Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-22 / 302. szám

A z orszá g- g y i» 1 fl s il n n e fi I ülése Delireec n h e n (Folytatás aï 1. oldalról) oak, hogy a magyar nép is ki­vegye részét saját maga felsza­badító harcából és hazánk, va­lamint az egész emberiség leg­ádázabb ellensége, a barbár né­met militarizmus szétzúzásából, egyben fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a szövetséges hatalmaktól, hogy megtegye :i első lépést azon az úton, ameiy visszavezeti hazánkat a szabad, demokratikus népek családjába. <— Tisztelt ünneplő közönség! — Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szán­tott végig, felszabadulásának idején rendkívül súlyos helyzet­ben volt. Fennmaradásáért és felemelkedéséért élet-halál har­cot kellett vívnia, a német meg­szállók és hazaáruló, ország- vesztő magyar csatlósaik ellen. — Emlékezzünk a tíz év előtti napokra! Semmink sem voit, csak erős hitünk és törhetetlen bizalmunk. Hittünk és bíztunk a magyar népben, a magyar nép alkotóképességében és a Szov­jetunió támogatásában. Es a ma­gyar nép fáradságot nem isme­rő lelkes munkája a Szovjet­unió támogatásával valóságos csodákat művelt. A tegnapi csa­tateret, amivé a német milita­rizmus, a Horthy-reakció és a nyilas bandák segítségével tette az országot, a békés építő-alkotó munka, a népi demokrácia és épülő szocializmus hazájává va­rázsolta. — Felszabadulásunkkal olyan történelmi változások vették kezdetüket, amelyek példátlanul állnak hazánk gazdasági, politi­kai és kulturális fejlődésében. Elindultunk azon az úton, ame­lyen haladva ma már diadalma­san építjük országunkban a szo­cializmust. Uj honfoglalás volt ez, amelynek nyomán új ország épült a régi helyén, amelyben nem a kiváltságos úri osztályok, hanem a dolgozó nép az úr, amelyben nem a vagyon, hanem a munka a megbecsülés alapja, amelyben az ember a legna­gyobb érték. — Bűnös vezetői által végze­tes háborúba sodort és porba- sujtott hazánk visszanyerte leg­féltettebb kincsét, szabadságot, függetlenségét és nemzeti szu­verenitását. Felszabadulásunk­kal végleg lezárult sok megpró­báltatást átélt népünk életének Idggyászosabb szakasza és or­szágunk történetének derűsebb korszaka kezdődött. (Nagy taps.) — Azokban a nehéz időkben, lazánk sorsa, népünk jövője, a szocializmus ügye azon fordult meg, talpra tudjuk-o állítani gazdasági életünket, mert a ter­melő munka volt az, amely fel­emelhette az országot abból a szakadékból, amelybe a hábo­rús bűnösök taszították. A nem­zet élniakarásának felemelő megnyilatkozása volt, hogy né­pünk nem várt biztatást a mun­kára, hanem saját maga, csa­ládja és a nemzet egyetemes ér­dekében szíwel-lélekkel, min­den ereje megfeszítésével dol­gozott. Nem volt akadály, me­lyet el ne hárított volna, nem volt nehézség, melynek leküzdé­se előtt megtorpant volna s a háború nyomán ránkszakadt nél­külözés csak fokozta az erőfe­szítéseket a jobb élet megterem­tésére. Sikereikben gazdag hősi korszak kezdődött, amelynek ragyogó eredményei dolgozó né­pünk alkotó képességét és tett­erejét dicsérik és valamennyi­ünket a jogos büszkeség érzésé­vel töltenek el. — Hős munkásságunk két ke­ze munkája nyomán, az üszkös romokban heverő üzemekben lassan felengedett a meg­dermedt élet, megindult a termelő munka és nyomá­ban az ország gazdasági vér­keringése, amely megteremtette ■népünk felemelkedésenek anya­gi alapját. A felszabadult mun­kásosztály gazdasági életünk helyreállításának heroikus mun­kájában az élvonalban dolgo­zott. Öntudatának, áldozatkész­ségének, az ország jobb sorsá­ért