszázad sorakozott fel. Az ünnepi fogadtatás után megkezdődtek az ünnepségek. Három óra. A szikrázó fényárban tűzpiros rózsacsokor vöröslik Kossuth Lajos egykori helyén. A felcsattanó, hosszantartó, lelkes taps jelzi, hogy bevonultak a terembe a párt vezetői és a kormány tagjai. Az országgyűlés felállva ünnepli a párt és a kormány vezetőit. Az ünnepi ülésen megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály,' Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Mekis József, a Politiliai Bizottság póttagja, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Boldoczki János külügyminiszter, Piros László altábornagy, belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Molnár Erik igazságügyminiszteri Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Altomare Iván élelmiszeripari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrils Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béréi Andor, az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Czakó Kálmán, a Nép- köztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vass Zoltán, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Részt vettek az ünnepi ülésen Budapest és minden megye küldöttsége, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet, a szocialista építőmunka kiválóságai, s az egyházak számos meghívott képviselője. Megjelent az ülésen valamennyi budapesti diplomáciai kép- viselet vezetője. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke megnyitó szavai után felhangzik a magyar Himnusz. Ebben a pillanatban megdördül a város körül a néphadsereg ágyúinak díszsortüze. A Himnusz fenséges dallama, az ágyúk mennydörgése betölti a termet, az utcákat, az egész várost, majd a teremben Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke emelkedett szólásra. Rónai Sándor elnöki megnyitója Tíz esztendeje annak, hogy Debrecenben 1944 december hó 21-én ebben az órában összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Hazánk jelentős területén még folyt a háború, de a már felszabadított területen a Magyar Kommunista Párt meghirdette az ország demokratikus felépítésének és felemelkedésének programját és javaslatára összeültek Szegeden a demokratikus pártok és megalakult a demokratikus, hazafias erőket összefogó Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, hogy közös erővel végrehajtsák az évszázadok óta esedékes reformokat, s megtegyék a kezdő lépéseket a demokratikus Magyarország felépítése érdekében. A felszabadult terű letelj megalakultak a Nemzeti Bizottságok s a történelmi nevezetességű varos falai között — ahol 1849-ben Kossuth forradalmi országgyűlése kimondotta a Habsburg- trónfosztást és kikiáltotta a nemzet függetlenségét, összegyűltek a népválasztotta küldöttek, megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés és megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. »Sorsunk nehéz — mondja az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózata —, de hittel hisszük, lesz magyar újjászületés. Tudva tudjuk, lesz magyar felemelkedés! A bizton eljövendő erős, boldog Magyarország alapjait akarjuk lerakni !« Az elmúlt 10 esztendő eredményei fényesen bizonyítják, hogy azoknak volt igazuk, akik bízva a magyar nép alkotó erejében, magukévá tették a Magyar Kommunista Párt javaslatát, s a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba' tömörülve összefogták a demokratikus, hazafias erőket. Bégen az országgyűlésen a nagybirtokosok, a tőkések és bankárok alkották a törvényeket a nép ellen. Ma: minden hatalom a dolgozó népó. Ezt hűen kifejezi az országgyűlés összetétele. Az országgyűlés 29i! tagja között van a munkásosztály 129 képviselője, a dolgozó parasztságnak 90 és az értelmiségnek 79 képviselője, közöttük: orvosok, mérnökök, tudósok tanárok, írók, művészek, stb. Ma az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának, s az ideiglenes kormány megválasztásának tizedik évfordulóján tartott ünnepi ülésünkön büszke érzéssel állapíthatjuk meg, hogy győzelemre vittük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméit, célkitűzéseit. Valóra váltottuk, sőt messze túlhaladtuk a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját és az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózatában meghatározott célokat. Még nagy feladatokat keli megoldanunk, de Kossuth szavaival élve: »Bízzunk magunkban, s ha magunkhoz hívek leszünk, megtartjuk, amit nyerünk; ami még hátra van, azt megszerezzük; s a nemzet lelkesült erejével kivívandó béke szent ölén... magyarhon szabad földe kevés évek alatt paradicsommá virul.« Mikor Kossuth 1848-ban e szavakat mondta, csak a nemzet lelkesült erejére tudott támaszkodni. Mi ma nem vagyunk egyedül. Mellettünk van és segíti törekvéseinket a 900 milliós hatalmas béketábor, élén a nagy szovjet néppel. Tisztelt országgyűlés! Ebben az ünnepélyes órában szálljon soha el nem múló hálánk felszabadító igaz nagy barátunk, a dicső szovjet nép felé. Ebben az ünnepélyes órában fogadjuk, hogy hűen őrködünk hazánk szabadsága felett, őrizzük és ápoljuk a nemzetfcöziseg nagy eszméjét, hű tagjai leszünk a béketábor nagy családjának, minden erőnkkel harcolunk a német militarizmus feltámasztása ellen, s minden áldozatra készek vagyunk a béke és biztonság megvédéséért. A nagy tapssal fogadott elnöki megnyitó után az ország- gyűlés részvevőinek lelkes tapsa közben Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke lépett a szónoki emelvényre. Nagy Imre beszéde as országgyűlésen — Tisztelt országgyűlés! — Tisztelt ünneplő közönség! — Kedves elvtársak! — Ezeréves