érzett felelősségének feiejt- hetetlep példáját mutatta. Az elmúlt tíz esztendő történelmű­méit legragyogóbb fejezetét mun­kásosztályunk írta: oroszlánré­szét vállalta a munkának üze­meink felépítésénél és beindítá­sánál, a közlekedés helyreállítá­sánál éppúgy, mint a földosztás gyors végrehajtásánál, a nem­zeti bizottságok munkájában, vagy a törvényhozásban. De a termelőtök] nagyrésze is meg* műveletlenül tekintett leendő új gazdáira és termékenyítő munkájukat várta. Dolgozó pa­rasztságunk szorgalma és fárad­hatatlan munkája a háborútól feldúlt, gránátszaggatta földje­inket aranykalászos mezőkké vál­toztatta. Munkája nyomán éle­tet adott a föld, biztosította né­pünk mindennapi kenyerét. — Eggyáíorrva az újjáépítés nagy munkájában a munkásság, a parasztság és a haladó értelmi­ség közös erőfeszítései eredmé­nyeképpen városainkba és fal- vainkba visszatért a békés élet, a nyugodt, termelő munka. — Népünk múltjában voltak dicső korszakok, Dózsa, Rákóczi, Kossuth harca egy-egy ragyogó fejezet. Méltán sorakozik ezek mellé 1945 tavasza, amikor a fiatal magyar népi demokrácia kibontotta szárnyait és nem volt hatalom, amely diadalmas előre­törését megállíthatta volna. Be­fejeztük azt a munkát, amit Kossuth 48-ban megkezdett, de amit a magyar reakciós, feudá­lis rendszer befejezni nem en­gedett. Három emberöltővel az­után, hogy Kossuth Lajos kibon­totta a forradalo-m zászlaját, a feudalizmus utolsó fellegvárá­ban újra meghirdettük a magyar földműves nép új honfoglalását, a földosztást. A földigénylő bi­zottságok beverték a cövekc- ket az úri földekbe, amelyik­nek mindegyike egy-egy kopor­sószeg volt a nagybirtok ravata­lán, de a magyar föld roboto- sai számára új világ, új élet be­köszöntését jelezte azon a nagy­szerű tavaszon, szabadságunk hajnalán. — Tisztelt országgyűlés! — Felszabadulásunkkal a ha­zánk fölött átvonult vihar el­ült ugyan, de a javakban és lel­kekben okozott romboló munká­jának megszüntetése még ránk várt. Újjá kellett építeni az or­szág anyagi és szellemi javait, újjá kellett alkotnunk nemzeti ideáljainkat, a demokrácia, a humanizmus, a béke, a szocia­lizmus nemes eszményeinek szellemében. Ezen a téren a magyar nép a felszabadulás után fényes bi­zonyítékát adta alkotóképessé­gének. A magyar nép milliói­nak leghőbb vágya az volt, hogy végre eljöjjön számukra az idő, amikor becsületes munkájuk­nak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvez­hetik. A nép ellenségei, a régi rendszer hívei azonban demo­kratikus vívmányaink ellen, dolgozó népünk békés élete el­len ádáz harcot indítottak. A de­mokrácia erejét éveken át alko­tó, építő munka helyett, a bel­ső ellenség elleni harcra kellett irányítani mindaddig, míg mun­kásosztályunk a dolgozó nép tá­mogatásával teljesen meg nem hódította a hatalmat. A történe­lem tanúsítja, hogy nemzeti új­jászületésünk és jövendőnk szá­mára milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Magyar Kom­munista Párt, amely ezekben a nehéz időkben szilárdan állta a régi világ sötét erőinek ostromát és erős kézzel, előrelátó politi­kával, biztos iránytűjével ve­zette a népet. (Lelkes taps.) — Nemzeti újjászületésünk, a Magyar Kommunista Párt kima­gasló érdeme. Azé a párté, mely a 36 esztendős hősi múltjából egy negyedvszázadot a kizsáa- mányoló, reakciós rendszer al­len bátor és áldozatos harcoiv- ban küzdött végig a magyar munkásosztály és a dolgozó nép felszabadításáért. Azé a párté, amely nagyszerű munkásosztá­lyunk élén, népünk bizalmától övezve, a hatalom birtokában eredményesen rakja le a szocia­lizmus alapjait országunkban. Azé a párté, amelynek vezeté­sével hazánk egy évtized alatt I fejlődésének olyan Útját tette meg, amelyhez foghatót nem is­mer történelmünk. — A kommunista párt cselek­vőképességével és tetterejével egy-kettőre mély gyökeret eresz­tett a magyar társadalomban, amelynek sorskérdéseire, a haza jövőjének kilátásaira világos fe­leletet adott, elalélt erőit életre keltette és munkára serkentet­te. A Magyar Kommunista Párt, a tíz esztendő küzdelmeiben, az országépítés nagyszerű munká­jában elért eredményei és érde­mei jogán népünk, hazánk ve­zetőjének tiszteletét, megbecsü­lését és elismerését vívta ki ma­gának. — A mai ünnepi évfordulón a Magyar Dolgozók Pártja, a kom­munisták. pártjának méltó utó­da népünk határtalan szeretelét és bizalmát élvezi. Eggyé forrva a néppel, benne látja és tudja a magyar dolgozó társadalom ha­zánk, jövőnk, sorsunk biztosíté­kát. — A kishitűék, mer-t akkori­ban ilyenek nem kevesen vol­tak, nem igen bíztak abban, hogy ebben az országban lesz még szabadság, lesz független­ség, hogy szabad nemzeti éle­tünket nyugodtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirágzás. So­kan elvesztették a reményüket, hogy ebben a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A kom­munista párt volt az, amely a kishitűekkel szemben táplálta az önbizalmat, a reménységet, hogy erős, harcos akarattá vál­jon, amellyel hozzáfogunk az ország építéséhez. És ma vissza­pillantva megállapíthatjuk, hogy nem a kishitűeknek, hanem a kommunista pártnak volt iga­za. Bíztunk a magyar népben, mert az országépítés, a felemel­kedés az erejét csak a népből merítheti. Mi a néphez fordul­tunk, ameiy annyi szenvedés, megpróbáltatás és keserű csaló­dás után odaállt a népi demo­krácia mellé és mint az ered­mények mutatják, a szocializ­mus építése során új országot, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak, — Tisztelt országgyűlés! — Hazánk a fölötte elvihar- zott századok folyamán nem egyszer sodródott a pusztulás örvényébe, hol ellenséges túlerő, hol belviszáiy miatt, hol uralko­dó osztályai bűnéből. Történel­münknek sajnos, gyakran ismét­lődő gyászos fejezetei azt bizo­nyítják, hogy nyomukban ha­zánk idegen elnyomás alá ke­rült, umi gazdasági és kulturá­lis fejlődését hosszú emberöltők­re, néha századokra visszavetet­te. Első eset a magyarság év­ezredes történelmében, hogy tíz évvel ezelőtt nem így történt, mert a Szovjetunió hadserege nem hódítóként, hanem felsza­badítóként lépett hazánk föld­jére. (Nagy taps.) Hogy ha­zánk, és vele dolgozó né­pünk nem került idegen hó­dítók és saját kizsákmányoló urai kettős igájába, hogy az or­szágban dúló szörnyű háború viharától porbasujtott népünk a legsötétebb jövő kilátástalan- ságábói szinte napok alatt a hit, a bizalom, az újjászületés biz­tató reményével gyülekezett Debrecenben, annak köszönhet­jük, hogy a Szovjetunió szaba­dította fel hazánkat. Megmen­tett bennünket attól, hogy né­met gyarmattá legyünk, de meg­mentett bennünket attól is, hogy bármilyen imperialista- militarista törekvések gyarmati sorba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és függet­lenségét nemcsak a német ipáli- tarizmus akarta eltiporni. Az angol-ameriikai imperialista kö­rök ugyanezt a sorsot szánták már a második világháborúban a meggyengült, elvérzett ország­nak- Gyarmati helyzetünkben csak a gazda változott volna. A veszély nagysága, amely fenye­gette országunkat, ma már vilá­gosan áll előttünk. Meggyőzően mutatja ezt számos kisebb nyu­gati ország, de nem egy nagy­hatalom sorsa, amelyet az ame­rikai