hazánk dicsőséges történelmének kimagasló ünnepére gyűltünk ma egybe Debrecenbe, a »szabadság őrvárosába«, melynek ősi falai nagy idők emlékeit őrzik. Egy század messzeségéből is megdobogtatja szívünket Kossuth Lajos nagy szelleme, nemzeti múltunk egyik legdicsőbb korszakának csodálatos forradalmi lendülete, szabadságáért küzdő népünk szinte felülmúlhatatlan hősiessége. Innen hirdette a nemzetmentés igéit Kossuth apánk és vezette a harcot a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért. Alig száz esztendő múlva, 1944 december hó 21-én a református kollégium ódon falai újra történelmet formáló szavakat visszhangzottak. Tíz esztendővel ezelőtt a magyar nép, amely fölött már-már összecsaptak a háború szennyes hullámai, az utolsó pillanatban magára talált és kezébe vette sorsának intézését. Széles demokratikus alapon megválasztotta szuverén és törvényes képviseleti szervét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést, amely rávezette az országot az újjászületés, a nemzeti felemelkedés, a népi demokrácia útjára. — Tíz esztendővel ezelőtt, ugyanebben az órában, a 400 esztendőnél öregebb református kollégium ősi falai között dolgozó népünk választott képviselői történelmi tanácskozásra ültek össze, amely a reménység sugarait gyújtotta fel népünk lelkében és a lángoló hazaszeretet fényével ragyogta be hazánk felemelkedésének jövő útjait. Az Ideiglenes Nemzetgyűléssel, amelynél magyarabb, népibb és demokratikusabb parlamentje sem összetételében, sem célkitűzéseiben azelőtt nem volt az országnak, népünk életének új korszaka kezdődött. — Debrecenből szállt a szózat a szélrózsa minden irányába: Lesz magyar újjászületés! Debrecen, amely Rákóczi idején végvára volt a kuruc szabadságharcosoknak, s 1849 utolsó menedéke a függetlenség ügyének, az újjászülető szabadság bölcsőjét ringatta falai között 1944 december 21-én. Pergcssik vissza emlékezetünkben a történelem lapjait. — A második világháború szörnyű poklából a dicsőséges szovjet hadsereg győzelmes harcai szabadították ki hazánkat s hozták meg számunkra a történelmi pillanatot, amikor a hor- thysta-fasiszla Magyarország romjain újra magasba emelhettük nemzeti lobogónkat — szabadságunk és függetlenségü k szimbólumát, amelyet 1944 decemberében itt lengetett a szél Debrecen falain, ahonnan elindult — most már végső diadalra — a szabadság, a függetlenség, a népi demokrácia magasztos ügye. — A letűnt reakciós rendszer egy elpusztított, felperzselt, romákban heverő országot hagyott maga után. Az országvesztő Horthy-rendszer 25 esztend is népellenes, németbarát politikájával Hitler karjaiba taszította az országot és belesodorta a háborúba a Szovjetunió ellen, az ellen az ország ellen, amelynek soha, semmiféle baja nem volt a magyar néppel, amely sem területi, sem más követelést nem támasztott hazánkkal szemben, amely a vele határ -,s országokkal, így velünk is a jószomszédi viszony fenntartására törekedett. A Horthy-rendszer erre a baráti gesztusra gálád orvtámadással válaszolt. — A Horthy-rendszer és a nyilas rémuralom volt az oka annak, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása idején a németek oldalán még mindig harcoltak magyar csapatok, hogy hazánknak a német fasiszta járom alóli felszabadításáért a szovjet hadsereg még súlyos véráldozatokat volt kénytelen hozni. Mi lett volna hazánkkal, mi lett volna a kultúra, a civilizáció sorsa az egész világon, ha nem lett volna a szovjet hadsereg? (Nagy taps.) A pusztítás, a bari ig, a sötétség szennyes fasiszta áradata, a barna pestis hulláma öntött volna el mindent. Ettől mentette meg a világot, ettől mentette meg hazánkat is a szovjet hadsereg. Pozdorjáva zúzta a német fasizmust, győzelmet aratott a humanizmus, a kultúra, az egész haladó emberiség legádázabb ellensége tö- ■ lőtt ■ és meghozta számunkra w* a várva-várt szabadságot, a békét. A magunk erejéből és emberségéből nem tudtunk megbirkózni a létünkre tört ellenséges erőkkel. Amikor a Horthy- rezsim, a háborús bűnösök -íz országot a katasztrófa lejtőjére taszították, a szétforgácsolt magyar demokrácia szárnyaszegett volt, erőtlennek bizonyult a nemzeti szerencsétlenség megakadályozására. A magyar nép súlyos árat fizetett ezért. Az ur- szágvesztök nemzetünk szégyenéle, ágyútölteléknek dobták oda Hitlernek a magyar honvédségét, vágóhídra hajtották a magyar nép fiainak száz- és százezreit, az u'krán mezőkre, a Don mellé, Voronyezs alá. — A diadalról-diadalra feltar- . tóztathatatlanul előnyomuló szovjet hadsereg egymás után mérte megsemmisítő csapásait Hitler csatlósaira, majd Berlinben a fasiszta barlangban megadta a kegyelemdöfést a hitlerista fenevadnak. — Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi ülése idején, tíz esztendővel ezelőtt azonban a német militarizmus vandál hordái, az ország egy részét és a magyar nemzet élniakarásánal:. múltjának és jövendőjének szimbólumát, szeretett fővárosunkat, az agyongyötört, megkínzott és kifilézett Eudapestet dúlták és rombolták. — A szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán felpii- kadt a szabadság hajnala a nemet militarizmus és a magyar bérenceik által rombadöntöit hazánk felett. Az Ideiglenes nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány széttépte azokat a rabláncokat, amelyekkel a népellcnes kormányok hazánkat Hitler hadiszekeréhez kötör- ték és beletaszították a háború poklába, a Szovjetunió és a többi demokratikus, szabadságsze - rető nép ellen. — Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent Németország H oly (alas a 2. oldalon)