imperializmus mind meg- alázóbb függő helyzetbe, egy te súlyosabb gyarmati sorba sül­lyeszt, ■— Abban, hogy tíz esztendő­vel ezelőtt nem ismétlődött meg történelmünk gyászos fejezete, hogy Debrecen ormain szabadsá­gunk zászlaját lengette a szél, hogy nemzeti himnuszunk hang­jai mellett fogtunk hozzá alkot­mányos állami életünk törvényes megalapozásához, döntő szerepe volt annak, hogy nem az úgyne­vezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, hanem a dolgozó nép hallatta szavát az ország sorskérdéseiben. Az Ideig­lenes Nemzetgyűlés szózatában, a nemzeti kormány kiáltványá­ban, a kinyilatkoztatott szabad­ságjogokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitű­zéseinek, élén a munkában és harcokban megedzett nagyszerű magyar munkásosztállyal, amely ma tíz esztendeje elfoglalta he­lyét a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett. ■ — Tíz esztendő fejlődése fo­lyamén állami berendezkedé­sünk demokratizmusa olyan mértékben domborodott ki, úgy lett a néphatalom megtestesítője, amilyen mértékben erősödött a munkásosztály szerepe és befo­lyása a hatalomban, az ország politikai és gazdasági életében. Az elmúlt tíz esztendő küzdel­mei és eredményei, népi demok­ratikus rendszerünk megszilárdí­tása és szocialista építésünk kibontakozása terén, fényes bi­zonyságát nyújtották annak, hogy a munkásosztály a ha­talom hivatott birtokosa. Felbe­csülhetetlen szerepe van ennek abban, hogy hazánk az elmúlt évtizedben a debreceni elindulás óta ma már a szocializmus épí­tésén fáradozik, szocialista ipa­runk és kereskedelmünk fejlesz­tésén, a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésén, a virágzó szövetkezeti nagyüzemi gazdál­kodás fellendítésén, dolgo­zó parasztságunk termelésé­nek messzemenő megsegítésén, kultúrf orrúd almunk elmélyíté­sén, nagyszerű eredményeink közkinccsé tételén. Munkásosz­tályunk volt a múltban és ma­rad a jövőben is a népi demok­ratikus rendszer és a szocia­lizmus építése újabb sikereinek és végső győzelmének meg­szilárdult alapja, legfőbb bizto­sítéka. (Hosszantartó, ütemes taps.) — Mélyen tisztelt ünneplő kö­zönség! — A debreceni elindulás az ország újjáépítése, minden ered­mény és siker, az elmúlt tíz esztendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy u legragyo­góbb célkitűzések is csak úgy valósulhatnak meg, ha a tár­sadalom széleskörű összefogása a nép lelkesedését és alkotóere­jét biztosítja hozzájuk. — A nemzeti egység jegyében indultunk el Debrecenből. Ma tíz év után ez az egység erősebb, mint valaha. Szorosabban tö- mörítjük a sorokat, szélesebb rétegeket fogunk át, minden magyar dolgozót bevonunk az űj, nagy nemzeti összefogásba, a Hazafias Népfront nagyszerű mozgalmába. A Hazafias Nép­front olyan szilárd és tartós tár­sadalmi és politikai alapra épül, mint népi demokráciánk két legnagyobb osztályának, a mun­kásságnak és a parasztságnak testvéri szövetsége népünk jövő­jének, új életünk építésének lelkes munkájában. — Tíz év tapasztalatai és eredményei meggyőzően bizo­nyítják, hogy e két osztály szövetsége a legnagyobb állam- fenntartó erő. E körül kell tö­mörülnie a társadalom minden rétegének, haladó értelmisé­günknek, melynek messzemenő közreműködése az ország gazda­sági, kulturális, tudományos, mű­vészi életének fellendítésében nélkülözhetetlen a szocializmus sikeres építéséhez. — A hazaszeretet, a függet­lenség és a szabadság eszmé­je, valamint sokszázados nem­zeti hagyományaink összeforrá- sa a szocializmus magasztos eszméjével lehetőséget nyújt arra, hogy a néptömegekben szunnyadó energiákat egyetlen nagy erőfeszítésbe kovácsolja- Ez a feladata a Hazafias Nép­frontnak, amely a társadalom minden erejét a városban és falun azoknak a célkitűzések­nek a megvalósítására összpon ­tosítja, amelyek biztosítják nép­gazdaságunk tervszerű fejlődé­sét, a szocializmus építését, dol­gozó népünk szebb, jobb, bol­dogabb éleiét. A nagy és nemes célok, sza­badságunk és békénk szent ügye, a hazaszeretet érzésé, a szocializmus építésének nagy­szerű célkitűzései még soha nem forrasztották nemzetünket plyar erős egységbe, mint ma. Hűen tükrözi ez azt a mély és Osztatlan bizalmat, amely dol­gozó népünk minden rétegé­ben a párt és a kormány iránti megnyilvánul, a hűséget és ra­gaszkodást, amellyel népi de­mokratikus rendszerünk iránt viseltetik, a dolgozó tömegék erejét, áldozatkészségét, és kez­deményezését, amellyel e nagy­szerű feladatok megvalósításá­hoz hozzájárul. Tisztelt országgyűlés! Az elmúlt tíz év alatt na- ej'ot fordult nálunk a világ. A debreceni nemzetgyűlés ülése­zése óta mindössze egy évtized múlt el és mégis egy egész tör­ténelmi korszak! Büszkék lehe­tünk rá, hogy mi vagyunk az a nemzedék, amelynek a leg­nagyszerűbb nemzeti feladatok megoldása jutott osztályrészül. Emelt fővel tekinthetünk tíz év alatt elvégzett munkánkra, népgazdaságunk, társadalmi és kulturális életünk minden terü­letén.) Népköztársaságunkban valóra váltak a magyar szabad­ságharc és forradalmi moz­galmak nagyszerű célkitűzései. Megszüntettük a feudalizmus maradványait, széttörtük n kapi­talizmus bilincseit és építjük a szocialista társadalmat, amely­nek Vezető ereje a felszabadult munkásosztály. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg, megnőttek az ország ter­melőerői, nagy arányban növe­kedett a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Ipa­runk az elmúlt tíz esztendő fo­lyamán olyan hatalmas fejlő­dést tett meg, amely elképzelhe­tetlen kapitalista viszonyok kö­zött és csak olyan országban valósulhat meg, ahol a termelő- eszközök a nép tulajdonúban nem válhatnak a kizsákmányo­lás eszközeivé. Az elmúlt tíz esztendő, a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén gyökeres változásokat hozott, egy új tár­sadalom, a szocializmus alapjait vetette meg. S most, amikor számvetést csinálunk, meg­állapíthatjuk, hogy munkánk eredményeképpen van szocialis­ta iparunk és fejlődő mezőgazda­ságunk, megszilárdult és to­vább erősödik termelőszövetke­zeti mozgalmunk, vannak épülő városaink, és falvaipk, kulturá­lis és tudományos intézmé­nyeink, új irodalmi és művé­szeti alkotásaink, amelyek egybevéve a szocializmus meg­alapozása terén végzett mun­kánkat dicsérik. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy a kapitalizmus és a szocializmus, a maradiság és a haladás kö­zötti küzdelemből tíz év alatt sz új, a haladó, a szocializmus került ki győztesen. (Nagy taps.) Alapjaiban megváltozott a ma­gyar társadalom, amelynek szi­lárd alapja a munkásosztály, a parasztság és az értelmi­ség testvéri együttműködése. — Népköztársaságunk alkot­mányában rögzítettük le épü­lő szocialista társadalmunk alaptörvényeit, az állampolgári és emberi jogokat, az egyesülési és gyülekezési jogqt, az egyenlő és titkos választójogot, a vallás- szabadságot, amely biztosítja, hogy hazánkban minden polgár vallását hite szerint szabadon gyakorolhatja, a sajtó- és szólás- szabadságot, amelyek állami és társadalmi életünk alapjait ké­pezik. Vannak megoldatlan kérdések cs nehézségek is, amelyeket tá­volról sem szabad sikereink Ját­(Folytatós a 3 oldalon )

Next

/
Oldalképek
Tartalom